A Petite France negyedben a Maison des Tanneurs (Cserzővargák háza), amely az 1570-es évekből származik. Eredetileg a bőrök kikészítésével foglalkozó céh székháza volt, ma pedig az egyik legismertebb elzászi étterem működik benne, ahol klasszikus fogásokat – például choucroute garnie-t vagy tarte flambée-t – szolgálnak fel. - A. Zs. fotója
Tartalomfeltöltés folyamatban
francia kiejtés: sztrászburh
németül: Straßburg, elzászi nyelven: Strossburi
Lakosság (2025-ben): 270,000, de a vonzáskörzetével együtt 481,500 (agglomerációja átnyúlik a Rajna túlpartjára, a németországi Kehl városába is.)- Strasbourg Franciaország kilencedik legnagyobb városa
Az elzászi Strasbourg Franciaország Grand Est régiójának fővárosa, amely elsősorban arról ismert, hogy több fontos európai intézménynek ad otthont. Ugyanakkor híres gyönyörű történelmi központjáról is – a Grande Île-ről –, amely elsőként került teljes egészében az UNESCO világörökségi listájára.
Itt székel az Európa Tanács, az Emberi Jogok Európai Bírósága, az Európai Ombudsman, az Eurocorps, az Európai Audiovizuális Megfigyelőközpont, és természetesen az Európai Parlament, amely Brüsszel mellett Strasbourgban is tart üléseket.
Strasbourg elsősorban azért népszerű úti cél, mert történelmi belvárosa gyönyörűen megőrzött és gyalogosan vagy kerékpárral könnyen bejárható. Érdemes megjegyezni, hogy a város ma már egész évben vonzza a látogatókat: nyáron különösen sok a nagy csoportos turista, télen pedig a világhírű karácsonyi vásár tölti meg élettel az utcákat.
Bár könnyen találhatunk olyan embereket Strasbourgban, akik elbeszélgetnek velünk elzászi németül (ami némileg a standard németre emlékeztethet), a városban – és egész Elzászban – a francia a közös nyelv. Az elzászi nyelvet, amely a régió történelmi germán dialektusa, még mindig hallani az utcákon, különösen a székesegyház környékén, ám ez a nyelvjárás visszaszorulóban van: leginkább az idősebb generáció és a vidéki lakosság beszéli, bár egyre több kezdeményezés próbálja újraéleszteni.
Az Európai Unió intézményeinek jelenléte miatt gyakran találkozhatunk olyan helyiekkel, akik jól beszélnek angolul. Németország közelsége és az onnan érkező sok turista miatt a turizmusban dolgozók szinte mind tudnak valamennyire németül. Az elzászi régióban a német és az angol a leggyakrabban tanult idegen nyelvek közé tartoznak.
Havi nettó átlagfizetés (2025-ben): 2490 - (vonatkozó franciaországi adat: 2380 euró)
A Petite France Strasbourg történelmi központjának egyik negyede, és teljes egészében a Grande Île része.A Grande Île („Nagy sziget”) az Ill folyó ágaival körülölelt városrész, amely Strasbourg óvárosát foglalja magába. Az egész sziget – így a Petite France is – az UNESCO Világörökség része. Tehát a Grande Île az egész óvárosi sziget neve, a Petite France pedig annak egy különösen hangulatos, festői negyede.
Tetszett:
A strasbourgi katedrális lenyűgöző gótikus építészete és a híres csillagászati óra precíz működése minden nap újra elkápráztatott.
A Petite France negyed romantikus középkori hangulatával, csatornáival és virágokkal díszített házaival igazi mesebeli élményt nyújtott.
Az európai parlamenti látogatás során izgalmas volt betekintést nyerni az EU működésébe és a döntéshozatali folyamatokba.
A helyi flammekuchen (tartes flambées) és az elzászi borok tökéletes párosítása felejthetetlen gasztronómiai élményt jelentett.
A Barrage Vauban tetejéről nyíló panoráma gyönyörű volt, különösen napnyugtakor, amikor a város minden része aranyló fénybe borult.
Az európai és német kultúra keveredése izgalmas volt, hiszen minden sarkon érezhető volt a két kultúra harmonikus együttélése.
A Musée d'Art Moderne et Contemporain modern művészeti gyűjteménye meglepően gazdag volt, és remek kiállítótérben mutatta be a darabokat.
Nem tetszett:
A turistaszezonban a népszerű helyszínek rendkívül zsúfoltak voltak, különösen a katedrális környéke szinte járhatatlan volt délutánonként.
Az éttermi árak a belvárosban sokkal magasabbak voltak a vártnál, egy egyszerű ebéd is jelentős lyukat ütött a költségvetésben.
A nyelvkorlát problémás volt, mivel sokan csak franciául vagy németül beszéltek, angolul kevesen tudtak segíteni.
A parkolás rémálom volt a belvárosban, órákat kellett keresni egy helyet, és a parkolóházak is túlzsúfoltak voltak.
