ÚTIKRITIKA.HU / Elzász

Elzász

Elzász dióhéjban | Tetszett & Nem tetszett | Vélemények | Megközelítés | Szállás | Közlekedés | Étkezés | Vásárlás | Egyéb hasznos információk | Strasbourg | Colmar | Mulhouse | Riquewihr |Eguesheim|Obernai|Kaysersberg|Haut-Koenigsbourg kastély | Ribeauvillé |Sélestat| Borvidék | Egyéb látnivalók | Elzász története | Elzászi konyha | További beszámolók | Fotóegyveleg

.

Elzászra jellemző favázas épület homlokzata - a régió német-francia örökségét tükrözi - Z. J. fotója 

.

Elzász dióhéjban

• Elzász (franciául és angolul is: Alsace) Franciaország északkeleti részén elterülő régió, a német és a svájci határ közelében, a Vogézek és a Rajna között. A régió északon Rajna-vidék-Pfalz-zal, keleten Baden-Württemberggel, délen Svájccal határos. Hozzávetőleg 1,8 millióan laknak a térségben.
• Stratégiai földrajzi elhelyezkedéséből adódóan ez a régió a hovatartozása tekintetében mindig is nagyon vitatott volt. 1870 és 1945 között Elzász ötször cserélt országhoz tartozást Franciaország és Németország között. Ezek a változások magyarázzák az Elzászra és a Moselle megyére jellemző, speciális helyi jogrendszer létezését is.
• Európa kereszteződésében található, s székhelye Strasbourg, Elzász történelme nem kímélte a helyieket, akik a múlt nagy háborúinak középpontjában álltak. Ez a különleges történelem erős regionális identitást hozott létre, amely különféle hagyományok révén fejeződik ki, de leginkább a még mindig széles körben elterjedt nyelvjáráson, az „elzászi” nyelven keresztül.

Tetszett & Nem tetszett

TETSZETT

Első flammküchen-kóstolás egy colmari étterem meghitt sarkában - a vékony tésztán szétolvadó sajt és szalonna illata örök emlék maradt, ahogy a pincér mosolyogva az asztalra tette a forró, ropogós finomságot, és az első harapásnál szinte szétrobbant az ízek kavalkádja a számban.
A colmari "Kis Velence" negyedben töltött alkonyat varázsa, amikor a turisták már hazamentek, és egyedül üldögélhettem egy régi híd korlátján, nézve ahogy a színes favázas házak elképesztően részletgazdag homlokzata visszatükröződik a csatorna nyugodt vizében a lemenő nap fényében.
A Riquewihr-i karácsonyi vásár meghitt pillanatai, amikor a fahéj és forralt bor illata betöltötte a szűk utcákat, minden ablakban kézzel készített, egyedi adventi dekorációk világítottak, és a hópelyhek lassan szállingóztak a középkori házak között.
Váratlan találkozásom egy idős eguisheimi borásszal, aki látva érdeklődésemet, büszkén invitált le ősi pincéjébe, ahol családja több generációs borkészítési történeteit mesélte, miközben egy palack különleges Rieslinget kóstoltunk a gyertyafényben.
A strasbourgi katedrális lenyűgöző rózsaablakának játéka egy verőfényes délutánon - ahogy a színes üvegen átszűrődő napfény életre kelt a padlón, olyan volt, mintha egy természetes kaleidoszkóp vetítette volna mintáit a kövekre, teljesen egyedül csodálhattam ezt a különleges fényjátékot.

NEM TETSZETT

Egy frusztráló augusztusi hétvége Colmarban, amikor minden szálláshely foglalt volt, és végül egy eldugott panzió egyetlen szabad szobájáért háromszoros árat kellett fizetnem - ráadásul az ablak egy zajos udvarra nézett, ahol hajnalig tartott a személyzet hangos beszélgetése.
A turisták által leginkább látogatott falvak mesterkélt, már-már Disneyland-szerű hangulata - különösen Ribeauvillé főutcája volt kiábrándító a végeláthatatlan giccses szuvenírboltjaival és túlárazott, "autentikusnak" nevezett, de valójában tömegturistákra specializálódott éttermeivel.
Egy igazán kellemetlen vacsora egy strasbourgi étteremben, ahol a pincér demonstratívan csak franciául volt hajlandó kommunikálni, szándékosan félreértette a rendelésem, és amikor segítséget kértem a menü értelmezésében, látványosan ignorált - ez az egyetlen este majdnem elrontotta az egész utazás hangulatát.
A Route des Vins szüreti időszakának elviselhetetlen zsúfoltsága - egy egyszerű fotó kedvéért akár 20 percet is várni kellett egy-egy jellegzetes utcarészletnél, a borospincékbe pedig szinte lehetetlen volt bejutni előzetes foglalás nélkül.
Egy meghiúsult túra a Vogézekben, amikor a reggeli napsütésben indultam el, de olyan váratlan és sűrű köd ereszkedett a hegységre, hogy alig pár méterre láttam, és a jelzéseket sem találtam - két óra bolyongás után csalódottan kellett visszafordulnom, pedig aznap akartam megmászni a Grand Ballon csúcsát.

Vélemények

,, Kiknek ajánlom Elzászt?

Akik nem szeretik a turistáktól hemzsegő területeket.
Akik különleges atmoszférájú helyekre vágynak.
Akik nem szervezett utat keresnek, hanem saját maguk kutatják fel a helyi nevezetességeket, vagyis a felfedező típusú utazóknak.
Akik szeretik a jó fehér bort.
Akik szívesen bringáznak a szőlőültetvények között.
Akiket elvarázsolnak a régi épületek, az egyedi építkezési megoldások.
Akik nyugodt, andalgós nyaralást terveznek."

forrás

---

,, Nekem a kedvencem mind közül a csöppnyi kis Eguisheim...színes,szorosan egymás mellé épült házaival, girbegurba tornyaival, szűk utcáival, borospincéivel és franciás bájával. (kvo, 2019)

---

,, Mi busszal jártuk be Elzászt. Colmarban volt a szállásunk. Egyszerűen naponta fellapoztunk egy mesekönyv újabb fejezetét és imádtuk mind! :)"  (sznk, 2018)

Időjárás

Elzászban az évszakok nagyon kontrasztosak: a tél lehet nagyon zord, míg a nyár gyakran forró és száraz; tavasszal és ősszel pedig a hőmérséklet igen kellemes lehet, ami magyarázza az Elzászi-síkságon található rengeteg szőlőültetvény létezését. Ezenkívül a Vogézek közelsége néhány elzászi városnak mikroklímát biztosít: például Colmar az egyik legszárazabb város Franciaországban, mindössze évi 95 esős nappal. Az elzászi éghajlatot „félig kontinentálisnak” nevezik.

Ősszel (szeptember 21-től december 21-ig) a hőmérséklet nagyon kellemes (körülbelül 14 °C), ami lehetővé teszi Elzász felfedezését és a természet élvezetét. A szüreti látványosság megéri a kitérőt, csakúgy, mint a síkságon és a nedves völgyekben tett séták: a köd megjelenik, és lenyűgöző atmoszférát teremt.

A tél (december 21-től március 21-ig) hideg (körülbelül 0 °C), és a hóesés bőséges a Vogézek hegység közelében: ha szereti a síelést, ne habozzon megállni itt. Ha inkább a hosszú sétákat kedveli, válassza az Elzászi-síkságot: itt kevesebb a hó, és a téli hangulat ugyanolyan magával ragadó.

A tavasz (március 21-től június 21-ig) általában nagyon kellemes, bár márciusban néha előfordulhatnak záporok és hideg szelek. Májusban az időjárás kedvez a látogatásoknak és sétáknak: az idő tiszta, a síkságok zöldellnek, és az esték nagyon kellemesek (14 °C).

Nyáron (június 21-től kezdődően) nem ritka, hogy a hőmérséklet eléri a 30-35 °C-ot, és a napsütés ebben az időszakban összehasonlítható Dél-Franciaország városaival. Szerencsére a Vogézek magaslatai frissességet és rendkívül kellemes levegőt biztosítanak.

Megközelítés

A Bázeli Repülőtérről (EuroAirport Basel-Mulhouse-Freiburg) bérautóval könnyedén eljuthatunk Elzász régiójába, amely Franciaország egyik legbájosabb területe.

Útvonal és utazási idő:

Strasbourg: Az Elzász fővárosa, Strasbourg, mintegy 130 kilométerre található a repülőtértől. Az A35-ös autópályán haladva az utazás körülbelül 1 óra 30 percet vesz igénybe, normál forgalmi viszonyok mellett.

Colmar: Ez a festői város mindössze 60 kilométerre fekszik a repülőtértől, és az A35-ös autópályán dél felé haladva körülbelül 45 perc alatt elérhető.

Az útvonalak jól karbantartott autópályákon vezetnek, amelyek kényelmes és gyors közlekedést biztosítanak. Az A35-ös autópálya végighalad Elzászon, összekötve a főbb városokat, mint Strasbourg és Colmar. Az autópályák használata Franciaországban általában díjköteles, de az A35-ös szakasz Elzászban ingyenesen használható.

