I. János szász király (németül: König Johann von Sachsen) lovasszobra a Theaterplatz (Színház tér) közepén, közvetlenül a Semperoper (Állami Operaház) és a Zwinger szomszédságában. - K. Kriszta fotója
Drezda szorosan kapcsolódik az Elba folyóhoz, amely kanyarogva halad át a városon, bár nem annyira kacskaringósan, mint például a Szajna Párizsban. Ezért mindig könnyű megkülönböztetni a bal, délnyugati partot és a jobb, északkeleti partot. Általánosságban a bal part viszonylag lapos és sűrűbben beépített, míg a jobb part dombos, és nagy része a Dresdner Heide erdő borítja.
Az évek során Drezda jelentősen terjeszkedett, és bekebelezte a környező településeket, így a város ma területét tekintve nagyobb, mint München, noha lakossága csak körülbelül egyharmada annak. Ennek ellenére Drezda nagy része kevésbé érdekes a turisták számára. Az igazán figyelemre méltó kerületek az Altstadt (Óváros, a bal parton) és Neustadt (Újváros, a jobb parton, közvetlenül szemben). Történelmi magjaik az Innere Altstadt és az Innere Neustadt. Az Äußere Neustadt (Külső Újváros) egy bárokkal és éttermekkel teli kerület, amelyről általában alternatív lakosairól, diákjairól, művészeiről és hipsztereiről ismert. Ha általánosan említik a "Neustadtot", az általában az äußere Neustadtra utal.
Egyéb érdekes kerületek közé tartozik Loschwitz és Weißer Hirsch a jobb part keleti részén, amelyek a város legelőkelőbb lakónegyedei; a Pillnitzi királyi rezidencia; valamint Klotzsche, ahol Drezda repülőtere található.
Drezda óvárosa (Altstadt) a város központja, amelynek jelentős része a második világháborúban elpusztult, de azóta helyreállították a régi épületeket és tereket. A központban található az óváros főtere, a Theaterplatz, ahol a világhírű Semperoper és a Zwinger palota is áll.
A történelmi óvárosban sok templom, múzeum, bolt és étterem található, többek között a Frauenkirche, a Fürstenzug, a Brühl-terasz és a Drezdai Vár is. Az óvárosban sétálva megcsodálhatjuk az impozáns barokk és reneszánsz épületeket, és a hangulatos utcákon sétálva felfedezhetjük Drezda történelmi és kulturális örökségét.
K. Kriszta fotói
A drezdai Frauenkirche, vagyis Miasszonyunk-templom, a város legismertebb jelképe és legmeghatározóbb barokk épülete. A 18. században, 1726 és 1743 között épült George Bähr tervei alapján, és az evangélikus közösség temploma volt. A második világháború során, Drezda 1945-ös bombázása alatt súlyosan megsérült, majd teljesen összeomlott. Romjai évtizedekig ott hevertek a város szívében, mementóként, míg végül 1994-ben megkezdődött a hosszú és alapos újjáépítés, amely 2005-re fejeződött be. Az újjászentelést 2005. október 30-án tartották.
K. Kriszta fotója
Ma a templom szabadon látogatható, belépődíjat nem kell fizetni, de az adományokat köszönettel fogadják. A kupolába való feljutás viszont már fizetős, körülbelül 10 euróba kerül, és csak lépcsőn keresztül közelíthető meg, így némi fizikai erőnlét nem árt. A templom hétfőtől péntekig reggel tíztől este hatig, szombaton délután négyig tart nyitva. Erős ebédidőt is tartanak 11-13.00-ig. Vasárnap pedig csak az istentiszteletek idején lehet bemenni, ilyenkor turistalátogatásra nincs lehetőség. Az időszakos zárások – például koncertek vagy egyházi események miatt – előfordulhatnak, ezért érdemes indulás előtt megnézni a hivatalos weboldalt.
K. Kriszta fotói
Érdemes hétköznap délelőtt vagy kora délután betérni, mert ilyenkor kisebb a tömeg, és jobban átélhető a hely csendes, áhítatos hangulata. A kupolából csodás kilátás nyílik az Elba folyóra és az egész óvárosra. Ha teheted, érdemes egy esti koncertet is meghallgatni a templomban – ezek a zenei programok különleges atmoszférát adnak a látogatásnak. A Frauenkirche nem csupán turisztikai látványosság, hanem élő vallási tér, így a látogatók részéről elvárt a tiszteletteljes, csendes jelenlét.
