ÚTIKRITIKA.HU / Amerikai Egyesült Államok

Amerikai Egyesült Államok

USA -ba utazni utasbiztosítás nélkül nem ajánlott.

Egészség | Közlekedés | Étkezés | Vásárlás | Közbiztonság | Magyar külképviseletek | Egyéb hasznos információk | Fotóegyveleg

Phoenix (Arizona) - A Waymo nevű vezető nélküli taxi - Ki mernéd próbálni? - g.e. fotója

Egészség

Az Amerikai Egyesült Államok meglátogatása magyar állampolgároknak nem javalott utasbiztosítás nélkül. Olyan mérhetetlenül drága az egészségügyi ellátás, hogy nagy és több évre kiható pénzügyi problémát jelenthet egy komolyabb sérülés vagy kórházi  tartózkodás kifizetése. Gyerekkel utazóknak pedig egyenesen kötelező. Sajnos bizonyos életkor felett a biztosítók extra díjakat szednek az utazóktól. Árak összehasonlításért kattintson ide, hátha kellemes meglepetés éri.

Ha esetleg szükség van rá, mielőtt orvost keres, el kell olvasni a kötvényben rögzített feltételeket. És azok szerint telefonálni/e-mailt írni, intézni a dolgot. Ha sos, akut nagy baj van, azonnal hívja a 911-et, a kötvény persze ráér.

A csapvíz a legtöbb helyen iható, de mindig kérdezzük meg inkább. Minden gyógyszer kb.kapható, ami itthon is. A patikák amolyan drogériák, mindenes boltok, érdemes pont ezért a nagyobb láncok patikáiba menni. Viszont , ami vényköteles, ott egyértelműen az amerikai orvos által felírt gyógyszert adják csak ki. Nem lehet csak úgy odamenni, hogy ilyen vagy olyan hatóanyagot szeretnék.

A legnagyobb nyári hőségben is mindig legyen nálunk egy vékony pulóver. A közterületek, metrók hűtése ugyanis elképesztően hatékony. Őket nem zavarja, de az, aki ehhez nincs házzászokva nagyon könnyen megfázik.

Tegnap betértem egy gyógyszertárba. Itt Amerikában a patikákat egészen másképp kell elképzelni, mint otthon: nem kicsik és nem kizárólag gyógyszereket árulnak. Inkább egy kisebb szupermarketre hasonlítanak, legalább egy nagyobb CBA vagy Tesco méretével. A polcokon mindent megtalálni a képeslapoktól az üdítőkig. A gyógyszertáron belül elkülönül egy rész, ahol a vényköteles készítményeket lehet kiváltani, és egy másik, ahol a vény nélkül kapható gyógyszerek között lehet válogatni – mintha csak Frutty helyett vennénk valamit. Itt nem okoz senkinek gondot akár egy kétliteres fájdalomcsillapító megvásárlása sem, sokan szinte úgy kortyolgatják, ha fáj valamijük. Ahogy néztem, a gyógyszerek ára nem kifejezetten magas; nagyjából annyiba kerülnek, mint nálunk. A jól ismert készítmények, például a Claritine, körülbelül 17 dollárba kerül, az intim törlőkendő pedig alig 0,88 dollár, így ezek még hazai összevetésben is olcsónak számítanak.

---

Mindenhol működik a légkondi, de ez nem azt jelenti, hogy kellemes 23 fokos hőmérsékletre hűtenek, hanem inkább 20-ra – irtó hideg van mindenütt. Minden italt telepakolnak jéggel, szó szerint csurig. Teljesen hideg-mániások. Én meg majdnem megfagytam tegnap, mire sikerült megenni a hamburgert a dermesztő 20 fokban, és hozzá lehúztam fél liter jégkockával töltött italt.

Kutyavécé a St. Louis Lambert reptéren - full extra persze…Sz. P. fotója 

Az amerikai vécé első használata kisebb meglepetést okozhat egy magyar turistának. Az ember belenéz a csészébe, és elsőre azt gondolja: ez el van dugulva, miért áll benne ilyen magasan a víz? Pedig semmi baja, egyszerűen így működik. Az amerikai vécékben általában jóval nagyobb a vízfelület, mint a nálunk megszokott mélyöblítésű típusokban, így ami belekerül, rögtön vízbe ér. Ennek van gyakorlati előnye is: kevesebb nyom maradhat a csészén, és a szagok is kevésbé terjednek.

Az öblítés is más élmény. Nálunk többnyire a tartályból lezúduló víz erejét látjuk és halljuk, Amerikában viszont sok vécé szifonelven működik: öblítéskor a víz a tartalommal együtt hirtelen eltűnik, majd a csésze újra feltöltődik. Első alkalommal az ember hajlamos figyelni, hogy vajon tényleg lemegy-e minden, aztán hamar megszokja.

Magyarországon természetesnek vesszük a falon vagy a tartályon lévő nyomógombot, és egyre gyakoribb a kis- és nagy öblítés közötti választás is. Amerikában még mindig nagyon gyakori az oldalt található kis kar, bár természetesen ott is terjednek a modernebb, víztakarékos megoldások. Egyik rendszer sem feltétlenül jobb a másiknál, egyszerűen más műszaki hagyomány alakult ki. Nekünk talán az a legfurcsább, hogy az amerikai vécében a víz néha már veszélyesen közelinek tűnik az ember hátsó feléhez – de néhány nap után ezen sem akad fenn senki.

Közlekedés

Az USA-ban a sofőr nélküli taxik, azaz a robotaxik már nem számítanak különleges kísérletnek. A Waymo teljesen önvezető autóit jelenleg San Franciscóban és a Bay Area egy részén, Los Angelesben, Phoenixben, Miamiban, Dallasban, Houstonban, Nashville-ben, Orlandóban és San Antonióban lehet igénybe venni, Austinban és Atlantában pedig az Uber alkalmazásán keresztül rendelhetők.

A legfurcsább persze továbbra is maga az élmény: beszállsz egy taxiba, becsukódik az ajtó, az autó elindul, de senki nem ül a volánnál. A Waymo mellett más cégek is megjelentek: a Zoox például Las Vegasban és San Franciscóban működtet teljesen önvezető robotaxikat, Austin és Miami pedig a következő terjeszkedési helyszínei között van.

A technológia tehát már messze túljutott azon a szinten, amikor négy amerikai város kuriózumának lehetett tekinteni. Aki amerikai utazása során kipróbál egy robotaxit, attól továbbra is örömmel várunk egy személyes beszámolót – főleg arról, milyen érzés először rábízni magunkat egy olyan taxira, amelyben tényleg nincs sofőr. (2026)

Belföldi  repülés

A legelterjedtedd közlekedési  forma. Rengeteg a fapados, rengeteg az akciós repülőjegy, érdemes körülnézni. De ugyanakkor ez azzal jár, hogy az utas a repülési iparban nem a legfontosabb tényező. Minden munkafolyamatot ráhagynak az utazóra:  csekkolj be magadnak, intézd el a csomagcimkét is magadnak és szenvicset is vigyél a fedélzetre. Ezzel együtt mégéri. 

A San Francisco Los Angeles repülőút 2017-ben a világ hetedik legforgalmasabb járata és az USA legsűrűbben repült várospárja lett.

Hasznos linkek a közlekedéshez:

Általában az autókölcsönzők utólag terhelik a bérlő kártyájára az úthasználati díjakat, mára már kevés készpénzben fizetendő út van csak. Nem drága, de kevés odafigyeléssle kikerülhető a fizetés. A bérlésnél kalkulálnak egy összeget, azt zárolják a kártyán. A bérautó leadása után csak hetekkel szokták a zárolást feloldani. Az autót bérlő személy életkorának függvényében pótdíjat szoktak felszámolni, általában 25 év alatt és 70 felett.

A jelzőlámpák általában nem a fejünk felett, hanem a kereszteződés szemközti oldalán találhatóak. Kis ívben jobbra knyarodni pirosnál is lehet, feltéve, hogy ezt  külön tábla nem tiltja. (És nem jön balról autó. ) Érdemes érdeklődéssel olvasni a táblákat, általában minden alaposan ki van táblázva, külön szólnak, hogy kanyarodni kell, meg kell állni, stb.

Ha a kereszteződésben négy stoptábla van, annak van előnye, aki először ért a kereszteződéshez. Városban a megengedett sebesség 25-35 m/ óra, autópályán általában 70. Csúnyán büntetik, aki ezt  túllépi.

Jogosítvány

Szokványos magyar jogosítványt elfogadják, de egyévesnél hosszabb tartózkodás esetén már nem érvényes a használata. Figyeljünk arra, hogy a jogosítványnak érvényesnek kell lennie. Nemzetközi jogosítvány kiváltására nincs igazán szükség, de előnyös lehet megléte, mert autóbérlésnél, vészhelyzetekben, közlekedési vétségek, balesetek esetén legalább nem kell az illetékeseknek a magyar nyelv megértésével reménytelenül próbálkozni.

Autóbérlés

Miután a hosszú repülőút és az Amerikai Egyesült Államokba való belépés izgalmai után mázsás terhektől szabadultunk meg és újabb adrenalinhullám önt el bennünket attól, hogy épségben megérkezett a csomagunk is, nyílik az ajtó és végre kiléphetünk az Újvilágba. Ez akár szó szerint is érthetjük, hiszen újdonságok, furcsaságok hadával fogunk találkozni az itt töltött idő alatt. Aki ilyen messzire utazik, az nyilván nem a tengerparton vagy a szállodában akarja tölteni az összes idejét, hanem szeretné felfedezni a környéket, így autót bérel. Ezt hasznos már itthon elintézni, hogy ott ne legyen más dolgunk, mint átvenni a papírokat. Nyilvánvaló: autó nélkül Amerikában nehezen boldogul az ember. Ezen a honlapon egyszerűen és biztonságosan lehet autót bérelni.

