ÚTIKRITIKA.HU / Kvarner-öböl

Horvátország, a délnyugati szomszédunk valamivel több, mint fele akkora területen fekszik, mint Magyarország. A tengerparti turizmus szempontjából igazán mázlista elhelyezkedésű ország: az elnyújtott hosszú alakjával majd’ 1800 kilométer hosszú tengerpartja van - és még ehhez hozzájönnek a szigetek partvonalai is. A horvát Adria térségében egyébként 1185 sziget van, és ezek közül mindössze 66 lakott. A hajókirándulások folyamán élvezetes megcsodálni a sok lakatlan szigetet, és ábrándozni egy ottani magányos ház birtoklásáról. Az ország két legnagyobb szigete, Krk és Cres is ezen honlap kiemelt térségéhez, a Kvarner-öbölhöz tartozik. Horvátország fővárosa Zágráb, csaknem 800 ezer lakossal. A Kvarner-öbölhöz tartozó Rijeka, a maga 168 ezer lakosával az ország harmadik legnagyobb városa.

A tengerparti részen az éghajlat mediterrán, azaz forró és száraz a nyár, és csapadékos, hideg a tél. A Kvarner-öböl térségében megközelítően trópikus klíma Lošinj-sziget déli részén van, ott a partközelben hatalmas pálmafákat is találunk. Rijeka környékének éghajlata már inkább szárazföldi jellegű, de még Rijeka tájékán is ritka, hogy télen 5 foknál hidegebb legyen.

A nyaralók jó, ha tudják, hogy a tengervíz sótartalma magas: északon 31-33 ezrelék, délen 38 ezrelék. A sznorkelezésnél - az egyszerű légző csöves, maszkos, uszonyos búvárkodásnál - kifejezetten előnyös ez a magas sótartalom, mert emiatt könnyebb az embernek a vízfelszínen tartania magát. A Kvarner-öböl közepén a tenger kb. 70 méter mély, míg a parthoz közel 30-40 méter. Hivatalosan a Kvarner-öböl szárazföldi partvidéke Pulától néhány kilométerrel keletre kezdődik és Senj városig húzódik. A Kvarner szó amúgy az olasz Quarnero-ból ered. A latin quernus tölgyerdőt jelent, mert az öböl partvidéke hajdan tölgyesekkel volt tele.

Kvarner-öböl időjárása

Történelem

Magyarországhoz hasonlóan a mai Horvátország területének történelme is tele van népmozgásokkal, meghódoltsággal, ide-oda sodródással. A sok megpróbáltatás jótéteménye az utókor számára, hogy Horvátországban a műemlékek, az építészet, a kultúra és a gasztronómia izgalmas változatosságban vannak jelen. Illír törzsek, görögök, rómaiak, bizánciak, törökök, velenceiek hagyták hátra nyomaikat, nem beszélve az Osztrák-Magyar Monarchiáról.
A horvátok eredetével, sőt nevével kapcsolatban vannak legendák, mítoszok. Annyi biztos, hogy a 7. században népesítették be a mai Horvátország területeinek egy részét. A történelmük évszázadaiban sok szálon alakult sorsuk a szomszédokkal, főként a magyarokkal és a velenceiekkel éppen meglévő kapcsolatok, harcok, viszályok, egyezségek függvényében.

"Horvátországot és Magyarországot tehát összesen 816 éven át kormányozták közös uralkodók. Ez kiemelkedően hosszú idő: a 12-13. századi uralkodóink által megszerzett területek közül a legtöbb csupán a magyar király címében maradt meg - például Halics, Galícia vagy éppen Jeruzsálem -, a valóságban hamar elvesztek ezek a hódítások. A horvát-magyar kapcsolat tartóssága leginkább abból fakadt, hogy mindkét fél számára sikerült előnyös, vagy legalábbis elfogadható kompromisszumot kötni. Könyves Kálmán és a horvát nemesek között minden bizonnyal született ilyen megegyezés, valószínűleg formálisan is. A pacta conventa néven ránk maradt, a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött dokumentum jelen formájában feltehetően 14. századi hamisítvány, noha valószínűleg hűen tükrözi a 12. század eleji megállapodás egyes elemeit." forrás

