ÚTIKRITIKA.HU / El Camino zarándokút

El Camino zarándokút

El Camino - bevezető|Tetszett&Nem tetszett|Vélemények|Egészségi vonatkozások| Költségek|Szálláshelyzet|Étkezés| További beszámoló és felvetések|

El Camino - bevezető

Az El Camino de Santiago (Szent Jakab útja) Európa legismertebb középkori zarándokútja, amely Spanyolország észak-nyugati részében található Santiago de Compostelában végződik. A város katedrálisa állítólag Szent Jakab apostol földi maradványait őrzi, aki Spanyolország védőszentje. A zarándoklat hagyománya a 9. században kezdődött, amikor 813-ban felfedezték az apostol sírját.

A főútvonal, a Camino Francés körülbelül 800 kilométer hosszú és Saint-Jean-Pied-de-Port-ból indul a francia-spanyol határnál. Az út áthalad Spanyolország északi régióin, beleértve Navarrat, La Riojat, Kasztília és Leónt, valamint Galíciát. A zarándokok átlagosan 30-35 nap alatt teszik meg a teljes távot, napi 20-25 kilométert gyalogolva.

Camino Francés: Saint-Jean-Pied-de-Port, Pamplona, Logroño, Burgos, León, Astorga, Ponferrada, Sarria, Santiago de Compostela

A középkorban az El Camino egyike volt a kereszténység három nagy zarándokhelyének Róma és Jeruzsálem mellett. A 11-12. században élte virágkorát, amikor évente több százezer zarándok indult útra. A 16. századtól kezdve a zarándoklat népszerűsége csökkent, majd a 20. század végén újjáéledt.

1993-ban az UNESCO Világörökség részévé nyilvánította az utat kulturális jelentősége miatt. Ma évente körülbelül 300-400 ezer ember teszi meg a Camino valamelyik szakaszát különböző motivációkkal. A zarándokok számára speciális zarándokútlevelet (credencial) adnak ki, amelybe bélyegzőket gyűjtenek az út mentén.

A teljes út megtételéhez vagy legalább az utolsó 100 kilométer gyaloglásához a zarándokok megkaphatják a Compostela nevű oklevelet. Az út mentén albergue-k (zarándokszállások) és egyéb szálláshelyek várják a zarándokokat. Az El Camino nemcsak vallási, hanem kulturális, történelmi és személyes kihívást jelentő élményt nyújt a mai zarándokoknak is.

A főbb más El Camino útvonalak nagyobb és közepes városai:

Camino del Norte:
Irún, San Sebastián, Bilbao, Castro Urdiales, Laredo, Santander, Comillas, Llanes, Ribadesella, Gijón, Avilés, Luarca, Ribadeo, Vilalba, Arzúa, Santiago de Compostela

Camino Primitivo:
Oviedo, Grado, Salas, Tineo, Pola de Allande, Grandas de Salime, A Fonsagrada, Lugo, Melide, Arzúa, Santiago de Compostela

Camino Portugués (klasszikus útvonal):
Lisboa, Santarém, Coimbra, Porto, Barcelos, Ponte de Lima, Tui, O Porriño, Redondela, Pontevedra, Caldas de Reis, Padrón, Santiago de Compostela

Tetszett&Nem tetszett

Tetszett:

A spanyol vidék lenyűgöző tájainak változatossága, a zöld galíciai domboktól a kasztíliai síkságokig minden nap új panorámát kínált.
Az út mentén találkozó emberek közötti spontán közösség kialakulása, ahol nyelvtől és kultúrától függetlenül segítették egymást a zarándokok.
A kis falvakban található autentikus spanyol konyhával való ismerkedés, különösen a helyi tapas bárokban és családi éttermekben.
A fizikai kihívás legyőzésének érzése, ahogy a test fokozatosan alkalmazkodott a napi hosszú távú gyalogláshoz.
A történelmi városok felfedezése, mint Burgos, León vagy Astorga, ahol évszázados építészeti kincsek találhatók.
Az albergue-kban töltött esték hangulata, ahol különböző nemzetiségű emberekkel lehetett beszélgetni és történeteket megosztani.
A digitális világtól való elszakadás lehetősége és a lassabb életritmus megtalálása a természetben való gyaloglás közben.
A Santiago de Compostelába való megérkezés pillanatának eufóriája és büszkeség érzete a teljesítmény miatt.