Ha valakinek nincs hitelkártyája, az USA-ban a SIXT-nél sok esetben debit kártyával is lehet autót bérelni, de nem minden állomáson és nem minden autókategóriában. Repülőtéri felvételnél debit kártya használatához általában a bérlő nevére szóló, a visszaadás napjára érvényes repülő-, vonat- vagy buszjegyet is kérnek. Nem repülőtéri állomáson visszaútra szóló jegyet vagy a felvétel szerinti állambeli lakcímet igazoló dokumentumokat kérhetnek. A drágább prémium-, luxus- és sportautók egy részéhez viszont továbbra is hitelkártya szükséges. Készpénzzel az autó átvételekor már nem lehet fizetni. A kaució összege az autókategóriától és az állomástól függ; normál kategóriánál jellemzően legalább a bérleti díj plusz 200–300 dollár, magasabb kategóriáknál ennél lényegesen több is lehet.

Miami Beachen magán a nyaralóövezeten belül sok turistának nincs igazán szüksége bérautóra. Jól használható az Uber és a Lyft, ott van a Citi Bike kerékpármegosztó rendszer, és a város ingyenes trolley járatai is sok helyre elvisznek. Autóval inkább akkor érdemes számolni, ha Miami Beachen kívülre is rendszeresen kirándulunk.

A parkolás viszont kellemetlenül drága tud lenni. South Beachen az utcai parkolás jelenleg 4 dollár/óra, az önkormányzati parkolókban jellemzően 2 dollár/óra, és a fizetős időszak a legtöbb helyen a nap jelentős részére kiterjed; az Entertainment Districtben pedig a parkolási díjat a hét minden napján, napi 24 órában ellenőrzik. Rossz helyen parkolni különösen rossz ötlet, mert az autókat gyorsan elszállíthatják. A sima személyautó elszállításának hivatalos maximális alapdíja 274 dollár, amihez 150 dolláros adminisztrációs díj, 33 dolláros városi díj, esetleges tárolási költség és adó is jöhet. Vagyis egy vontatás ma már könnyedén 450 dollár fölötti történet lehet.

Fontos, hogy a szerződésben szereplő sofőrnek legyen dombornyomott bankkártyája, mert anélkül nem veheti át a járművet. Még itthon érdeklődjünk, hogy pontosan milyen biztosítást tartalmaz a kifizetett összeg. Mivel előre csak kategóriát választhatunk, azt hogy pontosan milyen kocsit fogunk a nyaralás alatt vezetni ott, a helyszínen derül ki. Általában többet is felkínálnak, és mi dönthetjük el, hogy melyik szimpatikus. Aki hosszabb időre megy, pláne ha családostól, az ne ezen spóroljon; válasszon egy jobb kategóriájú, nagyobb autót, amiben nem csak a társaság, de a csomagok is kényelmesen elférnek, hiszen a távolságok miatt rengeteg időt töltenek majd utazással az Egyesült Államokban.

Sok autóbérlő vállalkozás kikötheti, hogy az autót csak 25. életévét betöltött személy vezetheti, illetve azt is, hogy minden személy regisztrálja magát a szerződésben, aki vezetni fogja a bérautót. Egyes autókölcsönzők esetleg megengedik, hogy 25 éves kor alatt is vezessük az autót, viszont ilyenkor jellemzően felárat számolnak a kocsira. És nagyon megemelik a biztosítást is.  Mivel a bérautó állapotáért és az azzal elszenvedett/okozott balesetekért mi felelünk, erősen ajánlott biztosítást is tartalmazó bérleti szerződést kötni, vagy külön ilyen esetre szóló biztosítást intézni az kint tartózkodás idejére. Sajnos a helyzet ugyanez a 70. életévüket már betöltött sofőrök esetében is.

A bérautót az esetek túlnyomó többségében tele tankkal kapjuk meg, így is illik visszavinni. A kölcsönző mindig regisztrálja a tank állapotát induláskor és érkezéskor. A különbségeket természetesen elszámolják, így általában jobban járunk, ha magunk tankoljuk meg a kocsit a visszaadás előtt.

Sokaknak újdonság az automata sebességváltó, amivel a kinti kocsik működnek. Aki nem vezetett még ilyen autót, az bátran kérjen segítséget még a kölcsönzőben. Szívesen megmutatják, hogy hogyan használjuk a váltót, hogy állítsuk be az üléseket, így már kényelmesebben és nyugodtabban vághatunk neki az országútnak, ami első ránézésre talán ijesztőnek tűnhet. Mindenképpen béreljünk GPS-t vagy a sajátunkra töltessük fel az amerikai programot! (Utóbbinak nagy előnye, hogy nem angolul, hanem magyarul kapjuk az útbaigazítást.) Nem csak időt spórolunk vele, de a térkép helyett inkább a látnivalókra figyelhetünk és abban is nagy segítséget nyújt, hogy milyen éttermek vannak a környékünkön, vagy hol van a legközelebbi benzinkút. Mobiltelefonon működő gps alapú térkép is nagyon hasznos lesz.

Érdemes arra figyelni, hogy több olyan szabály létezik, ami erősen eltér a magyar szabályozástól. Általában lehet például tele piros lámpánál kisívben jobbra kanyarodni. Ha nem lehet, azt  külön tábla tiltja. Érdemes a táblákat mindig figyelni, nagyon álaposak általában. De a szabályok államonként változhatnak, érdeklőni, figyelni kell.

„Kényelmes volt az automata váltós autó, és San Franciscóban a sok emelkedőn különösen örültünk, hogy nem kézi váltóval kellett bajlódni. A navigációval ma már sokkal egyszerűbb a helyzet, mint régen: telefonon a Google Maps, az Apple Maps vagy a Waze tökéletesen használható, magyar nyelvű navigációval is, így külön GPS-t nem igazán érdemes bérelni.

Az autóbérlésnél érdemes alaposan megnézni, milyen biztosításokat tartalmaz már az ár, és csak azután dönteni a helyben felajánlott kiegészítő biztosításokról. Bankkártyából továbbra is a hitelkártya a legbiztosabb megoldás, főleg autóbérlésnél, mert bár debit kártyát sok kölcsönző elfogad, feltételekhez köthetik, és bizonyos autókategóriáknál nem használható.

A benzinkutaknál már jóval kevésbé problémás a debit kártya használata, de külföldi kártyával még mindig előfordulhat, hogy az automata amerikai irányítószámot kér, és emiatt a fizetés nem sikerül. Ilyenkor általában bent, a pénztárnál lehet előre kifizetni a tankolást. Emiatt Amerikába autós utazásnál továbbra is jó ötlet legalább egy valódi hitelkártyát is vinni.

San Francisco és környéke térképen csalóka lehet, a távolságok, a forgalom és a reptérre vezető út könnyen több időt visz el a vártnál. A bérautó leadása általában gyors és jól szervezett, de a San Francisco International Airporton az autókölcsönző központból az AirTrainnel még el kell jutni a megfelelő terminálhoz. Emiatt mi a nemzetközi járat indulása előtt inkább legalább három órával már a terminálnál lennénk, az autóleadásra és az odajutásra pedig ezen felül is hagynánk tartalék időt.” (2026)

---

"Szeretek Amerikában közlekedni. Minden, mindig kényelmesen ki van írva, többször is. Sokszor már-már megmosolyogtató alapossággal. Kb. ezen a szinten: "Lámpa várható, lámpa 200 méteren belül, itt állj meg, ha piros a lámpa. " Az emberek követik az utasításokat, minden működik. Néhány kedvenc táblám: 1000-2000.- dollár a büntetés, ha szemetet dobsz ki az ablakon. A börtönök közelében tilos stoppolni és stoppost felvenni. A városi bevezető utakon rendszeresen van un. carpool. Egy sáv, ahol csak olyan autók közlekedhetnek, amelyekben a táblán megjelölt 2-3 ember minimum utazik. Szépen, akkurátusan ki van mindig írva, hogy mikor (6.30-9.00 pl. ) , melyik sávban és hány ember legyen minimum a kocsiban. A jobboldali sávból pirosnál is lehet kis ívben jobbra kanyarodni, ha nem jön senki. És a kedvenceim: Ha jön a mentő, minden kocsi, automatikusan és azonnal lehúzódik, nincs kivétel. A másik kedvencem a parkolást tiltó tábla, kb. ezzel a szöveggel: tilos a parkolás keddenként 4-6-ig, az utca takarítása miatt. Hm." (K. Kriszta)

Autóutak

Itt is a méretek lesznek a leginkább mellbevágóak, 8-10 sávon, több szintes autópályákon cikázik a forgalom, aminek ha részesei leszünk, hamar rájövünk, hogy nem is olyan rémisztő. Olyan, mintha mindenkinek saját sávja lenne, amelyben kedve szerinti tempóban, nyugodtan haladhat. Nem dudálnak rá, nem mutogatnak neki; ha esetleg kezdetben túl lassú vagy bizonytalan, a többiek majd szépen kikerülik. Mivel eloszlanak a kocsik, hatalmasak a követési távolságok, ami megnyugtatóan hat és hagy időt annak is, aki sávot szeretne váltani vagy egy elnézett tábla miatt irányt váltani. Az autópályákat freeway-nek hívják és egy-két ritka kivételtől eltekintve ingyenesek.

Sebességkorlátozás

Általánosan érvényben levő sebességkorlátozás nincsen. Mindenhol a táblák szerint kell közlekedni. Általában 55, 65 vagy 75 mérfölddel lehet haladni (a GPS ebben is segít), ami ott elég lassúnak tűnik.

Jellemző sebességkorlátozási szabályok:

• Autóutakon 55-65 mérföld/óra (88-104 km/óra)
• Az ország nyugati részén a hatalmas sík területeken végig húzódó autóutakon 70-75 mérföld/óra (75=120 km/óra)
• Településeken belül 25-30 mérföld/óra (40-48 km/óra)

A sebességkorlátozás szabályait a hatóságok nagyon komolyan veszik és szigorúan betartatják. A Magyarországról odautazó, bérelt gépkocsival közlekedő turisták jellemzően meglepődnek azon, hogy az amerikai autóvezetők mennyire engedelmesen betartják a közlekedési szabályokat, főleg a sebességkorlátozásra vonatkozókat. Ennek egyik magyarázata lehet az, hogy sok helyen találunk "Speed limit enforced by aircraft" táblákat, vagyis hogy a rendőrség repülőket/helikoptereket vet be és az égből méri a sebességátlépőket. Ez vagy igaz, vagy nem (drága lenne egy ilyen alakulat fenntartása), de tény, hogy sok Amerikát megjárt notórius gyorshajtó számolhat be arról, hogy a rendőr azzal inti le, hogy a levegőből mérték be. A sebességkorlátozásra vonatkozó szabályok megsértése lebukás esetén egyébként drága mulatság. Nyilván ezzel is magyarázható, hogy az USA-ban az autósok jóval körültekintőbben és sokkal kisebb agresszivitással vezetnek. A sebességkorlátozást adott útszakaszra konkrétan megjelenítő táblák ott nem kérésnek, hanem parancsnak minősülnek.