Autóbérlés: Az autóbérlés költségei változóak, de átlagosan napi 88 amerikai dollár körül mozognak a Bázeli Repülőtéren. Az ár függ az autó típusától, a bérlés időtartamától és a biztosítási opcióktól.

Üzemanyag: A távolságok viszonylag rövidek, így az üzemanyagköltség mérsékelt. Például egy átlagos fogyasztású autóval a Bázeli Repülőtérről Strasbourgba történő utazás oda-vissza körülbelül 20-30 euró üzemanyagköltséget jelenthet, az aktuális üzemanyagárak függvényében.

A Bázeli Repülőtér különlegessége, hogy Svájc és Franciaország határán helyezkedik el. Autóbérléskor ügyeljen arra, hogy a megfelelő ország szektorában vegye fel az autót, és ellenőrizze, hogy a bérleti szerződés engedélyezi-e a határátlépést Franciaországba.

A nagyobb városokban, mint Strasbourg és Colmar, a belvárosi parkolás fizetős és korlátozott lehet. Érdemes előre tájékozódni a parkolási lehetőségekről és díjakról.

  Franciaországban a sebességhatárok általában 130 km/h autópályán, 80-90 km/h országúton és 50 km/h lakott területen belül. Fontos betartani a helyi közlekedési szabályokat és figyelni a jelzéseket.

Az autóbérlés rugalmas és kényelmes módja Elzász felfedezésének, lehetővé téve a festői falvak, borvidékek és kulturális látnivalók szabad bejárását.

Szállás

Az Elzászban sok vendégház található, amelyek a régió hagyományos építészeti stílusában épültek. Ezek a szálláslehetőségek kényelmesek, intimek és megfizethetőek lehetnek, és ideálisak azoknak, akik szeretnének közelebbről megismerni az Elzász vidéki életét.

Egy varázslatos kis elzászi vendégházban szálltunk meg, ami egy 1800-as években épült favázas házban működik, közvetlenül a szőlőültetvények mellett. Már az első reggel arra ébredtünk, hogy a háziasszony, Marie frissen sült pain au chocolat illatával töltötte meg a reggelizőt, miközben az ablakon át láttuk, ahogy a köd lassan felszáll a szőlősorok közül.

A ház minden részlete autentikus volt: a gerendás mennyezet, a vastag kőfalak és az eredeti fapadló mind-mind évszázados történeteket meséltek, mégis tökéletesen kényelmes volt a modern fürdőszobával és a jól felszerelt konyhával. Napközben a közeli falvakban barangoltunk, de mindig örömmel tértünk vissza "otthonunkba", ahol a hátsó kertben egy öreg diófa alatt olvashattunk, miközben a házigazda saját borával kínált minket.

A második este Marie megtanított minket a helyi specialitás, a tarte flambée készítésére, amit aztán közösen sütöttünk meg a ház eredeti kemencéjében. A harmadik napon már szinte családtagnak éreztük magunkat, ahogy a reggelinél Marie és férje, Jean-Pierre meséltek nekünk a régió történetéről és a szőlészet titkairól. Az elutazás reggelén nehéz szívvel búcsúztunk ettől a mesebeli helytől, de a házigazdák még egy üveg saját készítésű szilvapálinkát is a kezünkbe nyomtak útravalóul.

Biztosak vagyunk benne, hogy még visszatérünk ide, hiszen ez nem csak egy szállás volt, hanem egy igazi elzászi otthon, ahol három napra mi is részesei lehettünk ennek a csodálatos vidéki életnek.

Utóirat: egyikünk egész jól tud franciául.

Közlekedés

Elzász területén az autópályák részben ingyenesen használhatóak. Annak, aki  autót bérel, fel kell készülnie arra, hogy az esetleges közlekedési  bírságokat utólag is behajtják.

Elzásznak nagyon jó minőségű, modern és gyors közúthálózata van.

Az A35-ös autópálya Észak-Dél irányban szeli át Elzászt, és körülbelül másfél óra alatt köti össze Saint-Louist Strasbourggal (az utazási idők részletei). Ezenkívül az autópálya ingyenes, ami lehetővé teszi, hogy kevesebb költséggel fedezze fel Elzászt. Ha több időt szeretne eltölteni, a másodlagos utak is nagyon jó minőségűek, így felfedezheti az elzászi falvak minden kincsét, és valódi kikapcsolódásban lehet része, különösen, ha az „Elzászi borút” mentén halad.

Ami a városi közlekedést illeti, az a régió főbb városaiban gyors fejlődésen megy keresztül: Strasbourg és Mulhouse nagyon praktikus villamoshálózattal rendelkezik, Colmar pedig egy jól fejlett buszszolgáltatással, amely lehetővé teszi a város bejárását jármű használata nélkül.

Az elzászi vasúthálózat nagyon jelentős, és számos regionális expresszvonat (TER) biztosítja a kapcsolatok fenntartását Elzász különböző városai között, még hétvégén is (különösen a Bâle-Strasbourg vonal, amely hétköznap félóránként, hétvégén pedig óránként indít vonatokat, és érinti Saint-Louis, Mulhouse, Colmar és Sélestat állomásait).

Végül, azok számára, akik szeretnének sétálni az Ill folyó partján, amely Elzász síkságát öntözi, Strasbourg és Mulhouse kerékpárkölcsönző szolgáltatást kínál, amelyeket Vélocation-nak, illetve Vélocité-nek hívnak.

Étkezés

Az Elzász tartomány gazdag gasztronómiai hagyományokkal rendelkezik, és számos olyan ételeket kínál, amelyeket érdemes megkóstolni az utazás során. Az alábbiakban felsorolunk néhány tipikus ételeket, amelyek az Elzászban népszerűek:

Tarte flambée (flammekueche): Ez egy elzászi étel, ami vékony, kenyérszerű, pizza kinézetű tésztaból készül, és jön hozzá sajt, hagyma és szalonna. Általában sütőkemencében készül, és nagyon finom.

g. cs.

Choucroute garnie: Ez az Elzászban népszerű étel savanyított káposztából készül, és kolbásszal, sonkával, burgonyával tálalnak. Télen és ünnepek alkalmával a legtöbb elzászi család asztalára kerül.

d. f.

Baeckeoffe: Ez egy húsos és zöldséges ragu, amely burgonyával és savanyú káposztával van tálalva. Általában cseréptálban sütik, hogy az ízek jobban összeérjenek.

p.e.

Kuglóf azaz Kougelhopf: Általában dióval, mazsolával vagy csokoládéval van ízesítve, és a helyi teaházakban és pékségekben könnyen megtalálható.

Quiche Lorraine: Ez egy hagyományos francia étek, de az Elzászban is nagyon népszerű. Egy vékony tészta alapot töltelékkel töltik, amely sonkát, tojást, sajtot és tejszínt tartalmaz. A quiche Lorraine-t hidegen vagy melegen lehet tálalni, és bármely étkezésre alkalmas.

Az Elzász tartományban rengeteg borászat is található, és a régió híres a borairól. Érdemes megkóstolni a helyi Riesling, Pinot Gris és Gewürztraminer borokat, amelyek tökéletesen illenek a helyi ételekhez.

Vásárlás

Kézműves termékek: Az Elzászban számos kézműves termék kapható, például a hagyományos édességek, mint a bretzel, a kugelhopf és a szaloncukor. Az Elzász híres a kézműves üvegtermékeiről, textiljeiről és fafaragványairól is.

Élelmiszerboltok és piacok: Az Elzászban több piac és élelmiszerbolt is található, ahol a helyi termelőktől friss élelmiszereket vásárolhatunk. Az élelmiszerboltokban a legnépszerűbb termékek közé tartoznak az Elzász sajtok, szalonnák, kolbászok, különböző borok és a híres Elzász káposzta.

Divat- és ékszerboltok: Az Elzász nagyvárosaiban, mint például Strasbourgban és Colmarban, találhatók olyan boltok, amelyek divatcikkeket és ékszereket árulnak. Ezekben az üzletekben olyan francia márka- és divatcikkeket találhatunk, mint például Chanel, Dior, Hermès és Cartier.

Antik- és régiségkereskedések: Az Elzászban számos antik- és régiségkereskedés található, ahol különböző régi bútorokat, képeket, ékszereket és más régiségeket lehet vásárolni.

A helyi termékek könnyen megtalálhatók a turisztikai területeken. Ahhoz, hogy tipikus, elzászi eredetű termékekhez jussunk, ajánlott ezeket a készítési helyszíneken megvásárolni. Néhány példa:

Az elzászi borok (többségében fehérborok)
A Munster sajt (amit nem ajánlott hosszú távon szállítani)
A Soufflenheim vagy Betschdorf községek kerámiái: kuglóf formák, káposzta vagy baeckeoffe tálak
A bredele, amelyek apró karácsonyi sütemények
Helyi sör: Franciaországban eladott sörök közül 10-ből 6 Elzászban készül

Egyéb hasznos információk

Az Elzász régióban kerékpározni vágyó turistáknak érdemes figyelembe venniük, hogy a területet kiváló, jól kiépített kerékpárutak hálózzák be, különösen a híres Rajna menti szakaszon és a festői szőlővidékeken. Mindenképpen tervezzenek előre és töltsék le a regionális kerékpárút-térképeket, amelyek részletes információt nyújtanak a különböző nehézségi szintekről és látnivalókról, valamint jelzik a pihenőhelyeket és javítóműhelyeket is. 

