Andalúzia / Granada

Granada

Granada dióhéjban | Tetszett & Nem tetszett | Vélemények | Odajutás | Szállás | Helyi közlekedés | Étkezés | Vásárlás | Szórakozás |Közbiztonság| Egyéb hasznos információk | Alhambra | Generalife | San Nicolas kilátó | Carrera del Darro | Albaicin |Katedrális|  La Madraza | Plaza bib Rambla | Plaza Nueva | Calle Navas | Egyéb látnivalók | További beszámolók| Fotóegyveleg

.

.

A Mirador de San Nicolás-ból a látvány (háttérben a hófedte Sierra Nevada) - K. Kriszta fotója (április eleje)

Granada meglátogatásának nincs értelme ha nem látogatjuk meg csúcs nevezetességét, az Alhambrát! De: Hónapokkal előre - online le kell foglalni a belépést, különben bosszankodás lesz. Naponta átlagosan 6-8 ezren látogatják. 

Granada dióhéjban

Lakosság (2025-ben): 232,300

• Az andalúziai Granada a Sierra Nevada nyugati peremén terül el. A város központja nem túl nagy, azaz gyalogosan könnyedén bejárható.
• Fő látnivalója az Alhambra, ami az UNESCO kulturális világörökségének a része, a Generalife palotával és az Albaicín negyeddel együtt. (Ne lepődjünk meg azon, hogy a város több részéből ez a fő attrakció nem is látható.)
• Granada egyetemi város. Közel 60 ezer diák tanul itt!
• Granada nem egynapos város, három kényelmes nappal kell kalkulálni ahhoz, hogy alaposan fel lehessen fedezni.
• Garanada szülötte Federico García Lorca (1898-1936), a 20. század legnagyobb drámaírónak egyike, világhíres spanyol költő. 

Sokkal nagyobb város, mint azt az odaérkezésünk előtt elképzeltük - K. Kriszta fotója 

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

1. Granada minden előzetes elképzelésünket sokszorosan felülmúlta.
2. Az Alhambra életre szóló élmény. Teljesen lenyűgözött minket.
3. Az utcai narancsfák látványa szívet melengető
4. Csodás a kilátás az Alhambra felől a városra
5. Hangulatos környezetben lakni az Albaícin negyedben
6. Van modern, cool világa is, főleg a egyetemi városi karakterének köszönhetően
7. Sétálni késő délután a Carrera del Darro-n
8. A hangulatos kerámia utcatáblák
9. A turista kislány balettbemutatója

K. Kriszta fotója

10. A katedrális belső stílusa nagyon izgalmas (festményekkel teli oltár, hatalmas kóruskották stb.)

k. k.Kriszta fotói

11. A kivilágított Alhambrát nézni a San Nicolas kilátóhelyről (mindig tömeg van erre a show-ra)

Nem tetszett

1. Az Alhambra beléptetőrendszere túl bürokratikus, komplikált (pl. többszőr is kellett az útleveleinket mutogatni.). A vendéglátónk elmondta, hogy korábban korrupció, visszaélés kapcsolódott a jegyeládosokhoz és ezért kellett bevezetni erősebb kontrollt. 
2. A vacak karkötőt a csuklónkra erőltetni próbáló, rozmaringo csokrokat kínálgató helyi cigány nyanyák (naná, hogy aztán pénzt kérnek, ha nem akarjuk megvenni, akkor is...). Vendéglátónk szerint a helyi cigány közösség zöme szerint ez rontja a presztízsüket.
3. A bazilika rokokós túldíszítettsége
4. Az Airbnb-s vendéglátó néni fikázta nekünk a turistákat, hogy túl sokan jönnek a városba, miközben hosszú évek óta éppen belőlük él. És nem rosszul.
5.  A San Nicolas kilátópontnál (mirador) tényleg lehangolóan nagy a turistatömeg. 
6. Az Albaicin negyedben lévő szálláshelyünkhöz csak gyalog tudtunk eljutni a böröndöt nehézkesen görgetve a macskaköces, gyakran lépcsős úton.
7. A Sacromonte cigánynegyed valamennyire érdekes, de turisztikailag némileg túlértékelt. (A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei, 100% cigánylakta Csenyéte falu tuti egzotikusabb...)
8. Az Albaicin negyedben több ház külső diszítése már a giccs határát súrolja.

K. Kriszta fotója

8. Az Albaícin negyedben olyan keskenyek az utcák, hogy a forgalom elől nem lezárt helyeken a gyalogosok alig férnek el az autók mellett, főleg ott, ahol járdák sincsenek. 

Kriszta fotója

9. Tény és való, hogy Granada annyira tele van turistákkal, hogy az élményünk azt megsinyli.

Kriszta fotója

10. Hátrány, hogy nem tengerparti város

11. A Katedrálist annyira körbeépítették, hogy külsejéről lehetetlen készíteni normális fotót, csak kis részleteket. 

Vélemények

Granadában órákon át el tudtam volna bolyongani anélkül, hogy megunnám – bármerre vitt az utam, mindig újabb eldugott, gyönyörű szegletre bukkantam. Akárcsak más spanyol városokban, itt is fenséges katedrális, elegáns paloták, gondosan ápolt kertek és érdekes múzeumok várják az embert. Ami azonban igazán különlegessé és világszerte ismertté teszi Granadát, az a mór építészet legjelentősebb megmaradt emléke, az Alhambra, amely turisták ezreit vonzza a városba.

---

,, Az Alhambrára mindenképp előre kell jegyet venni (én januárban egy héttel előtte még az utolsók között kaptam, viszont csúcsszezonban sokkal korábban kell foglalni). Minimum 3 óra tényleg kell bejárni az egészet, de lenyűgöző az biztos. :) Örültünk, hogy ilyen szép állapotban van. A jegyfoglalásnál kell személyi ig.- vagy útlevélszám. "  (szo)

---

Mi 18:30-ra kaptunk belépőt a Naszrid Palotába (a zárás 20:00-kor volt), de jóval korábban érkeztünk, így előtte kényelmesen bejárhattuk az Alcazabát és a Generalifét is. A Naszrid Palotára így a másfél óra bőven elegendőnek bizonyult, nyugodtan tudtuk élvezni a látványt és a részleteket.

Érdemes megemlíteni néhány különleges élményt is. Az Albaicín negyed bazáros kis utcáin csatangolni igazi öröm, mindenhol színes portékák, és bőrtáskákat kínáló boltok sora várja az embert – valódi kánaán, ha valaki ilyesmit keres. Ha van időnk, mindenképp megéri felsétálni a Mirador de San Nicolás kilátóig: innen lélegzetelállító panoráma nyílik az Alhambrára, különösen a késő délutáni fényekben. Mi beültünk ott egy hangulatos panorámateraszos kávézóba (Cervezas Alhambra), ahol a kilátás valóban minden percet megért. Igaz, egy presszókávé ára 2025-ben 3,75 euró körül mozgott, de a hangulat és a látvány felejthetetlen élményt nyújtott.

---

Van errefelé egy mondás, ami így szól: ‘Ha nem láttad Granadát, nem láttál semmit’. Granada annyira szép, hogy semmi máshoz nem lehet hasonlítani. Bárhová mentünk Spanyolországban, mindenhol azt hallottuk, hogy mennyire szépséges város Granada. Nem vagyok benne biztos, hogy ez a város a legszebb egész Spanyolországban, de egy dolog biztos: a város varázslatos. Érzed ezt például miközben az Albayzín utcáit járod, szemben az Alhambrával. Teljesen elragad a sok fehérre festett ház látványa, az utcák labirintusa, a sok kis tér, vagy a várost körbe ölelő hegyek látványa. Albayzín negyedben bárhova mész, mindenhol a mór időszakból visszamaradt jelekkel találkozol, muszlim minták a házakon, kutak, építészet. Teljesen körbevesz a stílus. Nagyon gyönyörű.