A fotón a drezdai Frauenkirche (Miasszonyunk-templom) előtti fekete kövekből álló emlékkő egy mementó a templom 1945-ös pusztulásának állítva. Ez a darab sok eredeti kőből készült a templom romjai közül. A háború után a romos templomot emlékeztetőként hagytak meg: Onnan helyeztek el az újjáépített templom elé ezt az emlékművet. Az oldalán kis domborműves ábrázolás is látható a lebombázott templomról, illetve az évszám: 1945, amikor a Frauenkirche a második világháború drezdai bombázásai során teljesen összeomlott. A romokat a háború után nem bontották el, hanem évtizedekig meghagyták háborús emlékhelynek a kommunista Kelet-Németországban. Csak a német újraegyesítés után, 1994 és 2005 között építették újjá a templomot közadakozásból és nemzetközi összefogással. Az újjáépítés során a megmaradt köveket, mint ez is, tudatosan integrálták vagy külön helyen őrizték meg emlékeztetőként. - K. Kriszta fotója
A Neumarkt (magyarul: Új piac) Drezda történelmi óvárosának egyik legfontosabb tere, közvetlenül a Frauenkirche mellett található, és szorosan összefonódik a város barokk arculatával és újjászületésének történetével. A tér eredetileg már a középkorban is létezett, de mai ismertségét a 18. századi építkezéseknek, valamint a második világháború utáni újjáépítésnek köszönheti.
K. Kriszta fotója
A Neumarkt a háborúban szinte teljesen megsemmisült, és hosszú ideig romosan vagy parkolóként működött. A Frauenkirche újjáépítésének lendülete azonban az egész tér helyreállítását elindította. Az elmúlt évtizedekben rendkívüli gonddal, a történelmi fotók alapján rekonstruálták a régi polgárházakat, figyelve a homlokzatok részleteire, az eredeti színezetre és az arányokra. Így a tér ma ismét a régi drezdai hangulatot idézi, színes barokk és rokokó stílusú házakkal, szűk kis átjárókkal, teraszos kávézókkal, kis üzletekkel.
A Neumarkt különösen hangulatos hely lett, ahol a város régi és új arca találkozik. Nyáron szabadtéri rendezvények, karácsonykor pedig ünnepi vásár is várja a látogatókat. A tér közepén gyakran találni zenészeket vagy időszakos kiállításokat, és innen könnyen elérhető a Frauenkirche mellett több múzeum, galéria és étterem is. Aki igazán át akarja érezni Drezda óvárosának lelkét, annak érdemes időt szánni arra, hogy csak úgy céltalanul leüljön itt egy padra vagy kávé mellé, és figyelje, hogyan él tovább a történelem az újjáépített homlokzatok mögött.
Luther Márton (1483–1546) szobra - Drezda a szász választófejedelmek székhelye volt. A lutheri reformáció szempontjából kulcsfontosságú, hogy Bölcs Frigyes, Szászország választófejedelme – bár hivatalosan nem követte Luther tanait – egy ideig védelmet biztosított számára. - K. Kriszta fotója
II. Frigyes Ágost szász király (németül Friedrich August II., König von Sachsen) szobra. Szászország királya volt 1836 és 1854 között. - K. Kriszta fotója
A városnézés során kihagyhatatlan ez a mozaikos murália. Az óvárosban a Schlossplatz és a Postplatz közötti területen található.
A Fürstenzug a város egyik legismertebb látnivalója. A Fürstenzug, vagy más néven "A Fejedelmek Menete", egy 102 méter hosszú csempefal, amely a Ágost szász választófejedelem (népszerűbb elnevezéssel: August der Starke) és a Wettin-ház (szász hercegi és királyi család) dinasztiájához tartozó fejedelmek portréit ábrázolja időrendi sorrendben.
K. Kriszta fotói
A Fürstenzugot az 1900-as évek elején készítette el a meisseni porcelánmanufaktúra. Több mint 23 ezer csempét használtak fel a fal elkészítéséhez. A falon szereplő portrék az ősi vend törzs tagjainak és a középkori szász uralkodóknak a portréjával kezdődnek, és egészen az 1800-as évekig tartóan. Érdekes nézni, hogy az évszázadok folyamán miként változott a fejedelmi öltözékek - kvázi - divatja.
Nagy mázli, hogy a csempefal kisebb károkkal (néhány csempedarab) megúszta a 2. világháborút.
A fal megtekintése ingyenes. Ha nem akarunk tolongani a turistatömegben, akkor érdemes délelőtt 10 óra előtt odamenni. Nem vészes, ha az illusztrált szász fejedelmek mindegyikéről nincs beható ismeretünk, mert tájékozatlanul is élvezhető a nevezetesség.
A Brühlsche Terrasse, azaz a Brühl-terasz Drezda egyik legismertebb és legkedveltebb sétálóhelye, amelyet gyakran neveznek a „Európa erkélyének” is. Az Elba folyó partján, az óvárosban húzódik végig, a híres Frauenkirche, az Albertinum, valamint a Szász Állami Kancellária közelében. Eredetileg városfal volt ezen a helyen, de a 18. század közepén Heinrich von Brühl gróf kezdeményezésére átalakították elegáns promenáddá.
K. Kriszta fotói
A teraszról lenyűgöző kilátás nyílik az Elba túlpartjára és a város látképére, beleértve a hajókikötőt, a Loschwitzi-hidat (Blaues Wunder), valamint az új városrészre vezető Augustusbrücke hidat. A sétány mentén több fontos épület és szobor is látható, például a Művészeti Akadémia kupolája, amelyet „citromprésnek” becéznek a helyiek, vagy a Festői Passzázs.
