ÚTIKRITIKA.HU / Valencia

Tryp Valencia Azafata Hotel - vélemények

2019:

Sajnos Valenciában volt - az egész utunk során - a legrosszabb szállásunk is a Tryp Valencia Azafata Hotelben.
A repülőtér mellett, egy eléggé régi és lepukkant, elhanyagolt ipari-kereskedelmi övezetben volt ez a szálloda. Egy szűk sikátorban állt meg velünk a busz, egy - oldalról - raktárnak kinéző épület mellett. Egy szűk kis ajtón sorakoztunk befelé a bőröndjeinkkel, aztán mi megkaptuk azt a földszinti szobát, ami közvetlenül amellett az oldalbejárat mellett volt, ahol bejöttünk a szállodába.
A szoba berendezése rendes volt, de a pici tejüveges ablakot -a mi arra a sikátorra nézett, ahol kiszálltunk - nem lehetett kinyitni, és légkondi nem volt. Így szörnyen meleg és fülledt volt a szoba, és amikor vacsora után megfürödtünk, egyenesen szaunává változott.

A vacsora nem svédasztalos volt, hanem ültetett vacsora. Körbe ültünk mindannyian egy kerek asztalt, egy olyan kicsi teremben, hogy már felszolgálni nem maradt hely a székek mögött. Először egy salátát kaptunk - ami számomra teljesen ismeretlen zöldségekből állt - így az elfogyasztását mellőztem, mert ki tudja milyen hatással lett volna rám... Egy buszos társas utazáson az emésztési problémák jelentősége óriásira nőhet!
Azután egy széles, lapos, kerek, kétfülű serpenyőt tettek az asztalra, a spanyolok nemzeti ételével a paellával. Rizsből, fűszerekből, zöldségekből és húsból áll /egyfajta zöldséges rizses hús/, többféle változata van, attól függően, hogy milyen hússal készül. Mi a csirkés változatot kaptuk. Hagyományosan egyenesen a serpenyőből fogyasztják, ki-ki a saját kanalával, de mi azért kaptunk tányért hozzá.
A személyzet szedett mindenkinek, így az én vacsorám rendesen pocsékba ment, mert nem szeretem a rizst, a rizses húst. Kiettem belőle a három szem húst, és vége volt a vacsorának. Vacsora után szétnéztünk a környéken, hátha pótolni tudjuk a kiesett étkezést, de sajnos csak bezárt fürdőszoba felszerelés- szerszám- bútor- csempeboltok voltak a környéken. Végül egy benzinkútnál vettünk egy vigasz szendvicset, ami majdnem olyan ehetetlen volt, mint a számunkra a vacsora. Aztán lepihentünk a szaunává változott szobánkban, ahol nem sokat aludtunk, mert a mellettünk lévő bejárati ajtót csapkodták a későn érkezők, meg a korán indulók.

« vissza

Kommentek