.
Kriszta fotója
Lakosság (2024-ben): 701 ezer - Sevilla (szevijjá) a spanyolországi Andalúzia legnépesebb városa ("fővárosa")
A város a Guadalquivir (gvádálkivir) folyó partján fekszik.
Kriszta fotója
2. A Santa Cruz negyed (néhai zsidónegyed) a virágokkal teli balkonokkal, az árnyékos sikátorokkal, és a sok hangulatos vendéglővel
3. Tapas és tinto de verano
4. Hallani az éppen asztalra hozott gambas al ajillo olajának sercegését
r.g.
5. A vasárnapi utcai vásárok
6. Rokonszenvesen merész húzás volt az óvárosban felépíteni a Metropol Parasol (Setas) ultramodern faalkotást, piacot
,, Emberek! Sevilla hatalmas pozitív meglepetés volt számunkra. Elképesztően szép, csodás város, rengeteg lenyűgöző utcai életképpel. Andalúziai körutazásunknak magasan ez volt a csúcspontja. Minimum két teljes nap, de inkább 3. (aji, 2019. október)
"Ebben a városban nem érdemes korán kelni, aztán reggel nyolckor már fürgén turistáskodni. Rövid tartózkodásunk alatt azt tapasztaltuk, hogy az élet nagyjából délelőtt tíz óra magasságában indul el, délután kettőig zajlik minden normálisan; akkor bezárnak az üzletek, majd 5-kor újra kinyitnak, és kb. 9-ig az emberek jönnek-mennek, vásárolnak, sétálgatnak. Beülnek kedvenc bárjukba, focimeccset néznek, ha nincs elég ülőhely, hát állva, söröskorsóval a kezükben; esznek egy-egy tapast, sütit hozzá. A vendéglátóhelyek nagyjából éjfélig nyitva vannak, utána csendesedik el minden." forrás
"A várost a Guadalquivir folyó szeli ketté, mely igazi edzőterep a kajakosok számára lassú folyása miatt. Partja remekül van hasznosítva és további sportolási lehetőséget kínál bicikliútjával, ahol esténként sokan futnak és kerékpároznak. Szélesebb részein tereket alakítottak ki szobrokkal, és padokkal ellátva. Kellemes, árnyékos, fákkal övezett sétálóutcaként funkcionál. A városi forgalom szintje alatt közvetlenül közelíthetőek meg innen a támfal oldalában kialakított bárok és a bikaviadal múzeuma. Gyakran emelik a hangulatot rézfúvós koncertek." forrás
Kriszta fotója - art. dir. aji
,, Spanyolország top turistacélpontjai közül (szerintem) méltatlanul hiányzik. Számomra abszolút kedvenc lett. A katedrális, az Alcazar, és a Plaza de Espana … <3 Biztos, hogy nem utoljára jártunk itt. :)
Érdekesség: 1. A megosztó külsejű Metropol Parasol tetejére lifttel fel lehet menni (ha a lépcsők le vannak zárva, nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem lehet felmenni,a lifteket az alagsorban lehet megtalálni), számomra különleges élmény maradt (a belépőből 1 euró lefogyasztható a tetőn lévő kávézóban.).
Az éttermek egy fokkal drágábbak, mint Malagában, és mi rendszeresen 23:00 körül akartunk vacsorázni, ami nem ment egyszerűen. De a Parasol lábánál van egy tapas bár, ami 24:00 ig tuti nyitva van, finom, pénztárcabarát, kedves kiszolgálással (La Gorda de las Setas) (b.é., 2018)
Kriszta fotója
Bérelt autóval vagy vonattal Madridból. Az első spanyol AVE (igen nagyon gyors vonat) az 1992-es Expora készült el, azóta is prímán működik.
Hetente kétszer Budapestről a Ryanairrel.
"Budapest és Sevilla között egyelőre nem találunk közvetlen repülőjáratot. Mivel a hagyományos légitársaságok járatai közül sem találunk Sevillába tartót, az átszálláskor sokszor 7-8 órás várakozásra is fel kell készülnie a lelkes erasmusosnak. A tapasztalatok azt mutatják, hogy leginkább talán a Budapest-Barcelona-Sevilla, vagy a Budapest-Brüsszel-Sevilla útvonalon való közlekedés éri meg a legjobban. Nem csak a fapadosokat érdemes ugyanakkor figyelni, hiszen időben kapcsolva a spanyol Iberiánál is ki lehet fogni kedvező ajánlatokat. (2016)" forrás
Az üzletemberek által frekventált 3 és 4 csillagos szállodák jó része a város szélén található. Hétvégéken (péntek-hétfő) kedvező árakon kínálják szobáikat a turistáknak. Június-augusztus forró hónapjaiban érdekes módon kedvezményes szobaárak foghatók ki. Viszont márciusban és áprilisban (húsvét és az áprilisi ünnepek) idején dupla árak vannak.
Ajánlott szállodák a jó ár-érték alapján:
Metróval
Újdonság a városban, sajnos még csak egy vonalon jár a város déli részén.
"A metróban a jegyvásárlással komoly akadályba ütköztünk. Szerencsére egy kedves helybeli hölgy segítségünkre sietett, és beütötte az automatába a szükséges információkat. Vagyis, megkérdezte, hova megyünk, aztán azt is, hogy onnan visszafelé is metróval jövünk-e, ennek megfelelően nyomkodta a képernyőn a megfelelő szöveget, de én a harmadiknál már elvesztettem a fonalat. Végül a gép kiadott egy kis kártyát, ez, amint a hölgy mondta érvényes kettőnknek oda-vissza. Tényleg így volt, mert az automata kapu mindkettőnket beengedett. Lementünk a mozgólépcsőn, és vártunk egy-két percet. A sevillai metró egyébként nagyon klassz, túl azon, hogy – amint láttam – bliccelni nem igazán lehet, azt is megakadályozták, hogy bárki a kocsi elé kerülhessen." forrás
Villamossal
Sajnos - még - csak egy vonalon, de a fejlesztését már beígérték.
kr
Busszal
"Sevillában a busszal való közlekedés a legegyszerűbb és leggyorsabb, ha egy kicsit messzebbre mész. Egy jegy 0.90 euróba kerül. A buszok reggel 6 és este 11:15 között közlekednek naponta. A turisztikai iroda térképet bocsát rendelkezésre a buszvonalakról, így segítik a tájékozódást. Ha sokat utazol busszal,akkor érdemes egy feltölthető kártyát venni valamelyik trafikban. Ha legalább egy hónapig tartózkodsz a városban, és gyakran használod a tömegközlekedést, vásárolj bérletet. Az autóbusz hálózatot körjáratok (C1, C2, C3 és C4), és egyéb vonalak (északi, déli, nyugati és keleti) alkotják. A legtöbb buszra az alábbi négy csomópontban tudsz felszállni: Plaza Nueva, Plaza de la Encarnación, La Barqueta, Prado de San Sebastian" forrás
kr
Autóval
Turistáknak felejtős. Gyakorlatilag az utcán nem lehet parkolni a belvárosban, sokszor a közlekedés is gyorsabb gyalog, mint kocsival. Ahol van parkolóhely, az ehet fehér, sárga vagy kék. Ennek függvényében kell fizetni is érte. Akinek feltétlenül kocsival kell megnéznie Sevillát, azt ajánljuk, hogy egy mélygarázsban tegye le az autót és vágjon neki a belvárosnak gyalog. Mindenki jobban jár.
