ÚTIKRITIKA.HU / Szicília / Trapani tartomány

Szicília / Trapani tartomány

Erice, Trapani

Trapani tartomány dióhéjban | Vélemények | Megközelítés | Egyéb hasznos információk | Castellamare del Golfo | San Vito Lo Capo |Trapani |Erice|Marsala| Strandok | Olvasmányos linkek | Fotóegyveleg

.

Trapani - A Palazzo Senatorio az ikerórákkal - K. Kriszta fotója

Trapani tartomány dióhéjban

• Ez Szicília északnyugati része.
• A tartomány egyik legjelentősebb turisztikai pontja: San Vito Lo Capo.
• San Vito Lo Capo mögött fekszik a Lo Zingaro természetvédelmi park a maga 6 kilométer hosszú, nyers természeti képe miatt izgalmas partvonalával, Szicília legszebb strandjaival.
• Trapanitól nyugatra emelkedik a Cofano-hegy a látványos piramisos alakjaival.
• A térségben nagyon izgalmas a gasztronómia az olasz, a szicíliai és az arab konyha keveredése miatt. A térség egyik fő specialitásában éppenséggel az észak-afrikai konyhából közismert kuszkusz a főszereplő.
• Sokaknak a legnagyobb szicíliai élménye az Egadi - szigetek meglátogatása

Nyugat-szicíliai táj - Elter Karcsi fotója

Vélemények

,, Trapani város szerelem volt első látásra! Sok előnye közül kiemelném az Egadi-szigetekhez való közelségét, a csodálatos tengerparti sétányát és az Erice hegyet, amely védelmező szemmel tekint le a városra. A belvárosban sétálva elegáns barokk palotákat és templomokat csodálhatunk meg. A trapéz alakú város hangulatos, mindössze pár kilométerre tőle pedig megtaláljuk a sókitermelőket szélmalmaival és sómedencéivel." forrás

Megközelítés

A Szicília északnyugati részén lévő Trapani tartomány központja, Trapani város 110 kilométerre van Palermótól, 175 kilométerre Cefalútól, 315 kilométerre Cataniától, 370 kilométerre Taorminától, 330 kilométerre Messinától.

Egyéb hasznos információk

Szicília útjain a nyugodt, szinte álmos ritmus bármikor vad és kiszámíthatatlan káoszba fordulhat, különösen a nagyobb városok környékén. Így történt, amikor a szélfútta, 750 méter magas oromra épült középkori Erice békés, szinte időtlen hangulatából leereszkedtünk Trapani felé, ahol hirtelen minden felgyorsult. A robogók rajként száguldanak minden irányba, a sávok csak jelzésértékűek – ha egyáltalán láthatók –, és az utak szélét kavargó szemét szegélyezi, mintha senkinek sem lenne dolga vele.

A forgalomban nem létezik valódi rend: a stop táblák inkább csak dekorációk, az útburkolati jelek láthatatlanok vagy figyelmen kívül hagyottak. A járművek állapota gyakran elkeserítő – rozsdás, füstölő roncsok kanyarognak bátran a szűk kanyarokban is, mintha örök életűek lennének. És mégis: ebben az őskáoszban valami furcsa rendszer működik, ahol a helyiek ösztönös reflexekkel, szinte zenei ritmusban közlekednek. Aki idegenként vezet, annak ez maga a rémálom – de a helyieknek ez az élet természetes ritmusa. Szicília egyszerre szédítő és nyers, szabálytalan és élő: az utak pedig ennek az ellentmondásos világnak a tökéletes tükörképei.

Castellammare del Golfo

Kriszta fotója

Castellammare del Golfo dióhéjban

Castellammare del Golfo egy vonzó tengerparti városka Szicília északnyugati partvidékén, Palermo és Trapani között. A városka a San Vito-fok és aRama-fok közötti Castellammare-öbölnek a legmélyebb pontján húzódik meg. Castellammare del Golfo régebben elsősorban kikötője és kereskedelem miatt volt jelentős, de ma már inkább a fürdős turizmusból él. Középkori vár ékesíti a leginkább. A városkának igazi, autentikus szicíliai hangulata van, amit még a sok turista se tud teljesen elrontani. Mindenképpen szükség van bérautóra, mert buszos közlekedéssel nem lehet praktikusan felfedezni a városka környékének látnivalóit. Maga a városka legfeljebb 2 éjszakás tartózkodást érdemel meg, de persze ha van autónk akkor lehet hosszabb ideg maradni a csillagtúrázás központjaként. A városkán belül nincs elfogadható minőségű strand. Optimális utazási időzítés: tavasz és szeptember második fele, október. Még szeptember elején is nagy a hőség.