Wyomingban a rendőr gyorshajtásért állított meg: 85 mérföld/órával mentem egy 55-ös szakaszon. Amerikában nem érdemes abból kiindulni, hogy egy külföldi turista majd kedvesen kidumálja magát, mert ekkora sebességtúllépést már komolyan vesznek. Wyomingban 55 mph (89 km/h) helyett 85 mph (137 km/h) ma a normál útszakaszokon is több száz dolláros történet lehet a bírsággal és a hozzáadódó díjakkal együtt. Iskola- és útépítési zónában még szigorúbbak a büntetések. A rendőr persze lehet barátságos, de erre jobb nem úgy tekinteni, mint egy amerikai road trip olcsó módjára egy közös szelfi megszerzéséhez.” (2026)

Amerikai sajátosságok

• Egy érdekesség, hogy a forgalmasabb utakon van egy úgy nevezett "CAR POOL lane", amit csak azok az autók használhatnak, amelyekben legalább ketten ülnek, így ők a dugókban gyorsabban haladhatnak. Vigyázat, ezt  is ellenőrzik. Sokszor ki van írva, mennyi a minimum az autóban utazók száma.
• A másik pedig, hogy piros lámpánál is lehet jobbra fordulni. De csak jobbra!
• A településeken példásan vigyáznak a gyalogosokra, roppant előzékenyek, udvariasak. Irigylésre méltó, hogy a zebráknál, de a lakott területeken csaknem bárhol fékeznek, megállnak az autók, ha egy gyalogos át akar kelni az úttesten. Mikor jutunk mi el idáig?

Az amerikai közlekedéshez európai szemmel hozzá kell szokni, mert több olyan szabály és vezetési szokás van, ami elsőre furcsának tűnhet.

Az autópályákon ne számítsunk a magyar értelemben vett szigorú „jobbra tarts” rendre. Államonként eltérnek a szabályok, és a gyakorlatban teljesen hétköznapi látvány, hogy valaki hosszasan halad egy középső sávban, miközben jobbról és balról is elmennek mellette. Magyar autósként ez eleinte kifejezetten zavaró, ezért sávváltás előtt nem elég a bal tükröt figyelni: mindkét oldalról érkezhet gyorsabb autó.
A nagyvárosok környékén az autópályák elképesztően szélesek lehetnek, és gyakran külön express, toll vagy HOT lane sávok futnak mellettük. Ezek használata államonként és útszakaszonként eltérő rendszerhez kötött; lehet elektronikus útdíjfizető eszköz, rendszámfelismerés vagy előre regisztrált fiók. Bérautónál különösen érdemes előre tisztázni, hogyan számolják el az útdíjat, mert a kölcsönző saját adminisztrációs díjat is felszámíthat.
Piros lámpánál sok helyen szabad jobbra kanyarodni, de csak teljes megállás után, és természetesen elsőbbséget kell adni a gyalogosoknak és a többi járműnek. Ha „NO TURN ON RED” tábla van, akkor tilos. Ráadásul vannak állami és helyi kivételek is, ezért nem érdemes automatikusan minden pirosnál jobbra fordulni.
Nagyon amerikai jelenség a four-way stop. A kereszteződés mind a négy irányában STOP tábla áll, mindenki megáll, és alapvetően az indulhat tovább először, aki elsőként érkezett. Ha ketten egyszerre érkeznek, általában a jobbról jövőnek van elsőbbsége. Elsőre furcsának tűnik, de meglepően jól működik, mert az amerikai autósok többsége pontosan tudja, mi a koreográfia.
Az udvariasságról nehéz általánosítani. Van, ahol meglepően türelmesek, máshol egy rosszul megválasztott sáv után nehéz visszakerülni oda, ahová szeretnénk. A nagyvárosi csúcsforgalomban – Los Angelesben, Miamiban, New York környékén vagy San Franciscóban – különösen jobb időben besorolni, mint az utolsó pillanatban keresztbe vágni több sávon.
Az index használata sem mindig példás, így ugyanaz az alapszabály érvényes, mint otthon: ne abból induljunk ki, hogy az előttünk haladó biztosan azt fogja csinálni, amit az irányjelzője mutat.
Az a régi állítás, hogy például Wisconsinban „simán lehet piásan vezetni”, nem igaz. Az USA minden államában tilos alkoholos befolyásoltság alatt vezetni. Wisconsinban a legtöbb felnőtt vezetőnél 0,08% BAC a törvényi határ, de ennél alacsonyabb értéknél is eljárhatnak valakivel szemben, ha az alkohol miatt nem képes biztonságosan vezetni.
A kézben tartott mobiltelefon használata sem olyan szabad már, mint régebben. 2026 közepére 33 amerikai állam, Washington D.C. és több amerikai terület minden vezető számára tiltja a kézben tartott telefon használatát vezetés közben. A pontos szabályok azonban továbbra is államonként változnak, ezért egy többállamos autós körutazásnál érdemes mindig a szigorúbb szabályhoz tartani magunkat: telefon a tartóba, navigáció beállítva indulás előtt.

Az amerikai vezetés tehát nem feltétlenül rosszabb vagy veszélyesebb azért, mert más, de az első napokban nagyon tudatosan kell figyelni. A széles autópályák, a jobb oldali elhaladás, a four-way stop, a pirosnál engedélyezett jobbra kanyarodás és az államonként változó szabályok együtt könnyen összezavarhatják azt, aki kizárólag az európai közlekedéshez szokott.

Reggeli csúcs - Karesz fotója

Sokan mondják, hogy az amerikaiak nem igazán tudnak vezetni – ebben talán van is igazság. De az itteni vezetési kultúrát más szemszögből is lehet nézni. Olyan, hogy rendszeres, átfogó oktatás, szinte nem létezik. Van persze néhány autósiskola, de ritkaságszámba megy, aki ott sajátítja el a vezetést. Államonként eltérő, de jellemzően már 15-16 éves korban kiadják az úgynevezett tanuló engedélyt, ami azt jelenti, hogy ha egy jogosítvánnyal rendelkező felnőtt ül az autóban, akkor nyugodtan lehet vezetni, pár kisebb szabályt betartva. Így nem csoda, hogy a tizenévesek alig várják, hogy a születésnapjuk után rögtön kocsiba üljenek, és apuka mellett tanuljanak. Ez pedig azzal jár, hogy többnyire a szülők tanítanak, és így a saját szokásaikat, jó vagy rossz beidegződéseiket adják tovább a következő generációnak.

Az utakon általában nyugodt légkör uralkodik, ami valamelyest ellensúlyozza a formális képzés hiányát. A sofőrök többsége megfontolt, nem siet, udvarias, és két másodperc előnyért nem fog kockázatot vállalni. Az utak állapota és a szigorúan betartatott sebességhatárok sem éppen a száguldozást ösztönzik. Érdekesség, hogy nincs egységes országos sebességszabály: minden út tele van sebességkorlátozó táblákkal, és annyival lehet menni, amennyit ezek mutatnak. A keleti parton a városokban jellemzően 40-55 km/h, országúton 55-90 km/h, autópályán 90-105 km/h a limit — ennél nagyobbat nem nagyon látni.

Az európai szemnek talán a „lassúság” az, ami miatt könnyen az az érzése támad, hogy itt nem tudnak vezetni. Ha valaki hosszú percekig vár egy kereszteződésnél, hogy teljes biztonsággal mehessen, azt nálunk béna sofőrnek tartanák, itt viszont teljesen átlagos magatartás. Ha valaki 80 km/h-val halad a belső sávban egy háromsávos autópályán, és nem reagál sem a forgalomra, sem a mögötte villogókra, otthon ebből balhé lenne – itt viszont inkább az néz ki furcsán, aki villog és siettet. Az autópályákon minden sáv haladásra van: belső, külső, középső — mindegy, ha valaki úgy érzi, ott van dolga, ott halad a maga választotta tempóban. A gyorsabb sofőr pedig kerülje ki, amerre tudja.

A több sávban, közel azonos tempóban haladó forgalom még így is azt az érzetet kelti, hogy minden mozog, minden történik, még ha a sebesség nem is magas. A villogásnak itt nincs meg az a „gyorsabb vagyok, húzódj le” üzenete, amit Európában megszoktunk. Láttam egy amerikai dokumentumfilmet a német autópályákról, amiben elmagyarázták, hogy ha a belső sávban valaki lassan halad, a mögötte jövő villogással és indexeléssel jelzi, hogy húzódjon le. Ez ott működik. Itt ilyen nincs.

Természetesen nem mindenki szent az utakon. Vannak száguldozók és cikkcakkban váltogató sofőrök, de itt nem próbálják meg kioktatni, feltartani vagy „megleckéztetni” őket. Inkább hagyják menni. Nem véletlenül: a helyi KRESZ könyv maga figyelmeztet, hogy trágár mozdulatokat mutogatni nem bölcs dolog, mert előfordult már, hogy emiatt embert lőttek le vagy bántalmaztak. Egy hivatalos kézikönyv szó szerint így fogalmaz: „Ha inteni akar egy másik sofőrnek, használja mind az öt ujját. Trágár mozdulatok miatt embereket lőttek már le, szúrtak le vagy vertek meg.”