Az időjárás változékony volt, egy nap esett, egy nap túl meleg volt, nehéz volt megfelelően felöltözni.
Néhány múzeum itt is hétfőn zárva volt, ami miatt át kellett szervezni a programot, és ez bosszantó volt.
Az utcai árusok és koldusok folyamatos zaklatása kellemetlenné tette a sétálást bizonyos városrészekben, különösen a főpályaudvar környékén.
Az Ill folyó karjai között fekvő település olyan, mintha két világ találkozna egyetlen helyen: a német precizitás és a francia életöröm ölelkezik itt össze évszázadok óta.
A hajnali fény puhán simogatta a Notre-Dame katedrális homokkő falait, amikor először álltam előtte. Elképesztő, ahogy a 142 méteres torony az égbe szökik, mintha csak a csillagokat akarná megérinteni. Belépve a hűvös falak közé, a színes üvegablakokon áttáncoló napfény különös mintákat rajzolt a padlóra. Egy idős sekrestyés halkan megjegyezte mellettem: "Nézze a rózsaablakot, uram. Hétszáz éve ugyanúgy festi meg a köveket minden délben."
A katedrálisból kilépve a Grande Île sikátorai hívogattak. Az óváros minden köve történetet mesél – itt tanácskoztak egykor Európa nagyjai, itt sétáltak költők és forradalmárok. A tér egyik kávézójában ülve figyeltem, ahogy helyiek és turisták keverednek a reggeli forgatagban. Egy idős házaspár francia akcentussal, de német szavakkal rendelte meg kávéját – tökéletes megtestesítői ennek a határvidéki kettősségnek.
Délután a Petite France negyedbe vitt utam, amely talán a város legfestőibb része. Az Ill folyó itt számos kis ágra bomlik, körülölelve a favázas házakat, amelyek mintha csak a vízből nőttek volna ki.
Egy helyi lakos büszkén mesélte: "Ezek a hugenotta házak már álltak, amikor Voltaire itt járt." A gerendák között futó rózsák és muskátlik szinte versenyeznek, melyikük tud pompásabban virágozni. A folyóparton ülve néztem, ahogy a turistákat szállító vízibuszok szelíden siklanak a csatornákon, miközben a szemközti ház erkélyén egy idős hölgy rendezgette virágait.
"Ha csak egy éjszakát tölt nálunk, akkor is maradjon sötétedés után" – tanácsolta a szállásom gondnoka, és igaza volt. Strasbourg este mutatta meg igazi arcát, amikor a kivilágított épületek visszatükröződtek a csatornák vizében. A Palais Rohan méltóságteljes 18. századi homlokzata különösen lenyűgöző volt a díszkivilágításban. "Ez volt a hercegérsekek palotája" – magyarázta egy helyi idegenvezető egy kisebb csoportnak, miközben elhaladtam mellettük. "Napóleon is megszállt itt, kétszer is."
Másnap reggel az Elzászi Alsatian Múzeumban találtam magam, ahol az elzászi élet relikviái között bolyongtam. Festett szekrények, hímzett ruhák, kézzel készített kerámiák – mintha egy időkapun léptem volna át. Egy idős teremőr kedvesen figyelmeztetett, amikor túl közel hajoltam egy régi óraszerkezethez: "Ez még a nagyapám nagypapájának idejéből való."
Strasbourg a zöld város hírnevét is méltán viseli. Amerre jártam, gondozott parkok, fasorok és virágokkal teli terek tették barátságosabbá a városi környezetet. Különösen a villamossínek mentén húzódó zöld sávok leptek meg – mintha a természet és a modern városi közlekedés békés szövetséget kötött volna egymással.
Utolsó este egy folyóparti étteremben ültem, ahol a pincér lelkesen ajánlotta a choucroute-ot és a helyi rizlinget. "Ez Elzász íze egy tányéron" – mondta, és igaza volt. Miközben a savanyú káposzta és a füstölt húsok harmóniáját élveztem, az ablakon át láttam, ahogy a lenyugvó nap aranyba vonja a szemközti házak homlokzatát. Néhány utcányira innen Goethe is ugyanezt láthatta egykor – gondoltam, és ebben a pillanatban megértettem, hogy Strasbourg nem csupán egy város, hanem egy érzés, amit az ember örökre magával visz.
Párizsból Strasbourgba autóval és vonattal is kényelmesen el lehet jutni, de egészen más élményt kínál a két utazási mód. Ha autóval indul útnak, akkor az A4-es autópályán haladva nagyjából 490 kilométert kell megtennie, ami forgalomtól függően 4,5–5 óra alatt teljesíthető. Az út díjköteles, az autópályadíj körülbelül 40–45 euró, ehhez jön még az üzemanyag költsége. Az autó előnye a rugalmasság: útközben bármikor meg lehet állni Reimsben, Metzben vagy akár kisebb falvakban, így az utazás egyfajta felfedező kirándulássá válhat. Ugyanakkor a hosszú vezetés fárasztó lehet, és a strasbourgi belvárosban a parkolás sem mindig egyszerű.
