k. a. fotója
j. m. fotója
Ahogyan az égetett tégla találkozik a zöld fűvel és a folyóban saját tükörképével, az elragadja a középkori Lübeckbe az embert. Csak úgy repítenek a régi sóházak vissza, a Hanza fénykorába. Abba az időbe, amikor ezekben az épületekben tárolt só nélkül Lübecktől északra sokan haltak volna éhen.
Éhségről azonban szó sincs, mert a lübecki kereskedők igyekeznek minden igényt kielégíteni. Cserébe pedig hálájukat templomok, kórházak, városfalak, s lakóépületek építésével fejezik ki.
Már innen fentről is látszik, hogy a vörös, égetett tégla a város meghatározó építészeti alapanyaga, de nem maradnak el a színes épületek és a különböző stílusok sem, sőt helyenként össze is gabalyodnak, mint például a Városháza épületén.
Igyekszem kibogozni, hogy melyik része mikor is épült, de egészen az előtte álló térig, a piac teréig elérek gyalogosan, s még akkor is tart az elemzésem.
Nem tudok elmenni a téren két dolog mellett: az egyik, hogy a lübecki piacon már 1290-ben 322 piaci stand állt, a másik pedig a sokáig raktárban őrzött, de szintén a középkorból származó pellengér, a Kaak mellett. A hely, ahol az elégedetlen vásárlók akár a kereskedő fejéhez is vághatták az árut, amellyel elégedetlenek voltak. Ott tartózkodásunkkor éppen egy mosdókagyló volt alatta, remélem azért egyetlen lübecki kereskedő fejéhez sem vágták hozzá.
Vajon mit árultak a 322 standon a 13. században? Marcipánt még biztosan nem!
A Városháza mellett lehetetlen nem megérezni a marcipán illatát. Eredetileg úgy képzeltem, hogy egész Lübeckben érzem majd, de a városnak friss illata volt, helyenként rózsaillattal fűszerezve. Itt azonban, a híres erkély előtt bekúszott az orromba a marcipán és nem hagyott el, amíg meg nem kóstoltam a marcipános cappuccino-t egy jókora nugátos-marcipános torta kíséretében. A Niederegger-házban, a marcipán palotájában aztán számos meglepetésben volt részem még. forrás
V. Gábor fotója
Sok turista Hamburg meglátogatásával kombinálja Lübecket. A hamburgi főpályaudvarról naponta több vonat is meg Lübeckbe. 45 perces az utazás, és a menetjegy egy irányba kilenc euróba kerül.
Nem kell ragaszkodni ahhoz, hogy az óvárosban legyen a szálláshelyünk. A busz- és a vasúti pályaudvar közelében vannak visszafogottabb árfekvésű hotelek és a kis távolságok miatt az óvárosba gyorsan be lehet jutni gyalog is.
Ajánlott hotelek:
2 csillagos: Hotel Ibis Lübeck City ,
3 csillagos: Hotel Excelsior ,
4 csillagos: Klassik Altstadt Hotel
Az üzletek hétköznap fél 10/fél 11 és hét között vannak nyitva, szombatonként délután négyig-hatig. A The Königpassage bevásárló központ hétköznap 8-21, szombaton 8-tól 20 óráig van nyitva. Számos múzeum és étterem zárva van hétfőn. A központi turista iroda (Welcome Center) címe és nyitva tartása:
Németország előhívószáma: 49, Lübeck körzeté: 451
A lübecki óváros meglátogatásához nem kell más közlekedési eszköz, mint a lábunk. Az város egyéb részeinek, a környező települések és ,"Balti-tenger lánya", Travemünde vonatkozásában a tömegközlekedés kitűnő. A buszok hajnali öttől éjfélig közlekednek, a menetjegyek 1,40 és 2,15 euró között mozognak. Az óváros mentes jelentős autóforgalomtól, viszont bicajozni jól lehet. Kerékpárt lehet bérelni, pl. Leihcycle, Schwartauer Allee. Tel: +49 451 42660. Nyáron nyitott tetejű double-decker buszokon lehet várost nézni. Egyórás program 5,50 euróért. Vannak hajókirándulások a csatornákon és a folyón 7 euróért.