Városkép - Kriszta fotója

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

1. A vendéglők előtt kihelyezett friss halak, tenger gyümölcsei gusztusos látványa
2. Csodás öböl a tengerrel a lágy lankákkal
3. A közeli Zingaro természetvédelmi park strand+ kirándulás kombinációja
4. A közeli Baglio di Scopello kötelező program
5. Szebb mint Giardini Naxos
6. A hangulatos alakú kikötő (Cala Marina) a halászbárkákkal, bárokkal, vendéglőkkel, ahogy a halászok kirakják az aznap fogott halakat
7. Esténként a partmenti utat gyalogos zónává alakítják, kellemes a parti sétány
8. Felmenni a városka felső óvárosába
9. A csaknem karibi jellegű San Vito lo Capo közelsége

Nem tetszett

1. A Zingaro park strandjai gyakran túlzsúfoltak, Castellammare del Golfo strandjai i is hétvégeken
2. A strandokon sok a szemét, és a tengervíz nem olyan szép, mint Cefalunál
3. A települések bejáratánál behajtott parkolódíjak (kb. 3-4 euró)
4. Nehéz a városkában autóval mozogni a sok egyirányú utca és behajtási tilalmak miatt (a GPS se segít)
5. Magában a városkában nincs igazán sok érdemleges kultúrturisztikai látnivaló, sok a turista, de nincs igazi nyaralóhelyes jellege
6. Napközben a parti úton túl sűrű a közlekedés (az olaszok feneke oda van ragasztva az autóhoz vagy a mopedhez)

Vélemények

Következő szállásunk Valdericében volt, ahová Trapanin keresztül, az ericei szerpentinúton kanyargózva jutottunk el – ez az út önmagában is élmény, különösen a kora esti fényekben. A környéken mindenképpen megéri ellátogatni Castellamare del Golfo városába, amely nemcsak szépsége, hanem filmes múltja miatt is érdekes: itt forgatták a legtöbb klasszikus szicíliai maffiafilmet. A közeli Lo Zingaro természetvédelmi területre kizárólag gyalogosan lehet bemenni, de megéri a fáradságot – tiszta vizű öblök, sziklás ösvények és vadregényes tengerparti szakaszok várják az embert. Legalább egy teljes napot érdemes rászánni, hogy a rejtettebb strandok és panorámák is felfedezhetők legyenek.

A védett terület túlsó végén található San Vito Lo Capo, ahol egy hatalmas, finom homokos strand terül el, már-már karibi hangulatot idézve. A falu maga nyáron meglehetősen nyüzsgő, de a part még így is lenyűgözően tiszta és rendezett. A környező hegyek és a lassan mélyülő víz miatt különösen ideális családoknak is. Estefelé a tengerparti sétányon élénk az élet: éttermek, fagylaltozók, utcazenészek és a szicíliai esték semmivel össze nem téveszthető fényei teszik teljessé a képet.

Felső város - K. Kriszta fotója

A kikötő a felső városból nézve - K. Kriszta fotója

K. Kriszta fotói

Üres főutca a szieszta idején - K. Kriszta fotója

Megközelítés

• Palermóból menetrend szerinti buszjáratból van naponta 5, kivéve a vasárnapot. Trapaniból csak napi két buszjárat közlekedik Castellemmare del Golfo-ba.
• A vasútállomás 2 kilométerre van a központtól.
• A városka kb. 40 kilométerre van Palermo repülőterétől.
• A település könnyen megközelíthető az autósztrádáról.

Szállás

Nincs igazán nagy szállásválaszték a városkában.

Ajánlott szállodák:

• 2 csillagos: Residence Guidaloca
• 3 csillagos: Punta Nord Est, Residenza Le Zagare, Cala Marina
• 4 csillagos: Casa Dante

Étkezés

Lényegében minden vendéglő tésztát és halas ételeket kínál.

,, Trapaniban a főtéren egy nem luxus étteremben friss, grillezett farkassügért ettem. A mennyei élmény 30 euróba fájt. Mondták, hogy nagy hal lesz, de balga módon nem kérdeztem rá, hogy mennyibe fog kerülni.) (aji, 2022)

Nudli Trapani-módra - r.m. fotója

Ajánlott vendéglők: Cambussa (halas), a szikla oldalára épített La Timpa a fantasztikus panoráma élménnyel

Egyéb hasznos információk

1. A kikötőből a hajós programok inkább csak a nyári főszezonban indulnak.
2. Castellammare del Golfo-nak van a kastélynál egy kicsi turista információs irodája, de nem sok hasznát lehet venni. Több információt lehet kipréselni a szállodák recepciósaiból.
3. Ajándékként lehet vásárolni sokféle ízesítésű likört (fahéj, mandarin, kaktusz stb.)