A Brühl-terasz mindenki számára szabadon látogatható, nem kell belépődíjat fizetni, és bármely napszakban bejárható. Különösen hangulatos kora reggel vagy naplementekor, amikor a fények aranyszínűre festik a barokk homlokzatokat, és a folyó vize tükrözi az épületek sziluettjét. Télen is szép, de nyáron pezsgőbb az élet: utcazenészek, turisták, helyiek, fotósok töltik meg a sétányt. A Brühl-terasz nem csupán látványosság, hanem igazi városi élmény – romantikus, elegáns, történelmi, és mégis élő része Drezdának.
Németül: Der Dresdner Zwinger
HIvatalos: A hatalmas, és normális körülmények között lenyűgöző belső udvari (avagy kerti) területeket renoválják, és ez sokat elvesz a Zwinger összképének élvezetéből. A munkálatok - állítólag - 2025. nyaráig tartanak.
Impozáns barokk épületegyüttes. Egy palota, múzeumok, művészeti galériák, terasz, szökőkutak és szobrok kombinációja. A 2. világháborúban jelentős károkat szenvedett, jelentős helyreállítás történt a hatvanas években, de igazából teljességgel máig nem fejeződött be.
A Zwinger megépítését a 18. század elején II. Ágost szász választófejedelem rendelte el. Eredetileg a szász fejedelmek itt rendeztek ünnepségeket (pl. lovagi tornákat), máskor meg pihengettek.
Kedvezménymentes belépődíj: 14 euró
Update: 2025 tavaszán a belső udvar teljes egészében átépítés alatt áll. Ezért - nem igazásn logikusan - a kiállításoknak csak egy része látogatható.
K. Kriszta fotói
Egész napra való program. Vannak, akik két napot is eltöltenek itt, hiszen rengeteg a látni való, lévén három múzeumból álló komplexumról van szó.
Amikor mi ott jártunk, az összes múzeum zárva volt, és a középső kertet éppen felújították, de a tetőteraszokon lehetett sétálni. (2025. március)
Egy gyönyörű épületegyüttes, de néhány napig zárva volt, amíg ott tartózkodtunk, és ez egyáltalán nem volt egyértelmű a weboldalon – az oldalon az állt, hogy a belső udvar február 14-ig van zárva, de egyik múzeum sem volt nyitva, és egyáltalán: a „-ig” azt jelenti, hogy az adott napot beleértve, vagy kizárva?? (2025. február)
Az elegáns és történelmi barokk épület minden szögből egyszerre is megcsodálható. Még ha jelenleg hatalmas építkezési terület is, jól látszik, milyen gyönyörű ez az épületegyüttes. (2024)
vagyis a Régi Képtár Drezda egyik legjelentősebb múzeuma, és egész Németország, sőt Európa egyik legértékesebb klasszikus festménygyűjteményének ad otthont. A Zwinger barokk palotakomplexum részeként található, annak egyik impozáns épületszárnyában.
A gyűjtemény alapjait a szász választófejedelmek és királyok rakták le a 18. században, akik szenvedélyes műgyűjtők voltak. II. Ágost különösen nagy szerepet játszott a képtár létrejöttében: ő és fia Itáliából, Flandriából és Németalföldről vásároltak festményeket, és a legkiválóbb mesterek műveire törekedtek. A gyűjtemény 1855-ben került jelenlegi helyére, a Zwingerbe.
A múzeumban olyan híres festők alkotásai láthatók, mint Raffaello, Rembrandt, Vermeer, Rubens, Tiziano, Canaletto, van Dyck, Dürer és Holbein. A legismertebb mű talán Raffaello „Sixtusi Madonnája”, amelyről a világ talán leghíresebb puttói (angyalkái) ismerősek lehetnek – ez a festmény szinte a galéria jelképe lett. Emellett kiemelkedő darab Rembrandt több portréja, valamint Vermeer „Levelet olvasó nő” című képe.
A Gemäldegalerie Alte Meister 2020-ban egy nagy restaurálás és újrarendezés után nyílt meg újra, modern világítással, klimatizált termekkel, és korszerű értelmező szövegekkel ellátott kiállítási koncepcióval.
A nyitvatartás jellemzően keddtől vasárnapig tart, 10:00-tól 18:00-ig, hétfőn zárva van. A teljes árú belépőjegy körülbelül 14 euróba kerül, de kombinált jegyet is lehet vásárolni, ami több múzeumba érvényes a Zwingerben. Mivel a kiállítás népszerű, különösen nyáron és hétvégén, érdemes online előre megvenni a jegyet, így elkerülhető a sorban állás.