A vonat ezzel szemben gyorsabb és kényelmesebb megoldást kínál. A párizsi Gare de l’Est pályaudvarról induló TGV INOUI szuperexpressz akár 1 óra 45 perc alatt eléri Strasbourgot, így jóval hamarabb a város szívében lehet, mint autóval. A jegyárak változóak: előre foglalva 25–40 eurótól kaphatók, az utazás napján viszont könnyen meghaladhatják a 100 eurót is. A vonat nagy előnye, hogy nincs szükség vezetésre, nem kell a forgalommal vagy a parkolással bajlódni, és az utazás közben pihenni vagy dolgozni is lehet.
Összességében, ha a gyorsaság és a kényelem a legfontosabb, a TGV a legjobb választás, míg az autó inkább azoknak kedvez, akik szeretik a szabadságot, a megállások lehetőségét és közben más településeket is bejárnának.
xxxx
A bázeli repülőtérről Strasbourgba szintén többféle módon el lehet jutni, és a választás attól függ, hogy inkább a gyorsaságot vagy a rugalmasságot tartja fontosnak. Ha autót bérel, akkor körülbelül 130 kilométert kell megtennie, ami nagyjából másfél–két órás utazást jelent az A35-ös autópályán keresztül. Az út egyszerű és végig autópályán halad, ráadásul nincsenek francia útdíjak ezen a szakaszon, így a költségeket főleg az üzemanyag jelenti. Az autó előnye, hogy rugalmasan megállhat Colmarban vagy a festői Elzászi Borúton, ahol kisebb falvakat és szőlőhegyeket fedezhet fel. Hátránya viszont, hogy Strasbourg központjában a parkolás itt sem mindig könnyű, különösen csúcsidőben.
Tömegközlekedéssel is kényelmesen elérhető Strasbourg. A repülőtérről először shuttle-busszal vagy villamossal kell bejutni a bázeli vasútállomásra (Basel SBB), ahonnan rendszeresen indulnak vonatok Strasbourg felé. A közvetlen járatok körülbelül másfél óra alatt teszik meg az utat, így az utazás teljes ideje átszállással együtt általában két óra körül van. A jegyárak 20–35 euró között mozognak, attól függően, mennyire előre foglal, és melyik járatot választja. A vonatozás nagy előnye, hogy gyors, kényelmes, és közvetlenül Strasbourg belvárosába érkezik, ahol nem kell a parkolással törődni.
Ha tehát a legegyszerűbb és legpihentetőbb megoldást keresi, a vonat a legjobb választás, de ha szeretné közben felfedezni Elzász kisebb városait, az autózás ad több szabadságot és élményt.
A vasútállomás környékén, különösen a Place de la Gare téren és a rue du Maire Kuss utcában rengeteg szálloda található, de ezek minősége nem mindig egyenletes. A nemzetközi szállodaláncok többsége jelen van itt, jellemzően 2–3 csillagos hotelekkel, amelyekben gyakran nagy turistacsoportokat szállásolnak el a hétvégi városlátogatások idején. Ha a költségvetés engedi, érdemes inkább a Grande Île területén, vagyis a belvárosban megszállni. Strasbourg legtöbb szállodája decemberben, a karácsonyi vásár idején, valamint minden hónapban akkor telik meg, amikor az Európai Parlament ülésezik – ez általában a hónap tizedike körüli időszak. Ilyenkor erősen ajánlott előre foglalni, mert az utolsó pillanatban szinte lehetetlen szabad szállást találni.
Strasbourg felfedezésére a legegyszerűbb mód a gyaloglás, a történelmi belváros pedig akár egy-két nap alatt könnyedén bejárható. Ha azonban nagyobb területet szeretnénk bejárni, érdemes kerékpárt bérelni vagy igénybe venni a város jól kiépített tömegközlekedési hálózatát.
Strasbourgban, akár a környéken. Elzászban járva szinte kötelező megkóstolni a savanyú káposztát (franciául choucroute). Ennek ára általában egységes, körülbelül 14 euró, ami elsőre magasnak tűnhet, de cserébe egy hatalmas adag ételt kapunk: egy nagy tányér savanyú káposztát (amely bőven elég akár két embernek is), kolbászokkal és különféle húsokkal. Az angol étlapokon ez többnyire „garnished sauerkraut” néven szerepel, bizonytalanság esetén érdemes a felszolgató segítségét kérni. Létezik ennek egy különleges, halas változata is.
Más híres fogások közé tartozik az elzászi hentesáruk széles választéka, a Flammeküche vagy tarte flambée (helyi nevén „flams”), amely egy nagyon vékony tésztájú pizza hagymás-tejfölös alappal, a Baeckeoffe, amely marha- és sertéshúsból, burgonyából és répából készült egytálétel, általában két vagy több főre, valamint a Fleischnackas, amely darált marhahúsból készített, spirál alakban felszolgált étel, friss salátával kísérve.
