ÚTIKRITIKA.HU / Cinque Terre

Cinque Terre

Cinque Terre dióhéjban |Tetszett & Nem tetszett | Vélemények | Szállás | Közlekedés | Étkezés |Egyéb hasznos információk | Fürdés |Túrázás | Riomaggiore | Manarola | Corniglia | Vernazza | Monterosso | További beszámolók | Fotóegyveleg

Manarola - B. K. fotója

Cinque Terre dióhéjban

• A Cinque Terre egy, 5 településből álló, Ligur-tenger menti parti szakasz, ami része az Unesco kulturális világörökségének és turisztikai szenzáció. Ez a partszakasz Punta Mesco-tól Punta di Montenero-ig terjed. Az 5 sztár település, délről észak felé: Riomaggiore, Manarola, Corniglia, Nernazza és Monterosso. A turisták hajóval, vonattal, nehézkesebben autóval járják sorban végig a csodálatos falvakat, a 18 kilométer hosszú sziklás partsávot.
• Mi a pláne? A tenger, a drámai sziklák, a sziklákra döbbenetes formában ráépült falvak izgalmas harmóniája, öblök, strandok, a partvonalat kísérő hegyvonulatok, a háttér területeken a szőlős kertekkel, olívafákkal borított teraszok, a farmok régi-régi, alacsony elválasztó falai. Szerencsére az 5 településnek van kellően egyéni karaktere. Ami közös: festőiek, rendkívül fotogének.
• Mindenkinek más a kedvence, de tény, hogy a legtöbb látogató szerint Vernazza a legfestőibb. Egy aranyos kis kikötő húzódik meg egy középkori vár és egy templom árnyékában.
• Vannak, akik megelégednek az 5 falu bejárásával, de sokan túrázni jönnek ide, kellően felszerelve, beöltözve. Sokan egy nap alatt kipipálják az 5 települést, de így egy falura nem marad több idő másfél-két óránál.
• Cinque Terre baja, hogy túl sok a turista - íme
• Kiejtés: csinkve terre (ropogjon a két r hang)

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

1. Az egész partvonal domborzati izgalmassága
2. Riomaggiore fekvése és a panoráma elképesztően gyönyörű (a partvonal, a házak, a sziklák, maga a falu a pasztell színekkel, stb.)
3. Azért jó volt, hogy nem kellett bajlódni autózással és főleg parkolással
4. A tenger fénylő színei
5. Manarola, mert valamivel nyugisabbnak tűnt akkor, mint a többi falu
6. A mesébe illő Vernazza kikötő része, a halászfalus feeling (ha elképzeljük, hogy nincs ott a sok zajos amerikai csoport)
7. Cornigliában a San Pietro kis gótikus templom
8. Riomaggiore-ban egy kis öbölben a tengerben fürdés
9. Sikerült nekik elkerülni a túlépítettséget és a természetrombolást, az olaszokhoz képest egész derekas a műemlékvédelem
10. Mind az 5 falunak van kellően egyedi karaktere, ugyanakkor van az egész Cinque Terre-nek valami egységes feelingje is (tán Monterosso lóg ki picit a képből)

Nem tetszett

1. Riomaggiore-ban (is) a turistatömegben való, nem igazán romantikus a tolongás
2. A vonatozások és a hajózás menetrendi kötöttségei, a várakozások
3. A sok lépcsőzés a melegben
4. Néhány vendéglőt elkényeztet a turista tömeg, és nem igyekeznek igazi minőséget, jó ár-érték arányt nyújtani, feszült pincérek
5. A hétvégéket kerülni kell, mert akkor borzasztó nagy a tömeg
6. A Monterosso és Vernazza közötti gyalogtúrán az egymás sarkába taposásos embermennyiség
7. A vonatközlekedés pontatlansága, a vasútállomások környékének lepukkantsága (+büdös rötyik)
8. A helyiek nem az olasz vendégszeretet bajnokai
9. A boltok kínálatában a kommersz hányad
10. 10-15 évvel ezelőtt kellett volna idejönni, amikor még nem volt ennyire felkapott

Turista tömeg - m.s. fotója

Vélemények

Valóban lenyűgöztek a Cinque Terre híres falvai – elképesztően szépek, és az elhelyezkedésük a sziklák és a tenger találkozásánál egészen bámulatos. Mégis, az élményt kissé beárnyékolta a turizmus tömeges, kissé futószalagos jellege. Olykor úgy éreztem magam, mintha egy előírt útvonalat kellene végigjárnom, mintha egy feladatot teljesítenék, nem pedig szabadon felfedeznék. A szűk utcákon sokszor hömpölyög a tömeg, és nehéz elmerülni a hely hangulatában.

Amikor viszont sikerült bejutni egy-egy település belsőbb részeibe, a kavargó embertömeg kissé eloszlott, és úgy már igazán élvezetes volt a séta – különösen a fotózás. A falvak tényleg festőiek, minden sarok más szögből kínál képeslapra illő látványt. A turisták többsége amúgy kulturált, bár néhány amerikai és japán látogató kicsit harsányabbnak tűnt. Az élményvilág számomra nagyjából az Amalfi-partéhoz hasonlított – noha a két hely stílusában és karakterében jócskán különbözik. Egy biztos: Cinque Terre-t látni kell. Nem véletlen, hogy ilyen sokan keresik fel – a varázsa kétségtelen. (Kis Spenót) 

---

A legtöbb időt érdemes Monterossóra és Vernazzára szánni – ezek a falvak kínálják a legtöbb látnivalót és élményt. Érdemes a napot Riomaggiore-ban kezdeni: bár ez az egyik leglátványosabb település, mérete kicsi, így nagyjából egy óra alatt bejárható. Ebédre pedig a legjobb választás Monterosso, ahol bőséges az étteremkínálat, és hangulatos teraszokon lehet megpihenni. Itt érdemes megkóstolni a helyi specialitást, a friss bazsalikomos pestóval készült tésztát – aztán egy kis sétával lemozoghatjuk a kalóriákat a falu túloldalán húzódó, látványos partszakaszon.

Vernazzában semmiképp se hagyjuk ki a hegyoldalban futó gyalogösvényt, ahonnan páratlan panoráma nyílik a színes házakra és a csillogó tengerre – ez az a kilátás, amit az ember soha nem felejt el. Ha valaki lemaradna az utolsó hajóról, aggodalomra semmi ok: vonattal gyorsan és kényelmesen visszajuthat bármelyik környező településre. Aki pedig a nyaralása utolsó napjára időzíti a hajókázást, annak érdemes estére szállást foglalnia Lericiben vagy a közelben – egy ilyen élményekkel teli nap után nem tanácsos azonnal útnak indulni, különösen nem autóval. (Gerda)

---

Ha kevés időd van inkább Monterosso al Mare-t és Cornigliát hagyd ki.
Manarola, Vernazza és Riomaggiore falvait látnod kell!

---

Cinque Terrét egy igazán romantikus helynek tartom, annak ellenére, hogy a házak színei köszönőviszonyban sincsenek az interneten keringő, túlszaturált fotókhoz képest. Ha viszont tanácsot kérne tőlem valaki, azt mondanám, ne nyáron keresse fel ezt a vidéket. A folyamatosan hömpölygő turistaáradat felettébb lelombozó tud lenni. (2022) forrás

Szállásválasztás

A Cinque Terre, Olaszország festői partvidéke öt kis falut foglal magában: Monterosso al Mare, Vernazza, Corniglia, Manarola és Riomaggiore. A szálláshelyek kiválasztásakor számos egyedi szempontot érdemes figyelembe venni, hiszen ez a terület jellegzetes adottságokkal rendelkezik, amelyek alapvetően befolyásolhatják az itt töltött időt.

A Cinque Terre falvai meredek hegyoldalakra épültek, amit feltétlenül figyelembe kell venni a szállásválasztásnál. A falvak szűk, macskaköves utcái és a gyakori lépcsősorok miatt érdemes olyan szállást választani, amely könnyen megközelíthető, különösen ha nagy bőröndökkel utazunk. Sok szálláshelyet csak lépcsőkön keresztül lehet elérni, ezért idősebb utazóknak vagy mozgáskorlátozottaknak érdemes közvetlenül rákérdezni a megközelíthetőségre foglalás előtt.

A terület rendkívül népszerű turistacélpont, különösen a nyári szezonban, ezért a szállásokat több hónappal előre érdemes lefoglalni. Az ár-érték arány is fontos szempont, mivel a Cinque Terre szállásai általában drágábbak az olasz átlagnál, különösen a tengerre néző szobák. Nagyobb csoportok számára érdemes fontolóra venni a környező, kevésbé ismert településeket, mint La Spezia vagy Levanto, amelyek jó vasúti összeköttetéssel rendelkeznek a Cinque Terre falvaival.

A falvak közül Monterosso rendelkezik a legtöbb szálláslehetőséggel és a legsimább terepviszonyokkal, valamint az egyetlen igazi homokos stranddal a területen. Ez a falu ideális választás lehet családok számára vagy azoknak, akik a kényelmet és a tengerparti pihenést részesítik előnyben. Vernazza és Manarola festői kikötőikkel és színes házaikkal a legfotogénikusabb falvak, ezért a legkeresettebbek is, de a szálláshelyek itt gyakran kisebbek és drágábbak.

Corniglia az egyetlen falu, amely nem közvetlenül a tengernél fekszik, hanem egy sziklás magaslaton, 365 lépcsővel a vasútállomástól. Ez a falu csendesebb, kevésbé zsúfolt, de a megközelítése nehezebb, különösen poggyásszal. Riomaggiore jó kompromisszum lehet azoknak, akik autentikus élményre vágynak, de nem szeretnének túl messze lenni a nagyobb infrastruktúrától.

A szezonalitás jelentősen befolyásolja a látogatást. A főszezon áprilistól októberig tart, amikor a falvak rendkívül zsúfoltak lehetnek, és az árak is magasabbak. A tavaszi és őszi hónapok kellemes időjárást és kevesebb turistát jelentenek, ez ideális lehet a túrázáshoz és a falvak felfedezéséhez. A téli hónapokban sok szálláshely és étterem zárva tart, és a vasúti közlekedés is korlátozottabb lehet.

A Cinque Terre Nemzeti Park területén található túraútvonalak az egyik fő vonzerőt jelentik, ezért a túrázás szerelmeseinek érdemes olyan szállást választani, amely közel van a túraútvonalak kezdőpontjaihoz. Vegyük figyelembe, hogy a túraútvonalak állapota változhat, földcsuszamlások vagy karbantartás miatt időszakosan lezárhatják őket, ezért foglalás előtt érdemes ellenőrizni az aktuális helyzetet.

A tömegközlekedés a térségben elsősorban a vasútra épül, amely összeköti az öt falut egymással és a környező nagyobb városokkal. A szállások kiválasztásakor fontos szempont lehet a vasútállomás közelsége, különösen ha sokat tervezünk utazni a tartózkodásunk alatt. Ugyanakkor a vasútvonal közelében lévő szállások zajosabbak lehetnek, mivel a vonatok elég gyakran közlekednek, akár éjszaka is.