K. Kriszta fotója

Egész délután bejártuk Granada óvárosának hangulatos utcáit, miközben egy-egy fagyival a kezünkben andalogtunk a nyüzsgő belvárosban. Különösen nagy hatással volt ránk az arab bazársort idéző Calle Calderería Nueva, ahol színes kirakatok, fűszeres illatok és kézműves portékák sora teremt különleges hangulatot. A legemlékezetesebb azonban az volt, amikor a macskaköves, meredeken kanyargó kis utcák labirintusán átkapaszkodva felértünk a San Nicolás kilátóponthoz. Innen nyílik talán a legszebb kilátás az Alhambrára, amely mögött impozánsan emelkedik a Sierra Nevada vonulata. A 3479 méter magas Mulhacén csúcsa nemcsak a kontinentális Spanyolország legmagasabb pontja, hanem Európa legdélebbi síterepe is.

A nyári esték varázsát az utcazenészek teszik teljessé: a flamenco gitár hangjai keverednek a modern slágerekkel, így történhetett meg, hogy épp a legfrissebb kedvenc dalok egyikét, például a Despacitót hallgattuk, miközben a lenyűgöző panorámában gyönyörködtünk. A város minden pillanatban él és lüktet – feledhetetlen élmény.

---

Granada kis utcácskái teljesen elvarázsoltak: a hófehér falakat mindenhol virágok díszítik, és az egész várost átjárja egy különleges, meghitt hangulat. Lassan lesétáltam egészen a Sacromonte nevű negyedig, amely már kívül esik a belváros forgatagán. Ez a hely igazán egyedi élményt nyújtott: a kanyargós utcák, a barlangszerű házak és a flamenco világának minden rezdülése ott élt a levegőben. A Sacromonte hangulata magával ragadó volt – mintha egy másik időbe és világba csöppentem volna.

Odajutás

Repülő

Nincs direkt repülőjárat Budapestről Granadába, nem értjük, miért nincs? Bécsből szokott néha lenni, érdemes megnézni. Ha nem, akkor marad a madridi átszállás vagy kocsikázás Sevillából vagy Malagából. Alicantéból/Costa Del Solról autóval hosszú ide eljutni. Ráadásul vagy meg kell az utat visszafelé is tenni , vagy felárat kell fizetni , nem is keveset, azért, hogy máshol hagyhassuk az autót, mint ahol felvettük.

Autós távolságok és időtartamok:

• Sevilla-Granada: 253 km, 3 óra 15 perc
• Málaga-Granada: 132 km, 1 óra 50 perc
• Córdoba-Granada: 203 km, 2 óra 35 perc
• Madrid-Granada: 421 km, 4 óra 47 perc

Ajánlott parkoló: San Cristóbal Albaicín

Vonat, távolsági busz

Bátraké a szerencse. A Madrid- Granada AVE 3óra és 20 perc alatt ér Granadába a madridi Atocha Pályaudvarról.

Szállás

Ajánlott szállodák:

• 2 csillagos:ibis Hotel Granada
• 3 csillagos: Hotel Cortijo des Marqués, Rusticae Gar-Anat Hotel Boutique
• 4 csillagos: Sercotel Gran Hotel Luna de Granada , Hotel Granada Center

Általában itt is igaz, hogy kellemesebb a központi elhelyezkedésű granadai szállás, de általában drágább is. Plusz nehezítés az esetleges parkolás. Ha külső kerületekben lakik valaki, praktikus a kocsit ott hagyni és gyalog, tömegközlekedéssel megnézni a várost.

Airbnbk, panziók tömege várja a látogatókat. Változó minőségben, de ez mindenhol így van. Albaícinben például szinte csak régi házakat alakítottak hotellé vagy panzióvá. A régi házakra jellemzőek a kicsi, hidegebb szobák, a lift hiánya. Nem jellemzőek a medencék sem, csak az új szállodákban.

Helyi közlekedés

Egyáltalán nem ajánljuk hogy autóval behajtsunk Granada óvárosába. Az óváros nagy része le van eleve zárva az autós forgalom elől, s be is van erősen kamerázva a hely. Plusz sok helyen oszlopokkal korlátozzák az út szélességét 1.80-ra.

Granada első sorban gyalogos város. Lépcsőzős, tornacipős, fitt turistáknak való. A többieknek aranyos kis piros helyi buszokat ajánlunk vagy a hop on-hop off családot. Nagyon fontos a megfelelő lábbeli, a köves utcák domborzati viszonyai kikészíthetik az ember talpát egy flip-flopban.

Kriszta fotója

Úgy gondoltuk, egyszerű dolgunk lesz: csak felpattanunk a buszra, és irány a szálloda. Ám amikor odaértünk a buszállomásra, egy szinte kibogozhatatlan busztérkép fogadott bennünket. A szivárvány minden színével jelölt útvonalak hálózata annyira kusza volt, hogy elsőre lehetetlennek tűnt eligazodni rajta. Csak a végállomások neveit tüntették fel, a köztes megállók és a pontos útvonalak követhetetlenek maradtak. Hosszú percek tanácstalan nézegetése és több mint félóra töprengés után végül sikerült rájönnünk, melyik járattal érdemes nekivágni a hegyre. A szállásunk, a Hotel Alixares, ugyanis nem a városközpontban volt, hanem az Alhambra fölött, a magasabban fekvő részen.

---

"Három napig ugráltunk el az autók elől, hiszen az Albaicín negyedben laktunk, ott pedig minden utca egyirányú és szűk. Az autók pedig jönnek, beszorulnak, manővereznek, a gyalogos pedig lehúzódik előlük. Reptérre menet taxit hívtunk és áthajtottunk a negyeden. Nagyon vicces volt a másik oldalon lenni, most előlünk ugráltak el a bóklászó turisták. (K. K.)"

Alhambra minibusz C31-es járat az Albaicin negyedben - menetjegy: 1,40 EUR - Kriszta fotói

Étkezés

Az éttermi - persze a szállodai -árak tükrözik azt, hogy ide sok millió turista jön évente. Granada nagyon látogatott, ez feltolja az árakat az egekbe. Kb 30%-kal drágább egy átlagos ebéd itt két főre, mint például Alicantéban. Nincsenek nagyon a városban eldugott, olcsó, családias étkezdék sem. Minden a turistákra van kialakítva.

Nem ajánlott olasz étterem az Albaicin negyedben:  a Restaurante pizzeria Verona és az Osobucco.

Egyik granadai estén betértünk egy hangulatos, helyiek által látogatott kis bárba. Amikor rendeltünk egy sört, a pincér egy tányér ízletes tapast is hozott mellé – ajándékba. Persze tudtuk, hogy valójában semmi sincs ingyen, nyilván a sör árába ez is bele van kalkulálva, de annyira örültünk a finom falatoknak, hogy ettől kezdve még szívesebben rendeltünk újabb köröket. Később beszélgetésbe elegyedtünk a hely tulajdonosával, egy kedves, idősebb úrral.

Ő mesélte el, hogy régen szinte mindenhol természetes volt, hogy az italok mellé ingyen tapast kínáltak. A turizmus növekedésével azonban ez a hagyomány lassan kezd eltűnni: sok vendég hajlandó plusz eurókat fizetni ezekért a finomságokért, és hát a vendéglősök sem ostobák, ha ezzel többletbevételhez jutnak. Azt is elárulta, hogy a borravaló adása elsősorban a külföldiek szokása. A spanyol vendégek ritkán jattolnak, legfeljebb néhány apró érmét hagynak ott, ha nagyon elégedettek voltak a kiszolgálással.