A kerékpározás áprilistól októberig a legideálisabb, amikor kellemes az időjárás, bár nyáron érdemes a kora reggeli vagy késő délutáni órákban útnak indulni a tűző nap elkerülése érdekében. Vigyenek magukkal elegendő vizet és könnyű élelmiszert, különösen a szőlősdombok közötti kirándulásokra, ahol kevesebb pihenőhely található. Az elzászi falvak közötti távolságok általában nem nagyok, így kezdők számára is ideális célpont, ugyanakkor a Vogézek hegység felé tartó útvonalak már jelentősebb szintkülönbséggel rendelkeznek, ezekre csak gyakorlottabb kerékpárosok vállalkozzanak. 

Feltétlenül látogassák meg az elzászi borút (Route des Vins d'Alsace) menti festői falvakat, mint Riquewihr vagy Kaysersberg, ahol a helyi gasztronómiai különlegességeket is megkóstolhatják. Mindig tartsák tiszteletben a helyi közlekedési szabályokat és viseljenek sisakot, ami ugyan nem kötelező mindenhol, de erősen ajánlott a biztonság érdekében. A kerékpárbérlés számos városban, például Strasbourgban és Colmarban is könnyen megoldható, gyakran elektromos kerékpárok is elérhetők, amelyek megkönnyítik a dombosabb szakaszok leküzdését. 

Érdemes néhány alapvető francia kifejezést megtanulni, mivel a kisebb falvakban nem mindenhol beszélnek idegen nyelveket. A régióban több kerékpárosbarát szálláshely található, amelyek biztonságos tárolóhelyeket és gyakran szerszámkészletet is biztosítanak a vendégek számára, ezért előre érdemes tájékozódni a "vélo-friendly" vagy "accueil vélo" jelzésű helyekről.

Strasbourg

francia kiejtés: sztrászburh

275 ezres elzászi város.

Az Ill folyó karjai között fekvő település olyan, mintha két világ találkozna egyetlen helyen: a német precizitás és a francia életöröm ölelkezik itt össze évszázadok óta.

A hajnali fény puhán simogatta a Notre-Dame katedrális homokkő falait, amikor először álltam előtte. Elképesztő, ahogy a 142 méteres torony az égbe szökik, mintha csak a csillagokat akarná megérinteni. Belépve a hűvös falak közé, a színes üvegablakokon áttáncoló napfény különös mintákat rajzolt a padlóra. Egy idős sekrestyés halkan megjegyezte mellettem: "Nézze a rózsaablakot, uram. Hétszáz éve ugyanúgy festi meg a köveket minden délben."

A katedrálisból kilépve a Grande Île sikátorai hívogattak. Az óváros minden köve történetet mesél – itt tanácskoztak egykor Európa nagyjai, itt sétáltak költők és forradalmárok. A tér egyik kávézójában ülve figyeltem, ahogy helyiek és turisták keverednek a reggeli forgatagban. Egy idős házaspár francia akcentussal, de német szavakkal rendelte meg kávéját – tökéletes megtestesítői ennek a határvidéki kettősségnek.

Délután a Petite France negyedbe vitt utam, amely talán a város legfestőibb része. Az Ill folyó itt számos kis ágra bomlik, körülölelve a favázas házakat, amelyek mintha csak a vízből nőttek volna ki. Egy helyi lakos büszkén mesélte: "Ezek a hugenotta házak már álltak, amikor Voltaire itt járt." A gerendák között futó rózsák és muskátlik szinte versenyeznek, melyikük tud pompásabban virágozni. A folyóparton ülve néztem, ahogy a turistákat szállító vízibuszok szelíden siklanak a csatornákon, miközben a szemközti ház erkélyén egy idős hölgy rendezgette virágait.

"Ha csak egy éjszakát tölt nálunk, akkor is maradjon sötétedés után" – tanácsolta a szállásom gondnoka, és igaza volt. Strasbourg este mutatta meg igazi arcát, amikor a kivilágított épületek visszatükröződtek a csatornák vizében. A Palais Rohan méltóságteljes 18. századi homlokzata különösen lenyűgöző volt a díszkivilágításban. "Ez volt a hercegérsekek palotája" – magyarázta egy helyi idegenvezető egy kisebb csoportnak, miközben elhaladtam mellettük. "Napóleon is megszállt itt, kétszer is."

Másnap reggel az Elzászi Alsatian Múzeumban találtam magam, ahol az elzászi élet relikviái között bolyongtam. Festett szekrények, hímzett ruhák, kézzel készített kerámiák – mintha egy időkapun léptem volna át. Egy idős teremőr kedvesen figyelmeztetett, amikor túl közel hajoltam egy régi óraszerkezethez: "Ez még a nagyapám nagypapájának idejéből való."

Strasbourg a zöld város hírnevét is méltán viseli. Amerre jártam, gondozott parkok, fasorok és virágokkal teli terek tették barátságosabbá a városi környezetet. Különösen a villamossínek mentén húzódó zöld sávok leptek meg – mintha a természet és a modern városi közlekedés békés szövetséget kötött volna egymással.

Utolsó este egy folyóparti étteremben ültem, ahol a pincér lelkesen ajánlotta a choucroute-ot és a helyi rizlinget. "Ez Elzász íze egy tányéron" – mondta, és igaza volt. Miközben a savanyú káposzta és a füstölt húsok harmóniáját élveztem, az ablakon át láttam, ahogy a lenyugvó nap aranyba vonja a szemközti házak homlokzatát. Néhány utcányira innen Goethe is ugyanezt láthatta egykor – gondoltam, és ebben a pillanatban megértettem, hogy Strasbourg nem csupán egy város, hanem egy érzés, amit az ember örökre magával visz.

Colmar

Külön oldalon írunk róla: https://utikritika.hu/franciaorszag/elzasz_-_colmar

Mulhouse

(kiejtés: müluz)

Kb. 112 ezres város.

Mulhouse egy város Franciaország keleti részén, Elzász régióban, közel a svájci és német határhoz. A város ipari múltjáról ismert, különösen a textilipar és a gépgyártás terén, ezért gyakran nevezik "francia Manchesternek". Mulhouse egyik legnagyobb látványossága az Autómúzeum (Cité de l'Automobile), amely a világ egyik legnagyobb autógyűjteményével rendelkezik, és sokan azért látogatják meg a várost, hogy megtekintsék ezt a lenyűgöző kiállítást. Emellett a Cité du Train, Európa legnagyobb vasúti múzeuma is itt található, amely szintén számos turistát vonz.

A város történelmi központja számos szép épülettel büszkélkedhet, köztük a Városháza, amely a 16. századból származik, és gazdagon díszített homlokzatával különleges látványt nyújt. A városközpontban található a Szent István-templom (Temple Saint-Étienne), amely Elzász legmagasabb protestáns temploma. Az épület belsejében gyönyörű üvegablakok találhatók, amelyek a középkori művészet lenyomatai. A történelmi városközpontban sétálva a szűk utcák és régi házak mellett hangulatos kávézók és éttermek is várják a látogatókat.

Mulhouse városházája (Hôtel de Ville de Mulhouse), pontosabban annak egy másik közigazgatási épülete, ami a Tribunal judiciaire de Mulhouse, vagyis a városi bíróság (igazságügyi palota) épülete. Az óra és a zöld kupola a Place de la République közelében található, és az épület neoreneszánsz stílusú, amelyet a német befolyású időszakban emeltek a 19. század végén. - D. I. fotója 

Mulhouse ipari öröksége mellett fontos kulturális központ is, számos múzeummal és kulturális intézménnyel. Az ipari múltat jól bemutatja az Ecomusée d'Alsace, amely egy szabadtéri múzeum, ahol a látogatók megismerhetik a hagyományos elzászi életmódot és építészetet. A városban rendszeresen szerveznek fesztiválokat és kulturális eseményeket, amelyek gazdagítják a helyi életet és vonzóvá teszik a turisták számára is.

Mulhouse régi városháza (Ancien Hôtel de Ville de Mulhouse) látható, amely a Place de la Réunion főtéren áll, és a város legismertebb műemléke. Ez a feltűnő rózsaszín épület 1552-ben épült reneszánsz stílusban, és híres a homlokzatán látható festett trompe-l’œil (szemfényvesztő) díszítéseiről.

