ÚTIKRITIKA.HU / Franciaország

Franciaország eredeti neve Lutetia volt. Franciaország francia neve, a France annak a német törzsnek, a frankoknak a nevéből ered, amely az időszámítás utáni 2. században a római birodalom nyugati részén telepedett meg. A római birodalom bukását követően a mai Franciaország nagy részét akkor az ellenőrzésük alá vették.
Oroszország és Ukrajna után a legnagyobb területű európai ország. Kerekítve 551700 négyzetkilométer, tehát majdnem hat darab Magyarország férne el benne.
Franciaországnak 4668 kilométer hosszú partvonala van, amit mos az Atlanti-óceán, a Földközi-tenger és a La Manche csatorna.
Hét jelentősebb hegyvonulata van:
- A Pireneusok
- az Alpok
- Auvergne
- a Vogézek
- a Jura
- Morvan
- korzikai hegyek
Nyolc országgal határos:
- Spanyolország
- Andorra
- Monaco
- Olaszország
- Svájc
- Németország
- Luxemburg
- Belgium
Franciaország területébe beékelődik két hercegség: Monaco és Andorra.
A franciák 20 százaléka Párizs térségében lakik.

Időjárás és éghajlat

A hegyes vidékek és Elzász kivételével, Franciaország éghajlata mérsékelt.
Dél-Franciaországnak meleg, mediterrán a klímája forró nyarakkal, hideg telekkel és kevés csapadékkal.
A fagypont alá ritkán esik a hőmérő higanyszála, tavasszal és ősszel az esők hirtelen jönnek és mennek.
A Provence, az Alpok, a Cote d'Azur és a Rhone-völgye térségeiben gyakoriak az erős szelek, főleg télen és tavasszal.
Észak-Franciaországban (és idetartozik Párizs is) is mérsékelt a klíma, némileg hasonló Dél-Angliáéhoz.
A nyarak melegek, a telek hidegek, és egész évben vannak esők.
A nyugati parton, a Loire völgyétől a Pireneusokig, a klíma enyhe, a nyári napok jellemzően nagyon forrók.
Az ország középső és keleti vidékeire a kontinentális klíma a jellemző, meleg nyarakkal és hideg telekkel.
Bőségesen vannak esők, télen havazik, főleg a magasabban fekvő területeken.

Történelem

A francia állam az egyik legrégebbi az európai kontinensen. 843-ban alapították, kiválva a Karoling Birodalomból.
1386-ban Franciaországban felakasztottak egy malacot egy gyerek megölése miatt.
A nikotint egy francia diplomata és tudós, Jean Nicot (1530-1600) után nevezték el. Ő hozott először dohánynövényt (1559-ben Portugáliából) Franciaországba.
A Bastille ostroma csupán jelképes aktus volt. Aznap csak hét rabot őriztek ott, ebből négyet csekkhamisításért.
A francia himnuszt, a La Marsaillese-t valójában Strassbourgban alkották meg (1792-ben), és nem Marseille városában, ahogy azt az ember feltételezné.

"Már hét éve voltak házasok, és két éve ültek Franciaország trónján, ám gyermekük még mindig nem született. Nyílt titok volt az udvarban, sőt a követeknek köszönhetően egész Európában is, hogy a királyné még mindig szűz. A helyzet egyre kínosabbá vált, különösen Marie Antoinette édesanyjának, Mária Teréziának, aki maga is tizenhat gyereknek adott életet. Nem tudni, hogy pontosan mi volt a szűzies élet oka, erre vonatkozóan több magyarázat is létezik. A legelterjedtebb elgondolás szerint Lajos fitymaszűkülete akadályozta szerelmük beteljesedését. A király olyannyira ódzkodott a műtéttől, hogy inkább kerülte szexet a feleségével és vállalta, hogy lassan köznevetség tárgyává válik. hogyan tovább?" forrás

