ÚTIKRITIKA.HU / Aachen

Aachen

Aachen dióhéjban | Tetszett & Nem tetszett | Vélemények | Szállás | Helyi közlekedés | Étkezés | Vásárlás | Szórakozás | Közbiztonság | Egyéb hasznos információk | Óváros | Dóm | Markt | Pontviertel | Egyéb látnivalók | Termálfürdők | Közeli látnivalók | Érdekességek | További beszámolók | Fotóegyveleg

.

A szoborcsoport címe: A pénz körforgása (Kreislauf des Geldes), Geldbrunnen-nek (Pénz szökőkút) is nevezik (a Hartmannstraße-n, az Elisengartens végén) - B. L. fotója 

Aachen dióhéjban

(áhen)

• A (2025-ben) 271 ezres lakosságú Aachen a Németország északnyugati részén fekvő Észak-Rajna-Vesztfália tartomány egyik jelentős városa. Ott található, ahol Németország, Hollandia és Belgium határai találkoznak.
• Aachen emberi léptékű, hangulatos város. A lakosság kb. 20 százaléka egyetemista.
• 2024-ben: a város lakosságának kb. egyharmada külföldi. A lakosság kb. 10 százaléka muzulmán.
• Köln 78 kilométerre van.
• Aachen kora középkori történelmi múltja nagy jelentőségű, hiszen itt koronáztak meg királyokat és az itteni dómban temették el Nagy Károly frank császárt 814-ben.
• Fő látnivaló az Aachen-i katedrális (dóm) az UNESCO kulturális világörökségének a része.
• Havi nettó átlagfizetés (2025-ben): 3000 euró - (Németországi átlag: 2830 euró)  

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

Az Aachen-i katedrális az egyik legszebb templom, amit valaha is láttam, pedig bent elég sötét, de így is rendkívül impozáns
A Rathaus (Városháza) méltóságteljessége
Az óvárosban középkori időutazás
Az egyetemi város jellegéből adódó hangulatossága, főleg a Pontstrasse környékén
A piactéren a nyári estén a mozgalmasság, utcai zenészek, sok diák
A Cafe del Negro fagyijai és a Middleberg pékség sütijei
Az érdekes köztéri szobrok
A közeli (32 km) Monschau imádni való!
A dóm kincstárában megcsodálni Nagy Károly ereklyetartóját és trónusát egy privát vezetéssel
A történelmi fürdőházban, az Elisenbrunnenben meginni a híres kénes gyógyvizet
A városháza gótikus termeiben végigsétálni, ahol egykor császárokat koronáztak
A Ponttor középkori városkapu tetejéről nézni a naplementét az óváros felett
A karácsonyi vásárban forralt borral a kézben enni a híres Aacheni mézes süteményt (Printen)
A Lousberg domb tetejéről fotózni a város panorámáját és a három ország találkozásánál

Nem tetszett

A printen, e tipikus Aachen-i süti nem igazán ízlett, feltehetően a gyömbér (ánizsos is?) íze miatt, meg semmi krém
A gyakori forgalmi dugók
A dómba belépéskor sokszor hosszú a sor a turistacsoportok miatt
A Carolus Thermen fürdő hétvégente túlzsúfolt és drága
Az óváros sétálóutcáin túl sok a turista bolt, elvész az autentikus hangulat
A Centre Charlemagne múzeum kiállítása száraz és nem elég interaktív
A Ludwig Forum modern művészeti múzeum túl messze van a központtól
A főtér körüli éttermek többsége túlárazott turistacsapda

Vélemények

Aachennek van magyar kötődése. Szent István királyunk szobra van a dóm kertjében, a magyar kápolnában pedig, Szent László is megtalálható. A kápolnát Nagy Lajos királyunk adományozta. A magyar kápolnában tilos fényképezni, csak imádkozni szabad.

Megkóstoltam a Printent, hoztam is haza. Kávé mellé nagyon jól illik. Sőt, vettem monschaui mustárral töltött csokit. Furának hangzik, de nem rossz.

Aachenből érdemes még hozni kenyeret. Ismerősöm adott egy olyan rozskenyeret, melynek 100 grammjában összesen 1,16 g cukor van. Mondjuk én már évek óta csak rozskenyeret eszem. (GLazar, 2024. december)

---

Aachen városában két napot töltve, lehetőségem volt megismerni a város főbb nevezetességeit és történelmi látnivalóit.

Az első nap a város egyik legismertebb helyszínén, az Aachen-i Dómban kezdődött. Ez az UNESCO Világörökség részeként ismert katedrális nemcsak Aachen vallási központja, de történelmi jelentőséggel is bír, mivel itt található Nagy Károly trónja, aki ezt a várost tette meg birodalma központjává. A látogatás során megcsodálható a katedrális gazdagon díszített belső tere, az egyedi mozaikok és a császári kápolna.

A város felfedezését a belvárosban folytattam, ahol többek között megkóstoltam a híres Aachener Printen-t, egy fűszeres mézeskalácsot, amely a város egyik jellegzetes helyi édessége. Aachen történelmi utcáin sétálva, macskaköves utcák és középkori épületek között barangoltam, amelyek különleges atmoszférát nyújtanak a látogatóknak.