---

Mobilozás autóvezetés közben

Ami Amerikában továbbra is idegesítő tud lenni, az a vezetés közbeni mobilozás. Feltűnően gyakran látni olyan sofőrt, aki a telefonját nézi, miközben halad a forgalommal, sávot vált vagy éppen egy lámpás kereszteződéshez közeledik. Pedig a szabályok az utóbbi években sokat szigorodtak: az államok többségében már valamilyen formában korlátozzák a kézben tartott telefon használatát, de a pontos előírások államonként eltérnek. A legegyszerűbb turistaként úgy vezetni, mintha mindenhol teljes tilalom lenne: telefon a tartóban, navigáció beállítva, telefonálás pedig csak kihangosítva.

A közlekedési morálról nehéz egész Amerikára érvényes véleményt mondani, mert óriásiak a különbségek egy nyugodtabb kisváros és mondjuk Miami, Los Angeles vagy egy másik nagyváros csúcsforgalma között. Ettől még látni meghökkentő manővereket, késői sávváltásokat, index nélküli kanyarodást és néha piros lámpán áthajtó autóst is. A telefonját nézegető sofőr pedig különösen bosszantó, mert ehhez ma már tényleg filléres autós telefontartó és kihangosítás is elegendő lenne.

Gyalogosként egy másik amerikai sajátosságra is nagyon oda kell figyelni: a piros lámpánál engedélyezett jobbra kanyarodásra. Sok helyen az autós teljes megállás után akkor is jobbra fordulhat, amikor neki piros a lámpa, kivéve, ha ezt tábla vagy helyi szabály tiltja. Autósként ez praktikus, gyalogosként viszont eleinte szokatlan, mert miközben nekünk szabad jelzésünk van az átkelésre, ugyanabba a kereszteződésbe kanyarodó autó is megjelenhet. Elvileg természetesen a gyalogosnak van elsőbbsége, de ettől még érdemes szemkontaktust keresni a sofőrrel, mielőtt lelépünk az úttestre.

Az ellenkező helyzet is előfordul: a jobbra kanyarodó autós udvariasan int, hogy menjünk át, miközben a gyalogoslámpa nekünk még piros. Ilyenkor nem az autós gesztusát, hanem a saját jelzésünket kell követni. A zebráknál egyébként egészen szélsőséges tapasztalatokat lehet szerezni: van, aki már messziről megáll és előzékenyen átenged, más viszont kanyarodás közben mintha csak az autóforgalmat figyelné. Amerikában ezért gyalogosként sem árt ugyanaz az alapelv, mint autósként: attól, hogy nekünk van elsőbbségünk, még nézzük meg, hogy a másik is észrevett-e bennünket.

Tankolás

Fontos tudni, hogy ha kikerülünk a nagyvárosok vonzáskörzetéből van, hogy csak 100 kilométerenként tudunk tankolni. Mielőtt nekivágunk egy nemzeti parknak vagy egy alacsonyabb rendű útnak, feltétlenül töltsük tele a benzintartályt! Tankoláskor számunkra szokatlan módon előre kell fizetni a pénztárnál! Abban az esetben, ha kevesebb lesz a végösszeg, visszaadják a különbözetet.

Ha autót bérelünk az USA-ban, előbb-utóbb biztosan meg kell állnunk tankolni. A benzin ára államonként, városonként, sőt még az egymáshoz közeli kutaknál is látványosan eltérhet. Kalifornia, Hawaii, Washington vagy Oregon általában a drágább államok közé tartozik, míg Texasban és több déli államban lényegesen olcsóbban lehet tankolni.

Az amerikai árakat gallononként írják ki: egy amerikai gallon 3,785 liter. Jelenleg az országos átlag a normál benzinből nagyjából 4,09 dollár/gallon, vagyis körülbelül 1,08 dollár literenként, de Kaliforniában ennek jóval fölé is mehet az ára. A dízel most kifejezetten drága, országos átlaga 5,6 dollár/gallon körül mozog.

Egy amerikai autós körutazásnál ezért a benzinköltséget nem érdemes aprópénznek tekinteni. Nem feltétlenül maga az üzemanyagár a fájdalmas, hanem az, hogy egy nyugati parti vagy nemzeti parkos körút során könnyedén összejöhet több ezer kilométer.

A benzinkutak szinte mindenütt önkiszolgálók: mi tankolunk, és általában közvetlenül a kútnál fizetünk bankkártyával. Külföldi kártyánál előfordulhat, hogy az automata amerikai ZIP-kódot kér, és nem fogadja el a kártyát; ilyenkor be kell menni a pénztárhoz, és előre megmondani, mekkora összegért szeretnénk tankolni.

Régebben Oregon volt a híres kivétel, ahol nem lehetett saját kezűleg benzint tölteni az autóba, de ez már nem így van: ott is engedélyezett az önkiszolgálás. New Jersey maradt az egyetlen amerikai állam, ahol benzinkútnál nem szállunk ki saját magunk tankolni: ezt a kút alkalmazottja végzi. Egy európai turista számára ez ma már inkább érdekes amerikai kuriózum, mint általános szabály.

Hogyan tankolj az USA-ban? - videó

Parkolás

A parkolás a nagyvárosokban elég költséges, így ügyeljünk rá, hogy olyan szálláshelyet foglaljunk, ahol ezért nem kell külön fizetni és van is elegendő hely minden autó számára. A belvárosi részeken általában az út szélén lehet megállni a kocsival és a mellette lévő parkolóórába kell bedobni az aprót. 25 centért 8-10 percet kapunk. A digitális kijelző mutatja, hogy mennyi időnk maradt. Ám ezeknél a maximális idő 2 óra. Hosszabb városnézés esetén maradnak a jóval drágább parkolóházak vagy nyitott parkolók.

Különböző egyéb szabályok

A mobiltelefon használatát, illetve az SMS-ezést vezetés közben több szövetségi államban tiltják. A találgatás helyett tanácsos Amerika bármely részében tartózkodni a mobilozástól és az SMS-ezéstől.

"Az emberek nem dudálnak, előzékenyen vezetnek, és nagyon jól szervezettek, kitáblázottak az utak. A piros lámpánál, ha nincs másképp kitáblázva, jobbra lehet fordulni. A nagy parkolóházakban is általában ingyenes a parkolás az első két órára. A jelzéseket érteni kell, pl. piros járdaszegélynél egyáltalán nem lehet megállni, a sárgánál is csak ki-beszállásra, és ahol nincs felfestés, a táblák utasításait követve kell parkolni. Ha nem fizeted be a parkolóórát, szinte biztos, hogy 10 percen belül megbüntetnek, de nem tesznek fel kerékbilincset akkor sem, mint otthon. Rendőr igazoltatni kizárólag csak akkor állít meg, ha szabálytalanságot csinálsz. Például, ha gyorsan hajtasz, vagy szabálytalanul csináltál valamit: telefonáltál kihangosítás nélkül, vagy rossz helyen fordulsz be. Olyankor ki van zárva, hogy ne kapjál pénzbírságot. Amit fontos tudni ezzel kapcsolatban, és én nem tudtam, ezért jól meg is ijedtem. Gyorshajtás miatt megállítottak az egyik éjszaka. Amikor félreállsz és mögötted reflektorral világit a rendőrautó, nem szabad kiszállni, a kezek jól láthatóak kellenek, hogy legyenek (sajnos sokaknak van Amerika egész területén fegyver az autóban). Az anyós ülésen levő embernek különösen nem szabad kiszállnia. Majd odasétál a rendőr, elkéri a jogosítványt, registration-t és visszamegy az autójába. Egész idő alatt csak akkor lehet kiszállni vagy kinyitni az ajtót, ha kérik.

Sajnos engem, ami megijesztett, hogy az autónak döntve át is motoztak. Nagyon illedelmesek, és kedvesek akkor is különben, de elővigyázatosaknak kell lenniük. Emlékszem, próbáltam bevetni, hogy azért sietek, mert allergiás tüneteim vannak, és orvoshoz akarok menni.. Azt mondtak semmi baj, gyorsan elintézik a papírmunkát, és kíséretet adnak a kórházig, hogy gyorsabban odaérjünk." (Judy)

---

Ha megállít az amerikai rendőr

Amerikában érdemes előre tudni, hogyan viselkedjünk, ha vezetés közben egyszer csak megjelenik mögöttünk a villogó rendőrautó. Az amerikai rendőr nem állíthat meg teljesen önkényesen egy autóst pusztán azért, mert kedve támadt igazoltatni: a megállításhoz jogszerű indok szükséges. Ez azonban lehet egészen apró szabálytalanság is, például gyorshajtás, hibás lámpa, lejárt rendszám-regisztráció, szabálytalan sávváltás vagy más közlekedési előírás megsértése. Vagyis ha felvillan mögöttünk a rendőrautó fénye, abból még nem következik, hogy valami komolyat csináltunk.

Ilyenkor indexeljünk, lassítsunk, és az első biztonságos helyen húzódjunk félre. Ne ugorjunk ki az autóból, hanem maradjunk bent, húzzuk le az ablakot, és tartsuk jól látható helyen a kezünket – lehetőleg a kormányon. Sötétben érdemes felkapcsolni az utastér világítását is. Ne kezdjünk el idegesen matatni a kesztyűtartóban vagy a táskában az iratok után; várjuk meg, amíg a rendőr kéri őket, és mondjuk meg, mielőtt odanyúlunk.

Vezetés közbeni igazoltatásnál a rendőr kérheti a jogosítványt, a jármű forgalmi/registration dokumentumát és a biztosítás igazolását. Bérautónál legyen kéznél a bérleti szerződés is. A rendőr arra is utasíthat, hogy szálljunk ki az autóból, és ennek eleget kell tenni. Nem érdemes vitatkozni vagy hirtelen mozdulatokat tenni; ha szerintünk jogtalanul járt el, azt nem az út szélén kell eldönteni.

Az amerikai rendőri intézkedések egyik sajátossága, hogy a rendőr biztonsági okból eleve óvatosan közelíti meg az autót. Ezért ami egy magyar turistának túlzott óvatosságnak vagy merevségnek tűnhet, az ott a közúti ellenőrzés megszokott része. Udvariasan válaszoljunk, ne próbáljunk viccelődni vagy „kidumálni” magunkat, és főleg ne szálljunk ki magunktól az autóból. Egy sima közlekedési ellenőrzés így általában néhány perces, teljesen eseménytelen történet marad.

