ÚTIKRITIKA.HU / Normandia

Normandia Észak-Franciaország egyik régiója, a La Manche csatornát érintve. Kb. 3,5 millióan élnek e közel 30 ezer négyzetkilométeres területen.
Párizs után Normandia a turisták által leglátogatottabb francia terület. Normandia felfedezéséhez minimum négy napra van szükség.
Normandia neve a 9. századból ered, amikor a mai Franciaország északi partvidékét a vikingek, főként dánok és norvégok fosztogatták, majd le is telepedtek. A „Normandia” szó a „nordmanni” (azaz „északi emberek”) kifejezésből származik, amellyel a frankok a vikingeket illették. 911-ben a frank király, III. (Egyszerű) Károly hivatalosan is átadta e területet a viking Rollo vezérnek, hogy békét biztosítson. A vikingek leszármazottai később elfranciásodtak, és megalapították a Normandiai Hercegséget.
A normandiai sajtkultúra olyan gazdag, hogy a régióban több sajtféle létezik, mint ahány nap van az évben. A híres camembert mellett sokan esküsznek a kevésbé ismert, de erősen illatozó livarot sajtra, amit régen „ezredes sajtnak" is hívtak, mert a piros szalagjai katonai rangot idéztek. Egyes falusi legendák szerint egyes sajtok illata még a patkányokat is elriasztotta a pincéből.
Mont-Saint-Michel körül a világ egyik legnagyobb ár-apály képződése zajlik, a víz akár 14 métert is visszahúzódhat. Az apály idején gyalog is meg lehet közelíteni a szigetet, ám ha valaki rosszkor indul vissza, percek alatt elvághatja az áradás. A francia hadsereg épp ezért gyakran szervezett itt túlélési gyakorlatokat.

Főbb látnivalók:

Honfleur (ejtsd onflör) a Le Vieux Bassin-nal (lö vjö baszen)
Mont-Saint-Michel és a tengeröböl - az UNESCO kulturális világörökségének helyszíne
A Bayeux-i falikárpit (etsd: bájö) és a Bayeux-i Miasszonyunk katedrális
Le Havre (lö ávr), az Auguste Perret által újjáépített városrész - az Unesco kulturális világörökségének a része
Étretat-i sziklák
Claude Monet (klod moné) háza és kertje (Giverny)
A második világháborús partraszállás helyszínei és emlékművei
A Rouen-i Miasszonyunk katedrális

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

Nincs elárasztva turistákkal, sok a nyugis, érintetlen terület, szuper kis, néptelen utakon autókázni
Megismerkedve a régióval, belenézhetünk alaposan a franciák, sőt az angolok történelmébe is
Honfleur kikötői része és a kis meredek utcák onnan elágazva, a tengeri herkentyűs éttermek és a palacsintázók
A Bayeux-i kárpit lenyűgöző, és a városban a katedrális is
Az alma cider, ami kiváló szomjoltó, a calvados, a fantasztikus friss normandiai vaj és camembert
Etretat strandja, a Falaise d'Aval sziklaformáció
Giverny-ben Claude Monet háza és kertje (az utóbbi az impresszionizmus szülőhelye)
Rouen főtere és környéke
Van néhány nagyon kedves normandiai falu, pl. Dinan, Fougeres és Beauvron, vagy Vitré
Isteni normandiai vajjal megkent bagettet enni

Nem tetszett

Francia nyelvtudás nélkül a kisebb településeken nehézkes a helyiekkel való kommunikáció
Itt-ott túlságosan is kies, izolált, főleg a hétköznapokon
Nagyon gyakran szeles, olykor baromi szeles az idő, az eső is gyakori
A Mont Saint Michel sokszor túl zsúfolt a turistákkal
Deauville sznobsága
A D nap (amerikai partraszállás) helyszínei egy magyarnak többnyire nem annyira érdekesek
A normandiai (és Bretagne-i) falvak messze nem olyan festőiek, mint Franciaország sok más táján, mondjuk Provence-ban

Vélemények

,, Normandia gyönyörű! A franciák kedvesek, mosolyognak. Ha nagyon kell, akkor meg tudnak szólalni angolul. Sok étteremben van angol nyelvű étlap.