Kivéve a lovaskocsiknak - Kriszta fotója
kr
"Az egyéni közlekedésben az autó a legnépszerűbb, bár rengeteg motoros, öltönyös, kiskosztümös helybélit látok nap, mint nap. Terenként legalább 10-15 motor parkol a belvárosban, és megannyi bicikli is. Annak ellenére, hogy mediterrán vidéken vagyunk, a közlekedés igen balkáni a többsávos, autópályaszerű utak kivételével. Bár a lámpák piros és zöld jelzéseit betartják, a helyiektől hamar eltanultam, hogy a közlekedés irányát nem kötelező betartani – vonatkozik ez a biciklistákra. Például az iroda és a munkahely között 5 utcán haladok végig. Ebből 4-en szemben a forgalommal, az úttesten az autók mellett és között, mivel arrafelé éppen nincsen bringaút és a járda sokszor mindössze 50 centiméter széles, – gyakran csak 30! -, azt pedig az álmodozó gyalogosok foglalják el. Továbbá sok út és utca egyirányú, utóbbi azért, mert túl keskeny a több sávhoz. Sokszor már a kikanyarodás is bonyodalmat és nehézséget jelent." forrás
Egy keskeny, járda nélküli utcában a tábla arra figyelmezteti az autósokat, hogy ott a gyalogosoknak van abszolút elsőbbsége
Kriszta fotója
Taxival
Cabify, nem kifejezetten drága és rengeteg van belőle.
kr
Uber
Van, de nem sokkal olcsóbb, mint a taxi és este sokat kell várni rájuk. Itt is, mint sok helyen a világban, a taxisok sztrájkkal reagálnak az überre.
Bicajjal, rollerrel
Sevilla sík domborzatú város s ez előny a kerékpározóknak, viszont a városi forgalomban az autósok nem igazán tolerálják a bicajosokat, szóval óvatosan kell mindenféle járművön kerekezni. Békésen megférnek a rolleresek a bicajosokkal a biciklis sávokban, már ahol van ilyen. A kicsi sikátorokban kifejezetten előny a bicaj.
"Nagyon jó a város kerékpár úthálózata, aminek használatához a város különböző pontjain, 200-300 méterenként lehet városi biciklit bérelni. A „servi bici” szolgáltatást határozott időszakokra lehet megvásárolni 150 Euros letét ellenében. Ezután a szolgáltatás éves díja csupán 15 Euro. A servi bici automatákban lehet bankkártyával fizetni, úgy, mint ahogyan a metró, villamos és buszjegy-bérlet kiadó automatákban is. Bicikliket sűrűn lopnak hétvégén, a délutáni kihalt utcákról. Az enyémet is ellopták az utolsó előtti héten egy hétvégi túlórázás ideje alatt, de szerencsés módon hagytak helyette egy másikat, aminek csak a kerekeit kellett felpumpálnom ahhoz, hogy működőképes legyen. A lopott biciklik továbbértékesítésének módját nyilván nem kell részleteznem. Az viszont érdekes, hogy a servi bici járgányokat is képesek ellopni, átfesteni és továbbadni igen olcsón." forrás
Tábla, ami arra figyelmeztet, hogy abban az utcában délelőtt 10-től 22 óráig csak tolva lehet közlekedni a bicajjal - Kriszta fotója
Bird itt is. - Kriszta fotója
Tapas ügyben Sevilla nagyon jól áll. Az étlapon általában két oszlopban vannak feltüntetve az árak: tp, azaz tapas vagy ración, azaz egész tál. Érdemes a tapasokból 2-3-at kipróbálni. A vendéglátó helyek többsége ragaszkodik a sziesztához, de a nevezetességek környékén általában könnyen találunk olyanokat, akik egész nap nyitva vannak. Reggelire 8 előtt senki se gondoljon, még a kisközért is zárva lesz.
Hangsúlyozottan ajánlott vendéglátóhelyek:
Alcázar (Andalusi,tapas) - Cím: Calle Peris Menchela 22 - nem turistás, fantáziadús étkek, rokonszenves, egyszerű, de nagyszerű
Kedvencem: a Gambas al Ajillo (gámbász ál áhijo), azzaz fokhagymás sült garnélarák - kr
"Ha ételt keresel, a tapas bárokat ki ne hagyd! Gyorsabb megoldásnak a szendvicsezők is tökéletesek. A látványosságokhoz közel nagyon jópofa hely a Taberna el Papelon. Reggelizni is, vagy nap közben egy helyi sajtokkal és sonkákkal megpakolt szendvicsre megállni. A leginkább pénztárcabarát megoldást pedig a 100 Montaditos nevű lánc szendvicsezői nyújtják. Itt egy és másfél euróért kapunk egy-egy kisebb szendvicset, egy euróért egy pohár sört. (2014)" forrás
Tortillák - Kriszta fotója
Kriszta fotója
Sevilla sok helyi specialitást kínál, így ha a városban járunk, érdemes megkóstolni néhányat az alábbiak közül:
Tapas: Sevilla híres a tapas ételeiről, amelyek kis adagokban tálalják a különböző fogásokat. A tapasok között találhatunk sült paprikát, tortillát, churrost, jamont, és még sok más finomságot.
Gazpacho: A gazpacho hideg zöldségleves, amely kiválóan illik a forró nyári napokhoz. A leves tartalmaz paradicsomot, paprikát, uborkát, hagymát és fokhagymát.
Salmorejo: Ez egy másik hűsítő hideg leves, amely hasonló az előzőhöz, de fokhagyma és kenyér is van benne. Általában pirított kenyérkockákkal és sonkával tálalják.
Pescaito frito: A pescaito frito egy hagyományos andalúz tengeri étel, sült tengeri herkenytyűkkel (például rákok, tintahalak, garnélák, fehér húsú halak).
d. l.
Sevilla-i narancslé: Sevilla híres a narancsainak ízéről és illatáról, így érdemes megkóstolni a frissen facsart narancslét, amely minden étkezéshez és időponthoz illik.
Kávé: A spanyolok nagy kávéivók, és Sevillában számos kávézó és étterem kínálja a helyi kávéfajtákat, mint például a café solo (erős, fekete kávé), a cortado (kávé tejhabbal) és a café con leche (tejeskávé).
Tocino de cielo: Ez egy hagyományos spanyol édesség, amely egy tojás és cukor keveréke, amelyet sütés előtt tejjel öntöznek. Általában kis adagokban tálalják, és remek édesség után a tapasok és tengeri ételek után.
Nincsenek a belvárosban bevásárlóközpontok , csak néhány régi passzázs. Mindent tradicionális kisboltokban intéznek vagy a város szélére kiautózva. A legfelkapottabb bevásárló utca a Sierpes, csodára szép, de pici és szűk ez is.
Kriszta fotója
"Hát akkor, a katedrális és az Alcázar holnapra marad – állapítottuk meg. Nem baj, mondtam. Legalább lesz időm arra, hogy vegyek egy rendes cipőt. Ami ez után következett, az általában a férfiak rémálma: boltok. Boltok, és még boltok. Különös tekintettel a cipőkre. De este nyolc órakor diadalmasan léptem ki új szerzeményemben Paco Rodriguez üzletéből, végre nem éreztem satuszerű szorítást, emberem tekintetében is halvány fényt láttam kigyúlni, hogy talán most már vége van megpróbáltatásainak, borítsa a feledés jótékony homálya." forrás
Mercado de Triana
Kriszta fotója
"A trianai piac rögtön a Puente de Isabel II, a városrészt a folyó túlpartjával összekötő, és az 1800-as évek második felében épült híd trianai hídfőjénél található. Masszív halszag uralkodik, de aki bírja, annak maga a Kánaán. Sok helyen lógnak hasonlóképpen a sonkák, egyébként a tapasbárokban is, mindegyik aljába bele van szúrva egy-egy csúcsos, kúp alakú edényke, abba folyik ki a sonkalé. De megvehetjük a sonkát szeletelve is, persze, mellé számtalan, remek sajtot. Vagy itt volt ez a zöldséges bácsi, akinél a fűszereket, illetve teákat vettem, aztán csak itthon fordítottam le, hogy tulajdonképpen mit is. Azt mondja, az egyik azahar, vagyis narancsvirág, a másik valeriana, ami ugye macskagyökér, amiből nyugtató teát lehet főzni. Majd kipróbálom. Aztán van itt Te rojo, ami vörös tea, továbbá, egy sanguinaria feliratú, amit a fordító csak angolra volt hajlandó átírni, ennek értelmében bloodroot, vagyis vérgyökér… Van még a szatyromban egy csomag, amit fűszerkeveréknek gondoltam; szerepel rajta, hogy Espino blanco, amit galagonyának fordít a Google. Nos, ez lesz a következő kaland, hogy megfelelő felhasználási területet találjak szerzeményeimnek. A táskámból rövid úton ki kellett ebrudalnom a fűszercsomagot, ugyanis számomra érthetetlen módon penetráns lábszagot kezdett árasztani magából. Külön-külön egyik sem büdös, na de együtt... Amikor a piacos túra után, az étteremben először nyúltam a táskámba, majd’ megszédültem, és erősen bíztam abban, hogy elég gyorsan elzártam a szagok útját ahhoz, hogy rajtam kívül más ne érezze, pláne, nehogy hozzám kapcsolja." forrás
Alternatív bulihelyek az Alfafa és az Alameda térségében összpontosulnak. Trianában a folyóparti Betis utcában egymást érik a nyugis és a zajos bárok, éjszakai lokálok.