---

A Toyota az Egyesült Államokban továbbra is elképesztően népszerű, de nem azért, mert státuszautónak számít. Éppen ellenkezőleg: az amerikaiak elsősorban a megbízhatóság, a jó fogyasztás, az értéktartás és a viszonylag kiszámítható fenntartási költségek miatt szeretik. A Toyota 2025-ben több mint 2,1 millió autót adott el az USA-ban, a RAV4 az egyik legnépszerűbb SUV, a Camry pedig az ország legnagyobb darabszámban eladott hagyományos személyautója volt.

A Camry Amerikában szinte az észszerű autóválasztás megtestesítője. Nem villogni vesznek vele, hanem azért, mert kényelmes, tartós és várhatóan sokáig teszi a dolgát. A 2026-os Camry már kizárólag hibrid hajtással kapható, alapára 29 600 dollár, és az amerikai eladási listán továbbra is az élmezőnyben van.

Ha valaki Amerikában Toyotával akar egy kicsit több presztízst is mutatni, inkább egy drágább Land Cruiser, Sequoia vagy nagyobb pickup/SUV jöhet szóba, valódi prémiumautóként pedig ott van a Toyota luxusmárkája, a Lexus. A régi amerikai Toyota Yaris Sedan pedig már eltűnt a piacról. Egy Camry tehát nagyjából az ellenkezőjét üzeni annak, mint egy feltűnő luxusautó: nem akarok az autómmal különösebben felvágni, csak legyen jó, kényelmes és megbízható.

Vonattal

"utaztál már vonattal (AMTRACK)?
Honnan is jött nekünk a fèrjemmel ez a vonatozàs ötlete? A fèrjem a neten talàlt videòkat, milyen szép tàjakon megy. Kikereste..., "hurrà!!! Ez a vonat Amerikában van !" Ìgy 2018-ban beleàsta magàt a témàba, ès 2019 màjus elején már a vonaton ültünk, igaz mi a Chicago - Los Angeles utvonalat céloztuk meg elöször. 3 éjszakàt töltöttünk a vonaton. A szerelvény utolsò vagonjaiban csak ülések vannak. Utàna van az étterem, a mozdony fele pedig a 2 személyes kicsi kabinos, abbol azt hiszem 2 vagon volt, és amiben mi is utaztunk a fülkés, ahol kettönknek volt egy fülke a hozzà tartozò zuhany/wc mosdò. Nem egy bàlterem, de nekünk tökèletesen elèg volt. A kaja is nagyon finom. Több helyen megáll, mivel helyközi vonat szerepèt is betölti. Ki lehet szàllni, de nem áll sokáig. Azèrt a friss levegö miatt nem árt nèha leszàllni pár percre.
Több Amtrack ùtvonalat néztünk már.
Igen tudom..., nem olcsò a jegy. De..., ha azt nézed 3 napig fedèl van a fejed fölött, ergo nem kell hotelt fizetni. Az àrban benne van napi hàromszori étkezès ès hozzà ital. És haladsz A-bòl B-be. Szàmold össze a 3 nap szàllàst, kajàt, autòbérlés+üzemanyag, vagy repülöjegy. Ez lehet így több mint a vonatjegy àra.
Ez volt az elsö, de biztos nem az utolsò vonatozàsunk az Államokban. (2024)

Étkezés, borravaló

Az amerikai filmekben gyakran látjuk a szereplőket gyors-étkezdékben enni, hamburgert, pizzát, és az utcákon hot-dog-ot. Aki a gyorséttermi kaját nem szívleli, az ne aggódjon, mert az USA-ban rengeteg konyha, és étkezési típus létezik. Amerikába többször visszatérő utazók egyöntetű véleménye, hogy kint szuper jókat lehet enni, a nagyvárosokban szinte bármit, amihez éppen kedvünk van. Az amerikai társadalom úgynevezett olvasztó tégely jellegénél fogva az etnikai éttermek elképesztő sokaságával lehet találkozni. A mexikói taco, a görög gyros, a kínai tavaszi tekercs ott már nem is számít külföldi ételnek.

Nagy divatja van néhány év óta az egészséges táplálkozásnak, és sok olyan étkezőhelyet találhatunk, ami ezzel a trenddel kapcsolatos, pl. salátabárok. Aki nagyon takarékos költségvetéssel utazik az USA-ban akár napi 10-15 dolláros keretből is megúszhatja, persze nagyon szerény igényekkel. A dohányzási tilalmakra nagyon oda kell figyelni. Ott ezt igazán komolyan veszik. Az italrendelésnél pedig tudatában kell lenni annak, hogy 21 év alattiak nyilvános helyen nem fogyaszthatnak, rendelhetnek alkoholt.

Ha úgy döntenétek, hogy Amerikában étteremben ennétek valamit, akkor fel kell készülni arra, hogy fél órát fogtok várni egy asztalra. Szinte minden város tele van éttermekkel, de úgy tűnik ezeknek száma nem elég. Én nem egy étterembe látogattam el, de minden alkalommal hosszú, körülbelül fél órás várakozás volt.

Az amerikai éttermekben egyáltalán nem ritka, hogy a népszerűbb helyeken várni kell az asztalra, főleg péntek és szombat este. Erre az éttermek régóta jól szervezett rendszerekkel készülnek. A hagyományos megoldás az a kis, telefonra emlékeztető pager, amit a bejáratnál adnak a vendégnek: nyugodtan várakozhatunk a közelben vagy a bárnál, és amikor elkészült az asztalunk, a készülék villogni és rezegni kezd. Ma már sok helyen ezt felváltotta az SMS-es rendszer, így egyszerűen a saját telefonunkra érkezik az üzenet, ha sorra kerültünk.

Amerikában az éttermi várakozásnak egyébként külön kultúrája alakult ki. A bejáratnál működő host vagy hostess megmondja, hogy nagyjából 15, 30 vagy akár 60 percet kell várnunk, mi pedig eldönthetjük, hogy maradunk-e. A népszerű, asztalfoglalást nem vagy csak korlátozottan elfogadó helyeken teljesen természetes, hogy kisebb sor alakul ki. Az amerikaiak sokat járnak étterembe, ezért egy jó hely előtt álló tömeg nem feltétlenül riasztja el őket – inkább annak a jele, hogy valószínűleg nem véletlenül akar mindenki ott enni.

---

Az amerikai éttermekben feltűnhet egy európainak, hogy sokan másképp használják a kést és a villát, mint ahogy mi megszoktuk. Nálunk természetes, hogy a kés végig a jobb, a villa pedig a bal kézben marad, Amerikában viszont elterjedt az úgynevezett „American style” vagy „zig-zag” evés. Ilyenkor a villát a bal kézben tartva levágnak egy vagy több falatot, majd leteszik a kést, a villát átteszik a jobb kézbe, és azzal esznek tovább.

Első alkalommal kicsit furcsának tűnhet ez az állandó kézcsere, de az USA-ban teljesen elfogadott étkezési szokás, elegánsabb étteremben sem számít illetlenségnek. Gyakori az is, hogy valaki előre kisebb darabokra vágja a húst, aztán a kést félreteszi, és már csak villával folytatja az étkezést. Persze az amerikaiak sem egyformán esznek: rengetegen használják az Európában megszokott módszert, különösen formálisabb környezetben.

Az európai szemnek talán azért feltűnő mindez, mert nálunk az evőeszközök használatához hagyományosan több illemtani szabály kapcsolódik. Amerikában ezen általában kevésbé akadnak fenn, és az étkezés hétköznapibb, lazább dolog. Egy magyar turista tehát ne lepődjön meg, ha a szomszéd asztalnál valaki felvágja a steakjét, leteszi a kést, átteszi a villát a jobb kezébe, és nyugodtan folytatja az evést – nem neveletlenségből teszi, hanem egyszerűen így tanulta.

---

Az amerikai kávézási kultúra elsőre még mindig eléggé különbözik attól, amit Magyarországon és Európa sok más részén megszoktunk. Nálunk a kávé gyakran egy kis megállás a napban: leülünk egy kávézóban, kérünk egy eszpresszót, cappuccinót vagy más kávét, és ott helyben megisszuk. Amerikában ezzel szemben teljesen természetes a „coffee to go”: hatalmas papír- vagy termoszpohárral sétálnak az utcán, ülnek be az autóba, mennek dolgozni vagy szállnak fel a vonatra.

Az amerikaiak hagyományos kávéja továbbra is inkább a nagyobb adag, hosszabb, filteres kávé, amelyből akár fél délelőttön keresztül kortyolgatnak. Az eszpresszó azonban már egyáltalán nem valami ritka európai különlegesség. A nagy kávézóláncok és főleg a rengeteg független specialty kávézó révén ma már szinte minden nagyobb amerikai városban könnyen találunk jó eszpresszót, cappuccinót, flat white-ot vagy cold brew-t.

A legnagyobb különbség inkább az, hogy Amerikában a kávé sokszor úti társ, nem külön program. Az autók pohártartói szinte erre születtek, a drive-through kávézókban pedig még kiszállni sem kell a kocsiból. Persze az amerikaiak is szeretnek beülni egy hangulatos kávézóba, dolgozni a laptopon vagy beszélgetni, de a hétköznapi kávéfogyasztás jóval inkább összekapcsolódik a mozgással. Egy európainak furcsa lehet, hogy valaki egy óriási pohár kávéval a kezében rohan végig az utcán, az amerikainak viszont éppen ez a világ legtermészetesebb dolga.

---

Az USA-ban az italokhoz valóban rengeteg jeget adnak, különösen az üdítőkhöz és a vízhez. Egy európai számára néha úgy tűnhet, hogy több jég van a pohárban, mint maga az ital, de ez nem valamiféle trükkös spórolás: az amerikaiak egyszerűen nagyon hidegen szeretik az italaikat. Ha valaki ezt nem szereti, nyugodtan kérheti úgy, hogy „no ice” vagy „light ice” – ezen senki nem fog meglepődni.

