ÚTIKRITIKA.HU / Comói-tó

Comói-tó

Comói-tó - bevezető| Tetszett&nem tetszett | Vélemények | Szállás kiválasztása | Közlekedés | Vendéglátás | Látnivalók | Programlehetőségek | További beszámolók| Fotóegyveleg

-

a. g. fotója

Comói-tó - bevezető

A Comói-tó az Alpok egyik legnagyobb tava, amely Olaszország északnyugati részén, Lombardia régióban található, de határos Svájc területével is. A tó hossza körülbelül 46 km, szélessége pedig átlagosan körülbelül 4 km, a legnagyobb mélysége pedig mintegy 410 méter.

A tó körülbelül 2-3 óra alatt autóval teljesen körbejárható, de a látogatóknak érdemes több napot szánni a terület felfedezésére, mivel a Comói-tó és a környező hegyvidék gazdag természeti és kulturális látnivalókat kínál.

A Comói-tó környékén számos település található, amelyek közül a legjelentősebbek Como, Bellagio, Varenna, Menaggio és Lecco. Ezek a települések csodálatos történelmi és kulturális látnivalókat kínálnak, beleértve a középkori városokat, műemlékeket és számos szórakozási lehetőséget, például a számos szabadtéri sportolási lehetőséget, a tó menti sétautakat és a vízi sportokat.

A Comói-tó a látogatók számára kiváló lehetőséget kínál a pihenésre és a kikapcsolódásra, és gyönyörű tájai miatt a turisták körében népszerű úti cél. A tó környező hegyvidéki területei csodálatos kilátásokat nyújtanak a látogatóknak, a tó vízének kristálytiszta vizében pedig fürdőzni, vitorlázni, evezni és kajakozni is lehet.

Bergamo Alta, azaz a felsőváros az óváros, az újabb városrész (Bergamo Bassa) feletti dombokon helyezkedik el, nagyon hangulatos, macskaköves utcácskák és régi épületek jellemzik. A hegyre fel is lehet sétálni, de mindenképp javasoljuk kipróbálni a fogaskerekűt (funicolare), mely hosszabb, mint a budapesti, és igazi élményt nyújt. Fentről nagyon szép a panoráma, főleg jó időben. A helyiek kimondottan barátságosak, segítőkészek.

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

1. Hajóval közeledni Bellagio kikötője felé
2. Menaggio tóparti sétánya
3. Gravedona szabad strandja
4. Talán a tó körül a legszebb hely: Varenna
5. Como város óvárosa
6. Bergamo óvárosa, a la Citta Alta a középkori házakkal, macskaköves kis utcákkal
7. Bergamo-ban a Piazza Vecchia
8. Bergamo-ban a Funicolare San Vigilio
9. A Comó-i-tó háttér díszlete: az Alpok hófödte csúcsai
10. Drótkötélpályán felmenni a Brunate településhez (716 m)

Nem tetszett

1. Hogy George Clooney nem hívott meg minket a tóparti kecójába
2. A Comói-tó körül egyes szakaszokon nem könnyű az autóvezetés a hajtűkanyarok, a keskeny útszakaszok és a forgalmat lassító építési munkálatok, az életveszélyesen előző motorosok miatt.
3. Hogy nem tanácsos a tóban fürödni mindenféle káros baktériumok miatt, amúgy nagyon mély és többnyire hideg
4. A helyi autósok nehezen tolerálják a komótosan haladó turista autósokat, szorosan rád állnak. Amúgy a közlekedés kissé kaotikus
5. Belaggio némileg giccsparádés hely, sokaknak persze éppen ilyennek tetszik. Overtourism, azaz túlturizmus .
6. A tónál ha sokat esik az eső, akkor nem akad sok fedett programlehetőség

Vélemények

"Como egy festői környezetben fekvő, nagyon bájos település, Milánótól alig egy órányira. A két városrész alapjaiban is különbözik egymástól: a Cittá Bassa-ban találhatóak napjaink építményei, mondhatni itt minden a megszokott, hétköznapi rendben halad. A Cittá Alta-t legegyszerűbben a Funicolare-nak nevezett fogaskerekűvel lehet megközelíteni, amellyel a Felsőváros központjába érkezhetünk. Ezen kívül lehetőségünk van tömegközlekedést is igénybe venni. Akinek ideje engedi, érdemes az úttal párhuzamosan haladó járdán felsétálni, s így lélegzetelállító fényképeket készíthetünk az egyre jobban belátható Alsóvárosról. Negyedik lehetőségként említeném meg a Funicolare kiindulópontjától balra található kis lépcsősort. Ez egy viszonylag rövid, de fárasztó útvonal, melyen végigsétálva a fal erődítménybe kialakított négy kapu közül az egyikhez érkezünk, innen már csak pár perc séta a Felsőváros központja. Ez a kis kacskaringós, zegzugos útvonal nagyon kedves számomra, ott sétálva mindig úgy éreztem, mintha valami rejtélyes, romantikus világba kerültem volna.