Az utak jó minőségűek. A francia sofőrök lehet hogy néha temperamentumosak, de segítőkészek.

A mezőgazdasági területeke rendezettek. Isteni finom a normandiai vaj, sajt és persze a tenger ajándékai.

A városok, falvak tiszták - kivéve a kutyus "szerencsecsomagok" a járdákon. Normandia nincsen elárasztva turistákkal - kivéve Mont Saint Michel.

Most értettem meg az impresszionistákat, hogy miért festettek le annyiszor egy-egy épületet, tájat. Mert a változó időjárás mindig más arcát mutatja a tájnak: felhők jönnek-mennek, a Nap kisüt, elborul, esik az eső, feltámad a szél, stb.

Mont Saint Michel mindig zsúfolt, de csodás élmény felkapaszkodni a tenger által körölölelt Apátság középkori hangulatot árasztó utcáin. Sok étterem, ajándék bolt, kávézó, cukrászda várja a megfáradt vándort.

Omaha Beach. A Normandiai partraszállás egyik partszakaszán az amerikaiak egy világháborús múzeumot létesítettek, ahol megannyi tárgyi emlékkel elevenítik fel a D-Day-t. Nemcsak katonai járművek, fegyverek, de használati tárgyak is kiállításra kerültek. Aki egy kicsit is érdeklődik a történelem iránt érdemes ellátogatni ide és elölteni egy-két órát a múzeumban és a parton is.

Honfleur, Douville, Amiens, Rouen mind-mind megérdemli, hogy eltöltsünk egy pár órát andalogva a csodás utcákon, megbámulva a franca gótika remekeit, megkóstolva egy palacsintát, kávét, süteményt.

Honfleur kikötője a sok palatetős házzal, a hajókkal, az éttermekkel, a piaccal valóban festői.

Etretat partja bámulatos a sziklaképződményeivel.

Douville homokos partszakasza nem véletlen, hogy annyi napozni vágyót vonz ma is.

Amiens katedrálisa káprázatos! A város temetőjében nyugszik Jules Verne.

Le Havre modern város. Az 50-60-as években felhúzott lakóépületei, rendezett zöld terei, modern színháza megérnek egy sétát.

Rouen katedrálisa a francia gótika remeke. Monet nem véletlenül ihlette meg.

Bayeaux-ban a híres falikárpitot senki ne hagyja ki! A múzeumban kizárólag audioguide segítségével lehet megtekinteni a szőttest, így minden fontos momentumot elmesélnek a látogatóknak Hódító Vilmos csatározásairól.

(Regi)

,, Lenyűgöző az egész vidék, a klímának köszönhetően hihetetlenül élénk zöld a táj, úton útfélen "camembert" teheneket látni legelészni. Tejükből itt készítik a híres camembert sajtot és normandiai vajat.
Minden nagyon rendezett, igényesen karbantartott és magyar szemmel feltűnő a tisztaság.

Nagyon tetszett:

- Étretat szikláinak a látványa

g.s. fotója

- ízletes és finom francia fogások (a tengeri herkenytűk elképesztően széles választéka)
- Mont-Saint-Michel felejthetetlen élmény volt
- Honfleur piactere a szombati vásárral

(Leila)

Közlekedés

Normandia autós közlekedési viszonyai általában jók és biztonságosak, de az országutak forgalmasak lehetnek, különösen a turistaszezonban. A nagyobb városokban (mint például Caen, Rouen vagy Le Havre) lehetnek forgalmi dugók és parkolási nehézségek, de általában könnyen megközelíthetők az autópályák és a mellékutak is.

Normandiában érdemes inkább a mellékutakon haladni, mivel azokon a látványosságok és a vidéki tájak sokkal jobban megfigyelhetőek, mint az autópályákon. Az autópályák gyorsabbak ugyan, de az utazás élménye nem ugyanolyan, mint a mellékutakon haladva. A mellékutakon a látványos tájakon kívül kisebb, festői falvakat és városokat is felfedezhetünk, amelyeket az autópályákról könnyen el lehet hagyni.