A látogatás során eljutottam az Elisenbrunnen-hez is, Aachen híres termálforrásához, amely a város fürdőkultúrájának fontos része. Az épületben található forrásvíz, bár ivásra alkalmas, erős kénes íze miatt inkább csak érdekes látványosság.

A második nap során ellátogattam egy aacheni termálfürdőbe is, ahol az ókori római fürdők hagyományát követve termálmedencékben lehet relaxálni. A termálfürdők Aachen egyik népszerű turisztikai vonzereje, köszönhetően a város mélyben található természetes hőforrásainak.

A napot a város központjában, az Aachen-i Városháza környékén zártam, ahol gyakran rendeznek különféle kulturális és gasztronómiai eseményeket, és a látogatók különféle helyi ételeket és italokat kóstolhatnak meg. A város gazdag történelmi és kulturális öröksége, valamint modern fürdőkultúrája miatt sokoldalú élményt nyújt az ide érkezők számára. (2023)

Szállás

Aachen belvárosában élénk éjszakai élet van, ami azt jelenti, hogy a zajszint magas lehet éjszaka a szállás közelében.

Aachenben a következő negyedek és környékek ideálisak lehetnek a szállásválasztáshoz, ha közel szeretnél maradni a városközponthoz, de mégis csendesebb helyen akarsz megszállni:

Frankenberger Viertel: Ez a negyed gyönyörű, régi épületeiről és nyugodt utcáiról ismert. Gyalog körülbelül 10-15 perc sétára van a városközponttól, és csendesebb, barátságos hangulatot kínál. A Frankenberger Park szintén kellemes kikapcsolódási lehetőséget nyújt.

Westviertel: A város nyugati részén található, szintén nyugodt, de viszonylag közel a belvároshoz. A városközpont gyalogosan körülbelül 15-20 perc alatt elérhető innen. Ez a környék is nyugodtabb, és kevésbé zsúfolt, de mégis jól megközelíthető.

Haaren: Bár ez a negyed kicsit távolabb van a központtól (kb. 20-30 perc séta vagy rövid buszút), csendes és zöldövezeti környezetet kínál. Könnyen megközelíthető tömegközlekedéssel, és ha nyugalmat keresel, érdemes lehet itt szállást keresni.

Pontviertel: Ez a város egyik egyetemi negyede, közel az RWTH Aachen Egyetemhez. Bár itt élénk az egyetemi élet, a környék csendesebb részein található szálláshelyek mégis nyugalmat biztosítanak. A belváros mindössze 10-15 perc séta.

Helyi közlekedés

• A városi buszok ingyenesek a diákoknak.
• Nagyon kényelmes és jó kerékpározni Aachenben.

A városban több parkolóház is található, ahol fizetős parkolásra van lehetőség. Aachen belvárosában több nagyobb parkolóház is található, amelyek könnyen megközelíthetőek.

Aachenben az utcán is lehet parkolni, de itt is fizetős a parkolás. Az árak és az időkorlátok változóak lehetnek a város különböző részein.

Az Aacheni egyetem környékén is találhatóak ingyenes parkolóhelyek, de itt általában korlátozott számban állnak rendelkezésre.

Aachenben ajánlott előre tervezni a parkolást, és tájékozódni a fizetős parkolási rendszerről, valamint a korlátozásokról. Továbbá érdemes lehet alternatív közlekedési lehetőségeket is figyelembe venni, mint például a tömegközlekedést vagy a kerékpáros közlekedést.

Étkezés

Aacheni printen: Ez a híres sütemény a város egyik jelképe. Több mint 200 éves hagyományra tekint vissza, és többféle ízesítéssel kapható, mint például csokoládé, dió vagy narancs.

cs.s.

Sauerbraten: Ez egy hagyományos német marhahús étel, amely savanyúsággal készül. Az ételt többnapos pácolás után sütik vagy főzik, és általában körettel, például burgonyával és vöröskáposztával tálalják.

o. l.

Aacheni perec (Aachener Brezel): Vastag, ropogós sütemény. A perec többféle formában kapható, és gyakran sajttal vagy sonkával adják.

emem

Öcher beer: egyik helyi sörfajta, amit a városban több sörfőzde is készít. Az Öcher beer erős, keserű ízű és hagyományosan korsóban adják.

Aacheni virsli: híres német kolbász fajta húsos, fűszeres és édes ízű.

n.d.

Aacheni sétánk egyik legszebb pontja a régi piactér (Marktplatz) volt, amelyet a városháza impozáns épülete ural. Itt található a város legrégebbi étterme, a Zum Goldenen Einhorn – vagyis Az arany egyszarvúhoz –, ahol már több mint három évtizede dolgozik egy magyar pincér. Mi erről mit sem sejtettünk, németül rendeltünk, ő pedig váratlanul magyarul válaszolt – valószínűleg az akcentusunk lebuktatott. A pillanat egyszerre volt meglepő és megható, különösen így, távol az otthontól.