A Felsővárosba érkezve egy teljesen más hangulatú élet tárul a szemünk elé. Aprócska, keskeny utcácskák keresztezik egymást, az épületek egymásba épülve magasodnak az ég felé. A nyári hónapokban rengetegen sétálgatnak itt, közben megállnak egy ízletes fagyit venni, vagy éppen leülnek egy gőzölgő kávét kortyolgatni. Van itt egy Il Fornaio nevezetű pizzéria a Via Colleoni-n, amihez hasonlót még sosem láttam. Ezt mindenképpen fel kell keresni, és megkóstolni a pizzát, mert ez maga a csoda. Az utcán sétálókat a hatalmas üvegablakon betekintve éri az első inger, amin keresztül észreveszik a hatalmas, frissen sütött, csalogató finomságokat, és utána már nincs menekvés. Egészen szokatlan, de nagyon változatos ízvilággal találkozunk." (Alexandra, 2016)

Szent Miklós (4. századi püspök), a délkeleti parti Lecco védőszentje - L. V. fotója

A Comoi-tavat, különleges hangulata és egyedi formája miatt méltán nevezik az „Alpok fjordjának”. Noha az elnevezés földrajzilag nem helytálló, de ténykérdés, hogy a furcsa, élére állított „Y”, formája, mely a levegőből egy zsiráfra emlékeztet, a galériaként körbeölelő égig érő hegyek, felejthetetlen élményt nyújtanak az idelátogató turistáknak. A hely évszázadok óta a gazdagok és tehetősek /lehet, a kettő ugyanaz 🙂 / felkapott „lebzselőhelye”. Nem véletlenül! Elvonatkoztatva ettől, a természeti környezet bámulatra méltó, az óriási hegyek közé préselt tó hosszan kanyarogva, igazi kihívás sportszempontból, illetve látványügyileg is…(c.z. , 2022)

---

Menaggióból hajóval mentem át (az egész napos korlátlan hajózás 15 euro, én oda-vissza 9,6 euroért vettem a jegyet előre) Bellaggioba, kb. reggel 10 órára értem oda, egyáltalán nem volt tömeg, pedig szombat volt. Innen a kora délutáni órákban tovább indultam Nessoba, a hangulat elég jó, a híres hídról elég sokan ugrálnak le, a víz is kellemes volt. Innen helyközi busszal (3,2 euro) mentem vissza Bellaggioba, majd komppal Menaggioba, ahol az esti órákban felfedeztem a környéket. (2024)

---

"Olaszországban az egyik kedvenc helyem és talán nem véletlenül. A világ rengeteg híressége vásárolt már itt házat magának, sok filmet forgattak itt és rengetegen estek szerelembe akkor, amikor itt jártak. Meseszerűen gyönyörű hely, tényleg olyan, amiről azt hisszük, hogy csak Photoshop-pal lehet megcsinálni. Én mindenkinek azt javaslom, hogy szánjon rá elég időt, mert egy-két nap talán kevés lesz. A legjobb dolog, amit itt tenni lehet az a ráérés, ne siessünk sehova, ne legyen szigorúan beosztott napi program. A legszerencsésebb, ha kocsit bérelve körbe tudjuk járni a tavat. Akkor és ott állunk meg, amikor csak akarunk, ott és azt eszünk amit csak megkívánunk.

Mindenhonnan több tucat fényképet készítünk és egyszerűen csak gyönyörködünk. Mindenben. A több ezer színben pompázó virágrengetegben a parton, a csodaszép palotákban, a kristálytiszta vízben, a hétvégén meneten résztvevő olaszokban, a legszebb ruhájukat felvevő nagypapákban, az őket elkísérő Mammákban. A hancúrozó, mindig, és mindenhol rohangászó gyerekekben, a hangulatos kis utcákban, a gyümölcsökben, fagyizók emeletes fagyijaiban, régi olasz autókban, a hegyekben, tényleg mindenben. Rá kell érezni erre a hangulatra, leírni nekem, aki nem vagyok író, lehetetlen feladatnak tűnik.