A török uralommal szemben a horvátok a Habsburg uralkodóházzal, a magyar királyokkal, és Velencével szövetkeztek ilyen-olyan mértékben feláldozva önállóságukat. A horvátok joggal nagyon büszkék arra, hogy a délkelet-európai térségben a török uralom nem tudott rájuk terpeszkedni. Megtörténhetett például, hogy míg a magyarok, a dél-szlávok nagy többsége a török hódoltság részei voltak, a Dubrovnik Köztársaság jelentős önálló, szabad tényezővé vált. Amúgy az érdekes magyar vonatkozások sokasága közül egy, hogy a horvátok saját hősüknek tekintik a szigetvári hőst, Zrínyi Miklóst (Nikola Šubić Zrinski).

Aztán jöttek a Habsburgok a magyarokkal karöltve, majd az Osztrák-Magyar Monarchia. A magyarok máshogy emlékeznek e történelmi időszakokra, mint a horvátok. Ez utóbbiak egyáltalán nem élték át szerencsés időszakuknak azt, hogy az osztrákok meg a magyarok atyáskodni akartak felettük önállóságuk különböző mértékű megtépázásával. A mi történelmi emlékezetünkben Jelasić bán negatív személy, a horvátok számára nemzeti hős. Zágráb főterén álló szobra jól kifejezi történelmi tekintélyét. A horvát nemzeti mozgalmak a Bécstől és Pesttől való függetlenedést tűzték ki célul. A Monarchia első világháború végén lejátszódott bukása vezetett Jugoszlávia létrejöttéhez. Volt ennek előzménye, mert a török uralom alól felszabaduló délszláv testvérnépek, elsősorban a szerbek szívesen fogtak össze a horvátokkal és viszont, bár a szövetkezés korántsem volt konfliktusmentes. A közelmúlt történetének súlyos szerb-horvát fegyveres és politikai konfliktusainak kapcsán azonban számos történész hangsúlyozza, hogy a horvátok és a szerbek korábban gyakrabban voltak egymással szolidárisak, mint ellenségesek.

A második világháborúban az usztasa kormány kíméletlen eszközökkel akart létrehozni egy, idegen elemektől megtisztított, "tiszta Horvátországot". A horvátok másik része viszont németellenes partizánháborúba fogott és végül részesévé vált annak a kommunista győzelemnek, amit a szovjet Vörös Hadsereg megérkezése segített elő Jugoszlávia teljes területén.

A második világháborút követően Tito partizánvezér tartotta össze ügyesen manőverezve hazai és nemzetközi téren, a kommunista ideológiára szabva Jugoszláviát. Még Sztálinnal is szembe mert szállni (az imperializmus láncos kutyájának nevezték Rákosi Magyarországa idején) és tiszteletre méltó függetlenséget és viszonylagos jólétet teremtett a Jugoszláviában élőknek, így a horvátoknak is. Tito apai ágon horvát, anyai ágon szlovén volt. Azért politikai ellenfeleivel nem bánt kesztyűs kézzel. Az ilyesmire kíváncsi turistákat manapság is elviszik hajókirándulás részeként a Rab-szigethez közeli Goli-szigetre, ahol Tito generalisszimusz koncentrációs táborban kényszermunkával gyötörte azokat, akik - akár szóban is - bírálni próbálták diktatúráját. A politikával nem foglalkozó tömegek nagy része azonban tisztelte Titot azért, mert kommunistaként is keményen védett nemzeti érdekeket. A félig horvát Tito éppenséggel keményebben lépett fel a horvátokkal, mint a szerbekkel szemben. 1980-ban halt meg és már akkor feltételezni lehetett, hogy nélküle Jugoszlávia előbb-utóbb szétesik.

Közelmúlt és jelen

Tito halála után a nyolcvanas években Jugoszláviában politikai és gazdasági hanyatlás zajlott. Egye inkább felszínre kerültek a nemzeti ellentétek. A horvátok általában tartottak attól, hogy Tito uralma helyett a szerb politikai elit nacionalista uralkodását kapják meg. A horvát és a szlovén társadalomban kezdetét vette a kétkedés, hogy érdemes-e egyáltalán fennmaradnia Jugoszláviának. A nyolcvanas évek végén a Milošević szerb vezető szerb- nacionalista-kommunista dominanciát kezdett ráerőltetni Jugoszláviára.