A pincér kedvesen érdeklődött, honnan jöttünk, majd adott néhány étel- és városnéző tippet is. Az étterem hangulata igazi időutazás, és a konyha is remekül hozza a hagyományos német ízeket. Ha Aachenben jár valaki, mindenképp érdemes ide betérnie – nemcsak a történelem, de egy kis magyar szív is ott dobog benne.

Vásárlás

Az Adalbertstraße a város egyik fő bevásárlóutcája. Az utcában találhatók kiskereskedések, butikok és ékszerboltok, valamint nagyobb áruházak is, mint például a Galeria Kaufhof.

Az Aachener Dom környékén sok-sok üzlet és bolt található, ahol a látogatók ajándékokat, szuveníreket és helyi termékeket vásárolhatnak. Itt található az Aacheni Dom ajándékboltja is.

Aachen főterén, a Markt-on is található több bolt és üzlet. Többek között élelmiszereket, édességeket, italokat, virágokat és ajándékokat lehet vásárolni.

Aachen városháza (Rathaus) környékén is található több bolt. Itt vásárolhatók például szuvenírek, ékszerek és kerámia termékek.

Az Aquis Plaza Aachen egyik legnagyobb bevásárlóközpontja. Könnyen elérhető a városközpontból.

Vasárnap nincsenek nyitva boltok vagy szupermarketek, a pékségek viszont általában nyitva tartanak. Van egy Rewe, ami éjfélig nyitva van.

Szórakozás

Felsorolunk néhány olyan helyet, amelyek népszerűek az éjszakai szórakozás tekintetében Aachenben:

Pontstraße: Az egyetem környékén található, és az egyik legfelkapottabb terület Aachen éjszakai életében. Itt számos bár, kávézó és étterem található, amelyek általában éjfélig vagy hajnalig nyitva tartanak.

Maastrichter Straße: a város másik fő bevásárlóutcája, de az éjszakai élet szempontjából is kínál sok lehetőséget. Itt találhatók például diszkók és éjszakai bárok.

Alter Posthof: kulturális központ, ahol színházi előadásokat, koncerteket és más eseményeket rendeznek. Az épületben található étterem és bár az éjszakai élet szempontjából is vonzó lehetőséget kínál.

Ratskeller: Híres söröző a városháza alatt található, és hagyományos német ételeket és italokat kínál. Az autentikus környezet és a jó hangulat vonzza a helyiek és a turisták egyaránt.

Aji fotója

Közbiztonság

Aachen továbbra is Németország egyik viszonylag biztonságos városa. A közbiztonság itt alapvetően jónak mondható, és a látogatók többsége nyugodtan közlekedhet nappal és éjszaka egyaránt. Az utóbbi években Németország nagyvárosaiban, köztük Aachenben is megfigyelhető egy mérsékelt bűnözési növekedés, különösen a lakosság növekedésével és a gazdasági környezet változásaival összefüggésben. Ennek ellenére Aachen nemzetközi összehasonlításban biztonságos, és különösen a város központjában, a főbb turisztikai területeken és az egyetemi körzetben a látogatók biztonságban érezhetik magukat.

Ugyanakkor néhány kerületben, például a Hansemannplatz környékén vagy Rothe Erde-ben előfordulhatnak kevésbé biztonságos zónák, ahol tanácsos fokozott figyelemmel közlekedni, különösen éjszaka. Általánosságban elmondható, hogy a város közterei és parkjai – még a diákokkal teli egyetemi övezetben is – biztonságosak.

Egyéb hasznos információk

1. Turistainformációs pont - Elisenbrunnen, Friedrich-Wilhelm-Platz 13b, 52062 Aachen

Nyitvatartás: minden nap 10-től 18-ig

Óváros

Hangulatos az óváros boltjaival, vendéglőivel, parkjaival, és persze a dómmal, és a városházával (Rathaus). Az óváros nyugati irányban a Fischmarkttal (Halpiac) ér véget, északon a Rathausmarkttal (a városháza előtti piactér), keleten az Elisenbrunnen közelében, délen a  St. Michael/St. Dimitrios templomnál.

r. d. fotója

Dóm

Először csak messziről pillantottam meg az Aacheni dóm kupoláját, amely furcsa ellenpontként emelkedett a modern város fölé, mintha egy időutazás kapuját látnám. Ahogy közelebb értem, meglepett a templom viszonylagos kompaktsága – valahogy nagyobbra számítottam egy olyan épülettől, amely egykor a Frank Birodalom szakrális központja volt.

A bejáratnál összetalálkoztam egy kisebb turistacsoporttal és hallgatóztam kicsit, ahogy idegenvezetőjük lelkesen magyarázta: ez nem egyszerűen egy templom, hanem Nagy Károly személyes ambíciójának megtestesülése, aki a bizánci építészet nagyságát akarta nyugatra hozni. A dóm nyugati előcsarnokában árusoktól szereztem be az audioguide-ot, amit utólag jó döntésnek tartottam, mert meglepően informatív volt anélkül, hogy túlságosan elmerült volna az unalmas részletekben.