Tippem a szállásra Lecco. Nem egy felkapott kisváros, bátran javaslom az itt található 4 csillagos Pontevecchio NH Hotelt bázisunknak. Ráadásul a Lecco-ban van szerintem a világ legjobb pizzériája. Borzasztóan régi, még csempével kirakott, igazi 50-60-as évekből itt maradt egyszerű, ámde roppant hangulatos kis hely. Kizárólag helyiek vannak, turistát én nem nagyon láttam még itt. Viszont helyiből bőven, hamar meg szokott telni, nem ritka a 10-12 fős családok együtt elköltött vacsorája, hangulatos társalgása, a maga olasz módján. Hangosan, hangosabban, sokszor kiabálva, de valami megmagyarázhatatlan módon, mégis elbűvölően. Rengeteget gondolkoztam azon, hogy mi a neve, de nem jut eszembe, a belvárosban van, a parttól nem messze, csukott szemmel is odatalálok, de a neve…az nincsen meg. Az árak kifejezetten barátiak. Azért is jó kiinduló pont Lecco, mert innen indulva észak fel el tudjuk kezdeni körbejárni a tavat. Javaslom, hogy reggeli után a szállodában ne igyunk kávét, hanem menjünk el az első kis faluba és keressük meg a helyi kávézót. Menjünk be és kérjünk egy kávét és figyeljünk. Egy olasz falucska valódi életébe tekinthetünk betekintést így. Egymásnak adják a kilincset a helyiek, mindenki jön meginni a reggeli feketét. Fiatalok, idősek, gazdagok, szegények, üzletemberek, nyugdíjasok…mindenki mosolyog, mindenki mindenkivel beszélget, mindenkihez van egy jó szavuk. Hangosan nevetnek, anekdótáznak és láthatóan próbálnak boldogok lenni. Érdemes tanulni ebből… Biztosan sok máshol is vannak ilyen helyek, de nekem valahol itt sikerült ezt megtalálni.

A tó körül rengeteg gyönyörű hely van. Arra figyeljünk, hogy közvetlenül a parton menjünk és ne menjünk fel az autópályára, mert ott semmi érdekes sincsen. A tó északi része kevéssé érdekes, az igazi kincsek inkább délebbre vannak. Az én személyes kedvencem Menaggio. Elképesztő hangulatú városka, mindaz ami szép a környékben, az itt egy helyen megvan. Túlságosan elfogult vagyok vele, így részletekbe nem is szívesen mennék, legyen elég annyi, hogy ha egyetlen hely lenne a tó körül, amit megnézhetnék, akkor az ez lenne. Sok nagyobb, látványosabb és talán szebb hely is van itt, de nekem ő a szívem csücske.
Innen komppal közelíthető meg Belaggio városa, ami olyan, mint valami operettdíszlet, kicsit már talán „sok” is. Nyáron rengeteg a turista, nagy a tömeg, ami nem véletlen, hiszen ez talán a környék legtöbbet látogatott városkája. Kétségtelen, hogy lenyűgöző látvány hajóról az öbölben elterülő házak sokasága, este kivilágítva valóban meseszerű.

Nem sorolom fel, hogy hány helyen lehet megállni, mert a lehetőségek végtelenek. Mindenki ott álljon meg, ahol csak úgy érzi, hogy érdemes, szinte biztos, hogy nem fog csalódni. Kihagyhatatlan hely még maga Comó városa, itt egy egész napot el lehet bóklászni. Sétálgatni, kávézni, fagyizni, stb. érdemes felmenni a hegytetőre a Funicolare-val, a kilátás csodaszép, jó időben szerintem kötelező program. Pont úgy, ahogy a hajókázás. Ezt sem szabad kihagyni, hiszen a parton található villák, igazából csak a vízről láthatóak. A program része az is, hogy elmondják, éppen ki milyen villát vett és mennyiért. Sok híresség, színész, politikus, sportoló büszkélkedhet itt egy házzal (George Clooney már eladta…).
Én erről a környékről sokkal többet is tudnék írni, mert nagyon szeretem és most is tudom, hogy rengeteg mindent kihagytam, de félek, hogy csak egy ömlengés sikeredne belőle. Mindenkinek inkább csak azt javaslom, hogy adjon egy esélyt a Comó-i tónak, és próbálja megtalálni benne azokat az értékeket, amik engem már lenyűgöztek." (M. Gyuri, 2013)

"A központja csak pár utcából áll, de rendezett és hangulatos, ahogy a tóparti sétány és a zöldellő, virágzó parkok is. A tavat körülölelő hegyek lélegzetelállító háttérként tornyosulnak a város fölé. Aki idelátogat, az véletlenül se hagyja ki a tóparton álló Pizzeria-Trattoria Stilo mennyei pizzáját. Érdemes ovális formában kérni, mert így még különlegesebb az élmény." (Gerda)

---

" Bergamon kívül még számos lenyűgöző helyen jártam, de természetesen szívemhez legközelebb ez a meseszép, nyugalmat sugárzó város áll, melyre én, bármennyi idő is telik el, második otthonomként tekintek. Sajnos hazaérkezésem óta még nem adódott alkalmam újra ellátogatni oda, de biztos vagyok abban, hogy életem során rengetegszer vissza fogok térni.

