ÚTIKRITIKA.HU / Side

Ali Bey Resort - vélemények

Hét éjszakát töltöttem az Ali Bey Resort Side-ban tavaly nyáron, és őszintén szólva, vegyes élményekkel távoztam. Összességében egy jó szállodáról beszélhetünk, de korántsem tökéletesről – inkább egy erős négyesre értékelném az ötből, semmiképp sem az a kategória, ahol az ember tátott szájjal járkál körbe-körbe és folyamatosan a telefonját nyomkodja, hogy megörökítse az Instagram-pillanatokat.
Az ár-érték arányt tekintve az Ali Bey Resort az a klasszikus "majdnem megéri, de azért fáj kifizetni" kategória. A hét éjszakára személyenként fizetett 1200 euró ultra all-inclusive csomagért kaptam egy kellemes, de nem lélegzetelállító nyaralást. Ha minden tökéletesen működne, azt mondanám, korrekt az ár, de a kisebb hibák, akadozó szolgáltatások és az időnként érezhető spórolás miatt összességében 15-20%-kal túlárazottnak éreztem.
A hotel elhelyezkedése kettős érzéseket keltett. Egyrészt, a Side városközpontjától való 7 kilométeres távolság biztosítja a nyugalmat – nincsenek részeg britek és hangos orosz turistacsoportok a közelben. Másrészt viszont, ha szeretnél bármi autentikusat látni Törökországból, taxiba kell ülnöd. A resort annyira elszigetelt, hogy harmadnap már-már klausztrofóbiás érzésem támadt – olyan, mintha egy steril buborékban tartózkodnál, amiből nem látsz ki. A közelben lévő kisbolt szemérmetlen felárral dolgozik, tudván, hogy a szállodakomplexum fogságában vagy.
A strand kétségtelenül a létesítmény egyik erőssége, bár itt is akadnak árnyoldalak. A part homokos, széles és meglepően tiszta, a napágyak kényelmesek, a törölközőkért nem kell harcolni, ami ritkaság a hasonló kategóriájú szállodákban. Viszont a tengerbe való bejutás helyenként kellemetlen lehet a köves szakaszok miatt – a gyerekek és az idősebbek kifejezetten küszködtek vele. A délutáni órákban pedig elég zsúfolttá válik, így a "privát paradicsom" érzés gyorsan elillan, amikor a szomszéd német família tizenöt tagja telepedik le közvetlenül a törölköződ mellé.
Esztétikailag az Ali Bey Resort egy furcsa keveréke a klasszikus török építészetnek és egy Disney-filmbe illő mesebeli palotának. A főépület impozáns, az esti kivilágítás kifejezetten hangulatos, a kertek szépen gondozottak. Ugyanakkor helyenként látszik, hogy a komplexum már nem mai gyerek – a sarkokon kopások, a festés néhol megfakult, a medencék csempéje ittott javításért kiált. Olyan érzésem volt, mintha egy valamikori ötcsillagos luxusszálloda lenne, ami mostanra inkább erős négycsillagossá öregedett, de még mindig az egykori nimbuszából él.
A resort struktúrája kezdetben zavaró lehet – szó szerint egy kis városban találod magad, ahol az eligazodás az első napokban komoly kihívást jelent. A főépülettől a távolabbi villákig való séta 15 percet is igénybe vehet, amit a 40 fokos hőségben nem feltétlenül értékel az ember. A komplexum nyolc medencéje jól elosztva helyezkedik el, de a legnépszerűbb "aktivitási medence" állandóan olyan hangos, mintha egy vidámparkban lennél, miközben a "csendes medence" körül állandó harc folyik a napágyakért.
A szobák tisztességesek, de semmiképp sem lélegzetelállítóak. A mi standard szobánk tágas volt, az ágy kényelmes, a légkondicionáló megfelelően működött – de ez is minden. A bútorok stílusa leginkább a "multinacionális szállodalánc meets török bazár" címkével illethető, a fürdőszoba tiszta, de kissé idejétmúlt. A minibárt naponta töltötték, de csak két sörrel és néhány üdítővel, az ultra all-inclusive csomaghoz képest meglehetősen szűkmarkúan. Az erkély kellemes méretű volt, de a "részleges tengerre néző" kilátás leginkább azt jelentette, hogy ha kihajolsz és balra fordítod a fejed, akkor egy fa lombjai között talán megpillanthatod a Földközi-tenger egy apró szeletét.
A szolgáltatások terén talán a leginkább ellentmondásos a kép. A személyzet többsége kedves és igyekvő, de a nyelvtudás sokszor akadozik, ami komplexebb kérések esetén frusztrációhoz vezethet. A gyerekklub kifejezetten jól működött, a kicsik imádták, és a szülőknek valódi szabadidőt biztosított. A spa részleg kellemes, de az ingyenes szolgáltatások minimálisak – minden extrára azonnal rá akarnak beszélni, méghozzá nem éppen baráti áron. A wifi az egész komplexumban működött, ami dicséretes, de a sebesség gyakran olyan volt, mintha egy '90-es évekbeli betárcsázós internetet használnál. Az esti animációs programok egyszerre voltak szórakoztatóak és kínosak – az "Ottoman Night" például olyan volt, mintha egy középiskolai történelemszakkör adna elő egy török históriát, miközben a közönség felét már elnyomta az all-inclusive koktélok hatása.
Az ellátás az Ali Bey Resort másik erőssége, bár itt is akadnak furcsaságok. A főétterem büféje változatos, mindig friss, és dicséretes módon nagy hangsúlyt fektetnek a helyi török konyha bemutatására. A különböző tematikus éttermek közül a török és az olasz kifejezetten jó, a hal-étterem viszont meglepően gyenge volt, mintha a maradék alapanyagokat próbálnák ott felhasználni. Az italok minősége vegyesnek mondható – a helyi török borok meglepően jók, a koktélok viszont túl édesek és gyengék, egyértelműen a legolcsóbb alapanyagokból készülnek. A bárok szolgáltatása egyenetlen – a medencénél néha 20 percet is várni kell egy italra, miközben a lobby bárban szinte kitépik a kezedből az üres poharat, hogy újratölthessék.
Ha valaki egy nyugodt, kiszámítható és alapvetően problémamentes nyaralásra vágyik, ahol nem kell gondolkodnia semmin, csak hagyja, hogy kiszolgálják, annak az Ali Bey Resort megfelelő választás lehet. Ha viszont valaki autentikus élményekre, kivételes luxusra vagy hibátlan szolgáltatásra vágyik, annak érdemes tovább keresgélnie vagy mélyebben a zsebébe nyúlnia. Ez a hotel pontosan az, ami – egy tisztességes tömegturisztikai célpont, ami nem próbál többnek látszani, de az ígért szolgáltatásokat nagyjából korrektül teljesíti. (2024. június)

« vissza

Kommentek