Halas éttermekből rengeteg van, lévén Lübeck kikötőváros. A mustárszószos tőkehal az egyik legismertebb helyi specialitás, de az étlapok jellemző szereplői a garnélarák és a hering is. A leghangulatosabb éttermek régi Hanza kereskedőházas épületekben vannak. Nevezetes lübecki étterem a Schiffergesellschaft (hajós társaság), mert ez a város egyik legrégebbi vendéglője. Hajdan a hajóskapitányok klubja volt. Csúcs hely a Kartofelkeller, nagyon ajánljuk! A Café Niederegger Lübeckben nem csupán egy cukrászda, hanem egy valóságos műintézmény, a marcipán otthona! Németországban sokan a marcipánt Lübeck városával asszociálják. A Café Niederegger-ben régi stílusú teaszalonban a marcipán dominál, de van sok más kiváló süteményük, például a diós tortájuk. Szinte mindig tele van a hely, annyira népszerű. Cím: Breitestrasse 89. Egyébként Lübeckben nagyüzemi szinten gyártanak marcipánt, a márkájuk Niederegger Lübeck néven fut, nálunk is árusítják. A marcipán gyár legalább 300 különbözőféle terméket készít. A cukrászda felső szintjén még marcipán múzeum is van.
Az a legenda járja, hogy a marcipánt a lübeckiek kényszerből találták ki egy 15. századi éhínség évében. A kétes hitelességű történet szerint a városnak elfogytak az élelmiszertartalékai, kivéve a mandulát és a cukrot. E kettő alapanyagból csináltak marcipános cipókat az éhezés elkerüléséhez. Komolyabb magyarázat az, hogy a marcipán Perzsiából való és a keresztesek hozták magukkal az ötletet a Közel-Keletről. Luxus édességként volt ismert évszázadokon keresztül, mert a cukor nagyon drága alapanyag volt. A Niederegger-család csak a 18. század elején fogott hozzá a marcipán készítéséhez.
R. Gyuri fotója
Érdemes megfontolni a sokféle kedvezményre jogosító kártyák - Happy Day Card- valamelyikének a megvásárlását (turista információs iroda, Holstentorplatz). Van egynapos kártya is 5 euróért. A kártyákkal több tucat elfogadóhelyen kapható kedvezmény, így múzeumokban, színházakban, városnéző kirándulásokon és a népszerű sétahajózásokon. A kártya a lübecki tömegközlekedés ingyenes használatára is jogosít.
A város jelképe a 15. században épült Holstentor, egy középkori, ikertornyos kapu, amely jelképezni hivatott a város gazdagságát és függetlenségét. A kapu a Hanza város régi központjának nyugati határát jelzi. Jópofa, hogy a város védelmét szolgáló kapu a történelem folyamán soha nem kényszerült feladata teljesítésére. Amikor Napóleon megtámadta a várost, másik kapun keresztül tört be. Lübecknek ugyanis négy kapuja van/volt.
Lübeck leghíresebb temploma a St. Marien. Ez a lutheránus templom a 13. század közepétől a 14. század közepéig épült, Németország harmadik legnagyobb temploma, művészeti értékekben gazdag, hangulatos. Állítólag Bach felvételizett az itteni orgonista munkakörére, de az interjúja nem sikerült. Megrendítő mementó, hogy a templomban látható annak a harangnak a maradéka, ami a második világháborús bombázás idején (1942) zuhant le a kövezetre. Érdemes elolvasni az angol nyelvű táblát!
d. j. fotója
Az irodalmi Nobel-díjas Thomas Mann háza, egyben a Budenbrook ház klasszikus regény megihletője a fő nevezetességek egyike. Hitelesen berendezett szobák tanúskodnak a Mann család otthoni életéről. A regényt 1901-ben adták ki, és Thomas Mann 1929-ben kapott irodalmi Nobel-díjat. Cím: Mengstrasse 4. Nyitva tartás a hét valamennyi napján április-december 10-18, január-március 11-17; belépődíj felnőtt 6 euró, gyerek 2,50 euró
A lübecki dóm a 12. századból való. Csodásak a modern színezett üvegek (Cím: Mühlendamm 2-6.).
f. m. fotója
Akit érdekelnek az egyházi műtárgyak, azoknak a St Annen múzeum ajánlott. Egy 16. századi kolostor termeiben és folyosóin vannak kiállítva értékesebbnél értékesebb műtárgyak. A múzeum emeleti részén a Hanza-városi jómódú középosztály életstílusát jelenítik meg bebútorozott szobákkal (Cím: St. Anneenstrasse 15.). A folyóparti séták legkellemesebb szakasza az An der Obertrave nevű utca. Nem szabad kihagyni!