Belépve rögtön feltűnt a nyolcszögletű központi tér különös geometriája – a karoling kápolna nyolcszöge körül szinte organikusan nőttek ki a későbbi román és gótikus bővítmények. A hatalmas bronzcsillár, amelyet Barbarossa Frigyes adományozott, lenyűgöző méretével dominálta a teret, bár nyilvánvalóan nem eredeti állapotában láttam, hiszen évszázadok restaurálásain esett át.

Nagy Károly márványtrónusa kissé csalódást keltett – egyszerűbb volt, mint képzeltem, és a turisták miatt csak távolról szemlélhettem. A nyolcszögletű központi tér mozaikjait tanulmányozva furcsa érzés fogott el: ez az a hely, ahol ezer éven át koronázták a német-római császárokat, és most egy japán turistacsoport tagjai próbálták ugyanazt a képet elkészíteni mobiltelefonjaikkal.

Az Arany Szent János-kápolnában kiállított kincsek – különösen Nagy Károly ereklyetartója – technikai bravúrjukkal lenyűgöztek, de közben azon tűnődtem, mennyi maradt az eredeti spirituális jelentésből ebben a múzeummá alakult szent térben. Ahogy az egyik ablakmélyedésben megpihentem, elképzeltem, milyen lehetett ez a hely a 9. században, amikor a frissen épült kápolnában először tartottak szertartást Nagy Károly jelenlétében.

Az egyik mellékoltárnál véletlenül belefutottam egy kisebb misére – meglepett, hogy turistalátványosság mivolta mellett a dóm ma is élő vallási központ, ahol a helyiek mindennapi hitélete zajlik a kíváncsiskodó tekintetek ellenére is. A kincstárból kifelé jövet úgy döntöttem, még egyszer körbejárom a központi teret, és ekkor fedeztem fel azokat az apró építészeti részleteket – egy rejtett oszlopfőt, egy faragott állatfigurát –, amelyeket a turistacsoportok általában figyelmen kívül hagynak.

A dómból kilépve még egyszer visszanéztem és próbáltam felfogni, hogy ez az épület több mint 1200 éve áll itt, túlélve háborúkat, tűzvészeket és forradalmakat – ez a gondolat többet mondott nekem az emberi civilizáció kitartásáról, mint bármilyen múzeumi kiállítás.

m.a. fotója

Markt

Aachen Markt terére szinte véletlenül kanyarodtam be, miután a szűk utcákon kóborolva hirtelen kitágult előttem a tér – az első pillanatban szinte mellbe vágott az épületek történelmi méltósága és a tér nyüzsgése. A híres barokk szökőkút, amit korábban csak képekről ismertem, élőben sokkal impozánsabb látványt nyújtott, ahogy a víz csobogott a kőfigurák között, amelyekről később tudtam meg, hogy Couven mester keze munkáját dicsérik.

A téren árusító helyi gazdák standjainál meglepően sokféle terméket kínáltak, a friss zöldségektől kezdve a házi sajtokig és füstölt húsokig, és bár kétségtelenül érezni lehetett, hogy részben a turistákra számítanak, a helyiek is ugyanolyan természetességgel válogattak közöttük. Az egyik sajtárus, látva érdeklődésemet, angolul szólított meg – sőt, miután meghallotta akcentusomat, még pár magyar szót is előhúzott valahonnan, ami meglepő volt ebben a német városban.

A városháza gótikus-barokk épülete előtt állva nehéz volt elképzelni, hogy ugyanezen a helyen már a római időkben is fontos középület állt, és ez a tér évezredek óta a városi élet központja. A délelőtti napsütésben már minden kávézó terasza megtelt, az egyiken diákcsoport vitatkozott hangosan valamilyen politikai témáról, míg a másikon idős helyi nyugdíjasok kortyolgatták kávéjukat az újságok fölött.

Egy hosszú sétával körüljártam a teret, és minden sarkon találtam valami érdekességet: egy régi cégtáblát, egy különleges erkélyt, egy faragott kapualjat – mintha a tér minden négyzetcentimétere történelemmel lett volna átitatva. A városháza gyönyörű lépcsőin turisták sorakoztak fotózkodni, és be kellett látnom, hogy jó helyválasztás, hiszen a háttérben feltűnő épülethomlokzat valódi időutazást kínált a képeken.