Ha valaki megkérdezné, hogy mi tetszett nekem a legjobban, gondolkodás nélkül azt felelném, hogy minden! Természetesen minden helynek megvannak a maga előnyei és hátrányai, de őszintén szólva, ha Bergamora gondolok, nem tudnék negatívumot mondani, egyszerűen beleszerettem.

Gondolhatjuk, hogy kirándulóként, nyaralóként, pár napig mindenhol jól érezhetjük magunkat, de hónapokat eltölteni ugyanazon a helyen, teljesen más érzés. Bergamo nem mondható nagyvárosnak, mégis minden egyes nap tartogatott számomra valami újat, valami mást, amit egyszerűen nem lehetett megunni.

Hogy mi a helynek a varázsa? Ezt azt hiszem nem tudnám szavakkal kifejezni. Ahogy a Felsőváros ( Cittá Alta ) az Alsóváros ( Cittá Bassa ) fölé emelkedik a maga méltóságteljes voltában, vagy az azt körülövező fal mentén végigsétálva szemünk elé táruló csodás látvány: az Alsóváros modern épületei, melyeket néhol túlnőttek a hatalmas, élénk zöld színekben pompázó fák, s a várostól északra terülnek el a felhőkbe kapaszkodó Alpok vonulatai.

Véleményem szerint Bergamo feltérképezése 2 napot vehet igénybe azok számára, akik valóban szeretnének a város rejtelmeibe belemerülni, és minden apró kis részletét felfedezni. Azonban a közelben található érdekességek, látványosságok megcsodálása miatt ajánlott lehet másfél-két hétre kirándulást tervezni az észak-olaszországi gyöngyszemekhez, gondolok itt például Milánóra, a Garda-tóra, a Comói-tóra, Veronára, vagy éppen Velencére." (Cs. Alexandra)

---

"A Comói- tó nagyon tetszett. Mindenképp érdemes meglátogatni, Milánótól kb. 1 óra vonattal. A vonat közvetlenül megy a Comoi-tóhoz, nem kell átszállni. Nagyon szép a tó környéke, érdemes egy hosszú sétát tenni, és a Funicularral felmenni a hegytetőre, és onnan ismét egy sétával elmenni a világítótoronyhoz. A hegytetőn igazi kis olasz házakkal, villákkal találkozhatunk, és a házak között letekintve a tó és a hegyek látványa fogad bennünket." (Szandra)

---

"A tavat érdemes körbejárni autóval, de nem érdemes semmiképpen minden településnél megállni. Az autóból nagyjából felmérhető egy-egy település látványértéke. (Megállás nélkül – ki tenne ilyen hülyeséget? – tán 4-5 óra alatt lehet körbe autózni a tavat, persze a csúcsforgalom hiányában.) Mi az alábbi helyeken álltunk meg, és azt gondoljuk, hogy okosan szelektáltunk: A nyugati partszakaszon kis pihenőt megér Domaso, picit több időt Gravedona. Déli irányban a legkellemesebb hely Menaggio, és ott mindenképpen érdemes egy órácskát elidőzni. Cadenabbia inkább amiatt érdekes, mert itt fenséges régi, elegáns hotelek vannak, és lehet valamit érzékelni abból, hogy a száz évvel ezelőtti időkben hol pihengettek európai előkelőségek.

Celebközpontú világunkban persze sokakat izgat, hogy milyen lehet az a villa, amit George Clooney birtokol. Mi nem láttuk a villát, de áthajtottunk – a főútról letérve egy kisebb útra - azon a négy kis településen (Láglio, Soldino és Carate-Urio, Pangino), amelynek egyikében van a birtok. Persze vérig voltunk sértve, hogy George (avagy miként mi maguk között neveztük: Gyuri bácsi) nem állt Láglio faluban az utca szélén integetve, hogy mutassa nekünk az utat a vityillójához, kávézgatásra invitálva. Azért legalább ellenőriztük, hogy jó közvetlen környéket választott-e. Jelentjük: jót, és főként diszkrétet. Láglio és a vele szomszédos pár településen nincs semmi felhajtás az utcákon. Nincsenek éttermek, bárok, boltok. Magas, komor, futónövényzettel nyersen befuttatott falak mögött sejthetően olyan villák vannak, amelyeknek a tulajdonosai kellő kiszolgálást kapnak ahhoz, hogy ne kelljen túl gyakran a kíváncsi szemek előtt forgolódni nyilvános helyeken. Gyuri bácsi tehát ügyesen védi magát a paparazziktól. (Tudják amúgy, hogy a paparazzo szó honnan származik? Fellini Édes élet című filmjében a sztárokra vadász fotós neve volt Paparazzo.) A tó meglátogatásának méltó zárása volt a Comó város melletti dombtetőre (Brunate) menetel siklóval. Innen érdekesebb Comó, mint lent az utcáin.