Favázas elzászi ház Mulhouse belvárosában, amely ma egy breton palacsintázónak ad otthont, a La Crêperie Bretonne-nak. - A. I. fotói

A város környéke kiváló lehetőségeket kínál a természet szerelmeseinek, mivel a Vogézek hegyvidéke könnyen megközelíthető, és számos túraútvonal várja az aktív kikapcsolódásra vágyókat. Mulhouse jó közlekedési csomópont is, könnyen elérhető vonattal, autóval vagy repülővel, mivel közel van a Basel-Mulhouse-Freiburg nemzetközi repülőtérhez. A város gazdag multikulturális öröksége, amely a határmenti fekvéséből is fakad, szintén hozzájárul vonzerejéhez.

Mulhouse-ban a modern városi élet találkozik a történelmi és ipari örökséggel, így változatos élményeket kínál az idelátogatóknak. A helyi piacok, mint például a Place de la Réunion piaca, kiváló lehetőséget nyújtanak arra, hogy megismerkedjünk a helyi gasztronómiával és a régió különlegességeivel. Az ipari és kulturális látnivalók mellett Mulhouse zöldterületei, parkjai és kertjei is hozzájárulnak a város élhetőségéhez, és kellemes időtöltést kínálnak a kikapcsolódásra vágyóknak.

Mulhouse, Elzász déli kapuja, régóta kettős arcot mutat: egykori ipari központként a francia Manchester néven is emlegették, ma viszont inkább különös elegye a múltnak, a hanyatlásnak és a váratlan meglepetéseknek. A város a 18. században indult el az iparosodás útján, amikor három helyi polgár megalapította az első pamutszövőgyárat. A történelmi gyökerek ellenére Mulhouse nem tartozik Elzász legelbűvölőbb települései közé: a háborús pusztításokat követően a gyors és gyakran átgondolatlan városfejlesztés kopott lakótelepeket és elhagyatott polgárházakat hagyott maga után, különösen a belvárosban.

Egy esős napon jártunk ott, s bár főként autóból szemléltem, az első benyomás nem volt éppen szívderítő. A külvárosi részek nem mondhatók szépnek, mégis két kiemelkedő helyszín miatt érdemes megállni: a város büszkesége a világ élvonalába tartozó vasúti és autóipari múzeum. Aki azt hinné, hogy ezek kizárólag férfias érdeklődési körbe tartoznak, téved – még nőként is lenyűgözött az a hatalmas gyűjtemény, amit ott láttam. A régi vonatkocsik és csillogó oldtimerek között sétálva úgy éreztem magam, mintha egy Agatha Christie-regénybe csöppentem volna: szinte vártam, mikor lép elő Poirot vagy Miss Marple valamelyik kupéból.

Mulhouse-tól északra azonban minden megváltozik: a táj lassan kisimul, a hangulat átlényegül, és szinte észrevétlenül lépünk be Elzász legbájosabb vidékeinek egyikébe.

Riquewihr

(francia kiejtés: rikvir)

Csupán 1300-an lakják.

Riquewihr egy kis középkori város Franciaországban, Elzász régióban, a Vogézek lábánál. Híres a történelmi épületeiről és varázslatos szőlőültetvényeiről, amelyeket már a középkor óta művelnek. A város különösen szép állapotban megmaradt épületei miatt sokan a "mesebeli falu" jelzővel illetik. Szűk, macskaköves utcái, színes favázas házai és virágokkal díszített ablakai hangulatos légkört teremtenek. Riquewihr a "Franciaország legszebb falvai" cím egyik viselője, ami még vonzóbbá teszi a látogatók számára.

A város központja egyetlen főutcán alapul, amelyet kis keresztutcák és sikátorok hálóznak be. Ezen az úton több kiváló borászat és kóstolóhely is található, mivel Riquewihr híres borászati múltjáról. A szőlőtermesztés és a borkészítés ma is fontos része a város gazdaságának, főként a híres rizling és gewürztraminer fajtákra alapozva. Az UNESCO világörökségi státuszú Elzászi borút egyik legkedveltebb állomása, ami a turisták körében is nagy népszerűségnek örvend.

A város középkori városfala és kapui, mint például a Dolder-kapu, a látogatók számára betekintést nyújtanak a középkori erődítmények világába. A város történelmi központjában a reneszánsz stílusú házak között sétálva található a Fehér Torony, ami egykor börtönként szolgált. A város központi részén elhelyezkedő főtér tele van hangulatos kis kávézókkal és éttermekkel, amelyek helyi elzászi specialitásokat kínálnak.

Riquewihr híres Óratornya, hivatalos nevén a Dolder-torony (Tour du Dolder), amely a város középkori kaputornya és egyben egyik legismertebb jelképe. A torony a 13. században épült védelmi célból, és eredetileg a város erődített bejárataként szolgált. - G. G. fotója 

A város körüli dombok ideális helyszínt nyújtanak túrázóknak és kirándulóknak, akik szeretik a természet közelségét és a festői kilátást. Riquewihr népszerű a karácsonyi időszakban is, mivel az adventi vásárai különösen szép és meghitt hangulatot árasztanak. A helyi kézműves termékek és hagyományos ételek ilyenkor különleges vonzerőt nyújtanak a látogatóknak. A városban található több múzeum is, amelyek bemutatják a helyi kultúrát és történelmet. Riquewihr gazdag múltja és elbűvölő környezete miatt évről évre sok látogatót vonz, akik szeretnék felfedezni Elzász egy kevésbé ismert, de annál varázslatosabb szegletét.

Riquewihr olyan, mintha Elzász lelkének sűrített kivonata lenne – minden itt van, ami ezt a vidéket különlegessé teszi. A középkori kútban aranyhalak úszkálnak, a színes favázas házak – vörösek, kékek, sárgák és zöldek – szinte egymásnak dőlnek, mintha összebújva őriznék az idő emlékeit. A homlokzatokon régi bölcsességek gót betűs feliratokban élnek tovább, és a házak falán aprólékosan megformált cégéreken a munka méltósága és a pihenés öröme elevenedik meg. Az utcákon sétálva az ember ma is beléphet több évszázados borászatokba, vagy betérhet egy hangulatos, gerendás vendégfogadóba, ahol a hagyomány és a vendégszeretet kéz a kézben jár.

A városban olyan, mintha megállt volna az idő, de nem fáradtan, hanem ünnepélyes derűvel. Minden ház egy külön történetet mesél, minden ablak mögött valami élő valóság lüktet. És bár turistákból sosincs hiány, Riquewihrnek mégis sikerül megőriznie azt az intim, emberléptékű világot, amely Elzász igazi varázsát adja.

Eguesheim

francia kiejtés: egiszhájm

Elzász gyöngyszeme ez a hely, ahol minden sarok, minden ablakpárkány egy-egy történetet mesél. "Ezt látni kell" – súgta egy barátom, és most már értem, miért került a falu Franciaország legszebb településeinek büszke listájára.

Lépéseim visszhangzanak, ahogy haladok a település szívébe. A házfalak mintha versenyeznének egymással: melyikük tud több gerániumot, petúniát vagy muskátlit hordozni színpompás ablakaiban. Évszázados favázas épületek hajolnak egymás felé, mintha titkokat súgnának a szűk utcák felett. Egy idős hölgy könyököl ablakában, barátságosan biccent felém; talán ő is része ennek az élő történelemkönyvnek.

A napom nagy részét borospincék látogatásával töltöm, hiszen Eguisheim neve szinte eggyé vált a kiváló elzászi borokkal. Pierre, egy helyi borász ötödik generációs leszármazottja, büszkén vezet végig pincéjében. "Ez a gewürztraminer a nagyapám kedvence volt" – mondja, miközben tölt egy pohárral az aranysárga nedűből, amely rózsaszirom és licsiszilva illatát idézi.

A déli nap már alacsonyan jár, amikor elérkezem a 13. századi Szent Péter és Pál templomhoz. Ahogy átlépem a küszöbét, szinte érzem, ahogy a falak között húzódó évszázadok megérintenek. A színes üvegablakokon át beszűrődő fény különös mintákat rajzol a kőpadlóra. Nem messze innen találom meg a híres Lépcsős Kutat, ahol egy pillanatra eszembe jut, hány generáció merített már vizet ugyanezen a helyen.

Egy helyi fogadóban ebédelek, ahol a tulaj agaszkodik hozzá, hogy megkóstoljam a családi receptúra szerint készült choucroute-ot. "Ezt már a dédanyám is így készítette" – mondja csillogó szemmel, miközben az illatos savanyú káposzta és füstölt húsok tányérja elém kerül, mellé pedig egy pohár helyi rizling dukál.

Délután egy idős úr szólít meg a főtéren, és büszkén mutatja IX. Szent Leó pápa szobrát. "Tudja, ő a falu szülötte volt" – magyarázza, majd mesélni kezd a 11. századról úgy, mintha csak tegnap történt volna minden. A szavai nyomán megelevenedik a múlt, és egy pillanatra szinte látom az ifjú Leót, amint ezeken az utcákon szaladgál.

Alkonyatkor felkapaszkodom a közeli dombra, ahonnan rálátok a környező szőlőültetvényekre. A lenyugvó nap vöröses fénybe vonja a tájat, a rendezett szőlősorok mint zöld hullámok futnak a messzeségbe. Alattam a falu háztetői, mint egy középkori miniatúra, tökéletes egységet alkotnak a környező tájjal.