Déltájban, amikor meghúzták a közeli templom harangját, érezhetően megváltozott a tér ritmusa: az addig nézelődő turisták most az éttermek felé indultak, míg a helyiek egy része sietve távozott. A téren áthaladva feltűnt, hogy szinte minden irányba kis utcák nyílnak, mint egy pókháló szálai – mindegyik újabb felfedezést ígért, ami miatt nehéz volt eldönteni, merre folytassam utamat.

v. i. fotói

Pontviertel

A Pontviertel felé sétálva először csak a turisták sokaságát láttam, akik a belvárosból áramlottak erre, de hamar kiderült, hogy ez a negyed messze több, mint amit az útikönyvek sugallnak. A St. Jakob templom előtt egy utcazenész játszott klasszikus darabokat hegedűn, különös kontrasztot alkotva a középkori épület méltóságteljes homlokzatával.
Az egyik sikátorban véletlenül bukkantam rá egy apró régiségboltra, ahol a tulajdonos – egy idősebb úr, aki többet tudott Kelet-Európáról, mint én – lelkesen magyarázta minden egyes tárgy történetét, miközben egyáltalán nem tűnt érdekeltnek abban, hogy bármit is eladjak nekem. A Burg Frankenberg elég kiábrándító látványt nyújtott felállványozva, a kastély felújítása miatt mindössze egy információs táblán nézegethettem, hogyan nézett ki eredetileg.
A Kaiserplatz forgataga először taszított – a téren hemzsegtek a turisták, minden második épületben egy nemzetközi lánc üzlete vagy étterme működött – de aztán felfedeztem egy eldugott átjárót, amely csendesebb utcácskákhoz vezetett. Egy apró kávézóban a barista elmagyarázta, hogy a negyed régebben egyáltalán nem számított előkelő környéknek, sőt, kifejezetten rossz hírű volt, míg az utóbbi évtizedekben fokozatosan átalakult turisztikai központtá.
A Pontviertel egyik legmeglepőbb felfedezése számomra egy aprócska középkori udvar volt, amely teljesen rejtve maradt a főbb útvonalakról, bent pedig úgy éreztem, mintha évszázadokat léptem volna vissza az időben. Már alkonyodott, amikor a St. Jakob templomból kiszűrődő orgonaszóra lettem figyelmes – bementem, és kiderült, hogy napi gyakorlását végzi az orgonista, így privát koncertet élvezhettem a majdnem üres templomban.
A nap végén, ahogy elindultam vissza a szállásomra, még megálltam az egyik piactéren, ahol a helyiek már pakolták össze napi portékájukat, és tisztán éreztem azt a különbséget, ami a turistáknak mutatott Pontviertel és a helyiek által élt valóság között húzódik.

v. s. fotója

Egyéb látnivalók

Rathaus

Az aacheni rathaus (városháza) egy gyönyörű, gótikus stílusú épület, amelyet a város központjában találunk. Az épület az 1330-as években épült és az évszázadok során többször is bővítették és átalakították. A rathaus épülete több szárnyból áll, amelyek mindegyike más-más időszakot képvisel az építészet terén. Az épület díszes homlokzata és tornya magasodik az ég felé, belső terei pedig gazdag díszítéssel és művészeti alkotásokkal rendelkeznek. A Rathausban található a híres aacheni trónszék is, amelyet az Árpád-házi Szent Erzsébet királynő használt az 1200-as években.

b. e. fotója

Grashaus

A Grashaus egy történelmi épület Aachenben. Az épület egykor városi palota volt, és az egyik legjelentősebb gótikus épület a városban. A Grashaus-t az ő középkori történelme miatt ismerik leginkább, amikor a korabeli városháza részeként a Német-római Birodalom találkozói helyszíne volt. Az épületet az évek során többször átalakították és felújították, és ma múzeumként és kulturális központként működik. Az épületet meg lehet látogatni, és különböző kiállításokat és eseményeket tartanak benne.

r. n. fotója

Löwenstein ház

A Löwenstein-ház a város központjában található történelmi épület, amelyet az 1700-as években építettek. A ház jelenleg múzeumként működik, ahol a látogatók megismerhetik az épület történelmét és a régi időkben használt életmódot. A múzeumban láthatók antik bútorok, kerámiák és más történelmi tárgyak.

Elisengarten

Az Elisengarten egy kert Aachenben, s a városközpontban, az Elisabethhűgel lábánál található. A kertet 1980-ban nyitották meg a nagyközönség számára, és egy tágas parkkal, virágágyakkal és egy kávézóval rendelkezik. Az Elisengartenben látható a Kaiserbrunnen, vagyis a Császár-kút, amelyet 2002-ben állítottak fel az 1970-es években elpusztult eredeti kút helyén. A kert egyébként az egyik leglátogatottabb helyszín Aachenben.

g. h. fotója

Couven múzeum

A Couven múzeum Aachenben egy múzeum, amely a városi lakóházak és belső terek berendezésének történetét mutatja be. A múzeum a 18. és 19. század közötti időszakra fókuszál, és bemutatja azokat az elegáns berendezési tárgyakat, amelyeket a gazdag aacheniek használtak. A múzeum különösen híres a porcelán, a szövetek és a bútorok gyűjteményéről, amelyek jól példázzák az akkori lakberendezési stílust.

g. h. fotója

Nemzetközi újságmúzeum

Az Internationales Zeitungsmuseum, vagyis a Nemzetközi Újságmúzeum Aachenben található. A múzeum egyedülálló gyűjteménye több mint 200 000 újságot tartalmaz, amelyek az elmúlt több mint 300 évből származnak. A látogatók megismerhetik az újságírás és a nyomtatás történetét, valamint betekintést nyerhetnek a média világába. A múzeum tartalmaz interaktív kiállításokat és időszaki kiállításokat is.

j. d. fotója

Puppenbrunnen

Aachenben található Puppenbrunnen, vagyis Báb-kút, egy szobor és kút, amely bábfigurákat ábrázol a kútban. A szobor 1974-ben került elhelyezésre az egyik legforgalmasabb sarkon, ahol a turisták és a helyiek egyaránt szívesen állnak meg pihenni és fotózni. A Puppenbrunnen az egyik népszerű látványosság Aachenben, és egyben az egyik jelképe a városnak.