E sorok írója haspárti, s így az úti beszámoló nem végződhet mással, mint a gasztronómiai vonatkozásokkal. A tó menti településeken persze számtalan vendéglő és bár van. Az olaszoknál a pizzákat, meg a tésztaféléket vacsoránál követhetik a második ételek (secondi plati). Na már most azt javasoljuk, hogy a magyar élvezze ki azt, amit az olaszok tényleg jól csinálnak, és az inkább a pizza, meg a tészták. Ezek a főételek nem nagy számok egy magyarnak. Édességek dolgában a választék elég egysíkú. Érdemes egyszerűen itt is a legjobbat tenni: választani egy olyan fagyizót, ahol a fagyik színei természetesnek tűnnek. Ebben a műfajban lehet, hogy tényleg verhetetlenek. " forrás

---

"A Comói-tavat autóztuk körbe két alkalommal is. Időt kell rá hagyni, nagyon szép a hely. A közvetlenül a tó mellett tekergő egyetlen sáv, amit gyakorlatilag két sávosnak használnak meglehetősen technikás vezetést és koncentrációt igényel, de megéri azon autózni. Mi különösen a fotótémákra, illetve a híres kertekre fókuszáltunk. Külön ajánlom a Villa Melzi kertjét, illetve a vele pont szemben elhelyezkedő Villa Balbianello-t. Utóbbi a filmkészítés egyik rendszeres díszlete, kivéve a szerdai napot, mert akkor zárva van mindenki előtt. A tóban lehet fürdőzni, nagyon kellemes hőmérsékletű a főszezonban. Számos strand tarkítja a partot, vannak szabad strandok is. - Nagyon fontos, hogy Milánóban csak a kék felfestéssel jelzett helyeken lehet parkolni a nem milánóiaknak, de a szabad helyhez szükséges némi szerencse is, úgy 90%." (2015)

---

Tetszett:

A Bellagio kikötőjébe érkező első hajóút a szikrázó vízen.
Villa Carlotta kertjében az azáleák virágzása.
Varenna középkori sikátoraiban egy spontán borvacsora.
Villa Balbianello teraszáról a tó három ágának találkozása.
Menaggio promenádján kora reggeli kávé a helyiekkel.
Lenno öblében úszás naplementekor.
A Brunate-i sikló kilátása Como városára.

Nem tetszett:

A Como-Bellagio kompok túlzsúfoltsága.
Villa d'Este környékén a lehetetlen parkolás.
Cernobbio éttermek felár-politikája.
Tremezzo strandján az agresszív hattyúk.
A tóparti út veszélyes kanyarjai Lecco felé.
Como központ turistabuszainak zaja.
Argegno kikötő koszos mosdói.

                                                           George Clooney szerény hajléka 

Szállásválasztás

Szállás tekintetében érdemes egy Hostelben, vagy egy Bed & Breakfast-ban szobát kivenni, hiszen ezek megfizethetőek, és elérhető távolságon belül vannak mindentől, akár gyalogosan is.

Közlekedés

Győződj meg arról, hogy az autód jó állapotban van, különösen a gumik, a fékek és a kézifék, mivel az utak meredekek és kanyargósak.

Érdemes venni 15 euróért egy olyan napi hajójegyet, amivel korlátlanul lehet mozogni a tó legfontosabb városkáiban Lenno-Tremezzo-Bellagio-Varenna-Menaggio. Ha valaki nagyobb kört szeretne menn és pl. magát Comót is szeretné érinteni akkor az értelemszerűen drágább.

"A közlekedés véleményem szerint jól kiépített, autóbuszokkal bárhová el lehet jutni Bergamon belül. Bergamonak van egy saját reptere, az Orio al Serio, ami szintén körülbelül 15-20 perc alatt elérhető tömegközlekedéssel. A reptérrel szemközt található az Orio Center, mely Olaszország egyik legnagyobb bevásárlóközpontja. A reptéren kívül fontos megemlíteni a vasúti közlekedést is, hiszen közvetlen összeköttetésben van Milánóval, könnyen el lehet jutni Veronába, Leccoba és Bresciába is. A város mellett fut az A4-es autópálya is, mely Torino irányába folyatódik." (Alexandra, ott tanult, 2013)

---

,, Comóba sokfelől érkezhetünk, ott van például Lugano, de mi Milánó felől közelítettünk, hiszen ott szálltunk meg. Ez egyébként nagyon szerencsés dolog volt, hiszen innen elképesztően egyszerű Comóba menni, mert mindössze 45 kilométerre fekszik tőle. Éppen ezért alkalmas arra is, ha csak egy napot, vagy akár egy délutánt töltenénk itt, mert 1 óra alatt ide lehet érni.