A hagyományos, asztali kiszolgálású éttermekben továbbra is gyakori az üdítők ingyenes újratöltése, főleg a csapolt Coca-Cola- és Pepsi-féle italoknál. Sokszor kérni sem kell: a felszolgáló már hozza a következő poharat, amikor az előző kezd kiürülni. Gyorséttermekben viszont már nem lehet automatikusan abból kiindulni, hogy korlátlanul újratölthetjük az italunkat. Van, ahol továbbra is működik az önkiszolgáló italautomata, máshol a gépek a pult mögé kerültek, és az újratöltés szabálya lánconként, sőt éttermenként is eltérhet.

Az adagok továbbra is meglepően nagyok tudnak lenni, bár ez sem igaz minden amerikai étteremre. Ami viszont nagyon amerikai és nagyon praktikus: teljesen természetes, hogy a megmaradt ételt hazavisszük. Senki nem néz furcsán, ha kérünk egy dobozt – gyakran maga a felszolgáló ajánlja fel. Egy kiadós főételből így akár a következő napi ebéd is megoldható.

Az ízkombinációk között európai szemmel akadnak érdekes találkozások. A juharszirup és a bacon párosa teljesen megszokott, hálaadás környékén előkerülhet a mályvacukorral sütött édesburgonya, és az amerikai klasszikus root beer float esetében vaníliafagylalt kerül az üdítőbe. Elsőre furcsán hangzanak, de Amerikában ezeknek komoly hagyományuk van.

Az éttermi rendelés néha kisebb kihallgatásnak tűnhet. Milyen kenyeret kérünk? Milyen sajtot? Milyen köretet? Milyen öntetet? Hogyan legyen átsütve a hús? Kérünk-e hagymát, paradicsomot, savanyúságot, extra szószt? Egy szendvicsnél vagy hamburgernél is pillanatok alatt összejöhet egy egész kérdéssor. Az amerikai vendéglátásban természetes, hogy mindenki a saját ízlésére szabja az ételt, ami nagyon kényelmes – egészen addig, amíg a pénztárnál állva hirtelen rá nem jövünk, hogy fogalmunk sincs, melyik hatféle szószt szeretnénk.

Borravaló

• Gyorsétterem: Miként itthon, persze ott sem szoktak a vásárlók borravalót adni.
• Étterem: A pincéreknek általában nagyon alacsony az alapfizetése és igazából a borravaló jelenti számukra a jövedelmet. Ha elégedettek vagyunk a kiszolgálással, akkor adjunk 10 százalék körül borravalót. Készpénzfizetésnél nem kell erről előre nyilatkozni, elég megvárni, míg visszahozza a maradékot és a borravaló összegét egyszerűen otthagyjuk.

Kínai étterem felirata szabad fordításban: "Az annyit eszel amennyit akarsz büfé nem azt jelenti, hogy egész nap itt eszel. Nem maradsz négy órát, hanem eszel, oszt mész haza"

Az éttermekben a borravalót az adó (Sales Tax) nélküli nettó összeg alapján illik kiszámolni az alábbi szokásos irányelvek szerint:

10–15%, ha az étel és a kiszolgálás legfeljebb elfogadható volt, de nem hagyott jó benyomást.

15–20%, ha elégedettek voltunk a vendéglátással.

20% felett, ha minden kiemelkedően jó volt, és úgy érezzük, szívesen honorálnánk a magas színvonalat.

Egy átlagos étteremben például, ha 100 dollárt fizetünk, ilyenkor illik legalább 125 dollárt otthagyni, beleértve a borravalót is.

A gyakorlatban a borravaló összegét (Tip) ki kell számolni, majd azt hozzá kell adni a korábbi bruttó végösszeghez (Total). Ezeket az adatokat, valamint az aláírásunkat a felszolgáló által hozott tollal ráírjuk a számlára. A számlát tartó mappát az asztalon hagyjuk, és a második bizonylatok közül azt, amelyiken Customer Copy felirat van, eltehetjük magunknak. Ha készpénzzel fizetünk, ügyeljünk arra, hogy a pontos borravalót is helyben hagyjuk. Kártyás fizetés esetén a borravalót az étterem rendszerint még aznap este vagy legfeljebb pár nap múlva vonja le, vagy külön tranzakcióként, vagy az eredeti összeg zárolásának módosításával, egy összegben.

---

Két évvel ezelőtt befizettem egy hetes körútra Los Angeles–Las Vegas–San Francisco útvonalon. Az árát szépen elutaltam, azt hittem, ezzel minden költséget letudtam. Aztán megérkeztem, felvett a busz, és jött az idegenvezető. Rögtön elmagyarázták: minden nap kötelező 5 dollár borravalót adni fejenként az idegenvezetőnek. Vagyis a befizetett összeghez jött még plusz 35 dollár. Pedig azt gondoltam, a csomagár fedezi az idegenvezető, a sofőr és a szállás költségeit. De ez Amerika: kötelező borravaló van, és kész. Nyaralok, lenyelem – de azért nem örültem neki, mert így minden szolgáltatás után szépen gyűlnek az előre nem tervezett kiadások.

Hasonló élményem volt, amikor Miamiban online vettem reptéri transzfert. A végösszeg 22 dollár volt, de amikor fizettem, a rendszer még automatikusan hozzácsapott 4 dollár borravalót. Szépen először egy alacsony árral csalogatnak, aztán a végén jön a plusz. Miért nem írják ki rögtön a teljes árat? Itt ez így működik. Már előre felkészültem rá, hogy mindenhol „kötelező” lesz borravalót hagyni.

Az Everglades alligátor túrán is ugyanez volt a helyzet. A 68 dolláros túra mellett ott volt a buszsofőr borravalós doboza, a csónakos vezető az orrunk alá tolta a tálat, amibe 5 dollárt illett tenni, az alligátor show végén pedig újabb doboz várt. Így a nap végére a 68 dolláros túra 78 dollárba került. És csak azon gondolkodtam: vajon mi lett a befizetett 68 dollárommal? Nem abból kellett volna fedezni a szolgáltatásokat? Itt viszont így működik a rendszer: a dolgozók a borravalóból egészítik ki a fizetésüket. És persze, ha tele a busz meg a csónak, egy kör után simán összejön 100–150 dollár zsebbe, adómentesen.

Európaiként máshoz vagyok szokva: ha befizetek egy utat, az ár mindent tartalmaz, utólag nem kötelező extrákkal nyomnak meg. Természetesen ha valaki tényleg kiváló, örömmel adok borravalót, de nem kötelező jelleggel, hanem önszántamból.

Az éttermekben is hasonló a helyzet: egy 12 dolláros ételhez jön az adó, és sok helyen automatikusan hozzácsapnak még 20% borravalót is. Nem kérdezik, akarod-e adni, egyszerűen felszámítják, és fizetheted. Nekem ez erőltetett. Ha elégedett vagyok, úgyis adok, akár többet is, mint 20%. De ha nem volt jó a kiszolgálás, miért lenne ez kötelező?

Amit az amerikai utazásaimból megtanultam: mindig, mindenért többet kell kiadni, mint amit az elején feltüntetnek. A végén minden tétel drágább lesz, mint elsőre gondoltad.

Vásárlás

Az USA-ba utazó turisták indokoltan feltételezik azt, hogy kint jó vásárlási lehetőségekre fognak találni, olcsón minőségi, az itthoni felhozatalból akár hiányzó ruhákat tudnak venni. Sokan utaznak Amerikába kifejezetten bevásárlási szándékkal, és ennek nyilván van sok indokolható oka. Valóban sok mindent lehet jutányosan megvenni az USA-ban, pláne a leértékelési akciók révén és ha a dollár éppen nem túl erős. Ellentétben a hazai helyzettel, Amerikában a bevásárlóközpontok nem a városhatárokon belül vannak, hanem elővárosi térségekben, vagy autópályák gócpontjai közelében. Bérelt autó nélkül komplikált kijutni ezekhez a mega vásárlási helyekre. Az outlet központok kifejezetten eldugott vidéki helyeken vannak, nyilván ott olcsóbban jutottak megvásárolható vagy bérelhető földterülethez. Amerikában az áruházakban, bevásárlóközpontokban biztosak lehetünk abban, hogy nem árulnak gyatra minőséget.

Júliusban és augusztusban vannak nyári végkiárusítások, Novemberben Hálaadáskor is van jelentős kedvezményes árusítás. December 26-tól január közepéig próbálják olcsón kiárusítani mindazt, amit karácsony előtt nem vettek meg. Februárban a megmaradt téli cuccok kiárusításával próbálkoznak. A kiárusítások (Sale) alkalmával az eredeti árból 30-40 százalék kedvezmény a jellemző, de adódnak gyakran egészen elképesztő leárazások is egy-egy ruhacikknél. Vannak a turisták által megszeretett áruházak, bevásárló központok, amelyek egy-egy lánc részei, tehát az USA legkülönbözőbb helyein meg lehet őket találni. nagyon sok bevásárlóközpontban található Macy's, Nordstrom's, Sears, JC Penny's és Bloomingdale's áruház. A discount store jellegű üzletekben kizárólag leértékelt árukat adnak el. Itt a minőség és az árak is alacsonyabbak. Íme néhány üzlethálózat, ahol olcsón, de nem magas minőségi dolgokat lehet venni: Wal-Mart, Target, Caldor, K-Mart.

Na mennyi a 3,29 dolláros pizzaszeletre jutó ÁFA odaát? Kemény 20 cent, azaz picivel több, mint 6 százalék

Szövetségi államonként elérhetnek az árszintek, mert az árukra a központi kormány nem vet ki értéktöbbletadót, a szövetségi államok, vagy helyi önkormányzatok, városok (plusz 4-8 százalékok). Ha az európai Amerikában elektromos készüléket vásárol, emlékeztetnie kell magát arra, hogy 110 voltos és 60 Hz-es ellátó hálózathoz igazított termékekről van szó.