Ez az Opera a Zwinger melletti téren
K. Kriszta fotói
A múzeum egyik legnagyobb büszkesége: Johannes Vermeer: Levelet olvasó lány nyitott ablaknál (Készült: kb. 1657–1659) - kr
A másik sztár múzeum darab: Rembrandt van Rijn: Rembrandt Saskiával (más néven: "Az eltékozolt fiú visszatér", vagy "Rembrandt és Saskia vigadoznak") (Készült: kb. 1635) - kr
A látogatóknak azt tanácsolom, hogy ne próbálják meg „letudni” a képtárat egy óra alatt – ez egy olyan hely, ahol a részletek és a csendes nézelődés adják a varázsát. Ha idő engedi, érdemes inkább kevesebb termet, de alaposabban végigjárni. És semmiképp ne hagyd ki a Sixtusi Madonnát – élőben egészen más hatással van az emberre, mint a könyvek vagy a képernyők fotóin.
Raffaello mesterműve, a Sixtusi Madonna (1512–1513). Ez az egyik legismertebb és legnagyobb becsben tartott reneszánsz festmény a világon. - K. Kriszta fotója
Meglepő lehet, hogy a Gemäldegalerie Alte Meister világhírű gyűjteménye – benne Raffaello, Vermeer, Rembrandt, Rubens és Tiziano alkotásaival – átvészelte a második világháborút, és ma is a drezdai Zwinger palotában látható.
A magyarázat több tényező összjátékában rejlik:
1. Előrelátó evakuálás a bombázások előtt
A múzeumi dolgozók már a háború kitörése után megkezdték a legértékesebb műalkotások óvóhelyre menekítését. A legtöbb festményt még Drezda 1945. februári szőnyegbombázása előtt biztonságos vidéki kastélyokba és barlangrendszerekbe szállították. Ezért a gyűjtemény túlnyomó része nem semmisült meg a város bombázásakor, amikor a Zwinger épülete is komoly károkat szenvedett.
2. A szovjet hadsereg elvitte a műkincseket – de visszaadta
1945 után a szovjet Vörös Hadsereg győztes hatalomként a teljes megmaradt gyűjteményt elszállította a Szovjetunióba hadizsákmányként (mint sok más német múzeumi kincset is). Azonban 1955-ben – politikai gesztusként az NDK felé – a Szovjetunió visszaszolgáltatta a drezdai képeket Kelet-Németországnak. Ez a lépés kulturális és diplomáciai szempontból is rendkívüli volt.
3. A Zwinger és a Gemäldegalerie újjáépítése
A Zwinger palotát, amely súlyosan megsérült, gondosan újjáépítették az 1950–60-as években, és a Régi Képtárat 1960-ban újra megnyitották a látogatók előtt. A képek tehát visszakerültek eredeti otthonukba – így a gyűjtemény folytonossága helyreállt, és a közönség ismét megcsodálhatta azokat.
más néven Residenzschloss.
Ez a hatalmas, történelmi jelentőségű épületegyüttes évszázadokon át a szász választófejedelmek, majd királyok rezidenciája volt. Az Elba közelében, az óvárosban áll, a Zwinger, a Frauenkirche és a Semperoper szomszédságában, így könnyen beilleszthető bármelyik városnéző sétaútvonalba.
Az épület már a 13. század óta létezik, de a mai formáját főként a reneszánsz és barokk korszakban nyerte el. A második világháború alatt súlyosan megsérült, sőt, szinte teljesen kiégett, és csak a rendszerváltás után kezdték el igazán komolyan restaurálni. Azóta a palota fokozatosan újra a város kulturális életének központja lett. Több múzeum is működik benne, ezek közül a legismertebb a Grünes Gewölbe (Zöld Boltozat), amely a szász uralkodók fényűző kincstárát mutatja be.
A Georgentor és Georgi-bástya (Georgenbau), amely a Residenzschloss, vagyis a Királyi Palota egyik bejárati kapuzata - K. Kriszta fotója .
A látogatók számára a palota reggel tíztől este hat óráig van nyitva, hétfőtől vasárnapig – hétfőn zárva tart. A belépőjegy ára attól függ, melyik kiállítást szeretnéd megnézni.
A Residenzschloss nemcsak a kiállításai miatt érdekes, hanem önmagában is lenyűgöző épület: a belső udvar, a reneszánsz részletek, a boltívek és lépcsőházak mind emlékeztetnek arra, hogy itt egykor királyok éltek. Ha érdekel a történelem, a művészet vagy egyszerűen csak lenyűgöz a gazdagon díszített, patinás tér, akkor ez a hely kihagyhatatlan része a drezdai látogatásnak.
Ez a különleges átjáró a Drezdai Residenzschloss (Királyi Palota) egyik ikonikus része: a Schlossbrücke, vagyis a palotahíd, amely a palota két épületszárnyát köti össze - K. Kriszta fotója
(Grünes Gewölbe)
A Grünes Gewölbe, vagyis a Zöld kincstár, egy híres múzeum Drezdában. A múzeum a drezdai rezidencia egyik részében található, és a világ egyik legjelentősebb barokk kincstára. A múzeumban egyedülálló ékszerek, kristályok, aranyozott tárgyak, szobrok, porcelánok és drágakövek találhatók, amelyek a XVII. és XVIII. században készültek. Az egyedülálló gyűjteményt Augustus Strong, Szászország választófejedelme és királya alapította a XVII. században, és azóta folyamatosan bővült. A múzeumot 1723-ban nyitották meg a közönség előtt, és azóta folyamatosan látogatott turistalátványosság.