Normandia híd - e.k. fotója

A vasúti utazás megkönnyítésére telepítsük telefonunkra az SNCF Connect alkalmazást, amely segítségével egy perc alatt tudunk elektronikus jegyet vásárolni bankkártyánk segítségével. Ez azért is fontos, mert Franciaországban láthatóan törekednek arra, hogy átszoktassák a közönséget a digitális jegyvételre, de a jegykiadó automatáknál is hatalmas néha a sor, működtetésük nem a legegyértelműbb, illetve kisebb állomásokon a jegypénztár sincs mindig nyitva. Többszöri használat után nyugodtan mondhatom, megbízható és jól, gyorsan használható alkalmazás.

A buszoknál számítsunk arra, hogy – hacsak nem a végállomásról indulunk – a menetrendet sokszor nem képesek betartani. Ez enyhébb esetben 10-15 perc késést jelenthet, durvább esetben akár egyórásat is. Érdemesebb a nap végén inkább az utolsó előtti buszjáratot belőni, mint az utolsót, pláne, ha utána még vonatoznunk is kell.

Azok számára, akik szeretnek gyalog barangolni, rossz hírem van: Normandia sajnos továbbra sem a gyalogos turizmusra épít. Településeken kívül még viszonylag rövid távolságokat sem lehet általában kényelmes gyalogösvényeken megtenni, inkább az autóutak szélére húzódva talpalhat a vándor, ami időnként kissé veszélyes, esős időben pedig kellemetlen. (Lásd például Carentan környékét a vonatkozó részben.)

Kerékpár bérlésére egyre több helyen van lehetőség, viszont mivel az ilyen helyek sokszor csak 10 óra körül nyitnak, nem biztos, hogy egy korán kezdett napon ez az opció megfelel nekünk. Ha esetleg több napra ki tudjuk kölcsönözni, akkor már jobban állunk. Ennek kapcsán sajnos nincs aktuális tapasztalatom, utoljára ‘96-ban kerekeztem errefelé. (2024) forrás

Étkezés

A normand konyhának a tenger gyümölcsei adják az egyik legfőbb alapját: halak, kagylók, rákok és más tengeri finomságok. Mi a Dives-sur-Mer, Honfleur, Deauville, és Trouville útvonalon haladva kóstoltunk bele a normand ízekbe, és valóban ínycsiklandó fogásokat találtunk. Bár nem mindenkinek való, hogy egy tarisznyarák zöldes belsőségeit kanalazza ki, én kifejezetten élveztem ezt a helyi különlegességet – persze az állat már halott volt, így a kis rezzenések csak a hullámok játékának köszönhetők.
Normandiában híres a trou normand is, amelyet „normand lyuknak” neveznek. A helyiek úgy vélik, hogy egy kiadós étkezés közepén a gyomorban egy üres hely keletkezik, amelyet veszélyes lenne tovább étellel tölteni – viszont tökéletes egy adag alkohollal megtisztelni. Így hát, a főétel közepén egy fél deci calvados (helyi almapálinka) gyors elfogyasztása nemcsak megengedett, de szinte elvárás. Ha igazán be akarjuk lopni magunkat egy normand kocsma törzsvendégeinek szívébe, nézzünk sokatmondóan a pincérre, emeljük meg a szemöldökünket, és kérjünk egy trou normand-t (már ha nem hozná magától). Meglátjuk, hogy ezzel biztosan elnyerjük a helyiek tiszteletét!

Tenger gyümölcsei bőségtál - m.s. fotója

Bőséges alapanyagkínálat Trouville-sur-Mer piacán - g.s. fotója

Egyéb hasznos információk

1. Normandiában sok helyen a vajat kimérve árusítják. Ez lehetővé teszi, hogy a vásárlók pontosan annyi vajat vegyenekk, amennyire éppen szükségük van, így elkerülve a felesleges hulladékot és élelmiszer pazarlást. Emellett a kimért vaj általában frissebb, mivel csak az aktuális keresletnek megfelelő mennyiséget készítenek el. A normandiai piacokon található vaj általában kézzel készült, és sokan úgy tartják, hogy így megőrizhető az íz és a minőség.