"A folyópart trianai oldala, a Calle Betis fogalom, és az egyike a város legfelkapottabb szórakozó negyedeinek; főleg a flamencóról híres. Lehet hallgatni, táncolni flamencót, sevillánát (egyfajta flamenco), lehet énekelni, improvizálni, és spontán módon, új hangszerekkel modernizálni, átírni az amúgy is szabad improvizációnak teret engedő műfajt. Erre a környéken szórakozó profi zenészek nagyon nyitottak Lehet populáris zenére is táncolni, és rock bár is van itt, néha élő koncertekkel.
A folyóparti támfal az utcával kőpad formájában egyesül. Esténként majdnem minden centiméterén ül valaki; hol a hozott, hol az utca valamelyik bárjában vásárolt italát iszogatva. A hangulat hajnal felé átcsap önfeledt ujjongásba és kiszivárog a környező utcákba, többek között a miénkbe is, és hol kifinomult flamenco énekléssel, hol ittas ordibálással vagy éppen baráti nevetgéléssel töri meg a szuszogó csendet. Motorosok is rodeóznak erre egész éjjel, úgy félóránként egy elrobog az ablak alatt, de azt az élményt, amit az egyik váratlan vallási felvonulás (spanyolul procesión) nyújtott, semelyik eddig említett nem múlta felül." forrás
Flamenco műsorok
"Sevillában többek között a Casa de la Memoria de Al-Andalusban tartanak minden este flamenco műsort. Ha szeretnél biztosra menni, akkor érdemes előre jegyet váltanod, mert a hely kicsi és kevés néző fér be egy előadásra. A flamenco táncesteknek Andalúziában komoly hagyománya van, hiszen ez a tartomány a tánc hazája. A szenvedélyes, tüzes tánc az andalúz romák nyomán terjedt el. Nagyon érzelmes, szenvedélyes tánc és erős érzelmeket fejez ki. A flamenco varázsa a tánccal kifejezett szerelemben, örömben, gyászban, elfojtásban és szenvedélyben rejlik, sajátossága pedig a jellegzetes, kecses kéztartás és a fodros táncruha. A flamencot gitárral, castanettával és énekkel kísérik. Vétek lenne kihagynod a flamenco táncelőadásokat. (2014)" forrás
Sevillában szorgosan munkálkodnak a zsebtolvajok. Kedvelt munkaterepük az embertömeg, például a tömött buszokon. Gyakori, hogy a tolvajok magukat turistának álcázzák és a nagy kibontott térkép leple alatt továbbítják a szajrét.
Nem biztonságos környékek: La Macarena (túl aktív az utcai drogkereskedelem),
A rend délceg őrei - Kriszta fotója
R. Gyuri fotója
m.i. fotója
Kellemetlenségek
"Este 10 körül, ahogyan hűl a levegő az olajfák illata felerősödik, és kellemes kesernyés fanyar pára lepi el az utcákat. Az illatok nagyon különösek itt, igazán sokfelé látni jázminbokrokat. A belsőudvarokon közkedvelt ez a növény és a házak külső falait is gyakran futtatják be vele; például olyan híres épületek falait is, mint a Casa de Pilatos és az Alcazar. Illata már messziről érződik, és varázslatossá teszi a legátlagosabb utcát is. Ezt ellensúlyozandó vannak kellemetlen szagok is, méghozzá elég sűrűn. Majdnem minden utcasarkon van 2-3 konténer a lakosok szemetének gyűjtésére, mivel a társasházaknak nincsen saját szeméttárolója. Ez természetesen csak a régi negyedekre igaz, azokra, amik Sevilla leglátogatottabb és legszebb részeit alkotják. Az 50 méterenként felcsapó bűzt teljesen megszoknom a mai napig nem sikerült. A szelektív hulladékgyűjtésre átlagosan nem figyelnek oda, minden mindennel keveredik, hiába van külön kuka a műanyagnak és az üvegnek. Ez főleg a Triana nevű kerületre vonatkozik, ami a helyiek mondása szerint külön falu és nem is Sevilla. „Sevillától” a Guadalquivir folyó választja el, és két híd köti össze vele. Én a két híd között lakom, három utcával beljebb a parttól. Más kerületekben másfajta szelektív konténereket láttam, és úgy tűnt, hogy rendeltetésszerűen használják őket. A darabos szeméten túl a felmosó lé is az utcára kerül, szó szerint. Nem kellemes, amikor felcsap az ember csupasz lábára, ahogyan végiggurul benne kerékpárral. (Ez a szokás Madridban is igaz egyes negyedekre.) A belvárosi utcákat ellenben profi módon takarítják, gépekkel, minden nap, éjfél körül és ott nagy a tisztaság." forrás
"A sziesztára érdemes odafigyelni, ugyanis a legtöbb bolt be van zárva délután 14-18 óráig. Vasárnap szintén zárva vannak még a legnagyobb áruházak is. Előfordult, hogy még este kilenckor is 42 fok volt, ezért a délutánt érdemes otthon tölteni és aludni (aki tud). A szieszta miatt kitolódik a délután, vacsora általában 10 óra körül van és a buli helyek sem nyitnak hajnali 1-nél előbb. Utána viszont reggel 6-ig tart egy átlagos party. Naptejre nagy szükség van!!! " forrás
"Sevillában néhány dolog kivételével minden olcsóbb, mint Magyarországon. Ami viszont jóval drágább: a pékáru és az étteremben étkezés, valamint a lakások bérleti díja. Ez utóbbi majd háromszorosa a Budapesten megszokott áraknak. " forrás
,, A történelmi belvárost nagyon szépen rendben tartják, csakúgy, mint az Alcazar-t. Talán érdemes kora du. meglátogatni a várat és a kerteket, mert délelőtt rengeteg a turista. Igyekeznek a nagy meleg előtt végigvinni a csoportokat a kerten, ezért szörnyű a tömeg." (Andi, 2016)
- Sevillában iható a csapvíz.
- Itt is csipognak a szemaforok, úgy mint Toledoban.
- Nyilvános WC-k nem nagyon vannak, de minden nevezetességnél van WC, általában piacokon is.
- Itt is sok a pad az egész városban, ami abszolút pozitív. (2019)" forrás
Van egy előnyös és praktikus városnézési bérlet, a Sevilla City Pass. Fő előnye, hogy a nevezetességeknél nem kell sorban állni. Benne van egy repülőtértől hotelig történő transzfer (max. 3 főnek). Nincs fix időkeret sem! Belépőjegyeknél 20 százalék kedvezményt nyújt.
63 euró/felnőtt, de többnapos Sevilla-i tartózkodás esetén megéri. Ezen a biztonságos honlapon lehet foglalni.