Visszafelé sétálva egy kis családi vendéglőben kötök ki, ahol a gazda maga szolgálja fel a tarte flambée-t, ezt a vékony tésztájú, szalonnás-hagymás elzászi különlegességet. Mellé helyi bort kortyolgatva figyelem, ahogy a falu lassan az esti fényekbe öltözik, és a turisták helyét átveszik a helyiek, akik kiülnek a kis téren, hogy megbeszéljék a nap történéseit.

Éjszakára egy régi favázas házban kialakított panziót választottam, ahol az ablakból kilátok az éjszakai falura. Távol a városi fényektől az égbolt tele van csillagokkal, mintha gyémántokat szórtak volna a sötét bársonytakaróra. Eguisheim csendesen alszik alattam, és én tudom, hogy ez az élmény örökre velem marad majd, bárhová is sodorjon az élet.

                        Eguisheim hangulatos, köríves utcácskáin színes favázas házak és virágos balkonok fogadják a sétálókat.

Eguisheim egyik legismertebb pontja, a Saint-Léon tér (Place Saint-Léon) - középpontban a Szent Leó kút (Fontaine Saint-Léon) szobral. A háttérben a kastélyszerű épület a régi püspöki rezidencia maradványa, míg jobbra a Saint-Léon IX kápolna csúcsa és tornya látható, amely Eguisheim szülöttének, IX. Leó pápának állít emléket.  

                                                                                           G. G. fotói 

Obernai

francia kiejtés: oberne

A Vogézek lábánál fekvő festői kisváros Elzász egyik rejtett kincse, amit egyszer mindenkinek látnia kell. Macskakövek kopognak lépteim alatt, miközben a szűk utcákon sétálok, ahol évszázados favázas házak sorakoznak egymás mellett, mesélve a régmúlt történeteit.

A városháza mellett magasodó Beffroi – az öreg Óratorony – mintha állva szunnyadt volna el a történelem viharai közepette. Felettem égbe szökő tornya jelzi az idő múlását azóta, hogy középkori mesterek keze munkája nyomán megszületett. A főtéren csobogó Szent Odile-kút vizénél megpihenek, és eszembe jut, hány zarándok meríthette itt erejét a szent védelmező tiszteletére.

Obernai városfalai meglepően épen maradtak. A Porte de Strasbourg boltíve alatt átsétálva szinte hallani vélem a régi őrség kiáltásait, ahogy a középkori vásárosokat beengedik. A Szent Péter és Pál-templom színes üvegablakain átszűrődő fény misztikus táncot jár a kövezeten – csak ülök a padban, és hagyom, hogy átitatódjak a hely nyugalmával.

Nincs jobb, mint egy fárasztó nap után betérni valamelyik helyi pincébe, ahol a gazda büszkén kínálja borát. "Ez a Riesling a legnaposabb domboldalról származik," mondja csillogó szemmel, miközben tölt a pohárba. A tarte flambée illata betölti a helyiséget, a vékony tésztán szalonna és hagyma pihen – tökéletes kísérője a helyi nedűnek.

Hajnalban keltem, hogy lássam, ahogy a köd lassan felszáll a szőlők felett. A városból induló ösvényen felkapaszkodtam a dombra, ahol elém tárult az elzászi táj teljes pompájában. A rendezett szőlősorok mint zöld hullámok futnak a messzeségbe, itt-ott egy-egy falucska harangtornyával megszakítva a látványt.

Szerdánként a főtér piacától hangos. Kemény sajtok, frissen sült kenyerek, házi lekvárok kínálják magukat. Egy idős asszony mosolyogva nyújt felém egy falat kecskesajtot: "Kóstolja meg, fiatalember, ez Elzász íze!" És igaza van – ebben a falatban benne van minden, amit ez a vidék jelent.

Egy apró panzióban szálltam meg, ahol Marie-Claude minden reggel friss croissant-nal és kávéval vár. "A legfontosabb, hogy otthon érezze magát," mondja, és ez többet jelent udvarias szólamoknál – Obernaiban valóban úgy érzem, mintha hazatértem volna egy helyre, ahol sosem jártam korábban.

Esténként a Halle-aux-Blés tér egyik kávézójában ülve figyelem az elzászi élet lassú lélegzetvételét. Helyiek beszélgetnek, nevetnek, és közben mintha az egész város együtt lélegezne velük. Ez Obernai – nem csupán egy pont a térképen, hanem egy élmény, amit magammal viszek, bárhová is sodor az élet.

A fotón  Obernai városának egyik legismertebb látképe látható, háttérben a Szent Péter és Pál-templom (Église Saints-Pierre-et-Paul) ikertornyaival, amelyek messziről is uralják a város sziluettjét. Az előtérben tipikus elzászi favázas házak színes homlokzatai láthatók, jellegzetes zöld mázas cseréptetőkkel, amelyek Obernai történelmi központjának védjegyei.

                                 Obernai óvárosának őszi hangulatú utcája színes favázas házakkal, kávézókkal és tipikus elzászi bájjal.

                                                                                      F. B. fotói 

Kaysersberg

francia kiejtés: kájzeszberg

Kaysersberg egy elbűvölő középkori falu Elzászban, Franciaország keleti részén,a Vogézek lábánál található. A város a festői fekvése és történelmi épületei miatt az egyik legkedveltebb turisztikai célpont a régióban. Szűk, macskaköves utcáit színes favázas házak szegélyezik, amelyek virágokkal díszített ablakokkal különösen bájos hangulatot árasztanak, így Kaysersberg az elzászi borút egyik gyöngyszeme.

                                                             Jellegzetes favázas borház  - G. G. fotója 

A város fölé magasodik a Kaysersbergi vár, amely a 13. századból származik, és lenyűgöző kilátást nyújt a környező szőlőültetvényekre és a városra. A vár romjai szabadon látogathatók, és érdemes felmászni a dombra, hogy megcsodáljuk a panorámát. A város központjában található a Szent Kereszt-templom, amely a 13. és 16. század között épült, és gyönyörű, gótikus és román stílusú elemeket ötvöz.

Kaysersberg híres borászati hagyományairól, és a környékbeli szőlőültetvények kiváló minőségű rizlinget és más elzászi borokat termelnek. A látogatók megkóstolhatják ezeket a borokat a helyi borospincékben, amelyek gyakran nyitva állnak a turisták előtt. A város egyik legismertebb szülötte Albert Schweitzer, a Nobel-békedíjas orvos és misszionárius, akinek emlékét múzeum és szobor is őrzi Kaysersbergben.

A városban rendszeresen rendeznek különféle kulturális eseményeket, amelyek a helyi élet részét képezik. A karácsonyi vásár különösen népszerű, hiszen a város ünnepi díszbe öltözik, és a látogatók kézműves termékeket, helyi ételeket és forralt bort vásárolhatnak. A nyári hónapokban pedig különböző borfesztiválok és szabadtéri rendezvények várják a látogatókat.

Kaysersberg báját a Vogézek hegyei és a folyóval szegélyezett környezete is fokozza, ami ideális lehetőséget nyújt a természet szerelmeseinek a kirándulásra és túrázásra. A környéken kijelölt túraútvonalak segítenek a látogatóknak felfedezni a festői tájat, és megismerni a vidék különleges növény- és állatvilágát. A város folyóparti sétánya és hídjai különösen romantikus helyszíneket nyújtanak egy esti sétához.

A városban számos hangulatos étterem és kávézó található, amelyek helyi elzászi specialitásokat kínálnak, mint például a tarte flambée vagy a choucroute. A helyi gasztronómia és a borospincék kínálata miatt Kaysersberg kiváló helyszín azok számára, akik szeretnék megismerni Elzász ízeit és hagyományait. A városban számos vendégház és kisebb hotel várja a turistákat, amelyek autentikus elzászi élményt nyújtanak, barátságos légkörrel.

Kaysersberg gazdag történelme, festői környezete és autentikus elzászi hangulata miatt méltán lett az egyik legkedveltebb turisztikai célpont a régióban, és tökéletes helyszínt nyújt azok számára, akik szeretnék felfedezni Elzász vidékének szépségeit és kulturális örökségét.

Ez a fotó a város központjában, a főtér (Place de la Mairie vagy Place Jean Ittel) közelében készült, és az előtérben látható szökőkút a híres Szent Konstantin-kút (Fontaine Constantin), amely a 16. század végéről származik.

Ez a fotó Kaysersberg egyik legismertebb és legtöbbet fényképezett házát ábrázolja, amely a történelmi óváros szívében található. A ház homlokzatát egy vallási freskó díszíti – valószínűleg Szűz Mária vagy egy szent alakjával –, ami gyakori díszítőelem az elzászi városok régi házain.

                  Kaysersberg mesebeli hangulatát a Weiss-patak mentén sorakozó, víz fölé nyúló favázas házak teszik felejthetetlenné.