A világ első igazi nagyáruházát, a Le Bon Marché-t 1838-ban nyitotta meg Párizsban egy Aristide Boucicaut nevű üzletember.
A 20. század elejéig a franciák kétharmada falun élt, többnyire száz főnél kisebb településen. A falusiak nagy többsége az élete folyamán nem jutott el szülőhelyétől 15-20 kilométernél távolabbi helyre és kevesen voltak közülük olyanok, akik tudták volna, hogy egy Franciaország nevű országban élnek.
A francia gyarmati birodalom 1919 és 1939 között élte fénykorát 12 millió 347 000 négyzetkilométer nagyságú területtel. Ez akkor a világ területének 8,6 százalékát tette ki. A mai Franciaországnál ez 22-szer nagyobb területet jelentett.
1964-ig (!) a francia nőknek nem volt joguk saját bankszámlát nyitni vagy a házas francia nőknek útlevelet igényelni a férjük engedélye nélkül. Hát ez az információ (ha igaz) meglepi az úti kritikust.

Manapság

Fraciaországban a havi minimálbér 422 000 forintnak megfelelő euró (2018).

Jóllehet nyugat-európai viszonylatban az életszínvonal tekintetében Franciaország egyáltalán nincs az élvonalban (10 ország megelőzi), az élet minőségével kapcsolatos felmérésekből rendre elég jól jön ki. A franciák tehát, ahogy szokták mondani - tudnak élni. A jövedelmi különbségek azonban árnyalják e megállapítást. A lakosság 20 százaléknyi felső rétege négyszer annyit keres, mint az alsó 20 százalék. Talán a jó életminőségük egyik oka az, hogy az európai átlaghoz képest kevesebb időt töltenek el munkával (bár a briteknél többet) és átlagban évi 36 napot töltenek szabadságon. A franciák "boldogság indexe" jobb, mint az európai népek többségéé. Egy felmérés szerint a franciák 83 százaléka több pozitívumot talál életében, mint negatívat. Az egy főre eső GDP alapján a szomszédjai közül Franciaország szegényebb, mint Németország, Svájc, Luxemburg és Belgium, viszont gazdagabb, mint Spanyolország és Olaszország. A gazdagabb nyugat-európai országokból sokan telepednek le idős korukban Franciaországban a jobb klíma, az olcsóbb árak, és főleg a romantikusabb légkör (pl. Provence) miatt.

Turizmus: Franciaország a világ turisták által leglátogatottabb országa, évente 75 millióan látogatják meg.

Szabadság-tér - Alatta: Tilos plakátozni

"A legtipikusabb látványt hideg évszakokban találjuk, délután-estefelé. A francia ember siet hazafelé, fekete kabátjában, csíkos sállal a nyakában, bagettel a hóna alatt. A lányok többnyire szoknyát viselnek, még erős mínuszokban is, harisnyával és csizmával, sapkát idekint ritkán látni, de mindenki olyan, mintha most lépett volna ki a Marie Claire-ből. A mamik külön kategóriát képeznek, Chanel és Dior szemüvegeikkel, flancos hosszú bundáikkal, bebodorított hajzatukkal.

Itt nincsenek fejkendős, népviseletes nénik, mint otthon, ehelyett csadoros arab hölgyemények vannak igen-igen nagy mennyiségben. A gyanútlan járókelőnek könnyen az a benyomása támadhat, hogy valamely egzotikus országba tévedt, ugyanis rengeteg bőrszínű és etnikumú ember él itt. Ezt azelőtt elképzelni sem tudtam, de sokszor tűnik úgy, hogy a franciák vannak kisebbségben.

A belvárosban és a parkokban pedig minimum háromszor annyi kisgyereket találunk, mint otthon. Mind nagyon cukin néznek ki, köszönhetően a gyönyörű gyerekruháknak. És gyakori jelenség a babakocsit toló és parkban a gyerekeivel játszó apuka is, bizony anyuka nélkül. Itt ugyanis a férfiak is kiveszik a részüket mindenből, amit hagyományosan a nők csinálnak. Ez nem látszik azonnal, de itt természetes, hogy a srácok nem élnek harminc éves korukig az anyukájuk nyakán, ehelyett önállóan mosnak, főznek, takarítanak, ami nagy mértékben megkönnyíti a lányok életét (és szerintem ez az egyik titka a francia pasik vonzerejének…). " (2011) forrás