Vár (Castello)

A vár a 14. században épült a normann-normann uralkodók idején, majd a spanyolok birtokába került. A vár falai és bástyái nagyon impresszívek, a látogatók a várfalakon sétálhatnak, és gyönyörű kilátás nyílik a környező tengerre és a városra. A várban múzeum található, ahol a látogatók megismerhetik a régi erődítmény történetét. A Castellammare del Golfo vára népszerű turisztikai célpont Szicíliában, és a helyi turisztikai látnivalók egyik legérdekesebbike.

Scopello szirtjei (Faraglioni di Scopello)

A Faraglioni di Scopello egy sziklasorozat, amely a tengerből emelkedik ki, és lenyűgöző látványt nyújt a látogatóknak. A sziklák magassága eléri a 20-30 métert, és számos üreggel és barlanggal rendelkeznek, amelyek egyedülálló élményt nyújtanak a búvároknak és a sznorkelkedőknek.

A Faraglioni di Scopello-t több mint tíz évvel ezelőtt természetvédelmi területté nyilvánították, és ma is folyamatosan védik a területet és a benne található élővilágot. A sziklák közelében található homokos és kavicsos strandok kiváló lehetőséget nyújtanak a pihenésre és a fürdőzésre.

A Faraglioni di Scopello sziklái a környék egyik legismertebb és leglátogatottabb látnivalója, és érdemes felkeresni őket, ha a környéken járunk. A látvány csodálatos, és az élmény felejthetetlen marad.

Segesta

Noha Segesta nem egykori görög alapítású település, legfőbb nevezetessége mégis egy i. e. 5. századi dór stílusú templom, amely bármelyik hellén város büszkesége lehetne. A régészeket és művészettörténészeket máig foglalkoztatja a különös tény, hogy az oszlopsorokon belül nincsen cella, vagyis hiányzik a kultuszszobor és a szentély belső tere – mintha a templom sosem készült volna el teljesen. Engem ez egyáltalán nem zavart: épp ellenkezőleg, volt benne valami különösen szép és szabad, ahogy minden kötöttség nélkül lehetett sétálni a szinte teljes épségben álló, lenyűgözően magas oszlopok között. A környezet is rátesz egy lapáttal – dombok, füvek, madárcsicsergés, és semmi, ami megzavarná a pillanat csendjét. Ez a fajta nyitottság csak még időtlenebbé teszi az egész helyet.

Néhány száz méterre a templomtól egy kis méretű, de igen hangulatos színház áll, körülbelül feleakkora, mint a híres siracusai amfiteátrum. A színpad mögül lenyűgöző kilátás nyílik a völgyre – mintha az előadások háttere maga a táj lenne. Ma is rendeznek itt időszakosan koncerteket, színházi esteket, különösen nyáron. A lelátók kőpárkányai simára koptak az évszázadok alatt, mégis kényelmesen lehet üldögélni rajtuk. Ha valaki a szicíliai ókor nyomába eredne, Segesta egyszerre nyújt látványos építészeti emléket és egyfajta meghitt, elmélyülésre hívó nyugalmat.

---

A hegytetőre épült ókori görög színházból mára csupán a nézőtér maradt fenn, de ez is elég ahhoz, hogy sejtelmes képet kapjunk a hajdani előadásokról. Maga az építmény nem tartogat különösebb építészeti meglepetéseket, de a helyszínből fakadó élmény annál maradandóbb: lenyűgöző kilátás nyílik a völgyre, az oszlopokon kanyargó autópályára, a távoli tengerpartra és jó időben egészen Castellammare del Golfoig, sőt még a harminc kilométerre fekvő Terrasini partjai is kivehetők. A színházhoz szerencsére nem kell felfelé kapaszkodni, kisbusz visz fel a látogatóközponttól, és onnan vissza is hoz. A közeli templomhoz azonban gyalog kell megtenni az utat, meredeken felfelé vezető ösvényen, ami meleg időben alaposan próbára teszi az ember türelmét és kondícióját is.

A hatalmas, 6x14 dór oszlopból álló templom impozáns méreteivel és letisztult formáival még romjaiban is tekintélyt sugároz. Úgy tartják, valószínűleg sosem készült el teljesen, ezért nem is kellett elpusztítani: egyszerűen ott maradt a hegyoldalban, befejezetlenségében is tökéletes állapotban. Ez a félkészség azonban különös aurát ad neki, mintha egy időtlen várakozásba merevedett volna bele. Nincsenek turistacsalogató trükkök, nincs harsány kísérőzene vagy kordon – csak a kő, a csend és a napsütés. És ez talán így van jól: a tájjal együtt alkot egészet, nem harsog, hanem mesél.

Egyéb látnivalók

A Corso Garibaldi a városka hétköznapias utcája boltokkal és helyiekkel.

