ÚTIKRITIKA.HU / Bari

Lakosság (2025-ben): 316,000, a vonzáskörzettel együtt 626 ezres
Bari a Puglia régió székhelye. Bari az olasz csizma sarkának felső részén fekszik, az Adriai-tenger délnyugati részén.
Bari Dél-Olaszország második legnagyobb városa.
Az olaszok általános véleménye szerint Bari a legfejlettebb dél-olasz nagyváros.
Előszerettel mondják Balit a "Dél-Kaliforniájának" s ez határozottan pozitív felhangú elnevezés.
Barinak van egy modern része több negyeddel, és északon egy régi városrész, egy félszigeten.
A régi városrészben van a turista nevezetességek többsége: szép házak, templomok.
Bari légvonalban 730 kilométerre van Budapesttől, 1282 kilométer autópályán.
Átlagos nettó havi fizetés (2025-ben): 1500 euró - (Olasz átlag: 1610 euró)

Fő látnivalók:

Szent Miklós bazilika
Óváros
San Sabino templom
Castello
Lungomare (tengerparti sétány)
Borgo Murattiano
Piazza Mercantile & Piazza del Ferrarese
Altamura
Egnazia

----------------------------------------------------

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

Az óváros girbegurba utcáiban az egyszerű hétköznapi élet jeleneteinek "kukkolása"
Esti séta a Longomare-n
A közeli Trani városka óvárosa
Az óvárosi szuper éttermi kínálat, és konkrétan az Enzo pizzéria
A San Nicola bazilika csodás
A Piazza Mercantile-n nézni az idős urak csevegő csoportjait

Nem tetszett

A vasúti menetrend megbízhatatlansága (reptér-Bari)
Kár, hogy a város déli részén lévő strand nem alkalmas tengeri fürdésre (a helyi önkormányzat nem is ajánlja)
Bari modern városközpontja a turista szempontjából sokkal érdektelenebb, jellentéktelenebb, mint az óváros
Bari tengerpartja nem különösebben vonzó

Vélemények

,, Ismerőseim ódákat zengtek, hogy mennyire gyönyörű város, és milyen finom „illata” van. Az illat, ami a frissen mosott ruhák illata, valóban egyedi, a narancsvirág keveredik a klasszikus tisztaság illattal, és ez belengi az egész óvárost. Szűk utcák rendben vannak tartva, tisztaság van, és minden utcában akad egy néni, aki készíti az orecchiette tésztát.

Amint egy picit kintebb megyünk a „turista” negyedből, vagy lemegyünk a tengerpartra megjelennek a szeméthalmok, amelyet inkább az igénytelenség, mint a déli szegénység számlájára írnék, de két utcával arrább már a makulátlan tisztaságú kirakatok mögött Louis Vuitton és YSL kínálja luxus termékeit. " forrás

L. Anikó fotója

,, A szűk utcácskákban mindenhol finom öblítő illat terjengett, hiszen mindenki kint teregetet. Ez keveredett a virág illattal, a néha érezhető tenger, és a hihetetlenül finom olasz ételek illatával.

Az emberek pedig...Igazi kommunikáció van. Mindenki beszélget mindenkivel. Öreg nénik az erkélyen, a sikátor két oldaláról, a téren a rengeteg kamasz, akiknél ilyenkor NINCS telefon. A bűbájos eleganciával felöltözött idős nénik, bácsik.

Egyetlen egy dolog van, ami furcsa volt nekem. Bari ugye egy kikötőváros. Nem kifejezetten a strandjairól híres. Viszont nem egy helyen a helyi fiatalok ugrálnak a sziklákról. A víz hívogató, nem is lett volna szükség másra, csak egy vízbe vezető pár lépcsőfokra, hogy a 15 évnél idősebbek is méltóságukat megőrzve be tudjanak jutni a vízbe. 😄 Nem tagadom, én lekommandóztam valahogy, de nem vagyok benne biztos, hogy üdítő látványt nyújtottam, ahogy próbáltam a csúszós sziklákon visszamászni a partra.🤭

Ami a legfurcsább, hogy Pugliaban például volt egy hely, ahol NAGYON komoly pénzt költöttek egy teraszos kiképzésű lejáróra, de a víztől tíz méterre annak is vége lett, így megint csak a kaszkadőröknek és/vagy a veszélyérzetet, és a mozgasszervi betegségeket még nem ismerő kamaszoknak maradt nyitva a pálya. Nem egy helyen jártunk már a világban, ahol ennyi part sem volt, de egy két lépcsővel áthidalták ezt a problémát.

Azonban ha valaki mindenképp be szeretne menni a tengerbe, inkább ezeket a sziklás partokat válassza, mint például Lido San Francesco strandot. Ez volt az egyetlen csalódás. Egy nagyon hosszú sétánk (aznap 17 kilométert gyalogoltunk 😲😄) után jutottunk el erre a strandra. Gondoltuk felfrissülünk. Hát, mit mondjak...Nagy, homokos part, nyugágyakkal, zuhanyzóval, öltözőkkel, éttermekkel, ami elvileg jól hangzik. Gyakorlatilag a part mocskos, cigicsikkek, műanyagok mindenhol, irdatlan tömeg... Végül be sem mentünk a vízbe, annyira koszos volt. Ráadásul elvileg fizetős. Mi nap végén nem fizettünk. Ha így tettünk volna, nagyon bosszús lettem volna.

Szerencsére végül ezt is jó élménnyé változtatta a helyi emberek kedvessége. Megszólítottam egy hölgyet, hogy hol tudnánk taxit szerezni, mivel semmi kedvem nem volt visszagyalogolni az óvárosba. 1 perc alatt kisebb csődület alakult ki körülöttünk, egy hatalmas család minden tagja ötletelt, hogyan, kivel tudunk leggyorsabban/legolcsóbban hazajutni. Hívtak nekünk taxit, majd hangos elköszönés után ők is elindultak haza. (2022)

L. Anikó fotója

Pár órát el lehet mászkálni a régi városrészben, igazi olasz hangulat, viszont annyira sok látnivaló nincs szerintem.
Nuznia Pasta Lady (nem ez a neve, de a google maps-en így találtuk meg)
Tészta, és zöldség-gyümölcsárusok főtere. A helyi asszonyok helyben készítik el a híres fül alakú Orecchiette tésztát.
Teatro Margherita: Közel 100 éve a Petruzzelli család és Bari Önkormányzata között íratott egy paktum mi szerint rajtuk kívül senki más nem építtethet színházat Bari városában. Az egyességbe a tenger nem tartozott bele, Így, kijátszva a szabályt épült meg a Margherita színház 1912-14-ben, ami azóta is ott áll a tengeren. Ma már nem színházként funkcionál, hanem időszakos kiállítások otthona. (2023)

Bari gyönyörű város, tele élettel és hangulattal. Van egy látványos szökőkútja, ami esténként színes fényekben pompázik, nappal viszont egészen más arcát mutatja. A városnak van strandja is, ahol sokan megfordulnak, bár mi nem ott fürödtünk. A napfelkelték majdnem minden reggel megjelennek, és sosem ugyanolyanok – mindig kicsit más színt, más hangulatot hoznak.