Nem tetszett:

A népszerű szakaszokon, különösen a Sarria utáni utolsó 100 kilométeren tapasztalt túlzott zsúfoltság és turistaáradat.
Egyes albergue-k rossz higiéniás körülményei és a horkolás miatti alvászavarok a közös hálótermekben.
Néhány szakaszon a főutak mentén való haladás, ahol a forgalom zaja és a szennyezett levegő zavarta a természeti élményt.
Az út túlzott kereskedelmi kihasználása egyes helyeken, ahol túl sok szuvenírbolt és turista-csapda található.
A szélsőséges időjárási körülmények, különösen a heves esőzések és a forró nyári hőség egyes napokon.

Vélemények

Kilenc év után ismét útnak indultam – ezúttal a Camino del Norte útvonalon. Bilbaóból indultam, és Asztúriáig tart az utam. Az út körülbelül 350 kilométer hosszú.

A táv felénél járok. Jól vagyok, élvezem a tájat, a kihívást, a fizikai létet, és a gondolataim kavargását.

Ha eddigi élményeimet összevetem a korábbi zarándokutakkal (a Camino Primitivo és a portugál útvonal), ez az út keményebb: sok a hegy, az emelkedő és a lejtő, valamint rengeteg a betonút. Ami számomra (szubjektíven nézve) még fontosabb: az emberek kevésbé barátságosak és támogatóak, mint korábban – ritkán hangzik el egy mosolygós „Buen Camino”.

És a szakállam is nőni fog, mire célba érek. 🙂 (A 78 éves D. András, 2025)

D. András fotói

---

A legnehezebb fizikailag? Nálam egyértelműen a lábfájdalom volt a pokol, főleg az első két hétben. Hólyagok, körmök alá szorult vér, duzzadt izmok - minden nap kínkeserves volt felkelni. A hőség inkább Kasztíliában volt brutális, 35 fok felett árnyék nélkül, de azt jobban ki lehetett bírni mint a folyamatos lábfájást. Éhezni sosem éheztem, mindig volt mit enni.
1. Fogyás?: Körülbelül 6-7 kilót fogytam a 35 nap alatt, pedig ettem mint egy ló. Egyszerűen elolvadt rólam a zsír és izmosabb lettem.
2. Mélypontok?: Igen, volt egy nagyon rossz napom Astorga után, amikor esett az eső, fájt minden porcikám és úgy éreztem hülyeség az egész. Majdnem hazamentem akkor. De egy német néni felajánlotta, hogy ossza meg velem az esernyőjét és elkezdtünk beszélgetni - ez visszahozott.
3. Egyedül?: Igen, teljesen egyedül indultam Magyarországról, de az út első napjától kezdve folyamatosan találkoztam emberekkel. Senki sem marad egyedül hosszú távon ezen az úton.
4. Félelem?: Őszintén, egyáltalán nem volt bennem félelem. Az út teljesen biztonságos, folyamatosan vannak emberek, és mindenki segít mindenkinek. Inkább izgalmas volt.
5. Változás?: Ez talán a legnagyobb kérdés. Igen, megváltoztatott, de nem úgy, ahogy vártam. Nem volt nagy spirituális katarzis, inkább rájöttem, hogy képes vagyok sokkal többre, mint gondoltam. Megtanultam lassítani, türelmesebb lettem, és azóta is másképp viszonyulok a problémákhoz. Nem volt élet-halál változás, de apró dolgokban más ember lettem. (Aji, 2025)

---

Egészségi vonatkozások

Ha az El Camino megtételén gondolkodsz, az egészségügyi felkészülés kulcsfontosságú a sikeres zarándoklat szempontjából. A legtöbb ember alábecsüli, hogy napi 20-25 kilométer gyaloglás heteken át milyen terhelést jelent a szervezetnek, ezért már hónapokkal az indulás előtt érdemes elkezdeni a fokozatos edzést. Kezdj napi 5-10 kilométeres sétákkal, majd fokozatosan növeld a távot, és mindenképpen próbáld ki azt a hátizsákot és cipőt, amit majd az úton fogsz használni.