A Cinque Terre tengeri megközelítése is népszerű, különösen a melegebb hónapokban, amikor kompjáratok kötik össze a falvakat. Ha a tengeri utazást részesítjük előnyben, érdemes a kikötőkhöz közeli szállást választani, bár ezek általában drágábbak is.

Az étkezési lehetőségek is fontos szempontot jelentenek. A kisebb falvakban, mint Corniglia vagy Manarola, korlátozottabb lehet az éttermek és boltok választéka, különösen a kevésbé forgalmas időszakokban. Ha saját magunk szeretnénk főzni, fontos ellenőrizni, hogy a szálláshely rendelkezik-e megfelelő konyhai felszereltséggel, és hogy van-e élelmiszerbolt a közelben.

A Cinque Terre területén a WiFi és a mobilinternet-lefedettség változó lehet a hegyes terep miatt. Ha a munka vagy más ok miatt fontos a megbízható internetkapcsolat, érdemes ezt előre egyeztetni a szállásadóval. Egyes kisebb, hagyományosabb szálláshelyeken korlátozott lehet a WiFi elérhetősége.

Az autentikus élményt keresőknek érdemes megfontolni a helyi tulajdonban lévő apartmanokat vagy vendégházakat a nagy szállodaláncok helyett. Ezek gyakran személyesebb élményt nyújtanak, és a tulajdonosok értékes tanácsokkal szolgálhatnak a környék felfedezéséhez, a kevésbé ismert helyekhez és a helyi gasztronómiához.

Közlekedés

Bérelt autóval vagy vonattal a leggyorsabb. Az autó hátránya a sokszor nehézkes parkolás, ami általában fizetős is, a vonatozásé pedig az, hogy kevésbé flexibilis.

Az olasz államvasútak vonatai Monterosso-ban megállnak, Riomaggiore-t, Manarola-t, Cornigliát és Vernazzát csak a helyi érdekű vasút érinti. A menetrendhez képest pár perces késések előfordulhatnak. Cinque Terrén kapni lehet egy turista kártyát, a Cinque Terre Card-ot, amelynek van standard és Treno, azaz vonatos verziója is.

g.m. fotója

A Manarola-i megálló peronja - V. Jancsi fotója

Az árak a következők a standard kártyára (buszozás,wifi hozzáférés valamint belépés a trekking útvonalakra):

• Napijegy felnőttek számára: 7 euró 50 cent
• Napijegy 4-18 éves korig: 4 euró 50 cent
• Családi jegy (Két 12 év alatti gyerekkel): 19 euro 60 cent

Az árak ezek a Treno verziónál (minden benne van a standard kártyából, valamint korlátlan vonatozás a Levanto - Cinque Terre - La Spezia vonalon, másodosztályon):

• Napijegy felnőttek számára vonattal: 12 euró
• Napijegy 4-18 éves korig vonattal: 7 euró 30 cent
• Családi jegy vonattal (Két 12 év alatti gyerekkel): 31 euro 50 cent

A hajózásról még otthon tájékozódtunk, és megnéztük a menetrendet, így pontosan tudtuk, hogy számunkra a legmegfelelőbb járat La Speziából délelőtt 10 órakor indul. Oda-vissza jegyet vettünk (andata e ritorno) a Cinque Terre öt falvát – Portovenere-t, Riomaggiore-t, Manarolát, Vernazzát és Monterosso al Mare-t – érintő hajóútra. A jegy lehetővé tette, hogy bármelyik falunál kiszálljunk, majd tetszőleges időben újra felszálljunk a következő hajóra, és így kényelmesen, szabadon alakíthattuk a napunkat. Ez a rugalmasság óriási előny, főleg ha az ember nem akar sietni, csak hagyja magát sodródni a hangulattal.

A napijegy ára fejenként 27 euró volt – hétköznapokon valamivel olcsóbb, akkor 25 eurót kérnek érte. Ha ügyesen tervez az ember, a parkolási költséget akár meg is spórolhatja, viszont az árkülönbség miatt egy-két euróval így is többe kerülhet a hétvégi hajózás. Mindezzel együtt az élmény kárpótol mindenért – a tenger felől érkező látvány semmivel sem összehasonlítható.

---

A Cinque Terre Nemzeti Park falvait nehéz megközelíteni, hiszen meredek, sziklás vidéken fekszenek, a legegyszerűbben pedig a tenger felől lehet eljutni hozzájuk. Bár 1960 óta már létezik egy hegyekben kanyargó panorámaút, amin autóval is végig lehet menni, a falvakba innen nehézkes a lejutás. A járművet egy magasabban fekvő, fizetős parkolóban kell hagyni, ahonnan lépcsők százain keresztül lehet leereszkedni a tengerpartig. Lefelé még csak-csak vállalható – de visszafelé már nem ennyire vidám történet...

Éppen ezért a legegyszerűbb és legkényelmesebb megoldás továbbra is a vonatozás. A Cinque Terre Card egész napra szól, és magában foglalja a vonatokat, az ösvényekre érvényes belépőt, az úgynevezett eco-buszok használatát, valamint korlátlan wifit is. Bár látványban nem vetekszik a hajózással, az alagutakon átsuhanó vonatok gyorsak és megbízhatóak. Aki teheti, legalább egy szakaszt tegyen meg hajóval: a víz felől megpillantani az öblökbe bújt, színes kis falvakat – az élmény felejthetetlen. A hajójegy szintén egész napra szól, és lehetővé teszi, hogy bárhol le- és felszálljunk, igazodva a menetrendhez, amit a jegy mellé kézhez is kapunk.

Sokan La Spezia kikötőjéből indulnak, ám ott a parkolás igen drága (kb. 25 euró/nap), így mi inkább Lericit választottuk kiindulási pontnak – itt „csak” 10 euró volt a napidíj. Ráadásul Lerici önmagában is megér egy sétát: igazi mediterrán üdülőhely, homokos strandokkal, színes házakkal, látványos kikötővel, éttermekkel és pálmafás promenáddal. Útközben érdemes az autópályát választani, még ha fizetős is, mert a part menti utak lassúak, a sok település miatt.

A városba érkezve, egy rövid alagút után rögtön jobbra kell fordulni a La Valleta nevű parkolóba – a GPS is ezen a néven ismeri. Mi nagyon korán értünk oda, és mivel teljesen üres volt még a parkoló, azt hittük, eltévedtünk. A parkolóőr egy szót sem beszélt angolul – sőt, olaszul sem nagyon állt velünk szóba –, így tettünk egy kört a városban, majd újra visszatértünk ide. Kiderült, hogy a bácsi egy kis táskából árulja a kaparós parkolókártyát: a megfelelő dátumot kell lekaparni rajta, és a szélvédő mögé tenni. Innen egyenes út vezet le a tengerpartra – a kikötőig kb. 10–15 perces séta –, ahol egy fehér bódéban lehet megvenni a hajójegyet, 25 euróért.

Lericiből 9:30-kor, 10:30-kor és 11:30-kor indulnak a hajók. Először Portovenere-ben állnak meg – már itt is ki lehet szállni –, majd irány a nyílt tenger, észak felé, Cinque Terre felé.

Érdemes jóval a hajó indulása előtt érkezni, hogy biztosan legyen ülőhely a felső fedélzeten, és hogy jusson idő egy kávéra is a kikötő egyik teraszán. A hajójeggyel együtt adott menetrendet hasznos kézben tartani, mert jól jön a nap tervezéséhez – különösen, ha mind az öt falut szeretnénk meglátogatni (Cornigliában nincs kikötő, így Portovenere lesz az ötödik állomás).

A hajók kétszintesek: az alsó szint zárt, a felső nyitott, ahol a napfény és a tengeri szél teljes élménnyé teszi az utazást. Büfé nincs a fedélzeten, de mosdó van. Érdemes napszemüveggel, kalappal, elegendő innivalóval és esetleg egy tablettányi Daedalonnal készülni – a nyílt tengeren megmozdulhat a hajó, ami az érzékenyebbek gyomrának próbára teheti a türelmét. Ne riasszon el senkit a kikötőkben összegyűlt tömeg: a hajók valósággal feneketlenek, mindenkit felengednek, senki nem marad le. Babakocsival viszont nem ajánlott nekivágni az útnak – a hajókra való felszállás, a meredek lépcsők, a szűk utcák és a tömeg együtt igencsak megnehezítheti a dolgot. (Gerda)

---

,, La Speziában vettünk ki egy szobát, mert itt még megfizethetőek az árak, és másnap reggel innen indultunk a környék felfedezésére menetrendszerűen induló sétahajóval. Házigazdánk ugyan megpróbált lebeszélni róla, hogy a vonatozás olcsóbb, kényelmesebb és gyorsabb, de a lényeg pont az lenne, hogy a tenger felől élvezhessük a látványt.
Reggel kilenckor már a kikötőben tobzódtunk a „hop on hop off” rendszerben működő hajók állomásánál, mert nem sikerült korábban online jegyet vennünk a bedöglött honlapjukon. Matróz bagázs...

Megváltottuk a harmincöt eurós napijegyet és felültünk egy balatoni sétahajó méretű vízibuszra. Azt a taktikát választottuk, hogy csak az utolsó falunál szállunk ki a hajóból, és inkább a visszautat szakítjuk meg többször. Porto Venere tengerészeti bázisánál fordultunk ki az öbölből, és haladtunk északnyugati irányba mintegy húsz kilométert a Cinque Terre partjai mentén. (2022) forrás

Étkezés

Étkezés előtt remek étvágygerjesztő a Limoncino, ez a kellemes, enyhén hűsítő citromlikőr, amelynek íze egyszerre frissítő és lágyan édeskés. Igazán jól esik mellé egy könnyű calamari saláta, frissen facsart citrommal és a helyi extra szűz olívaolajjal megbolondítva – egyszerű, mégis tökéletesen harmonikus kombináció. Ahogy leszáll az este, érdemes poharat emelni egy-egy helyi borra: a Cinque Terre DOC fehérbor friss, gyümölcsös és kiváló választás, ha valami könnyedre vágyunk. Az édesszájúaknak pedig ott a Sciacchetrà, ez a különleges, aranyló desszertbor, amely sűrű, mézes karakterével igazi élvezet.

Legjobban egy panorámás teraszon esik, ahonnan rálátunk a tengerre vagy a színes háztetőkre. Egy-egy korty mellé illik lassítani, és megélni azt a pillanatot, amit ott és akkor semmi más nem tud pótolni. Ezek az ízek és illatok valahogy más jelentést kapnak a Cinque Terre hangulatában. És amikor már hazatértünk, egy korty Limoncino elég ahhoz, hogy minden emlék visszatérjen.

---

A Cinque Terre domboldalait szőlőtőkék és olajfák borítják, így a falvakban mindenhol helyben készült borokat és olajokat lehet kóstolni – igazi mediterrán ízvilág fogadja az embert. A citromtermesztés is fontos szerepet játszik a vidéken, nem véletlen, hogy mindenhol frissen facsart limonádét kínálnak, illatos, napérlelte gyümölcsökből. Az elterjedt halászatnak köszönhetően az éttermek étlapján főként hagyományos, friss halételek szerepelnek, amelyek a tenger közelségének ízeit hozzák tányérra. Szinte minden udvarban találni egy-egy citromfát, és ebből készítik a híres Limoncinót, amely a helyi gasztronómia egyik jellegzetes itala.