750 euróig terjedő bírság sújtja azt, aki ott az utcán hugyozni merészel - Kriszta fotója
Kriszta fotói
Metropol Parasol
Avagy Setas de Sevilla. Azt mondják magukról, hogy ez a világ legnagyobb fából készült építménye, lelkük rajta. 5 szintje van, majdnem 30 méter magas, igazán impozáns építmény. Ami láthatóan nagyon különleges az, hogy szinte összeér az őt körülvevő házakkal. A tetőn egy kilátót is nyitottak, ott a belépőjegyér 3.- eurót le kell perkálni. 9.30-tól 23.30-ig van nyitva.
Kriszta fotói
Figyelem, aki most készül: Alcazarba a kiadott időpont nem a kapun való belépésre érvényes, hanem ezen időpont előtt negyed órával ott kell lenni az adott épületegyüttes palotájánál, Alcazarnál nagyon szigorúan vették, ott pontosan indult a vezetés és elvettek mindent, mindent be kellett zárni egy szekrénybe, Alhambránál volt egy-két pár akik elkéstek, és beengedték őket a fél órával későbbi időpontban is. Tehát minimum egy órával korábban ott kell lenni, mert számolni kell azzal,hogy az ember sokáig sorban áll, míg bejut és míg elgyalogol az adott épülethez.(v.n.,a, 2019)
"Nem szabad kihagyni az Alcazart, amely a kalifák gazdagságának jelképe. Egy hatalmas palotanegyedet kell elképzelni. Számos belső udvarral, kertekkel, kis zugokkal és pavilonokkal, amelyeket csodás sétányok kötnek össze. Megtalálható benne többek között az Igazságügyi palota mór stílusú termei, kerttel, szökőkutakkal, a királyi kápolna, ahol Izabella királyné Kolumbusz Kristófot fogadta, az Oroszlán udvar, ahonnan a királyok hálószobája nyílik, a követek terme, mór stílusú építészeti remek, kupolával, gazdag díszítőelemekkel. A kert sétányait olyan mennyiségű virág díszíti, hogy aki nem látja saját szemével, ésszel szinte fel sem érheti. A citrom - narancs- stb. ligetekben barokk, reneszánsz épületek pompáznak, az egyikben még Kegyetlen Péter kegyencnőjének fürdői is megcsodálhatók." forrás
"Nagy megtiszteltetés érte a Trónok harca stábját, hiszen a produkció kedvéért, most először lezárták az Alcázart, ez lesz ugyanis a filmbeli Martell-ház nyári rezidenciájának színhelye. Az Alcázar nem más, mint egy gyönyörű palota együttes csodás kertekkel és udvarokkal. Az Alhambra miniatűr másaként aposztrofált épületegyüttes eredetileg mór erőd volt, majd királyi kastélyként funkcionált." forrás
"Az Alcázar palotaegyüttese a Világörökség része, mely eredetileg mór erőd volt; az Alcázar (arabul al qasr) erődöt és palotát együttesen jelent. Az erődöt eredetileg egy római kori szentélyre építették. Palotává alakítását a mórok kezdték el a 700-as évek elején. 720-tól az arab uralkodók rezidenciájaként szolgált, és folyamatosan bővült újabb lakosztályokkal és fogadótermekkel. Teraszos kertje többféle típusú udvarra tagolt; csobogók, szökőkutak és tavak hűtik levegőjét, amit a magas, galériás támfal őriz. Számomra az élmény hol vadonszerű és Rousseau-i hangulatot idéző, hol a Seurat festmények nyugalmával és emelkedett eleganciájával tölt el; a pávás kertrészben főleg. Mintha elvarázsolt mesevilágban sétálnék, szinte várva, hogy a megszelídített oroszlánok és párducok bármelyik pillanatban táncolva bújjanak elő a növényzetből. Vad zöld futónövények és fikuszok, óriás pálmafák és narancsligetek, angolos sövények, és zöld pázsit jellemzi a kertet. A pavilonjai, padjai azulejos-szal (színes csempével) díszítettek. Az Alcázar palotaegyüttese páratlan, rendkívül gazdag és harmonikus, felemelő élményt nyújt." forrás
Sevillában, sőt, egész Spanyolországban a kedvenc épületem a Real Alcázar, mert olyan nekem, mintha megelevenednének az Ezeregy éjszaka meséi.
Hihetetlen részletgazdag ez a hely, falai csipkézettek, színesek, belső udvarában érik a citrom és a narancs, hatalmas kertjében labirintus, ahol pávákkal nézünk farkasszemet.
Alcázar plusz Hop on Hop off Bus foglalás itt. Nem kell sorban állni!
Kriszta fotója
"A Plaza de Espana félkör alaprajzú épületét art deco és neo-mudéjar stílusban az 1929-es Ibér-Amerikai Világ kiállításra építették a Maria Luisa parkegyüttes részeként. A Star Wars II egyes epizódjait itt forgatták. Az épület csempével díszített alkóvjai Spanyolország tartományait képviselik térképeket és nevezetes történelmi eseményeket ábrázolva. Lépcsőházait eozin mázas, ragyogó kerámiaburkolat díszíti. Az épület által bezárt tér jelenleg felújítás alatt van." forrás
Sevillában a Plaza de Españán reggel 8-kor egy lélek sincsen. Még a nap sem süt ide. A flamenco táncosok nem bemutatóznak, a lovaskocsik nem mennek körbe-körbe és még a nagyüzemi csónakázás sem kezdődik el. Aztán hirtelen rásüt a nap, megjelenik az első utcazenész és beindul az élet.
Szeretem ezt a teret. Nem azért, mert itt forgatták a Star Wars - A klónok támadásából bizonyos jeleneteket. Nem azért, mert 50 000 négyzetméterével Spanyolország egyik leglátványosabb tere. Nem csak azért, mert modern, kevesebb mint 100 éves, és mégis sikerült ilyen kifinomulttá, tekintélyessé tenni. (Kicsit olyan nekem mint egész Spanyolország.)Kriszta fotói
,, Ezt a teret a Parque de María Luisaban alakították ki az 1929-es Ibero-American világkiállításra. Gratulálok hozzá! Véleményem szerint Európa hatalmas látnivalói közé kellene helyezni, nemcsak a látványa miatt, hanem a mitikussága vagy a spanyol nemzeti tudat miatt is. Aki kedveli a neoreneszánszt, art decot és mór építészeti stílust, annak ez egy paradicsom. Ha nem ismered, de külföldön vagy és idegenvezetőtől hallod ezeket az elkapott szavakat, akkor biztosan jó helyen vagy! Valójában ez a tér és épület komplexum arról szól, hogy a spanyol városok mindegyikének van egy kis szentély kialakítva, gyönyörű azulejokkal (csempe), címerrel, jelentős történelmi eseményekkel, térképpel, szóval mindennel, amiért a spanyolok elzarándokolnak ide, hogy láthassák városuk bemutatását. Ez a csempe leginkább itt Andalúcíában és Portugáliában meghatározza nem csak az épületek külsejét, hanem belsőépítészetben is használják, ami kezdetekben csak a kék (azul) árnyalataiból állt." forrás
Kriszta fotói
Kétféle belépőt árulnak, az egyik 12.- euró és be lehet vele menni a földszintre és az emeletre is. A másik csak a földszintre szól, 10.- euróért. Mivel a ház legnagyobb ékessége a kertek és a csempék, ezeket a földszinten is elegendő megnézni. Csempében egyébként verhetetlen a ház, nagyon szép.
Kriszta fotói
A világ legnagyobb gótikus katedrálisa. A helyiek szerint. A belépőjegy 9.- euró, ezzel lehet a Giraldába is felmenni. Adnak gyerek- és nyugdíjaskedvezményt is belőle.