A Walmart áruházlánc máig az Egyesült Államok egyik legnépszerűbb bevásárlóhelye. Óriási választékot kínál: az élelmiszerektől kezdve a tisztítószereken át ruhák, cipők, háztartási cikkek és elektronikai termékek is megtalálhatók a polcain. Az amerikaiak azért kedvelik annyira, mert itt szinte mindent egy helyen meg lehet venni, így egy nagybevásárlás során nem kell több különböző üzletet felkeresni. Ha van időnk körülnézni, számos akciós termékre bukkanhatunk. Ezek az olcsóbb árucikkek általában meglepően jó minőségűek, így nem kell attól tartani, hogy az alacsony ár a minőség rovására megy.

Hasonlóan előnyös áron vásárolhatunk a Pricerite boltjaiban is, ahol az élelmiszerek széles választéka vár: a friss zöldségektől és gyümölcsöktől a fagyasztott termékekig mindent megtalálunk, ami a főzéshez kellhet. A K-mart továbbra is kedvelt választás az amerikai vásárlók körében, hiszen itt szintén szinte minden kapható az elektronikai eszközöktől a háztartási felszerelésig, és akciókból itt sincs hiány. Mindhárom áruházlánc népszerű célpont maradt, ha valaki kedvező árakon szeretné feltölteni otthonát mindennapi szükségletekkel.

---

Amerikába utazva én háromféle bankkártyát vittem magammal: egy MasterCard Goldot, egy Maestro kártyát és egy MasterCard Electront. Ezek közül csak a MasterCard Goldhoz járt olyan extra biztosítás, amelynek köszönhetően, ha valami történne a kártyával, 24 órán belül készpénzes előleget hoznának házhoz, illetve egy ideiglenes kártyát is biztosítanának, amit a bank külföldi partnere egy héten belül átadna.

Az Egyesült Államokban az emberek többsége továbbra is hitelkártyával intézi a mindennapi vásárlásait. A szokás szerint a vásárlások után 30 napon belül kamatmentesen lehet visszafizetni az összeget, ha pedig ez elmarad, a bank kamatot számít fel. A legtöbben rendelkeznek valamilyen hitelkártyával, és sokan az American Express-t is napi szinten használják. Az országban a legelterjedtebb és szinte mindenhol elfogadott kártyatípus a dombornyomott Visa és MasterCard. Az Electron típusú és más „alap” kártyákat sok helyen nem fogadják el. Az American Express, a Cirrus és a Discover kártya szintén gyakori, de ezek elfogadottsága nem mindenhol garantált. A Discover például vásárlás után bizonyos százalékot visszatérít az elköltött összegből, bár természetesen a banknak így is bőven marad haszna. Ha valaki az USA-ba készül, érdemes dombornyomott kártyával utaznia, mert azzal biztosan nem lesz gond a fizetésnél.

---

Az amerikai utazásom során a kiadásaimat egy Maestro, egy MasterCard Electron és egy másik MasterCard típusú kártyával próbáltam intézni. Mindhárom egyszerű bankkártya volt, hitelkeret nélkül, tehát klasszikus betéti (debit) kártya. Egy alkalommal a Walmartban próbáltam fizetni, de a terminál mindegyiket elutasította azzal az üzenettel, hogy „fedezetlen”. Első dolgom volt, hogy ellenőrizzem az egyenlegemet az internetbankon keresztül, és láttam, hogy minden rendben van, volt pénz a számlán.

Hazaérve azonnal felvettem a kapcsolatot a bankom ügyintézőjével, hogy kiderítsem, mi okozta a problémát. A magyarázat szerint az amerikai rendszerek gyakran a kártya típusától függően próbálják eldönteni, hogyan bonyolítják a tranzakciót: ha a kártya mögött forintszámla van, érdemes a debit opciót választani, míg ha dollár- vagy eurószámlához tartozik a kártya, az USA-ban a credit opcióval kell próbálkozni, mert az amerikai terminálok hajlamosak a devizás kártyákat hitelkártyának érzékelni, akkor is, ha valójában betéti kártyáról van szó.

A tanulság tehát: ha az Egyesült Államokba utazunk, mindig legyünk tisztában azzal, milyen típusú kártyánk van, és mire állítjuk be a fizetés módját. Érdemes lehet dombornyomott Visa vagy MasterCard hitelkártyát is magunkkal vinni, mert ezek elfogadottsága általában problémamentes.

---

Az amerikai szupermarketek választéka tényleg elképesztő, még akkor is, ha Magyarországon sem panaszkodhatunk a kínálatra. De amikor az ember belép egy ilyen üzletbe, és látja, hogy egyetlen termékfajtából egész polcsorokat töltenek meg, akkor azért eláll a lélegzete. Elég csak a tejre gondolni: több tucat különféle márka és típus közül lehet választani, mindenféle zsírtartalommal, ízesítéssel, laktózmentes és bio változatban. A chipsek választéka pedig szinte megszámlálhatatlan: mindenféle formában, ízben és méretben sorakoznak a polcokon, úgyhogy az ember tényleg csak kapkodja a fejét, mire eldönti, mit tegyen a kosarába.

---

A 100 és az 50 dolláros bankjegy még mindig mumusnak számít az Egyesült Államokban. Érdemes elkerülni, hogy ilyen nagy címleteket vigyünk magunkkal, mert könnyen kellemetlen helyzetbe kerülhetünk: hiába van pénzünk, nem biztos, hogy el tudjuk költeni. Sok üzlet, kisebb bolt, jegyárusító és akár büfé is gondolkodás nélkül visszautasítja ezeket a bankjegyeket azzal az indokkal, hogy „túl nagy a címlet”. A legpraktikusabb továbbra is a 20 és a 10 dolláros, ezek a legáltalánosabban elfogadottak, és ezekkel lehet a legegyszerűbben fizetni bárho

---

Közbiztonság

A turista szempontjából az USA nem egy veszélyes hely, amúgy az ott lakók számára sem. Ez bizony így van annak ellenére, hogy rémes tömeggyilkosságokról lehetett az utóbbi időkben hallani. Az amerikai filmekben látható erőszakos jelenetek a forgatókönyvírói képzelet szüleményei, a valóságban meglepően békések az ottani városok, vidékek. Bűnözés van bőven Amerikában, de az áldozatok nagyon ritkán turisták. Ez azért is van, mert a turisták jellemzően nem fordulnak meg a veszélyesebb városnegyedekben és nem keverednek bele rizikós helyzetekbe, kapcsolatokba. Ha nagyon szeretnénk letérni a szokványos turista ösvényről, akkor tájékozódjunk helyi embertől, hogy merrefelé mennyire kockázatos elmenni, a nap melyik szakában. Az amerikai filmekben látott jelenetekből azért vannak olyanok, amik valóban visszaköszönhetnek a turista számára. Autósok igazoltatásakor a hatóság emberei valóban nagyon óvatosan járnak el, feltételezniük kell, hogy a sofőr esetleg valamiért fegyverrel ellenáll. A rendőrök nem tudják beazonosítani rendszám, vagy egyéb jelzés alapjáén, hogy az autót egy turista bérli.

Mobiltelefon legyen nálunk, és tudnunk kell azt, hogy veszélyes helyzetben a 911-es számon kell hívni a rendőrséget.

A turistákkal megesett közbiztonsági problémák java része a gépkocsihoz kötődik. Soha, még rövid időre se hagyjunk jó látható helyen értékeket az autó ülésein. Ha látható a csomagtérben a bőrönd, az nem igazán gond, mert kicsi a valószínűsége, hogy tolvajok, rablók kétséges tartalmú bőrönd elhurcolásával bíbelődjenek. Ha rendőrautó a filmekben megismert módon mögöttünk villogva megállít minket, akkor biztosak lehetünk abban, hogy nem álrendőrökkel van dolgunk, főleg, ha az igazoltató uniformisban van. Autók elrablása ritkán fordul elő, az autólopás sem túl gyakori. Jellemző, hogy azokat az autókat lopják el, amelyeknek az ajtaját nyitva hagyják. Ne parkoljuk le az autót kétséges biztonságú környéken. Éjszaka inkább parkoljunk jól megvilágított, forgalmas utcarészeken. Biztonsági szempontból előnyösebb, ha a szálláshelyekről előre gondoskodunk, és nem próbálunk éjszaka improvizálva hotelt vagy motelt keresni. Nem ajánlatos Amerikában az autóban éjszakázni, még parkolóhelyen sem.

Következő kijárat: állami börtön - Ne vegyen fel stopposokat

A No trespassing felirat azt jelöli, hogy ott magánterület van, ahová illetéktelen nem léphet be, nem hajthat be. Vigyázzunk arra, hogy ne kövessük el magánterületek megsértését. A tulajdonos akár fegyverrel is megjelenhet, hogy elzavarja a magánterület megsértőjét. Általában figyelmesen kell tájékozódni a szabályokról, mert Amerikában azokat nagyon komolyan veszik. Köztudott, hogy Amerikában a rendőrök csak úgy, minden ok nélkül nem szoktak igazoltatni, legfeljebb valami hajsza, razzia folyamán. Az igazoltatások jellemzően összefüggésben vannak valamilyen szabálysértéssel. Az egyedül utazó női turistáknak tanácsos tudni, hogy Amerikában ha egyedül mennek be egy bárba, vagy étterembe, akkor könnyen gondolhatják róla, hogy "társaságot akar keresni". Jobb elkerülniük olyan helyeket, amiket zömében férfiak látogatnak, például, kocsmákat.

Rendőrök a texasi San Antonioban- Kriszta fotója

Magyar külképviseletek

Ha egy magyar állampolgár bajba kerül az Egyesült Államokban (pl. elveszíti az úti okmányait, közlekedési baleset éri, vagy bűncselekmény áldozata lesz), a legközelebbi magyar képviseletet (Magyar Nagykövetség, New York-i vagy Los Angeles-i Konzulátus) kell értesítenie.

