ÚTIKRITIKA.HU / Provence

Provence

Provence dióhéjban | Tetszett & Nem tetszett | Vélemények |Időjárás| Szállásválasztás | Ajánlott hotelek | Közlekedés | Étkezés |Vásárlás| Egyéb hasznos tanácsok | Látnivalók | Marseille | További beszámolók | Fotóegyveleg

Aix-en-Provence - R. Gyuri fotója

Provence dióhéjban

Ejtsd: provansz.

Provence a Franciaország délkeleti részén található régió, amely a Földközi-tenger partján és a Rhône folyó völgyében fekszik. A régió határai az Alpok, az Észak-Olaszországot és a Franciaországot elválasztó határ, valamint a Languedoc régió.

A régió neve latin eredetű, a provincia Gallia Narbonensis részeként, a Római Birodalom idején, és később a középkori Francia Királyság részeként vált ismertté.

Provence területe mintegy 31 400 négyzetkilométer, és az összes franciaországi régió közül a hatodik legnagyobb. Provence települései között találhatóak nagyvárosok, mint Marseille, Nice és Toulon, valamint kisebb, történelmi városok, mint Avignon, Aix-en-Provence, Arles és Saint-Tropez. Provence híres a történelmi és kulturális örökségről, a lenyűgöző tájról, a Földközi-tenger partjáról, a strandokról, a hegyekről, az olajfaligetekről, a szőlőültetvényekről és a levendulamezőkről.

"Ha csak egy hét szabadságunk van utazni, semmiképp sem érdemes szerintem bezsúfolni Provence-t és Cote d`Azurt egy túrába. Mindegyik tájegység megérdemel külön 1-1 hetet legalább. Önmagában Provence is és Cote d'Azur is tartogat annyi látnivalót, szépséget, hogy kár lenne az idő szűke miatt lerövidíteni az utat vagy összecsapni és emiatt csak utólag bosszankodni, hogy jól elfáradtunk és nem is láttunk mindent. Provence és Cote d’Azur között a választást könnyen eldönti az, hogy mennyire ragaszkodunk a tengerparthoz, vagy inkább a kulturális látnivalókhoz. Természetesen Provence-ban, Marseille környékén is vannak nagyon jó tengerpartok, de nem lehet Nizza vagy St. Tropez-hoz hasonlítani az itteni tengerparti településeket. Viszont cserébe Provence csodálatos tájakat ad, bepillanthatunk az igazi francia vidéki életmódba, rettentő jó piacokon vásárolhatunk frissen sült baguettet és napon érett gyümölcsöket. Viszont mielőtt útnak indulunk érdemes azt figyelembe venni, hogy elég drága a környék, főleg Aix en Provence (eksz an provansz), így ha az útiköltséget meg is ússzuk kedvező áron, a helyszíni költekezés biztos, hogy magasabb lesz, mint az átlag nyugat-európai városokban." (Gabi)

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

1. A vasárnapi vásár (nem csak élelmiszer, hanem régiségek is) L'Isle-sur-la-Sorgue (lil szür lá szorg) folyóparti faluban
2. Június végén élvezni a levendulaszezon látványát és illatát a Luberon térségben
3. A dombtetőre épült Gordes (gord) falura azt mondják, hogy az egyik legszebb francia falu. Nos, nem csalódtunk benne. 
4. Château de Saint-Martin és  Château d’Esclans - borkóstolások
5.  Van Gogh nyomában járni Arles-ban and Saint Rémy-ben
6. Saint-Paul-de-Vence-ben a kis művészeri galériák

Nem tetszett

1. Nyáron a hőség és a turista tömeg
2. Hiába jön rengeteg külföldi turista a helyiek nem igyekeznek más nyelven beszélni mint a francia
3. Provence-ban sok kisebb bolt és étterem szieszta idején (általában dél és 14-15 óra között) zárva tart, ami meglepő lehet azoknak, akik nem ismerik ezt a szokást. Ezen kívül sok hely bezár vasárnap és hétfőn.