Sopa de Pescado - K. Kriszta fotója

A sok sétától és nézelődéstől rendesen megéheztünk, így elhatároztuk, hogy beülünk valahová ebédelni – ami Spanyolországban nem is olyan egyszerű feladat. Az éttermek és üzletek délután nagyjából 2 és 5-6 óra között sziesztát tartanak, ilyenkor szinte csak a tapas bárok maradnak nyitva. Szerencsére ezekben bőségesen válogathatunk a klasszikus spanyol falatok között.

A tapas elnevezés eredete egy kedves hagyományra vezethető vissza: régen a borospoharakat egy kis tányérral fedték le, hogy megvédjék az italt a portól és a rovaroktól, és ezeken a tányérokon szolgálták fel a bor mellé kínált falatkákat. A „tapa” spanyolul fedelet jelent, innen kapta nevét ez a sokszínű ételkultúra.

A tapasok mellett kihagyhatatlan klasszikusok a tengeri herkentyűk és a paella, a sáfrányos rizses fogás, amelynek számtalan változata létezik. Szerencsére találni olyat is, ami nélkülözi a csápos, tapadókorongos, nyálkás tengeri lényeket, így azok is jóllakhatnak, akik ezekért nem rajonganak. Az italválaszték is bőséges: az andalúziai édes boroktól kezdve a híres spanyol sörmárkákig – mint a Cruzcampo, a San Miguel vagy az Alhambra – mindenki talál kedvére valót. És persze ott van az örök favorit: a jéghideg sangria, friss gyümölcsdarabokkal megkoronázva.

És ha desszertről van szó, ott nincs helye habozásnak: a churros kötelező! Ez a kicsit édes, kicsit sós, hosszúkás fánkféle elsősorban a helyiek reggelije, de bármely napszakban remek választás.

Torrijas Brioche Azúcar y Canela - Ez egy népszerű édesség: cukros és fahéjas kenyérpuding sok tejjel - Kriszta fotója

Granada központi negyedeiben elképesztően sok a vendéglő és a bár - Kriszta fotója

Vásárlás

A legbőségesebb vásárlási választék a katedrális és a Calle (utca) Recogidas környékén kínálkozik. A közismert divatmárkáknak megtalálhatók itt a boltjai, áruházai. Minden kapható, mindenféle giccs is bőséges mennyiségben.

Ajándékboltokból is a katedrális környékén van a legtöbb. Több ajándékbolt tipikus arab bazárt próbál imitálni. A festői Albaicín negyed felé vezető meredek Calle Calderia-n több bolthoz csatlakozik mór stílusú teaszalon.

Kriszta fotói

Mercado de Artesania - Kriszta fotója

A bevásárlóközpontok, nagy piacok a belvároson kívül találhatók. A buszpályaudvar közelében van Auchan, Hipercor és Carrefour. Közvetlenül a buszpályaudvar mellett van Aldi és Lidl is.

Granadában betértünk egy hangulatos kis étterembe, ahol egy igazán különleges, fűszeres és szószos csirkeétel került elém – az ízek harmóniája sokáig emlékezetes maradt. Mégis, ami igazán elvarázsolt, azok az édességek voltak. Nem tudtam ellenállni a mandulás finomságoknak, amelyekből hoztam is haza, ahogyan egy üveg fügebort is. Ez utóbbi inkább egy édes, likőrszerű ital volt, amely a fügéhez méltóan gazdag, mézédes ízzel csábított.

Kriszta fotói

Szórakozás

A granadai éjszakai élet Andalúzia legjobbjai közé tartozik. Világhírű egyetemi város, rengeteg diák él itt, így a bulihelyek és a zene igen eklektikus elegye található a kínálatban. A technótól a popon át a rockzenéig; a spanyol, angol és ír bárokban mindig megtalálja a zenei vagy hangulati ízlésének megfelelő helyet.

A Sacromonte negyed tele van flamenco show-s helyekkel.

Ez speciel az Albaicin negyedben - Kriszta fotója 

Közbiztonság

Granadában megnyugtató a közbiztonság. Erőszakos bűncselekménytől nem kell tartani a várost meglátogató turistának. Legfeljebb a zsebtolvajok miatt kell némi éberséget tanúsítani, főleg a turistás környékeken, pl. a katedrálisnál. A zsebtolvajok csapatban ténykednek és mindenféle cseles módon megpróbálják megosztani a turista figyelmét, hogy egy bűntárs sikeresen ellopohasson valami értéket. Nagyon nem kell parázni, mert Granadában azért nincs annyi zsebtolvaj, mint pl. Barcelonában. 

Kriszta fotója

Nem bűntett, csupán kellemetlen átverés, hogy a katedrális környékén cigányasszonyok rozmaringcsokrot nyomnak a turista kezébe, amit vásárlásnak minősítenek és erőszakosan pénzt követelnek. Olyan pofátlanok, hogy pénzérmét el sem fogadnak, 5 eurós bankjegyet követelnek. Kerüljük a velük való szemkontaktust, és ne hagyjuk, hogy bármit a kezünkbe nyomjanak.

A Sacromonte ,,cigány negyedben" a barlanglakásokba invitáláskor jöhet a kellemetlen meglepetés: minden engedély nélkül a turistára ráeröltetik ásványvíz vagy sőr fogasztását, ha akarja, ha nem. Próbáljuk ezt kivédeni.

Egyéb hasznos információk

1. Granadában három turista információs iroda is működik: a katedrális közelében, a Plaza Nueva-n és a Városházánál. Az Alhambránál is van egy úgynevezett Information Point.

2.

Granada lenyűgöző város, de igazán akkor élvezhető, ha az ember jól választja meg az utazás időszakát. Az időjárás alapvetően kontinentális jellegű, nagyjából olyan, mint amit itthon megszoktunk – csak éppen 10-15 fokkal melegebb. Nyáron a hőség szinte elviselhetetlen, nem véletlen, hogy a főutcák fölé árnyékolókat feszítenek ki, hogy legalább valamelyest enyhítsék a tűző nap erejét. Az őszi hónapokban azonban a klíma már sokkal kellemesebb, ilyenkor ideális a városnézésre.

Bár a tél nem hoz kemény mínuszokat, a levegő kifejezetten csípős tud lenni. Érdekesség, hogy egy rövid városi séta után mindössze félórányi autózással elérhető a Sierra Nevada, amely még nyár elején is gyakran hóval borított. A mórok egykor innen hozatták a vizet az Alhambra kertjeinek öntözésére. Tavasszal és ősszel különleges élmény, hogy pólóban sétálhatunk Granada utcáin, majd másnap akár síelhetünk is a közeli hegyekben – ritka párosítás, amely a város egyik különlegessége.

2. A 80 perces Granada hop on hop off buszra ezen a megbízható honlapon lehet előre foglalni, olcsóbban, mint a helyszínen.

Alhambra

Ez a granadai palotaváros a 10. leglátogatottabb európai turista nevezetesség. 

A híres várat a 13. században a mórok építtették egy  római erőd romjai fölé. A 15. század elején Ferdinánd és Izabella, katolikus uralkodók  a 15. század végén visszafoglalták. Az Alhambra nagyjából ugyanolyan kinézetű, mint több mint 700 évvel ezelőtt.