Az óváros külön világ, időnként szinte üres, máskor pedig hirtelen megtelik élettel. Ha én fényképeztem, nem mindig lett olyan színes, mint amit a profik megörökítenek – főleg este gyönyörűek a színek. A helyi színes tészta nemcsak jól mutat, de főzve különösen finom.

Van egy olcsó közért, zöld színű, Todis a neve – ott még spagetti is volt, amit aztán megfőztünk. A városban sok a turista, de legtöbbjük olasznak tűnik. Nekem ez a beolvadás nem sikerült. Cicák is akadnak mindenfelé, négy lábuk van, mint a kutyáknak, csak azok valahogy jobban elrejtik. Sőt, még fagyizó is van – a maciknak is, legalábbis nyáron én is imádom.

A vonatok pontosak és tiszták, nem úgy, mint Pesten. És persze van pizza, olivás, finom, igazi olasz. A kikötő gyönyörű, tágas, hangulatos. Még egy sétálóutcájuk is van, olyan, mint nálunk a Váci utca – csak itt más néven. (2025)

Megközelítés

A repülőtérről

,, A reptérről vonattal mentünk Bari központjába,. Ez a legegyszerűbb, legolcsóbb megoldás. A reptérről kilépve balra kell fordulni, és egyértelműen ki van táblázva a "Railway station" le kell menni egy szintet, és ott nagyon kedves hölgyek segítenek a jegy vásárlásban, vagy akár automatából is meg lehet venni a jegyeket.

A vonaton viselni kell a maszkot. Elvileg FFP2-es kell, gyakorlatilag mi elfelejtettük lecserélni, de senki sem szólt. (Ezzel együtt persze érdemes a helyi szabályokat betartani 😊)

A jegy kb.5 € volt. A vonal végállomása a "Bari Centrale " A pályaudvarról kilépve jobbra egy másik pályaudvar van (onnan indulnak pl. Puglia-ba a vonatok), szemben egy körforgalom, amitől a "Via Sparano da Bari" sétálóutcán, balra kell elindulni az óváros felé. Kb. 15 perc séta volt. (2022. május)

Rém egyszerű a bejutás a központba (Bari Centrale). Kijössz a terminálból ott áll balra a busz. 1.50€. Kb 45 perces a menetidő. Ott van mellette a vonat, 6€. És a kijárattól jobbra mikrobuszok 20€. Picike reptér, el sem tudod rontani. Mi az 1.50-es buszt választottuk, a sofőrnél kell jegyet venni. Hogy melyik közlekedik hajnalban, azt nem tudom. A vonat biztosan! A környező városokat vonattal jártuk be. Automatából megveszed a jegyet, szerintem nevetségesen olcsó, a peronon érvényesíteni kell. (2023)

Szállás

Bari több negyedében is találhatók olyan szálláslehetőségek, amelyek közel vannak a város központjához, de ugyanakkor csendesek és rendezettek. Például:

Murat negyed: Bari központi negyede, amely közvetlenül a régi városrész, a Bari Vecchia mellett található. Ez a negyed modern, rendezett, és sok étteremmel, bolttal, valamint kulturális látnivalóval rendelkezik. Itt könnyű hozzáférni a tömegközlekedéshez, és a főbb látnivalók, mint például a Szent Miklós-bazilika és a Petruzzelli Színház, mind könnyen elérhetők.

Madonnella negyed: Ez a negyed közvetlenül a Murat negyed mellett található, és közvetlen közelében van a tengerparti sétány (Lungomare). Csendesebb és kevésbé zsúfolt, mint Murat, de még mindig nagyon közel van a város központjához. Ideális választás lehet azoknak, akik szeretik a tenger közelségét és a nyugodt környezetet.

San Pasquale: Ez a negyed is közel van a központhoz, és egy kicsit távolabb esik a főbb turistaforgalomtól. Zöldebb, csendesebb terület, és sok helyi lakos is itt él. Ideális választás lehet azoknak, akik szeretnék elkerülni a turisták tömegét, de mégis közel szeretnének lenni a város főbb nevezetességeihez.

Poggiofranco: Bár kicsit távolabb van a központtól, Poggiofranco egy elegáns és modern negyed, rendezett utcákkal és jó közlekedési kapcsolatokkal. Csendesebb és nyugodtabb, ideális lehet azoknak, akik egy kissé távolabb szeretnének lenni a város nyüzsgésétől, de mégis könnyen elérhető távolságban szeretnének maradni.

Közlekedés

Az óvárost és a városközpontot gyalogosan viszonylag könnyű bejárni. A belvárosban és az elővárosokban közlekednek buszok. A kompkikötőhöz ingyenes ingajárati busz közlekedik. Az óvároson belül nincs tömegközlekedés.

Autót akkor érdemes bérelni, ha vidéki túrákra indulunk.

kiricar.it Náluk lehet debittel is fizetni.

Érkezés Bariba a délutáni órákban. Ugyebár az olaszok a délutáni órákban nem mutatkoznak, keményen tolják itt is a sziesztát, így Bari hirtelen úgy nézett ki, mint egy szellemváros. Persze nem kell beijedni, kora estétől fullosan nyomják erre is az életet. Itt a parkolással egy kicsit meggyűlt a bajunk. A főhadiszállásunk az óvárosban volt, oda pedig autóval tilos behajtani. Szerencsére Peti a sofőr, ő pedig az efféle helyzeteket elég jól lereagálja, így a parkolást is megoldotta. (felvidéki csavargók, 2022) forrás

Az autós közlekedésnél figyelembe kell venni, hogy a táblákat, lámpákat, sávokat és jelzéseket konkrétan le**arják. Ledudálnak, ha megállsz a pirosnál, átmennek a zebrán, mikor neked gyalogosként zöld van, indexelni sosem szoktak. Óvatosan kell közlekedni, de egyébként, ha felveszi az ember a helyi flow-t, akkor nagyon lehet haladni és jó autózni.

A parkolásnál csalóka, hogy a fizetős zónáknál a több nyelven kiírt "csak munkanapokon" az szombatot is jelent! Minket azonnal megbüntettek szombat reggel, 30 euró a büntetés 5 napon belüli befizetéssel, azt követően 50, szóval nem érdemes rizikózni.