Mont-Saint-Michel

(Ejtsd: mon szen misel)

Az árapály szintje miatt ez az egy kilométeres út hossza elég változó; szerencsés esetben apálykor akár száraz lábbal is megközelíthető a Mont-Saint-Michel. Ugyanakkor ezt nem ajánlják, mivel a dagály rendkívül gyorsan érkezhet, és a kellemes séta egy szempillantás alatt válhat rohanássá, hogy a vízszint emelkedése előtt biztonságos helyre jussunk. Rövid időn belül a félsziget teljesen elzáródik, és szigetté alakul.

A Mont-Saint-Michel apátsága Normandia és Bretagne határán emelkedik ki a tengerből. A legenda szerint Avranches érsekének Mihály arkangyal jelent meg álmában a 8. században, és azt kérte, hogy építsen kápolnát a szigetre. Az idők során a kápolna köré erődítmény épült, és a 10. században Benedek-rendi szerzetesek alapították itt kolostorukat. A francia forradalom után a komplexum börtönként működött, 1979 óta pedig az UNESCO-világörökség része.

Az árapálykülönbség Mont-Saint-Michelnél elérheti a 15 métert, és évente néhány alkalommal teljesen körbezárja a szigetet, ilyenkor csak egy szűk úton lehet bejutni. Az iszapos tengerfenéken is megközelíthető, de kizárólag vezetővel, mivel a hirtelen jövő dagály és köd nehezíti a tájékozódást. A környékbeli legelőkön különleges birkákat tartanak, amelyek húsa a sós legelők miatt különösen ízletes – ezeknek a birkáknak az ára jóval az átlag fölött van. Mont-Saint-Michel talán egyetlen hátránya a hatalmas turistaforgalom: főszezonban a nyugodt látogatást szinte lehetetlenné teszik a látogatók tömegei. Ennek ellenére a hely atmoszférája olyan különleges, hogy a látogatók gyakran azon gondolkodnak, mikor térhetnének vissza egy nyugodtabb időszakban.

Kilátás az apátság tetejéről - m.s. fotója

,, Az út egyik fénypontja Mont-Saint-Michel volt. Azt hiszem legtöbbünk bakancslistáján szerepel, nekem is egy álom vált valóra, hogy ide eljuthattam. Egyszerűen látni kell, magával ragadó a hangulata és felejthetetlen élmény.
Egész évben elképesztően sokan látogatják, készüljünk fel, hogy rengeteg a turista. (Leila)

A Szent Tamás kapuján áthaladva ódon macskakövekre lépek, és elindulok a szuvenírboltokkal és palacsintázókkal diszkréten tarkított, színes kis utcák egyikén. A levegőt frissen sült kenyér és karamell illata tölti meg, a kávézók teraszain már pihennek a látogatók, akik elfáradtak a felfelé vezető sétában. A várfalra kifüggesztett felirat szerint egy régi legenda úgy tartja, hogy egy éjjelen Szent Mihály arkangyal megjelent Avranches püspökének, és felszólította, hogy a tengerből kiemelkedő sziklára kolostort építsen.

A püspök habozott, ám miután az arkangyal egy nyomot hagyott a fejfedőjén, engedett a kérésnek, és az apátság építése rövidesen kezdetét vette. A munkálatokat számos csodás esemény kísérte, és hamarosan a hely zarándokhellyé vált. Ma is különleges légkör lengi körül a sziklán emelkedő apátságot, amely évszázadok óta vonzza a látogatókat és az elmélyülésre vágyókat.

"Tömeg ide vagy oda, megéri korán felkelni miatta. De este is elképesztően hangulatos. Az egyetlen tanács, amit adhatok: csak semmi rohanás. " KKriszta

Sz. R. fotója

Étretat

(kiejtés: etrötá)

Étretat egy tengerparti kisváros Normandiában. Az egyik legismertebb látványossága a sziklaképződményei, amelyeket a tenger és az idő alakított ki. A város egyik legismertebb sziklaívét a La Porte d'Aval-nak hívják, és gyakran szerepel festményeken, képeken és posztereken. Emellett a városban számos étterem, kávézó és bolt található, ahol a turisták vásárolhatnak helyi termékeket és élvezhetik a helyi gasztronómiát. A városi strandok és a tengerparti sétányok is nagyon népszerűek a látogatók körében.