Az "Alhambra" arab eredetű szó, amelynek jelentése "vörös föld" vagy "vörös erőd". Ez utalhat arra, hogy a falak, az épületek vörös földes anyagokból épültek, de arra is, hogy az erőd egy vöröses színű domb tetejére épült.

A Nasrid-paloták meglátogatása 18 EUR/fő összegbe kerül. 65 év felettieknek 12 EUR. Ez az Alhambra és a Generalife meglátogatására szól. Konkrét belépési időpont viszont csak a Nasrid palotákra vonatkozik. De a jegy napijegy, egy adott napon, kimenetel nélkül kell megnézni mindhármat. Alap hangon három órát igényel, de tarthat tovább is. Csoporttal vagy privát idegenvezetővel lesz az 4-5 óra is.

A Mirador de San Nicolás (kilátó) felől az Alhambra - Kriszta fotója

8:30 és 23:30  között tart nyitva nyáron, ősszel/télen rövidebb ideig.

Jegyvásárlás

Ha az elővásárlásnál van 8:30 vagy 9 órás időpont, akkor arra érdemes rástartolni, mert a turistacsoportok jellemzően 10 óra után kezdenek el odaáradni. Jók még a délutáni időpontok is , három után, mert addigra elmennek ebédelni. A túl késői időpontok ütközhetnek a zárással, figyelni kell.

A jegyet előre meg kell venni online. Ezen a linken, hivatalosan. Szezonon kívül három hónappal indulás előtt praktikus. Gyakorlatilag aznapi jegyértékesítés nincs, hiába menne oda bárki hatkor sorban állni a pénztárhoz. A jegyvásárláshoz rögzíteni kell azt az igazolványt, amivel majd utazunk. Mindenkinek, egyesével.

A Nasrid palotába kell időpontot választani, amit nem lehet módosítani. Ez volt az a bizonyos reggel vagy délután , de persze simán lehet a 11-es délelőtti időpont a befutó. Nyáron azért a nagy meleg miatt ezt érdemes alaposan meggondolni. 

Jegyet nem küldenek a fizetés után! Ez csak egy online confirmation-t. Ennek a csatolmányában nem a jegy, hanem egy passbook van. QR kódot sem küldenek, így lehet izgulni, mi lesz és hogyan a beengedésnél. Nos az lesz, hogy az izguló turistának a beengedés előtt egy jó órával kell megjelennie a Ticket Office-ban, ahol többszörös beengedési procedúra után adnak neki személyre szóló, QR kódos jegyet. Praktikus, ha a visszaigazolást kinyomtatva magunkkal visszük és elengedhetetlen, hogy a rögzített igazolványt is vigyük.

Hiába adták oda már a jegyeket, azt kb. emléknek adják. Az igazolványt csippantják le, összesen kb három-négy alkalommal. Ha az nem működik, akkor a jegyet. Hátizsákot is nézik, komoly beengedési procedúra van.

Tanács: érdemes korán kelni. Például 11-es palotalátogatáshoz 9-re menni a jegypénztárhoz, átvenni a jegyet és rögtön bemenni. Irány az Alcazba. Azért, mert a Nasrid Palota után automatikusan a Generalifébe terelik a látogatót. Ha ezt követjük, jó messziről kell visszatalpalni az Alcazaba tornyaihoz. Amiket nem érdemes kihagyni, mert a városi panoráma egészen csodás innen. A havas Sierráról már nem is beszélve. Tehát a praktikus sorrend: Alcazaba, Nasrid, Generalife.

Ha jegyvétel az Alhambra site-on nem jön össze, érdemes megpróbálni ezen a linken.

,, Már sok éve nagyon kicsi az esélye annak, hogy nyitáskor még kapni aznapra jegyet, de volt rá példa. Mi januárban vettük meg áprilisra és csak kora reggelre volt szabad időpont. Valószínűleg tömegével vásárolják fel és adják tovább a jegyeket ill. csoportoknak vásárolják. Azt azért tudni kell, hogy a Alhambra-n belül az időpont CSAK a Nasrid palotákba szól, a többi kapunál, ahova kell a belépőjegy aznap bármikor be lehet menni. Jegy nélkül is fel lehet sétálni, de csak igen kis területet lehet így megnézni.

Még egy: ha veszel online jegyet az nem jegy csak egy foglalás. A jegyet ott kell érvényesíteni a pénztáraknál ill. valamelyik kinti bankautomatáknál, de ezt félve írom, mert én nem próbáltam. A jegypénztár és a Nasrid palota - melynek bejárata az V. Károly palota mögött van- kb. 10 percre van egymástól. (a.k., 2020)

Praktikus tanácsok

1. Minden látogatónak kell vinni útlevelet vagy személyi igazolványt. Ellenőrzik nem is egyszer.

2. Érdemes, praktikus a Torre de la Vela-t a zászlókkal diszített torony meglátogatásával kezdeni, mert oda a jegyfoglalás által kijelölt, a Nasrid palotákra vonatkozó időpont előtt már fel lehet menni.  

3. Lehet audioguide-ot bérelni. Magyar nyelvű nincs, de van angol, német, francia stb. 

4. Az Alhambra területén van vécé, vannak snack jellegű étkezési lehetőségek (az V. Károly palota közelében) , és lehet innivalókat is vásárolni.Be is lehet vinni az alapvető csoki-víz túlélő szettet, de nem lehet az épületekben enni-inni.

Alhambre ... Kriszta fotója

5. A 30-as és a 32-es busz közlekedik a centrumból (Plaza Isabel, Plaza Nueva stb.) a bejárat közeléig.  Aki gyalog megy, annak odafelé a Plaza Nueva-ból kb. 30 perces utat kell megtenni, mégpedig felfelé. Ehhez strapabíró cípőt tanácsos hordani. .

6. Jellemzően mindenhol hömpölyög a látogatótömeg, főleg a Nasrid palotákban. A csoportok különösen lelassítják a mozgást. Kicsit erőszakosan hatoljunk át a csoportokon.

7. Feltehetően biztonsági okokból a palotaegyüttesbe belépéskor kérik, hogy a hátizsákodat tegyed előre, a hasad elé.

8. Vigyázzunk értékeinkre, mert az Alhambra területén előfordulnak zsebtolvajok. Olvastuk, hogy voltak látogatók, akiknek ellopták a pénzét.

Alcazaba

Torre de la Vela, ahol négy zászló lobog - Kriszta fotói

Kriszta fotói

Nasrid-paloták

A Nasrid-dinasztia volt az a mór (Északnyugat-Afrikából jött, muzulmán arab) uralkodói dinasztia, amely 1238 és 1492 között uralkodott a Granada emirátusában. A Nasridok uralma idejénépült az Alhambra, az ikonikus palotakomplexum, amely ma Granada jelképévé vált.

Az Alhambra palotái (A Nasrid paloták) és kertjei az iszlám művészet és építészet csúcspontjának számítanak.

Az Alhambra területén több Nasrid-palota található, de a három legjelentősebb a következő:

Mexuar Palota: Ez volt az első Nasrid-palota, amelyet építettek az Alhambra területén. Itt található az emír hivatali helyisége, valamint a bíróság és az udvari tanácskozások helye.

Comares Palota: Ez a palota az Alhambra legfontosabb része, amelyet Yusuf I emír építtetett. A Comares Palotában található a trónterem (Sala de los Embajadores), amely lenyűgöző művészeti alkotásokkal van díszítve.

Palacio de los Leones (Oroszlánok Palotája): Ez a palota a Nasrid-dinasztia legismertebb és leggyönyörűbb része. Nevet a középső udvarban álló híres Oroszlánok kútjáról kapta, ami körül nyílnak a paloták. Itt találhatók a személyes lakosztályok és a rekreációs területek.