A lábápolás talán a legkritikusabb pont az egész út során, hiszen a legtöbb zarándok a lábproblémák miatt adja fel vagy szenved végig az utat. Vegyél minőségi túracipőt, amely már otthon teljesen bevan járva, és soha ne indulj el új cipőben. A zoknik is fontosak - kerüld a pamutot, inkább válassz speciális túrazoknikat, amelyek nedvszívók és csökkentik a súrlódást. Vigyél magaddal hólyagterítőt, dezinfekciós szert, körömlakkot a körmök erősítésére, és sportszert az izmok lazítására.

Én a Norte-t Teva szandálban nyomtam végig, és kb. az eddigi legjobb választás volt – ajánlom. Annyi, hogy mi letértünk az útról pár magas hegyre, és ott szívás volt a szandál a hideg miatt. De 1500 méter alatt, nyáron a szandál a legjobb. Esőben is.

Napvédelem szempontjából ne spórolj a minőségi naptejjel és kalappal, mert a spanyol nap kíméletlenül süt, különösen a nyári hónapokban. A folyadékpótlás elengedhetetlen - mindig legyen nálad víz, és ne várj a szomjúságérzéssel, hanem folyamatosan kortyolgass. Az étkezés tekintetében figyelj a szénhidráttartalomra és a fehérjékre, hiszen a szervezetednek rengeteg energiára lesz szüksége a regenerálódáshoz. Ha bármilyen krónikus betegséged van vagy gyógyszert szedsz rendszeresen, konzultálj orvossal az indulás előtt, és vigyél magaddal elegendő gyógyszert az egész útra plus egy kis tartalékot. Az alapvető elsősegélydoboz sem hiányozhat a hátizsákodból, benne fájdalomcsillapítóval, lázcsillapítóval és fertőtlenítőszerrel.

Mi visz rá egy hétköznapi embert hogy ennek nekivágjon? Pl fogyás. Én amikor voltam majdnem 11 kilót leadtam.

Költségek

Debrecenből indulva a teljes El Camino útra körülbelül 1800-2000 euróra számíthattam, ami végül reálisnak bizonyult a májusi időszakban. A repülőjegy Budapestről Madridba és vissza körülbelül 280 euróba került, plusz a vonatjegy Debrecen-Budapest viszonylatban. Madridból Saint-Jean-Pied-de-Port-ba a vonat és busz kombinációja összesen 60 euróba került, Santiago de Compostelából pedig visszafelé Madridba 45 euró volt.
A szállásokon összesen körülbelül 450 eurót költöttem a 35 nap alatt, mivel az albergue-k ára 8-15 euró között mozgott éjszakánként, néhány alkalommal pedig panzióban vagy hotelben aludtam 40-60 euróért. Az étkezésre nagyjából 600 eurót fordítottam, ami napi 17 euró átlagot jelent, beleértve a reggelit, ebédet és vacsorát is. A menü del día-k általában 12-15 euróba kerültek, míg egy-egy tapas és sör kombináció 8-10 euró volt.
A felszerelésre otthon már elköltöttem körülbelül 400 eurót, beleértve a túracipőt, hátizsákot, hálózsákot és egyéb kellékeket. Az út során további 150 eurót költöttem apróságokra, mint gyógyszerek, hólyagterítő, új zoknira és néhány emlékre. A telefonszámlám roaming díjai miatt 30 euróval nőttek, mivel alkalmanként használtam az internetet navigációhoz és kapcsolattartáshoz. Összességében az 1850 euró reális költségvetésnek bizonyult egy kényelmes, de nem luxus zarándokútra, és nem kellett spórolnom az étkezésen vagy a szállásokon.