Lübeck tengerparti üdülőhelye a balti-tengeri kikötővároska, Travemünde. Híres hársfáiról, kaszinójáról, halas éttermeiről, parti üzletsorairól, sétányáról, oromzatos házairól, nagy homokos strandjáról. Lübeckből megközelíthető vonattal, busszal (30 perc) vagy hajóval (90 perc) is.
j. a. fotója
,, Lübeck különleges, Hobbitfalvára emlékeztető halászfaluját egészen véletlenül találtuk meg néhány nappal az utazás előtt, és legnagyobb örömünkre belefért a programba egy rövid kis séta a parányi Gothmund halászfaluban. Az itt lakók kínosan ügyelnek arra, nehogy a turisták elárasszák a falucskát, melynek utcáit keskeny kavicsos ösvényen alkotják. Autóval meg se lehet közelíteni a belső házakat, és a kertekbe lépni is szigorúan tilos. A kíváncsi turista mindössze sétálgathat a kis közökön és megcsodálhatja a kívülről réginek ható, de belülről luxusfelszereltségű mesebeli kunyhókat." forrás
"Lübecket a Németországban turistáskodók sokszor nem veszik számításba, mondván igen messze van, pedig ez igen hibás döntés. Bár így, a nyugodt sétákra vágyók és a középkori építészetért rajongók önfeledt napokat tölthetnek itt, hiszen sokkal kevesebb a turista, mint délebbre. Óvárosa romantikus séták kitűnő helyszíne. A kétszintes, hetyke tetős, vörös téglás házak tövében rengeteg kis pad kávézó, pihenő várja a szerelmeseket. Itt könnyen találunk olcsó szállást és van néhány kevésbé drága étterem is. A város felfedezését érdemes a régi kikötőben kezdeni, ahol a parton sorakozó házak tökéletes állapotukban őrzik azoknak az időknek a hangulatát, amikor a rettegett és szigorú Lübeck minden Balti-tengeren átutazó kereskedelmi hajót beirányított a kikötőjébe és jó alaposan megvámolt. A kikötőben található a Kikötő Múzeum, ahol több mint 20, különböző korokból származó eredeti vitorlás hajót csodálhatunk meg. A kikötőből indulnak kisebb turistahajók, amelyekkel a szigeten lévő belvárost hajózhatjuk körül. Lübeck régi negyede nagy templomairól és gótikus téglaépítészetéről híres. Többek között a sajátos építészeti stílusának a Backsteingotic-nak, azaz a nyerstégla gótikának köszönhetően az UNESCO Lübeck óvárosát felvette a Világörökség helyszínei közé." forrás
k. m. fotója
"Mivel Lübeck a Balti-tengertől kevesebb, mint 20 kilométerre van, így azt is beterveztük, hogy megmártjuk a lábunkat a tengerben. Lübeckből sok hajó indul a tengerparti Travemünde nevű üdülőfaluba. Mi egy több mint másfél órás hajókázással mentünk el ebbe a faluba. Útközben láttuk a belvárost, a kikötőket, megcsodáltuk a kis halászfalukat, amik a parton vannak elrejtve, és sok régi árbocos hajót is láttunk, melyek főleg múzeumként funkcionálnak, akárcsak Hamburgban. A faluban természetesen halételt ebédeltünk, a hering istenien finom, akárcsak a többi halfajta. A falu szélén van a tengerpart, itt egy strand is működik, az őrült németek a kevesebb, mint 20 fokos vízben fürdenek :D. Több medúzát és rengeteg sirályt is láttunk, és sikerült lábainkat is belemártani a vízbe :)." forrás
d. a. fotója
sz. n. fotója
a. e.
Óváros - sz. s. fotója
* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon
© Utikritika.hu. 2012.
Amerikai Egyesült Államok | Amszterdam | Argentína | Ausztrália | Ausztria | Bahama-szigetek | Balatonszéplak-felső | Bali | Barcelona | Berlin | Ciprus | Dominikai Köztársaság | Dubai | Egyiptom | Franciaország | Görögország | Hajóutak | Horvátország | Hongkong | India | Isztambul | Kanada | Kanári-szigetek | Kuba | Kvarner-öböl | London | Madrid | Malajzia | Maldív-szigetek | Mallorca | Mauritius | Málta | Mexikó | Nagy-Britannia | Németország | New York | Olaszország | Párizs | Portugália | Róma | Seychelle-szigetek | Sharm el-Sheik | Skócia | Spanyolország | Sri Lanka | Szingapúr | Thaiföld | Törökország | Toszkána | Tunézia | Vietnam | Zöld-foki Köztársaság
Tepper Ede, 2017. 08. 03. 09:20
Én egy évet éltem a városban de megunni nem tudtam. Azóta is vissza vágyom.