Kriszta fotója

Mindhárom palotát különböző emírek építették és alakították ki az idők során, és mindegyikük saját egyediséggel és jelentőséggel bír az Alhambra összképében.

K. Kriszta fotói

Szépművészeti múzeum

K. Kriszta fotói

Vélemények az Alhambráról:

,, Életemben nem láttam még ilyen szépet! A jegyeket érdemes jó előre megvenni. A reptéren hallottuk, hogy többen lemaradtak róla, hiába álltak sorba, illetve valakinek csak zárás előtti jegy jutott csupán így végigrohant az egészen. Csodálatos 4 órát töltöttünk itt el. Aki Granadát is megnézné, annak azt ajánlom, szálljon meg itt egy éjszakát és mindenképpen előző nap nézzen körül Granadában. Mi annyira elfáradtunk az Alhambrában illetve annyira telítődött a szépérzékünk, hogy már utána semmi sem tettszett :-P Pedig csodálatos a Katedrális is, de már nem akartunk bemenni sem. (B.B.)"

---

Bevallom, sem előtte, sem helyben nem mélyültünk el az adatszerű történeti háttérbe, hanem csak ámultunk és bámultunk a folyamatosan elénk táruló, szebbnél szebb iszlám ornamentikában, udvarokban, ablakokban, kertekben. Sűrű volt a tömeg, így sodródtunk rendesen. A fotók készítéséhez olykor küzdeni kellett, főleg, hogy az idegenvezetők által dirigált csoportok gyakran alkottak forgalmi dugót.

A legkevésbé sűrű életteret a bástyák tetején és kilátóteraszokon élvezhettük, annak köszönhetően, hogy 10 óra előtt mentünk, a Nasrid-palotákra szóló 11 órai időpontunk előtt.

Lenyűgöző az Alhambra gondozottsága, csaknem tökéletes állapota. A belépőjegyekből származó gigabevételekkel láthatóan jól sáfárkodnak. Azt le kellett nyelni, hogy az Alhambra óriási népszerűsége miatt nincs itt esély romantikus, igazán időutazós látogatásra. Boldoggá tett minket, hogy láhattuk ezt a csodát.

Halkan azért megjegyezzük, hogy Üzgebisztánban Szamarkandban és Buharában az iszlám ornamentika látványából még ennél is sokkal többet lehet látni, igaz azokat nem palotákban, hanem medreszekben (Korán-iskolák) csodálhattuk meg. (Aji, 2024)

---

Aprólékosan díszített falak, gyönyörű belső terek, az épületek között kertek és csobogók, vizes medencék mindenfele, elképesztő az egész hely, jó 3 órát el lehet tölteni vele. A Nasrid Palace-ba időpontra kellett jegyet venni, így itt volt egyedül sorban állás a beengedés miatt, de az sem volt vészes. (2020)

---

Az Alhambrában lehetetlen kevés fotót lőni. De aztán szenvedés kiválogatni a honlap számára a legjobbakat vagy a legjellemzőbbeket. Ezért készült egy külön fül, ahol Kriszta fotóiból még többet lehet megcsodálni:  https://utikritika.hu/spanyolorszag/granada_-_alhambra_-_extra_fotok

Generalife palota

(kiejtés: henerálife)

8:30-tól 20:00- ig van nyitva minden nap. Az Alhambrától eltérően ide nem kell jó előre foglalni jegyet. Már csak azért sem, mert Az Alhambrára szóló jegy ide is érvényes.

A Generalife palota az Alhambra erődrendszer egyik legszebb és legjellegzetesebb része, a mór építészet egyik mesterműve. Az arab Nasrid-dinasztia (1232-492) uralkodóinak egyik kedvenc nyári rezidenciája volt. A palota és a kertek összekapcsolódnak, létrehozva egy csodálatos, pihentető környezetet, amely tökéletesen illeszkedik a környező hegyek és dombok látványához.

A palota maga kisebb és egyszerűbb, mint az Alhambra fő épületei, de szépségében és részleteiben is rendkívül lenyűgöző. A Generalife-t körülvevő kertek (amelyek maguk is a palotához tartoznak) gyönyörűek és békések, tele vizesárkokkal, szökőkutakkal, virágokkal és növényekkel. Ezek a kertek a mór kertművészet egyik csúcspontját képviselik, és fontosak voltak az uralkodók és családjuk számára, mint rekreációs és meditatív helyek.

K. Kriszta fotói

San Nicolas kilátó & Plaza San Nicolas

San Nicolas kilátó/San Nicolas tér

Az Albaicín negyedben van.

Itt mindig nagy a turistatömeg - Kriszta fotója

Felfelé tán inkább a 31-es busz, vagy a Plaza Nuevától egy kb. 15 perces meredek felfelé erőfeszítés.

San Nicolás kilátó a város egyik legjobb panorámáját kínálja az Alhambra erődre és a Sierra Nevada hegyeire. A kilátó a Sacromonte negyedben található, és a városközpontból gyalogosan könnyen megközelíthető.

A kilátó maga nem egy hivatalos épület vagy palota, hanem egy tágas, szabadtéri terület, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik Granadára. Sok látogató gyűlik össze itt, hogy a távolból megcsodálja az Alhambra lenyűgöző építményét, különösen a naplemente vagy a napfelkelte idején, amikor a hegyek és az épületek arany színben ragyognak.

Ez a hely népszerű fotózóhely, és gyakran élőzenei előadásokat vagy más kulturális eseményeket tartanak itt. A kilátóhoz vezető utak során lehetőség van különböző boltokban, kávézókban vagy éttermekben megállni, hogy élvezhessük a helyi konyhát, mielőtt megcsodálnánk a lenyűgöző panorámát.

Kriszta fotója

Carrera del Darro

Este, sötétetéskor, avagy vacsorázás után fölöttébb kellemes idő töltés itt sétafikálni. A korzó jellegű, folyóparti sétány egy pontján térré szélesedik ki, és ott gyakran lehet bámulni az utcai zenészeket, meg általában a forgatagot. Hátrány: kevés bolt, és a sétány jelleget megtörő turistabuszok zaja. Előny: az Alhambra látványa. 

A carrera ide vonatkozó jelentése az lenne, hogy fasor, de ez a szó nem igazán illik rá. A Darro inkább egy patak, mint folyó. 

A Plaza Nueva felöl itt kezdődik a sétány - Kriszta fotója

K. Kriszta fotói

Távolról azt hittük, hogy ez egy Bruce Lee szobor, valójában egy helyi híres, cigány (gitano), flamengó táncos és koreográfus szobra

(Monumento a Mario Maya) - K. Kriszta fotója 

Albaicin (Albayzin)

Mozgalmas, roppant hangulatos, múltidéző negyed rengeteg lokállal, kis kávézókkal, teaházakkal, vendéglőkkel keleties illatok terjengenek, de sajnos húgyszag és kutyaszaros bűz is. Nézegethetünk sok kis üzletet (bőrdíszműves cuccok, ékszerek, lámpák stb.). Arab bazáros a feeling. Persze tele van a negyed turistákkal. A magaslatra felkaptatás teljesítéséhez vigyünk magunkkal ivóvizet.

Nagyon jó, hogy a negyed utcáinak többsége gyalogos övezetű.

Szép onnan a kiltás az Alhambrára.

(A 13. században itt a gazdagabbak laktak. Muzulmánok és zsidók.)

