ÚTIKRITIKA.HU / Yosemite nemzeti park

Yosemite nemzeti park

A Yosemite nemzeti parkról dióhéjban| Tetszett&Nem tetszett| Vélemények|Időjárás| Odajutás| Környékbeli szálláshelyek| Közlekedés| Étkezés| Egyéb hasznos tanácsok| Tervezés|A Völgy| El Capitan&Yosemite-vizesés|Half Dome gránitszikla|Más látnivalók| Érdekességek| Olvasmányos linkek| Fotóegyveleg 

l.a. fotója

A Yosemite nemzeti parkról dióhéjban

Helyes amerikai angol kiejtés: joszemiti (hangsúly az utolsó 3 szótagon)

A park egész évben nyitva tart. Június és szeptember között van a főszezon. Június, július, augusztus és szeptember a legmegfelelőbb időszak a park meglátogatására, mert ilyenkor minden területe nyitott, az odavezetű utakat beleértv. Májusban és októberben már vannak korlátozások, lezásárások, de még jó lyenkor is. Ápriilis és május az a két hónap, amikor a vízesések a legbőségesebb állapotban vannak. A téli hónapokban a park számos része autóval megközelíthetetlen.

Évente 4-5 millió látogatója van.

Az UNESCO természeti világörökség része.

25 USD az egyszeri belépőjegy autónként.

Tetszett&Nem tetszett

Tetszett

1. A látványos mamutfenyők

2. Októberben nem volt nagy tömeg (elképesztő zsúfoltság lehet itt nyáron)

Nem tetszett

1. Sajnos októberi látogatásunk folyamán nem láttunk látványos őszi színeket (fall colors), mert az ottani fák többsége örökzöld (azért szépek a nagy levelű juharfák, a fekete tölgyek és a somfák)

2. Ősszel a Yosemite-vízesés vízben szegényes, kiszáradt

3. Nekem a Bryce jobban tetszett

Vélemények

,, Már a völgy bejáratánál pazar látvány fogad: a tájat gigantikus, jég formálta gránithegyek uralják. Fantasztikus színorgia, sziklák, völgyek és meredélyek! Ha igazán magunkénak akarjuk tudni a vidéket, akkor komoly túrákra kell felkészülnünk. Ami viszont valóban bátorságot feltételez, mindenekelőtt a kíváncsi medvék és az ugyancsak éber pumák miatt.

A park jó néhány pontján táblák figyelmeztetnek arra, hogy mit kell tennünk, ha medvével találkozunk. A tubusos macis méz itt kevés! Csörömpölnünk kell, kiabálnunk, mindenképpen zajt csapnunk, önmagunknál nagyobbnak látszani (nem csekély feladat e nehéz időkben), hogy elriasszuk hívatlan vendégeinket. Évről évre több száz medvetámadást regisztrálnak, igaz, ezek legtöbbje abban merül ki, hogy brummogó barátaink kifosztják az őrizetlenül hagyott sátrakat. A beeresztő pontoknál figyelmeztetnek is, hogy ne vigyünk magunkkal ennivalót, ám ki tudna ellenállni egy bánatos szemű mackó kunyizásának. Persze nem ők az egyedüli erdőlakók, csöndesen haladva, lépéseinket vigyázva szarvasokkal, hiúzzal, rókával, nyesttel, vastagszarvú vadjuhval, mormotával és kígyóval, de sólymokkal, baglyokkal, a későn fekvők pedig denevérekkel is szót válthatnak. " forrás

---

,, Kétség sem fér hozzá, hogy ez tényleg a világ egyik legszebb hegyvidéke. Szinte az egész helyet bejártuk, tíz helyen leszálltunk a parkon keresztül vezető buszról, hogy közelről is szemügyre vehessük a magas sziklákat, a 40-50 méteres fákat, a vízeséseket, a völgyeket, a tavakat és a természet többi szépségét. Meglepett engem, hogy az amerikaiak mennyire kedvelik a természetet, több százan bicikliztek és sétálgattak a park területén." forrás