K. Kriszta fotója
A Grünes Gewölbe két részre oszlik: a „Történelmi Zöld Boltozat” szigorúbb időbeosztás szerint, csak előre váltott jeggyel látogatható, míg az „Új Zöld Boltozat” rugalmasabban elérhető. Egy kombinált jegy általában 14–16 euróba kerül felnőtteknek, de kedvezményes jegyek is kaphatók diákoknak, nyugdíjasoknak. A hivatalos weboldalon keresztül lehet online jegyet venni, amit érdemes előre megtenni, főleg a népszerűbb időszakokban.
A drezdai Opera, vagy teljes nevén a Semperoper egy híres operaház Drezdában, Németországban. Az épületet 1841 és 1842 között építették Gottfried Semper tervei alapján. Az épület hírnevét az 1871-ben bemutatott Wagner-opera, a Walküre adta, amelyben először használtak színpadtechnikai effekteket. Az épület azonban az évek során többször átalakult és sérült meg, például az 1945-ös bombázások során is. Az operaházat azonban újjáépítették, és 1985-ben nyitották újra. Ma az épület az egyik legfontosabb operaházak közé tartozik Európában, és több mint 2500 nézőt képes befogadni.
K. Kriszta fotója
F. Zs. fotója
A Neustadt, vagyis „Újváros”, Drezda Elba folyótól északra fekvő városrésze, amely a neve ellenére történelmileg is régi: már a középkorban is létezett, csak az óvároshoz képest később vált jelentősebbé. A városrész két fő részből áll: az elegánsabb Innere Neustadt és a bohém, alternatívabb Äußere Neustadt alkotja. A kettőt az Albertplatz környéke és az Augustusbrücke (Augustus-híd) köti össze az óvárossal.
Az Innere Neustadt rendezett, barokk utcákkal, széles sugárutakkal és történelmi épületekkel büszkélkedhet. Itt található a Hofkirche folytatásaként megépült Dreikönigskirche, valamint a Királyi istállók egy része, és a Hauptstraße sétálóutca, amely elegáns üzleteivel és kávézóival vonzza a látogatókat. A főutca végén található az Arany Lovas (Goldener Reiter) nevű híres szobor, amely II. Ágostot ábrázolja római hadvezérként.
Az Äußere Neustadt ezzel szemben teljesen más hangulatot áraszt: színes, élettel teli, fiatalos és bohém. Ez a városrész tele van alternatív kocsmákkal, művészeti galériákkal, független mozikkal, vintage boltokkal és kávézókkal. A Kunsthofpassage különösen érdekes: egy belső udvarrendszer, ahol az épületek homlokzatai művészien díszítettek, az egyik például „énekes esőcsatornával” is rendelkezik, ami esőben zenél.
K. Kriszta fotói
A Neustadt egész évben nyüzsgő, de nyáron különösen élénk, ilyenkor gyakoriak az utcai fesztiválok, koncertek, spontán performanszok. Kulturálisan sokszínű, toleráns és nyitott közeg, ahol a klasszikus művészet és az underground kéz a kézben jár. Aki Drezda klasszikus oldalán túl a város pezsgő, kortárs arcát is meg akarja ismerni, annak mindenképp érdemes legalább egy délutánt vagy estét eltöltenie a Neustadtban.
"Nagy kedvencünk a városrész, olyan a hangulata, mint Pesten, jó 20 évvel ezelőtt a romkocsmáké a Kazinczyban Kr"
Drezda egyik legkülönlegesebb és legkedveltebb rejtett gyöngyszeme, amely az Äußere Neustadt bohém városrész szívében található. Ez a művészi belső udvarrendszer nemcsak építészetileg, hanem hangulatában is egészen egyedi: egy eldugott, mégis könnyen megközelíthető hely, ahol a művészet, a dizájn, a játékosság és a kreativitás mind jelen van.
K. Kriszta fotója
A Kunsthofpassage több egymással összekapcsolt udvarból áll, és minden udvarnak külön tematikája van. A legismertebb talán az „Éneklő esőcsatornák udvara” (Hof der Elemente), ahol a ház homlokzatára szerelt csövek és tölcsérek eső idején különleges hangokat adnak ki – mintha maga az épület muzsikálna. Egy másik udvar, a Hof der Tiere (Állatok udvara) színes, hatalmas állatszobrokkal és falra mászó fémkígyóval díszített. De van udvar a fények játékáról, a metamorfózisról és az absztrakcióról is – mindegyik más világot idéz.
Az épületek földszintjén kis butikok, kézműves boltok, galériák, dizájnüzletek, bárok és kávézók működnek. Itt nem a nemzetközi márkák a főszereplők, hanem a helyi kreatív közösség – minden üzlet egyedi, sokszor kézzel készült termékeket kínálnak. Kaphatsz itt kézzel készült ékszereket, kerámiákat, grafikai munkákat vagy épp különleges kávét.