Egyébként pedig sárga felfestéses helyre nem szabad állni, csak kékre és fehérre. A belvárosban 2 euró/óra, kicsit távolabb a sétálóutcától már 1 euró. Ingyenes helyet nem láttam, csak külvárosban, oda is születni kell. (2022)

Étkezés

Ha lehetséges, próbáljunk helyiektől tájékozódni arról, hogy hova érdemes betérnünk enni. A vendéglők az ár-érték arány tekintetében túlságosan kérdőjelesek. Vannak drága helyek vacak kajákkal, és olcsók kitűnővel. Halat csak halspecialista étteremben együnk. Nagyon lényeges, hogy mennyire friss a hal. A városközpontban sok pizzéria csalogatja a turistákat, de több közülük jó esteben közepes, rossz esetben kifejezetten silány. Az óvárosban a legtöbb kocsmában elfogadható áron lehet egyszerűbb harapnivalókhoz jutni.

Bari egyik specialitása: az orecchiette (fülecske)

A sétálóutcában több jó étterem is van, a legjobb, ahol helyiek is várakoznak este 8-9 között asztalra és hangosan méltatlankodnak, hogy miért nem ők kapják a következő asztalt. Angolul szinte mindenhol beszélnek legalább egy kicsit, megértenek mindent és sok étteremben QR kóddal elérhető angol nyelvű étlap. Ha olaszul szólsz, annak viszont nagyon örülnek. (2022)

Cannoli - L. Anikó fotója

L. Anikó fotói

Sfoglie - L. Anikó fotója

L. Anikó fotója

A helyi konyha az Apulia régió három jellegzetes mezőgazdasági termékén alapul: búza, olívaolaj és bor, amelyeket a helyben termesztett gyümölcsök és zöldségek széles választéka gazdagít.

A helyi lisztet házi kenyér és tészta készítésére használják, beleértve a híres orecchiette-t (fül alakú tésztát), más néven recchietelle vagy strascinate, amelyet gyakran cime di rape (répalevél) kíséretében fogyasztanak, de ismert a chiancarelle (különböző méretű orecchiette) és a cavatelli is. A házi tésztát hagyományosan sült calzonihoz használják, amelyeket hagymával, szardellával, kapribogyóval és olívával töltenek meg.

A helyi konyha gazdagságát a rántott panzerotti mozzarellával, a híres focaccia alla barese paradicsommal, a kis sós taralli, a friselle, valamint a sgagliozze, azaz rántott polentaszeletek is képviselik.

A zöldséges minestrone, csicseriborsó, lóbab, cikória, zeller és édeskömény gyakran szerepelnek első fogásként vagy köretként. A húsételek és a helyi baresei ragù gyakran tartalmaznak bárányt és sertéshúst.

A sütőben sült tészta (pasta al forno) nagyon népszerű Bariban, és hagyományosan vasárnapi étel volt, vagy a nagyböjt elején készítették, amikor minden gazdag hozzávalót, például tojást és sertéshúst fel kellett használni vallási okokból. A recept általában penne vagy hasonló csőtészta, paradicsomszósz, kis marha- és sertéshúsgombócok, valamint félbevágott kemény tojás kombinációjából áll. A tésztát mozzarella vagy hasonló sajttal megszórják, majd a sütőben megsütik, hogy ropogós textúrát kapjon.

Más jellegzetes ételek közé tartozik a "patate riso e cozze" (krumpli, rizs és kagyló), valamint a népszerű panzerotti.

Vásárlás

Bari fő bevásárlóutcája a Via Sparano. Ugyancsak jelentős vásárlós hely a közelében lévő Corso Cavour, ahol mindennap van valamiféle bazár.

L. Anikó fotója

Szórakozás

Bari éjszakai élete ezeken a helyeken összpontosul: két téren - a Piazza del Ferrarese és a Piazza Mercantile, valamint a az óváros peremén: a Corso de Vittorio Emmanuele II. Az óvárosi bárokban a shotok 1 - 1,50 euróba kerülnek, míg egy pohár sör 1 - 2,50 euró.

Közbiztonság

Bari viszonylag jó közbiztonságú város. De: az óváros, a Bari Vecchia hangulatos negyed, de a keskeny, zsúfolt utcáin járkáló turisták kedvelt célpontjai a zsebeseknek.

Egyéb hasznos információk

1. Tiszteletbeli magyar konzulátus Bariban:

Consolati Onorari dell’Ungheria
Bari (Illetékesség / Circoscrizione : Puglia, Basilicata, Abruzzo, Molise)
Tiszteletbeli konzul / Console Onorario: Prof. Dott. Carmine Arena
Via F. Turati 12., 70100 Bari
Tel.: 0039 080 5017067, Fax: 0039 080 5241704, Mobil: 0039 329 6218924

Látnivalók

Óváros

Bari óvárosának helyi neve Barivecchia. Ez magában foglalja Bari történelmi központját, és sok kulturális és történelmi látnivalót kínál a látogatóknak.

Az óváros labirintusszerű utcái és macskaköves sikátorai régi, kőházakkal és hagyományos épületekkel szegélyezettek. Az óvárosban található a katedrális, a Basilica di San Nicola, mely középkori épület, amelyet a Szent Miklós tiszteletére emeltek. A templomot később újraépítették a barokk stílusban, de az eredeti román stílusú homlokzat továbbra is megmaradt.

A katedrálison kívül az óvárosban számos más történelmi épület és látnivaló található. A Castello Normanno-Svevo egy középkori erőd, amelyet a 12. században építettek, hogy megvédjék Bari városát. A Szent Szabina templom egy másik fontos épület, amely a 11. században épült, és egykor a helyi püspöki palota volt.

Az óvárosban találhatók középkori falak és az őrtornyok, amelyeknek a felépítése az 5. századra nyúlik vissza, és amelyeket az évszázadok során kibővítettek és átalakítottak.

Az óvárosban rengeteg étterem, bár és kávézó található. Az óváros kis boltjai és piacai szintén vonzóak.

l.v. fotója

Szent Miklós (San Nicola) templom

azaz a Basilica San Nicola

A Szent Miklós (San Nicola) templom Bari óvárosának közepén található. A 12. században épült normann stílusban.

A templom alapjait a 9. században rakták le. Eredetileg bizánci templom volt, amelyet a pugliai keresztények építettek. Az épület a középkorban nagyon fontos volt az egész mediterrán térségben, mivel itt található Szent Miklós sírja, akit a katolikus egyház hívői sok országban tisztelnek.

A templom kívülről lenyűgöző látványt nyújt a látogatóknak, lévén sok szobor és freskó díszíti a homlokzatot. Az épület belső része is látványos, a főhajó és az oldalkápolnák sok-sok freskójával, szobrával és az aranyozott oltárokkal.

A templom különösen híres arról az ikonosztázáról, amely Szent Miklós életét mutatja be különböző jelenetekben.

A Szent Miklós (San Nicola) templom az egyik leglátogatottabb nevezetesség Bari városában.

l.v. fotói

Castello

A Castello (vár) Bari városában található középkori erőd, amely az óváros szélén áll. Az erődöt az 1132 táján normann hercegek építették, és a város védőfalaként szolgált. Az erődöt az évszázadok során kibővítették és átalakították, és mára nagy, szabadtéri múzeummá vált.