A kilencvenes évek legelején először Szlovénia, majd Horvátország a függetlenségre szavazott. 1991-ben rövid ideig háborút is vívtak külön-külön a szlovének és a horvátok a szerbekkel szemben. A háború tele volt pusztítással, megalázásokkal és megalázottságokkal, halálokkal és az akkori fiatal és felnőtt generáció lelkében ma is mélyen, fájóan élnek a nem túl távoli szörnyű emlékek. 1992-ben véglegessé vált, hogy Horvátország és Szlovénia független államok. Lehet mondani, hogy a horvátok Jugoszlávia szétesésével és a háborút lezáró megállapodásokkal, főleg területi értelemben nagyon jól jártak. Elég csak ránézni a térképre, hisz látható az ország alakján a hatalmas előnyöket jelentő hosszú tengerpart birtoklása.

A horvátok függetlenségi küzdelmének hatalmas ára volt gazdasági téren. Horvátország többpárti demokráciává vált. A kilencvenes évek mind politikai feszültségekkel, mind gazdasági bajlódásokkal volt tele. Az utóbbi 10 évben stabilizálódott a horvát demokrácia és a gazdasági fejlődés megindult. Horvátország az Európai Unió előszobájába került.

Nyilvánvalóvá vált, hogy az ország a demokratikus intézményei és gazdasági fejlettsége alapján az Unióba való, de akadályt jelentett az, hogy Nyugat-Európa némi bizalmatlansággal nézett Horvátországra a Jugoszlávia szétesése időszakának különböző fájó emlékei miatt. Brüsszel jó ideig azért akadékoskodott, mert túl nagynak tartotta a horvátországi korrupciót és a szervezett bűnözés jelenlétét. Az EU 2011 decemberében megszavazta Horvátország EU-tagságát, ám a ratifikációs eljárás miatt – 27 ország törvényhozása iktatja törvénybe – az csak 2013. július 1-jén lép életbe.

Horvátországban az életszínvonal messze nincs Szlovénia szintjén, de jóval magasabb, mint Szerbiában. Zágrábban a magyar turista azt érzékelheti, hogy a társadalmi különbségek kisebbek, mint nálunk. Amúgy a horvát életszínvonal hét uniós tagállaménál magasabb. A közép- és kelet-európai országok közül csupán Szlovéniában, Csehországban és Szlovákiában élnek jobban a hivatalos statisztikák szerint, mint Horvátországban. Nálunk nem sokkal, de jobban állnak.

Horvát piac

Manapság Horvátország is komoly gazdasági nehézségekkel küzd. A legnagyobb probléma a munkanélküliség mértéke a fiatalok körében. Hosszú évtizedeken keresztül a munkanélküliség elől a fiatalok egyszerűen elmentek Nyugat-Európába dolgozni. Na de most Nyugat-Európában is recesszió van, és már nem olyan könnyű munkát találni. A recesszió miatt manapság gyakoriak a cégmegszűnések, és sok bezárt boltot, félbehagyott építkezést lehet látni. Tán megkockáztatható az a megállapítás, hogy a magyarokhoz képest a horvátok jobban el tudják viselni a nehézségeket, mert egyszerre keményebb és könnyedebb felfogásúak, másrészt alig több mint két évtizedes nemzeti önállóságuk élménye révén jobban összetartanak, nemzeti öntudatuk erősebb. Biztonságérzetet jelent számukra gazdasági és közérzeti viszonylatban is, hogy van egy óriási, kiapadhatatlan nemzeti erőforrásuk: a tengerpart.

Milyenek a horvát emberek?