Autót is lehet például bérelni, ugyanakkor Milánó több állomásáról jönnek ide vonatok (Trenord, Trenitalia), és megéri átnézni a járatokat, mert sokféle kombináció közül választhatunk. Gyakran közlekednek és nagyon kedvező áron, a Centrale pályaudvarról például mindössze 4,8 Euróért lehet jegyet váltani Como Nord Lago végállomásig, saronnói átszállással. Ez a végállomás a legjobb, mert szinte közvetlen a tóparton van, a többitől (Como Nord Borghi, Como Nord Camerlata, Como S. Giovanni) kicsit sétálni kell, de kinek fájna Comóban csámborogni.

Egyébként aki Malpensába érkezik repülővel, és azonnal Comóba menne, simán megteheti, mert csak felszáll a Malpensa Expressre Milánó felé, és Saronnónál átszáll a Como felé közlekedő vonatra. Pofonegyszerű, képtelenség eltéveszteni. (2015)" forrás

V. Jancsi fotója

Vendéglátás

A bergamói nagyobb szupermarketek – például a Billa, az Auchan vagy a Pelicano – áraikban nagyon hasonlítanak a magyarországi árakhoz, ezért érdemes ezekben bevásárolni. Ha valaki inkább étteremben étkezne, készüljön fel arra, hogy szinte mindenhol felszámítanak személyenként 1,5–2 eurót a kiszolgálásért. Az alkoholos italok árai általában elég borsosak, ezért ha spórolnál, célszerű előre tájékozódni. Nagyon jó lehetőség a híres „aperitivo”, amit általában délután 6–7 óra körül rendeznek meg a bárokban.

Az aperitivo lényege, hogy egy alkoholos italt rendelsz, ennek ára pedig magában foglalja a svédasztalos harapnivalókat is – így egyszerre tudsz enni és inni, miközben barátokkal vagy új ismerősökkel beszélgetsz. Ezek az alkalmak mindig népszerűek, a bárok ilyenkor szinte zsúfolásig megtelnek. Az egész városban ilyenkor pezsgő élet költözik a bárokba: a koccintások, a beszélgetések és a nevetés szinte a levegőben vibrál. És mindez egy újabb bizonyíték arra, hogy Olaszországban az étkezés és a közösségi élet kéz a kézben jár. Az aperitivo nemcsak a finom falatokról szól – hanem arról a könnyed eleganciáról is, amivel az olaszok élik a mindennapjaikat.

---

A Comói-tó környékét az ételek és az étkezési szokások terén is erősen jellemzi a regionalitás. Az itteniek mintha folyton sietnének – az ebéd vagy a vacsora itt sokkal gyorsabban lepereg, mint Olaszország délibb vidékein. Az előétel, az antipasti után gyakran olyan étel következik, ami egyszerre számít első fogásnak (primi piatti) és főételnek (secondi piatti) – például a marhavelős rizottó. Az étkezést pedig sokszor egy jóféle sajttal zárják.

A környék híres a spárgáról: vajjal vagy lágy tojással tálalva igazán kedvelt fogás errefelé. És persze a rizottó – az észak-olasz konyha elválaszthatatlan része –, amelyet a legtipikusabban sáfránnyal készítenek, ez adja a milánói változat különleges ízét és aranyló színét. Ne feledkezzünk meg a polentáról sem, ami szinte minden észak-olasz asztalon ott van, és ezerféleképpen tálalják. Az édességek közül kiemelkedik a lágy, krémes mascarpone, valamint a panettone, a milánói húsvéti kalács, ami egyre több helyen már karácsonykor is az asztalra kerül.

A tó körüli éttermek hangulatában mindig ott rejtőzik a hegyek és a víz találkozásának varázsa. Az asztalokról visszatükröződik a helyi hagyomány és a modern konyha keveréke – egy falatnyi észak-olasz életérzés. Az ételek mögött itt nemcsak ízek, hanem történetek is lapulnak. És talán éppen ezért olyan felejthetetlen minden falat – mert érezni rajta a régió szívverését.