Étretatban a turisták számára több parkolási lehetőség is van. A város főutcáján, a Boulevard Albert 1er-en van egy nagy parkoló, amely az Étretat strandja és a falu központjának közelében található. Emellett van lehetőség az ingyenes parkolásra az állomásnál, valamint az északi falu végén, a faluból kifelé vezető úton. Azonban érdemes figyelembe venni, hogy a parkolóhelyek népszerűek és gyakran telítettek lehetnek, különösen a nyári hónapokban és a hétvégéken. A parkolás díja az időtartamtól függ, általában 2-3 euró/óra körül van.

g.s. fotója

Leila fotói

Bayeux

(kiejtés: bejö)

Bayeux szintén egy szép és hangulatos városka, a gyönyörű katedrálissal. Mivel a második világháborúban ez a város lett az elsők között felszabadítva, szinte teljesen megőrizte eredeti formáját. Érdemes egy kicsit csak úgy céltalanul sétálgatni a kis utcácskákban, annyira magával ragadó.

Leila fotója

Ha időnk is engedi, üljünk be a „Normandises” kávézóba egy kávéra és onnan is csodáljuk meg a szinte közvetlenül mellette elterülő székesegyházat. Nekünk nagyon tetszett.

A város a középkorból fennmaradt faliszőnyegéről is híres, amit ma már a bayeux-i múzeumban őriznek. Lenyűgöző.
Szánjunk rá időt, és audioguide segítségével (nincs magyar nyelvű) lépésről lépésre, képről-képre haladva hallgassuk végig a történetet.
Érdemes a múzeumban az emeletre is felmenni és megnézni a kárpit másolatát is, ahol minden háttérinformációt megtudhatunk, nagy részletességgel mutatják be egy-egy fejezet jelentését, történetét. (B. Leila)

Omaha Beach

Omaha Beach az egyik legismertebb partraszállási helyszín a D-Day invázió során a második világháborúban. Az Omaha Beach a négy kijelölt inváziós helyszín közül a legnehezebben védett volt és a német csapatok ádáz ellenállása miatt a legnagyobb veszteségekkel járt a szövetségesek számára. A parton ma emlékművek és múzeumok emlékeztetnek az itt elesett katonákra és a történelmi eseményekre.

Az Omaha Beach környéke nagyon szép és lenyűgöző tájakkal rendelkezik.

g.c. fotója

s.a. fotója

Vernon

Lakosság (2025-ben): 24,800

Vernon egy kisváros Normandia régiójában. A város különlegessége az óvárosa, amely tele van szép, régi épületekkel, szűk utcákkal és hangulatos terekkel. A város egyik fő látványossága a Notre-Dame de Vernon, egy gyönyörű román stílusú templom, amely a 11. és 12. században épült. A városban található még a Tour des Archives, egy középkori torony, amely a városi múzeumnak ad otthont, valamint a Château des Tourelles, amely egy középkori kastély, és most múzeumként működik. Vernon környékén található a Giverny falu is, amely híres Monet kertjéről és múzeumáról.

Régi malom - b. r. fotója

Chateau des Torelles, a Szajna jobb partján - g. i. fotója

o. b. fotója

Le Havre

(kiejtés: lö ávr)

Lakosság (2025-ben): 186,000

Le Havre hatalmas, modern kikötőváros. Mivel a világháború után szinte teljesen újjáépítették, ne várjunk sok tipikusan normann, hangulatos kis házakat, utcácskákat és középkori nevezetességeket.
Rögtön a szállodánk előtti téren található egy nagyon különös építmény, ami tulajdonképpen egy vulkán formájú színház.
A szállodától a kikötő felé sétálva útba esik a betonból épült Saint-Joseph templom, ami szintén érdekes látvány.