Strandok

Castellammare del Golfo strandjai május előtt és szeptember utolsó harmadában már lényegében nem működnek, pedig az időjárás ezt nem indokolja. A kikötő mögött van egy durva homokos strand, de ez nem igazán tiszta környezetű. Van egy másik városi strand, a kastélytól keletre, magas sziklák mögött. A leglátogatottabb, és jól felszerelt strand azonban a városkától keletre pár kilométerre található. Ez egy hosszú homokos strand, ami nyújtózkodik a Castellmare-öböl partján. Ha a turista busszal akarja megközelíteni a strandot, akkor a Spiagga Playa-t kell keresnie.

Aki szeretné elkerülni a sok strandolót, annak érdemes Scopello és Zingaro kis öbleit keresnie.

San Vito lo Capo 2.

Strandja európai legszebbjei közé tartoznak!

San Vito Lo Capót Szicília egyik legszebb tengerpartjaként emlegetik, úgyhogy a harmadik napon úgy gondoltuk, itt az ideje egy kis pihenésnek és hasnapoztatásnak. Elvégre nyaralni jöttünk, nem rohanós városnézésre. Ám útközben egy tábla felkeltette a figyelmünket: Riserva Naturale dello Zingaro. M. azonnal mondta, hogy rémlik neki valami erről a helyről, és hogy állítólag megéri megnézni, úgyhogy irányt váltottunk, és elindultunk a természet felé. Maga a név – nagyvonalú fordításban – „a Cigányok Természetvédelmi Területe”, de ez ne tévesszen meg senkit: egy lenyűgöző tengerparti tájvédelmi övezet, amelyről fogalmunk sem volt, hogy pontosan mire számítsunk.

A parkolóban egy helyi srác mosolyogva biztosított minket, hogy itt csodaszép partok várnak ránk, mi meg – teljes nyugalommal – strandpapucsban, törölközővel és búvárszemüveggel felszerelkezve vágtunk neki a kalandnak. A bejáratnál viszont már kezdett derengeni, hogy ez talán nem az a klasszikus homokos tengerpart, amikor a pénztáros előkapott egy térképet, és magyarázni kezdte, melyik öböl hány kilométerre van. A belépő fejenként 10 euró volt, ami nem vészes, de a mosolyunk némileg lefagyott, amikor megtudtuk: a teljes útvonal 8,5 kilométer hosszú, öt különböző öbölön keresztül, és normál tempóban nagyjából négy és fél óra alatt járható végig. Egy kanyargós ösvény vezet végig egy száraz, sziklás, kaktuszos dombvidéken, ahol a tűző napon gyorsan kiderül, hogy a strandpapucs nem éppen ideális választás.

Az első öböl szerencsére viszonylag közel, úgy 10-15 perc gyalogútra volt, így le is kapaszkodtunk oda egy kis pihenésre. A táj már addig is lenyűgöző volt, de amikor először megpillantottuk a tengert, az minden fáradtságot elfeledtetett. A víz elképesztően tiszta, ragyogó kék és egészen hívogató – olyan, amilyet képeslapon lát az ember. Egy kis hezitálás után sikerült leküzdenem a tengeri sünöktől és halaktól való enyhe viszolygást, és végül órákon át merültünk, nézelődtünk a tenger alatti világban. Mindenfelé halak cikáztak, a víz csendes volt, és ahogy lebegtünk a felszínen, teljesen eltűnt az időérzék.

Ahogy telt a délután, a parton egyre kevesebben maradtak, így egy idő után úgy éreztük, mintha a saját kis öblünket fedeztük volna fel. A sziklák árnyékot is adtak, így az egész napot ott tudtuk tölteni anélkül, hogy agyonégetett volna a nap. Mivel a park területén nincs semmilyen szolgáltatás, sem büfé, sem vízvételi lehetőség, utólag beláttuk, nem ártott volna jobban felkészülni. A visszaút dombon felfelé már nehezebben ment, de a látvány még akkor is kárpótolt. A Lo Zingaro egyike azoknak a helyeknek, ahová az ember fáradtan, porosan, izzadtan érkezik meg – és úgy érzi, mégis valami igazán különlegeset kapott.

r.m. fotója

Trapani

Lakosság (2025-ben): 66,200

Lenyűgözően szépen helyreállított az óváros.