Ami pedig a pékségeket illeti: mindenképpen érdemes megkóstolni a focacciát, ezt a kívül ropogós, belül puha, ízes olívaolajos lepényt. Mi Cornigliában, a La Gata Flora nevű kis pékségben kóstoltuk meg, ahol a tulajdonos már 25 éve, szinte megszállott szenvedéllyel készíti a helyi finomságokat. Az ízek egyszerűek, mégis tökéletesen eltaláltak – egy falat, és már érti is az ember, miért áradoznak róla olyan sokan. Ez az a hely, amit tényleg nem szabad kihagyni.

m.g. fotója

Ferde tekintettel - L. P. fotója

Vásárlás

A Cinque Terre varázslatos településein a vásárlás nem csupán szükségszerűség, hanem a helyi kultúra megismerésének eszköze is. Az öt festői falu mindegyike kínál egyedi vásárlási élményeket, bár fontos megjegyezni, hogy ezek a települések nem bevásárlóközpontjaikról híresek, hanem autentikus kis üzleteikről, amelyek a szűk, kacskaringós utcákban találhatók.

A helyi élelmiszerek és italok vásárlása az egyik legemlékezetesebb élmény lehet Cinque Terrében. A régió híres citromlikőrje, a limoncino (vagy limoncello) szinte minden faluban megtalálható, gyakran helyben készítik és kóstolási lehetőséget is biztosítanak. A helyi borászatok termékeit, különösen a Sciacchetrà édes desszertbort érdemes hazavinni, melyet a meredek teraszokon termesztett szőlőből készítenek. Ezek mellett a helyi olívaolaj, pesto szósz (amely Liguria régió specialitása), és a friss tengeri termékekből készült konzervek is népszerű szuvenírek.

A kézműves termékek különösen értékes emlékeket jelenthetnek a Cinque Terre látogatói számára. Több faluban találhatók kis műhelyek, ahol helyi művészek alkotnak: kézzel festett kerámiák, tengeri motívumokkal díszített tárgyak, és egyedi ékszerek készülnek itt. Különösen Monterosso és Vernazza kínál nagyobb választékot a művészi alkotásokból, ahol időnként meg is figyelhetjük az alkotás folyamatát.

A praktikus szempontokat tekintve fontos megjegyezni, hogy a falvak kis mérete miatt korlátozottak a vásárlási lehetőségek. Nagyobb szupermarketeket csak a közeli városokban, mint La Spezia vagy Levanto találunk. A falvakban lévő kis élelmiszerboltok (alimentari) magasabb árakkal dolgoznak, és a választék is szűkösebb lehet, különösen a főszezonon kívül. A turistáknak érdemes ezt figyelembe venni, és esetleg alapvető élelmiszerekkel felszerelkezni, mielőtt a területre érkeznek.

Az üzletek nyitvatartási ideje is sajátos Olaszországban, és ez fokozottan igaz Cinque Terrére. A legtöbb bolt reggel 9-10 óra körül nyit, majd délután 1-4 óra között zárva tart (riposo), és este 7-8 óráig marad nyitva. A turistaszezonban rugalmasabb lehet a nyitvatartás, de érdemes erre felkészülni. Vasárnap sok kisebb üzlet zárva lehet, kivéve a legforgalmasabb turisztikai területeken.

A fizetési módok tekintetében a legtöbb üzlet elfogadja a bankkártyákat, de a kisebb családi boltokban és piacokon még mindig előnyben részesítik a készpénzt. Érdemes eurót magunknál tartani, különösen kisebb vásárlásokhoz. Bankautomaták (ATM) minden faluban találhatók, de számuk korlátozott.

Az árak általában magasabbak, mint Olaszország kevésbé turisztikus részein. A Cinque Terre világörökségi státusza és népszerűsége miatt a szuvenírek és helyi termékek ára jelentősen meghaladhatja a megszokottat. Az alku nem jellemző, kivéve talán a kisebb kézműves termékeknél, ha közvetlenül a készítőtől vásárolunk.

Szezonális termékek és események színesíthetik a vásárlási élményt. A helyi mezőgazdasági termékek, mint az olívabogyó, a citrusfélék vagy a szőlő betakarítási időszakában különleges termékeket találhatunk. Érdemes figyelni a helyi ünnepekre, fesztiválokra is, amikor ideiglenes standokon különleges helyi termékeket kínálnak.

A fenntarthatóság szempontja egyre fontosabb a régióban. A Cinque Terre Nemzeti Park területén lévő falvakban fokozatosan előtérbe kerülnek a környezetbarát kezdeményezések. Egyes üzletek már kínálnak újrahasznosítható anyagokból készült szuveníreket, és sokan ösztönzik a műanyag zacskók és egyszer használatos termékek használatának mellőzését.

A legautentikusabb vásárlási élményt a helyi piacokon szerezhetjük. Bár a Cinque Terre falvai túl kicsik a nagy piacokhoz, időszakos termelői piacok előfordulhatnak, ahol friss helyi termékeket, kézműves alkotásokat vásárolhatunk közvetlenül a készítőktől és termelőktől. Érdeklődhetünk a szállásunkon vagy a turisztikai információs pontokon ezek időpontjáról.

H. A. fotója

Egyéb hasznos információk

Minél kevesebb holmi legyen nálunk, mert strapás a program, főleg a nagyon meredek utcávági Cinque Terre Nemzeti Park ösvényein.

Az olaszországi Cinque Terre Nemzeti Parkban szigorúbb szabályokat vezettek be azokkal a turistákkal szemben, akik nem megfelelő lábbeliben – például strandpapucsban – vágnak neki a gyalogösvényeknek. Az öt, tengerparti sziklákra épült falut összekötő túraútvonalakon évről évre nő a látogatók száma, a nem megfelelő cipőválasztás miatt pedig egyre több baleset történik. Gyakori, hogy a bajba jutott kirándulókat csak helikopteres mentéssel lehet kimenteni, ami jelentős költségekkel és erőforrásigénnyel jár.

A szabályozás értelmében az, aki nem túrázásra alkalmas cipőben lép be a Cinque Terre területére, 50-től akár 2500 euróig terjedő bírságra számíthat. A rendelkezés bevezetése fokozatos: első lépésként tájékoztató táblákon és online felületeken hívják fel a figyelmet a kötelező lábbeli viselésére, a tényleges büntetések pedig csak ezután lépnek életbe. A cél nem az elrettentés, hanem a balesetek megelőzése – és ezzel együtt a park természeti értékeinek és az emberi életek védelme.

Provokáció - A. L. fotója

Fürdés, strandolás

A Cinque Terre térségében egyedül Monterosso al Mare-nak van homokos strandja.

A Cinque Terre lélegzetelállító partvidéke a kristálytiszta Ligur-tengerrel kivételes fürdőzési lehetőségeket kínál a látogatóknak. Az öt festői falu mindegyike egyedi strandélményt nyújt, bár fontos tudni, hogy ezek jelentősen különböznek a hagyományos, nagy homokos strandoktól, amiket sokan elképzelnek, amikor mediterrán nyaralásra gondolnak.

Monterosso al Mare büszkélkedhet a Cinque Terre egyetlen valódi, nagyobb homokos strandjával. A falu két részből áll: az óvárosból és a Fegina nevű újabb részből, ahol a fő strand található. Ez a leghosszabb és legkényelmesebb strand a területen, napernyőkkel és nyugágyakkal bérelhető részekkel, valamint ingyenes, szabad strandszakaszokkal. Ideális választás családoknak vagy azoknak, akik a hagyományos strandolást részesítik előnyben. A Fegina strand sekély, lassan mélyülő vize különösen alkalmas kisgyermekes családok számára.

Vernazza két kisebb fürdőhellyel rendelkezik. A fő strand a kikötő mellett található, amely inkább apró kavicsos, mint homokos. A másik strand, amely csak gyalogosan érhető el a falu felől, a Monterosso irányába vezető ösvény mentén található. Ez egy sziklás, festői öböl, amely nagyobb nyugalmat kínál, de nehezebben megközelíthető. Mindkét helyen csodálatos a víz tisztasága, de ezek nem hagyományos értelemben vett strandok – inkább természetes fürdőhelyek.

Corniglia egyedülálló helyzetben van, mivel ez az egyetlen falu, amely nem közvetlenül a tengerparton fekszik. A fürdőzni vágyóknak le kell ereszkedniük a meredek lépcsősoron a Guvano strandjához, amely egy kis, részben kavicsos partszakasz. Kevésbé látogatott, mint a többi strand, részben nehezebb megközelíthetősége miatt, így ideális lehet azoknak, akik nyugodtabb környezetre vágynak. A Corniglia közelében lévő strandokon gyakran előfordul, hogy az emberek kevesebb ruhát viselnek, mint más területeken, néhol akár naturista strandként is funkcionálnak.

Manarola nem rendelkezik klasszikus értelemben vett stranddal, de a falut körülölelő sziklákon kialakult természetes medencék nagyszerű úszási lehetőséget kínálnak a bátrabbaknak. A kikötőből létrák vezetnek le a tengerbe, és a helyi fiatalok között népszerű szokás a sziklákról a vízbe ugrani. A víz itt különösen tiszta és mély, ideális a szabadtéri úszáshoz, de nem ajánlott gyerekeknek vagy bizonytalanabb úszóknak.

Riomaggiore híres sziklás partszakaszáról, amely a kikötő közelében található. A nagyobb kövekből álló partszakaszt főleg fiatalok látogatják, akik szívesen napoznak a sziklákon és úsznak a kristálytiszta vízben. Itt sincs klasszikus homokos part, de a természetes szépség és a víz minősége kárpótol ezért.

A strandolás időzítése kulcsfontosságú a Cinque Terre területén. A főszezon júniustól szeptemberig tart, amikor a víz hőmérséklete kellemes (20-26°C), de a strandok zsúfoltak lehetnek, különösen augusztusban, az olasz vakáció idején. A kora reggeli vagy késő délutáni órák általában nyugodtabbak. Május végén és szeptemberben még mindig megfelelő lehet a víz hőmérséklete, és kevesebb turistával kell osztozni a helyeken.

A tengeri viszonyokat mindig érdemes figyelembe venni. A Ligur-tenger általában nyugodt, de időnként előfordulhatnak viharok, erős hullámzás. A strandon mindig figyeljünk a jelzésekre, és tiszteletben kell tartani a helyi hatóságok utasításait. A tengeri áramlatok helyenként erősek lehetnek, különösen a sziklás területek közelében, így kellő óvatosság szükséges.

A felszerelés fontos része a strandolásnak a Cinque Terre területén. Javasolt vízicipőt viselni a sziklás, kavicsos partokon és a tengerben is, mivel a tengerfenék egyenetlen lehet. Napszemüveg, napvédő krém, kalap elengedhetetlen a nyári hónapokban, amikor a nap erősen tűz. A sziklás partok miatt érdemes strandtörölközőt vagy akár egy vékony matraccal felszerelkezni, hogy kényelmesebben lehessen pihenni.

A természetvédelmi előírások betartása különösen fontos ezen a területen. A Cinque Terre Nemzeti Park területén tilos szemetet hagyni, és bizonyos területeken korlátozások vonatkozhatnak a strandhasználatra a helyi ökoszisztéma védelme érdekében. A tengeri élővilág megfigyelése népszerű tevékenység, de a korallokat és más tengeri növényeket, állatokat nem szabad megérinteni vagy károsítani.