Vélemények

"Egész évben lehet Provence-ba utazni, bár a tél náluk is tél, de nem túl gyakori a hóesés, inkább eső szokott esni, de még így is előfordul, hogy februárban már 10-15 fokra is felmelegszik a levegő, kisüt a nap. Szuvenírként vagy ajándékba mindent lehet hazahozni, ami Provence: cider, fűszeres szárazkolbász, fűszeres kecskesajtok, érlelt sajtok, levendula, calisson sütemény. Valamint gasztronómiai paradicsom is Provence, itt lehet enni igazi ratatouille-t (lecsó), bouillabaisse (halászlé), aioli (majonézes-fokhagymás szósz), pistou leves, tapenade (olívakrém) és rengeteg tengeri herkentyűt kezdve a fekete kagylóktól az osztrigákig, csak hogy néhány finomságot említsek. Nem is beszélve a jó provence-i borokról…" (Gabi)

---

,, Két kis hegycsúcsra épült városkával búcsúztunk Provence-től. Az egyik a "Bor, Mámor, Provence" című film forgatási helyszíne - Gordes, ahol az épületek mind bézs kőből épültek, a másik pedig Roussillon, mely csodálatos vörös szikláiról és okker kőbányáiról híres. Az okkerlerakódás természetes vörösesbarna színbe borítja az egész falut. Az épületek homlokzatának színárnyalata a világos sárgától a sötét vörösig változik. Aki erre jár ne hagyja ki egyiket sem . (m.i.)

---

Provence arról is szól, hogy önmagad legyél, és engedd magad élni a pillanatnak. Volt, hogy egy előre kinézett látnivalót inkább kihagytam, csak hogy még egyszer visszatérhessek egy faluba, ami rabul ejtett. Olyan is megesett, hogy útközben letértem egy szőlőültetvény, olajfaliget vagy borospince felé, és egyszerűen megálltam beszélgetni az ott dolgozókkal – vagy csak egy mosolyt váltottunk. Ezek azok a pillanatok, amik örökre megmaradnak.

A falvakat térkép nélkül jártam be. Csak elindultam, és a dombokon körbefutó, kanyargós utcákon előbb-utóbb visszataláltam a kiindulási ponthoz. Gyakran azok a megállók okoztak a legnagyobb örömet, amiket előre nem is terveztem: Eygalières, Goult vagy Joucas – mind új felfedezés, új emlék.

Időjárás

Júliusban a reggelek kellemesen hűvösek voltak, de 11 óra körül megérkezett a komolyabb hőség: volt, hogy „csak” 30 fokig kúszott fel a hőmérő, máskor pedig 37 fokot is mutatott. Ha felhősödött vagy megélénkült a szél, a hőség szinte semmivé foszlott – sokkal könnyebb volt így folytatni a felfedezőutakat, mint otthon. Este 7-8 óra körül egy hűvös szellő mindig elűzte a nappali forróságot, így újra kellemesen enyhülni lehetett a teraszokon és utcákon. Egy jó tanács: víz és naptej mindig legyen kéznél!

Szállásválasztás

"Ugyanígy mennek buszok a helyiek közkedvelt tengerpartjához, La Ciotat-ba vagy Cassis-ba. Így azoknak is ajánlom Provence felfedezését, akik nem szeretnek vagy nem tudnak autót vezetni, mivel a helyi közlekedés lehetővé teszi, hogy könnyen eljussunk egyik városból a másikba." (Gabi)

---

Ha este inkább kiülnél egy nyüzsgő főtérre, hogy borozz, beszélgess és egyszerűen csak elmerülj az atmoszférában, érdemesebb szállást választani valamelyik közepes nagyságú településen, mint például Lourmarin vagy Cucuron, esetleg a nagyobb – és kimondhatatlanabb nevű – L’Isle-sur-la-Sorgue városában. Nostradamus egykori otthona, Saint-Rémy-de-Provence, vagy a kissé kevésbé látványos, de közlekedési és vásárlási szempontból praktikus Apt is jó választás lehet. Ezzel szemben a nappal bámulatos Bonnieux, Ménerbes, Lacoste, Saignon, Les Baux-de-Provence vagy a számomra Provence Tihanyát jelentő Roussillon estére csendesedik el. Ez is remek alternatíva, hiszen a szállásoldalakon még hangulatos tanyák is bérelhetők – a semmi, vagyis a mindenség közepén.

Ajánlott hotelek

Az alábbiakban összegyűjtöttem néhány ajánlást vidéki romantikus szálláshelyekre Provence-ban:

La Bastide de Marie, Ménerbes: Ez a vidéki szálloda egy 18. századi épületben található, melyet egy olajbogyó-ültetvény és egy szőlőültetvény vesz körül. A szálloda elegáns szobákkal és lakosztályokkal rendelkezik, valamint szép kerttel és medencével is.