Aji fotója

Termálfürdők

Az Aachen városában található termálfürdők Németország legrégebbi gyógyfürdői közé tartoznak, már a rómaiak idejében is használták őket kénes, ásványi anyagokban gazdag, 45-75°C hőmérsékletű vizük miatt.
A fő létesítmény, a Carolus Thermen Bad Aachen, modern fürdőkomplexum, amely gyógyvizes medencékkel, szaunákkal és wellness kezelésekkel várja a látogatókat minden nap, általában 9:00 és 23:00 óra között.
Belépőjegyek ára felnőtteknek körülbelül 15-25 euró között mozog, attól függően, hogy mennyi időt szeretnénk ott tölteni, és milyen szolgáltatásokat veszünk igénybe.
Az Elisenbrunnen, Aachen történelmi központjában található kolonnádos épület, ahol a látogatók megkóstolhatják a híres kénes termálvizet, amely jellegzetes szagáról és ízéről ismert.
A termálfürdőkbe látogatóknak érdemes saját törölközőt, papucsot és fürdőruhát vinniük, bár a legtöbb helyen ezek bérelhetők is.
A gyógyvízben való fürdőzés különösen ajánlott reumás megbetegedések, mozgásszervi problémák és bőrbetegségek kezelésére, azonban szívproblémákkal küzdőknek előzetes orvosi konzultáció javasolt.
A fürdőkomplexumban különböző szaunák találhatók, köztük infraszauna, gőzfürdő és finn szauna, ahol a hagyományos német szaunakultúrának megfelelően a legtöbb részlegen kötelező a meztelenség (textilmentes zónák).
A termálfürdőkbe érdemes előzetesen foglalni, különösen hétvégén és ünnepnapokon, amikor nagyobb látogatottságra lehet számítani.
A Carolus Thermen közelében ingyenes parkolási lehetőség áll rendelkezésre, illetve a belvárosból tömegközlekedéssel is könnyen megközelíthető a fürdőkomplexum.

Közeli látnivalók

Dreiländereck

(Három ország sarka, avagy a Hármashatár)

Véletlen volt, hogy a Dreiländereckre tévedtem, csak egy közeli étteremből kifelé jövet szúrtam ki az útjelző táblát. Húsz perc sétával már ott is voltam a Háromhatár kőoszlopánál, ahol egyszerre három ország területén állhattam.

Az emberek minden irányból érkeztek, voltak, akik csak átbicikliztek rajta, míg mások – főleg családok – tényleg megálltak fényképezkedni. A három ország határát jelző oszlop mellett kisebb tömeg gyűlt össze, mindenki ugyanazt a sablonos fotót akarta: egyszerre három országban állni.

Miután a fotózási láz alábbhagyott, felsétáltam a kilátótoronyba, amely meglepően szűk lépcsőfokokkal rendelkezett, de a tetejéről tényleg jól látszott mindhárom ország jellegzetes tájképe. Odafent egy idősebb német házaspárral beszélgettem, akik rendszeresen járnak ide, számukra ez a hely szimbóluma mindannak, amit az EU jelent.

A kilátó közelében egy kisebb büfé működik, ahol három ország söreiből lehet válogatni, bár a belga sör árát látva inkább csak egy ásványvízzel hűsítettem magam. Az árusok a határ mindhárom oldaláról érkeztek, és mindenki legalább két nyelven beszélt, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog a világon.

A kétes időjárás ellenére – felhős volt, de legalább nem esett – egész kellemes volt a környék, különösen a német oldal felé vezető erdei ösvény, amely jó lehetőséget kínált egy rövid sétára. Ahogy haladtam az ösvényen, észrevettem, hogy egyszerűen átléphettem egyik országból a másikba anélkül, hogy bármi jelezte volna ezt a határátlépést.

A torony tövében egy kisebb kiállítás mesélt a terület történetéről, arról, hogy hogyan változtak itt a határok az évszázadok során, és milyen jelentőséggel bír ez a pont az európai integráció szempontjából. Bevallom, ez kevésbé érdekelt, mint maga a hely különlegessége.

A látogatók többsége – magamat is beleértve – valamiféle abszurd elégedettséggel hagyta el a helyet, mintha valami különlegeset teljesített volna azzal, hogy egyetlen délután háromszor is országot váltott. A mellékelt matricák és "voltam itt" jellegű emléktárgyak közül azonban egyiket sem találtam elég meggyőzőnek ahhoz, hogy megvásároljam.