Alternatív vízparti élmények is elérhetők a Cinque Terre-ben. Több vállalkozás kínál kajakbérlést, amellyel a partvidék egy másik perspektívából fedezhető fel. A falvak között közlekedő kompok is nagyszerű lehetőséget nyújtanak a tenger élvezetére, anélkül, hogy ténylegesen fürödnénk benne. A hajókról gyakran lélegzetelállító kilátás nyílik a színes falvakra és a meredek sziklafalakra.

A strandszolgáltatások korlátozottak a Cinque Terre legtöbb fürdőhelyén. Monterosso al Mare kivételével kevés strand kínál szervezett szolgáltatásokat, mint napozóágyak vagy napernyők bérlése. Éttermek és bárok azonban általában találhatók a strandok közelében, különösen a nagyobb településeken. Zuhanyzók és öltözők szintén korlátozott számban állnak rendelkezésre, így érdemes felkészülni erre.

Az apály-dagály jelenségét is figyelembe kell venni, bár a Földközi-tengeren ez kevésbé jelentős, mint az óceánpartokon. A napszakok változásával a strandok mérete és karaktere is változhat, különösen Monterosso esetében, ahol a homokos partszakasz jelentősen csökkenhet dagály idején.

Cigolini strand - A. D. fotója

Túrázás

A Cinque Terre nem csupán festői falvairól és kristálytiszta tengervizéről híres, hanem kivételes túraútvonalairól is, amelyek a Ligur-tenger lélegzetelállító panorámáját kínálják. Az UNESCO világörökség részét képező nemzeti park területén húzódó ösvények egyedülálló élményt nyújtanak a természet és kultúra találkozásának megcsodálására.
Ha gyalogosan indulunk neki a Cinque Terre Nemzeti Park kék ösvényén (sentiero azzurro), megadjuk magunknak a felfedezés örömét: fárasztó, de annál látványosabb 12 kilométeres túrával lehet bevenni az öt célpontot. A látvány valóban kárpótol: a közvetlen a tenger fölé magasodó ösvényből hol az évmilliók során festői formákat felvett sziklákat csodálhatjuk, hol a fáradhatatlan emberi munka eredményét a teraszos hegyoldalakban, és a sziklákra épített házakban.

A híres Kék Ösvény (Sentiero Azzurro) a legismertebb túraútvonal, amely összeköti az öt falut: Riomaggiore, Manarola, Corniglia, Vernazza és Monterosso al Mare településeket. Hagyományosan Riomaggioréból indulva Monterosso felé haladnak a túrázók, ami összesen körülbelül 12 kilométer. Az útvonal egyes szakaszai azonban időszakosan zárva lehetnek földcsuszamlások vagy karbantartási munkálatok miatt, ezért indulás előtt feltétlenül tájékozódjunk az aktuális állapotról a turisztikai információs pontokon vagy a nemzeti park hivatalos weboldalán.

A túraútvonalak használata a Cinque Terre Nemzeti Park területén általában belépőjegy vásárlásához kötött. A Cinque Terre Kártya különböző változatai léteznek, amelyek tartalmazzák az ösvények használati jogát, és gyakran a vonatközlekedést is a falvak között. Érdemes előre megvásárolni ezeket, különösen a főszezonban, amikor hosszú sorok alakulhatnak ki. A túrajegyek ellenőrzése rendszeres az ösvényeken, különösen a népszerűbb szakaszokon.

A nehézségi szintek változóak a különböző útvonalakon. A korábban legkönnyebbnek számító Via dell'Amore (Szerelmesek útja) Riomaggiore és Manarola között jelenleg zárva van helyreállítási munkálatok miatt. A többi szakasz közepes vagy nehéz kategóriába sorolható, különösen a Corniglia-Vernazza és a Vernazza-Monterosso szakaszok, amelyek jelentős szintkülönbséget tartalmaznak, helyenként meredek lépcsőkkel. A teljes útvonal bejárása egy átlagos tempóban haladó túrázónak 5-6 órát vesz igénybe, pihenők nélkül.

A megfelelő felszerelés elengedhetetlen a biztonságos és élvezetes túrázáshoz. Strapabíró túracipő vagy bakancs szükséges, mivel az ösvények gyakran egyenetlenek, kövesek vagy csúszósak lehetnek. Réteges öltözködés ajánlott, hiszen a hőmérséklet változhat, különösen a magasabban fekvő részeken. Elegendő víz (minimum 1-2 liter személyenként), naptej, kalap és napszemüveg minden évszakban alapfelszerelés, ahogy a túrabot is hasznos lehet a meredekebb szakaszokon.

A túrázás időzítése kulcsfontosságú. A főszezonban (június-augusztus) az ösvények rendkívül zsúfoltak lehetnek, különösen a délelőtti órákban. A kora reggeli vagy késő délutáni indulás ajánlott, de az utóbbi esetben figyeljünk az útvonalon töltött időre, hogy sötétedés előtt célba érjünk. A tavaszi (április-május) és őszi (szeptember-október) hónapok ideálisabbak a túrázáshoz: kellemes hőmérséklet, kevesebb turista és virágzó vagy őszi színekben pompázó növényzet jellemzi ezeket az időszakokat.

Az 1. számú ösvény (a Kék Ösvény) mellett más, kevésbé ismert, de ugyanolyan lenyűgöző túraútvonalak is találhatók a területen. A 2. számú útvonal (High Path vagy Sentiero Alto) magasabban halad, és összeköti Levantót Portovenere településével, áthaladva az öt falun. Ez hosszabb és nehezebb, mint a Kék Ösvény, de kevésbé zsúfolt, és még lélegzetelállítóbb kilátást kínál. Az AV5T (Alta Via delle Cinque Terre) a gerinc mentén halad, messze a turisták tömegétől, és a Ligur-Appenninek csodálatos világába vezet.

A túrázás közben lehetőség nyílik a helyi flóra és fauna megfigyelésére. A mediterrán növényzet jellegzetes képviselői, mint a levendula, rozmaring, kakukkfű és különböző kaktuszfajok szegélyezik az utakat. A szerencsés túrázók akár sólymokat, baglyokat vagy más ragadozó madarakat is megfigyelhetnek. A teraszos hegyoldalakon szőlő- és olajfaültetvények húzódnak, amelyek évszázados hagyományról és az ember természettel való együttéléséről tanúskodnak.

A túrázás során feltétlenül tartsuk tiszteletben a nemzeti park előírásait és a természeti környezetet. A szemetelés szigorúan tilos, ahogy a növények gyűjtése és az állatok zavarása is. Maradjunk a kijelölt ösvényeken, mivel a letérés nem csak veszélyes lehet, de károsíthatja az érzékeny ökoszisztémát is. A tűzgyújtás tilos az egész területen a magas erdőtűzveszély miatt.

A túrázás kombinálható a vonatközlekedéssel, ami rugalmasságot biztosít. Ha elfáradtunk, vagy csak az útvonal egy szakaszát szeretnénk bejárni, a vasútvonal, amely összeköti az öt falut, kiváló alternatívát nyújt. A vonatok gyakran közlekednek, bár a főszezonban zsúfoltak lehetnek. Ez lehetővé teszi a túra testre szabását is: egy nap alatt akár több különböző szakaszt is bejárhatunk, vonattal közelítve meg a kiindulópontokat.

Az időjárási körülmények figyelembe vétele elengedhetetlen. A Ligur-tenger mentén hirtelen változhat az időjárás, különösen tavasszal és ősszel. Zivatarok esetén a túraösvények veszélyessé válhatnak, és átmenetileg lezárhatják őket. Mindig ellenőrizzük az előrejelzést indulás előtt, és vigyünk magunkkal esőkabátot még akkor is, ha derült az ég. Szeles időben különös óvatossággal közlekedjünk a tenger feletti szakaszokon.

Kulcsfontosságú a fizikai felkészültség reális értékelése. A Cinque Terre ösvényei helyenként megerőltetőek, meredek emelkedőkkel és lépcsőkkel. Kezdőknek vagy gyengébb kondícióval rendelkezőknek ajánlott csak egy-egy rövidebb szakaszt választani, esetleg Monterosso és Vernazza között vagy Manarola környékén, ahol gyönyörű kilátópont található a falura rövid túrával. Családokkal, gyerekekkel érdemes a kevésbé nehéz és rövidebb szakaszokat választani.

Riomaggiore

Kiejtés: riomádzsóre

Riomaggiore, vagy ahogy a helyiek mondják ligur dialektusban, Rimazùu két jól elkülöníthető részre oszlik: a tengerparti borgo dei pescatorira (halászok városa) és fentebb fekvő borgo dei contadinire (parasztok városa). Bár már ezerszer láttuk képeken, mégis lenyűgöz, ahogy a vörös, narancs és sárga épületek, hasadékban örvénylő, izzó lávatölcsérként ömlenek a tengerbe – a valóság azonban azt is jelenti, hogy a szűk sikátorokban nyáron mozdulni is alig lehet a turistáktól. A felső városrész bejárása komoly fizikai kondíciót igényel, a meredek lépcsősorok és emelkedők miatt érdemes reggel nekivágni, mielőtt a hőség elviselhetetlenné válna, és aki térdproblémákkal küzd, jobban teszi, ha inkább a kikötő környékén marad. Az öböl végén álló kis téren úgy sorakoznak a színes csónakok, mintha most hagyta volna hátra őket a dagály után visszahúzódó víz, de a romantikus képet gyakran megtöri a szervezett túracsoportok zajongása és a szelfibotok erdeje.

A kikötőben található éttermek árai aránytalanul magasak a kínált minőséghez képest, érdemes inkább a főutcától távolabb eső, helyiek által látogatott trattoriákban étkezni, ahol kevesebb pénzért autentikusabb élményben lehet részünk. Lefelé már lényegesen könnyebb haladni a városban, de az egyenetlen és gyakran csúszós kőlépcsők miatt stabil lábbelire mindenképpen szükség van – a divatos papucsokban vagy flip-flopban közlekedő turisták látványa a helyiek számára már-már közmondásos. A látvány ugyan festővászonért és ecsetért kiált, azonban alig jut idő élvezni, ha az egynapos túrák szokványos menetrendjét követjük – minimálisan egy éjszakát érdemes itt tölteni, hogy a nappali turistaáradat távozása után megtapasztalhassuk a hely igazi arcát.

A vasútállomás és a falu központja között húzódó alagút praktikus, de egyben illúzióromboló is, szürreális kontrasztot teremtve a középkori hangulat és a modern infrastruktúra között. Az 1970-es évek óta folyamatosan csökken a helyiek száma (ma alig 1500-an élnek itt), ami sajnos azt is jelenti, hogy a település lassan elveszíti eredeti karakterét és autenticitását, átadva helyét a turistaipar által formált, színpadszerű díszletnek. A Via dell'Amore lezárása miatt Riomaggiore némileg elszigeteltebbé vált a túrázók számára, ami paradox módon lélegzetvételnyi szünetet adott a falunak, bár a helyi vállalkozók számára bevételkiesést jelentett.