Fő látnivalók: a város jelképe, a Castello della Colombaia (egy erődítmény), a barokk épültekkel teli Corso Vittorio Emanuele, A Garibaldi-tér Garibaldi fotóval, a 1. századi barokk katedrális, a San Lorenzo, Maria Santissima Annunziata bazilika, Agostino Pepoli múzeum hagyományos korallalkotásokkal, A Sómúzeum, a városi park (Villa Margherita)

K. Kriszta fotója

Trapani, ez a nyugodt, barátságos kisváros elsősorban híres sólepárlóiról ismert, amelyek ma is működnek, és különösen naplementekor egészen festői látványt nyújtanak. A város tengerpartja rendezett, homokos és tiszta, ráadásul sekély vízű, így kisgyermekes családoknak is ideális választás – nem csak látványban, de biztonságban is. Trapani belvárosának sétálóutcája kellemes tempóra késztet: apró boltok, fagyizók, helyi ételkülönlegességeket kínáló trattoriák váltják egymást, és persze nem hiányozhatnak a hamisítatlan olasz pizzák sem.

Ha letérsz a főutcáról, a szűk mellékutcákban sétálva könnyen rábukkanhatsz olyan pillanatokra, amelyek bepillantást engednek a helyiek mindennapjaiba – egy kávézó teraszán dominózó férfiak, kis üzletben alkudozó háziasszonyok, egy félreeső kapualjban száradó lepedők. A kikötőből rendszeresen indulnak hajós kirándulások, például a közeli Egadi-szigetekre, amelyek egy napos túra keretében is jól bejárhatók. Trapani remek kiindulópont a sziget nyugati részének felfedezéséhez: autóval könnyen elérhető Erice, Marsala vagy akár a Lo Zingaro természetvédelmi terület is. A város ugyan nem harsány, de pont ez a visszafogottság adja a báját – Trapani nem akar elvarázsolni, mégis megteszi. És miközben felfedezed, azon kapod magad, hogy úgy érzed: itt minden kicsit lassabb, nyugodtabb, és talán pont ezért marad emlékezetes.

Kriszta fotói

r.m. fotója

Eléggé disszonáns az óceánjáró közvetlen közelsége az óvároshoz - Kriszta fotója

Erice

Kriszta fotói

Erice igazán elbűvölő kisváros, egy hegytetőn trónol, ahonnan lenyűgöző kilátás nyílik a tengerre és a környező vidékekre. Nyáron valószínűleg nyüzsgő, kicsit Szentendrére emlékeztető hangulata lehet, de amikor mi ott jártunk, szinte teljesen kihalt volt – a legjobb értelemben. A leginkább az tetszett, hogy az egész település egységes és harmonikus: macskaköves utcák, régi kőházak, semmi zavaró modern beavatkozás. Látszik, hogy a város vezetése figyel a történelmi arculat megőrzésére. Ehhez az atmoszférához hozzátartozott az is, hogy az egész várost belengte a frissen sült sütemények illata – már a főutca előtt megcsapott minket a cukrászdák édes illatfelhője.

Ha valaki édesszájú, akkor nem érdemes kihagyni a híres La Pasticceria di Maria Grammatico nevű cukrászdát. A hely marcipános édességeiről és a genovesi nevű helyi süteményről ismert – utóbbi krémmel töltött, friss, puha tésztaféle, amit gyakran még langyosan tálalnak. Érdemes délelőtt menni, mert akkor biztosan frisset kapsz, délutánra néha már válogatottabb a kínálat. A marcipánfigurák szépek, de tömények – ha kóstolni szeretnél, inkább egy kisebb darabot válassz. 

Praktikus tanács: Erice elég magasan fekszik, így még nyáron is hűvösebb lehet – érdemes pulóvert vagy kabátot vinni, főleg, ha este is maradnál. Az autóval érkezőknek jó tudni, hogy a központba nem lehet behajtani, viszont van fizetős parkoló a város szélén, ahonnan gyalog minden könnyen elérhető. És bár kicsi a település, a köves utcák és az emelkedők miatt kényelmes cipő erősen ajánlott.

Chiesa Madre, normann templom - Kriszta fotója

Antica Erice egy hirtelen kiemelkedő domb tetejére épült, amely szinte lapályból emelkedik ki a semmiből. A szűkös hely miatt itt sem volt lehetőség nagyobb terjeszkedésre, így a házak és az erőd máig őrzik évszázadokkal ezelőtti arculatukat. Aki uralta ezt a magaslatot, messzire beláthatott a környékre – egy egyszerű távcsővel is könnyedén nyomon követhette, mi zajlik a nyolc kilométerrel arrébb fekvő trapanai kikötőben.

Kriszta fotói

Lo Zingaro természetvédelmi park

Mind Scopello, mind San Vito felöl könnyen megközelíthető a park, mégpedig gyalogosan. A parknak csodás tájai vannak, elbűvölő kis öblei. Ajánlatos csaknem túracipő jellegű lábbelivel odamenni. A park a tenger szintje fölött kb. 100 méterre húzódik. Nyáron a nagy hőségben hátrány, hogy kevés az árnyékos terület. A strandok kavicsosak.