Visszafelé sétálva egy holland család ment el mellettem, a gyerekek boldogan ugrándoztak egyik országból a másikba, ami számomra jobban kifejezte a hely lényegét, mint bármilyen történelmi magyarázat vagy szuvenír. Bár az élmény nem volt földrengető, mégis érdekes volt megtapasztalni egy olyan helyet, ahol az országhatárok pusztán elméleti vonalakká válnak.(Aji, 2025)

Monschau

Monschaut inkább véletlenül vettem be az útitervbe, amikor Aachen környékén kerestem valami látnivalót a már unalomig ismert nagyvárosi programok helyett. Az első benyomás azonnal meggyőzött: ahogy leparkolva lesétáltam a völgybe, a favázas házak sokasága olyan volt, mintha egy középkori képeslapba léptem volna.

A szűk, kanyargós utcák macskaköves labirintusában hamar elvesztem, de ez egyáltalán nem zavart – a Rur-patak melletti kis hídon álldogálva több fotót készítettem, mint amennyi valaha szükséges lenne. Az ódon vízimalom kerekének lassú forgása hipnotikus hatást gyakorolt rám, miközben a környező épületek tükröződtek a víz felszínén.

Betértem a hagyományos mustárműhelybe, ahol a tulajdonos részletesen elmagyarázta a készítési folyamatot anélkül, hogy erőltetetten tukmálta volna portékáját – bár végül természetesen én is megvettem egy kisebb üveggel. A csokoládéboltban viszont érezhetően a turistákra voltak kihegyezve, a kóstolók inkább csak a vásárlásra ösztönöztek.

A Vörös Ház múzeumban meglepően kevés látogató volt, így zavartalanul nézelődhettem a 18. századi textilgyáros otthonában, ahol szinte érezni lehetett a gazdag polgári múlt levegőjét, bár a kiállítás maga lehetett volna informatívabb is.

Ebédidőben elkövettem azt a hibát, hogy a főtéren kerestem éttermet – túlárazott és közepes minőségű étel lett a jutalmam, míg később felfedeztem, hogy a mellékutcákban sokkal autentikusabb és barátságosabb helyeket találni.

A város feletti várhegy megmászása után lenyűgöző panoráma tárult elém – az aprócska város középkori magja, körülötte a sűrű Eifel-erdőség, és távolabb a hegyek sziluettje valóban festői látványt nyújtott, még ha az erődítményből mára nem is maradt sok.

A nyári turistaszezon ellenére meglepő volt, hogy egy-két utcával eltávolodva a főtértől már alig találkoztam emberekkel – mintha a látogatók túlnyomó többsége csak a központi látképet jött volna megnézni, majd továbbállt. Találtam egy csendes padot a patak partján, ahol egy idősebb helyi férfi mesélt a város történetéről és arról, hogyan változott meg az élet, amióta Monschau felkerült a turistatérképekre.
hogy alkonyodni kezdett, a hirtelen kiürülő utcák különös, szinte kísérteties hangulatot kaptak – a boltok bezártak, a kirándulók eltűntek, és szinte hallani lehetett, ahogy a régi favázas házak gerendái meg-megreccsennek. A hosszú nap végén, miközben visszasétáltam a parkolóba, azon gondolkodtam, milyen lehet itt élni télen, amikor a turisták tömege már nem tölt meg minden zugot.

m. v. fotója

Vaals (Hollandia)

Vaals volt utazásom utolsó állomása, már csak azért szorítottam be, mert útban volt hazafelé a német határ mellett. A kisváros első látásra nem tűnt különösebben izgalmasnak – a központ modern épületei nem árulkodtak arról a gazdag történelemről, amit csak később fedeztem fel.

A helyi turistainformációs iroda idősebb hölgye meglepően jó angol nyelvtudással magyarázta el, hogy nem a város központja, hanem a környék látnivalói miatt érdemes itt időzni, különösen a Drielandenpunt, vagy ahogy a németek hívják, a Dreiländereck miatt. A hármashatárhoz vezető út mentén elhaladtam néhány helyi farm mellett, ahol friss sajtokat árultak, és a kíváncsiságtól hajtva megálltam az egyiknél – a sajtkóstoló után három különböző fajtával gazdagabban folytattam utamat.

A Sint-Pauluskerk templom ugyan építészetileg érdekes volt, de nem különösebben lenyűgöző; sokkal érdekesebbnek találtam a helyiek hozzáállását, akik számára a templom nem csupán turistalátványosság, hanem a közösségi élet központja. Amikor beléptem, éppen egy kórus gyakorolt, egyáltalán nem zavartatta magát jelenlétemtől, én pedig önkéntelenül is leültem az egyik padra és hallgattam őket egy darabig.

A Vaalserberg dombra felsétálva meglepett a rengeteg holland kerékpáros, akik láthatóan napi rutinként tekertek fel azt a hegyet, amit én már kisebb megerőltetéssel másztam meg. A hármashatár kilátótornyából nagyszerű panoráma nyílt mindhárom országra, bár őszintén szólva a táj nem sokban különbözött a határ egyik vagy másik oldalán – ugyanazok a dombok, erdők és távolban felsejlő kisvárosok.