Aki valódi helyi élményre vágyik, annak érdemes részt vennie a helyiek szeptember első vasárnapján tartott Madonna di Montenero ünnepén, amikor a falu visszaveszi eredeti karakterét, és a helyiek körmenetben, zenével és táncokkal ünnepelnek – ilyenkor egy napra ismét övék a város, nem pedig a turistáké.

Cs. M. fotója

Manarola

A 800 fős Manarola talán a legzártabb, lépcsői a legmeredekebben visznek az otthonokhoz, ahol az ember kétszer is meggondolja, hogy visszamenjen-e az otthon hagyott vizeskulacsért - ezért ha ide látogatsz, mindenképp vigyél magaddal egy könnyű hátizsákot minden szükséges holmival, mert a visszaút az elfeledett napszemüvegért valódi kihívás. Riomaggioréból „A szerelem ösvénye" (Via dell' Amore) vezet ide, ahol a világon az utóbbi években sok helyütt divattá vált lakattal hagynak nyomot a szerelmesek az ösvényt övező kerítéseken, viszont fontos tudni, hogy ez a festői útvonal 2012 óta többnyire zárva van földcsuszamlás miatt, és a tervezett újranyitás időpontja folyamatosan tolódik, ami sok gyanútlan turistát ér kellemetlen meglepetésként.

Az autós közlekedés szintén bajos, parkolóhelyet csak a 2. faluban találtunk, és az is horribilis áron kínálja magát; a környék egyirányú, szűk hegyi útjain való manőverezés pedig kifejezetten stresszes élmény még a rutinos sofőröknek is. Mindenkit csak biztatni tudok egy hajós kirándulásra, legközelebb már én is okosabb leszek, és a vízen fogok érkezni – a kompok áprilistól októberig rendszeresen közlekednek, és páratlan perspektívából mutatják meg a falvak színes házsorait, bár a jegyárak meglehetősen borsosak (kb. 30-35 euró egy napijegyért).

Manarola igazi kis gyöngyszem egy hegy tetején, ahol a szőlőtermelés még mindig fontos megélhetési forrás – a környező teraszos ültetvényeken termelt szőlőből készül a híres Sciacchetrà édes bor, amit mindenképpen érdemes megkóstolni valamelyik helyi borbárban, különösen a naplementéhez időzítve. A turisták tömege miatt nehéz lenne kivitelezni, de ha hosszabb időre maradnánk, érdemes kipróbálni a sziklán napozást, olvasást és búvárkodást, miközben nézed, ahogy a halászok végzik a napi rutint – ez azonban csak szezonon kívül, vagy kora reggel, esetleg késő délután lehetséges, amikor a szervezett túrák már tovább vonultak. A falu főutcája, a Via Discovolo mentén sorakoznak az éttermek és bárok, de a legjobb panoráma és a legnyugodtabb helyek a kikötő feletti sziklákon találhatók, így ha nincs tériszonyd, mindenképp vállald be a meredek utat felfelé. Manarola egyik legikonikusabb képe a karácsonyi időszakban felállított betlehem a domboldalon, amelyet több ezer égővel világítanak meg – ez a Mario Andreoli által 1961-ben indított hagyomány ma már az egyik leglátványosabb karácsonyi installáció Olaszországban, így ha december-január környékén jársz erre, ne hagyd ki.

Aztán délben beülhetsz egy kis étterembe, amelynek teraszáról természetesen a tengerre lehet látni és jóllakhatsz egy nagy adag pastával – de tartsd észben, hogy az igazán jó helyek általában nem a főutcán vannak, hanem a mellékutcákban, ahol a helyiek is étkeznek, és ahol a hal- és tengeri étel választék frissebb és autentikusabb. Bár a turisták tömege miatt ezt elég nehéz kivitelezni, a legjobb időszak a látogatásra a kora ősz (szeptember-október), amikor még kellemes az idő, de már jóval kevesebb a látogató, és a szőlőszüret idején különleges helyi ünnepségekbe is belebotolhatsz.

A legfestőibb kilátást a falura és a tengerre a Punta Bonfiglio magaslat kínálja, ahonnan nemcsak Manarola házai láthatók teljes pompájukban, hanem tiszta időben a szomszédos falvak körvonalai is – ez az a hely, amelyet a profi fotósok előszeretettel keresnek fel, különösen az aranyórában. Ha valódi helyi hangulatú szállást keresel, érdemes a felső utcákban keresni apartmanokat, ahol cserébe a meredek lépcsőkért csendesebb környezet és kedvezőbb árak várnak, továbbá a helyiekkel való találkozás esélye is nagyobb, mint a turisztikai központban. Október végéig tart a turistaszezon, utána a falu szinte hibernált állapotba kerül – a legtöbb étterem, bolt és szálláshely bezár, viszont aki a valódi, autentikus hangulatot keresi, és nem bánja a korlátozott szolgáltatásokat, annak a november eleji vagy március végi időszak igazi csemege lehet, amikor a helyiek visszaveszik a falut, és a mindennapi élet a turistaszezon előtti vagy utáni természetes ritmusát követi.

Corniglia

Kiejtés: korniljá

A magasra épített Corniglia ,,megkéri magának az árát", mert fárasztó kapaszkodással lehet feljutni hozzá – a vasútállomástól 365 (vagy egyes források szerint 377) lépcsőfok vezet a 190 méter magasságban lévő faluba, ami nyári hőségben valódi kihívás, különösen, ha bőröndöket is cipelünk. Szóval a Cinque Terre települései közül Corniglia az egyetlen, ami nem közvetlenül a tengerparton helyezkedik el, és ezt a tervezéskor feltétlenül vegyük figyelembe, mert idősek, kisgyerekesek vagy mozgásukban korlátozottak számára ez a falu jelentheti a legnagyobb akadályt. Létezik ugyan egy shuttle busz, amely a vasútállomás és a falu központja között közlekedik, de ennek menetrendje meglehetősen kiszámíthatatlan, gyakran túlzsúfolt, és ha spórolni akarsz a kb. 2,5 eurós jegyáron, készülj fel arra, hogy a helyi időjárás kiszámíthatatlansága miatt akár szakadó esőben is gyalogolhatsz felfelé. 

Talán a nehezebb megközelíthetősége miatt valamennyivel nyugisabb hely is, mint a többi, ami kimondottan előny, ha menekülnél a partmenti falvak turistaáradatától – itt a főszezonban is találhatsz viszonylag csendes zegzugokat, különösen a falu hátsó, szőlőültetvények felé nyíló részein. Corniglia a Cinque Terre legkisebb és legcsöndesebb falva, egy 100 méter magas sziklafokon épült, amely igazán festői, de gyakorlatias szempontból tudnod kell, hogy itt nem fogsz tengerparti strandolást találni – a fürdőzéshez le kell ereszkedned egy meredek ösvényen a sziklás partra, amit a helyiek strandként használnak, de ez messze áll a hagyományos homokos tengerparti élménytől. 

Szembetűnő a különbség a többi faluhoz képest, hogy itt a házak jóval alacsonyabbak és szélesebbek, a helyi építészeti stílus alkalmazkodott a sziklás fennsík adottságaihoz, ami egy intimebb, kevésbé vertikális településszerkezetet eredményezett, így a szűk sikátorok itt nem annyira fojtogatóak, mint például Manarola vagy Vernazza esetében. Ha enni szeretnénk, ez lesz a mi településünk, a kevesebb turistának köszönhetően itt nagyobb eséllyel találunk igazi olasz konyhát – próbáld ki a helyi specialitást, az anchovy-val (szardellával) készült ételeket, valamint a fehér boraikat, különösen a Vermentinót, amelyet a körülölelő teraszos szőlőkben termesztenek, és amelynek kóstolására több kis bárban is lehetőség nyílik. 

A szállások tekintetében persze itt is számolni kell a Cinque Terre általános árszínvonalával, de a berendezések gyakran "eklektikusak", a lépcsők meredekek és számosak – cserébe viszont gyakran olyan balkonok tartoznak az apartmanokhoz, ahonnan az egész kis falu feltárul előttünk, a templommal, a házakkal, a tipikusan teraszosan megművelt szőlőkkel és olajfákkal, amivel egyszerűen elfeledteti az esetleges kényelmetlenségeket. Ha nem csupán pár órát szánunk Cornigliára, hanem legalább egy éjszakát itt töltünk, akkor könnyen kapcsolatba kerülhetünk a helyiekkel – ők szinte mind a turiszmusból élnek, vagy boltjuk, vagy vendéglátóhelyük, vagy szálláshelyük van, de összességében sokkal kevésbé tűnnek „belefásultnak" az örökös turistaáradatba, mint a népszerűbb falvak lakói. A falu fő tere, a Piazza Largo Taragio körül található bárokban érdemes egy esti aperitivóra leülni, mert ilyenkor már távoznak a napközbeni túrázók, és valódi olasz környezetben élvezheted a helyi borokat és a teraszos helyszínek elképesztő naplemente-panorámáját.

A szűkös parkoló miatt autóval gyakorlatilag lehetetlen ésszerűen megközelíteni a falut – a közeli La Spezia vagy Levanto városokban érdemes hagyni az autót, és vonattal vagy gyalog érkezni, mert a kevés parkolóhely pillanatok alatt megtelik, és a szűk hegyi utak egyébként is megnehezítik a közlekedést. A Corniglia körüli túraútvonalak különleges élményt kínálnak, különösen a Vernazza felé vezető szakasz, amely a nemzeti park egyik legszebb részén halad – a nehézségi fokot ne becsüld alá, masszív szintkülönbségek és egyenetlen ösvények várnak, viszont a kilátás kárpótol minden erőfeszítésért, és kisebb az esély, hogy turistacsoportokkal találkozol, mint a parti szakaszokon. Érdemes tudni, hogy Corniglia kis mérete miatt a szolgáltatások választéka korlátozottabb – mindössze néhány bolt, étterem és bár található itt, és ezek is korábban zárnak, mint a többi, turistáktól nyüzsgő faluban, így érdemes előre tervezni, különösen, ha késő esti programot fontolgatsz.

Összességében, ha valódi, autentikus olasz falusi élményre vágysz a Cinque Terre területén, ahol még felfedezheted az egykori halász-földműves közösség nyomait, és elmenekülhetsz a turistatömegek elől, akkor Corniglia a legjobb választás – az emelkedő megmászása megéri az erőfeszítést, különösen azoknak, akik értékelik a csendet, a természetközeliséget és a páratlan kilátást.

Vernazza

kiejtés: vernáccá (némi hangsúly az első á hangon)

A Cinque Terre tán legfotogénebb falva, amit bizonyít, hogy az útikönyvek jellemzően Vernazza képeivel jellemzik a a térség vonzerejét. Egy kis félszigeten tömörülnek egymás mellett tarka házak, hogy összképükkel még nagyobb nyomatékod adjanak a Castello Doria középkori várromoknak. A Santa Margherita d'Antiochia plébániatemplom közvetlenül a tengernél áll, a kikötőmedencénél. Az ottani téren, ha már a nappali turistatömegek elmentek, gyerekek játszadoznak, macskák lustálkodnak, helyi öregek diskurálnak a lemenő nap világításában. Legalábbis ezt láthatják azok, akik kiülnek a kikötői vendéglők valamelyikének teraszára, vagy egyszerűen a kikötői falra csücsülnek fel. Ja, és még ott van a helyi halászok kis bárkáinak idilli látványa. Akármilyen közhely, de igaz, hogy Vernazza életre szóló élmény.