A Kunsthofpassage egész évben szabadon látogatható, nincs belépődíj. Ideális délutáni sétahely, különösen, ha valaki szeret elidőzni színes részletek és meglepő ötletek között. Ha esik az eső, az csak fokozza az élményt az „éneklő” ereszcsatornák miatt. Este a hely különleges hangulatot áraszt, a fényekkel megvilágított falak, a csendes kávézók és a lüktető alternatív életstílus igazi drezdai élménnyé teszik a látogatást.
" Az itteni Gozsdu, csak sokkal rokonszenvesebb kiadásban.Kr"
A Dresdai Pfunds Molkerei – vagyis Pfunds Tejboltja – nemcsak egy tejbolt, hanem egy valódi látványosság, amelyet gyakran neveznek „a világ legszebb tejboltjának”. A bolt az Äußere Neustadt városrészben található, a Bautzner Straße 79 szám alatt, és mind kívülről, mind belülről lenyűgöző.
K. Kriszta fotója
A tejbolt története 1880-ban kezdődött, amikor Paul Pfund, egy szász gazda megalapította családjával a tejüzletet. Az üzlet célja az volt, hogy a városi emberek friss, higiénikus tejet kapjanak. A vállalkozás hamar sikeres lett, és a 19. század végére a bolt már nemcsak tejtermékeket kínált, hanem saját sajtokat, vajat, joghurtot is előállított.
Ami igazán különlegessé teszi, az a belső tér: kézzel festett, mázas meisseni csempék borítják a falakat, a mennyezetet és a pultokat. Ezek a gazdagon díszített kék-fehér és arany színű csempék virágmotívumokat, állatokat, jeleneteket ábrázolnak – egyfajta mesés tejparadicsommá varázsolva az egész üzletet. A bolt 1998-ban hivatalosan is bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe, mint a világ legszebb tejboltja.
K. Kriszta fotói
Ma a Pfunds Molkerei nemcsak működő tejbolt, hanem turisztikai célpont is. Különleges helyi sajtokat, vajat, joghurtot és karamellás tejitalokat árulnak, sok mindent kóstolni is lehet. A boltban fényképezni nem szabad, hogy megőrizzék az intimitását és különleges hangulatát – ezt érdemes előre tudni.
A nyitvatartási idő általában hétfőtől szombatig 10:00–18:00, vasárnap zárva van. Aki Drezdában jár, és szeretné látni, milyen az, amikor egy egyszerű tejbolt művészeti és történelmi értékké válik, annak ez a hely kihagyhatatlan.
K. Kriszta fotója
Érdemes kombinálni egy sétával az Äußere Neustadt más részein – például a közeli Kunsthofpassage-lal vagy a Martin-Luther-Platz környékével.
A Drezdai Higiéniai MúzeumDeutsches Hygiene-Museum
Lingnerplatz 1,
01069 Dresden, Németország
🌐 https://www.dhmd.de
🕒 Nyitvatartás (2025 tavasz)
Keddtől vasárnapig: 10:00 – 18:00
Hétfőn zárva
🎫 Belépőjegyek (2025)
Felnőtt: 9 €
Kedvezményes (diák, nyugdíjas): 4 €
16 éves kor alatt: ingyenes
Családi jegy: 14 €
Ingyenes nap: minden hónap első szombatján
🚍 Megközelítés
Villamos: 10-es vagy 13-as villamos – "Großer Garten" megálló
Gyalog: kb. 15–20 perc sétára van a főpályaudvartól
Parkolás: van parkoló a múzeum mellett (fizetős)
🧠 Mit lehet látni?
A kiállítások interaktívak, multimédiásak, sok helyen lehet tapintani, szagolni, hallgatni – ez nem egy „csak nézel, nem nyúlhatsz hozzá” típusú múzeum.
🔹 Állandó kiállítás: „Az ember képe”
Érzékszervek – látás, hallás, szaglás stb.
Bőr és érintés – tapintható testmodellek
Táplálkozás, anyagcsere
Mozgás és testkép
Szexualitás, identitás
Betegség, halál, gyász
Etikai kérdések a modern orvostudományban
🔹 Külön gyermekvilág („Kinder-Museum”)
5–12 éveseknek külön tér – érzékszerveket, mozgást, testet játszva tanít
🔹 Időszaki kiállítások
Társadalmi, egészségügyi, kulturális témák (pl. testkép az Instagram korában, digitális egészség, klíma és test).
A Volkswagen gyárlátogatása Drezdában egy érdekes program lehet az autókedvelőknek. A Volkswagen manufaktúra a városközponttól mintegy 8 km-re, a Drezdai repülőtér mellett található.
A látogatás során a résztvevők betekintést nyerhetnek az autógyártás kulisszái mögé, és megtekinthetik a Volkswagen Phaeton és Volkswagen e-Golf modelljeinek gyártási folyamatát. A látogatás során kísérővel lehet csak közlekedni a gyárban, az autógyártás biztonsági okokból korlátozottan látogatható.
A belépőjegyek ára felnőtteknek 9 euró, diákoknak (16-26 éves korig) 7 euró, 6 éves kor alatt pedig ingyenes. A látogatás időtartama kb. 1,5 óra.