K. Kriszta fotói

Katedrális

Santa María de la Encarnación katedrális

A Santa María de la Encarnación katedrális, ismertebb nevén Granada katedrális, egy lenyűgöző katedrális Granada belvárosában, az andalúz város egyik legfontosabb történelmi és vallási jelképe. Az épület a spanyol reneszánsz és barokk stílusjegyeket ötvözi, és az egyik legjelentősebb székesegyház Spanyolországban. Roppant nehezen fotózható kívülről, mivel szorosan körbeveszik a szomszédos utcák.

 

K. Kriszta fotói

A katedrális építése a 16. század közepén kezdődött, és több mint 180 évig tartott. Az építészetileg lenyűgöző struktúra egyik legkiemelkedőbb jellegzetessége a hatalmas, kúpos tornyok, amelyek messziről is jól láthatóak a város felett. A belső tér lenyűgözően díszes és impozáns, gazdag freskókkal, festményekkel és faragott díszekkel, amelyek lenyűgözik a látogatókat.

K. Kriszta fotói

A katedrális legkülönlegesebb része a Capilla Mayor, vagyis a főoltár, amit Diego de Siloé és Alonso Cano tervezett. Ez az aranyozott, barokk főoltár különleges, igazán egyedi látvány. Gigantikus.

K. Kriszta fotója

La Madraza

Ha Granadában szoros a programunk, akkor kihagyható a bemenetel. Könnyen megtalálható a katedrális közelében, és legfeljebb kívülről nézzük meg. Amúgy is gyakran tart zárva, jelenleg újra az Egyetem működteti. A La Madraza az egyik legjelentősebb iszlám tanulmányi központ volt Granadában. A idők során különféle funkciókat látott el. Az épület eredetileg a 14. században épült a Naszrida-dinasztia idején, és a Granadai Egyetem székhelye volt. Itt tanították a tudományokat, a teológiát és az arab irodalmat.

A La Madraza épülete rendkívül díszes és művészien kidolgozott, jellegzetes mór stílusban épült, gazdag mozaikokkal, faragott gipszdíszekkel és finom arabeszk motívumokkal ékesítve.

Az épületet később átépítették és más célra használták, de 2006-ban elkezdték a helyreállítási munkálatokat, hogy visszaállítsák eredeti szépségét és történelmi jelentőségét. Ma már látogatható az épület, és lehetőség van felfedezni az iszlám kultúrára és tanulmányokra gyakorolt hatásait, valamint a Granadai Egyetem történetét és hagyományait.

Kriszta fotója

r. l. fotója

Centrum

El Centro

Ez lényegében a katedrális tágabb környéke. Vannak bőven szűk, óvárosi jellegű utcái, de itt van a sugárútas Gran Via és más modernebb részek.

Granada El Centro nevű része a város központja, ahol a legtöbb városi tevékenység zajlik. Ez a terület Granada modern üzleti és kereskedelmi negyede, ahol számos üzlet, étterem, kávézó és szálloda található.

Az El Centro a város szívében fekszik, és a Plaza Nueva, a Plaza Bib-Rambla és más fontos tereket foglal magában. Itt található Granada fő bevásárlóutcája is, ahol számos üzlet kínálja a helyi termékeket és a nemzetközi márkákat egyaránt.

Emellett az El Centro területén találhatók Granada fontos nevezetességei, például a Santa María de la Encarnación katedrális és a Madraza. Ez a terület kiváló kiindulópontja lehet a város felfedezésének, és könnyen elérhető onnan az Alhambra palota és az Albaicín negyed is.

Az El Centro élénk és pezsgő atmoszférájáról híres, különösen este, amikor az utcák tele vannak emberekkel, akik sétálnak, vásárolnak vagy élvezik az éttermek és bárok kínálatát. Összességében az El Centro Granada egyik legfontosabb és legforgalmasabb része, ahol mind a helyiek, mind a turisták megtalálják a számukra vonzó tevékenységeket.

K. Kriszta fotói

Plaza de Bib-Rambla

avagy Plaza bib Rambla, sőt a helyiek körében használt: Bibarrambla

A Plaza Bib-Rambla Granada egyik központi tere. Számos kávézóval, étteremmel, üzlettel és virágárusokkal körülvéve. A Plaza Bib-Rambla élénk és pezsgő atmoszférájáról híres, különösen napközben, amikor a helyiek és a turisták egyaránt itt gyűlnek össze, hogy pihenjenek, kávézzanak vagy vásároljanak.

A tér nevét a középkori Granadai Koránnak nevezett piacon található mór könyvárusokról kapta. A Plaza Bib-Rambla gyönyörű Neptunusz-kútja, virágos kertjei és nyüzsgő hangulata vonzza az embereket. Esténként az éttermek és kávézók teraszai tele vannak, és a tér még vibrálóbbá válik.

Rendszeresen rendeznek itt vásárokat és eseményeket, amelyek még inkább felpezsdítik a tér hangulatát. Ennek az ittheni lakosok nem örülnek, rendszeresen molinókon tiltakoznak az állandó utcazene és egyéb zajok miatt.

K. Kriszta fotói

Plaza Nueva

A Plaza Nueva (azaz Új tér) egy másik fontos tér Granadában. A városközpontban található, közel az Alhambra palotához és az Albaicín negyedhez. A Plaza Nueva az egyik legjellegzetesebb és legforgalmasabb hely a városban. Sok itt az étterem, kávézó és üzlet. Itt minden a turisták megnyeréséről szól. Nagyon hangulatos az esti órákban, amikor megtelik,  a helyi lakosok és a turisták gyakran itt gyűlnek össze, hogy élvezzék az éttermek és bárok hangulatát.

A Plaza Nueva környékén több nevezetesség is található, például a 16. századi Iglesia de San Gil y Santa Ana (Szent György és Szent Anna templom), valamint a város történelmi központjához vezető több sikátor. A Plaza Nueva különösen jó kiindulópont a város felfedezéséhez, főleg ha az Alhambra palotáját szeretnéd meglátogatni, mivel innen indulnak a buszok és az idegenvezetett séták. A turistának kb. itt van a város közepe.

K. Kriszta fotói

Meglepően sok a parkoló motorkerékpár - K. Kriszta fotója

Eredetileg a Királyi Kancellária (La Real Chancillería de Granada), de ma Andalúzia Legfelsőbb Biróságának (Tribunal Superior de Justicia de Andalucía) székhelye  - Kriszta fotója

Iglesia de San Gil y Santa Ana - A belső rész semmi különös - Kriszta fotója

Calle Navas

(kájje návász)

Kicsike, festői szépségű utcácska telis-tele vendéglőkkel, bárokkal, böltokkal. Délutánonként sok turista jön már csak azért is ide, mert sok része árnyékos. Este fél 10 után rendkívül zsufolttá válik az utca, mert késő este jönnek ide a helyiek is. Ők későn szoktak vacsorázni. A bárok előtt csomó fiatal nagy társaságban borozgat. Nagy a zaj. Vigyázat egyes itteni éttermekben 10 százalékot rászámolnak, ha a teraszon étkezünk. 

Sacromonte negyed

Fontos: stabil lábbeli szükséges a domborzati viszonyok miatt.

A Sacromonte negyed Granada egyik legjellegzetesebb és legérdekesebb része. Ez a városrész híres a barlang lakóhelyekről és a flamenco hagyományairól. A Sacromonte negyed a város északi részén, az Albaicín negyed közelében található, és a város egyik legősibb lakónegyede.

Az egyik fő jellegzetessége a Sacromonte-nak az a tény, hogy a domboldalakban és sziklákkal szegélyezett területeken sok barlanglakás található, amelyek hagyományosan a roma közösség otthonai voltak. Ezek a barlanglakások különlegesek és egyedi jellemzői a kultúrának és az építészeti örökségnek.