---

Como fölött, a hegyoldalban megbúvó Brunate egy igazán bájos kis település, ahová fogaskerekűvel lehet feljutni. Ott volt szerencsénk betérni egy piros-kockás abroszos, családi trattoriába, ahol valósággal mennyei házi tésztát ettünk. Azután pedig olyan sztéket kaptunk, hogy a sokat próbált Gy. Péter szeme is könnybe lábadt – és ez nem túlzás. Már csak azért is muszáj volt megkóstolni, mert láttuk, ahogy a szomszéd asztalnál ülők szinte áhítattal falatozták. Pontosan, véresen omlósra sütötték, mintha ez lenne az egyetlen elképzelhető módja – és mint kiderült, valóban nem ismernek másfélét, mert szerintük így az igazi. Ott helyben történt meg, hogy a szívünket is ott hagytuk nekik.

Bellagióban – amelyet sokan a Comói-tó legszebb településének tartanak, bár nekünk Varenna jobban belopta magát a szívünkbe – egy apró, utcára nyíló enotecában kóstoltunk bort. A tulajdonos egy borban jártas, kedves, nagyon jóképű úr volt, aki óriási finom olajbogyót és sonkaforgácsos kenyérkét kínált mellé. Háromféle vörösbort próbáltunk ki: az első egy könnyed, cseresznyés, beszélgetős bor volt, a második inkább családi ebédhez illő, telt karakterrel, a harmadiknak pedig már az illata is megbabonázott. Olyan bor volt, amit csak kis adagban lenne szabad kínálni, főleg este nyolc után – mert utána már tényleg csak az álmodozás marad. Az ízek, a hangulat, a kedves arcok – Bellagio ezzel a borozóval egy darabka örökké emlékezetes Olaszországot adott. És mindezt valahogy még a tó csillogása is visszatükrözte: a víz felszínén táncoló napfény szinte összekeveredett a pohárban hullámzó rubinvörös borral. Ez a hely egy titkos kis varázslat, amit örökre magaddal viszel.

---

Comóban érdemes bejárni az óvárost, és a Funiculart használva felmenni Brunate-ba. A szállásunk kicsit kiesőbb részen volt, de nagyon jó apartmant sikerült találni. Étteremben háromszor ettünk, volt egy nagyon rossz tóparti, egy közepes óvárosi, és egy nagyon szuper város széli.

Más praktikus információk

1. Ne próbáld meg átúszni a tavat: nagyobb, mint amilyennek látszik, hideg és nagyon mély. Ha mégis meg akarod próbálni, arra vannak különleges események, ahol a helyiek és a turisták biztonságosan vállalhatják a kihívást, mert vannak mentőcsónakok és mentőcsapatok. Kérdezd meg a turistairodát.

Látnivalók

A Comói-tó számos kiemelkedő látnivalóval büszkélkedhet, amelyek lenyűgöző természeti szépséggel és gazdag kulturális örökséggel rendelkeznek:

Bellagio: A "Tó gyöngyszeme" néven ismert városka, amely a tó három ágának találkozásánál fekszik. Középkori utcái, hangulatos kávézói és csodálatos kilátása miatt kedvelt úti cél.

Bejártuk Bellagio utcáit, sétálgattunk a hangulatos utcákban, egyik legszebb utcában lakott Liszt Ferenc szóval érdemes megnézni az emléktáblát ha valaki arra jár. A szállásadónk nagyon cuki volt és két helyi éttermet is ajánlott, ahol nagyon finom ételek voltak az egyik La Dolce Vita Ristorante, a másik Bistrot Antichi Sapori. Körülbelül 3 főnek olyan kb 50 euros árral kell számolni mindkét helyen. Élelmiszerboltok a központban egyébként nem igazán vannak. (2024)

Villa Carlotta: Tremezzo városában található, gyönyörű botanikus kerttel és művészeti gyűjteménnyel rendelkező villa, amely különösen tavasszal lenyűgöző.

Elmentünk Tremezzoba ott pedig a Villa Carlottát néztük meg. Lennoból Tremezzoba két helyen áll meg a hajó és a második helyen kell leszállni, hogy eljussunk a Villa Carlottába. Belépés 11 euró itt a kert és a villa látogatás egyben van. A kert hatalmas két útvonal van egy kb 75 perces és egy 30 perces úgy emlékszem. Gyönyörű a kertje rengeteg különleges növény van, villa pedig belülről is érdekes, és onnan a kilátás elképesztő. (2022)

g. k. fotója

Varenna: Egy bájos, középkori falu, amely festői utcáiról, romantikus sétaútjairól és a Castello di Vezio várromjáról híres.