"Egy pár szó az átlagos fizetésekről (mind bruttóban értendő). A minimálbér 1400 euró, az átlagbér ennél azért több, 2500 euró körül mozog. A vendéglátásban 2400-2900 eurót lehet havonta keresni. Ennél értelemszerűen többet keresnek a mérnökök, itt egy kezdő fizetés 3000 euró, egy junior 4500 eurót kap, míg a seniorok már 8000 euró körüli összeggel számolhatnak havonta. Hasonlóak az összegek a pénzügyi, számviteli szakmában is, ahol a kezdő fizetés 2500-3000 euró között alakul, míg senior pozícióban már ott is meg lehet keresni az 5000-8000 eurót. Még egyszer hangsúlyozom, hogy az összegek bruttó havi fizetést mutatnak, és természetesen megközelítő értékek csupán, melyek a szakmán belül a különböző pozíciókban eltérhetnek. Ezek a fizetések az otthoni fizetéshez képest hatalmasnak tűnnek, de ne felejtsük el, hogy Franciaországban nagyjából négyszeres lakás- és szolgáltatásárakkal állunk szemben. Az élelmiszer is sokkal drágább, így egy minimálbért kereső személynek itt is komoly megélhetési gondjai vannak. (2013)" forrás

A franciákról

André Gide, irodalmi Nobel-díjas francia író szerint "a franciák olyanok, mint a rosszkedvű olaszok".
Régiónként változó, hogy a franciák hány puszival köszöntik egymást. Korzikán nem érik be kevesebbel, mint öt.
Nemzetközi felmérések szerint az európai unióban a francia férfiak a legkevésbé elhízottak, a francia nők a második helyen állnak ebben, Dánia után.
A Durex óvszercég statisztikája azt állítja, hogy a világon a franciák szexelnek a legtöbbet egy éven belül. Vagy csupán náluk a legnagyobb az egy főre jutó óvszer használat? Vagy a Durex-nek az egész világra kiterjedő hozzáférése van a kulcslyukakhoz?
Egy felmérés szerint a franciák 44 százaléka ateista.
Az Unióban a franciáknak van a leghosszabb várható élettartama, és ebben nyertesek, mint a férfiak, mind a nők tekintetében. Nyilván ez a szép eredmény nem a világnézetükkel kapcsolatos, de lehet, hogy a Durex felméréssel összefüggésbe hozható.
Ráadásul, a franciák elsők a világon az egy főre jutó antidepresszáns és nyugtató gyógyszerek használatában. Amúgy általában a legaktívabb gyógyszerfogyasztók Európában.
Ki gondolná, hogy a franciák az Unióban az elsők az egy főre jutó alkoholfogyasztásban, osztozkodva Luxemburggal. Igaz nem isznak olyan erőseket, mint Kelet-Európában.
A franciáknál a puszilkodás minimum háromból áll/fejenként.

"A spanyolok, és főleg a katalánok nem csípik a franciákat, mert arrogánsaknak gondolják őket. A svájciak nem kedvelik a franciákat, mert szerintük lusták és nem kellően törvénytisztelők. A britek fele utálja, a másik fele imádja a franciákat. A franciákat utáló britek szerint a franciák fegyelmezetlenek, pl. nem állnak sorba. A franciákat kedvelő britek inkább felső- és középosztálybeliek, értelmiségiek, kifinomultabb emberek, a franciákat utáló britek inkább konzervatívak, Európa-ellenesek, az egyszerűbb gondolkodásúak. Az idősebb britek szeretnek megjegyzéseket tenni arra, hogy a franciák annak idején gyáván behódoltak a náciknak. A franciák viszont utálják a briteket, a belgákat lenézik, mert szerintük buták." (R. P., 2013)

"Sokan vélik a franciákról, hogy távolságtartóak. Egy ilyen állítás sosem állja meg a helyét. Lehet, hogy vannak közöttük távolságtartó emberek, de ugyanúgy találunk kedves, közvetlen személyeket is. Amit az elmúlt 3 év alatt megfigyeltem, az a félelmük attól, hogy idegen nyelven kelljen megszólalniuk. Emiatt sokan látják úgy, hogy távolságtartóak. De ha beszéled a nyelvüket, könnyebben találsz barátokat. Több tapasztalat is azt mutatja, hogy a franciák, amíg csak átutazó vagy, nem keresik a barátságodat – kivétel ez alól az a nyitott réteg, akik érdeklődnek más kultúrák iránt. Viszont amint ott élő személy lesz belőled, ők is közéjük tartozóként kezelnek." forrás