m. o. fotója

sz. l. fotója

Deauville

(kiejtés: dovill)

Lakosság (2025-ban): 4500

Deauville egy kisváros Calvados megyében, a tengerparton. Híres üdülőhely, amelyet a 19. században alapítottak, és azóta is a gazdag és híresség emberek kedvelt célpontja. A város jellegzetes építészeti stílusa a normann fachwerk, melynek köszönhetően az utcakép nagyon hangulatos és egyedi. A városban rengeteg szálloda, luxusbolt és étterem található, valamint egy nagy kaszinó is. A tengerpart széles homokos stranddal rendelkezik, amely kiváló lehetőséget biztosít a napozásra és a fürdésre. Deauville híres rendezvénye az évente megrendezett amerikai filmfesztivál, amelyen számos híresség vesz részt.

Leila fotója

A kaszinó frontoldala - f.l. fotója

b.v. fotója

g.s. fotója

Normandia történelme

Normandia régiónak gazdag és sokszínű történelme van, amely több ezer évre nyúlik vissza. A régió területén már a kőkorban is éltek emberek, majd később a rómaiak is itt hagytak nyomot. A középkorban a területet a normannok uralták, akiknek köszönhetően Normandia vált az egyik legbefolyásosabb régióvá Európában. A normann hódítás során William, az Erober (William, a Birodalomhódító) meghódította Angliát is 1066-ban.

A középkori időszakban a régióban épült számos vár és kastély, amelyek a mai napig láthatóak. Normandia azonban nemcsak a történelemmel, hanem a második világháborús emlékekkel is szorosan összefügg. A szövetségesek 1944. június 6-án (a D-nap) partra szálltak Normandia partjainál, hogy megnyissák a második frontot Európában. A partraszállást követően a régióban számos fontos csata zajlott, amelyek végül a szövetségesek győzelmével zárultak.

Normandia gasztronómiája

Normandia gasztronómiája kiemelkedő a francia konyhaművészetben. A régió híres a friss tengeri ételekre, a sült húsokra, az almasütikre, a karamellás édességekre, a sajtokra és a kiváló minőségű vajra.

A normandiai vaj kiváló minőségű, az íze gazdag és selymes, és az elkészítésének hagyománya több száz évre nyúlik vissza. Az ízét a régió legelőin legeltetett tehenek teje és a hosszú, lassú érlelés adja. A normandiai vajhoz nincs hozzáadva semmilyen mesterséges adalékanyag, így egészséges és ízletes.

Normandiában az almasütik és az almaborok is nagyon népszerűek. A karamellás édességek, például a caramels au beurre salé is híresek a régióban. A normandiai sajtok közül a camembert, a livarot és a pont-l'évêque a legismertebbek.

Ha Normandiában jársz, érdemes megkóstolni a következő ételeket:

Tarte Tatin: Egy híres francia almás pite, melyet eredetileg Normandiában készítettek.

P. H. fotója

Moules Marinières: Főtt kagylótokány, melyet fehérborral, hagymával és fűszerekkel készítenek.

b. d.

Camembert: Híres francia sajt, amelyet Normandiában készítenek. Az érett sajt puha és krémes, a friss pedig keményebb és savanykás.

Coquilles Saint-Jacques: Fűszeres parmezános kagylófélék, amelyeket a normandiai partok közelében fogják.

„Coquille Saint-Jacques” (Szent Jakab-kagyló) - A coquille Saint-Jacques különlegessége, hogy az ottani halászati idény szigorúan szabályozott (például októbertől májusig tart), és a kagyló húsát frissen, élő állapotban árulják a piacon. Normandiában gyakran készítik például vajas-fokhagymás szószban, vagy gratinírozva, tejszínes mártással sütve. - V. M.

Tripes à la mode de Caen: marhapacal burgonyával, hagymával, fokhagymával és almaborral készítve.

j.n.

Pommes de Terre à la Normande: Főtt burgonya, hagyma és szalonna, amelyet tejszínnel és reszelt sajttal tálalnak.

s.t.

Teurgoule (törgul): Rizspuding fahéjjal, amelyet tejjel és cukorral főznek.

n. a.