Le Mas de Chastelas, Saint-Tropez: Ez a bájos vidéki szálloda egy 18. századi provence-i stílusú házban található, amely egy szép kertben áll. A szálloda hangulatos szobákkal, wellness-részleggel és étteremmel rendelkezik.

La Bastide de Gordes, Gordes: Ez a szálloda egy szép, középkori falu közepén található, és egy 16. századi várhoz tartozó épületben található. A szálloda bájos szobákkal és lakosztályokkal rendelkezik, valamint panorámás kilátással a környező tájra.

La Maison de Crillon, Avignon: Ez a vidéki panzió egy 18. századi provence-i stílusú házban található, melyet egy szép kert vesz körül. A panzió bájos szobákkal, reggelivel és szép kerttel rendelkezik.

La Bastide des Templiers, Gordes: Ez a vidéki szálloda egy bájos provence-i házban található, amelyet egy szép kert vesz körül. A szálloda elegáns szobákkal, medencével és wellness-részleggel rendelkezik.

Közlekedés

Szerencsére repülővel is elérhatő már könnyen.  Nyilván a környék  bejárásához autót kell bérelni és bizony sokat vezetni naponta, de megéri.

Vonattal Párizsból például.

"A legkönnyebb, ha Marseille-be érkezünk repülővel, így plusz utazást spórolunk meg, mintha Nizzába érkeznénk. Tény, hogy Marseille-be kicsit drágábbak a repülőjegyek és csak átszállással tudunk utazni, míg Nizzába Bécsből van közvetlen járat is. Viszont ha autót is bérelünk, Marseille-Nizza között a legrövidebb út (nem a tengerpart mellett) is 2 óra legalább."

---

,, Bérelt autóval senki se menjen Arles-ba, ha mégis elmegy, valahol város szélén őrzött parkolóban hagyja az autót. Sajnos nekem feltörték a bérelt autót, mint megtudtam, a bérelt és külföldi rendszámú autó feltörések rongálások mindennaposak Arles-ban! A rendőrségen amikor Én voltam ott 4 másik külföldi volt ott feljelentést tenni autó rongálás/feltörés miatt. Másrészt a Sixt-nél béreltem az autót, nem adnak rendes tájékoztatást a biztosításokkal kapcsolatban, köttetnek az emberrel biztosítást, mondván az 100%-os védelem, van rajta. Angol tájékoztatás nincs, szerződés csak akkor angol nyelvű, ha kéred, egyébként francia. A biztosításról szerződésben nincs részletezés, csak szóbeli infó.

Utána pedig küldenek 270 EUR-s számlát, azzal hogy eltérés van a kocsin, és az ablakokra nem kötöttem biztosítást. Rendőrségi feljelentés semmit sem számít nekik. (v.l.)

---

A Luberon-hegyvidék legszebb falvai tömegközlekedéssel nehezen, vagy egyáltalán nem közelíthetők meg. Ezért is érdemes egy kis bátorságot – és pénztárcát – a kaland mellé csomagolni.

Magyarországról autóval körülbelül két nap alatt érhető el a környék, de ha többen utazunk és megosztjuk a költségeket, akkor a helyszíni autóbérlés a legkényelmesebb megoldás. Így tényleg ott állunk meg, ahol csak kedvünk tartja – nem csak a falvak főterein.

Az utak keskenyek, de egy-két nap alatt megszokható a centizős manőverezés a szembejövőkkel, és a főszezonban sem tapasztaltam elviselhetetlen forgalmat. Sokan biciklivel fedezik fel a környéket, mert a távolságok rövidek, de persze biciklisként és autósként is oda kell figyelni egymásra.

A parkolással szinte sehol sem volt gondom, csak a legnépszerűbb falvakban kellett fizetni érte. A benzinkutaknál először kártyát húz az ember, csak utána töltheti meg a tankot.