A  Santa Margherita di Antiochia templom óratornya - B. K. fotója

Vernazzát gyakran emlegetik Olaszország egyik legszebb településeként – és nem véletlenül. Az öt Cinque Terre falu közül ez az egyetlen, ahol természetes kikötőhely alakult ki. A hajóról vagy vonatról leszállva szinte azonnal a bájos főutcára érkezünk, amely levezet a partra, a falu szívébe. A házak között és a szűk mellékutcákban apró kávézók, éttermek és kézműves üzletek bújnak meg, minden sarok újabb felfedeznivalót kínál.

A halászkikötő egy szegletét mini strandként használják, de inkább a hangulatáért, mintsem a fürdési lehetőségekért érdemes odasétálni. A főtér egyik oldalán az Antióchiai Szent Margit-templom áll, amely a 14. században épült, míg a túloldalon, magasabban, a Belforte torony őrködik a kis öböl fölött. Hosszasan lehetne csak ülni és nézni mindezt – a fényt, a színeket, a csónakokat és a nyüzsgő életet –, de persze nem tudunk nyugton maradni, felfedeznénk mindent.

Szerettünk volna feljutni a toronyhoz is, és hamar el is indultunk megkeresni a lépcsőket. Az első próbálkozásunk azonban zsákutcába vezetett: egy hangulatos étterem teraszán találtuk magunkat. Mivel a múlt héten nem nyertünk a lottón, úgy döntöttünk, hogy ezt most kihagyjuk. Végül megtaláltuk a helyes lépcsőt is, de kiderült, hogy a toronyba a feljutás belépődíjhoz kötött – ezt akkor túlzásnak éreztük, úgyhogy inkább a templom melletti kis bisztró teraszán ebédeltünk, ahonnan szintén csodás kilátás nyílt a kikötőre.

cs.m. fotója

Kíváncsiságtól csillogó szemekkel közeledtünk Vernazza főtere felé, majd felsétáltunk a rövid főutcán, várva azt a bizonyos varázslatot. Talán nem ismertük a megfelelő varázsigét, mert a csoda valahogy elmaradt – vagy legalábbis váratott magára. Riomaggiore látványossága és Monterosso nyüzsgése után nem értettük, miért épp ezt a falut tartják sokan a Cinque Terre legszebbjének. A sétálóutca rövid, néhány perc alatt a végére értünk, és úgy tűnt, innen már nincs is tovább.

Bár ide terveztük az ebédet, egyik étterem sem hívogatott úgy, mint a barátságos, napsütötte monterossói teraszok. Így hát kissé csalódottan letelepedtünk egy padra a kikötőben – és akkor vettem észre egy kis ösvényt, ami felfelé kanyargott a sziklák között.

Ez a gyalogút, amely magasan a tenger fölött vezet a települések között, lenyűgöző látványt ígért. A leghíresebb szakasza a Via dell’Amore, amely Riomaggiore és Manarola között húzódik, de innen, Vernazzából is el lehet indulni Monterosso felé, méghozzá egy látványos, 3,5 kilométeres ösvényen. Sajnos nekem nem volt időm végigjárni, de kiszemeltem egy rikító lila murvafürt bokrot célpontként, és már indultam is felfelé. A szűk sikátorokon át vezető lépcsősorokon szinte kettesével szedtem a fokokat, keresve a helyes irányt – második próbálkozásra sikerült is rátalálnom.

A burkolat lassan eltűnt a talpam alól, helyét föld és kavics váltotta fel. Ahogy lépésről lépésre emelkedtem a tűző napsütésben, egyre szélesebb és szédítőbb panoráma bontakozott ki előttem. Olyan volt, mintha lebegnék – a szikrázó tengertől a zöldellő szőlősorokig minden összeolvadt a fényben. Mire elértem a bokrot, már tudtam, miért ez a nagy felhajtás: a Cinque Terrét ábrázoló képeslapok ott keltek életre a szemem előtt. A türkiz tenger, a színes házak, a napfény – minden mozdulatlanul gyönyörű volt. A szőlők és patakok között vezető ösvényen úgy éreztem magam, mintha sirályként lebegnék a Ligur-tenger fölött.

Lent, a rózsaszín, lazac és pasztellsárga házak félkörívben fogták közre a kristálytiszta öblöt, amelyben színes csónakok ringatóztak. Az egyik oldalon egy harangtorony, a másikon egy kis bástya őrizte a falut. A délutáni nap ezüstös fényréteget hintett a vízre, amely sziklaként szórta vissza a sugarakat. A köveken pihenő emberek időnként fejest ugrottak a hűs habokba. Próbáltam mindent megőrizni – fejben és fényképen egyaránt –, de a fügefák és kaktuszok újra és újra belógtak a lencse elé, mintha ők is részesei akarnának lenni a képeknek.

Az idillt csak az alul elzúgó vonat törte meg: hangosan zakatolt elő egy alagútból, majd pár másodperc múlva már el is tűnt egy másikban. Még az élmény hatása alatt voltam, amikor visszatértem a főtérre. A lelkesedésem még tengeribeteg páromat is megfertőzte, így másodszorra már együtt kapaszkodtunk fel egy közeli kilátópontra. Ez a kis kiruccanás teljesen átírta Vernazzáról alkotott első benyomásunkat – a nap legszebb részévé vált, és őszintén irigyeltem azokat, akik innen még tovább folytathatták az útjukat a hegyek között.

Fáradtan értünk vissza a főutcára, ahol végül egy pestós focacciával zártuk a délutánt. Őszintén szólva ez volt a nap egyetlen csalódása. Maga a pesto kifogástalan volt – de a kenyérszerű tésztát inkább hagyjuk… pedig nagy focaccia-rajongó vagyok! Mindez azonban nem sokat számított, hiszen annyi élmény ért bennünket, hogy jóformán enni sem volt kedvem. Vernazza – most már biztosan állíthatom – megosztotta velünk a titkát.

A nap végén, amikor egy padon ülve próbáltam lekaparni a maradék zöld szószt a sületlen tésztáról, felfedeztünk egy alacsony, barlangszerű átjárót, amelyben hátizsákos turisták, japán csoportok és hangoskodó olaszok jártak fel-alá. A kíváncsiság minket is közéjük sodort, és néhány lépés után tátva maradt a szánk: nem egy mellékutcába vagy kis térre jutottunk, ahogy gondoltuk, hanem egy zárt öbölhöz. Kavicsos partját hatalmas, habzó hullámok ostromolták, a vízben pedig lelkes fürdőzők ringatóztak. A turisták fényképezőgépei folyamatosan kattogtak, igyekezve elkapni a pillanatot, amikor egy-egy hullám látványosan a sziklának csapódik és magasra csap. Ez volt Vernazza utolsó ajándéka nekünk – egy csoda a nap végére.

---

Vernazza sokak számára az öt Cinque Terre falu közül a legkedvesebb – hangulata valóban magával ragadó, nem véletlen, hogy rendszeresen feltűnik a legszebb olasz falvakról szóló listákon. A település hosszú múltra tekint vissza, és bár a turizmus ma már meghatározó, a helyiek közül sokan még mindig ugyanazokat a hagyományos tevékenységeket végzik, mint évszázadokkal ezelőtt.

A környék híres a kiváló minőségű olívaolajról, az illatos bazsalikomról, a buja citromfákról és a napsütötte szőlőültetvényekről. A kis boltok rejtett zugaiban igazi kincsekre bukkanhatunk – például házi készítésű pestóra, amelynek íze örökre bevésődik az emlékezetünkbe, különösen akkor, ha előtte még sosem kóstoltunk ilyet.

---

Eredetileg az volt a tervem, hogy innen átsétálunk a négy kilométerre lévő, következő faluhoz (Vernazza), de amint megláttam a meredek, ámde keskeny hegyi ösvényt, ami a tériszony összes rémségével fenyegetett (ráadásul 4 € úthasználati díjért) letettem róla, és inkább hajóval tettük meg a távot.

Vernazza egy kisebb öbölbe szorult település, ráadásul már délfelé járt, így hiába nyújtott gyönyörű látványt, a tömeg kezdte átlépni a tűréshatáromat. Mentő ötletként, gyorsan meghívtam ebédelni az én Drágámat, annál is inkább, mert házassági évfordulónkat ünnepeltük aznap. (Igen, van olyan férfi, aki a sokadik X után is számon tartja a jeles napot.) Biztosra mentem, és a szállásadónk által javasolt, tengeri herkentyűkre szakosodott étterem felé fordultam, ami gyakorlatban az ég felé mutató irányt jelenti. Ömlött rólunk a víz, mikor odaérkeztünk, de megérte. A mesés panoráma és a rákot átkaroló polipcsáp látványa mindenért kárpótolt.

A kicsiny település szűk utcái megteltek látogatókkal és ott nyaralókkal, miközben a hőmérséklet egyre emelkedett. Mindenki ott próbált menedéket keresni a forróság elől, ahol tudott. A precíz utazó, aki az összes látnivalót ki akarja pipálni, a Santa Margherita di Antiochia templomba húzódik be, amit a helyi népek emeltek a XIII. században, mert valaki el tudta hitetni velük, hogy egy Vernazza partjainál talált szelencében Szent Margit egyik ujjának csontjait találta.

A térképemre pillantva örömmel konstatáltam, hogy innen egy majdnem vízszintes gyalogút vezet a hegy oldalában egészen a következő faluig. Sajnos néhány száz méter megtétele után barikádba ütköztünk, a korridort lezárták a forgalom elől. (Csak itthon vettem észre, hogy miért.) Csalódottan visszaballagtunk a régi vár (Castello dei Doria) lábánál lévő kikötési ponthoz, amit a hajó csak úgy tudott megközelíteni a szikláktól, hogy odadugta az orrát, és az utasok imbolyogva szálltak ki-be egy deszkapallón. (2022) forrás

Monterosso

Nyáron Monterosso al Mare (ejstd: monte rosszo ál máre) homokos strandján a napernyők jó sűrűn egymás mellett sorakoznak, azaz nagy a fürdőzős népség. A nagyobb területe, kiterjedtsége miatt itt több hotel, bolt, vendéglátóhely található, mint a többi faluban. Érdemes elsétálgatni arrafelé, ahol a menő villák vannak, hogy megállapíthassuk: tudnak élni, van Dolce Vita (azaz édes élet).

Monterosso valahogy a kakukktojás Cinque Terre-en. Ennek vannak előnyei is, leginkább az, hogy tágasabb, nincs olyan szűk térre szorulva, mint a másik négy. Vannak, akik Monterosso-t teszik a Cinque Terre meglátogatásának bázisává. Itt lerakják a kocsit és a négy falut vonaton közelítik meg.