"Le Gruber" (11 rue du Maroquin), egy tipikus elzászi étterem a Petite France negyedben - S. E. fotója
Nagy kuglóf (Grand Kougelhopf) 18 euróért - (A magyar kuglóf szó a német Kugelhupf-ból ered.) - S. E. fotója
Időről időre a város általános vásárt rendez a belváros nagy részén, ahol számos utcai árus kínál különféle termékeket, és az üzletek is különleges kedvezményekkel csatlakoznak. Ilyenkor a szigeten lévő belváros egy részét lezárják a parkolás és az autóforgalom elől, és a villamosok sem közlekednek a rue des Francs Bourgeois utcán. A vásár pontos időpontjáról az interneten nehéz információt találni. Ha sikerül megtudni a dátumot, mindenképpen érdemes feljegyezni és ellátogatni rá.
Strasbourg éjszakai élete turisták számára változatos és élénk, amit nagyrészt a város nagy egyetemista populációja tesz fiatalossá és kozmopolitává. A város többnyire a a Notre-Dame Katedrális környékén , valamint a rue des Juifs és rue des Frères utcákban koncentrálódó bárok, koktélbárok és klubok széles választékát kínálja. Az Académie de la Bière és a Les Frères Berthom klasszikus helyszínek mind turisták, mind helyiek körében, ahol több mint 70 féle sört és változatos koktélokat szolgálnak fel hajnali 4 óráig nyitva tartó, hangulatos környezetben. A Le Rafiot különlegessége, hogy egy bárkán működő szórakozóhely az Ill folyón, ahol cocktailokat és flambekucheneket lehet fogyasztani, miközben a vízen ringatóznak a vendégek. A város éjszakai programjai között találhatók jazz-barok, karaokebárok, speakeasy stílusú helyek, mint a Code Bar, valamint különleges tematikus helyek, mint a Jeannette et les Cycleux retro hangulattal és kerékpáros dekorációval.
Strasbourg biztonság szempontjából 2025-ben is hasonló képet mutat, mint bármelyik nagy francia város: vannak biztonságosabb és kevésbé ajánlott környékek, de az alapvető óvatossági szabályok betartásával a legtöbb turista gond nélkül tölti idejét a városban.
A belvárosban, különösen a székesegyház környékén és a régi városrészben érdemes figyelni a zsebtolvajokra, főleg a főszezonban, amikor sok a látogató. A vasútállomás közvetlen környéke este kissé nyers hangulatú lehet, de a forgalom és a közvilágítás miatt nem kifejezetten veszélyes. Fontos, hogy ne keltsünk elveszett turista benyomást, és ha kényelmetlenül érezzük magunkat, bátran forduljunk rendőrökhöz vagy taxisokhoz segítségért.
A város déli részén (különösen a Neuhof negyedben, amely gyakran Franciaország legproblémásabb környékei között szerepel) és nyugaton (Hautepierre, Cronenbourg) továbbra is előfordulnak problémák, főleg éjszaka. Ezek a negyedek azonban turisztikai szempontból nem vonzóak, így a látogatók ritkán kerülnek oda. Összességében Strasbourg 2025-ben is biztonságos úti célnak számít, ha tudatosan közlekedünk és a szokásos városi óvatossággal járunk el.
A Rue du Bain-aux-Plantes környékén - A. J. fotói
A Place Kléber Strasbourg központi tere. Mint a város legnagyobb tere, Strasbourg kereskedelmi negyedének szívében fekszik, és Jean-Baptiste Kléber francia forradalmi tábornokról kapta a nevét, aki 1753-ban Strasbourgban született.
M. J. fotója
Az Aubette nevű épület a Place Kléber-en - Az Aubette eredetileg 1765-ben épült katonai létesítményként (a katonák „ébresztő” dobpergéséről kapta a nevét), később kávéház, mulató és kereskedelmi központ lett. Ma kulturális központként működik, ahol kiállítások, rendezvények és üzletek kaptak helyet. Ez Strasbourg egyik legismertebb 18. századi épülete a város főterén. - M. J. fotója
A Place Kléber-en a francia forradalom idején állították fel a guillotine-t, amely itt több kivégzés helyszíne volt. A véres eszközt egészen a 19. század elejéig használták itt. - A. O. fotója
(Cathédrale Notre-Dame de Strasbourg),
A város legikonikusabb épülete és Európa egyik legszebb gótikus katedrálisa.
A. Zs. fotója
A 12–15. század között épült, különleges rózsaszín Vosges-homokkőből, ami a mai napig egyedi árnyalatot ad neki. A tornya 142 méter magas, és évszázadokig a világ legmagasabb épületének számított. Ma is Franciaország legmagasabb templomtornya.
A katedrálisban található az asztrológiai óra (horloge astronomique), egy 16. századi remekmű, amely naponta délben különleges mechanikus „előadást” tart az apostolok szobraival.