Étkezés

Ezen az oldalon tudtam követni, melyik délelőtt melyik falvakban tartanak piacot, így sajtkedvelőként a „földi mennyországban” indíthattam a napjaimat. Minden kóstolás mellé más típusú pékárut – bagettet, croissant-t, croque monsieur-t – választottam a helyi pékségben, ez is a Provence-feeling része. forrás

R. Gyuri levese

Íme négy jellemző ételspecialitás Provence-ból:

Ratatouille (rátátuj): Ez a híres francia zöldségpörkölt Provence-ból származik. Az étel padlizsánt, cukkinit, paprikát, paradicsomot, hagymát és fokhagymát tartalmaz, amelyeket olívaolajban sütnek meg, és gyakran friss fűszernövényekkel, mint például kakukkfűvel és rozmaringgal ízesítenek.

r. a.

Bouillabaisse (bujábesz): Ez a hagyományos provence-i halleves különösen Marseille városában népszerű. A bouillabaisse többféle tengeri halat és tenger gyümölcseit tartalmaz, mint például rákot, kagylót és polipot. Az alaplé sáfránnyal, paradicsommal, fokhagymával és különböző fűszerekkel van ízesítve, és általában rouille szósz (fokhagymás majonéz) kíséretében tálalják.

m. f.

Pissaladière (piszálágyier): Ez egy hagyományos provence-i lepény, amely leginkább a pizzához hasonlítható, de nem tartalmaz paradicsomot. A pissaladière tetején karamellizált hagyma, olajbogyó, szardella és néha kapribogyó található. Az étel Nizzából és annak környékéről származik.

b. n.

Tapenade (tápönád): Ez egy olívaalapú krém, amelyet fekete vagy zöld olajbogyóból, kapribogyóból, szardellából és olívaolajból készítenek. A tapenade-t gyakran pirítósra vagy friss kenyérre kenik, és előételként tálalják. Provence-ban gyakoriak a különböző változatok, amelyek bazsalikommal, fokhagymával vagy akár szárított paradicsommal vannak ízesítve.

Vásárlás

Nem minden faluban üzemel szupermarket! Puyvert-ben van az egyik legnagyobb a Provence szívének tartott Luberon régión belül, ott érdemes mindenből „feltankolni”. (2022) forrás

n. k. fotója

Egyéb hasznos információk

1. Vigyél magaddal – legalább egy mini – hűtőtáskát!

Nekem legalábbis aranyat ért. Napközben sokkal költség- és időtakarékosabb – ráadásul autentikus élmény is – a helyi termelői piacokról házi sajtokat, kolbászt, friss zöldséget, gyümölcsöt vásárolni, mint éttermekbe beülni. A finomságok pedig, ha nem fogynak el rögtön, kirándulás közben nyilván jobban elvannak a hűvösben, mint a provence-i hőségben. forrás

Látnivalók

Aix-en-Provence-ről itt írunk részletesen: https://utikritika.hu/franciaorszag/provence_-_aix-en-provence

Nem feltétlenül kell Valensole-ig autóznod csak a levenduláért!

Persze, ha mégis eljutsz oda, biztosan nem fogod megbánni – én például a marseille-i reptér felől érkeztem, és onnan nézve Valensole már túl van a Luberonon. Kétségtelenül ott vannak a leghíresebb levendulamezők, de ha nem vagy megszállott lila-rajongó, akkor egy „fél napos” kitérőt talán érdemes megspórolnod. Valensole felé egészen más a táj, a látvány végtelennek tűnő mezőkkel – és persze több turistával is, akik fehér ruhában és kalapban fotózkodnak a virágözönben.

De hidd el, a Luberon is tartogat gyönyörű levendulamezőket. Én – noha Valensole-ban is több helyen megálltam – a kedvenceimet Saignon, Bonnieux és Maubec közelében találtam. A Sénanque apátság környéke és Sault vidéke szintén lila júliusban, és a levendulás termékeket egész Provence-ban könnyen be lehet szerezni.

Gordes

Franciás kiejtése: gord (persze az r hang raccsolva)

Gordes egy gyönyörű, középkori falu Provence-ban. Az apró, sziklás dombra épült település egy rendkívül festői környezetben helyezkedik el, a Luberon-hegység lábánál, csodálatos kilátással a környező dombokra és völgyekre. A falu az egyik legismertebb és legnépszerűbb turisztikai látványosság Provence-ban, híres a szépségéről és a történelmi és kulturális örökségéről.

t. a. fotója

Gordes tele van szép, kőből készült épületekkel, amelyek közül néhányat az 1200-as években építettek. Az egyik leglátványosabb épület a Gordes várából áll, amely magasan a falu fölött helyezkedik el, és egyes részei a 11. századból származnak. A faluban található még az ősi, román stílusú Szent Ferenc-templom, amely kivételes freskókkal és faragott szobrokkal díszített. A faluban sétálva felfedezhető a számos művészeti és kézműves bolt, kávézók, éttermek és a piacon vásárolható friss helyi termékek.