                                                                              Sz. A. fotói 

Választásunk a franciaországi Kaysersbergre esett, egy olyan településre, amely tökéletesen tükrözi a régió jellegzetes stílusjegyeit. Ez igazán jó döntésnek bizonyult. A városka felfedezése önmagában is kitölt egy fél napot, különösen, ha megállunk egy kávéra és megkóstolunk néhány péksüteményt. A turisták elsősorban a főutcára összpontosítanak, de érdemes letérni róla, mert a mellékutcákban is rengeteg apró szépség vár felfedezésre. A település fölött található egy várrom, ahonnan csodás kilátás nyílik Kaysersbergre és a környező tájra. A séta a várhoz nem hosszú, és mindenképpen megéri a fáradságot.

Haut-Koenigsbourg kastély

francia kiejtés: o konigszbur

A Haut-Koenigsbourg kastély egy lenyűgöző középkori erődítmény Elzászban, a Vogézek egyik hegycsúcsán. A kastély a 12. században épült, hogy stratégiai helyzetével ellenőrizze a Rajna völgyét és a régió kereskedelmi útvonalait. Az idők során többször átépítették és bővítették, majd a 17. században elhagyatottá vált, végül 1900-ban II. Vilmos német császár újjáépíttette, és a mai napig megőrizte ezt az impozáns, romantikus megjelenést.

A kastély kiemelkedő helyen fekszik, amely lehetővé teszi, hogy lenyűgöző panorámát nyújtson a látogatóknak a környező tájra, a Vogézek hegyeire és a Rajna síkságára. Az építmény masszív falai, hatalmas tornyai és bástyái impozáns látványt nyújtanak, és a középkori várépítészet egyik legszebb példájának számítanak. A várhoz vezető út festői környezeten keresztül vezet, amely már a megérkezés előtt varázslatos élményt nyújt.

A kastély belső tereit úgy rendezték be, hogy bemutassák a középkori élet mindennapjait és a középkori urak lakókörnyezetét. A látogatók megcsodálhatják a korabeli bútorokat, fegyvereket és a lovagtermeket, amelyek visszaidézik a középkor világát. A kastély konyhája és kovácsműhelye is látogatható, ahol betekintést nyerhetünk a vár mindennapi működésébe és az akkori élet mindennapi tevékenységeibe.

A Haut-Koenigsbourg kastély nemcsak a történelem szerelmesei számára kínál különleges élményt, hanem a természet kedvelőinek is, mivel a kastély körüli terület kiváló kirándulási lehetőségeket biztosít. A kastélyhoz közeli erdős részek remek lehetőséget nyújtanak gyalogtúrákra, és a természetes környezet szépsége még jobban kiemeli a kastély romantikus hangulatát.

B. A. fotója 

A kastély éves látogatószáma jelentős, hiszen népszerű turisztikai célpont a régióban, és egyike Elzász leglátogatottabb műemlékeinek. Különösen a nyári időszakban sok turista érkezik, amikor a kastély számos rendezvénynek és középkori tematikájú programnak ad otthont, amelyek még autentikusabbá teszik az élményt. A gyermekes családok számára is kiváló program, mivel a látogatás alatt a kicsik játékos módon ismerhetik meg a középkori életet.

A kastély elhelyezkedése miatt könnyen megközelíthető autóval, és parkolási lehetőség is rendelkezésre áll a közelben. A közeli települések, mint például Sélestat és Ribeauvillé, további lehetőségeket kínálnak szállásra és gasztronómiai élményekre, így a kastélylátogatást egy kellemes, többnapos kirándulás részeként is élvezhetjük.

A Haut-Koenigsbourg kastély nemcsak a történelmi értéke miatt fontos, hanem a lenyűgöző kilátás, a gazdag belső terek és a középkori élet bemutatása miatt is egyedülálló élményt nyújt a látogatóknak. Elzász régió egyik legszebb és legjelentősebb műemléke, amelyet mindenképpen érdemes felkeresni, ha a környéken járunk.

Ribeauvillé

francia kiejtés: ribovilé (persze az r raccsolva)

Egy elbűvölő középkori város Elzászban, a Vogézek lábánál helyezkedik el, festői szőlőültetvényekkel körülvéve. A város az elzászi borút egyik legkedveltebb állomása, híres borászati hagyományairól és történelmi hangulatáról. Ribeauvillé szűk, macskaköves utcái, színes favázas házai és hangulatos terei tökéletes példái az elzászi régió varázslatos építészeti stílusának.

G. G. fotója 

A város egyik legjellegzetesebb látványossága a három középkori várrom, amelyek a hegyekben találhatók, és a városra néznek. A Saint-Ulrich, Girsberg és Haut-Ribeaupierre várak mind a 13. és 14. század között épültek, és különleges kilátást nyújtanak a környező vidékre. A várakhoz gyalogos túraútvonalak vezetnek, így a látogatók felfedezhetik a történelmi romokat és élvezhetik a természet szépségeit.

Ribeauvillé központjában több nevezetesség is található, például a Szent György-templom, amely a 13. századból származik, és lenyűgöző gótikus építészeti elemekkel büszkélkedhet. A város főtere, a Place de la Mairie, szintén érdemes a figyelemre, ahol a látogatók megcsodálhatják a Reneszánsz kút-at, amely a város egyik ikonikus szimbóluma.

A város különösen híres borászati hagyományairól; Ribeauvillé szőlőültetvényein kiváló minőségű elzászi borokat, különösen rizlinget és gewürztraminer-t termelnek. Számos borospince nyitva áll a látogatók előtt, akik megkóstolhatják a helyi borokat, és bepillantást nyerhetnek a borkészítés folyamataiba. A város évente több borfesztiválnak is otthont ad, amelyek mindig sok turistát vonzanak.

Ribeauvillé kulturális élete gazdag, különösen a híres középkori fesztiváljának köszönhetően, amelyet minden év szeptemberében rendeznek meg. Ezen az eseményen a város utcái középkori hangulatba öltöznek, és a látogatók részt vehetnek a felvonulásokon, zenés és táncos előadásokon, valamint megkóstolhatják a helyi specialitásokat. Ez a fesztivál különleges élményt nyújt mindazoknak, akik szeretnék megismerni a középkori Elzász hangulatát.

A város számos étterme és kávézója kínál elzászi specialitásokat, például a tarte flambée-t, a choucroute-t és a híres elzászi süteményeket. Ribeauvillé gazdag gasztronómiai kínálata és barátságos vendégszeretete miatt ideális helyszín a régió felfedezésére. A városban több kisebb szálláshely, vendégház és hotel található, amelyek autentikus elzászi élményt nyújtanak a látogatóknak.

A környező vidék remek lehetőséget nyújt túrázásra és kerékpározásra, és a közeli szőlőültetvényeken vezető túraútvonalak segítenek a látogatóknak megismerni a régió természeti szépségeit. A város és környéke ideális úti cél azok számára, akik szeretnék felfedezni az elzászi vidék kultúráját, történelmét és természeti kincseit. Ribeauvillé egy olyan hely, ahol a múlt és a jelen találkozik, és a látogatók számára felejthetetlen élményt nyújt.

Sélestat

francia kiejtés: szélésztá

Sélestat egy történelmi város Elzászban, s a régió kulturális és történelmi központjának számít. A város a Rajna és a Vogézek közötti síkságon fekszik, és gazdag örökséggel büszkélkedik, ami miatt népszerű turisztikai célpont. Sélestat történelmi városközpontja szűk utcákkal, középkori épületekkel és elegáns polgárházakkal teli, amelyek a látogatók számára különleges atmoszférát teremtenek.

A város egyik legfontosabb nevezetessége a Bibliothèque Humaniste, egy történelmi könyvtár, amely különleges középkori kéziratok és régi nyomtatványok gyűjteményével büszkélkedhet. A könyvtár egyedülálló betekintést nyújt az európai tudomány és kultúra fejlődésébe, és a látogatók számára interaktív kiállításokkal is szolgál, amelyek bemutatják a könyvtár történetét és jelentőségét.

Sélestatban található két jelentős templom is: a Szent György-templom és a Szent Fidesz-templom. A Szent György-templom gótikus stílusú építészete és gazdag díszítése lenyűgöző látványt nyújt, míg a Szent Fidesz-templom román stílusa és középkori freskói szintén figyelemre méltóak. A templomok különleges légköre és történelmi jelentősége miatt a város fontos vallási központnak számít.

A város egyik legszebb része a Place d'Armes, ahol a városháza és a különböző történelmi épületek találhatók. Itt a látogatók élvezhetik a nyugodt, barátságos környezetet, és a helyi kávézók teraszán ülve gyönyörködhetnek a város építészeti szépségeiben. A városban található Tour des Sorcières (Boszorkányok tornya) is érdekes látványosság, amely a középkori városfal része volt, és a város történelmét őrzi.

Sélestatban évente több kulturális eseményt és fesztivált rendeznek, amelyek a város gazdag hagyományait tükrözik. Különösen népszerű a karácsonyi vásár, amely a város egyik legfontosabb turisztikai eseménye, és a látogatók számára igazi ünnepi hangulatot teremt. Ezen kívül a virágfesztivál is sok látogatót vonz, amelyen a város színes virágdíszbe öltözik.