A Lo Zingaro természetvédelmi területről annyit tudtunk, hogy gyönyörű tengerpartokat rejt, úgyhogy strandpapucsban, törölközővel és búvárszemüveggel felszerelkezve indultunk neki. A bejáratnál gyorsan kiderült, hogy a belépő fejenként 10 euró, és már ekkor kezdett gyanússá válni a dolog, amikor a pénztáros egy térképen mutogatta, melyik öböl milyen messze van. A valóság az, hogy egy hosszú, kanyargós ösvény vezet végig a meredek domboldalon, amely öt különálló öblöt köt össze. A teljes túraútvonal 8,5 kilométer hosszú, amit elvileg négy és fél óra alatt meg lehet tenni, de ez attól is függ, hányszor állsz meg csodálkozni vagy fürdeni.

Az első öböl nagyjából 10-15 perc alatt elérhető, így oda még lendületből leereszkedtünk. Az út mentén bozótos, száraz, szinte sivatagos táj fogadott, tele kaktuszokkal és poros kövekkel – de amint megpillantottuk a tengert, minden fáradtság megszűnt. A víz elképesztően tiszta és ragyogó kék volt, tele kisebb-nagyobb halakkal. Némi hezitálás után bemerészkedtünk a vízbe, és végül órákig búvárkodtunk. Később úgy döntöttünk, legalább még egy öblöt megnézünk az ötből, ám ekkorra már kezdett elfogyni az energiánk – főleg, hogy semmilyen élelmet nem hoztunk magunkkal. Szerencsére víz volt nálunk, de így is nehéz volt elindulni a tűző napon, 40 fokos hőségben, strandpapucsban, emelkedőn felfelé a sziklás úton.

Épp azon voltam, hogy feladom, amikor egy tábla tűnt fel: „FRISS GYÜMÖLCS”. Egy kis ösvény vezetett lejjebb a hegyoldalon, amin óvatosan ereszkedtünk tovább. Olyan érzés volt, mintha egy mesébe csöppentünk volna – de a korgó gyomrom elnyomott minden romantikus gondolatot. A völgyben egy apró kunyhó állt, ahol egy barátságos, idős férfi – mint később kiderült, egy hajdani halász – kínálta jéghideg szőlőjét és dinnyéjét. Négy euróért kaptunk két hatalmas adag friss gyümölcsöt, és bár máskor talán sokalltam volna az árat, ott és akkor ez volt a legjobb döntés. A kilátás a kertből gyönyörű volt, a háttérben az öböl kéklett, körülöttünk gyümölcsfák – valódi oázis a kimerítő túra közepén.

Egadi-szigetek

Az Egadi szigetek legnagyobbikához, Favignana-hoz komppal lehet eljutni. Két komptársaság is működik: a Siremar és az Ustica Lines.

Favignana a felkapottabb sziget, több a látogató, többféle szolgáltatás elérhető. Sokak szerint viszont Levanzo az igazi nagy élmény, sokkal szebb és érintetlenebb, mint Favignana. Ott találhato a Grotte dei Genovesi barlang, ősi barlangrajzokkal. Nagyon kevesen mennek Marettimo szigetére, ahol csak pár apró halászfalu található. Formica és Maraone kihagyhatóak, gyakorlatilag két kopár szirtről van szó.  Ami biztos: bármelyik lakott szigetre is látogatunk, érdemes ott eltölteni egy hetet legalább. Gyönyörűek  strandok, nincsenek nagy szállodák, se tömegturizmus.

Palermótól nyugatra, Szicília északnyugati részén helyezkednek el az Egadi-szigetek, amelyeket leginkább Trapani és Marsala felől lehet megközelíteni – a parttól szemmel is jól kivehető három legnagyobb tagjuk: Favignana, Levanzo és Marettimo. A szigetcsoporthoz tartozik még a két kisebb, lakatlan sziklaszirt, Maraone és Formica is, az egész terület nagyjából tíz mérföldes körön belül helyezkedik el. A szigetek mérete 10–20 km² között mozog, legmagasabb pontjaik pedig 300 és 700 méter között emelkednek. Hasonlóan Usticához, az Egadi-szigetek térsége is természetvédelmi tengeri park, így a környezetvédelmi szabályokra érdemes odafigyelni, különösen vízi tevékenység közben.

A kristálytiszta víz és a gazdag tengeri élővilág vonzza ide a búvárkodás és a horgászat szerelmeseit – utóbbiaknak viszont számolniuk kell az intenzív halászatból eredő hálórendszerekkel, amelyek elég kiterjedtek és úszás vagy merülés közben kerülgetni kell őket. A legnagyobb és leginkább látogatott sziget Favignana, ahol a homokos öblöket sziklás partok, barlangok váltják. Itt található a híres Vörös-barlang is, illetve innen származik a hagyományos tonhalhalászat, a mattanza hírneve. Aki strandolni, napozni és fürdeni szeretne, annak ez a sziget kínálja a legtöbb lehetőséget. A többi szigeten – például Marettimón vagy Levanzón – a turizmus jóval visszafogottabb, az ott élők főként halászatból élnek, és sokkal nyugodtabb, érintetlenebb világ fogadja az odalátogatót.