Szálláshelyzet

Az El Camino mentén a szálláslehetőségek széles skálája várja a zarándokokat, a legegyszerűbb közösségi albergue-któl kezdve a luxus hotelekig. Az albergue-k alkotják a zarándokszállások gerincét, amelyek kifejezetten a Camino-t járók számára létesültek és általában 8-15 euró között mozog az áraik éjszakánként. Ezek a szállások jellemzően közös hálótermekkel rendelkeznek, ahol 6-20 ágy található egy helyiségben, emeletes ágyakkal berendezve.

A közösségi albergue-k általában egyszerű, spartai körülményeket kínálnak, közös fürdőszobákkal, konyhával és közösségi térrel, ahol a zarándokok találkozhatnak és beszélgethetnek. A magán albergue-k valamivel kényelmesebbek, tisztábbak és csendesebbek, áraik 12-20 euró között mozognak, és gyakran kisebb szobákat vagy akár kétágyas szobákat is kínálnak. Mindkét típusú albergue-ban kötelező a zarándokútlevél (credencial) bemutatása, és általában csak egy éjszakára lehet foglalni.

A kényelmetlen oldal közé tartozik a horkolás problémája, hiszen 10-15 ember egy szobában alszik, valamint a korai kelés, mivel a legtöbb zarándok hajnali 6-7 órakor indul. A higiéniás körülmények változóak, vannak kifejezetten tiszta és modern albergue-k, de találkozhatunk olyanokkal is, ahol az alapvető tisztaság hiányzik. A közös konyhák használata praktikus pénzmegtakarítás, de zsúfoltság idején nehézkes lehet a főzés.

A következő szintet a kis panzióк és casa rural-ok jelentik, amelyek 35-50 euróért privát szobákat kínálnak, gyakran saját fürdőszobával és reggelivel. A városokban található hagyományos hotelek 60-120 euró között mozognak, légkondicionálóval, televízióval és teljes kényelemmel. 

A paradorok, vagyis a luxus állami szállodák 150-300 euróba kerülnek, és kivételes élményt nyújtanak történelmi épületekben. Foglalás szempontjából a nyári hónapokban és hétvégéken érdemes előre lefoglalni a szállást, míg a kevésbé zsúfolt időszakokban spontán is lehet helyet találni. A legtöbb albergue 22 órakor zár, és hajnali 6 órakor nyit, ami kötött napirend szerint élést jelent a zarándokoknak.

Étkezés

Az El Camino mentén az étkezési lehetőségek változatosak, és a zarándokok költségvetésétől függően több opció közül választhatnak. A leggazdaságosabb megoldás a közös konyhák használata az albergue-kban, ahol a zarándokok maguk főzhetnek a beszerzett alapanyagokból. 

A kis falvakban található élelmiszerüzletek és szupermarketek általában 8-18 óra között tartanak nyitva, ahol a legfontosabb élelmiszereket be lehet szerezni.

A tipikus spanyol menü del día a legnépszerűbb étkezési forma a zarándokok körében, amely általában 10-15 euróba kerül és három fogást tartalmaz: előételt, főételt, desszertet, valamint kenyeret és bort vagy vizet. Ezek a menük rendkívül kiadósak és energiadúsak, pont olyanok, amire a napi hosszú gyaloglás után szükség van. A helyi éttermek általában 13-15 óra között szolgálják fel az ebédet, ami tökéletesen illeszkedik a zarándokok napirendjéhez.

A reggelit sok albergue-ban 3-5 euróért lehet kapni, amely jellemzően kávé, toast, vaj, lekvár és gyümölcslé kombinációja, de ez ritkán tápláló elegendő egy egész napos gyalogláshoz. Sokan inkább vesznek a helyi pékségekben bocadillo-t, amely egy nagy szendvics 3-4 euróért, vagy churro-t és kávét 2-3 euróért. Az út során elengedhetetlen a folyadékpótlás, a palackozott víz 1-1,5 euróba kerül, de sok helyen van ivókút is.