---

Személyes élmények a Yosemite Nemzeti Parkból

Hajnali ötöt ütött az óra, amikor útnak indultunk. Oakhurst nagyjából 70 perc távolságra található a Yosemite bejáratától, nem szerettük volna feleslegesen alvással vesztegetni az időnket. Bepakoltuk a holminkat az autóba, dobtam egy üzenetet az Airbnb tulajdonosnak és mentünk is a dolgunkra. Később a tulajtól megtudtuk, hogy iszonyatos nagy rendetlenséget hagytunk magunk után. Ezt a mai napig nem értem, hogyan gondolta, mivel semmi mást nem csináltunk ott, mint lezuhanyoztunk és aludtunk. Gondolom fel is kellett volna mosnunk, le kellett volna törölnünk a port, kifesteni a házat, lecsiszolni a parkettát… irónia vége. Mindegy nem is oldom, a szállás tökéletes volt, egy negatív reakció pedig nem tudta elrontani az amerikai körutazásunkat.

Elsőként a Bass lakenél álltunk meg. Ahogy felderítettük a tavat, a Péntek 13 filmek Kristály-tava elevenedett fel előttem. A tündéri tó körül burzsuj amerikaiak hétvégi házikói sorakoztak. El sem tudom képzelni, hogy hol kell ahhoz dolgozni, hogy az ember egy ilyen palotát megengedhessen magának közvetlenül a tóparton. Már akkor éreztem, hogy ez egy valóban különleges hely, amikor a tó körül sétáltunk. Nem is vesztegettünk sok időt, elindultunk a nemzeti park bejárata felé inkább.

Amíg volt térerő gyorsan elkezdtem keresni a neten, hogy mennyibe is kerül a belépő a Yosemite Nemzeti Parkba. A park hivatalos weboldalán megtaláltam, hogy 35,- dollárba kerül egy autónak a behajtás. Ez korlátlan számú utast jelent – nincs felár utasonként. Amikor odaértünk a kapuhoz, akkor viszont meglepődve tapasztaltam, hogy a sorompó nyitva áll és bárki behajthat fizetés nélkül, senki sem szedte a jegyeket. Valószínűleg túl korán értünk oda és még senki sem volt kinn. Sebaj, pár dollár mindenkinek a zsebében maradt. Amíg benn voltunk arra gondoltam, hogy mi van, ha kifelé menet észreveszik, hogy nincs jegyünk. Végül ezzel sem volt gond. A parkot csak sötétedés után hagytuk el, tippre addigra már senki sem foglalkozott a jegyekkel.

Ahogy haladtunk felfelé a girbegörbe utakon a táj egyre zordabbá vállt körülöttünk. A tűlevelű fák is mintha magasabbakká és még magasabbakká váltak volna. Pár perccel később megjelent az alagút, amiről minden útikönyvben azt írják, hogy amint kiérsz rajta csodát fogsz látni. Izgatottan vártam a csodát és nem is csalódtam. Gyorsan lehúzódtunk jobbra, hogy ne az autó ablaküvegén keresztül nézzük azt a fenomenális kilátást, amit ez a nemzeti park nyújt. Ott ágaskodott előttem az El Capitan és a Half Dome is. Pár másodpercre behunytam a szemem és adtam magamnak egy pacsit, hogy sikerült ide is eljutnom.

A következő állomásunk a Yosemite vízesés volt. Mindössze pár percet kellett ehhez autókáznunk. Igazi kijelölt parkolót nem találtunk, így hát két fa között állítottuk félre az autót. A vízesés három szintből áll és a megmászása elég kettős érzéseket váltott ki belőlem. Az egyik részről könnyű volt előre haladni, a nagy sziklákon viszonylag könnyen másztunk a vízesés csúcsa felé. Körülöttünk viszont több tábla is arra figyelmeztetett, hogy milyen gyakoriak itt a balesetek ráadásul nem egy végződött halálesettel. Nem tudtam hirtelen eldönteni, hogy az amerikaiak ennyire túlbiztosították-e a helyet, vagy valóban ennyire veszélyes. Végül két szintet megmásztam, de addigra már tiszta víz lettem. Úgy döntöttem, hogy onnan is látom már a vízesést, megfordultam és elindultam lefele.
Yosemite Nemzeti Park - vízesés