Levanzo Trapanihoz van a legközelebb, mintegy 10 tengeri mérföldre, és bár kicsi, különleges látványosságot rejt: a Genovai-barlangot, melynek falait őskori sziklarajzok díszítik. Ezek a rajzok csak vezetéssel látogathatók, érdemes előre egyeztetni. A térségben állandó tengeri áramlások jellemzők: nyáron északkeleti, télen inkább délnyugati irányból. Ez a jelenség akkor válhat kellemetlenné, ha a szél épp az áramlással szemben fúj, ilyenkor a víz hullámzása megerősödhet. Akik hajóval érkeznek, jól teszik, ha előzetesen tájékozódnak az aktuális időjárásról és az áramlások irányáról.

---

Favignana, az Egadi-szigetcsoport legnagyobb és legismertebb tagja, Trapanitól mindössze 7 kilométerre fekszik, és nem véletlenül tartják Szicília egyik legszebb helyének. A kompút ideje hajótársaságtól és járattól függően 40 perc és egy óra között mozog, az oda-vissza jegy ára nagyjából 18 euró. A sziget legnépszerűbb strandja a Cala Rossa, amely kristálytiszta vizével és vöröses sziklás öblével már látványra is páratlan – nem véletlen, hogy gyakran felbukkan szicíliai képeslapokon és online fotóválogatásokban is.

Aki egyszer ide ellátogat, garantáltan maradandó élménnyel tér haza, és nem ritka, hogy valaki már a hazautazás napján a visszatérést tervezi. A sziget kis mérete ellenére rengeteg látnivalót és természeti csodát kínál, de hangulata mégis nyugodt, szinte időtlen.

Praktikus tanácsok:
– A nyári főszezonban érdemes előre lefoglalni a kompjegyet, mert a helyek gyorsan betelnek, különösen reggel és késő délután.
– Ha szeretnéd bejárni a szigetet, a kikötőnél lehet biciklit vagy robogót bérelni, de bringázáshoz számíts szintkülönbségekre és erős napsütésre.
– Cala Rossa köves partszakasz, ezért jól jöhet a vízi cipő, és érdemes saját napernyőt is vinni, mert árnyék alig van.

Marsala

Marsala egy szép kisváros Trapani tartományban Szicília nyugati partján, és számos érdekes látnivalóval és tevékenységgel várja a látogatókat.

A város híres a marsalai borairól, és számos borászat található a környéken, amelyek lehetőséget nyújtanak a borok és borvidékek felfedezésére. A városban található a Florio borászati múzeum, amely a borászat történetét és folyamatát mutatja be.

Marsala számos kulturális és történelmi látnivalóval is büszkélkedhet, többek között a város központjában található Piazza della Repubblica, a Szent Tamás templom és a Cappella di San Giovanni Battista.

A város kikötője is lenyűgöző, és lehetőséget nyújt a hajózásra, vitorlázásra és a tengerparti tevékenységekre. A kikötőből elérhető a szomszédos Favignana szigete is, amely szép strandokkal, tengeri barlangokkal és kalandos hegymászási lehetőségekkel várja a látogatókat.

Porta Garibaldi - Elter Karcsi fotója

Duomo di San Mommaso di Canterbury - Elter fotója

A dóm belseje - Kriszta fotója

A városháza - Kriszta fotója

Az óvárosba vezető kapu, a Piazza Mercato-nál - Elter fotója

Óváros - Kriszta fotói

Scopello

Guidaloca nevű kavicsos strandja elég jó, kellemes ott a fürdőzés.

Ha valaki a „valódi” Szicíliára kíváncsi, érdemes az északnyugati sarok felé venni az irányt – ott található Scopello, egy festői kis falu a Tirrén-tenger partján. Az apró település sziklákra épült őrtornyaival, látványos öblével és nyugodt strandjával tényleg olyan, mintha egy képeslap elevenedne meg. A tömegturizmus szerencsére elkerüli, így a csend, a természetközeliség és a zavartalan pihenés élménye uralja a helyet. Egy-egy hangulatos étterem teraszán ülve nemcsak a kilátás lenyűgöző, hanem az ételek is – friss halak, tésztaételek és helyi borok teszik teljessé az élményt. Scopello híres sziklatornyai még az Ocean’s Twelve című filmben is feltűntek, és állítólag Catherine Zeta-Jones a forgatás idején teljesen beleszeretett ebbe a kis ékszerdobozba.