Visszafelé a városba egy helyi kávézóban pihentem meg, ahol a pincér kérdés nélkül hollandi nyelven szólított meg, és csak zavart mosolyom láttán váltott angolra. Elárulta, hogy Vaalsban sokan beszélnek németül is a holland mellett, sőt, néhányan még a regionális limburgi dialektust is, ami szerinte "holland, német és valami teljesen más keveréke".

A városközpontban található éttermek kínálata csalódást okozott – többségük nemzetközi fogásokat szolgált fel holland árakon, és csak hosszas keresés után találtam egy helyet, ahol autentikus limburgi vlaai-t, ezt a különleges gyümölcsös pitét kóstolhattam. A szomszéd asztalnál ülő idősebb házaspár elmesélte, hogy Vaals évtizedekig a németországi bevásárlók paradicsoma volt az alacsonyabb árak miatt, mára azonban ez a tendencia megfordult.

A város múzeuma – amely egy 18. századi nemesi rezidenciában kapott helyet – meglepően informatív volt Vaals történelmével kapcsolatban, különösen a textilipar fénykorát illetően, bár az épület egy része felújítás miatt zárva volt. Itt tudtam meg, hogy a település jelentős szerepet játszott a régió iparosításában, és korábban sokkal fontosabb volt, mint manapság.

Vaals közterein és parkjaiban feltűnően sok német rendszámú autót és német beszédet hallottam, ami jól mutatta a határmentiség jellegét – a város már-már úgy tűnt, mintha három ország közös előszobája lenne, ahol mindenki csak átutazóban van valahonnan valahová. Ahogy alkonyatkor elhagytam a várost, azon gondolkodtam, hogy Vaals különlegessége éppen ebben rejlik: nem egy kiemelkedő látványosság, hanem egy érdekes metszéspont Európa kulturális térképén.

p. s. fotói

Érdekességek

1. Aachen neve a latin aqua (víz) szóból ered, egy másik magyarázat szerint az ógermán "ahha" szóból, ami szintén vizet jelent. Szóval a két magyarázat között nincs nagy ellentmondás.
2. A 2. világháború végső szakaszában a szövetséges erők által elfoglalt első német város volt Aachen.
3. Van egy jellegzetes Aachen-i köszönési mód: a kisujjunkat az égbe emelve meglengetjük (nyugi, nem barátságtalan gesztus, éppen ellenkezőleg). Egy köztéri szobor is megemlékezik erről a szokásról:

További beszámolók

Aachen városa nemcsak történelmi nevezetességeivel csábít, hanem ideális célpont lehet egy hangulatos bevásárlóhétvégére is. A Marktplatz környékén színes butikok, dizájnüzletek és kávézók sorakoznak, így a városnézést könnyedén összekötheted egy kis shoppingolással. A német konyha ugyan nem a könnyed, kalóriaszegény fogásairól híres, de a laktató ételekhez tökéletesen passzol egy pohár frissen csapolt sör, amit számos hangulatos sörözőben megkóstolhatsz. A reggelekhez ajánlott egy gazdagon töltött, baracklekváros Berliner (fánk), ami bár nem diétás, de garantáltan mosolyt csal az arcodra.

A helyi specialitások közül kihagyhatatlan az aacheni „Printen”, egy fűszeres mézes sütemény, amelyet érdemes a híres Van den Daele cukrászdában megkóstolni – ez a kávézó egyaránt kínál hagyományos német és belga édességeket. A város „latin negyede”, különösen a Pontstraße környéke, ma is az egyik legpezsgőbb rész: tele van fiatalokkal, bárokkal, éttermekkel, ahol nappal nyugodt, esténként pedig élettel teli hangulat vár. A történelmi múlt és a mai fiatalos lüktetés izgalmas keveréke teszi Aachent különlegessé, és 2025-ben is megőrizte barátságos, befogadó karakterét. Akár egy hosszú hétvégére, akár egy nagyobb európai utazás részeként is tökéletes állomás.

---

Ahogy Aachen utcáin sétálunk, jól látható az új és a régi épületek keveredése – elképzelhető, hogy ez a háborús pusztítások következménye, amikor sok régi épület megsemmisült, és helyükre újak kerültek.

A városháza (Rathaus) meglátogatása egy másik alkalomra maradt, mivel bár be lehet menni, az alapos felfedezéshez előzetesen foglalt vezetésre lenne szükség, amire sajnos most nem volt időnk. A főtér, ami a városháza előtt terül el, és az onnan a dómhoz vezető séta azonban mindenképpen megér egy látogatást.

A dóm ezzel szemben semmiféle előkészületet nem igényelt, és valószínűleg az egyik legpompásabb hely volt, amit ezen a németországi autós túránkon meglátogattunk. Lélegzetelállító építészeti remekmű, és nagyon örülök, hogy még az elutazásunk előtt volt lehetőségünk megnézni. (2025)

Fotóegyveleg

r.v. fotója

Aji fotói

t.s. fotója

Vissza az elejére

Kommentek