Az erőd fő bejárata a Piazza Arco Basso-n található, és hatalmas, boltíves kapun keresztül lehet belépni. Az erőd belseje több látnivalót kínál, beleértve a normann kápolnát, amely egykor a vár kápolnája volt. A kápolna egyedülálló mozaikjai és freskói révén kiemelkedő művészeti értékkel bírnak.

R. Gyuri fotója

Az erőd másik nevezetes épülete az Aranyterem, amely az eredeti 12. századi kápolna helyén áll. A terem falait és mennyezetét csodálatos freskók díszítik, amelyek az év különböző szakaszait és a bibliai történeteket ábrázolják.

A Castello területén található a Nemzeti Galéria is, amely a régióban található művészeti alkotásokat mutatja be. A múzeum műtárgyai közé tartoznak többek között szobrok, freskók, festmények és régészeti leletek.

A Castello egyedülálló hangulatot kölcsönöz Bari óvárosának, és nagyszerű hely arra, hogy felfedezzük a város történelmét és kultúráját. Az erőd tökéletes hely a látogatók számára, hogy élvezhessék a múzeumokat, a művészetet és a történelmet, miközben csodálják a város panorámáját és a tengerre néző kilátást.

Bari nagy előnye, hogy szuper kiindulópont a környék bejárására. Az óvárosi rész szép volt, de a város többi része sok helyen szemetes és büdös. Funfact, a google térkép nem ismeri a helyi buszközlekedést, úgyhogy a Moovit appon keresztül próbáltunk boldogulni.
Monopoliba és Polignanoba vonattal mentünk. A két helyet 1 napra téve, strandolással együtt is teljesen kényelmesen körbejártuk.
Szintén Bariból látogattuk meg Alberobellot, a busz a vasútállomás mögötti megállóból indul (via Capruzzi) és jegyet az ott található kávézóban lehet venni. Alberobello egy 3 óra alatt besétálható, de szerintem mindenképpen érdemes megnézni, mert borzasztó hangulatos. (2024)

Strandok

A városközponttól tíz perc séta a Pane e Pomodoro tengerpart. Hosszan nyúlik el, átöltözésre, zuhanyra is van lehetőség, mosdó is van. Park a szélén, ahol lehet mindenfélét sportolni, de mi csak a vízben voltunk, órákon keresztül, nagyon szép, kellemes hely.

Bari városának 2 nagyobb strandja van közelebb a belvároshoz.
📍Pane e pomodoro és 📍Lido San Francesco
Az előbbi egy úgy nevezett szabad strand az utóbbi pedig privát, ami azt jelenti, hogy itt elhelyezett napágyak és ernyők találhatóak, amikért külön kell fizetni. (https://lidosanfrancesco.it/) A Lido S. F. egy kisebb szakasszal rendelkezik ami szabad strandként funkcionál, de ez nem túl nagy.
Ez a kettősség (szabad és privát strand) alapvetően mindenhol jellemző, ha valaki már utazott külföldre annak nem lesz új a dolog, strand választáskor ezt érdemes figyelembe venni, saját napernyő nélkül nem érdemes útra kell, ha az ember szabad strandot választ. Nem túl drága, de érdeklődjünk a szállásadónál is, hátha neki van.
Bari megyében egymást váltják a sziklás és homokos partok, így több féle lehetőség közül válogathatunk az igényeink szerint. Az is megtalálja itt a strandját aki napernyő alatt olvasgatva 📙, a lassan mélyülő vízben néha megmártózva szereti eltölteni a strandolós napjait vagy esetleg a gyerkőcökkel homok várat építene ⛱, de ha inkább sziklákról ugrálnál fejest a tengerbe és halakat lesnél meg szívesen az sem lehetetlen. 🐠
Illetve csinálhatod úgy is mint én, dönts a hangulatod alapján és egyik nap itt, másik nap ott. (2023)

Történelem

A várost erős görög hatások érték, majd miután a Kr. e. 3. században római uralom alá került, stratégiai jelentőségre tett szert a tengerparti út és a Via Traiana találkozási pontjaként, valamint a keleti kereskedelem kikötőjeként; egy elágazó út vezetett Bariumból Tarentumba. Kikötőjét már Kr. e. 181-ben említették, és valószínűleg ez volt a fő terület az ókorban, akárcsak ma is, és egy halászati központ volt. Bari első történelmileg ismert püspöke Gervasius volt, akit megemlítettek a 347-es szardicai zsinaton. A püspökök a konstantinápolyi pátriárka alá tartoztak a 10. századig.

A bari dialektus az italo-román nyelvcsalád felső-déli ágához tartozik, és együtt él az olasz nyelvvel, bár általában eltérő kontextusokban használják őket.

További beszámolók

Amikor megérkezel Bariba a vonattal, az első benyomás talán nem lesz túl lelkesítő – a vasútállomás környéke kissé lehangoló, nem épp a város legszebb arca. De ne hagyd, hogy ez eltántorítson: ha elindulsz az óváros felé, teljesen más világ nyílik meg előtted, tele hangulatos utcácskákkal, szűk sikátorokkal és igazi délolasz életérzéssel.
A vasútállomás előtt áll egy hatalmas szökőkút, érdemes megállni és ránézni, különösen este, amikor kivilágítják. Az egyik sarkon ott egy McDonald's, szemben pedig egy egyszerű pizzéria, ahová főleg helyiek járnak – ott általában jókat lehet enni, bár néha akadnak gyengébb napjaik is. A kettő között indul el egy széles sétálóutca, ezen kell végigmenni, hogy elérd az óvárost.

Az állomás előtti téren van egy meglepően hasznos turista információs iroda – érdemes betérni, térképek mellett Puglia régióról is adnak szórólapokat, ötleteket, útvonaljavaslatokat.

Bari kihagyhatatlan nevezetessége a Szent Miklós-bazilika (San Nicola), amely a keresztény világ egyik legfontosabb zarándokhelye – nemcsak a római katolikusok, de az ortodox hívők körében is. Bevallom, sokáig én sem hittem, hogy a Mikulás valaha valóban élt, de itt, ebben a templomban nyugszanak Szent Miklós ereklyéi. A bazilika egyszerre tekintélyt parancsoló és meghitt, belül különösen szép.

Az igazi élményt azonban maga az óváros adja: szűk utcák, erkélyekről lógó ruhák, lepedők, nyitott ajtók mögül kikandikáló lakások, és az utcán beszélgető, padon üldögélő helyiek – mindez egyfajta lassú, megállított idő benyomását kelti. Ez a nyugodt, őszinte ritmus minden délolasz városkára jellemző, és csak úgy tudod igazán megélni, ha céltalanul elkezdesz benne bóklászni.