A vízeés után jött a Yosemite szerintem legszebb része. Hiába mondják sokan, hogy az alagút végi kilátás a leggyönyörűbb szakasz a parkban, ez nem igaz. Valószínűleg ezek az emberek soha nem jártak fenn a Glacier Point kilátóban. Sajnos ez az út gyakran le van zárva, mivel a hó ellepi. Ha olyan időpontban értek ide, hogy nyitva van a Glacier point felé vezető út, akkor egy másodpercet se habozzatok, mindenképp menjetek fel! Felülről látni lehet az egész völgyet. Ámulatba ejtő kilátás nyílik az El Capitanra és a Half Domera is. Az egyik részén a fenti kilátónak egy sziklanyelv benyúlik a völgy fölé. Pár ember ennek a sziklának a peremén állt és selfieket készített. Sok őrültséget kipróbáltam az életemben én is, de ez még nekem is túl sok volt. Egyébként, ha megfogadtok egy jó tanácsot, akkor csomagoltok magatoknak valamit ebédre, és ott fenn, a kilátásban gyönyörködve fogyasszátok el. Mi is így tettünk.
Yosemite Nemzeti Park - magasban

Miután beteltünk a magával ragadó kilátással, úgy döntöttünk, hogy ideje tovább állni. Kezdett már esteledni is. Ekkor viszont bevillant, hogy nem hagyhatjuk el úgy a Yosemite Nemzeti Park területét, hogy nem láttunk egy kaliforniai óriásfenyőt sem. Gyorsan utána néztem, hogy hol találhatók a Sequoia fák. Elvezettünk a Grizzly Giant parkolójához. Mivel a parknak ezen a részén rengeteg vadállat él, ezért ide tilos autóval behajtani. A park üzemeltetői ezt úgy oldották meg, hogy a parkolóból ingyenes buszjárat közlekedik tovább az erdő mélyére. Felpattantunk a buszra, amely pár perc múlva egy tüneményes tisztáson állt meg. Út közben izgatottan figyeltünk fel az óriásfenyőkre az út szélén. Amikor pedig megállt a busz, akkor már szinte csak azok voltak körülöttünk. Ahogy sétáltunk ezek között a több száz éves fák között, rögtön megértettük, hogy valóban indokolt a “behajtani tilos” tábla a parkolóban. Mint ha csak egy vadállat szafari közepébe csöppentünk volna. Őzek futkostak körülöttünk jobbról-balról. Közben mókusok ugráltak az egyik fáról a másikra. Egyszerűen imádtam! Az idő viszont kegyetlenül elrohant. Gyorsan készítettünk még pár fotót a Yosemite leghatalmasabb óriásfenyőjéről, a Grizzly Giant-ról és elindultunk a következő szállásunkra. (2022)" forrás

Időjárás

Tavasszal: a klíma rapszodikus, vannak napos, meleg napok, de előfordulhatnak havas esők és hóviharok. 4 és 21 fok között minden lehet.

Nyár: alkalmanként eső, többnyire rövid délutáni záporok. 10 és 31 fok között bármi lehet.

Ősszel (október, november): nagyon változó a klíma, lehet sok napsütés, meleg, de eső, sőt kis havazás is.

Odajutás

San Francisco - Yosemite autóval: 308 kilométer, kb. 5 óra

San Jose - Yosemite autóval: 305 kilométer, kb. 4 óra 50 perc

Los Angeles - Yosemite autóval: 500 kilométer, közel 7 óra

A nemzeti parknak 4 vagy 5 bejárata van. A 120-as országút nyugat és kelet felöl is jön a parkhoz, nyugaton a 140-es autópálya felöl van bejárat, délen a 41-es autópálya felöl.

Környékbeli szálláshelyek

A legtöbbet akkor töltünk szállásra, ha a nemzeti park völgyében (Yosemite Valley) éjszakázunk.

Big Trees Lodge

Közlekedés

Autóval

Kriszta fotója

Ingajárati busszal (shuttel bus)

2 ilyen van: The Valley shuttle és a Mariposa Grove shuttle

Étkezés

Ételt és italt csak a völgyben árusítanak, a túraútvonalak mentén egyáltalán nem.