Azonban fontos megjegyezni, hogy a gyártás rendkívül dinamikus és a látogatások előzetes foglaláshoz kötöttek. A foglalás online vagy a Volkswagen manufaktúra irodájában történhet. További információk és jegyvásárlás a Volkswagen Manufaktur Dresden weboldalán találhatóak.
A Drezdai Állami Levéltár (Staatsarchiv Dresden), pontosabban az Albertinum hátsó traktusának egyik szárnya, amely a Brühl-terasz közvetlen közelében található.
Az előtérben látható bronzszobor Johann Gottfried Herder filozófus, teológus és író emlékműve, amelyet a 19. század végén állítottak fel. Az épület egésze korábban az akadémiai képzőművészet központjaként működött, és ma is az Albertinum múzeum része, ahol a Neue Meister Galerie (Modern Mesterek Galériája) és a Szoborgyűjtemény kapott helyet. - K. Kriszta fotója
A Theaterplatzona a König-Johann-Denkmal, vagyis I. János szász király lovasszobra,
háttérben pedig a híres Semperoper, vagyis a Szász Állami Operaház - K. Kriszta fotója
Albertinum és az Akadémia - K. Kriszta fotója
A Coselpalais, teljes nevén Palais der Gräfin von Cosel (Cosel grófnő palotája). Az épületet az 18. század elején építették August der Starke (Erős Ágost) szász választófejedelem egyik híres szeretője, Anna Constantia von Brockdorff, ismertebb nevén Cosel grófnő számára. Ő a kor egyik legbefolyásosabb udvarhölgye volt, és Erős Ágost hosszú ideig nyíltan vállalta vele való kapcsolatát. - K. Kriszta fotója
Kreuzkirche, vagyis Szent Kereszt-templom (evangélikus) - K. Kriszta fotója
A nem igazán hangulatos Altmarkt - K. Kriszta fotója
Blasewitz Drezda egyik legelőkelőbb és legzöldebb városrésze, amely a belvárostól keletre, az Elba folyó déli partján helyezkedik el. A 19. század végén és a 20. század elején épült villák és árnyas fasorok különleges, nyugodt hangulatot árasztanak, a környék ma is a város egyik legelegánsabb és legélhetőbb negyede. Bár nem tartozik a klasszikus turistalátványosságok közé, mégis kellemes meglepetést okozhat annak, aki egy kicsit eltávolodna a barokk belváros zsúfoltságától, és szeretne bepillantani a drezdai polgári élet csendesebb, finomabb oldalába.
K. Kriszta fotói
A városrész központja a Schillerplatz, amely egy barátságos, életteli tér kávézókkal, pékségekkel, könyvesboltokkal, kis üzletekkel, és a híres Blaues Wunder (Kék Csoda) híd közvetlen közelében fekszik.
K. Kriszta fotója
A híd önmagában is lenyűgöző látvány: világoskék acélszerkezetével a 19. századi mérnöki tudás emléke, és a mai napig működő összekötő kapocs Blasewitz és a túlsó parton fekvő Loschwitz között. Innen indul a festői Elba-parti sétány is, amely gyalog vagy kerékpárral is felfedezhető, és elvezethet egészen a Pillnitzi kastély irányába.
K. Kriszta fotója
Séta közben érdemes csak úgy elindulni valamelyik villaövezeti utcán – például a Goetheallee, a Prellerstraße vagy a Fichtestraße mentén –, mert ezek a környék tele van szecessziós, neoreneszánsz, neogótikus vagy art deco stílusú házakkal, melyek máig őrzik a régi drezdai polgárság eleganciáját. Blasewitz nem harsány, nem kirakatvárosrész, inkább olyan, mintha egy csendes, értelmiségi film díszletei között járnánk – kimért, mégis otthonos.
A központból villamossal könnyen megközelíthető, kb. húsz perc alatt, de ha időd engedi, bringával még szebb élmény: a folyóparton végig vezetett kerékpárút nemcsak praktikus, hanem festői is. Egy fél napot nyugodtan érdemes rászánni – különösen akkor, ha már láttad Drezda barokk magját, és most valami emberibb léptékű, nyugalmas, mégis karakteres élményre vágysz.
Loschwitz Drezda egyik legkülönlegesebb városrésze, amely a város keleti részén, az Elba északi partján terül el, közvetlenül szemben Blasewitzszel. Míg Blasewitz a visszafogott eleganciájáról ismert, addig Loschwitz sokkal romantikusabb, bohémabb hangulatot áraszt – hegyoldalba kapaszkodó villáival, szűk kis utcáival és művészi múltjával szinte azt az érzést kelti, mintha egy festett díszletbe csöppent volna az ember. A 19. század végén és a 20. század elején itt telepedtek meg azok a festők, írók és értelmiségiek, akik nyugalomra, szépségre és inspiráló környezetre vágytak. Ez a karaktere máig megmaradt.