Az óvároson túl érdemes sétálni a tengerparti rakparton, a Lungomarén is, ahol kis halászhajók és csónakok ringatóznak. A hangulat teljesen más, de legalább annyira magával ragadó – ha pedig kíváncsi vagy, be lehet sétálni egészen a nagy tengerjáró hajók által használt kikötőig is. Bari egyszerre történelmi, élő, mediterrán és nagyon is valóságos – és pont ettől olyan felejthetetlen.

a.b. fotója

Az igazi mediterrán élményt akkor éreztem meg igazán, amikor Bari tengerparti sétányán, a Lungomarén járva szinte úgy tűnt, mintha a város teljes lakossága ott lenne. Mindenki kint volt: sportoltak, sétáltak, kutyát vezettek pórázon vagy épp elegáns öltözetben andalogtak kéz a kézben. A parkokban sakkozó és kártyázó emberek, a frissen fogott halakat áruló halászok, a sok mosolygó arc – valami hihetetlenül eleven, derűs hangulat lengte be az egész várost.
Ami azonnal megfogott: mindenki átsétált a piros lámpánál, mintha mi sem lenne természetesebb. Bevallom, ez nekem is régi rossz szokásom, otthon Budapesten már kiismerem a lámpák ritmusát. Bariban viszont először még bizonytalankodtam, és zavartan toporogtam a lámpa nélküli zebránál, hátha valaki megáll. De persze senki. Itt az átkelés egyfajta sport: gyors, határozott mozdulat, semmi nézelődés, mert a száguldó autók között ez maga a túlélési stratégia.

Bár elsőre ijesztő volt ez a forgalmi dinamika, mégis lenyűgözött – balesetet, koccanást egyet sem láttam, csak rengeteg dudálást. A tengerparti látvány után elindultam felfedezni az óvárost, a Barivecchiát. A szűk, kanyargós utcák, a mediterrán színek és a történelmi épületek hangulata azonnal beszippantott. Így jutottam el a város védőszentjének, Szent Miklósnak a bazilikájához, a Basilica San Nicolához, amely az egyik legjelentősebb keresztény szentély Európában. A templom a 11. században épült, hogy befogadja Szent Miklós ereklyéit, amelyeket Törökországból hoztak el.

Ebédre egy kis trattoriát választottam, a La Cantina di Cianna Ciannét. Bár a „asztalt egy főre, kérem” mondatra kissé meglepődve néztek rám, a kiszolgálás mégis kedves és figyelmes volt. Megkóstoltam a helyi specialitást, az apró, kalap alakú orecchiette tésztát, mellé kancsóban kaptam helyi bort is. Miközben én csendesen falatoztam, beözönlöttek a többgenerációs olasz családok, akik jókedvűen, hosszan élvezték a többfogásos ebédet – tipikus dél-olasz életérzés.

A szieszta végeztével átsétáltam a normann-sváb várkastélyhoz, a Castello Normanno-Svevo-hoz, majd elindultam a város egyik legszebb sugárútja, a Corso Vittorio Emanuele II felé. A helyiek még sziesztáztak, így szinte zavartalanul fényképezhettem a lenyűgöző homlokzatokat.

Estére visszatértem a Lungomaréra. Leültem egy padra, és csak hallgattam a csendet, körülöttem olasz beszélgetések morajával. Amikor nem értem, mit beszélnek körülöttem, és nem figyelek oda semmire, akkor tudok igazán kikapcsolni – valahogy minden zaj megszűnik.

Másnap reggel verőfényes napsütés fogadott, de szinte elviselhetetlenül erős széllel. A hullámok látványa viszont kárpótolt mindenért. A napot Bari új városrészében, a Murattinóban

L. Anikó fotója

,, Az utcánkban olasz mammák gyúrták frissen a tésztát, árulták szárított gyümölcseiket és ízletes olasz gasztro portékáikat. Még mielőtt nekiindultunk volna a városnak, vettünk egy üveg bort. Miki az egyik mammával kinyittatta, majd finoman elszürcsölgettük a szállásunkon.

Este már nagy volt a nyüzsgés, mivel a következő hétfői nap az olaszoknál egy nemzeti ünnepükre esett, így a vasárnapi estéjük egy igazi népünnepéllyé változott. Az óvárosi barangolásunkat ügyesen letudtuk. Bariban őrzik Mürai Szent Miklós ereklyéit, a román kori építészet egyik csúcsában, a San Nicola-bazilikában. Számomra tragikomikus volt, mikor koporsóját a szájmaszkokban sorbanálló tömeg csókolgatta, majd egy arra kijelölt ellenőr, minden csók után dezinfikálta az üvegkoporsó azon részét. Utolsó vacsoránkat stílusosan Miki koronázta meg. Most egy polip húzta a rövidebbet. Tomi is valamiféle kagylókat halászott ki az étlapról. Én és Peti maradtunk a tésztaféléknél. Bari egyik főutján kialakított rögtönzött pályáján már javában zajlott a retro versenyautók banzája. Veterán olasz sportkocsikat vonultattak fel és nyomatták velük a gázt. (felvidéki csavargók, 2022) forrás

A helyiek kedvesek, jókedvűek, hangosak és mosolygósak. Folyton buli van este, sok a fiatal és pezseg az élet.
Napközben csak az őrültek és a turisták vannak az utcán, a meleg elviselhetetlen.
Minden sarkon meg lehet inni egy kávét, ami isteni, és a kis tereken ülni és nézelődni egyébként is élmény már önmagában is.
Ha cappuccinót kérsz, eleve tudják majd, hogy turista vagy, a helyiek ilyet nem isznak 😀
Egy pizzát egy fő kérjen, nincs felezgetés, kiröhögnek és amúgy a gyerek is meg tudja enni.
Antipastikat érdemes kóstolni, mert szuper variációk vannak. Mi a sétálóutcában ettünk egy "Terrina" nevűt, ami scamorza sajt, kolbász es paradicsom egybesütve! Legalább 2 személyes az adag! Utána már óvatosan kell rendelni, laktató.
50 faktoros naptej, decathlonban háromezerért vasárolható tengeri cipő és kalap elengedhetetlen. A helyi fiatalok western csizmát hordanak neon színű miniszoknyával, szóval ízlés szerint, ha valaki be akar illeszkedni, ezt is vigye! 😀 (2022)

Fotóegyveleg

Bari - utcai tésztaszaggatás

l.v. fotói

L. Anikó fotói

Vissza az elejére

Jemen_info3

1970. 01. 01. 01:00 |

Földrajz | Időjárás | Történelem | Manapság | A jemeniek | Turista etikett | Jemeni konyha | Fotóegyveleg

Easy rider - Elter Karcsi fotója

Földrajz

Jemen földrajza változatos és összetett, amely öt fő régióra osztható:

Parti síkság: A Tihamah parti síkság alacsonyan fekvő, lapos terület, amelynek egyes részei nagyon termékenyek a hegyekből lefolyó patakok miatt. A Föld legforróbb helyei közé tartozik Tihamah. A legtöbb település a part mentén található, mert a sós tengeri levegő enyhíti a hőség hatását.