L. A. fotója 

A város közelsége a Haut-Koenigsbourg kastélyhoz különösen vonzóvá teszi Sélestatot azok számára, akik szeretnék felfedezni a középkori Elzász építészeti örökségét. A kastély könnyen megközelíthető Sélestatból, és a látogatók számára lenyűgöző panorámát nyújt a Vogézek hegyeire és a Rajna síkságára. Emellett a város központjában található piac hetente egyszer nyílik meg, ahol helyi termékeket és kézműves árukat lehet vásárolni.

Sélestat ideális kiindulópont a környék felfedezésére, legyen szó gyalogtúrákról, kerékpározásról vagy a közeli szőlőültetvények meglátogatásáról. A város több kisebb hotellel és vendégházzal rendelkezik, amelyek autentikus elzászi élményt nyújtanak, és a barátságos légkörük miatt népszerűek a látogatók körében.

Sélestat gazdag történelme, kulturális öröksége és központi elhelyezkedése miatt népszerű turisztikai célpont Elzászban. A város különleges hangulata, történelmi épületei és kulturális eseményei miatt érdemes felkeresni, és ideális helyszínt nyújt azok számára, akik szeretnék felfedezni a régió hagyományait és szépségeit.

Borvidék

Az elzászi Borút (Route des Vins) az északi Marlenheim falujából indul, és mintegy 170 kilométeren át kanyarog dél felé, míg eléri a szőlőhegyek övezte Thann városkáját. Az út mentén festői falvak, középkori hangulatú kisvárosok, lankás dombok és családi pincészetek váltják egymást – mintha egy mesébe csöppennénk, ahol a főszereplő a bor és a vendégszeretet. Eltévedni még a leglelkesebb kóstolgatás után sem könnyű: a turistákat ingyenesen elérhető térképek, jól látható útbaigazító táblák és gondosan kijelölt állomások segítik.

A választék bőséges: körülbelül 400 családi borászat várja a látogatókat, hogy megmutassa, mit tud kihozni a rajnai rizlingből, a gewürztraminiből vagy épp a pinot noirból. A borászok nemcsak bőkezűen töltik a poharakat, hanem kedvesek, közvetlenek, akkor is, ha végül nem viszünk haza egy ládányi bort. Az élmény itt nemcsak az ízekről szól, hanem az emberi találkozásokról is – egy korty Elzász szívéből, történettel együtt.

---

Az elzászi borút mentén sorakozó falvak és kisvárosok ugyanannak a hagyománynak a részei, mégis mindegyik külön világ: saját ritmussal, hangulattal és történettel. Ami összeköti őket, az a varázslatos látvány – századokon át épült, élénk színekben pompázó favázas házak, ablakokból túláradó virágözön, régi cégérek, szobrok, díszkutak és macskaköves, sokszor teljesen autómentes utcácskák. A házak mögül szinte mindenhol előbukkannak a gondosan művelt szőlőskertek, fölöttük pedig a szokásos templomtorony vagy várostorony rajzolódik ki az égbolt felé. Ez az ikonikus kép keretezi Elzász településeit – mégis, minden egyes falu saját karakterrel rendelkezik, amelyet büszkén hangsúlyoznak is.

Így válik Ostheim a gólyák falujává, Mittelwihr a mandulavirágok hazájává, Bergheim a hajdani boszorkányok történeteinek őrzőjévé, Rodern a Pinot Noir borairól híressé, Rorschwihr pedig a titkok ködébe burkolózó településsé. A legszebb közülük talán Riquewihr, amely zöld párnaként hullámzó szőlődombok ölelésében fekszik – nem véletlen, hogy egykor még Voltaire is birtokot tartott itt. Ez a kisváros méltán tekinthető az elzászi romantika csúcspontjának.

Egyéb látnivalók

jön

Elzász története

Évszázadokon át vitatott volt Franciaország és Németország között Elzász hovatartozása. 

Az Elzász történelme gazdag és változatos. Az Elzász területe a történelem során számos alkalommal változott birtokosát, és több kultúra hatása is érvényesült rajta.

Az Elzász területén az őskortól fogva éltek emberek, és a kelták és a rómaiak is jelentős hatást gyakoroltak a régióra. A középkorban az Elzász a Német-római Birodalom része volt, majd a 17. században Franciaország fennhatósága alá került. A terület azonban az 1871-1918 közötti időszakban ismét Németország része lett az első világháború után pedig visszakerült Franciaország uralma alá.

Az Elzász területén a történelem során számos háború és konfliktus zajlott, amelyeknek hatása ma is érezhető a régió kultúrájában és építészetében. Az Elzászban számos kastély, középkori vár és templom található, amelyek a régió gazdag történelmi örökségére emlékeztetnek.

Az Elzász a 20. században is fontos szerepet játszott a történelemben. A második világháború idején a terület német megszállás alá került, és a háború után az Elzász területén az európai egység egyik legfontosabb kezdeményezése, az Eurorégió jött létre, amely Franciaország, Németország és Svájc határmenti területeit foglalja magában.

Az Elzász gazdag kulturális és történelmi örökséggel rendelkezik, amely az évszázadok során kialakult és alakult ki. Az Elzász ma az egyik leglátogatottabb turisztikai régió Franciaországban, és számos nevezetességgel és látnivalóval büszkélkedhet.

Elzászi konyha

A choucroute garnie (sukrut gárni) egy hagyományos étele Elzászban, amely a káposzta és a kolbász főzésével készül. Az étel az Elzász konyha egyik legismertebb étele, és kiválóan mutatja az évszakok változásával változó francia konyhát. Az étel alapját az Elzász savanyú káposzta (choucroute) képezi, amelyet többféle hússal és kolbásszal főznek össze.

A choucroute garnie előállításához szükség van savanyú káposztára, amelyet először vízben áztatnak, majd alaposan megmosnak. A káposztát vágják, majd fokhagymát, hagymát és fűszereket adnak hozzá, például babérlevelet, köményt és mustárt. Ezután a káposztát órákig főzik a húsokkal, amelyek lehetnek sertés, marha vagy liba húsok, továbbá a choucroute garnie-hez általában csülök, kolbász és szalonna is hozzáadódik.

A choucroute garnie-t gyakran tálalják sült burgonyával és mustárral, ami kiválóan kiegészíti az étel ízét. Az étel gazdag, sós íze és az Elzászban termelt finom borokkal párosítva kiváló ízkombinációt eredményez.

Az Elzászban található éttermek és gasztronómiai rendezvények számos változatát kínálják a choucroute garnie-nak, amelyek közül sok egyedi fűszerezéssel és hozzáadott hozzávalókkal rendelkezik. Az étel nem csak az Elzászban, hanem az egész Franciaországban is nagyon népszerű, és azok számára, akik kíváncsiak az igazi francia konyhára és szeretnék megkóstolni az egyik legismertebb ételeket, a choucroute garnie tökéletes választás.

További beszámolók

Az első borváros, amit meglátogattunk, Ribeauvillé volt, egy bájos, középkori település, amelyet szőlődombok vesznek körül. Az egyik domb tetején egy romantikus vár magasodik, és mindenütt virágokkal díszített utcák fogadnak, akárcsak a többi hasonló városkában. (lásd képek) Kiváló hely sétálgatásra és felfedezésre.

A következő állomásunk néhány kilométerre található Riquewihr volt, amely egy kisebb, de stílusában nagyon hasonló városka. Estére Turkheimbe érkeztünk, ahol rögtön esti városnézéssel kezdtünk. Különösen emlékezetes volt az este 10 órai „éjjeliőr” megjelenése: a főtéren korhű ruhában és lámpással érkezett, hogy hosszú, középkori szövegével emlékeztesse a lakosokat, hogy ideje hazatérni, és a városkapukat bezárni. Bár nem értettük teljesen, mit mondott – valószínűleg elzászi nyelvjárásban szólt –, a hangulat rendkívül romantikus volt.

Másnap visszatértünk Turkheimbe nappali fényben is, és így is nagyon elbűvölőnek találtuk. Innen Eguisheim-be vezetett az utunk, amely szerintünk az összes közül a legszebb. Fantasztikus hangulatú házai és utcái igazán különlegesek.

Az estét Colmarban zártuk, ahol sétáltunk egy nagyot. A város lenyűgöző, legyen szó nappali vagy esti fényekről, egyaránt magával ragadó.

---

A falvak fölé emelkedő várak, várromok és apátságok kiváló kirándulási célpontokat kínálnak, de érdemes ellátogatni az ungersheimi ökomúzeumba is, amely egy skanzent, kézműves- és biofarmot foglal magában. A helyi borokat, élelmiszereket és kézműves termékeket árusító boltok szintén felfedezésre várnak. A vidéket gyalogos és kerékpáros túraútvonalak, valamint tanösvények szelik át, miközben a szőlészethez és borászathoz kapcsolódó múzeumok, látványborászatok és élményparkok széles választéka csalogatja a látogatókat.