K. Kriszta fotói
A negyed szíve a híres Blaues Wunder, vagyis a Kék Csoda híd lábánál van. Innen indulnak felfelé a macskaköves utcák a hegyoldalba, ahol régi kúriák, villák és kávézók sorakoznak – mindegyik egy-egy külön világ. A térség egyik legkülönlegesebb attrakciója a Schwebebahn, a világ legrégebbi függővasútja, amely 1901 óta szállítja az utasokat a magasba. A fából és acélból készült kis állomások, a régimódi kabin, valamint a drezdai panoráma a hegytetőről egyszerre nosztalgikus és lenyűgöző. Közvetlen mellette található a Standseilbahn, vagyis a sikló, amely szintén különleges élményt nyújt.
Loschwitzben külön öröm csak úgy elindulni egy irányba, akár a folyóparton, akár a domboldalon. A kertvárosi hangulat, a természetközeli béke és a városi kifinomultság ritka keveréke fogadja itt a látogatót. A kis kávézók, apró galériák, könyvesboltok és kézműves boltok nem tolakodóak, de annál kedvesebbek – itt az ember nem turistának, hanem vendégnek érzi magát.
Ha a belváros barokk pompája után valaki a város nyugodtabb, érzékenyebb arcát szeretné megismerni, Loschwitz ideális választás. Nem harsány, nem tömegeket vonzó, de minden sarka mesél, és minden kanyarból újabb kilátás, hangulat, történet bontakozik ki. Gyalogosan és villamossal is könnyen elérhető, de kerékpárral is öröm eltekerni idáig, főleg ha az Elba menti útvonalat választjuk. Ez a negyed maga a lassú felfedezés öröme – annak, aki hajlandó egy kicsit letérni a kitaposott útvonalakról.
Weißer Hirsch
Drezda egyik legelegánsabb, történetileg is különleges hangulatú városrésze, amely a Loschwitz fölötti dombtetőn, az Elba északi partján fekszik. A neve – magyarul „Fehér Szarvas” – egy régi vendégfogadóra utal, amely a 18. században állt a környéken, és a városrész az idők során erről kapta a nevét. A 19. század végétől kezdve Weißer Hirsch igazi „gyógy-üdülőteleppé” vált: különleges klímáját, csendes, erdőszéli elhelyezkedését és tiszta levegőjét egyre több orvos, természetgyógyász, író és polgári család értékelte nagyra. Nem véletlen, hogy itt épült fel a híres szanatórium is, amely Európa-szerte ismert volt – és amelynek nyomai máig láthatók a környék békés utcáiban.
Ma is érezhető ebben a negyedben valami nyugodt, önmagában teljes világ: széles, fákkal szegélyezett utak, elegáns villák és nyugodt kertvárosi élet, amelyet nem szabdaltak szét sem a háború, sem az újkori beépítések. A házak túlnyomó része a századforduló idejéből származik, szecessziós, historizáló és német vidéki stílusjegyek keverednek bennük. Sétálva az ember könnyen elképzeli, milyen lehetett itt élni, amikor a közeli sétányokon zenészek, filozófusok, tanárok és természetgyógyászok találkoztak, miközben a város zaja egészen távolinak tűnt.
Weißer Hirsch különleges abból a szempontból is, hogy egészen közel van Drezda szívéhez, mégis szinte hegyvidéki település benyomását kelti. A Loschwitzi siklóval (Standseilbahn) is megközelíthető, ami önmagában is élmény, de autóbusszal vagy hosszabb sétával is elérhető. A kilátás innen – különösen a Lingnerpark vagy az Elba irányába néző teraszokról – páratlan, és az egész negyed ideális terepe egy nyugodt, városnézés nélküli délutánnak. Olyan hely ez, ahol a levegő lassabbnak tűnik, a lépések megfontoltabbak, és a házak mintha egy letűnt, ám nem elfeledett világ tanúi volnának.
A Gemäldegalerie Alte Meisterről - Zwinger- további fotók
K. Kriszta fotói
Az alvó titán és törpék - Herri met de Bles flamand mester - 16. század - K. Kriszta fotója
Albrecht Dürer egyik legismertebb portréfestménye, „Fiatal férfi portréja” (1497 körül) - kr
* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon
© Utikritika.hu. 2012.
Amerikai Egyesült Államok | Amszterdam | Argentína | Ausztrália | Ausztria | Bahama-szigetek | Balatonszéplak-felső | Bali | Barcelona | Berlin | Ciprus | Dominikai Köztársaság | Dubai | Egyiptom | Franciaország | Görögország | Hajóutak | Horvátország | Hongkong | India | Isztambul | Kanada | Kanári-szigetek | Kuba | Kvarner-öböl | London | Madrid | Malajzia | Maldív-szigetek | Mallorca | Mauritius | Málta | Mexikó | Nagy-Britannia | Németország | New York | Olaszország | Párizs | Portugália | Róma | Seychelle-szigetek | Sharm el-Sheik | Skócia | Spanyolország | Sri Lanka | Szingapúr | Thaiföld | Törökország | Toszkána | Tunézia | Vietnam | Zöld-foki Köztársaság
Még nem érkezett hozzászólás.