Egyéb hasznos tanácsok

1. A medvéktől nem kell félni. Nagyon, nagyon ritka, hogy embert támadnak meg. Leginkább a kempingezőknek kell vigyázni, mert a macik érdeklődésének középpontjában a turisták elemózsiája áll.

kr fotói

Tervezés

A Völgy

(Yosemite Valley)

,, Nagyon nagy távolságok vannak a nemzeti parknak ezen a kis részén is, úgyhogy érdemes vagy kocsival menni egyes pontokhoz és onnan tenni meg több rövidebb túrát, vagy, ahogy mi is tettük, leparkolni az autót az egyik nagyobb parkolóban és onnan gyalog is elérhetünk sok látványosságot, ami pedig messzebb van, oda a park ingyenes, hibrid shuttle buszával mehetünk. Nyáron nagyobb kört tesznek meg a buszok, ilyenkor szezonon kívül már csak a völgy végét járják be, de így is nagyon praktikusak, több erőnk marad a túrázásra nekik köszönhetően. Így is lejártuk a lábunkat, mire mindent megnéztünk, amit akartunk.

A leghosszabb túránk itt a völgyben, a Vernal vízeséshez (Vernal Fall) vezetett. Először csak az 1 km-re lévő hídig akartunk menni, de onnan alig látszódott a vízesés, így tovább mentünk és végül a vízesés tetejéig jutottunk, ami olyan 2-2,5 km-re volt. Nem volt hosszú annyira, de azért az egész napi sétálgatás mellett megerőltető ez a túra is. A végén már nagyon meredek lépcsőkön kellett mászni, odafele és visszafele is megdolgoztatja a lábat. De megérte, izgalmas volt az út és szép a kilátás fentről. " forrás

El Capitan&Yosemite-vízesés

El Capitan

p.b.

A vízesés

,, A park a világ ötödik legmagasabb vízesésének ad otthont, már amikor az éppen méltóztatik létezni.  A három részből álló, 739 méter magas Yosemite-vízesés ugyanis egy időszakos csoda. Mivel vizét a hóolvadás táplálja, így május-júniusban van ereje és szépsége teljében, augusztusra pedig szinte teljesen eltűnik. Én először egy augusztusi napon pillantottam meg – vagyis pillantottam volna meg, ha lett volna mit. A nedves sziklafalon csordogáló néhány erecske ugyanis a legnagyobb jóakarattal sem volt vízesésnek nevezhető.

Felkerestem a Yosemite-vízesést május végén. Ekkor már nagyon is létezett. Dübörgő hangja betöltötte az egész völgyet, és nehezen lehetett a Yosemite-völgyben olyan pontra tévedni, ahonnan ne lett volna látható." forrás

Half Dome grántszikla

Félkupola)

Veszélyes a szikla szélén kalandorkodni. 2018-ban egy turista lezuhant onnan és bizony nem élte túl. (Ez a figyelmeztetés a Nikon D3400 fényképezőgép tulajdonosaira különösen vonatkozik. Egy jó fotó nem ér ennyit.)

Más látnivalók

Tunnel View

Glacier Point

Innen nyílik a legszebb kilátás a Völgyre és a Half Dome-ra.

l.a. fotója

A Glacier Point völgye - l.a. fotója

Bridaveil Falls (vízesés)

Mariposa

,, Ellátogattunk még a völgytől délre fekvő Mariposa ligetbe is (Mariposa Grove), ahol követve nagyjából a Mariposa Grove Trail-t, a Wawona-csúcsig (Wawona point) jutottunk fel. Ez nagyjából egy 10-12 km-es túra, attól függően, rövidítünk-e egyes szakaszokat, vagy épp kerülőket teszünk-e, hogy még megnézzünk egy-egy érdekes pontot. A Mariposa-ligetben hatalmas szikvója fák (sequoia) élnek. Bár amúgy is készültünk a Sequoia nemzeti parkba is, megnézni ezeket a faóriásokat, mégsem volt hiábavaló ide is ellátogatni. Nem lehet megunni ezeket a hatalmas fákat, melyeknek egy-egy ága önmagában felér egy szokványos méretű fával. Hihetetlen méretűre nőnek, és csodálatos belegondolni, hogy sokuk már több, mint 2000 éve létezik a Földön, azóta növekszik, gyarapodik. Szarvason az Arborétumban is áll egy ilyen nagy mamutfenyő, már őt is álmélkodva néztük mindig, mikor arra jártunk, most utána olvasva, kiderült, ő még csak egy kis fiatal, 145 éves fa, az itteni matuzsálemekhez képest. Reméljük lesz lehetősége még neki is legalább 1000 évig gyarapodni." forrás