Elzászban minden adott ahhoz, hogy az ember kiszakadjon a modern világ rohanásából, és élvezze az életet annak nyugodt, derűs ritmusában. Nem csoda, hogy a hegyekből leereszkedve szinte eltelítődve fedezhetjük fel Colmar ősi kereskedővárosának hangulatát, Séléstat híres könyvtárát, amely kódexeket és ősnyomtatványokat őriz, vagy Strasbourg elegáns városát. Strasbourg lenyűgöz gótikus katedrálisának 142 méter magas tornyával, amely messziről is jól látható, a csatornák mentén álló, fából épült házaival díszes Petite-France negyedével, valamint az európai intézményeivel.

---

"Basel: tán megér egy néhány órás programot, de egy 4-5 napos utazás esetén érdemes a svájci város repülőteréről akár egyenesen is neki indulni Elzász legkedvesebb városa, Colmar felé (csak 70 kilométer). Colmarban igazán visszacsöppen valamicskét az utazó a középkorban.

Comar építészeti értéke: Hihetetlen, hogy milyen épségben maradtak meg a főként 15. és 17 század között emelt épületek, amelyek a jellegzetes fatámaszok közé döngölt agyagból készültek. (Vannak jóval régebbiek is, még a 9. századból is!) Inkább hasonlít néhány, ugyancsak favázas házakban dúskáló német kisvárosra, mint franciákra. Ezeknek a középkori házaknak a látványától akkor se lehet betelni, ha elképesztő mennyiségben maradtak is meg ebben a végtelenül aranyos városban. Nagy mázlija a városnak, hogy a modern korokban a városatyák egyetlen generációja sem engedte meg, hogy a foghíjakba – az építészeti korok békés egymás mellett élésének gyakran divatos, valójában üzleti érdekeket szolgáló koncepciójával - valami modern vackot építsenek be. Colmar csodálatos példája annak, hogy miként lehet következetesen hagyományt őrizni. (Pedig a várost keményen érintették a 2. világháború harcai, és sok-sok régi épületet kellett helyreállítani.) Ráadásul a turisták hálájából jól meg is él a város lakossága. Lakhatnak korszerű házakban, de odébb, hogy az időutazók ne zökkenjenek ki a középkor-feelingből.

Kirándulás Colmar-ban: Colmart kitűnően fel lehet fedezni bérelt kerékpárral is, hiszen minden mennyiségben vannak bicikli utak. Két kerékkel ráadásul sokkal könnyebb a mozgás a kis csatornák keskeny rakpartjain és hidacskáin való cikkcakkos kalandozásokon. Amúgy Elzászban külön élvezetes a francia finom-érzék és a német tartalmasság egyedülálló, sajátos, harmonikus találkozása. A Franciaország kapujának nevezett terület a sok középkori várromban gazdag Vogézek hegyei és a Rajna folyó között terül el, dimbes-dombos vidékekkel, szőlőültetvényekkel tele.

Riquewihr a borok városa: A kisebb városok között a sztár: Riquewihr (rikvir). A 16. és 17. században épült, ugyancsak favázas, teljesen eredeti házainak itt a kisvárosi dimenzió ad sajátos bájt. Az itt lakók nagy része borgazdász vagy olyan foglalkozásokat űz, amely nem kényszeríti a munka túl idegesítő hajszolására. Ettől a kisváros hétköznapi élete egyfajta álmos nyugalomban zajlik. A látogató is átveszi ezt a lomha békét, és ettől olyan kellemes az egész. Amúgy a főutca winstubjai (borozói) is gondoskodnak arról, hogy a turista enyhe ázottságban a kisvárost jámbor könnyedséggel élvezhesse. (Colmartól csak 12 kilométerre van.)

Strasbourg, Elzász központja: Persze nem érdemes kihagyni Elzász központját, Strasbourgot sem. Hatalmas a katedrálisa és a történelmi belvárosa (Grand Ile), valamint a Petite France negyed igazán gusztusos, persze főként itt is a faberakásos, vályogtéglás vagy vert agyagfalú házak miatt. Nem olyan bensőséges a hangulat, mint Colmarban, de hát ez mégis egy kozmopolita nagyváros, mindenféle uniós intézményekkel tele. Ezért is, az óvároson kívül rengeteg az ultramodern épület.

A Borút bejárása: Borisszáknak kihagyhatatlan a Borút (Mulhouse és Strasbourg között, csaknem 170 kilométer hosszúságban) legalább egy kis részének bejárása. Nem csupán a zamatos fehér borok miatt, hanem mert a vidéki Elzász tele van imádni való kis falvakkal, romantikus falusi és kisvárosi fogadókkal. A vendéglátás művészetét arrafelé mindenhol magas szinten művelik. Irigylésre méltó érzékelni, hogy Elzászban a vendégfogadás rutinját szinte évszázadok családi hagyományaival képesek átörökíteni. A szőlős gazdákat az ingyenes kóstolás (degustation) felkínálásánál csak a nyelvi akadályok gátolhatják meg abban, hogy ékes szavakkal méltassák az istenített nedűt (a csodálatos aromákban gazdag fűszeres tramini, vagy a kellemesen fanyar sylvaner?) Szükség is van a portéka kellő felmagasztosítására, hiszen ott vannak vészes közelségben a vetélytársak: a neves rajnai borok.

A francia konyha: Hol máshol kéne szóba hozni Elzász jelképekké emelkedett étkeit? A has alapos megtöltésének hatékonyságát célzó német hatás megkérdőjelezhetetlen, pedig a helyiek kedvelik hangoztatni konyhájuknak a francia gasztronómiához való tartozását. A Jamboneau (zsambono) szó lágy franciás hangzása mögött főtt csülök van savanyú káposztával és főtt krumplival. Még ismertebb a Choucroute (sukrut), amely az előzőtől csak annyiban különbözik, hogy a csülök helyett másfajta disznóságok (virsli, szalonna, kolbász stb.) dominálnak. Igazán rusztikus egy konyha, de vannak meglepően kifinomult vonulatai is, persze nem feltétlenül az említett étkek körében."

---

Az estét Colmarban töltöttük, ebben az elzászi városban, amelyről sokan úgy tartják, mintha megállt volna benne az idő valahol a 17. század táján. Tényleg lélegzetelállító – meseszerű favázas házaival, virágos csatornapartjaival, macskaköves utcáival olyan, mint egy élő múzeum. Sokan Elzász legelzásziasabb városának nevezik, nemcsak építészete, hanem gazdag történelme miatt is. Már Nagy Károly óta a francia királyok kedvelt városai közé tartozott, nevét állítólag a királyi palota egyik tornyáról – a galambok tornyáról – kapta. Lakói mindig is szenvedélyesen ragaszkodtak szabadságukhoz: bátran harcoltak önállóságukért, és lelkesen támogatták a francia forradalom eszméit is. Egy időben Voltaire is itt talált otthonra. 1870-ben Elzász Németországhoz került, és csak 1945-ben vált újra Franciaország részévé.

Colmar ma is tele van látnivalókkal, amelyek közül sok lenyűgöző állapotban maradt fenn. A Maison des Arcades 1609-ben épült, két nyolcszögletű toronnyal szegélyezett, impozáns reneszánsz épület. Vele szemben áll az egyik legismertebb helyi szobor, amely a város híres szülötte, Frédéric Auguste Bartholdi – a Szabadság-szobor alkotója – munkája. A régi vámház, az Ancienne Douane, a 15. századból származik; emeleti nagyterme egykor a Décapole, az elzászi szabad városok szövetségének tanácsüléseinek adott otthont.

Kihagyhatatlan a Maison Pfister is, egy 1537-ben épült díszes polgárház, tornyokkal, faerkélyekkel és falképekkel – tipikus példája a késő gótika és a reneszánsz stílus keveredésének. A város szakrális örökségének ékköve a Collégiale Saint-Martin, amely vörös elzászi mészkőből épült a 13. században. Tornya egyetlen, kissé különös sisakkal koronázott, amely alatt hatalmas napóra látható. A templom főbejárata egy román és gótikus elemeket ötvöző timpanonnal díszített portál, rajta 143 alakos szoborcsoport.

A Dominikánus templom (Église des Dominicains) története is figyelemre méltó: alapkövét Habsburg Rudolf császár helyezte el 1283-ban, ám a teljes befejezésére csak mintegy kétszáz évvel később került sor. Az épület egyszerű külseje mögött értékes festmények, köztük Martin Schongauer híres "Szűz Mária a rózsafüzérrel" című alkotása található.

Fotóegyveleg

Ez a fotó Colmar egyik leghíresebb részét, a Petite Venise (Kis Velence) nevű városrészt ábrázolja. A kép jobb oldalán a Marché Couvert (Fedett piac) látható, mellette pedig a virágokkal díszített Lauch folyó, amely mentén festői favázas házak sorakoznak. Ez a romantikus negyed Colmar szíve, ahol csónaktúrákat is lehet tenni a csatornán – innen kapta a "kis Velence" nevet is. - B. A. fotója 

Vissza az elejére

Kommentek