A normandiai vajat pedig azért tartják kiváló minőségűnek, mert a régió legelőin nevelt tehenek friss füvet és kiváló minőségű takarmányt kapnak, így a vaj gazdag és ízletes. A normandiai vajat magasabb zsírtartalma és krémes állaga miatt is különlegességnek tartják.

További beszámolók

Franciaország második legismertebb filmfesztiválját a bájos tengerparti város, Deauville látja vendégül. Az 1975 óta megrendezett amerikai filmfesztivál elsősorban a feltörekvő rendezőkre és színészekre helyezi a hangsúlyt, miközben a sztárok is előszeretettel mutatkoznak itt. A tengerparti sétány öltözőin azoknak a hírességeknek a neveit olvashatjuk, akik már tiszteletüket tették a fesztiválon. A francia "hírességek sétánya" olyan ikonikus nevekkel büszkélkedhet, mint Kirk Douglas, Lauren Bacall, Tom Hanks vagy Meryl Streep. Ha pedig adunk a tengerparti szóbeszédre, Deauville volt a helyszíne Catherine Zeta-Jones és Michael Douglas románcának kezdetének is...

Normandiában rengeteg a látnivaló. Sok park található itt, amelyek Franciaországban általában magántulajdonban vannak, ám a tulajdonosok kötelesek azokat ingyenesen és korlátozások nélkül megnyitni a látogatók előtt.

Íme a kedvenceim: Deauville és Trouville. Deauville „Sztárok sétányán” art deco öltözőkabinok sorakoznak, amelyeket olyan hírességekről neveztek el, mint Elizabeth Taylor és Tom Cruise. Mindkét üdülőhely a Belle Époque báját árasztja – Deauville elegáns, míg Trouville bájos.

Végül pedig a tenger gyümölcsei és a libamáj itt egyszerűen fantasztikusak – és azóta sem tudom kiverni őket a fejemből.

Mont-Saint-Michel – egyértelműen a kedvencem Normandiában, egy hely, amelyet már nagyon régóta szerettem volna saját szememmel látni. A Mont-Saint-Michel apátság meglátogatása igazán varázslatos élmény, semmihez sem fogható.

Az apátság egy sziklás szigeten található, kb. 2 km-re a szárazföldtől, amelyhez egy széles töltés kapcsolja. A hely különösen a dagály és apály okozta változásokról híres. Apály idején a víz akár 15 kilométerre is visszahúzódik, míg dagálykor gyorsan közelít. Érdemes előre tájékozódni a vízszintekről, valamint arról, hogy a töltés járható-e – ezekről minden szükséges információ megtalálható az apátság bejáratánál.

A helyszínre rendszeresen közlekedő buszokkal lehet eljutni, amelyek a szárazföldi parkolókból szállítják a turistákat. Mi úgy döntöttünk, hogy kb. 8 km-rel az apátság előtt hagyjuk az autónkat, egy kerékpárút mentén. Innen kijelölt útvonalon sétáltunk egészen az apátságig, ami önmagában is különleges élmény volt, hiszen útközben bárányok legeltek a mezőkön, és Mont-Saint-Michel egyre közelebbinek tűnt.

A városkába, amely az apátság falain belül található, ingyenesen be lehet lépni. Érdemes végigsétálni a várfalakon, ahonnan jól láthatóak a csoportok, akik a környező homokos síkságon sétálnak vagy épp a visszahúzódó tenger által hagyott hatalmas tócsákban fürdenek.

Az apátság belépőjegyes, ezért érdemes előre foglalni, ha szeretnétek bejárni. (2024)

Évek óta álmodoztam Normandia fehér szikláiról, a dagály által körülölelt Mont Saint-Michel kolostorszigetről, és egy autós útról az Atlanti-óceán partvidékén, apró falvakon keresztülhaladva. Idén nyáron végre valóra vált ez az álom.

Korán reggel érkeztünk Párizsba, és gyorsan sikerült bérelt autót szereznünk. Az első célpontként rögtön Fécampot állítottuk be a GPS-ben, mivel előzetesen úgy olvastam, hogy innen nyílik az egyik legszebb kilátás az Atlanti-óceán fehér szikláira. És valóban, a látvány nem okozott csalódást!