A tapas kultúra különösen élvezetes este, amikor a zarándokok egy-két tányér tapast és sört fogyasztanak 8-12 euróért, miközben beszélgetnek és pihennek. A helyi specialitások, mint a galíciai polbo (polip) vagy a riojái vörösbor kóstolása fontos része a kulturális élménynek. A szupermarketekben egy heti bevásárlás körülbelül 40-50 euróba kerül, beleértve tésztát, konzerveket, gyümölcsöt, kenyeret és alapvető dolgokat. Fontos tudni, hogy vasárnap sok üzlet zárva tart, ezért szombaton érdemes beszerezni a szükséges élelmiszereket. A kisebb falvakban gyakran csak egy-két üzlet van, amelyek korlátozott választékkal rendelkeznek, míg a nagyobb városokban már teljes ellátás elérhető. A zarándokok átlagosan napi 15-20 eurót költenek étkezésre, ha kombinálják a saját főzést és az éttermi étkezést.

További beszámolók, felvetések

Életcélok, vágyak, tervek – gyakran látom leírva, hogy „egyszer végigjárni az El Caminót”. De vajon miért? Mi ebben a nagy szám?

Úgy értem, elég valószínűnek tűnik, hogy mára ez az egész már teljesen elüzletiesedett. Az út mentén boltok, kávézók, szállások sorakoznak, nem is feltétlen olcsók, és nyilvánvalóan tudatosan készülnek a zarándokokra. Lehet mosni, rendesen enni, kényelmesen aludni – tehát semmiképp sem egy civilizációtól elzárt, nyers élmény. Amit eddig tudok róla, az alapján nem tűnik olyasminek, ami kiszakítana a modern világból. Nem érintetlen természet, nem valami eldugott vidék.

Szóval tényleg érdekel, mi vonzza oda az embereket? (És amúgy érdekes, hogy úgy mondjuk: "eljutni" – nem "elmenni" –, mintha már maga az út is egyfajta teljesítmény lenne.)

Ha valaki érintetlen tájat keres, Európában nem igazán van már ilyen, de a világban azért akad hely, ahol napokat kell gyalogolni, mire elérsz egy faluba. Ha pedig egyszerűen csak a gyaloglás a cél, ahhoz nem kell elrepülni Spanyolországba: el lehet indulni itthon is, mondjuk gyalog Debrecenig vagy a Balatonig – ugyanúgy fáradsz, ugyanúgy haladsz.

Mi az, amit én nem látok? Mi az, ami miatt ez ennyire különleges? Nem kötözködni akarok, nem cinizmusból kérdezem, csak valószínűleg hiányzik belőlem valami fontos darab, ami ahhoz kellene, hogy megértsem.

---

A Camino de Santiago egy sokak által bejárt, jól ismert és viszonylag egyszerűen követhető útvonal. Alapvetően csak menned kell előre – nem igényel különösebb tájékozódási képességet vagy extrém fizikai felkészültséget. Épp ezért kicsi az esélye annak, hogy komoly bajba kerülj: ritka, hogy valaki eltéved, megsérül vagy hosszú időre ellátás nélkül marad. Ha jön egy nagyobb vihar, be lehet húzódni egy vendégházba, és útközben is bármikor lehet rendesen enni egy étteremben.

Az is valószínű, hogy aki elindul ezen az úton, már bejárta Magyarországot keresztül-kasul, neki már nem izgalmas Debrecen vagy a Balaton.

Sokan nemcsak fizikai kihívásként, hanem mélyen belső utazásként élik meg a Caminót – spirituális töltete van, és ez a vonzereje az indulók többségének.

És mivel az út népszerű, a közösségi élmény is meghatározó. Ha nyitott vagy másokra, rengeteg érdekes emberrel találkozhatsz, történetekkel, sorsokkal – ritkán vagy igazán egyedül. Ráadásul csodálatos tájakon vezet keresztül.

---

Tavaly jártam a portugál Caminón, Portóból indultam. Már régóta vágytam rá, és kifejezetten szerettem volna egyedül menni. Nem tudtam három hét szabadságot kivenni, úgyhogy ezt a rövidebb útvonalat választottam. Mentálisan nagyon sokat adott – előtte tele voltam kishitűséggel, és úgy voltam vele: na, most egyedül nekivágok, végigsétálok két számomra teljesen idegen országon, úgy, hogy még a nyelvet sem beszélem... majd csak lesz valahogy. És lett is. Az egész út gyönyörű volt, és imádtam, hogy minden nap feszegettem a saját határaimat (bár pár nap után már egész jól belejöttem).