Tény és való, hogy a magyar turista a horvát tengerparti nyaralás folyamán többnyire nem kerül közvetlen, elmélyült kapcsolatba a helyiekkel, így csak felszínes benyomásai lehetnek a horvátokról. Érdekességként álljon itt néhány jellemző felsorolás a horvátok talán jellegzetesnek mondható tulajdonságaiból, szokásaiból - ahol érdemes a magyarokkal összehasonlítva. Természetesen ezek némileg önkényes általánosítások, és semmiképpen sem szabad konkrétan minden horvát emberre kivetíteni azokat. Ami a turisták szempontjából jelentőséggel bír: a horvátok nagyon vendégszeretők. Ez egyrészt természetükből adódik, másrészt viszont tudatában vannak, mennyire fontos egyéni és nemzeti érdekeik szempontjából a turizmus. Közvetlenül vagy közvetve a horvát társadalom nagy hányada kötődik a turisztikai, vendéglátási bevételekhez.

A horvátok nemzeti öntudata roppant erős. A magyarokkal ellentétben a horvát ember ritkán ostorozza saját országát külföldiek előtt. Sőt óriási vehemenciával képesek védeni országukat és népüket. Egymás között persze más a helyzet. A horvátok szorosabban ápolják a szélesebb családi kapcsolatokat, és gyorsan barátkoznak. A magyarokkal ellentétben nem zárkóznak be esténként, hétvégeken a családi otthonban, hanem összejönnek a haverokkal, a megszokott beszélgető partnerekkel. Mediterrán emberekként gyakran időznek tereken, sétányokon, utcákon, kávézókban, konobákban, hogy nagy hanglejtésekkel megvitassák az aktuális magán- és közéleti dolgokat, na meg persze a sporteseményeket. A horvátok imádják a gyerekeket és nem feltétlenül következetesek a gyereknevelésben. Engedékenyek és hajlandók kiszolgálni a csemetéiket. Nem csoda, ha sok fiatal nem igyekszik feladni a szülői otthon kényelmét, igaz ebben közrejátszhat az is, hogy a munkanélküliség miatt nincs miből önállósodni. A családban, a rokonságban az édesanyákat és általában a gondoskodó nőket nagy becsben tartják és erős döntésjoggal élhetnek.

A horvátok a magyaroknál szókimondóbbak, nyíltabbak, határozottabbak. Kiemelkedő az akaraterejük, a szívósságuk és ez megmutatkozik a kitűnő sporteredményeikben is. Forrófejűek, gyorsan be tudnak gurulni, és aztán ugyanolyan gyorsasággal képesek lenyugodni. Képesek azért haragtartóak lenni, főleg nemzeti érzékenységű ügyekben. A szerbeket meg a bosnyákokat nem szeretik, az olaszokat nem csupán szeretik, hanem valamennyire fel is néznek rájuk. A németeket tisztelik, de nem tartják őket túl rokonszenvesnek. Az osztrákokat nem csípik. A magyarokkal nincs gondjuk, kedvelnek minket, de nincs kimondottan nagy tekintélyünk előttük, és nem tartják nagyra országunk teljesítményét. Pedig van egy alig ismert, feledésbe merült mondásuk: Brat od brata. Mađar od Hrvata. Azaz: Testvér a testvértől, magyar a horváttól. Valaki azt állította, hogy a magyarokat azért is kedvelik, mert nem vagyunk balkáni nép és túl régi történelmi konfliktusaink már feledésbe merültek.

A horvátok többnyire heves vérmérsékletűek, hirtelen haragúak, mediterrán módon hevesen gesztikulálnak, hangosan beszélnek. Állítólag nyelvészek egy nemzetközi elemzésben megállapították, hogy a káromkodások szófordulatai négy nyelvben a leggazdagabbak: arab, magyar, a szerb és a horvát. Nos a horvátok és a szerbek bizonyosan cifrábbakat tudnak odamondogatni, mint a magyarok. Ilyenkor a másik ember anyjának, nejének, barátnőjének a tisztelete verbális szinten megszűnik és a szexuális lehetőségek színes ötleteit képesek felvetni. Amúgy a horvátok nagyon előítéletesek a homoszexualitás vonatkozásában. A horvát férfiak rámenősen csajoznak és képesek akár hagyományos udvarlási technikákkal, akár vagánysággal eredményt elérni.