"Büdösek-e a franciák? "Ki vele, büdösek-e a franciák? Nos, erről szerkesztőségünk hosszas vita után sem bírt konszenzust kialakítani. Egyik részünk azt mondta, hogy ő már baromi sok franciával találkozott, sőt bizonyos dolgokat csinált is már egy párral, és nem úgy emlékszik, hogy büdösebbek lennének, mint akárki. Egy másik részünk azonban arra az álláspontra helyezkedett, hogy ha egy népről széles körben elterjedt egy nézet, és hát a franciák kosza, az ilyen nemzeteken átívelő nézet, akkor annak szükségszerűen kell, hogy valami alapja legyen. Megint mások azzal érveltek, hogy persze, de akkor a magyar foci is jó, mert hogy egy csomó külföldi gondolja ezt. Megint mások azt hánytorgatták fel, hogy a franciákat egy csomóan nem szeretik, és mi van, ha ez is közrejátszik a büdösözésben. Végül annyiban maradtunk, hogy nem óhajtunk igazságot tenni, viszont minden további nélkül elhisszük bárkinek, hogy a franciák büdösek, ha az illető bekötött szemmel megszagol tíz embert, és aztán megmondja, hogy melyik a francia." forrás

"A franciák jó szeretők. A francia konyha a világon a legjobb. Zűrzavarosak, felelőtlenek, befelé fordulók (mégis társasági lények), önzők, kulturáltak, nem szeretnek dolgozni, szeretnek sztrájkolni, a háborúkban könnyen kapitulálnak, nem beszélnek angolul, mogorvák a turistákkal szemben, utálják az amerikaiakat, hálátlanok, túlságosan szeretik az állam általi kényeztetést, a szappanhasználatra nem helyeznek nagy hangsúlyt, arrogánsak, önteltek, pöffeszkedők, felfuvalkodott hólyagok, távolságtartók, sznobok." (gyűjtés, 2013)

"A francia nők szerint a kevesebb néha több. Bár vagyonokat szórnak el különböző ránctalanító kenceficékre, sminkelés terén mégis meglepően visszafogottak. Mivel hisznek abban, hogy a túlzásba vitt sminkelés öregít, így általában a klasszikus vörös rúzson kívül csak egy kevés púdert, szemceruzát és szempillaspirált tartanak maguknál a hétköznapokban. Arcpirosító helyett pedig jól bevált trükköt, a csipkedést részesítik előnyben, arcuk mégis üdének és rózsásnak tűnik. A szemceruzával általában a felső szemhéjukat húzzák ki, amelynek köszönhetően tekintetük sokkal nyitottabbnak tűnik. Hasonlóképpen nagy gondot fordítanak a szemöldökük formájába, mivel hisznek abban, hogy a szemöldök egyfajta keretet ad az arcnak.

Talán meglepő, de a francia nők csak kétszer mosnak hajat egy héten, frizurájuk a maga természetességével mégis mindig profin befésültnek, vastagnak és egészségesnek tűnik. Egy igazi francia nő bizalmi ügynek tartja a fodrásszal való jó kapcsolatot, mert hisz abban, hogy a jó vágás és a tökéletes hajszín megválasztása sokat számítanak. Azt mondják, hogy nincs semmiféle szabály a haj hosszát illetően, mégis kevés középkorú francia nőt látni váll alatt érő hajjal. A közhiedelemmel ellentétben nem feltétlenül nézünk ki fiatalabbnak festett hajjal sem, ami gyakran csak felhívja a figyelmet a ráncainkra.