Gordes területe és környezete számos szabadidős lehetőséget kínál, például túrázásra, kerékpározásra, lovaglásra, vagy a lavendula és a szőlőültetvények felfedezésére. A falu egy nagyszerű kiindulópont, hogy felfedezzük a Luberon-hegység és Provence többi részének szépségeit.

Tengerpart

"Ha már tengerpart, akkor La Ciotat a legnépszerűbb strand a környéken, de szerintem a legszebb helyi tengerparti falucska Cassis. Ez egy kis halászfalu, de nagyon szépen fel van újítva, karban van tartva, csodálatos sétálóutcája van és helyes kis kávézók a tengerparton. Elég szeles az öböl, de a kavicsos parton szintén lehet napozni és fürdeni, nem olyan túlzsúfolt, mint La Ciotat. Egy igazi gyöngyszem." (Gabi)

Városok

Aix-en-Provence-ból csillagtúra-szerűen be lehet járni az alábbiakat:

• Avignon: érdemes rá majdnem egy napot szánni, autóval Aix-ből 1 óra, busszal kicsit több, kb másfél óra. Eleve leghíresebb látnivalója a Pápai Palota, valamint a Pont St Benezet hídra érdemes több időt szánni, de nagyon sok helyes kis tér van, kert, sétálóutcák. A folyó túloldalára is át lehet menni, itt a Fort St André erődöt lehet megtekinteni. Itt már érdemesebb autózni, ez elég hosszú séta, valamint ez az újvárosi rész elég dombos, emelkedőkön kell menni, és még onnan visszajutni a kiindulóponthoz elég fárasztó. Nagyon jópofa ha busszal érkezünk, hogy a buszpályaudvar még a városfalakon kívül van, és az első amit látunk, azok a teljes egészében megmaradt városfalak, nagy kapuk. A főbb utcák itt is tele vannak népszerű boltokkal, vásárlási lehetőségekkel, viszont a Pápai Palota környékén már sokkal csendesebb a város.

• Arles: maximum félnapos program, nem érdemes vasárnapra hagyni, mivel vasárnap szinte semmi nincs nyitva és Arles-ban csak a római aréna az igazán látványos. Kevés az étterem és a kávézó és az a kevés sincs nyitva vasárnap. Innen még át lehet menni Nimes-be, ahol pedig a régi római vízvezetékeket lehet megnézni.

• Camargue Nemzeti Park: itt is lehet tenni egy túrát, Saintes-Maries-de-la-Mer-be érdemes ellátogatni

• Ha északra indulunk akkor nincsenek messze a hegyek sem

• Nizza felé Toulon és Hyeres esik még közel

Természetesen ezeken kívül még rengeteg helyes kis város van, amit útközben fel lehet fedezni, Lambesc, Rognac, Fos-sur-Mer, Salon-de-Provence, Fontvieille, stb." (Gabi,)

További beszámolók

A francia ismerősöm szerint Provence egyik legnagyobb kincse az étel, és ezt magam is megtapasztaltam – ahogy azt is, hogy a kint összeszedett két kiló miatt ideje újra nekiállnom a fogyókúrának. Mi Cavaillonban szálltunk meg, a híres sárgadinnye otthonában, de a piacokon a sajtokat, a fűszeres kolbászokat és sonkákat egyszerűen lehetetlen volt kihagyni – klisé ide vagy oda. És persze a borokat is muszáj volt megkóstolni. Provence nem tartozik a legolcsóbb helyek közé: egy hatfős, könnyű salátás, kávés ebéd egy eldugottabb kisvárosi téren simán elvitte a százas eurót, átszámítva nagyjából 38 ezer forintot. A környéken számos sziklába vájt falucska várja a látogatókat; a legszebb közülük talán Gordes, de Oppéde kanyargós, szűk utcácskái között tényleg bele lehet képzelni magunkat egy több száz évvel ezelőtti életbe. A 19. században a helyiek megelégelték a hűvös, nedves házakat, és leköltöztek a völgybe, így ma a Notre-Dame-Dalidon templomhoz kapaszkodva még inkább magával ragad az ódon hangulat.