A Magyar Köztársaság washingtoni konzulátusa

• Cím: 3910 Shoemaker Street, NW, Washington D.C. 20008
• Telefon: (00-1-202) 362-67-30
• Ügyelet: 00-1-202-460-37-11 (mobil)
• Fax: 966-8135, 686-6412
• Ügyfélfogadás: H-SZ-P 10.00-13.00
• E-mail: consul.was@kum.hu
• Honlap: www.mfa.hu/emb/washington vagy http://www.huembwas.org/

Egyéb hasznos információk

Időzónák

• AST (atlanti zónaidő) = GMT (greenwichi idő) - 4 óra
• EST (keleti zónaidő) = GMT – 5 óra
• CST (középső övezet zónaideje) = GMT - 6 óra
• MST (Sziklás-hegység övezetének zónaideje) = GMT - 7 óra
• PST (Nyugati partvidék zónaideje) = GMT - 8 óra
• Alaszkai zónaidő = GMT - 9 óra
• Hawaii - Aleuti-szigetek zónaideje = GMT - 10 óra

Nyári időszámítás

Az USA legnagyobb részén a nyári időszámítás március második vasárnapján hajnali 2 órakor kezdődik és november első vasárnapján hajnali 2 órakor végződik. Egyes területeken nem alkalmazzák: pl. Hawaii, Amerikai Samoa, Guam, Puerto Rico, Virgin-szigetek és Arizona legnagyobb része (az arizonai Navajo Indián Rezervátum kivételével).

Telefonálás

Három sávszélességben (900/1800/1900 MHz) működő mobiltelefonok használhatók az USA-ban is. Roaming információval kapcsolatosan az utazónak a hazai szolgáltatójához tanácsos fordulni információért.

Elektromos feszültség

Az USA-ban 110V/60Hz-es a feszültség. A 220V/50Hz-es, kétágú villásdugóval felszerelt magyar, ill. európai készülékekhez adapter és/vagy feszültség-átalakító szükséges.

Ünnepnapok (Fix dátummal)

• Január 1. - Újév napja
• Július 4. - a Függetlenség napja
• November 11. - a Veteránok napja
• December 25. - a karácsony napja

Ha ezek bármelyike szombati napra esik, akkor egyes intézmények zárva tartanak pénteken is. Ha ezek bármelyike vasárnapra esik, akkor egyes intézmények szünetelnek hétfőn.

Ünnepnapok (változó dátummal)

• Január harmadik hétfője - Martin Luther King születésnapja
• Február harmadik hétfője - G. Washington születésnapja
• Május utolsó hétfője - Emlékezés napja (Memorial Day)
• Szeptember első hétfője - Munka ünnepe (Labor Day)
• Október második hétfője - Kolumbusz napja (Columbus Day)
• November negyedik csütörtökje - Hálaadás napja (Thanksgiving)

Valami rejtélyes okból az amerikai mosdókban a WC-fülkék ajtajai körül továbbra is hatalmas hézagok tátonganak. Gyakorlatilag simán szemkontaktust létesíthetsz a tükörnél kezet mosó emberrel, miközben bent ülsz. Hogy ez spórolás, vagy valami más logika miatt van így, azt nehéz megfejteni. A másik mulatságos „élmény” az automata lehúzó rendszer. Ha jót akarsz magadnak, legalább egy méterre hátraugrasz, amikor beindul, különben jó eséllyel vizesen távozol, és kollégáid hangos nevetéssel fogadnak, amikor visszatérsz a mosdószünetről.

Tilalmak

1. Cigi: A dohányzási tilalmat az Egyesült Államokban komolyabban veszik a hatóságok, mint Európában. Ajánlatos betartani a dohányzással kapcsolatos tilalmakat, mert súlyos szankciókat alkalmaznak a megszegőkre.
2. Pia: A nyilvános helyen történő alkoholfogyasztást szinte mindenhol tiltják. Már azért is büntetés jár, ha látható formában hordunk magunknál alkoholos italüveget. Amerikai filmeken látható, hogy a szereplők az utcán barna zacskóba rejtik a piás üveget. Nemzeti parkokra is vonatkozik a tilalom. 21 éven aluliak nem vásárolhatnak és nem fogyaszthatnak alkoholt nyilvános helyeken. Előfordul, hogy a hatóságok, vagy akár a kereskedők kérik az igazolványt, hogy ellenőrizhessék a 21 éves kor betöltöttségét.
3. Nudizmus: Egyes szövetségi államokban büntetik a nudista napozást, fürdőzést mint illetlen önmutogatást (indecent exposure). Amerika meglepően prűd, még azt is botrányosnak tekintik, ha valaki a strandon átöltözve némi rátekintést enged valamelyik intim testrészére (fütyi, punci, cici). Csak nagyon kevés amerikai strandon engedik vagy tűrik a nudizmust. A strandok hatalmas többségén semmiképpen sem szabad megpróbálni, sőt náluk a kisgyerekek meztelen strandolása, fürdőzése is visszatetszést kelt. A monokinizést sem tűrik, sőt a kislányokra is adnak fürdő felsőt, mert az úgy illik náluk.
4. Prüdéria: Ne értsük félre azt, hogy a hollywoodi filmek jó részében sok minden forog a szex, a ledér megjelenés körül. Amerikában nagyon jellemző a képmutatás a szex és a testiség különböző vonatkozásaiban. Európaiak számára extrémnek minősíthető óvatosság veszi körül a nemiséget. Az nyilván rendjén van, hogy szigorúan tiltják és keményen üldözik a gyermekpornográfiát, de a pedofíliával kapcsolatos éberségüknek sok vadhajtása van. Ha például a turista a saját kisgyerekét meztelenül vagy hiányos ruházatban lefényképezné strandon, kertben, kádban, akkor ráfoghatják a pedofil szándékot. Keskeny a vonal az ártatlan családi fotó és a 'szexuálisan szuggesztív', és mint ilyen tiltott fotó között a közvélekedésben és hatóságilag is. Legyünk hát óvatosak e tekintetben is.
5. Csecsemő szoptatása nyilvános helyen: Gyakorlatilag minden szövetségi államban ez "indecent exposure", azaz illetlen mutogatás. Liberálisabb helyeken, bárokban, éttermekben nem csinálnak ügyet belőle, de nyilván nem írják ki külön, hogy náluk szabad. Az amcsik javára szóljon viszont, hogy sok helyen a női illemhelyeken kulturált körülményeket teremtenek a szoptató anyák számára.
6. Zaklatás: Sok mindenfajta viselkedésre, cselekedetre ráhúzzák kint a zaklatást. Külön fogalom létezik arra, ha valaki egy másik, persze számára idegen embert kitartóan követ, szövegeléssel zaklat, mozgásszabadságában akadályoz. A stalking vádját persze ráhúzhatják arra is, aki általa ismert embert zaklat, ha azt a sértett zaklatásnak minősíti. Tehát például az utcai csajozás, hosszas leszólítgatás Amerikában kockázatos cselekmény, és nem csak pofon csattanhat a próbálkozó képén, hanem bilincs is a csuklóján. A szexuális zaklatás kritériumai Amerikában bonyolultak, de a lényeg az, hogy nem ajánlatos munkahelyen, utcán, lényegében bárhol óvatosság nélkül kikezdeni egy lánnyal. Munkahelyeken már a nőkkel való sima verbális flörtölés is botrányba fulladhat.
7. Falra vizelés: visszavizel a fal

"A toalett az éttermekben, az áruházakban, pályaudvarokon és szállodákban található. Egyes helyeken 10 centet kell fizetni, máshol pedig borravalót adni az alkalmazottnak. Az amerikaiak a REST ROOM, POWDER ROOM, BATHROOM, LADIES ROOM, MENS ROOM szavakat használják a WC-k megjelölésére." forrás

1000 dolcsi büntetés szemetelésért- Kriszta fotója

További beszámolók

A magyar észjárás azt diktálná, hogy az amerikai nagyvárosok használhatatlan tömegközlekedését legalább a legendás autópálya-hálózat kárpótolja majd. Nos, aki ezt hiszi, újfent naiv jóhiszeműségről tesz tanúbizonyságot. Az Egyesült Államokban ugyanis nem is kell elhagynunk a nagyvárosokat ahhoz, hogy szembesüljünk az autópálya-hálózat valóságával. Elég csak ráhajtani egy tetszőleges metropolisz bevezető sztrádájára, végigaraszolni a helyi „M1-M7” bevezetőjén, majd átkelni a helyi „Erzsébet hídon”, és máris ott vagyunk a következő dugóban, a helyi „M3” bevezetőjén. Szürreális és érthetetlen érzés mindez egy modern nagyvárosban, ahol egyébként aligha kellene műemlékeket óvni a benzingőzben fürdő anakondáktól.

Az amerikai sofőrök ráadásul láthatóan élvezik a downtown-ban pöfögést: a nevetséges sebességhatárokat betartva végtelenített lassúsággal haladnak. Ezek a limitek elsőre furcsának tűnnek egy magyar sofőrnek, de pár nap elteltével rájövünk, miért van így. A motorizáció hazája ugyanis mestere lett annak, hogyan kell az autóban enni, telefonálni, filmet nézni, vagy épp mással foglalkozni – kivéve a magabiztos, tempós vezetést. A váltó és a pedálok kezelése sokaknál másodlagos.

A vasútról kár is szót ejteni, hiszen ha nem konténerszállító hajóról lepakolt ISO-konténer az ember, vagy nem valami Sheldon Cooper-féle vonatrajongó, úgysem kerül sínpárra. Marad hát az autó és a levegő.

És akkor jön a repülés: ha már se autóval, se vonattal, se busszal nem megy, talán a légi közlekedés felüdülést hoz. A négy nagy amerikai légitársaság máig a piaci racionalitás és az önszabályozás csodás példája – legalábbis papíron. Az egyik mindig csődvédelem alatt áll, de ettől még minden reggel felszállnak a presztízsjáratok, akár megtelnek, akár nem. Csodás látvány, amikor ugyanazon időben indul el Bostonból Los Angeles felé négy óriásgép, félig üresen, de full kerozinnal. Az utasok elférnének kettőn is, de az nem illene a nagy amerikai szellemiséghez.

Fotóegyveleg

Vissza az elejére

Késett a géped vagy törölték a járatod?

Tegyél szert akár 600 EUR kártérítésre az AirHelp segítségével.

Ellenőrizd, mennyi kártérítés jár neked!

Kommentek