A fiatalok nagyon adnak az öltözködésre, és bőszen divatoznak. Maguk a horvátok is mondják önkritikusan, hogy a mai horvát társadalomban túlságosan is függ az adott ember megítélése a vagyoni állapotától. A pénzt tekintik az igazi hatalomnak, a gazdagok a menő emberek. Emiatt sok középosztálybeli horvát inkább kölcsönökbe veri magát, csak jómódúnak látszódjon szebb kocsival, szebb házzal. Vannak horvátok, akik panaszkodnak arra, hogy amióta függetlenekké váltak, a társadalomban erőteljes mértékben az erkölcsi értékek fölé helyeződtek az önös anyagi érdekek, valamint a látszat fontosabbá vált a valóságnál. A tengerparton nyaraló külföldiek ezekből a jelenségekből azért látnak keveset, mert a helyiek az ország szárazföldi részén élőkhöz képest közvetlenebbül profitálnak a turizmusból s ezért az átlagnál nyugodtabban és konszolidáltabban élnek, legfeljebb azon izgulhatnak, hogy jól alakuljanak a turista szezon bevételei.

A horvátok pörgősek vérmérsékletileg, de nem feltétlenül a munkában. A késés, a pontatlanság náluk nem égő. Valamennyire lusták, kényelmesek, és hanyagok. A magyarokhoz elég hasonlóan szeretik másoktól, az államtól, a sorstól várni, remélni azokat a dolgokat, amiért valójában iparkodni kellene. A turisták visszajelzéseiben előfordulnak olyan megállapítások, hogy a tengerparton a horvát szolgáltatók (többnyire a pincérek) túlságosan nyeglén dolgoznak. Lehetséges azonban, hogy a kritikát olyanok is megfogalmazzák, akik szeretik a hagyományos, alázatoskodó, udvariaskodó kiszolgálást. A magyar turisták a megmondhatói, hogy a horvátok lazaságából nem következik az, hogy rendetlenek is. Az apartmanok, a hotelek tiszták, mert erre nagyon odafigyelnek. Az utak, utcák is rendezettebbek, mint nálunk. Nem látni ott annyi kutyakakit, mint nálunk. A horvátoknak magukról is vannak általánosító véleményeik, de régiónkénti különbségtétellel. Ezek szerint a zágrábiak nagyon adnak a külsőségekre, és gyakran modorosan viselkednek, beszélnek. A szlavóniaiak (keleti országrész) haspókok, és ez látszik is testalkatukon. A dalmáciaiak restek, és a férfiak szeretnek gigerlisen öltözködni. A horvátok testalkatilag a világátlaghoz képest egyértelműen magasak. Nem véletlen, hogy jók a kosárlabdasport világszínpadán.

Vélemények a horvátokról

"Zágrábban minden nő nagyon csinosan öltözködik, kicsit olyan érzésem volt, mintha Olaszországban sétálgatnék. A nagyobb városokban (Zágráb, Rijeka, Pula, Split) nagyon jó ruhaboltok vannak, ahol a legutolsó divat szerint, bár nem olcsón vásárolhatunk be. A horvátok hozzánk hasonlóan nagy ivók, és a népesség nagy része dohányzik is. Bár náluk is behozták a dohányzást tiltó törvényeket, de azóta enyhítettek a szigorú rendeleteken, mert a horvátok vérmérséklete mellett tarthatatlanok voltak. A sörön kívül az egyik kedvenc itala a helyieknek a gemišt, ami a mi fröccsünkkel azonos, annyi különbséggel, hogy egy deci száraz fehérborba csak egy ujjnyi szódát tesznek. Népszerűek még a rakiják, azaz a pálinkák, gyakran mézes verzióban. A helyiek egyik kedvence a travarica, amely szintén egy pálinkaszerű rövidital, sok gyógyfűből. Egész iható, és mindenképpen gyógyhatású.