Emellett a Sacromonte híres a flamenco hagyományairól is. A negyedben több flamenco tablao (helyszín) található, ahol élő előadásokat tartanak ezen szenvedélyes és érzéki műfajban. Sokan a Sacromonte-t tartják a flamenco születési helyének is.

A Sacromonte negyed lenyűgöző kilátást kínál a városra és az Alhambra palotájára. A látogatók itt gyakran élvezik a sétát a szűk, kanyargós utcákon, felfedezik a barlanglakásokat és részt vesznek a flamenco előadásokon, hogy megtapasztalják Granada kulturális gazdagságát és egyediségét.

Miután szép pirosra pirult a homlokom és átvettük a spanyol osztálykirándulás hangosan éneklő-táncoló diákjaitól az élet szeretetét, felkerekedtünk. Albaicín arab negyedén keresztül indultunk el, szűk utcákon, fehér házak között, hogy bevegyük Sacramontét, a roma városrészt. A Camino Del Sacramontén haladva jobb oldalt végigkísért minket az Alhambra és a Darro folyó völgye.

Sacramontéban a házak sűrűjében érdemes kicsit elveszni, figyelni a helyieket. Ha pedig a Valparadiso-hegy meredek sziklafalába vájt negyedéről többet is szeretnénk tudni, térjünk be a Sacramonte Barlang Múzeumba. A skanzenben a roma lakosság életéről, kézművességéről és hagyományairól tudhatunk meg többet 5 euró belépőért.
Az innen nyíló kilátás pedig, huh. (2024)

K. Kriszta fotói

Múzeum

A szobák belmagassága kb. 175-180 cm. (Én bevertem a fejem)

Kriszta fotói

Egyéb látnivalók

Bazilika

A Bazilika a Virgen de las Angustias (Szűz Mária a Kínok Szűzének) tiszteletére épült, és az egyik legfontosabb vallási hely a városban. A Bazilika neoromán stílusban épült a 19. században, és a Plaza de las Angustias-on található, közel az Alhambra-hoz és a Granada központjához.

A Bazilika impozáns homlokzatát magas tornyokkal és díszes portikuszokkal ékesítették, a neoromás stílus eszközeivel. A belső tér tágas és díszes, sok szép részlettel, díszes oltárokkal és festményekkel. A Bazilika fő oltára középpontjában egy ikon áll, amely a Virgen de las Angustias-t ábrázolja, az egyik legtiszteltebb Mária-kép Spanyolországban.

A Bazilika zarándokok és hívők fontos célpontja, különösen a Virgen de las Angustias-t tisztelő hagyományoknak köszönhetően. Az épületet a turisták is gyakran meglátogatják, hogy csodálják a neoromán építészeti stílus jellegzetes vonásait, és felfedezzék Granada vallási és kulturális örökségének eme fontos részét.

Hammam Al Andalus

Csodás, nagy kiterjedésű arab fürdő (hamam). Nyugis, hangulatos hely gyertyafénnyel. 1001 éjszakás feeling. A másfél órás program 30 euróba kerül per fő. (A masszázs extra költség).

A megeröltető Alhambra program utánra való. Kell előre foglalás fix időpontra, mert csak csoportosan történik a beengedés. Ügyelnek ugyanis arra, hogy ne legyenek a medencék túlzsúfoltak. Másmilyenek mint a budapesti török fürdők, szóval érdemes kipróbálni.

A fürdőt nem könnyű megtalálni. Egy turista információs iroda közelében van.

Egyetemi negyed

Granada egyetemi negyede az egyik legdinamikusabb és legélénkebb része a városnak, amelyet a Granadai Egyetem és a hozzá kapcsolódó intézmények alkotnak. A városban számos kampusz és épület található, amelyek a hallgatók, tanárok és kutatók otthonai.

Az egyetemi negyedben számos kulturális, oktatási és szórakozási lehetőség található. A környék tele van kávézókkal, bárokkal, éttermekkel és üzletekkel, amelyek a diákok és a fiatal felnőttek számára ideális kikapcsolódási és tanulási helyszíneket biztosítanak.

Emellett az egyetemi negyedben számos kulturális esemény és program zajlik, például koncertek, színházi előadások, művészeti kiállítások és sportesemények. A városi élet itt nagyon pezsgő és sokszínű, és a diákok széles választéka érkezik ide a világ minden tájáról.

A Granadai Egyetem történelmi jelentősége miatt az egyetemi negyed különleges kulturális és oktatási központnak számít, amely hozzájárul Granada élénk és fiatalos atmoszférájához.

Realejo negyed

A Realejo Granada egyik legrégebbi és legbájosabb negyede, amely gazdag történelmi örökséggel és egyedi atmoszférával rendelkezik. A negyed a város központjában, az Alhambra palotája és az Albaicín negyed közelében fekszik, és az egykori zsidó negyed részét képezi.

A Realejo a város zsidó közösségeinek egykori otthona volt, és ezt a kulturális örökséget ma is érezni lehet az utcákon, a szűk sikátorokon és az épületeken. Itt található a Granada egyik legjelentősebb zsidó műemléke, a Casa de los Tiros is, amely múzeumként működik és bemutatja a zsidó kultúra és történelem jelentőségét. (Csak előzetes bejelentkezéssel látogatható.)

A Realejo negyedben különleges hangulatot árasztanak a hagyományos andalúz házak, a történelmi templomok és a művészeti galériák. Az utcák tele vannak kávézókkal, éttermekkel és bárokkal, ahol a helyiek és a turisták egyaránt élvezhetik a helyi konyhát és az élőzenei előadásokat.

Ezenkívül a Realejo területén található néhány Granada fontos nevezetessége is, például a Santo Domingo templom és a San Cecilio barlangszékesegyház.

---

A zsidók jelenléte Granadában a középkorban kezdődött, amikor a várost a mór hódítók elfoglalták. A mór uralom alatt a zsidók jelentős szerepet játszottak a város gazdaságában, kultúrájában és kereskedelmében. Granada az iszlám, a zsidó és a keresztény kultúrák találkozásának helyszíne volt, ami gazdag és sokszínű kulturális közeg kialakulásához vezetett.

A zsidó közösség Granadában sokáig relatív békében és prosperitásban élt, de a keresztények visszafoglalása (Reconquista) során a város 1492-es bevétele jelentős változásokat hozott. A keresztények, különösen II. Ferdinánd és Izabella spanyol királyok uralkodása idején, a zsidók és a mór lakosság kiűzésére törekedtek a Spanyol Inkvizíció segítségével.

1492-ben, ugyanabban az évben, amikor II. Ferdinánd és Izabella kiterjesztették hatalmukat Granadára, kiadták a "Granadai dekrétumot" is, amely az inkvizíció kezdetét jelentette. Ez a dekrétum kötelezővé tette a zsidók katolikus hitre térülését. Aki ezt nem tette meg, azt kiűzték az országból. Sok zsidó választotta a megkeresztelést, de  sokan inkább elhagyták Spanyolországot, hogy elkerüljék az üldöztetést és az erőszakot.

Így a granadai zsidó közösség szétszóródott, és a város gazdasági és kulturális élete is megsínylette ezt a kivándorlást. A zsidók üldözése és kiűzetése jelentős hatással volt Granada történelmére és kulturális örökségére.

---

Parque de las Ciencias

(Tudományok parkja)

Kihagyható, rosszul szervezett.

Római híd (Ponte Romano) a Darro folyó felett

A folyó nagy szakaszon szinte teljesen kiszáradt. Lehangoló látvány. K. Kriszta fotója

Érdekességek

1. Miként sok, turistákkal túltelített európai városban, úgy Granadában is rengeteg helyi utálkozva vélekedik a látogatók túltengéséről. Olyanok is panaszkodnak, akik közvetlenül vagy közvetve nagyon is hazsonélvezői a turizmusnak. 