Nem lettem ettől spirituális megvilágosodott, de akadtak olyan pillanatok, amikor nem tudtam elmenni amellett az érzés mellett, hogy "itt valami több van". Új embereket is megismertem, de amikor épp úgy éreztem, inkább egyedül folytattam.

Hazatérve sem lettem spirituális guru, viszont rászántam magam több olyan dologra, amit régóta csak halogattam. És sikerült valamennyire letennem magamról azt az állandó "nem vagyok elég jó" érzést – ha ez így értelmes.

Láttam olyat is, aki vallási meggyőződésből járta végig az utat, és olyat is, aki városról városra taxizott – főleg idősebbek.

Szerintem teljesen mindegy, ki miért vág bele – ha van egy belső indíttatásod, ha "hív az út", akkor indulj el. Ha viszont nem érzed magadénak, ne csináld csak azért, mert sokan mások igen. Persze, van az egészben üzlet is, a helyiek számára ez megélhetés, és lehet akár luxuskörülmények között is végigmenni. De közben ott vannak a zarándokszállások is, ahol néha még mosógép sincs – engem nem zavart, kézzel mostam ki a ruháimat tusolás közben. Aztán amikor két hétig a minimálon élsz, egészen másként kezded értékelni azokat az alapvető dolgokat, amiket otthon természetesnek veszel.

---

22 éves voltam, amikor egyedül végigjártam a francia utat – 800 kilométert. Előtte alig voltam külföldön, pláne nem egyedül, és nem igazán beszéltem idegenekkel. De nagyon vágytam arra, hogy egyszer valamire igazán büszke lehessek – hogy véghez vigyek valami „nagyot” teljesen egyedül. Ha belegondolsz, nem kis bátorság kell ahhoz, hogy az ember így nekivágjon egy ismeretlen útnak.

Pár nap után már lettek társaim az úton – sőt, az egyikük ma már a férjem. Rengeteg érdekes embert ismertem meg, de voltak napok, amikor teljesen egyedül gyalogoltam, és minden porcikám fájt. Ennek ellenére imádtam minden pillanatát.

Ma már valószínűleg nem indulnék el újra a francia úton – túl sokan lettek rajta, elveszett az a fajta hangulata, amit akkor keresni mentem.

---

Sosem értettem igazán azokat, akik hatalmas spirituális átalakulásként élték meg a Caminót. Sokszor olyanok mondják ezt, akik korábban jó, ha a sarki boltig gyalogoltak el, aztán egyszer csak kitalálják, hogy nekiindulnak egy hosszú zarándokútnak. Nekik talán tényleg újdonság az, hogy nincs ott a telefon, nem ülnek egész nap egy képernyő előtt, és lépésről lépésre kell haladniuk. (A vallási indíttatás persze más tészta – ott érthető a mélyebb lelki élmény.)

Én viszont már régóta rendszeresen túrázom, és csak ezután vágtam bele a Caminóba. Nagyon élveztem. Igazi kiszakadás volt a hétköznapokból: hosszú hetekig nem kellett máson agyalni, csak azon, hogy aznap meddig gyalogoljak, és hol aludjak este. Lelkileg és testileg is jót tett – és az egésznek van egy olyan ritmusa, amit itthon egyszerűen nem lehet átélni. Mert hiába van például a Kéktúra, ott alig akad olcsó szállás, előre kell foglalni, tervezni, aggódni. A Caminón elég egy napra előre gondolni – vagy még annyira se –, mert olyan sűrűn vannak a szállások, hogy szinte mindig akad valami.

Szóval nagyon jót tett a dopaminfüggő agyamnak, és az ülőmunkától berozsdásodott testemnek is.

De nem lettem tőle új ember. Nem változtatta meg gyökeresen az életem, nem dobtam el a mérnöki karrierem, hogy pásztor legyek az Alpokban vagy ilyesmi. (Bár fogytam tíz kilót, az is valami.)

Ja, és mellékhatásként megtanultam alapszinten spanyolul – muszáj volt, ha az ember boldogulni akart.

---

Kommentek