Nehéz a témát kerülni, mert szeretnek róla beszélni, de jobb a horvátokkal nem leállni diskurálni a politikáról és a háborúról, mert könnyen megsértődnek, ha esetleg olyat mondunk amivel akaratlanul megbántjuk őket. Nem tudhatjuk, hogy az ő családját milyen szinten, hogyan érintette a háború, miket élt végig. Ha már mindenképpen belekerültünk a témába, érdemes figyelmesen végighallgatni, és nem belebonyolódni ideológiai vitákba feleslegesen." (2012)

"Félig magyar, félig francia lány vagyok, de elég jól ismerem a horvátokat. Volt horvát egyetemi társam, munkatársam, barátom, sőt pasim is. A horvátokat nagyon szókimondó embereknek ismertem meg. Nem beszélnek annyit mellé, mint mondjuk az arabok, meg a franciák. Előfordul, hogy nyugatiak a horvátok nyíltságát durvaságnak vélik, én ellenben jófejségnek. Szeretem a horvátok száraz humorát, ami gyakran öniróniás is. Szívesen nevetik ki saját magukat, még inkább szeretnek azért viccelődni másokon. Nagyon büszkék nemzetükre, de ennek nem minden vonatkozását veszik halál komolyan.

Nekem csaknem mindig felvilágosult, eléggé világlátott, fiatal horvátokkal volt dolgom, azaz a véleményem nyilván inkább róluk szól. Nem nagyon szeretnek a jugoszláv polgárháborúról beszélni külföldieknek. Azért azt mindegyikük hangsúlyozza, hogy a horvátok a háborúban mindent önvédelemből csináltak. Ami a szerbekhez való viszonyukat illeti, általában azt mondják, hogy nem szeretik őket, de amikor külföldön egy horvát és egy szerb összejön, két sör elfogyasztása után képesek nyomban puszipajtásokká válni. Na és ami a horvát pasikat illeti: sok közülük a jóképű. Nagyon férfiasak anélkül, hogy ellenszenvesen macho-k lennének. Óvatosan, de mégis elég határozottan csajoznak. Sok helyen jártam a világban, és szerintem a horvát pasik a férfivilágban a legvonzóbbak közé tartoznak." (2012) forrás

Turista etikett

Jön!

Gasztronómia

Jön!

Olvasmányos linkek

Tudta-e, hogy...

a perunika nevezetű íriszfajta a horvátok nemzeti virága?
Környezetvédelmi szempontból Horvátország Európa legjobban megőrzött országa?
a legnaposabb horvát szigetnek számító Hvaron, ahol a napsütéses órák száma évenként átlagosan 2715, visszatérítik a szállásköltségeket a turistáknak, ha esik a hó?
Horvátország Marco Polo szülőhazája. A leghíresebb 13. sz.-i világutazó Dalmáciában, Korčula-szigetén látta meg a napvilágot?
a kulen nevezetű hagyományos szárazkolbász a szlavóniai régió specialitása. A kulen elkészítése legkevesebb 9 hónapot vesz igénybe. A szlavóniai kulen regionális horvát márka. Manapság a szlavóniai kulent csak fontos vendégeknek vagy különleges alkalmakkor adják ajándékba?
a scampi a legbecsesebb és legismertebb adriai rákfajta, melyet ugyan mindenfelé keresnek, de csak kevés helyen találnak. A Kvarner-öbölben van a legtöbb belőle. A scampi a horvát éttermek elkerülhetetlen fogása
a Habsburg-ház tagjai a Francia Riviéra mellett szívesen pihentek Abbáziában is, melyet a mai napig is az adriai Nizza-ként emlegetnek?
Zadar városában épült meg a világ első tengeri orgonája, mely a szél és a tengerhullámok morajlásának hangjain „muzsikál”?
a trogiri székesegyház külső falán 150 emberi fejet ábrázoló szobor található?
a Dugi otok-szigeti Veli Rat világítótorony habarcsába 100 000 tojássárgáját kevertek bele?
Alfred Hitchcock (1899-1980) filmrendező zadari tartózkodása alkalmával megállapította, hogy itt látható a világ legszebb naplementéje?
Isztriának is van ferde tornya. A Završjében lévő harangtorony 22 méter magas és 40 cm az elhajlása?
Diocletianus római császár Kr. u. 305-ben építtette meg dalmáciai palotáját, amely a mai Split alapjául szolgál, egyike az UNESCO védettséget élvező 7 építménynek?
a dalmatiner kutyafajta Dalmáciáról és a Dalmata illír törzsről kapta a nevét?