1. Belépés és nyitvatartás
A székesegyházba a belépés alapvetően ingyenes, de az asztrológiai óra megtekintése és a toronyba való feljutás külön jegyhez kötött. A templom napközben folyamatosan nyitva áll, de vasárnapokon és ünnepeken a misék miatt korlátozott a turisták számára a látogatás.
2. Torony
Ha felmegy a 332 lépcsőn, Strasbourg panorámája tárul a szeme elé: látható a Rajna, a Fekete-erdő, sőt tiszta időben az Alpok is. A toronyhoz érdemes online jegyet váltani, mert a nyári hónapokban hosszú sorok alakulhatnak ki.
3. Asztrológiai óra
A 16. századi óra Strasbourg egyik fő attrakciója. Minden nap 12:30-kor különleges bemutatót tart, amikor a figurák megmozdulnak és „felvonulnak”. Erre külön jegyet kell váltani.
A. Zs. fotói
4. Legjobb idő a látogatásra
A katedrális környéke a nyári turistaszezonban és a karácsonyi vásár idején zsúfolt. Ha nyugodtabban szeretné élvezni a látogatást, menjen reggel 9 óra körül vagy délután később.
5. Biztonság és praktikum
A téren sok a turista, ezért a zsebtolvajokra érdemes odafigyelni. A közelben rengeteg kávézó és étterem található, ahonnan csodás kilátás nyílik a katedrálisra.
6. Extra élmény
Esténként nyaranta fény- és hangjátékot vetítenek a katedrális homlokzatára, amely a gótikus részleteket látványosan életre kelti. Ez különösen ajánlott program.
A. Zs. fotói
A Petite France annak a kis városrésznek a neve, amely a folyók között, közvetlenül a Grande Île déli részén található. Itt találhatók Strasbourg legszebb és legfotogénebb utcái és épületei: a favázas házak szorosan simulnak a keskeny, macskaköves utcák fölé. A Petite France hangulatában a tőle egy órányira délre fekvő Colmar városát idézi, festői csatornáival és jellegzetes, félig fából épült házaival.
A vízparti éttermek és teraszok Strasbourg legismertebb fotótémái közé tartoznak. Ez a környék különösen naplementekor és este hangulatos, amikor a házak fényárban úsznak és a víz tükrözi a színes virágdíszeket. A Petite France nemcsak Strasbourg egyik legszebb negyede, hanem az UNESCO világörökség része is. - A. Zs. fotója
A favázas házak franciául: maisons à colombages - A. Zs. fotói
A Kis-Franciaország Strasbourg egyik legfestőibb városrésze, a Grande Île szigeten található, ahol az Ill folyó, a Rajna egyik mellékága, számos csatornára ágazik szét. Ezek partján favázas házak és barokk kori kőépületek sorakoznak. A városrész nevét nem az építészeti sajátosságok miatt kapta, hanem egy meglehetősen pikáns okból: a középkorban itt terjedt el a prostitúció, és vele együtt a szifilisz, amelyet akkoriban „francia betegségnek” („Franzosenkrankheit”) hívtak. A középkorban ebben a negyedben főként molnárok, halászok és tímárok éltek, akik a bőröket a házak alacsony hajlású tetőin szárították és dolgozták fel. Sok ház bejáratához közvetlenül vízen keresztül is el lehetett jutni. A képen látható házból például a halász csónakkal evezhetett ki munkahelyére, az Ill folyóra.
Napjainkban a Kis-Franciaország teljes egészében megőrizte régi arculatát: szűk utcácskáit, faragott homlokzatú favázas házait, a középkori kőépületeket, amelyek közvetlenül a csatornák partján állnak, ahol ma folyami villamosok közlekednek. Ennek a hangulatnak köszönhetően a Kis-Franciaország Strasbourg egyik legromantikusabb helyének számít.(2025)
A Quai de la Petite France (rakpart) - .A. J. fotója
V. O. fotói
Rohan-palota és környéke Strasbourgban 2025-ben az egyik legizgalmasabb és legsűrűbb élményt nyújtja a látogatóknak. A XVIII. századi palota, amelyet a bordeaux-i Rohan bíborosok dinasztiája építtetett, ma három rangos múzeumnak ad otthont: a Képzőművészeti Múzeum, a Régészeti Múzeum és az Iparművészeti Múzeum mind külön világot tár a látogató elé. A palota belső udvara és dísztermei is megtekinthetők, bepillantást engedve az egykori főúri élet pompájába.
A kapun kilépve rögtön az Ill folyó partjára jutunk, ahonnan rendszeresen indulnak hajós városnéző körutak. Ezek különösen népszerűek, mert egyetlen utazással bejárható a középkori Petite France negyed, a csatornák felett átívelő fedett hidak, majd továbbhaladva a modern városrész az Európai Parlament üveghomlokzatú épületével.