Groveland

Sentinel Dome&Taft Point

Mirror Lake

,, Ami kicsit csalódás volt, az a Mirror Lake, mert teljesen ki volt száradva. Ez teljesen természetes, augusztus végétől az őszi esők beálltáig, csak mi előre nem tudtuk, hogy így lesz. Így is szép volt azért, és legalább száraz lábbal átkelhettünk a tómedren és másik úton mehettünk vissza a kiindulási pontunkhoz. Egyébként sokkal melegebb volt, mint amire számítottunk itt a hegyekben. Végig sütött a nap, 18-20 fok körül volt a hőmérséklet." forrás

Érdekességek

Megnehezítik, hogy a macik turkáljanak a szemetes konténerben (és esetleg az egészségükre veszélyes dolgokat egyenek meg)  - Kriszta fotója

Olvasmányos linkek

,, Megálltunk napozni a hídon, az alsó vízeséssel (Lower Yosemite Fall) szemben és pihentünk egy kicsit, néztük az épp akkor mászáshoz készülődő falmászókat. Aztán hirtelen egy anyamedve mászott elő a bokrokból két bocsával!! A kiszáradt patakmeder sziklái között sétáltak el egy darabon, majd meggondolták magukat és visszafordultak, újabb sziklákon másztak át, pár perc múlva pedig megint eltűntek a bokrok között. Végig tartottunk tőle a túrák közben, hogy valahol medvékbe botlunk, mert elég sok helyen figyelmeztettek a jelenlétükre, de végül így tisztes távolságból nagy élmény volt látni őket. Sajnos a fotók nem sikerültek, ahhoz túl messze voltak, hogy telefonnal jó képeket lőhessünk róluk." forrás

---

A Yosemitéről az a kép élt a fejemben, hogy télen nem különösebben érdemes odamenni – nekem legalábbis, mivel nem űzök semmilyen téli sportot, a túraútvonalak egy jelentős része pedig zárva van az időjárás miatt. Tény, hogy egy vízeséshez sem tudtunk felmászni, vadvirágot nem láttunk, és mosómedvével sem találkoztunk, pedig ezek mind rajta lettek volna a bakancslistámon. Láttunk viszont helyette gyönyörű havas tájat, hóvízesést (van ilyen?), és tömegnyomor sem volt az egyetlen túraútvonalon, amin végigsétáltunk.

xxx

A vízeséstől nem messze megláttunk egy zárható szekrényt, ahová a túrázók a magukkal hozott ételeket tehetik – nem javasolt ugyanis kajával nekivágni a túraútvonalaknak a medvék miatt. A Yosemite a nevét is a grizzlimedvéről kapta. Hasonló kifejezést használtak ugyanis a déli miwok őslakosok a medvefélékre, és az amerikaiak, akik először érintkeztek az eredeti lakókkal, yosemitáknak nevezték őket. Szerencsére ez a lényegesen agresszívabb medvefaj már nem él a környéken, lehet viszont többek között fekete medvével találkozni, ami ugyan sokkal szelídebb, mégsem egy életbiztosítás, ha a velünk hozott szendvicsekre fáj a foga.

Mi nem terveztünk nagy túrát a januári hideg és hó miatt, így nem használtuk a szekrényeket, de a park területén több helyen is van belőlük. Részletes tájékoztatót is olvashatunk rajtuk, hogy mit tegyen az ember, ha mégis medvébe botlik. Bár a fekete medvék nem alszanak téli álmot, a téli időszakban kevésbé aktívak, így reménykedtünk, hogy nem kerül sor hasonló kalandra. Végül szerencsére sikerült lehozni a napot medvék nélkül.

Itt is szembejött velünk az a jelenség, amit a Halál-völgyben is megtapasztaltunk: az amerikaiak szeretik az olyan nemzeti parkokat, ahol autóval is meg lehet nézni mindent. Ha valahol az út szélén sok kocsi áll, borítékolható, hogy a közelben van valami érdekes – néha mi is így lőttük be azt, hogy hol érdemes megállnunk egy picit bámészkodni. Volt néhány alapvető célpontunk, de több olyan helyet is találtunk így, amire nem készültünk előre. (2024) forrás

Fotóegyveleg

Naplemente - s. b. fotója

Kommentek