Nem tévhit, hogy a francia nők általában nem kövérek. Tényleg így van, pedig azt állítják, hogy nem fogyókúráznak görcsösen, de azért karcsúnak maradni számukra is nagy kihívás. A franciák nagy ínyenc hírében állnak, sokan mégis fontolóra veszik, hogy kikérjék-e kedvenc ételüket az étteremben. A lemondás pillanatában valószínűleg arra gondolnak, hogy a finom fogásoknál talán még az exkluzív ruhatárukat szeretik jobban." forrás

"Barátaim, ismerőseim általában nagy izgalommal és lelkesedéssel készülnek Párizsba. Azonban van egy dolog, amitől – magam is úgy érzem: joggal – tartanak, ez pedig a franciák közismert gorombasága. Természetesen ne általánosítsunk, nem minden francia elutasító vagy lekezelő, de tény és való, nemcsak mi, magyarok tapasztalunk hasonló bánásmódot, de a többi nemzet is gyakran panaszkodik emiatt. Úgy tűnik, a japánok a legérzékenyebbek arra, hogy a képzeletükben megálmodott képük Párizsról nem egyezik a valósággal (minden évben egy millióan érkeznek ide). Évente 12 főt közülük a Párizs-szindróma sújt, ami azt jelenti, hogy amikor szembesülnek a valódi francia fővárossal (állati ürülék az utcákon, graffiti a falakon, goromba pincérek, taxisok és eladók, akik kiabálnak a turistával, aki nem beszél franciául) sokk éri őket, és orvosi kezelésre szorulnak. A japán nagykövetség napi 24 órás forródrótot tart fenn, hogy segíthessen a rászorulókon. (2014)" forrás

,, A francia nők legendásak. Ezen belül a párizsi nők meg egyenesen a világ élvonalában vannak. Nem csak genetikai mutánsok (akik 16 és 45 éves koruk között ugyanolyan vonalakkal bírnak), de természetes megjelenésükkel és klasszikus, letisztult stílusukkal az összes női - és férfi - tekintetet magukra vonzzák. Általában nem a legjobb háziasszonyok: a '68-as diáklázadás óta függetlenségükhöz látványosan ragaszkodnak, és legtöbbjük tudatosan nem szoptatja a csecsemőjét. A francia nők talán nem a legszebbek a világon, de ezt ellensúlyozzák a mágikus, rejtélyes köddel, ami lényüket körüllengve kívánatossá teszi őket. Stílusról és megjelenésről tőlük biztosan tanulhatunk." forrás mindannyian.

,, Azon nincs mit csodálkozni, hogy Franciaországban nem fogadtak kitörő lelkesedéssel az angolunkkal és németünkkel, de amikor velünk egyidőseket megkérdezünk egy teljesen egyszerű dologról (pl. hogy nyitva van-e az étterem) és ártatlanul mosolyogva azt válaszolják, hogy nem beszélnek angolul... akkor kinyílik a bicska az ember zsebében. Szinte hihetetlen, hogy a mai világban ez előfordulhat, ezek után csak arra voltam kíváncsi, hogy hogyan boldogulnak ilyen hozzáállással a nagyvilágban. Aztán a hazafelé úton erre is választ kaptam. Ausztriában egy autópálya menti étteremben ebédeltünk, ahol a vasalt inges francia úriember teljes átéléssel magyarázta el a kiszolgáló személyzetnek FRANCIÁUL, hogy sült húst kér öntet nélkül. Mindezt elém betolakodva és ezért később udvariasan elnézést kérve: "Excusez-moi!" No comment! :O" forrás

,, Egy francia káromkodás: Hogy hugyoznának a seggedre!”

,, A francia nőnek természetes a karrierépítés, gyerekszülés mellett is. Általában nagyon hamar, 3 hónap után visszamegy a munkába. Viszont nem csinálnak nagy ügyet a gyerekvállalásból, nem is félnek tőle, ezért az ország Európában az elsők között van a születési adataival. Pedig nem jár sok támogatás vele, illetve a segítség szociális helyzettől is függ. A francia nőnek természetes az egyenjogúság, de ez nem befolyásolja a nőiességét. Viszont az érzelmes gyereknevelésre nem helyez túl nagy hangsúlyt, az én ízlésemnek túlságosan is rideg az itteni gyerekgondozás. Statisztikák szerint a francia nő, akárcsak a francia férfi sokáig él, viszont valószínűleg igen sok gyógyszert szed élete során, köztük antidepresszánst is. A francia nő sokszor magára van utalva, ez viszont megerősítheti. (2017)" forrás