A palota szomszédságában magasodik a lenyűgöző Notre-Dame-székesegyház, amelynek homlokzata, rózsaablaka és csillagászati órája Strasbourg szimbóluma. Az óváros utcácskái itt különösen hangulatosak: kávézók, elzászi éttermek és kis ajándékboltok sora csábítja a sétálókat.
2025-ben a városvezetés nagy figyelmet fordít a fenntartható turizmusra, ezért a környék nagy része gyalogosövezet, amitől még nyugodtabban lehet élvezni a város történelmi légkörét. Az Ill partjáról a naplementében különösen szép kilátás nyílik a favázas házakra (avagy fachwerk-házak), és sokan választják ezt a helyet esti sétájuk kiindulópontjaként.
Strasbourg egyik legszebb pontja: a Palais Rohan (Rohan-palota) kovácsoltvas kapuja, amely az Ill folyó partjára nyílik. A túloldalon a folyóparti házak sorakoznak, tipikus elzászi hangulatot árasztva. A Rohan-palota maga a város egyik kiemelt műemléke, XVIII. századi épület, amelyet egykor bíborosok és hercegek rezidenciájaként használtak, ma pedig három fontos múzeumnak ad otthont: a Képzőművészeti Múzeumnak, a Régészeti Múzeumnak és az Iparművészeti Múzeumnak. A palota közvetlen szomszédságában áll a híres Strasbourgi székesegyház, így a két látnivaló együtt az óváros szívének legfontosabb része. Ez a kapu sok turistának ismerős lehet, hiszen az Ill partjáról itt indulnak a hajós városnéző körutak is, amelyek Petite France-tól egészen az Európai Parlament épületegyütteséig viszik az utasokat. - A. Zs. fotója
Strasbourg egyik legismertebb látnivalója, a Ponts Couverts (Fedett hidak) a középkori védőtornyokkal - Ezek a hidak és tornyok a 13. században épültek a város védelmére a folyó (Ill) ágain, és egykor fából készült fedél fedte őket, innen kapták a nevüket. Bár a tetőszerkezetet a 18. században eltávolították, a név megmaradt. A három masszív, négyszögletes torony ma is a középkori városfalak emlékét őrzi, és Strasbourg történelmi arculatának ikonikus részét képezi. A Ponts Couverts a Petite France negyed közvetlen közelében található, és a város egyik legjobb fotópontja – különösen naplementekor vagy kora reggel, amikor a tornyok és a hidak gyönyörűen tükröződnek a vízben.A. Zs. fotója
A Ponts Couverts bejárása Strasbourgban igazi időutazásnak hat, hiszen a középkori védművek és a környező vízi világ együtt különleges hangulatot teremtenek. A legjobb, ha gyalogosan közelíti meg a helyszínt a Petite France negyedből indulva: a macskaköves utcák és a favázas házak között sétálva szinte észrevétlenül bukkan ki a három torony. A hidakról csodás kilátás nyílik mindkét irányba – egyik oldalon a történelmi óváros, másikon a modern városrész és a folyópart zöldje tárul fel.
Érdemes naplemente idején érkezni, amikor a tornyok árnyéka megnyúlik a vízen, és a narancsos fények romantikus hangulatot adnak a helyszínnek. Hajók is járnak erre, így ha vízről szeretné látni, érdemes egy Ill-folyón tett körutat beiktatni. A közelben található a Barrage Vauban (Vauban-gát), ahonnan panorámateraszról lehet felülről szemlélni a Ponts Couverts-t – különösen fotósoknak kihagyhatatlan pont.
Ha hosszabb sétára vágyik, a tornyoktól könnyen tovább lehet menni a Petite France sikátoraiba, ahol hangulatos kávézók és éttermek várják. Estére a tornyok kivilágítva is látványosak, így akár egy esti séta részeként is érdemes felkeresni.
(Musée alsacien de Strasbourg)
Egy-egy városban nincs idő általában több kiállítás megtekintésére, de egy-egy ami helyi és úgy ítéljük meg, hogy fontos arra időt szakítunk. Ilyen volt az elzászi művészetet, népművészetet, iparművészetet és vidéki életet bemutató tárlat amely egy több száz éves házban került megrendezésre. Maga a múzeum szervezete is több mint 100 éves és azóta ebben a házban található. A helyszín maga is különleges, szépen ápolt műemlékház, gyönyörű faerkélyekkel, belső udvarral. Érdemes megnézni a kiállítást, sok szép bútor, műtárgy, használati eszköz, vallási tárgy segít eligazodni a környék egykori életéről. (2023)
Egy régi gyermek bili szék (franciául: chaise percée d’enfant), és egy bölcső - U. B. fotója
Képzőművészeti Múzeum
A strasbourgi Képzőművészeti Múzeum (Musée des Beaux-Arts) a Rohan-palota első emeletén található és az európai festészet történetének lenyűgöző panorámáját mutatja be a kezdetektől 1870-ig. A múzeum minden nap nyitva van kedd kivételével, hétköznapokon 10 órától 13 óráig és 14 órától 18 óráig, hétvégén pedig folyamatosan 10 órától 18 óráig. A belépődíj 7,5 euró felnőtteknek, kedvezményesen 3,5 euró, míg 18 éven aluliak számára ingyenes. A múzeum gazdag gyűjteménye magában foglalja az olasz és flamand primitívek alkotásait, a reneszánsz és manierizmus remekműveit, valamint a 17-18. századi barokk, naturalizmus és klasszicizmus képviselőinek munkáit. 1898 óta működik a barokk Rohan-palotában, és 2015 végéig 1934 művet őrzött. 2025. április óta a felső galériák, amelyek korábban minden hónap első szombatján voltak nyitva, egész évben zárva maradnak.