A kirándulók számára kínálkoik a Vernazza felé vezető sentiero azzuro, no meg fel lehet gyalogolni a Madonna di Soviore kegytemplomhoz.

cs.m. fotója

"Mivel mindenhol arról olvastunk, hogy ez a legszebb falu, mindenki kedvence, a csúcsok csúcsa, így erre szántuk a legtöbb időt, ez került a program végére, délutánra. Tehát maradtunk a hajón, ami tovább repített bennünket Monterossoba, a "kényszerpihenő" helyszínére. Egyedül ez a település büszkélkedhet hosszú, homokos stranddal, a többinél csak a sziklákról lehet beereszkedni a vízbe vagy kisebb öblök biztosítanak a fürdőzésre lehetőséget. A legtöbben emiatt jönnek ide, főleg a fülledt nyári napokon, de mivel a hajóról nézve ez tűnik a legjelentéktelenebb településnek és a fekvése sem olyan látványos, nem zengenek róla ódákat.

l.z. fotója

Mivel nem terveztünk fürdőzni, Monterosso elsőre nem tűnt különösebben izgalmasnak – az előzetesen olvasottak alapján akár ki sem szálltunk volna, ha nem muszáj. Utólag visszagondolva ez óriási hiba lett volna. Monterosso teljesen elvarázsolt bennünket, pillanatok alatt magába szippantott a hangulata. A többi falu ehhez képest szinte múzeumszerűnek tűnt – míg azok csendesek és szemlélődőek, Monterosso élt, lüktetett, mozgott.

Egy rendezett kis téren át jutottunk a központba, ahonnan elindultunk felfedezni a szűk utcák zegzugos hálózatát. A képeslapra kívánkozó házak földszintjén ajándékboltok sorakoztak, mellettük telt házas éttermek teraszai, ahol elégedett, mosolygós turisták előtt gőzölgött a frissen készült pesto-s tészta. Könnyű volt elképzelni, milyen lehet itt egy meleg nyári este a csillagos ég alatt – valószínűleg legalább olyan varázslatos, mint nappal. Mi azonban csak rövid időt tölthettünk itt, így egy kis ábrándozás után továbbindultunk, egy hűsítő fagylalttal a kezünkben, hogy megnézzük a hegy túloldalán fekvő híres strandot is.

Egy kisebb emelkedő után értünk fel arra a pontra, ahonnan elénk tárult a látvány: gondozott, fehér homokos partszakasz, rikító narancssárga és zöld nyugágyakkal, napernyőkkel, melyek élénk kontrasztot alkottak a kristálytiszta tenger mélykékjével. A strandot kettévágó, óriási, üreges szikla úgy engedte át maga alatt a hullámokat, mintha a tengerrel játszana. Csak álltunk, némán, és próbáltuk befogadni a látványt – hosszú percekig meg sem tudtunk mozdulni. Ott kezdtük igazán sajnálni, hogy lekéstük a reggeli hajót, mert Monterossóban akár napokat is szívesen eltöltöttünk volna. De az idő most sem volt kegyes – indulni kellett tovább.

L. A. fotója

Monterosso al Mare egy szélesen elnyúló, öbölszerű partszakasszal várja az érkezőket, ahol tágas, homokos strand terül el. A narancs, zöld és kék árnyalatú napernyők és nyugágyak között kedvünkre válogathattunk, hogy kinyújtózzunk és élvezzük a kellemes hőmérsékletet – tökéletes volt egy néhányórás napfürdőhöz. A part menti homokon keresztül vezető feljáró egyenesen a tengerparti sétányra visz, ahol a turisták szívesen időznek, gyönyörködve a tenger és a környező dombok látványában. A sétány mentén elegáns szállodák és vendégházak sorakoznak, ízlésesen beilleszkedve a mediterrán hangulatba.

A tenger fölé emelkedő, régi őrtorony – az úgynevezett Aurora – kontrasztos, mégis harmonikus látványt nyújt a modern épületek között, csendesen őrizve a múlt emlékeit. A vasútállomás közelében induló sétány végén egy alagúton keresztül juthatunk el Monterosso történelmi kapujához, amelyet hosszú, kanyargós lépcsősor köt össze a parttal. Innen lenyűgöző kilátás nyílik a kikötőre, ahol a csónakok között turistahajók is feltűnnek – a látvány egyszerre mozgalmas és idilli.

A település központja előtt láthatók azok a falmaradványok és a valaha gótikus őrtorony, amely ma harangtoronyként szolgál. A kapu előtti teret szökőkút és mediterrán növényekkel teli park díszíti, tele leanderekkel, babérfákkal és pálmákkal. Innen nyílnak a hangulatos kis utcák és sikátorok, ahol pasztellszínekre festett régi házak sorakoznak, és minden utcasarok valamilyen gasztronómiai meglepetést kínál. Éttermek, borbárok, sörözők és kis hotelek váltogatják egymást – akad olyan vendéglő is, ahol belátni a konyhába, így a vendégek testközelből figyelhetik, hogyan készül a házi pizza vagy a tenger gyümölcseiből főzött tészta.

A falu feletti domboldalakon szőlőültetvények és olajfák sorakoznak a tenger felé fordulva, mint valami élő díszlet. Ősszel, a szüret idején a falubeliek közösen dolgoznak: családok segítik egymást, ahogy régóta szokás errefelé, majd a termést a helyi présházakba viszik, ahol a Cinque Terre híres borai készülnek. A boroshordók szinte szimbólumává váltak Monterossónak – több étterem előtt is dekorációként szolgálnak. A település nemcsak természeti szépségekben, hanem történelmi emlékekben is bővelkedik: sokan keresik fel a Keresztelő Szent János-templomot, amely barokk stílusával és fekete-fehér márványdíszítésével kívül-belül lenyűgöző. A belső térben értékes szobrok és festmények őrzik az évszázadok kultúráját – Monterosso méltán vált a Cinque Terre egyik életteli, mégis elmélyülésre hívó gyöngyszemévé.

A híres kavicsos strand (Spiaggia di Fegina), valamint a tengerparti sétány kőfalas korlátja és lépcsősora - B. K. fotója

---

Monterosso al Mare talán a legkevésbé látványos hely, de bemelegítésnek éppen megteszi. A legnagyobb a Cinque Terre települései közül a maga 1500 lakosával, és neki van a leghosszabb, strandolásra alkalmas tengerpartja. De hát kit érdekel a lubickolás a harmincnyolc fokos hőségben, nem igaz? Irány a hegyoldal, ahol egy Kapucinus kolostor áll, amit még 1525-ben alapítottak Ferences rendi fundamentalisták, akik a puhány reneszánsz kori szerzetesi életüket az Assisi Ferenc által 1209-ben felállított szigorúbb szabályok szerint kívánták volna leélni. Kisebb nehézséget okozott, hogy a kolostort Napóleon seregei 1810-ben lerombolták, de a XIX. század végére sikerült újra építeni.

Lesétáltunk a vasútállomásra, hogy felmérjük a lehetőségeket arra az esetre, ha vihar, cunami, partraszállási hadművelet, vagy egyéb oknál fogva nem közlekedne a hajó visszafelé. Egységesen, négy eurót kérnek el egy jegyért, függetlenül attól hány falun haladunk át a régióban, és szint egymásba érnek a szerelvények, olyan sűrűn közlekednek.
Az 1301-ben újjáépített S. Giovanni Battista plébániatemplomot néztük még meg és annak barokk temetkezési kápolnáját, aztán az ófalu központi utcáján ereszkedtünk vissza a kikötőhöz hangulatos éttermek és üzletek között. (2022) forrás

cs. m. fotója 

További beszámolók

Az öt kis település, amelyet az ösvény összeköt, mintha egy mesebeli, színekből szőtt világba vezetne. A pasztell árnyalatokban pompázó házak látványa olyan, mintha egy festő ecsetjéből született volna a táj, ahol a valóság szinte álomszerűnek tűnik. A szűk sikátorok, a meredek lépcsősorok, a helyiek nyugodt, elfogadó tekintete és a Ligur-tenger mély türkize együtt olyan benyomást keltenek, mintha egy isteni kirakós közepébe pottyantunk volna.

Minden falu más hangulatot áraszt, mégis harmonikusan simulnak egymás mellé. A tenger illata, a citromfák és rozmaringbokrok illata összeolvad a sós széllel. Ha egyszer végigsétálsz ezen az ösvényen, nehéz szívvel fogsz elszakadni ettől a varázslatos világtól.

---

Mivel tudtuk, hogy csak egyetlen nap áll a rendelkezésünkre, tisztában voltunk vele, hogy nem fogjuk tudni mind az öt falut bejárni. Végül kettőt kihagytunk, nehéz döntés volt, de Monterossóra esett a választásunk, mert itt strandolni is lehet egy kicsit, míg Corniglia kimaradt – ez az egyetlen település, amely nem közvetlenül a tengerparton fekszik, hanem fenn a sziklák tetején. Bár autóval is el lehet jutni a környékre, magukba a falvakba csak az ott élők hajthatnak be. Vannak ugyan kijelölt parkolók a települések szélén, de a legpraktikusabb és legélvezetesebb megoldás mégis a vonat, vagy a La Speziából induló hajójáratok használata.

A vasútállomások közvetlenül a falvak szívében vannak, így időt és energiát spórolhatunk. A hajózás pedig önmagában is élmény – a vízről lenyűgöző panoráma nyílik a színes házakra és a sziklás partvonalra. Érdemes már kora reggel elindulni, mert a nap folyamán egyre nő a tömeg, különösen a népszerűbb falvakban.

---

Ez a szakasz körülbelül 1,2 kilométer hosszú, és kényelmes tempóban, megállásokkal együtt is nagyjából fél óra alatt megtehető – a végén Manarolába érkeztünk. Annyira elmerültünk a kilátásban, hogy kis híján lekéstük a 12:40-kor induló hajót, amely Vernazzán keresztül vitt tovább Monterossóba. Nehéz volt elszakadni attól a panorámától: a sziklák, a tenger, a házak – minden négyzetcentiméter külön fotóra kívánkozott. Monterosso al Mare-t választottuk a nap végpontjául, részben a gyönyörű strandja, részben a rekkenő hőség miatt – jólesett végre megmártózni.

A hajóút igazi élmény volt, a part menti falvakat a vízről látni teljesen új perspektívát adott. A tenger szinte mozdulatlan volt, mintha üvegen siklottunk volna. Monterossóban már kora délután rengetegen voltak a parton, de így is találtunk egy árnyékos helyet a pálmafák alatt. Fürdés után még leültünk egy fagyira, és úgy döntöttünk: ide egyszer még visszatérünk, de akkor legalább három napra.

---

Első megállónknak Vernazzát választottuk, mivel több helyen is azt olvastuk, hogy ez a legszebb a falvak közül. Persze hogy mi számít "legszebbnek", az erősen szubjektív – ahány ember, annyi ízlés. Így aztán én is meghoztam a saját döntésemet, és nekem Manarola lett a szívem csücske. Valahogy az a falu azonnal megfogott: a lejtős kis utcák, a tengerbe bukó házak, és az az ismeretlen nyugalom, ami belengi.

A domboldalról nézve Manarola olyan volt, mintha egy képeslap elevenedne meg a szemem előtt. Minden napszakban más arcát mutatta – reggel derűs és friss, délután vibráló és színes, estefelé pedig már-már melankolikus. A házak közti apró terek, az ablakokból kilógatott ruhák, és a halk beszélgetések hangjai olyan intimitást adtak a helynek, ami nehezen felejthető. Úgy éreztem, ha valaha regényt írnék, annak háttere csakis ez a falu lehetne.