Turista etikett

Fontos! A franciák roppant büszkék arra, hogy országuk milyen nagy mértékben járult hozzá a világ fejlődéséhez. Nagyon tudatosítják magukban, hogy Franciaország a művészet, a gasztronómia, és a modern kori demokrácia kialakulásában milyen nagy dolgokat alkotott, és milyen meghatározó szerepet töltött be többnyire az egyetemes történelemben. A franciák elvárják a turistáktól, hogy tiszteljék országukat és ezen keresztül őket, a francia nemzet megtestesítőit. Évtizedeken keresztül, manapság is divat külföldön azt állítani, hogy a franciák sznobok és gorombák. Nagyon sok turista józan megközelítésben cáfolja ezt az általánosítást, vagy árnyalja. Az egyik ilyen árnyalt megközelítés az, hogy "amilyen az adjonisten olyan lesz a fogadjisten", pontosabban, ha a turista igazodik a franciák szokásaihoz, elvárásaihoz, akkor viszonzásul udvariasságot, segítőkészséget kaphat. Igen, a franciák nagyon adnak a formaságokra, nos, hát ezekhez kéretik igazodni.
Állítólag törvény tiltja Franciaországban a vonaton való csókolózást. Az esetleges baj elkerülése céljából az ilyen irányú késztetésünk megvalósítását megelőzően tisztázzuk a kalauzzal, hogy ő személy szerint érvényt szerezne-e e törvény betartatásának.
Állítólag Franciaországban tilos fotózni a rendőröket és a járműveiket. (hadititok vagy esztétikai vonatkozású önbizalomhiány?)
Franciaországban illetlenség a túl erős kézfogás.

„El kell kerülni bármilyen olyan viselkedést a nőkkel szemben, amit »szexista cselekményként« értékelhetnének. Az is kívánatos, hogy ne reagáljunk az LMBT-közösség képviselőinek, és ne tegyünk illessük őket semmilyen sértő szóval vagy gesztussal.”
Kávézóban vagy étteremben a pincért ne „garconnak”(fiú), hanem „monsieur-ként” (úr) szólítsuk, míg a pincérnőt nevezzük „madamnak”, aki pedig nem beszél franciául, kérjen angol nyelvű étlapot. Az is konfliktushoz vezethet, ha a fogások francia nevét a nyelv szabályainak ismerete nélkül próbáljuk meg kimondani .
„Franciaországban az a szokás, hogy az emberek üdvözlik egymást a nyilvános helyeken: a járművezetőket a tömegközlekedésben, a bolti eladókat, a portásokat és a szállodai személyzetet is.” forrás

A kávé ára a teraszon: Kávé - 7 euró - Kávé a ,,kérem" elhangzása esetén 4,25 euró, Jó napot, kérek szépen egy kávét 1,40 euró

Gasztronómia

Érdekesség: A croissant szülőhazája nem is Franciaország, hanem Ausztria, persze ott máshogy hívták (Kipferl).

Bor

Franciaországban jelentősen csökkenőben van a borfogyasztás. 15 évvel ezelőtt az egy főre jutó borfogyasztás évi 160 liter volt, mostanra (2012) ez a szám kevesebb, mint a fele. Ebben szerepet játszik a gazdasági helyzet romlása és az egészségtudatosabb táplálkozás is.

Pastis

"A francia földön tébláboló utazó, aki (vallása, neveltetése, meggyőződése vagy élettársa jelenléte okán) nem zárkózik el a különféle, alkoholtartalmú italok fogyasztásától, egy forró délutánon lebonyolított sétája alkalmával előbb-utóbb összefut olyan helybéliekkel, akik (a klasszikus közhellyel ellentétben) nem vörösbort kortyolgatnak a kiskocsmában vagy az étterem teraszán, hanem valami ritka undorító kinézetű, sárgásfehéres színű, zavaros löttyöt. Ha kicsit közelebb megyünk, érzékeny (a pacalpörkölt, a fattyús birka és a disznóvágás illatkavalkádjához szokott) közép-európai szaglószervünket orrfacsaró szerves oldószer-bűz üti meg. Igen, ez a franciák nemzeti itala: a pastis." forrás

Fotóegyveleg

A csendőrség felé mutató tábla szomszédságában egy filmplakát. A film címe: A korruptak

Lehetséges, hogy e templomba belépve Isten hívószavát kezdi majd érezni. Viszont kicsi a valószínűsége, hogy Isten az Ön telefonján vegye fel Önnel a kapcsolatot.