Nyugati hegységek: A parti síkság hirtelen véget ér a nyugati hegységnél, ahol az Afrikából érkező monszunesők a Vörös-tengeren áthaladva felerősödnek, és a hegyek csipkézett csúcsai által megakadályozva kicsapódnak. A nyugati hegység egyes részei, különösen Ibb és Ta'izz, esőerdőkre jellemző csapadékmennyiséget kapnak, ami termékeny földet biztosít kávé, qat, búza és cirok termesztéséhez. A hegyek itt hosszú emelkedőkkel rendelkeznek; legtöbbjük 600 m-ről 2,135-3,050 m magasságig emelkedik. Jelentős csúcsok közé tartozik a Jabal Sumarah, Jabal Ba'dan, Jabal Sabir és Jabal Ad Dukayik, mind körülbelül 3,000 m magasak.

Középső hegységek: Ez inkább egy fennsík, dombos területekkel a tetején, mert a hegyek kevésbé csipkézettek és kevesebb csapadékot kapnak, mivel a legtöbb eső a nyugati hegységben hullik le. Az Arab-félsziget legmagasabb hegyei itt találhatók, beleértve a legendás Jabal an Nabi Shu'ayb-ot a főváros, Sana'a közelében, amely körülbelül 3,660 m magasságban fekszik. A középső hegységek egyes részei rendkívül termékenyek, mint például Dhamar környéke, és a középső hegységek hőmérséklete is szélsőséges. A napi hőmérsékleti ingadozások a legnagyobbak a világon, nappali csúcshőmérséklet körülbelül 26-27 C, míg éjszaka fagypont alá süllyedhet. A középső hegységek nagy része, a hegyeket kivéve, 2,000-2,440 m magasságban található.

Központi fennsík: A középső hegységek fokozatos lejtése után egy 915-1,525 m magasságú fennsíkra érkezik, amelyet völgyek és wadik, vagyis patakok szelnek át. Ez a terep nem olyan durva, mint a középső vagy nyugati hegység, de a növényzet csak a völgyekben vagy a wadik közelében lehetséges, mert ezek sok öntözővizet biztosítanak a csapadékból, amely csak a távoli területeken fordul elő. Villámárvizek nagyon gyakoriak. Ez a fennsík Shabwah-tól Hadhramauton és Al Mahrán keresztül Dhofarig terjed Ománban, amelyet sok jemeni Nagy-Jemen részének tekint, nem is beszélve Najranról, Jizanról és Asirról Szaúd-Arábiában.

Sivatag: A Rub Al-Khali, azaz az Üres Negyed, a világ legveszélyesebb sivataga és a legnagyobb homoktenger, Északkelet-Jemenben, Délkelet-Szaúd-Arábiában és Északnyugat-Ománban található. Évekig egyáltalán nem esik eső, és szinte nincs növényzet. A hőmérséklet elérheti a 61°C-ot.

Sokotra - sárkányfa - Ohotin Viktor fotója

Időjárás és éghajlat

Az ország klímája száraz és forró, a csapadék mennyisége a domborzati viszonyoknak megfelelően változik. A tengerparti sávban ehhez magas páratartalom is társul. A belső területeken meglehetősen nagy a napi hőingadozás: éjjel nem ritka a fagypont körüli hőmérséklet, miközben nappali hőmérséklet általában 30 °C körüli.

Történelem

Dél-Arábia és Jemen modernkori története 1918-ban kezdődött, amikor Jemen elnyerte függetlenségét az Ottomán Birodalomtól. 1918 és 1962 között a Hammaddin család uralta monarchiáként. Észak-Jemen 1962-ben vált köztársasággá. Dél-Jemen viszont csak 1967-ben vált függetlenné a britektől. 1970-től Dél-Jemen kommunista kormányzati rendszert honosított meg.

A két ország 1990-ben egyesült Jemeni Köztársaságként.

Részletes:

Jemen régóta a kultúrák kereszteződésében létezik, Dél-Arábiában való elhelyezkedésének köszönhetően kapcsolódik a Közel-Kelet legősibb civilizációs központjaihoz. A Kr. e. 12. század és a 6. század között a minaeai, sabaei, hadramauti, qatabani, ausani és himjarita királyságok része volt, amelyek ellenőrizték a jövedelmező fűszerkereskedelmet, majd etióp és perzsa uralom alá került. A 6. században a himjarita király, Abu-Karib Assad áttért a zsidó hitre. A 7. században az iszlám kalifák kezdték meg az ellenőrzés kiterjesztését a területre. A kalifátus felbomlása után Dél-Arábiát számos dinasztia irányította, amelyek részben vagy egészben uralták Dél-Arábiát. Perzsa eredetű imámok időszakosan 160 évig uralkodtak Jemenben, teokratikus politikai struktúrát hozva létre, amely a modern időkig fennmaradt.

Az egyiptomi szunnita kalifák a 11. század során Jemén nagy részét elfoglalták. A 16. századra, majd ismét a 19. századra Jemen az Oszmán Birodalom része lett, és egyes időszakokban az imámok egész Jemen felett gyakorolták az irányítást.

Dél-Arábia és Jemen modern történelme 1918-ban kezdődött, amikor Jemen függetlenné vált az Oszmán Birodalomtól. 1918 és 1962 között Jemen a Hamidaddin család által uralt monarchia volt. Észak-Jemen 1962-ben köztársasággá vált, de csak 1967-ben vonult ki a Brit Birodalom, amely a 19. században védelmi övezetet alakított ki Áden dél-arábiai kikötője körül, és létrejött Dél-Jemen. 1970-ben a déli kormány névlegesen kommunista kormányrendszert fogadott el. A két ország 1990. május 22-én egyesült Jemen Köztársaság néven.

Az egyesülés azonban nem vezetett békéhez. Az USS Cole nevű amerikai hadihajót 2000-ben megtámadta az Al-Káida Ádenben, miközben üzemanyagot vett fel. Azóta az Arab-félszigeti Al-Káida megerősödött az országban, és az Egyesült Államok válaszul többször támadott jemeni célpontokat drónokkal. A hosszú ideig tartó diktátor, Ali Abdullah Szaleh kormánya az arab tavaszhoz kapcsolódó drámai tiltakozások közepette bukott meg 2012-ben, de utódja, Abd Rabbu Manszúr Hadi korábbi alelnök alig sietett a tüntetők által követelt reformok bevezetésével, és a síita húszik milíciája 2015 februárjában átvette a kormány irányítását. A szunnita arab kormányok, különösen Szaúd-Arábia, közel álltak Szalehhez és Hadihoz, és ellenzik a síita uralmat ebben az arab országban. Egy szunnita iszlamista koalíciót, az Al-Islahot támogatják a húszi erők elleni polgárháborúban, és brutális bombázási kampányt vezettek, amely jelentősen károsította az ország infrastruktúráját

Manapság

6,8 millió jemenit azonnali éhezés fenyeget, további 10,2 millió jemeni van válságban, vagyis gyakorlatilag már ők is éheznek, csak az életük nincs veszélyben. Közvetlen veszélyben. Még.
Ez összesen 17 millió ember, Jemen teljes, 28 milliós népességének több mint 60 százaléka.