,, Van egy kegyetlen nagy katedrálisuk, mely az egyik legnagyobb templom a világon, továbbá a legnagyobb gótikus templom a Földön. Már kívülről érződik, hogy ez valami orbitálisan nagy, van idő nézelődni, a sor baromi nagy. A belépőjegy nem vészes, 9 euró volt fejenként. Belépvén egyből szembetűnnek a hatalmas oszlopok, gondolom nem kevés súlyt kell tartaniuk. Ebből is látszik, hogy ez egy igazán monumentális épület. Egy ilyen katedrálisnak persze mutatni kell a gazdagságot, a pompát, a felsőbbrendűséget, és a sevillai katedrális mindezeknek rendesen eleget tesz. Minden arannyal, minden ezüsttel tele, és a kincstárban ugyanezen vonal folytatódik." forrás
Kriszta fotói
La Giralda (torony)
A Katedrális része, csak ide nem is lehet jegyet venni. Érdemes felmenni, már csak a látvány miatt is. Nem annyira megterhelő, mert rámpa van a feljutáshoz, nem lépcső. Állítólag azért, hogy az uralkodó lovon fel tudjon jutni és megszemlélni a városát fentről. Persze nyáron, 40 fokban nem ajánljuk mindenkinek ezt a programot. Különösen úgy nem,hogy délelőtt11-től, délután 5-ig van nyitva a Giralda.
Kriszta fotói
"Sevilla egyik leghíresebb emlékműve, a Giralda-torony, a turisták találkozóhelye. A torony tetején a hitet ábrázoló szélkakas – giraldillo ékeskedik -, innen ered a Giralda név. Európa legnagyobb gótikus katedrálisára utal a mondás: „Aki nem látta Sevillát, nem látta a csodát." A csoda az ebéd utáni szieszta után folytatódik. Megszólalnak a flamenco gitárok, és a táncosok fodros ruhakölteményeikben hajnalig szórakoztatják az utazót. Az épületen belül reneszánsz festményeket, fafaragásokat, és sok egyéb emléket találunk." forrás
"Az arab építőművészet alkotásait megőrizték az utókornak, többek között, a Sevilla jelképének számító, karcsú minarettornyot, a Giraldát. A közel 40 méter magas toronyba lépcsők helyett emelkedőkön lehet feljutni így a müezzin szamárháton tudott felmenni, és lihegés nélkül hívhatta imára az igazhitűeket. A csúcson Gábriel-arkangyal arany figuráját láthatjuk. A toronyból fantasztikus kilátás tárul elénk, megfigyelhetjük a szűk és kanyargós utcákat, a mór stílusú épületeket és az Arénát." forrás
Santa Cruz
A negyed lényegében a katedrális mögött húzódik. Valójában a zsidónegyed (la judería). Megkapó sikátorok, girbe-gurba utccskák és persze hatalmas tömeg. Ezzel együtt óriási élmény itt sétálgatni.
"A Santa Cruz a legszebb, turisztikailag leglátványosabb, történelemmel átitatott negyede Sevillának. Szűk, kanyargós kockaköves utcák, minden sarkon újabb szemet gyönyörködtető meglepetést tárnak fel. Kicsiny kiülős bároknál kellemes lelazulni és szemlélődni. Már ismerősnek tűnnek az egymásra hajló fehérre festett házak, kovácsolt vas erkélyek, és rejtett patiok, igen ez a középkori zsidó negyed helyszíne is - noha sok zsinagóga helyén már katolikus templom áll." forrás
Triana
Ez a híres negyed a folyó jobb oldalán terül el.
"Triana a város “folyóparton túli” része: a Guadalquivir folyó választja el Sevilla óvárosától, a turisták által oly nagyon kedvelt El Arenal, Santa Cruz és La Macarena negyedektől. Helybeliek szerint Triana külön falu, nem is Sevilla, másoktól meg úgy hallottam, afféle nyócker ez a városban. Nekem már ettől szipmatikus lett egyébként, mivel én laktam a budapesti nyolcadik kerületben, és ifjúkorom egyik legjobb időszaka volt, amit ott töltöttem. Trinában jobbára a sevillai munkásosztály él, nem is annyira turista-sújtotta övezet, mint a folyóparttól jobbra eső terület, ami plusz három pontot jelentett a szememben. Mindig előnyben részesítem azokat a helyeket, amelyeket a helybeliek szeretnek, és Triana ilyen.
A római Traianus császárról kapta nevét ez a kerület, amely a XIX. században cigánynegyed volt – de most ne asszociáljunk semmire: az itt élő cigányok közül számos neves torreádor, flamenco-táncos és tengerész nevelődött ki. Ma leginkább a kerámiáiról híres; sok-sok kis iparművészeti boltocska bújik meg a szűk utcákon, ahol különleges mázas cserépedényeket, csempéket, egyéb kerámiatárgyakat lehet venni. A házak falán is jellemző egyébként a csempeborítás, nemcsak Trianában, egész Sevillában. Jellemző megoldás a fehér házfal, valamilyen csempedíszítéssel, továbbá sok-sok kovácsoltvas. Üdítő látvány ez az itthoni sárga házak után; idelátogató oroszok kérdezték tőlünk egyszer, hogy Magyarországon csak sárga kültéri festéket lehet kapni? Nos, Sevillában biztosan nem." forrás
Kriszta fotója
"A trianai piac rögtön a Puente de Isabel II, a városrészt a folyó túlpartjával összekötő, és az 1800-as évek második felében épült híd trianai hídfőjénél található. Masszív halszag uralkodik, de aki bírja, annak maga a Kánaán. Sok helyen lógnak hasonlóképpen a sonkák, egyébként a tapas bárokban is, mindegyik aljába bele van szúrva egy-egy csúcsos, kúp alakú edényke, abba folyik ki a sonkalé. De megvehetjük a sonkát szeletelve is, persze, mellé számtalan, remek sajtot.
Vagy itt volt ez a zöldséges bácsi, akinél a fűszereket, illetve teákat vettem, aztán csak itthon fordítottam le, hogy tulajdonképpen mit is. Azt mondja, az egyik azahar, vagyis narancsvirág, a másik valeriana, ami ugye macskagyökér, amiből nyugtató teát lehet főzni. Majd kipróbálom. Aztán van itt Te rojo, ami vörös tea, továbbá, egy sanguinaria feliratú, amit a fordító csak angolra volt hajlandó átírni, ennek értelmében bloodroot, vagyis vérgyökér… Van még a szatyromban egy csomag, amit fűszerkeveréknek gondoltam; szerepel rajta, hogy Espino blanco, amit galagonyának fordít a google. Nos, ez lesz a következő kaland, hogy megfelelő felhasználási területet találjak szerzeményeimnek. A táskámból rövid úton ki kellett ebrudalnom a fűszercsomagot, ugyanis számomra érthetetlen módon penetráns lábszagot kezdett árasztani magából. Külön-külön egyik sem büdös, na de együtt… Amikor a piacos túra után, az étteremben először nyúltam a táskámba, majd’ megszédültem, és erősen bíztam abban, hogy elég gyorsan elzártam a szagok útját ahhoz, hogy rajtam kívül más ne érezze, pláne, nehogy hozzám kapcsolja.
Még jó, hogy közel voltunk a szállodához, visszamentünk, leraktuk a cuccainkat, én pedig cipőt cseréltem – már réges-rég megbántam, hogy a magammal hozott két lábbelit nem a praktikum, hanem az esztétikum jegyében válogattam, mindegyik törte a lábamat a hosszú séták során, feltett szándékom volt tehát, hogy veszek magamnak egy pár szép cipőt. Igazi spanyolt. De előbb ennünk is kellett valamit. Olívabogyót feltétlenül..."