Praktikus tanácsok:
– Scopello nyáron is viszonylag csendes, de ha a központi parkolók megtelnek, érdemes korán érkezni, mert a falu kicsi és a forgalmat korlátozzák.
– A híres Tonnara di Scopello (régi tonhalfeldolgozó és fürdőhely) belépődíjas, de megéri a látvány és az úszási lehetőség miatt – vízi cipőt viszont ajánlott vinni a sziklás part miatt.
– Éttermekből nincs sok, ezért a főszezonban célszerű előre asztalt foglalni, különösen vacsoraidőben.

Strandok

San Vito lo Capo strandját nagyon ajánljuk. Olaszos, de nem zsúfolt.

Guidaloca strand - r.m. fotója

Sznorkelezés és búvárkodás

Sziciília északnyugati partvidékéhez közel pompás sznorkelezési és búvárkodási terepek kínálkoznak. Az Egadi-szigetekhez tartozó Favignana szigetnél a tengervíz minősége miatt nagyon jók a körülmények a sznorkelezéshez, búvárkodáshoz, fürdéshez. Konkrét ajánlott búvárkodási (sznorkel) terepek: Cala Rossa, Punta Marsala, Secca del Toro, Punta Ninfaio és Punta Ferro.

Szuper a búvárkodási terep a Lo Zingaro természetvédelmi övezetben (La Riserva dello Zingaro), a 7 kilométer hosszú partvidéknél lévő vizekben. A legjobb sznorkelezési terepek a kis, kavicsos fövenyű öblöknél vannak. Ezeket az öblöket leginkább gyalog lehet csak megközelíteni. A terep miatt kell a jó erős fürdőszandál (nemcsak a vízben). A természetvédelmi övezetbe való belépésért fizetni kell 3 eurót. Bőven megéri, mert nagy élmény a vízalatti, színes homlokzatú barlangjáratokban (grottókban) kalandozni. Mélyebb vizekben vannak vörös korallok. Tonnara di Scopellonál egy "vízalatti múzeum" látogatható, ugyancsak 3 euróért. Scopelloban található egy szuper búvárközpont, a Diving Center Cetaria.

További beszámolók

Eredetileg az Egadi-szigetekre terveztem kirándulni, és még a hajójegyet is megvettem, de ahogy közeledett az indulás ideje, egyre inkább megingott bennem a lelkesedés. Már a jegypénztáros is óvatosan figyelmeztetett, hogy ma kifejezetten durva a tenger, de a végső lökést az adta meg, amikor a kikötőben állva a szél majdnem lefújt a lábamról, és a hullámok is egyre fenyegetőbben csapkodtak. Rájöttem, hogy ez nem az a nap, amikor megéri hánykolódni a nyílt vízen, úgyhogy visszaváltottam a jegyet – szerencsére szó nélkül visszaadták az árát. Úgy döntöttem, akkor inkább előrehozom a délutánra tervezett programot, és elindultam a sziget északnyugati csücskébe, Scopellóba. Ott szerettem volna megnézni a régi tonhalfeldolgozót, illetve túrázni egyet a közeli nemzeti parkban, de ahogy haladtam, az időjárás egyre zordabbá vált.

Újabb újratervezés: irány Segesta. Az idő ott sem volt kegyesebb, de legalább sikerült megnézni a híres dór templomot és a hegytetőre épült ókori színházat. Utóbbinál már olyan erős szél fújt, hogy mindenki úgy botladozott, mintha egy borfesztivál után térne magához. Gyors visszaülés az autóba, közben eleredt az eső, így irány a következő célpont: Gibellina. Úgy számoltam, ha ott megnézem a híresen eltemetett régi várost, akkor még épp időben odaérek Marsalába a fél 4-kor induló boros túrára.

Ami persze nem volt ilyen egyszerű. A GPS a mai Gibellinába navigált, de a régi város romjai ettől jóval távolabb fekszenek, ráadásul meglehetősen nehéz volt megtalálni őket. A helyszín, amilyen látványosnak tűnt fotókon, olyan elhanyagolt volt élőben – de a különös atmoszférája miatt mégis megérte a kitérőt. Végül padlógázzal robogtam Marsala felé, és szerencsére pont sikerült elérni a vezetett túrát. Szezonon kívül ugyanis csak napi egy vezetés van a pincészeteknél, fél 4-kor, míg nyáron már délelőtt is indítanak túrát – érdemes ezt előre ellenőrizni.

Fotóegyveleg

Ey sólepárló szélmalma - Elter Karcsi fotója

Erice - Kriszta fotója

Castelmare del Golfo - világháborús emlékmű - Kriszta fotója

Vissza az elejére

Kommentek