Az egyik központi téren az ablakban kifeszített molinón az áll, hogy. A zajongás megnyomorítja az életünket (El ruido nos impide vivir.) - Kriszta fotója  

További beszámolók

Granada egy varázslatos, sokarcú város, amely egyszerre őrzi keresztény és mór örökségét. A város tereit és utcáit gyakran díszíti Izabella királynő szobra, a templomok csipkés homlokzatai pedig a keresztény múltat idézik. Ugyanakkor minden lépésnél érezni a hajdani mór jelenlétet is: a hegyoldalban kanyargó macskaköves utcák, a puritán homokszínű házak, a boltívek és az apró, meghitt terek mind arról mesélnek, hogy Granada lakói nemcsak arra büszkék, hogy a kereszténység visszahódította a várost, hanem arra is, amit a mórok az itt töltött évszázadok alatt alkottak.

Az Alhambra kétségkívül a város és Európa egyik legkülönlegesebb látnivalója. Nem véletlen, hogy szinte mindent erről neveznek el – köztük a helyi sört is, amely meglepően kellemes ízű, és jócskán felülmúlja a mediterrán térség sok hasonló italát. Maga az Alhambra egy város a városban: részben erőd, részben egykori palotanegyed, amely hatalmas kerttel övezett mór várost is magában foglal. A kert ma már inkább európai stílusú: rózsák, fenyők, tuják és virágágyások váltják fel az egykor gyümölcsfákkal és fűszernövényekkel teli területet. A rózsafélék gyűjteménye viszont továbbra is perzsa hagyományokra épül.

Bár általában nem kedveljük a vezetett túrákat, mert nem szeretünk turistacsoportok ritmusához alkalmazkodni, az Alhambra esetében mégis ez tűnt a legjobb választásnak. Egyrészt azért, mert az idegenvezető hasznos és érdekes információkkal fűszerezte a két és fél órás séta minden percét, másrészt mert a vezetett csoportok másik bejáraton juthatnak be a palotanegyedbe, így elkerülve a hosszú sorokat. Aki egyénileg próbál belépőt venni, gyakran napokkal előre foglalnia kell, míg vezetett túrákra még később is találni helyet. Márpedig a szultán egykori lakóhelye kihagyhatatlan látványosság: az arab művészet nonfiguratív mintáiban megmutatkozó gazdagság és harmónia ritka élményt nyújt. Az Alhambra híres oroszlános szökőkútja azért különleges, mert a hagyomány szerint zsidó művészek alkotása, így nem sértette az iszlám figurális ábrázolásokra vonatkozó tilalmát.

Granada és Malaga között kényelmesen lehet utazni busszal vagy vonattal is. A vonat valamivel drágább, átszállással jár, de cserébe lenyűgöző tájakon halad át. Útközben érdemes megállni Rondában, amely sokkal bájosabb, mint amit a neve sejtet, vagy akár Marbellában is, ha van idő egy kis kitérőre.

Alhambra: Az ókori mór monarchia szent helye és erődítmény komplexuma -  K. Kriszta fotója

Granada lakói hihetetlenül nyitottak és befogadóak. Az ember az utcákon sétálva azt tapasztalja, hogy zsidók, arabok, ázsiaiak, európaiak, afrikaiak és a világ minden tájáról érkezett emberek élnek itt egymás mellett békében. Különböző kultúrák, bőrszínek, arcvonások keverednek, és ami igazán különleges: nem rombolják, nem fojtják el egymás hagyományait, hanem épp ellenkezőleg – gazdagítják és erősítik azokat. A granadaiak számára ez természetes, és ők maguk sem értik, miért kellene másképp lennie. Miért ne fogadnák el a másikat olyannak, amilyen? Miért ne tanulhatnának tőle? Ez a kíváncsiság és nyitottság nemcsak az itt élő régiekre, hanem a frissen érkezőkre is jellemző. Barátságosak, jókedvűek, érdeklődőek mindenkivel szemben.

Az arab bazárban zsidó gyertyatartót éppúgy találni, mint helyben termelt zöldséget és gyümölcsöt Mohamed nevű kereskedő standján. A gasztronómia kavalkádja lenyűgöző: pakisztáni, marokkói, libanoni, granadai és sok más konyha ízei csábítanak minden sarkon. Granada pezseg, lüktet, él – mintha maga a város lenne egy hatalmas szív, amelyben az utcák az erek. A fűszerboltokból áradó illatok feledhetetlenek: helyi sáfrány, messziről érkezett kardamom, fahéj, bors és más egzotikus fűszerek aromája tölti meg a levegőt. A spanyol füstölt paprika illata keveredik a narancsfák virágának, a friss mentának és a készülő ételek illatával – mindez együtt alkotja Granada egyedi illatát.

És persze ott van az a látvány is, ahogy az emberek megtöltik az utcákat. Munkaidő után és hétvégén, különösen szombaton, a város szinte ünneplőbe öltözik. Mindenki kint van: a családok – és itt valóban nagy családokról van szó – együtt ülnek az éttermek, tapas bárok, kávézók és cukrászdák teraszain. Nagyszülők, szülők, gyerekek, unokák, rokonok, sokszor nyolc-tíz fős csoportokban. Aki nem tud járni, azt kerekesszékkel hozzák, akinek segítség kell, azt kézen fogva vezetik. Eszükbe sem jut elrejteni, elszigetelni idős, beteg vagy fogyatékkal élő családtagjaikat – számukra teljesen természetes, hogy ők is ott vannak, velük együtt, mert a család szent. És ez nemcsak a sajátjukra igaz: mások családját is ugyanazzal a tisztelettel kezelik.

Generalife - K. Kriszta fotója

Az autónkat a Jardines del Triunfo közelében, az Avenida de la Constitución alatti mélygarázsban hagytuk, majd egy rövid pihenő és egy frissítő ital után elindultunk felfedezni Granada belvárosát. A város hangulata már az első lépésektől magával ragadott, és eszembe jutott az a híres mondás: „Adj a koldusnak alamizsnát, asszony, mert nincs fájdalmasabb, mint vaknak lenni Granadában!” Valóban, mi is úgy bolyongtunk a városban, mintha a szemünket még mindig az Alhambra bűvölete kötné le. A látvány annyira lenyűgöző volt, hogy szinte észre sem vettük a körülöttünk lévő új részleteket – az Alhambra emléke mindent elhomályosított, és úgy sétáltunk Granada utcáin, mintha vakok lettünk volna a város többi csodájára.

---

,, Mi amikor ott jártunk, egy 500 éves kolostorban volt a szállás, közvetlenül a Río Darro folyó partján, Albaicín negyedben. Az egyik legnagyobb élményünk az volt (az Alhamrán kívül),hogy meglátogattunk egy utcát, ami egy tipikus arab bazár volt. Azonkívül a kis sikátoros utcákban nagyon gyakran gitároznak,flamencót táncolnak a helyiek. Van egy különleges fagyizó is a belvárosban, ahol az ember a tölcsérbe egy darab torta alakú fagyit kap. (D. M.,)

Fotóegyveleg

Egy aguador a teherhordó szamárjával - Hajdan az aguador-ok hozták a friss vizet vidékről - Hol?: Plaza de la Romanilla - K. Kriszta fotója

K. Kriszta fotói

Modern városrész, háttérben a Sierra Nevada - K. Kriszta fotói

Vissza az elejére

Kommentek