Kriszta fotója
Kriszta fotója
"A Trianába vezető hídról átérve a Plaza del Altozanón találjuk magunkat, ahol meseszép üvegberakásos balkonokat csodálhatunk. Már a XIX. század óta ez a flamenco énekesek kedvelt találkozóhelye, ráadásul itt található a negyed leghíresebb torreádora, Juan Belmonte szobra is. A barrio profiljától némileg eltérő módon, szintén itt található az Isla de la Cartuja, egy hatalmas terület, mely otthonul szolgált az 1992-es sevillai Világkiállításnak. Sokszínűségével és autentikus hangulatával a Triana lehet a legnagyobb meglepetés minden Sevillába látogatónak, s mindazoknak, akik kerülni szeretnék a turisták tengerét. (2016)" forrás
Kriszta fotója
El Arenal
Ez a város egyik legmozgalmasabb környéke, amúgy az Óváros része, a folyó bal partján. A Paseo de Colón, a Calle Adriano és a Calle Dos de Mayo utcák általalkotott képzeltebeli háromszögön belül, avagy a folyó és a katedrális között kell keresni. A környéknek jó a közbiztonsága.
Mária Lujza Park (Parque de María Luisa)
A Mária Lujza Park (Parque de María Luisa) Sevillában található, és az egyik legnagyobb park a városban. A park területe több mint 100 hektár, és rengeteg zöld területet, kerteket, szökőkutakat és épített látnivalókat tartalmaz.
A parkban sétálva látni fogja a különböző stílusú épületeket, mint például a Mudéjar Pavilion, amely az Ibériai-félszigetre jellemző kultúra jellemző elemeit használja fel, valamint az Amerikai Pavilion, amelyet a spanyol gyarmatok stílusa ihletett.
A park különleges látnivalói közé tartozik a Plaza de España, amely egy hatalmas épület, amelyet a spanyol monarchia minden tartományának emlékére építettek. Az épület falai kerámiával díszítettek, és a tartományokat jelképező mozaikokat is tartalmaz. A parkban látható szökőkutak és tavak szintén szépek, és a sétányok és a kerékpárutak kiváló lehetőséget nyújtanak a pihenésre és a sportolásra.
A parkban a látogatók kikapcsolódhatnak a természetben, és élvezhetik a sevillai élet nyugodt oldalát. A Mária Lujza Park egy fantasztikus hely Sevillában, amelyet mindenkinek érdemes meglátogatni, aki szeretne elmenekülni a város nyüzsgésétől, és élvezni a zöld területek és a történelmi épületek látványát.
Torre del Oro
A Torre del Oro (Az Aranytorony) Sevillában található, és egy nagyon fontos történelmi műemlék. Ez egy torony, amely a Guadalquivir folyó partján áll, és egykor védelmi célokat szolgált a folyó felől érkező támadások ellen.
A Torre del Oro eredete az 1200-as évekre nyúlik vissza, amikor a muszlimok építették, hogy védelmet nyújtson a folyó felől érkező támadások ellen. A torony nevét a felső részén található arany színű kőlapokról kapta, amelyek a napfényben ragyognak.
A Torre del Oro jelenleg múzeumként üzemel, amelynek kiállítása a Guadalquivir folyó történetét mutatja be, és az épület történelmét is bemutatja. A látogatók felmehetnek a torony tetejére, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a folyóra és a városra. Az épület alatt található kiállításban megtekinthetők a régió hajózási és tengerészeti történetének fontos tárgyai is.
A Torre del Oro egy fontos történelmi látványosság Sevillában, amelyet mindenkinek érdemes meglátogatnia, aki érdeklődik a spanyol történelem és kultúra iránt. Az épület és környéke csodálatos kilátást nyújt a folyóra és a városra, így egy kellemes sétát is tehetünk a környéken.
Kriszta fotója
Los Venerables - Centro Velasquez
Részben festészeti kiállítás, részben temlplom látogatás, részben az egykori kórház épületének bejárása. A képkiállítás kicsit meghökkentő, bár még egy Boterójuk is van kiállítva. És mindez a zsidónegyed közepén, nagyon ajánlott. Vigyázat: júliuban és augusztusban az alkalmazottak is sziesztáznak délben, addig zárva van. Általában 10-kor nyit, nyáron 2-5.30-ig sziszta és utána nyitva van 8-ig vagy 9-ig.
Hospital e Iglesia de los Venerables Sacerdotes - Kriszta fotói
Művészeti és Népviseleti múzeum (Museo de Artes y Costumbres Populares)
A Művészeti és Népviseleti Múzeum (Museo de Artes y Costumbres Populares) Sevillában található, és az andalúz kultúra és hagyományok bemutatására szakosodott múzeum.
A múzeum állandó kiállításai a spanyol vidéki élet különböző aspektusait mutatják be, mint például az élelmiszer- és borászati kultúra, a népviseletek, a kerámia és az ékszerek, valamint a helyi hagyományok és ünnepek.
A múzeum gyűjteményei az 1800-as évek végére és a 1900-as évek elejére datálódnak, és több mint 15 000 darabot tartalmaznak. A kiállítások során az élet és a munka különböző szempontjai kerülnek bemutatásra, beleértve a mezőgazdasági munkát, a halászatot, a kézművességet, valamint a népviseleteket és az ünnepeket.
Az épület, ahol a múzeum található, egy régi Andalúz palota, amelynek belső kialakítása és díszítése az andalúz kultúra jellemző elemeit tartalmazza.
Plaza de Toros de la Maestranza
Mindenki maga döntse el, mit gondol a bikaviadalról, sportnak, művészetnek vagy szimpla gyilkolásnak tekinti-e? Ennek függvényében érdemes meglátogatni vagy kihagyni a Maestranza meglátogatását. 20 percenként induló csoportos látogatásra van csak mód, idegenvezetéssel. Szezonon kívül nem szokott gond lenni a bejutással, de a nyári főszezonban, iskolai szünetek idején érdemes előre online foglalni. A sima túra 8.- euró/ fő, nyugdíjasok és diákok kedvezményt kapnak. Kb. egyórás a vizit, először a múzaumot mutatják meg alaposan, utána az istállókat és a végén az arénát.
Ők magukat kulturális egyesületnek tekintik, amelynek védnöke a mindenkori spanyol király, jelenleg VI.Fülöp.
"A sevillai arénát Spanyolország egyik legjobbjának s egyben az egyik legrégebbijének is tartják. 14 ezer férőhely van benne, de bárhol üljön is a vendég, az akusztikája mindenütt kíváló. A corrida (így hívják spanyolul a bikaviadalt) szezonja minden évben húsvét vasárnapján indul és október 12.-ig tart. Mintegy 20 viadalt tartanak összességében, általában vasárnap esténként, de a féria tartama kiemelt időszak. Ekkor jelennek meg a legünnepeltebb torreádorok is. A pénztárban beszerzett jegyek ára 8-70 Euro között mozog, de természetesen az izgalmasabb események előtt ezek a sokszorosukra nőhetnek egy-egy ügynökön keresztül. (2010)" forrás
"Míg hívei szerint a toreo ember és állat küzdelmét kifejező művészet, ellenzői állatkínzásként bélyegzik meg. Tény, hogy bár egy nemrégi felmérés szerint egyre kevesebb spanyol érdeklődik a bikaviadalok iránt, mégis a kulturális tradíció olyan részének tekintik, amelyről nem mondanak le. Persze a toreón is nyomot hagy az idő: míg korábban a leölt bika húsát elárverezték, és a bevételt jótékonysági célokra ajánlották fel, mára ezt a gyakorlatot betiltották, mert a leölés módja nem felel meg az állatok levágását szabályozó EU-rendeletnek. A legrégibb arénát Rondában találjuk, de érdemes meglátogatni a sevillai Real Maestranzát is, ahol az arénához egy kisebb múzeum is tartozik." forrás
"Őszinte leszek, nekem a bikaviadalokról nincs túl jó véleményem. Szerintem a spanyoloké erősen matriarchális társadalom, ezt kiválóan tükrözi a flamenco, a tánc, amelyben a hölgyek női trükkjeik teljes tárházát felvonultatják. A férfiak meg a nyomorult bikák megölésével próbálják visszaszerezni önbecsülésüket, és azt az illúziót kelteni ezzel magukban, hogy mégis ők irányítanak. A spanyol állam jelentős összegekkel támogatja a bikaviadalokat mind a mai napig, dacára annak, hogy a lakosság sincs már igazán oda érte, hogy az állatvédőkről ne is beszéljünk. Évente 1000 bika és 3000 ló veszti el életét e társadalmi esemény kedvéért, no meg igen ritkán egy-egy matador is. A sevillai arénába 20000 ember fér be, a legdrágább jegyek a bejárathoz, illetve a királyi család, valamint az elnök páholyához legközelebbi részre szólnak. Idegenvezetőnktől megtudtuk, 125 euróba kerül ide egy jegy; szemközt, a majdnem kör alakú aréna túloldalán csak 25-be." forrás
" Az idegenvezetés két nyelven zajlott, spanyolul és angolul. Gyalázatos volt. Pont a bikaviadalról, ami egyébként érdekli az embereket sikerült néhány általánosságot elmondani, néhány apróságot az arénáról és ennyi volt. A múzeum enyhén szólva is közepes. Viszont az tény, ez az egyik legnagyobb, legismertebb aréna az orszában és talán a legszebb is. Ezért érdemes megnézni. Kriszta 2019"
Isla de la Cartuja az egykori Expo 92 meglátogatása. Ma Isla Mágica néven vidámpark üzemel a területén, nagyon jó program kisgyerekes családoknak.