Az éhínség Jemen két legnépesebb kormányzóságában, a népesség negyedének otthont adó Taiz és Hodeidah kormányzóságokban a legfenyegetőbb. Ebben a két tartományban zajlik legintenzívebben a háború.

A helyzetet nem egyszerű megoldani, mert abban nagyon nagy szerepet játszik az országban évek óta dúló, mostanra nemzetközi konfliktussá, jelző nélküli háborúvá szélesedő polgárháború. (2017)

"A statisztikák szerint a jemeni nők hetven százaléka analfabéta, a legtöbb lány az általános iskolát sem fejezi be, mivel a szülőknek általában csak egy gyermek taníttatására van pénzük, azt pedig fiúkra költik. Bár ma már a Szanaai Egyetemre járóknak körülbelül 50 százaléka nő, tanulmányaik befejeztével a legtöbbjük nem talál munkát.

Az országban nagyon gyakori a gyerekházasság, a nyomorgó szülőknek sokszor anyagilag is megéri férjhez adni kilenc-tíz éves lányaikat. Jemenben egyébként korábban már érvényben volt egy törvény, amely megtiltotta a 15 évesnél fiatalabbak kiházasítását, ám a parlament a kilencvenes években ezt a szabályozást eltörölte, arra hivatkozva, hogy a szülőknek jogukban áll akkor férjhez adni lányaikat, amikor csak akarják. A jemeni szociális minisztérium adatai szerint 2010-ben minden negyedik menyasszony még nem töltötte be a 15. évét, amikor megköttetett a házasság.

Jemenben a férj és feleség kapcsolatát nagyon szigorú törvények szabályozzák: a többi között a nőknek még a házat sem szabad elhagyniuk a férjük engedélye nélkül, a házaséletet szabályozó passzus pedig megengedi a házasságon belüli nemi erőszakot.

Egy jemeni nőnek a "nemek" körül forog az élete. Nem kerékpározhatnak, nem maradhatnak ki sokáig a barátokkal, nem beszélgethetnek a politikáról vagy vallásról, nem halogathatják a férjhez menést, nem válhatnak el, nem járhatnak fedetlen hajjal, nem tanulhatnak tovább, nem utazhatnak egyedül, és nem lehetnek férfi barátaik. Csupán azért, mert nőnek születtek.

Sokan talán nem is hallottak még Jemenről, vagy valami távoli, talán nem is valóságos vidéknek gondolják. Pedig Jemen létezik. Egy csodálatos és titokzatos szépségű ország, amit a háttérben diktatórikus hatalmak irányítanak.

Ezt a helyet olyanok irányítják, akik háborút szítanak, vallási konfliktusokat és politikai nyugtalanságokat okoznak. A szunnita és síita vallási konfliktusok és a korrupt vezetők tönkreteszik a jemeniek életét, gazdaságát. (2016)" forrás

A jemeniek

Előfordulhat, hogy azt gondolnád, Jemen az egyik etnikailag homogénebb ország a Közel-Keleten, ha csupán azt tudnád, hogy a lakosság közel 100%-a arabnak vallja magát. Azonban sok jemeni erősen kötődik helyi, szektás és törzsi identitásához, és a politikai különbségek is mélyek, ami gyakran vitatott és néha erőszakos sokszínűséget eredményez.

A jemeni emberek jellemző tulajdonságai, szokásai, hagyományai és társadalmi berendezkedése sokrétű és összetett, mélyen gyökerezik a történelmi és kulturális hagyományaikban. Íme néhány jellemző vonás:
Társadalmi és kulturális jellemzők:

Vendégszeretet: A jemeni emberek híresek a vendégszeretetükről. Az idegenek meghívása otthonukba és megvendégelése gyakori és elvárt viselkedés. A vendégszeretetet vallási és kulturális kötelességként is kezelik.

Család: A család központi szerepet játszik a jemeni társadalomban. A nagycsaládok gyakran együtt élnek, és a családi kötelékek nagyon erősek. Az idősebb családtagok tisztelete különösen fontos.

Törzsi azonosságtudat: A jemeni társadalom jelentős részét a törzsi hovatartozás határozza meg. A törzsek közötti kapcsolatok és az ezekhez fűződő identitás nagy befolyással bír a mindennapi életre és a politikai helyzetre is.
Vallási és kulturális szokások:

Vallás: Az iszlám, különösen a szunnita és síita ágazatok, mélyen áthatja a jemeni élet minden aspektusát. A vallás nemcsak a spirituális életben, hanem a társadalmi normákban és törvényekben is központi szerepet játszik.

Qat: A qat rágása társadalmi szokás, amely a nap jelentős részét kitölti. A qat rágása közösségi tevékenység, amely során az emberek összegyűlnek, beszélgetnek és üzleteket kötnek.
Női egyenjogúság:

Nők helyzete: A jemeni nők helyzete nagymértékben függ a lakóhelyüktől és a helyi kulturális normáktól. A városi területeken a nők számára több lehetőség nyílik az oktatásra és a munkavállalásra, míg a vidéki területeken a hagyományos nemi szerepek és a korlátozások erősebbek lehetnek. A nők jogai és lehetőségei jelentősen korlátozottak, és a női egyenjogúság kérdése komoly kihívásokkal néz szembe.
Idősek tisztelete:

Idősek tisztelete: Az idősebbek tisztelete és megbecsülése mélyen beágyazódott a jemeni kultúrába. Az idősebb családtagok iránti tisztelet megnyilvánul a mindennapi életben, a döntéshozatalban és a családi tanácskozásokban.
Vérmérséklet és viselkedés:

Vérmérséklet: A jemeni emberek általában barátságosak és vendégszeretőek, de a kulturális és törzsi hagyományok miatt a viselkedésük és hozzáállásuk változhat. A tisztelet és az udvariasság alapvető elvárás, különösen az idősebbekkel és a vendégekkel szemben.

Konfliktuskezelés: A törzsi hagyományok és a törzsi igazságszolgáltatás még mindig jelentős szerepet játszanak a konfliktusok megoldásában, bár a modern jogrendszer is érvényben van.
Ünnepek és hagyományok:

Hagyományos öltözet: A hagyományos jemeni öltözetek, mint például a férfiak által viselt „jambiya” (görbe tőr) és a nők által viselt „abaya” (hosszú köpeny), még mindig gyakoriak és a kulturális identitás fontos részét képezik.