Régészeti Múzeum
A strasbourgi Régészeti Múzeum (Musée Archéologique) a Rohan-palota pincéjében található és Strasbourg legrégibb múzeuma, amely a 18. században alapult. A múzeum három évszázad alatt összegyűjtötte Elzász történelmének több évezredét átfogó gyűjteményét, amely az őskortól a Meroving-dinasztia koráig terjedő időszakot öleli fel. A múzeum minden nap nyitva van kedd kivételével, hétköznapokon 10 órától 13 óráig és 14 órától 18 óráig, hétvégén pedig folyamatosan 10 órától 18 óráig. A belépődíj 7,50 euró felnőtteknek, kedvezményesen 3,50 euró, míg 18 éven aluliak számára ingyenes. A múzeum gyűjteményének változatossága és széles időbeli terjedelme miatt Franciaország egyik legfontosabb régészeti múzeuma. A múzeum 1889 óta működik a Rohan-palota pincéjében, és rendszeresen gazdagítják gyűjteményét a régió területén végzett régészeti ásatások eredményeivel. Az intézmény kulcsszerepet játszik a nemzeti és regionális régészeti kutatások bemutatásában, különösen Németország és Svájc szomszédsága miatt.
Iparművészeti Múzeum
A strasbourgi Iparművészeti Múzeum (Musée des Arts Décoratifs) a Rohan-palota földszintjén található, amely egykori püspök-hercegek rezidenciája volt és 1732-1742 között épült Robert de Cotte, a király első építésze tervei szerint. A múzeum két részből áll: a Rohan bíborosok fényűző apartmanjai, valamint a strasbourgi iparművészeti gyűjtemény, amely főként a 18. századi alkalmazott művészetekre összpontosít. A múzeum minden nap nyitva van kedd kivételével, hétköznapokon 10 órától 13 óráig és 14 órától 18 óráig, hétvégén pedig folyamatosan 10 órától 18 óráig. A belépődíj 6,50 euró felnőtteknek, kedvezményesen 3,50 euró, míg 18 éven aluliak számára ingyenes. Az iparművészeti gyűjtemények az 1681-1870 közötti strasbourgi alkalmazott művészetek sokszínűségét és fejlődését mutatják be, különösen a bútor, kerámia, óragyártás és ötvösművészet területén. A múzeum kiemelt darabjai közé tartoznak a híres Hannong testvérek porcelángyárának alkotásai, valamint Tomi Ungerer adományából származó mechanikus játékok válogatása.
Strasbourg története évezredeken át formálódott, és a város egyedülálló földrajzi helyzete - a Rajna és az Ill folyók találkozásánál - meghatározta sorsát. A terület már a kőkorszakban lakott volt, de az első jelentős település a kelták idejében alakult ki, akik Argentoratumnak nevezték el a várost, ami "ezüstvárat" jelent.
A római uralom alatt Strasbourg stratégiai fontosságú határváros lett a Germania Superior provincia részeként. A rómaiak erődítményeket építettek itt, és a város fontos kereskedelmi központtá vált. A 4. században a kereszténység is megjelent a városban, és már ekkor püspöki székhely volt.
A népvándorlás korában alamannok, majd frankok foglalták el a területet. A középkori Strasbourg jelentőségét növelte, hogy a Szentrömei Birodalom része lett, és fontos egyházi központ maradt. A 12. században kezdődött el a híres Notre-Dame katedrális építése, amely a gótikus építészet remekműve lett.
A késő középkorban Strasbourg szabad birodalmi város státuszra emelkedett, ami nagy önállóságot biztosított számára. A város virágzó kereskedelmi és kézműves központ volt, és a 15. században Gutenberg itt tökéletesítette a könyvnyomtatást. A reformáció korában Strasbourg protestáns várossá vált, és fontos szellemi központ lett.
A 17. században XIV. Lajos csapatai foglalták el a várost, és Strasbourg francia uralom alá került. Ez gyökeres változást jelentett, hiszen a város fokozatosan integrálódott a francia államba. Az Ancien Régime alatt Strasbourg megőrizte bizonyos kiváltságait, de egyre inkább francia jellege erősödött.