Huelva strandjai:
Mazagón és Matalascanas - mindkettő egy órán belül elérhető Sevillából. Autóval vagy távolsági busszal. Pont ezért nagyon népszerűek ezek a strandok a sevillai családok körében.
Playa de Matalascañas
1. Sevilla mai neve az arab Sivilia=síkság szóból ered. Hajdanán a Guadalquivir-folyó jóval szélesebb és mélyebb volt, összekötötte a várost a tengerrel, biztosítva tengeri hatalmát. Ide érkezett meg talán elsőként a tengeren át a fikusz, a magnólia, a leander, a paradicsom, a kukorica, a krumpli... és természetesen rengeteg arany és drágakő. A városnak hihetetlen gazdagságot hozott a hajózás, a Nagy Felfedezések. 1717-ben aztán minden megváltozott egy hirtelen jött és addig elképzelhetetlen aszály miatt. A Guadalquivir szintje annyira leapadt, hogy elvesztette hajózási pozícióját (Cadiz vette át szerepét). Ennek következtében jelentősen elszegényedett a város.
2. 1929-ben a barcelona-i Világkiállítással párhuzamosan Sevilla megrendezte az Iberamerikai Expo-t, mely fellendítette a város gazdaságát, és megjelenésére is előnyösen hatott, mert a kiállítók (spanyol és portugál anyanyelvű országokat, valamint Marokkót és az USA-t hívták meg), mert nagyon tetszetős kiállítási pavilonokat építettek: saját építészeti hagyományaik szerint. Ezek a pavilonok tulajdonképpen kisebb paloták, udvarházak, melyek közül néhány a mai napig áll és szépen rendben is tartják őket, kerestek számukra funkciót.
1992-ben aztán Amerikai felfedezésének 500. évfordulójára Sevilla rendezte az Expo-t, egy szigeten - néhány épület nagyon leromlott, de van olyan, amelyben pl. iskola működik. A magyar pavilont Makovecz Imre tervezte, később egy üzletember megvásárolta, de most funckió nélkül pusztul, a környékkel együtt.
3.Sevillát nemesi városnak is nevezik, mert itt van otthon pl. Az Alba hercegi család is.
4. A város a spanyol divattervezők kedvence is, és 3 saját illata is van: a Carmen, az Avril és a Sevilla.
5. Sevilla évek óta nincs jóban Malagával. Ez onnan fakad, hogy a pénz, a tőke a partról jön a turizmusból és a kereskedelemből, mégis Sevillában rendezték az Expo-t és anyagilag Sevillát támogatta a kormány.
( Andi, 2016)
Kriszta fotója
"Minden évben két igazán jelentős fesztivált tartanak Sevillában. Az egyik a Semana Santa, amelyet a húsvét előtti nagyböjt utolsó hetében tartanak, s amelyet keresztény ünnep révén mély vallásos érzelmek jellemeznek. Ilyenkor a kerületek egyházi közösségei szerveznek körmeneteket a városban, melyek keretében szentek hatalmas szobrait hordják körbe a településen, és a szobrokat csuklyás vezeklők és a bűnbánó tömeg követi. A másik fesztivál, az egy hétig tartó Feria, teljesen világi ünnep, ahol meghatározó szerepet kap a zene és a tánc. Hintókon fodros ruhás, élettel teli lányok, lóháton klasszikus ruhába öltözött férfiak vonulnak végig a városon, miközben folyik a sherry és ropják a táncot." forrás
"Kolumbusz Kristóf sírja: A székesegyház belsejében láthatjuk a világhírű felfedező Kolumbusz Kristóf síremlékét, bár máig kétséges, hogy a szarkofág valóban az ő holttestét őrzi-e. Kolumbusz Valladolidban hunyt el 1606-ban. Sírjára Ferdinánd király a következőket íratta: „A Castilla y a León Nuevo Mundo dió Colón” azaz Kolumbusz egy új világot adott Kasztíliának és Leonnak.
Hamvait később Santo Domingóba szállították és a székesegyház szentélyében, temették el. Ugyanide temették fiát Diegót is. Évszázadok elteltével, amikor Dominika megszűnt spanyol gyarmat lenni, a koporsókat Kubába akarták szállítani, de az egyik eltűnt. Biztosak voltak benne, hogy a megtalált koporsó Kolumbuszé, és Kubába, majd onnan Sevillába szállították. Amikor évtizedek múlva felújították a dominikai székesegyházat, megtalálták a másik koporsót is, és azt is Sevillába vitték. Hogy melyik sír, kinek a hamvait rejti, az archeológusokra vár a feladat megoldása. A mai modern eljárásokkal ez könnyen kideríthető lenne, de senkinek nem érdeke a helyzet tisztázása, mert így több helyen is mondhatják, hogy ott nyugszik Kolumbusz Kristóf. A nagy felfedezőnek állítólag Santo Domingóban is van sírja." forrás
"Sevillai kalandjainkat illetően ott tartottam, hogy második esténket is azon a helyen fejeztük be, ahol az elsőt: Damiánnál, az O’Tapas Albahaca-ban, azaz a Bazsalikom elnevezésű tapasbárban. Már Spanyolország egyéb területeiről nincsenek tapasztalataim, de itt minden bizonnyal a tapas-szal járunk a legjobban, amennyiben étteremben szeretnénk étkezni. Ugyanis, míg egy teljes három fogásos menüért minimum kifizetünk 20 eurót fejenként, egy adag tapas 3 euróba kerül. Ha berendeljük a háromfogásos ebédet/vacsorát, és a levesnél jövünk rá, hogy az étterem konyhája nem a mi ízlésünknek megfelelő, hát, így jártunk. Ellenben, ha rendelünk fejenként egy-egy tapa-t, legrosszabb esetben buktunk 6 eurót, és továbbállunk. Persze, nem azért mondom ezt, mintha olyan sok rossz tapasztalatot szereztem volna. De csupán a változatosság kedvéért is érdemes itt-ott kóstolgatni, hol finomabb a salmorejo vagy az ajo blanco, és hogy a számunkra érthetetlen elnevezések mögött – mert a legtöbb helyen csak spanyolul írják ki, persze – mi lapul. Kiváló kulináris kalandjaink voltak e szemlélet mentén haladva.