Fécampnál könnyen fel lehetett jutni a sziklák tetejére autóval, és kényelmesen leparkolva hosszú sétákat lehetett tenni a lenyűgöző panorámájú ösvényeken. Egyetlen dolog miatt sajnálom, hogy nem töltöttem itt még több időt: azt hittem, később máshol is találkozom hasonló sziklákkal, de mint utólag kiderült, ez a hely tényleg páratlan volt. Ha ezt előre tudtam volna, órákat szántam volna a kirándulásra. Már az első megállónál azt éreztem, hogy ha más látványosságot nem is látnék az úton, ez az egy is megérte volna az utazást.

Következő állomásunk Étretat volt, amely szintén híres a fehér sziklákról. A két hely között azonban ég és föld volt a különbség – Fécamp egyértelműen 100:0 arányban nyert. Étretat strandjáról ugyan el lehetett látni a híres „elefántormány-sziklára”, és fel lehetett mászni a sziklák tetejére, de a hely túlzsúfoltsága elvette a varázsát. A szűk, egyirányú utcákat teljesen elfoglalták a parkoló autók, és mindenhol strandoló turisták tömege tolongott. A közép-európai nyaralási szezon egyértelműen beindult július utolsó hétvégéjén, és Étretat láthatóan népszerűbb volt a látogatók körében, mint Fécamp. Egyetlen pozitívum: a finom pisztáciafagylalt, ami valamelyest enyhítette a csalódottságomat.

Este Honfleur felé vettük az irányt. A kora reggeli repülés és az egész napos vezetés után már elég fáradtak voltunk, de a város annyira bájos volt – és a kikötőben elfogyasztott kagylóvacsora olyan ínycsiklandó –, hogy még volt energiánk sétálni a szűk utcákon. Itt szívesen eltöltöttünk volna akár több éjszakát is.

A kikötőben egy hangulatos osztrigabár-hajót is találtunk, és Honfleur kis világítótornya is romantikus látványt nyújtott. Már az első vacsoránál megtaláltuk az út kedvenc ételeit: én minden nap kagylót ettem, míg az öcsém beleszeretett a tradicionális hajdinapalacsintába. Az estét egy érdekes, de nem túl ízletes camembert fagylalttal zártuk – amit valószínűleg nem kóstolunk meg újra.

Másnap az öcsém kívánságára háborús emlékhelyeket kerestünk fel. Az Overlord Múzeum (mely nevét a normandiai partraszállás hadműveleti kódnevéről kapta) részletesen bemutatta az invázió eseményeit a szövetségesek partraszállásától Párizs felszabadításáig. A múzeum különösen megrázó része volt a veteránok fényképe és története.

A múzeumtól rövid autóútra található az Amerikai katonai temető, amely szívszorító és lenyűgöző egyszerre. Közel 10 000 amerikai katona sírja sorakozik itt egymás mellett hófehér keresztekkel, ameddig a szem ellát. A temető mögött a tenger és az a partszakasz húzódik, ahol a katonák életüket vesztették. Egy emlékmű is áll itt, amelyre azoknak a neveit vésték fel, akiknek a holttestét sosem találták meg.

Ellátogattunk Omaha Beach-re is, ahol a történelem találkozik a mindennapokkal: ma már egy hosszú, aranyhomokos strand, ahol családok építenek homokvárakat – nehéz elképzelni, hogy itt egykor a világ egyik legnagyobb katonai hadművelete zajlott.

A következő nap a Sainte-Mère-Église-i Airborne Múzeumban folytatódott, amely a partraszállást az ejtőernyősök szemszögéből mutatta be. Az itt kiállított életnagyságú bábuk, harcjárművek és interaktív kiállítások révén igazán lebilincselő élményt nyújtott. A város híres arról, hogy John Steele, egy amerikai ejtőernyős, a D-napon fennakadt a templom tornyán – ma egy élethű bábu emlékeztet erre a történetre. (2023)