---

Arlesba akár csak egy tányér levendulás mártásban úszó bárány miatt is megéri elutazni – hiszen Provence közepén járunk, a levendula hazájában. Egy bizonyos sarki étteremben állítólag ezt készítik a legjobban, és ki tudna ennek ellenállni? Arles-ba tehát elvonatozom, magamba szívom az ódon, picit álmos levegőt, majd buszra pattanok, és alig ötven perc múlva egy egészen más világ tárul elém: a Camargue lápos, mocsaras tengerpartja rózsaszín flamingókkal teli.

Itt érdemes pár euróért biciklit bérelni, aztán irány a híres camargue-i ménesek birodalma. Ha szerencsés vagy, még egy bikafuttatásba is belefuthatsz. A csücskön, Stes-Maries-de-la-Mer kicsiny falujában betérek egy sötét templomba, ahol a fekete Szent Sárát imádják: egy különös női szent sötét csokibarna szobra, egzotikus és titokzatos egyszerre.

Míg Arles picit mindig szundikál, Avignon nyüzsgése azonnal beszippant. Gyönyörű, ragyogó város, amire az ember csak bámul, ha kicsit már elfáradt a nap végére. Leülök egy padra a főutcán, közvetlenül a vasútállomással szemben, és egyszerűen hagyom, hogy elragadjon minden. Nyugi, nem maradsz magadra: engem is gyorsan megtaláltak.

Percenként nyomják a kezembe a szórólapokat – bohócok, zenészek, három méter magas szörnynek öltözött alakok, papruhás férfiak, balettszoknyás lányok. Mindenki a most, mindjárt vagy a délután négykor kezdődő előadást reklámozza. Színházi fesztivál van, pezseg a város.

Én ugyan egy előadásra sem mentem el – a francia tudásom nem túl fényes, és nem is ezért jöttem. Mikor túl soknak érzem a zajt, a színeket, a zenét, egyszerűen elsétálok a Kelmefestők utcájába, a Rue des Teinturiers-be. Macskaköves sétány, egy patak csörgedezik mellette, malmok forognak, tündéri éttermek bújnak meg a házak között. A múlt századig minden házban kelméket festettek, és ez a múlt még most is ott él.

Leülök egy vendéglő teraszán, egy óriási malomkerék alatt. Entrecote-ot kérek füge chutney-val, kemencés krumplival, pohár borral – kilenc-tíz euróért, nem vészes. Néha ide is elér a fesztivál sodra, fiatalok énekelnek és zenélnek, egy lány a második emeleti ablakból szórólapokat enged le egy kötélen – szó szerint az arcomba halássza őket.

De én most inkább csak a félvéresre sütött steakemre koncentrálok, és pihenek. A pápai palota, a híres híd majd megvár. Pár nap múlva visszatérek Avignonba – ha kedvem tartja, kombinálom másik útvonallal, ha nem, akkor nem. Ez Provence szabadsága.

Nem ijesztgetésnek szánom, de Provence élővilága bővelkedik apró, futkosó és sikló lakókban is. A turisták ugyanolyan könnyedén vetik magukat a levendulamezők közepére fotózkodni, mint ahogy a meleg elől néhány viperafaj is oda húzódik az árnyékba. Bár marásuk nem halálos, kellemetlen és orvosi ellátást igényelhet, ezért nem árt, ha figyelünk, hová lépünk. Provence-ban – csak úgy mellékesen – skorpiók is előfordulnak, de a néphagyomány szerint a levendula illata távol tartja őket. A helyiek megbecsülik a legapróbb rovarokat is; láttam, milyen gondosan kerülgetik a hangyákat, a cigale-nak nevezett, tücsöknél jóval hangosabb kabócát pedig kifejezetten családtagként szeretik, hiszen dallama nyáron mindent betölt.

Esténként a házfalakon szalamandrák szaladgálnak; ezek a testükkel már-már gyíkhoz mérhető kis lények meglepőek lehetnek első látásra, de Provence-ban természetes kísérőinkké válnak. Egy biztos: a legtöbb állat – beleértve a sokszor jól pózoló macskákat is – egy fényképezőgép látványától hamar odébb áll.

Fotóegyveleg

Saint-Rémy-de-Provence - Aji fotója

j. k. fotója

Vissza az elejére

Kommentek