Mind közül Damiánnál éreztük magunkat a legjobban, aki már a második este ismerősként üdvözölt bennünket – hogy a harmadikról ne is beszéljek, amikor vigyorogva állt modellt a fotókhoz, kínosan ügyelve arra, hogy ez a bizonyos Tarzus nevű bor rajta legyen a képen, noha ezzel pont eltakarta a sonkarögzítő állványt, amit meg akartam mutatni. Persze, ezen a képen így minden egyben van: az olívabogyó (amit szeretünk), a sajt, a sonka és a testes vörösbor, és kedvenc spanyol pincérünk (aki egyébként születése szerint argentín, mint bevallotta). Háttérben a vitrinben pedig a finom sütemények. Ami a helyet, vagyis az O’Tapas Albahaca-t illeti, harmadik este, amikor a felszolgálólány beljebb hívott a vendégtérbe – mint kiderült, van még egy nagy terem hátrébb -, szóval, ekkor esett le, hogy azért ez nem egy közönséges hely lehet. Van múltja. Bekeretezett újságcikkeket láttam, amelyek arról szóltak, hogy Triana (Sevilla “folyón túli” városrésze) tudása és ízei itt, a Bazsalikom tapasbárban találhatóak meg." forrás
"Miben is rejlik Sevilla varázsa? Romantikus sikátorszerű utcáin narancsfák és eukaliptuszok hajladoznak, lélegzetelállító építményei, mediterrán növényekkel tarkított helyei álomvilágba kalauzolnak. Ételeinek hagyományos ízvilága, festészete, tánca örök emlék marad a spanyol kultúra központjából. Feltétlenül látogassunk el a sevillai katedrálisba, mely a világon a harmadik legnagyobb. Gyönyörűen kidolgozott kézműves kincsek tárháza, déli kapujánál pedig az Amerikát felfedező Kolumbusz Kristóf sírhelye előtt tiszteleghetünk. Itt találjuk meg Giraldát is, mely Sevilla szimbóluma. Giralda a 100 méter magas torony tulajdonképpen egy régi muzulmán meccset minaretje, tetején a hitet szimbolizáló szélkakassal, tornyából pedig igazán pazar látvány nyílik a városra. Semmiképp ne hagyjuk ki a Torrel de Oro Aranytornyot, a bikaviadalok veszélyes harcának arénáját a Plaza de Toros de la Maestranzat, valamint a lenyűgöző művészi épületek adta Plaza de Espanat.
Ha kíváncsiak vagyunk Pilátus jeruzsálemi házának másolatára, akkor látogassunk el a Casa del Pilatoshoz, és innen a Juderiába, vagyis a város középkori zsidó negyedébe. Pihenésképpen lazítsuk el testünket-lelkünket a Parque de Maria Luisa parkban, a Guadalquivir-folyó közelében a nagy populációjú hattyúk, galambok, papagájok élénkítő zenéjére. Majd induljunk tovább, hiszen körutunk még messze nem ért véget a műemlékek paradicsomában. A rengeteg látnivaló között lássuk meg a láthatatlant is, engedjük át magunkat a bennünk tomboló szabadságnak. A sevillai éjszakában pedig élvezzük ki a flamenco csodálatos ritmusát, élénkítő dallamát.
Ne feledkezzünk meg az eredeti spanyol ízekről sem. Mindenképpen kóstoljuk meg a paellát, mely az ország nemzeti étele. Rizsből, sáfrányból, olívaolajból, tengeri falatokból, húsból, zöldségekből áll. Igazi ínyencség a tortilla és az erős ízesítésű tapas, melyet este vacsora előtt fogyasztanak, akár étvágygerjesztőként is. Tipikus andalúziai étel a gazpacho, azaz a pompás ízvilágú hideg paradicsomleves. Azt hiszem nincs, aki ne kívánta volna most meg ezeket a finomságokat. Ha pedig szeretjük a sportot, bátran üljünk be és szurkoljunk végig egy focimeccset a Sevilla Fc csapatával.
Sevilla elképesztő város, minden megtalálható benne, minden vágyat kielégít, egyszerűen kihagyhatatlan. Egy igazi spanyol remekmű. A tűz, a tánc, a romantika, a finom ételek, a pihenés, a kultúra, az izgalom, a napsütés hazája. Aki egyszer itt járt, annak szívében sokáig fog lobogni e város tüze, amit csak Sevilla adhat, az örök pezsgés világa. Felejhetetlen kalandtúra, szerelem, egy egész valónkat elárasztó láng, mely nem szűnik meg soha. Ez az a hely, mely mágnesként vonz ide vissza minket, ahol az álmokból valóságot szőnek a kanyargós, szűk utcák susogásai. Te quiero Sevilla!" forrás
"A várost kettészelő Guadalquivir folyó régen rendkívül fontos szerepet töltött be kereskedelmi szempontból; az Amerikából visszatérő hajók itt rakták le rakományaikat. A torony, és egy, a szemközti parton álló másik építmény között súlyos vasláncot feszítettek ki, ezzel akadályozva, hogy ellenséges hajók feljussanak a folyón. Az emblematikus épület volt már kápolna, lőporraktár, kikötői hivatal, ma tengerészeti múzeumnak ad otthont. A toronytól hajókirándulások indulnak. Sevilla régi zsidónegyede a Santa Cruz, itt található a város két, talán legjelentősebb látnivalója: a Real Alcázar, azaz a királyi palota, illetve a híres sevillai katedrális és a La Giralda. Mindkettőt szándékunkban állt bejárni, ám ezen a napon nem jutottunk be; a két épület kapujában közölték, hogy majd fél ötkor térjünk vissza. Nos, két szék között a pad alá sikerült esnünk, ugyanis azt a húsz percet, amíg a megjelölt időpont el nem érkezik, gondoltuk, eltöltjük egy kis evéssel-ivással. Ahogy továbbsétáltunk, az egyik tapasbárból kikiáltott a pincér, hogy ugyan, menjünk már be. Vagy valami olyasmit. Egyébként, ne lepődjünk meg, ha ilyesmi ér bennünket Sevillában; úgy tűnt nekem, hogy az andalúzok természetének része ez a leszólongatás, hívogatás, amint az is, hogy a legváratlanabb pillanatokban képesek dalra fakadni, fütyörészni. Csak úgy." forrás
,, Jött a villamos a sétálóutcán, szép óvatosan bekanyarodott a gyönyörű régi házak, kandeláberek között a végállomásra, megállt - és kitolta az áramszedőjét. Akkor vettem észre, hogy egészen addig felsővezeték nélküli pályán közlekedett. Hát hogyan van ez?
Úgy van, hogy a sevillai városvezetés a 700 ezres andalúz nagyváros turisztikailag legfontosabb szívébe nem akarta úgy beeengedni az új villamost, hogy a kényelmesebb, gyorsabb tömegközlekedés a gyönyörű városkép elcseszésével járjon. Ezért eleve úgy rendelték a villamosokat a CAF-tól, hogy azok képesek legyenek akkumulátoros meghajtással közlekedni két megálló között. És 2011-től a város legszebb részén tényleg megvalósult a felsővezeték nélküli villamos, négy szerelvény szaladgál egész nap fel-alá, hol kinyújtva, hol behúzva áramszedőjét. (2016)" forrás
Kriszta fotói
* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon
© Utikritika.hu. 2012.
Amerikai Egyesült Államok | Amszterdam | Argentína | Ausztrália | Ausztria | Bahama-szigetek | Balatonszéplak-felső | Bali | Barcelona | Berlin | Ciprus | Dominikai Köztársaság | Dubai | Egyiptom | Franciaország | Görögország | Hajóutak | Horvátország | Hongkong | India | Isztambul | Kanada | Kanári-szigetek | Kuba | Kvarner-öböl | London | Madrid | Malajzia | Maldív-szigetek | Mallorca | Mauritius | Málta | Mexikó | Nagy-Britannia | Németország | New York | Olaszország | Párizs | Portugália | Róma | Seychelle-szigetek | Sharm el-Sheik | Skócia | Spanyolország | Sri Lanka | Szingapúr | Thaiföld | Törökország | Toszkána | Tunézia | Vietnam | Zöld-foki Köztársaság
Márti, 2020. 02. 02. 11:21
Köszönöm a beszámolót. Nyáron megyek Sevillába sok hasznos információt kaptam.