---

Útközben elhaladtunk Riomaggiore közelében, amely a tenger felől sajnos nem igazán megközelíthető, így csak távolról csodálhattuk meg a sziklákra épült színes házait. Ezután már Monterosso felé vettük az irányt, ahol nagyjából másfél óra hajózás után végre kikötöttünk. Ott és akkor ünnepélyesen megfogadtam magamnak, hogy többé hajóra nem ülök – úgy éreztem, ennyi épp elég volt a hullámokból. Aztán jött a bejelentés: három-négy óra szabadidőnk van, bőven lesz idő feldolgozni a tengeri élményeket.

Öt perc múlva már teljesen elfelejtettem a kis rosszullétet – magamhoz tértem, és onnantól kezdve megállás nélkül jártam az utcákat. A gépem kattogott, minden saroknál újabb szín, újabb forma, újabb hangulat – lehetetlen volt betelni vele. A házak élénk színei és a tengerparti fények olyan kontrasztot alkottak, amihez hasonlót korábban csak festményeken láttam. Valahogy az egész városrész úgy működött, mint egy jó hangulatú film díszlete – csak épp az volt benne a legjobb, hogy most én voltam benne a főszereplő.

---

Az öt faluból csak egyet jártunk be, azt, amelyet a legtöbb forrás és utazó a legfestőibbnek tart: Manarolát. Már akkor, ott a helyszínen eldöntöttük, hogy ide egyszer mindenképp vissza kell térni, és legalább négy-öt napot eltölteni, mert ez a hely valóban lélegzetelállító. Ahogy leparkoltunk, és elindultunk felfedezni a települést, meglepő csend és nyugalom fogadott minket. A kora délutáni órákban mintha az egész falu megpihent volna – alig láttunk turistát, helyette szűk, bájos utcák, színes házacskák tárultak elénk.

De a legnagyobb élmény akkor ért minket, amikor a falu melletti kis félszigetre sétáltunk, és onnan visszanéztünk Manarolára. A színes házak egymás hegyén-hátán kapaszkodtak a sziklákra, alattuk a tenger csillogott – olyan látvány volt ez, amit nehéz szavakba önteni.

---

Corniglia az egyetlen a Cinque Terre falvai közül, amely nem közvetlenül a tengerparton fekszik, hanem egy magas szikla tetejére épült. Mivel egyik faluban sem lehet autóval közlekedni, a domb tetején található fizetős parkolóban hagytuk a kocsit. Már a séta első perceiben világossá vált, miért tiltják itt a járműforgalmat: nemcsak a természet védelme a cél, hanem az is, hogy a szűk, meredek utcák és a girbegurba lépcsősorok egyszerűen nem alkalmasak autózásra. Itt mindenki gyalog közlekedik – a tapasztaltabb látogatók túrabakancsban érkeznek. A flip-flop papucsot még a legforróbb nyári napokon sem ajánlanám senkinek.

---

A Cinque Terre vidékének felfedezéséhez érdemes megváltani az 5 eurós Cinque Terre Cardot, amely nemcsak a belépést biztosítja az ösvényekre, hanem az ott közlekedő buszokat is ingyenesen használhatjuk vele. A falvak közötti közlekedés leggyorsabb és legpraktikusabb módja továbbra is a vonat – sűrűn jár, gyors, és közvetlenül a települések szívében áll meg. Autóval csak korlátozottan lehet behajtani, például Monterossóba, de a legtöbb helyre egyáltalán nem engedélyezett a forgalom. A hajózás is jó alternatíva, csodás kilátással, bár Cornigliában nincs kikötő, így ez az egyetlen falu, amit a tengerről nem lehet megközelíteni.

Mi La Speziában szálltunk meg, egy 4 Passi dal Mare nevű magánszálláson. Egy tágas lakásban kaptunk helyet, négy szoba volt benne, mindegyikhez saját fürdőszoba tartozott, főzési lehetőség viszont nem volt. A házigazdák rendkívül kedvesek voltak – bár mindig csak Adriánával találkoztunk, aki nem beszélt sokat angolul, mégis mindent világosan elmagyarázott, kézzel-lábbal, mosollyal kísérve. Egy éjszaka 80 euróba került, a reggelit pedig egy közeli bárban kaptuk, ami nagyon hangulatos volt.

La Spezia ugyan nem tartozik Olaszország legszebb városai közé, de szerintem kifejezetten kellemes hangulatú, barátságos és élhető hely. Ráadásul hatalmas előnye, hogy viszonylag kevés a turista, ami igazi felüdülés a Cinque Terre nyüzsgése után. Az éttermek kiválóak, érdemes többfélét kipróbálni – a fritti di mare például kihagyhatatlan, ha az ember szereti a tengeri ízeket.

---

Nemrég olvastam egy történetet egy 75 éves olasz férfiról, akit öt év börtönnel fenyegettek, mert átfestette a házát – nem is akárhol, hanem a Cinque Terre Nemzeti Park területén. Az ügy azért került reflektorfénybe, mert ez a terület nemcsak természeti védettséget élvez, hanem a UNESCO kulturális világörökségének része is, így az építkezési és felújítási szabályok rendkívül szigorúak. A parkban lévő településeken új házat építeni szinte lehetetlen, és még a meglévő épületek renoválása is csak részletes, engedélyezett tervek alapján történhet. A férfi elismerte a hibáját, de hozzátette: csak akkor tudja visszafesteni a házát az eredeti színére, ha ebben a hatóságok konkrét segítséget nyújtanak.

A történet jól mutatja, mennyire komolyan veszik itt az örökségvédelem kérdését – minden egyes szín, vakolat és zsalugáter árnyalat számít. Bár végül valószínűleg nem került sor tényleges börtönbüntetésre, az ügy jól példázza, milyen aprólékos előírások szabályozzák a Cinque Terre falvainak arculatát. Itt valóban nem lehet „csak úgy” hozzányúlni egy házhoz – még egy festés is komoly engedélyeztetési folyamatot igényel. És épp ez az, ami hozzájárul ahhoz, hogy ezek a települések máig megőrizték jellegzetes, időtlen szépségüket.

---

Mi Monterosso al Mare-ban szálltunk meg, részben azért, mert ez az egyetlen olyan település a környéken, amely mellett a városon kívül van egy nagyobb parkoló, ahol nyugodtan ott lehet hagyni az autót. Bár Monterosso a Cinque Terre legnagyobb faluja, két óra alatt kényelmesen bejárható keresztül-kasul. Itt található a vidék leghosszabb, valóban fürdőzésre is alkalmas tengerpartja, így aki úszni vagy napozni szeretne, mindenképpen itt foglaljon szállást – a többi faluban legfeljebb kisebb, sziklás partszakaszok várják a strandolni vágyókat.

A tengerparti sétány tele van illatos, színes virágokkal, amik végigkísérik az embert a parti séta során. Számomra a legkülönlegesebb mégis a helyi citromfák virága volt – az illatuk betölti a környéket, és azonnal belesimul az ember emlékeibe.

Bár autóval nem lehet behajtani a falvakba, a mozgékonyabb utazók akár gyalog is nekivághatnak: a települések közötti ösvények csodaszép tájakon vezetnek keresztül. Monterosso és Vernazza között az út körülbelül másfél óra, onnan Cornigliáig újabb másfél óra séta vár, majd Corniglia és Manarola között egy óra, végül Manarolától Riomaggiore-ig félórás, meredekebb, de látványos szakasz következik.

Mi inkább a kényelmesebb megoldást választottuk: hajóval jártuk be a kisvárosokat, amelyek körülbelül 30 percenként indulnak, és így egy nap alatt minden főbb települést kényelmesen meg lehet látogatni – a tenger felől érkező látvány pedig önmagában megéri az utat.

---

A Cinque Terre (jelentése “öt föld”) a Ligur-tenger partjának egyik zord és nehezen megközelíthető része La Spezia városától északnyugatra. Zordsága ellenére annyira festői a táj, hogy a környékre látogató turisták közül senki nem hagyja ki. Nevét a területén osztozó öt településről kapta: Riomaggiore, Manarola, Corniglia, Vernazza és Monterosso al Mare. Busszal La Spezia városáig mentünk, innen vonatra szálltunk. Mivel csak fél napunk volt, a tervünk az volt, hogy fordított sorrendben látogatjuk meg az öt városka közül négyet. Vernazza, az “öt föld” közül talán a legszebbnek tartott település, itt kezdtük az “öt földes” kalandunkat. A kikötőt érdemes felkeresni, itt található a 11. századi Belforte erőd és őrtorony is, amely egykor a kikötő biztonságát hivatott szolgálni. A turistalátványossághoz zegzugos kis utcácskákon át lehet felkapaszkodni, ami nem volt egyszerű a rendkívül páradús levegő miatt. De megérte, mert a tetőre érve csodálatos panoráma tárult elénk.

A következő célpontunk Corniglia volt. Az öt települést összekötő gyalogösvényen szerettünk volna ide eljutni. A gondosan kiépített út a part menti sziklák vonalát követve kanyarog, a kilátás az élénkzöld domboldalakra, a színes falvakra és a kék különböző színeiben pompázó tengerre lenyűgöző. Az út mentén szőlővel, olaj-, citrom- és narancsfákkal, illetve fűszernövényekkel beültetett kertek mellett haladunk el. Mi is alig bírjuk az emelkedőket, az itt élőknek évszázadokon át meg kellett küzdeniük a meredek hegyoldallal gyümölcsökkel teli puttonyaikat cipelve. Corniglia a legkisebb település az öt közül és az egyetlen, mely nem a tengerpartra épült, hanem egy partmenti szikla tetejére, de ez a tény a varázsából semmit sem von le. Érdekesség, hogy Corniglia tengerparti strandja a tenger eróziója miatt pár évtized alatt teljesen eltűnt. Érdemes felkeresni az 1556-ban, a genovaiak által épített szögletes őrtornyot, illetve az e körül felépített kis vár romjait.

Innen kezdve vonattal folytattuk az utunkat. Sok idő a pihenésre nem nagyon van, a vonat percek múlva máris a következő állomásunk, Manarola pályaudvarán lassít. Manarola nem igazán nyújtott emlékezetest. Talán azért is, mert telítődtünk az előző két látványossággal. Ezért ajánlják sokan, hogy ne egy nap alatt látogassuk meg a világ talán legszebb partvidékét. Valahogy így jártunk Rio Maggiore városkával is, melyet a 8. században görög menekültek alapítottak. A páradús tengerparti levegő, a közel 3,5 kilométeres túra Vernazza és Corniglia között sok erőnket felőrölte. Alig vártuk, hogy az utolsó állomásunknál végre megfürödjünk a tenger vizében. Mivel a part kavicsos és köves, nem igazán alkalmas a fürdésre, főleg az úszni nem tudók számára. Nekünk mégis nagyon jól esett az egész napos izzadás után a kristálytiszta, langyos tengervíz lazító ölelése. (Vad Zoli, 2022)

Fotóegyveleg

Vernazza:

cs.m. fotója

Manarola:

Riomaggiore:

m.f. fotója

Monterosso:

L. A. fotója

cs.m. fotói

Vissza az elejére

Kommentek