A francia forradalom idején a város polgárai lelkesen támogatták az új eszmékeket. Itt komponálta Rouget de Lisle a La Marseillaise-t, amely később Franciaország himnusza lett. Napoleon uralma alatt Strasbourg tovább fejlődött, és jelentős kulturális központtá vált.
A német-francia háború után, 1871-ben a várost a német birodalomhoz csatolták. Az Elsass-Lothringen tartomány fővárosává vált, és németesítési politika indult. Új császári negyed épült, amely a német hatalom szimbóluma volt. A német uralom alatt a város infrastruktúrája jelentősen fejlődött.
Az első világháború után Strasbourg visszatért Franciaországhoz, és az alsó-rajnai megye központja lett. A két világháború között a város próbálta megtalálni helyét a francia államban, miközben megőrizte sajátos karakterét. Az 1920-as években itt alapították az Európai Parlamentet előkészítő intézményeket.
A második világháború során a náci Németország annektálta Elzászt, és Strasbourg ismét német uralom alá került. A város lakói súlyos megpróbáltatásokat éltek át, és sokan ellenálltak a német megszállásnak. 1944-ben a francia csapatok felszabadították a várost.
A háború után Strasbourg gyorsan újjáépült, és központi szerepet kapott az európai integrációban. 1949-ben itt alakult meg az Európa Tanács, és a város az európai intézmények egyik központja lett. Az 1950-es években itt kezdte meg működését az Európai Szén- és Acélközösség parlamentje is.
Az 1960-as évektől Strasbourg egyre inkább az "európai főváros" szerepét töltötte be. Az Európai Parlament és más uniós intézmények itt kaptak helyet. A város tudatosan építette ki európai karakterét, miközben megőrizte francia-német kulturális kettősségét.
A modern korban Strasbourg dinamikusan fejlődő város lett, amely ötvözi a történelmi örökséget a modern európai funkcióval. Az óváros UNESCO világörökségi helyszín, míg a modern európai negyed a 21. századi politikai együttműködés szimbóluma. A város ma több mint 280 ezer lakossal rendelkezik, és Franciaország egyik legjelentősebb kulturális és politikai központja.
Strasbourg – a külön szerelmem. Lendületes, életteli, kalandos… olyan igazi francia. De az arisztokratikus leereszkedés (amiért Európában nem különösebben kedvelik a franciákat) minden lépésnél érződik, ezért érdemes szélesen mosolyogni – ez azonnal - esetleg - megnyitja a helyiek szívét)))
Őszintén szólva, az elzászi pizzától, amelyet annyira megszerettem, félek ránézni a mérlegre, amely fenyegetően villog a számokkal))) Egyedül a városnéző séták mentenek meg. Strasbourg első említése az I. századból való, amikor Argentoratum néven a Római Birodalom egyik határvárosa lett. Ami a történelmi városközpontot illeti, a Grande Île része, és felkerült a Világörökség listájára. Az épületek földszintje kőből készült, a felső szintek fából, gazdagon díszítve faragott szobrokkal és dekorációval.
Külön rajongást vált ki a strasbourgi székesegyház – a Cathédrale Notre-Dame de Strasbourg – amely az európai építészet történetének egyik legnagyobb gótikus katedrálisa, és a világ legnagyobb homokkőből készült épületei közé tartozik. Leírhatatlan, túl sok lenne róla beszélni, inkább látni kell.
Érdekességképpen: a város 1992 óta viseli az „Európa parlamenti fővárosa” címet, mivel 1949 óta itt ülésezik az Európa Tanács, 1992 óta pedig az Európai Parlament. Strasbourgban található az Emberi Jogok Európai Bírósága is. (2025)
A. Zs. fotói
A Petite France negyedben a Pont du Faisan (más néven Pont Tournant) - Ez egy különleges, forgóhíd, amelyet régen azért építettek, hogy a hajók könnyebben áthaladhassanak az Ill folyó mellékágain. A híd máig működőképes, és időnként ma is elforgatják, ha szükséges. - A. Zs. fotója
* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon
© Utikritika.hu. 2012.
Amerikai Egyesült Államok | Amszterdam | Argentína | Ausztrália | Ausztria | Bahama-szigetek | Balatonszéplak-felső | Bali | Barcelona | Berlin | Ciprus | Dominikai Köztársaság | Dubai | Egyiptom | Franciaország | Görögország | Hajóutak | Horvátország | Hongkong | India | Isztambul | Kanada | Kanári-szigetek | Kuba | Kvarner-öböl | London | Madrid | Malajzia | Maldív-szigetek | Mallorca | Mauritius | Málta | Mexikó | Nagy-Britannia | Németország | New York | Olaszország | Párizs | Portugália | Róma | Seychelle-szigetek | Sharm el-Sheik | Skócia | Spanyolország | Sri Lanka | Szingapúr | Thaiföld | Törökország | Toszkána | Tunézia | Vietnam | Zöld-foki Köztársaság
Még nem érkezett hozzászólás.