Ünnepek: Az iszlám vallási ünnepek, mint az Eid al-Fitr és az Eid al-Adha, kiemelkedő fontossággal bírnak. Ezek az ünnepek családi összejövetelekkel, közös étkezésekkel és imákkal járnak.

arcok és arctalanok - b.a. fotója

Szana-i boltosok - Elter Karcsi fotója

Ünnepi ruhában - Elter fotója

Turista etikett

Jemenben a turistának fokozott elővigyázatosságot kell tanúsítania. A viselkedésben és főleg az öltözködésben alkalmazkodni kell a helyi szokásokhoz és hagyományokhoz. Ennek megfelelően a nők részére ajánlott a zárt ruhák viselése, a mélyen dekoltált, hátat, vállakat szabadon hagyó, lenge öltözékek viselése egyáltalán nem ajánlott!

Kerülendő dolgok

Bizonyos dolgokat kerülni kell, mert helytelenítéssel találkozhatnak, és ezeket mindenképpen érdemes elkerülni a tartózkodás során.

Politika

Kerüld az Egyesült Államokról való beszélgetést — sok jemeni úgy érzi, hogy az USA „beleavatkozik” az ország ügyeibe, és több kárt okozott, mint hasznot.
Kerüld Izrael témáját — akárcsak az arab világ többi részén, sok jemeni negatív érzéseket táplál Izraellel szemben.

Vallás

Az iszlám Jemen államvallása, és minden jemeni életében fontos szerepet játszik. Akárcsak az arab világ többi részén, a vallás kényes téma. Mindig érzékenyen és tisztelettel közelítsd meg a vallási kérdéseket.

Vallási helyek látogatásakor viselkedj és öltözködj megfelelően. Néhány mecsetbe nem léphetnek be nem muszlimok. Ha nem vagy biztos, kérdezz.
Ramadán idején tartózkodj a nyilvános evéstől, ivástól, dohányzástól és rágástól. Ennek elmulasztása rendkívül tiszteletlennek számít.
Ne kritizáld vagy beszélj rosszul az iszlámról; Jemenben szigorú blaszfémiatörvények vannak.
Ne beszélj vallásról agnosztikus nézőpontból; ezt teljesen értetlenül fogadják.
Kerüld a térítéssel kapcsolatos bármilyen utalást; az áttérés Jemenben bűncselekmény.

Egyéb

Ez egy muszlim ország. Légy érzékeny arra, hova irányítod a kamerádat. Rengeteg nagyszerű fotólehetőség van minden sarkon (a kérdés általában az, mit hagyj ki az egyes képekből), de ha embereket fényképezel, mindig kérdezd meg előtte. Az „mumkin akhud sura minak?” arab kifejezés nagyon hasznos. Soha, de soha ne próbálj meg nőkről képeket készíteni, még akkor sem, ha te magad is nő vagy. Ez nagy sértésnek számít, és akár súlyosabb következményekkel is járhat. Ne próbálj fényképezni semmit, ami stratégiai jelentőségű lehet (pl. amit legalább egy katona vagy rendőr őriz). Azonban, ha udvariasan kérdezel és az őrök jókedvűek, akár emlékfotót is készíthetsz egy géppisztolyt tartó katonával!
Annak ellenére, hogy közel van a gazdagabb olajtermelő országokhoz, Jemen a világ egyik legszegényebb állama. Sok helyi számára az életkörülmények nagyon nehezek. Turistaként számíts arra, hogy a helyi kereskedők magasabb árakat kérnek tőled. Miközben tudatában vagy a jemeni szegénységnek, ne engedj az együttérzésből fakadó kísértésnek, hogy megfizesd az első árat. Az alkudozás az élet része a világ nagy részén, és minden vevőtől elvárják.
Ha egy terület le van zárva, annak nagyon jó oka van. Bármennyire is csábító lehet a bátor felfedező szerepében tetszelegni, nincs ok arra, hogy növeld az emberrablás vagy rosszabb esélyeit, hacsak nem feltétlenül szükséges.

Emellett készülj fel arra, hogy gyakran kérnek majd tőled tollat (qalam, galam) a helyi iskolák számára, valamint édességet (bonbon). Az előbbi esetben, ha van egy felesleges tollad, érdemes lehet megfontolni az adományozást. Az utóbbi esetben viszont ellenállj a kísértésnek, hogy édességet adj, mert ez elvárást teremthet a következő külföldi érkezővel szemben. Mondani sem kell, hogy ne adj pénzt („fulus!” „bizniz!”) gyerekeknek. Inkább helyi jótékonysági szervezeteknek adományozz.

Jemeni konyha, gasztronómia

A jemeni konyha jelentősen eltér az Arab-félsziget többi részétől, és valódi fénypontja lehet bármelyik jemeni utazásnak—különösen, ha helyiekkel együtt élvezheted (ez egy meghívás, amit a látogatók gyakran kapnak, még többször, mint amire számítanak).

Főételek:

Salta: Ez a jemeni konyha jellegzetes étele, egy húsalapú pörkölt, amit görögszénával fűszereznek és általában a főétkezés végén szolgálnak fel. Az íze elsőre meglepő lehet az újoncok számára, de mindenképpen érdemes megszokni.

Mandi: Egy népszerű húsos és rizses étel, amely a Hadhramaut régióból származik. A mandi különlegessége abban rejlik, hogy a húst agyagkemencében sütik, és a rizs fölé akasztják, így a húslé a rizsre csepegve főzi azt meg.

Desszertek:

Jemeni méz: Különösen híres az egész régióban, és a legtöbb desszert bőségesen tartalmazza.

Bint al-sahn: Egyfajta lapos tésztaétel, amit mézzel öntenek le.

Jemeni mazsola: Szintén érdemes megkóstolni.

Egyéb érdekességek:

Qat: Noha nem étel, érdemes megemlíteni a qat levelet, amit szinte az egész jemeni lakosság rágcsál ebéd után egészen vacsoráig. A növényt az egész országban termesztik, és a helyiek szívesen kínálják meg vele a látogatókat. A qat rágása művészet, de az alapötlet, hogy a kis, puha leveleket és ágakat (a keményeket nem) rágják, és egy nagy golyót formálnak belőlük az arcukban. A qat enyhe stimuláns hatású, étvágycsökkentő és álmatlanságot is okozhat. Azonban a qat rágása számos egészségügyi problémát is okozhat, beleértve a száj- és nyelőcsőrákot, így óvatosan érdemes fogyasztani.

Italok:

Jemen hivatalosan száraz ország, azonban nem muszlimok maximum két üveg alkoholos italt hozhatnak be az országba, melyeket csak magánterületen fogyaszthatnak el. Nyilvánosan alkohol hatása alatt mutatkozni nem ajánlott.

Sokféle gyümölcslevet és üdítőt lehet kapni, de kerülni kell a lepukkantabb gyümölcslé boltokat, mivel azok csapvizet is használhatnak alapként. A jemeni teát (shay) és kávét (qahwa vagy bun) gyakran fogyasztják étkezéshez. A jemeni kávé jóval gyengébb, mint a félsziget más részein található erős török kávé.

A csapvizet kerülni kell, de palackozott víz szinte mindenhol kapható, akár hűtött, akár szobahőmérsékletű változatban.