Szintén csodálatos kisváros, már szokásosnak mondható szűk utcákkal, kellemes mediterrán hangulattal, csodás kilátással és finom pizzával és fagyival, ezt sem éri meg kihagyni

g. k. fotója

Villa del Balbianello: Lenno városában található, ez a híres villa és kert számos film forgatási helyszíne volt, mint például a "Casino Royale" és a "Star Wars".

Az egyik leggyönyörűbb hely ahol valaha jártam, nem véletlenül több filmet forgattak itt pl.: Casino Royal, Star Wars. Ide kétféleképpen lehet eljutni az egyik hogy fel kell sétálni a kikötőből a villába, vagy pedig 8 euróért jön félóránként egy kisebb hajó amivel letesznek a villa egyik bejáratánál. Itt szinte bármennyi időt el lehetne tölteni, mi a villát belülről nem tartottuk fontosnak és csak a kertbe 11 euró volt a belépő fejenként.

Como városa: A tó névadó városa, ahol a történelmi belváros, a dóm és a Villa Olmo különösen érdekes látnivalók.

Menaggio: Egy népszerű üdülőhely, amely kiváló kiindulópont túrázáshoz és kerékpározáshoz, valamint gyönyörű sétányokkal rendelkezik a tó partján.

g. k. fotója

Itt volt a szállásom, gyalog jöttem Tremezzoból, ami a legjobb döntésnek bizonyult, végig szebbnél szebb villák a parton, a tó és a hegyek az alkonyában pedig minden szögből csodásan festettek. A belvárosa az összes közül a legkellemesebb hangulatú szerintem. Szűk utcák, sok helyen átkötő kis folyosóval, boltívekkel. Este a fő téren egy fiatal fiú zongorázott órákon át, kotta nélkül, de hibátlanul, háttérben gyerekek fociztak, aki csak tehette pedig vacsorázott, borozott vagy fagyizott, még este 11-kor is lüktetett a kisváros. Másnap reggel napfényben is körbejártam, nem kellett csalódnom, a parton pedig észak felé sétálva belátható az egész északi öböl, nagyon megéri kisétálni a kilátásért. Ha erre jártok és tehetitek, 1-2 órára mindenképp álljatok meg Menaggioban. (2021)

Isola Comacina: A tó egyetlen szigete, amely gazdag történelemmel és régészeti jelentőséggel bír. Nyári hónapokban különféle kulturális rendezvényeknek ad otthont.

Villa Monastero: Varenna városában található, ez a villa egy csodálatos botanikus kerttel és egy érdekes történelmi múzeummal büszkélkedhet.

Piona-apátság: A tó északi részén található, csendes és spirituális helyszín, amely lenyűgöző kilátást nyújt a tóra és a környező hegyekre.

Brunate felvonó: Como városából indul, és lenyűgöző panorámát kínál a tóra és a városra. Brunate-ból számos túraútvonal is elérhető.

Villa Melzi: Bellagióban található, ez a villa gyönyörű angol stílusú kertjeiről híres, amelyek tavasszal és ősszel különösen színesek.

Lecco városa: A tó keleti partján található város, amely gazdag ipari történelemmel és érdekes múzeumokkal rendelkezik.

San Martino-templom: Griante közelében található, ez a kis hegyi templom csodálatos kilátást nyújt a tóra és a környező hegyekre.

Tremezzo: Hangulatos falu, amely híres villáiról, különösen a Villa Carlotta-ról, és pihentető sétaútjairól a tóparton.

Az ide vezető utat is rengeteg szebbnél szebb villa tarkította. A városi park ingyenes stranddá változott (több helyen is volt egyébként kijelölt fürdőző terület, az olvasottakkal ellentétben nem is tűnt koszosnak a víz. Pihentem a parkban egy finom bor mellett (3,50-6 euró között mozog általában egy Aperol/bor/bármi), majd átsétáltam a Villa Carlottába, ami tulajdonképpen egy 8 ha-n elterülő hatalmas botanikus kert. De nem az a fajta, hogy minden növényből van két kókadozó szál, hanem egész erdőket, virágmezőket alakítottak ki.  Nagyon ajánlom, az eddigi legszebb botanikus kert, a fenti olajfaligetből pedig lenyűgöző a panoráma. (2021)

Mellagio: kedves hangulatos városka, itt különösebb látnivaló nincs de ha valakinek van ideje, ajánlom csak úgy sétálgatni enni egy fagyit ahogy mi tettük.

Bergamo

      Bergamo-ról külön írunk, itt:  https://utikritika.hu/olaszorszag/bergamo#google_vignette

Vörös Jancsi fotója

Piazza Vecchia - Palazzo della Ragione (városháza) a toronnyal (Torre del Comune) - V. Jancsi fotója

Santa Maria Maggiore - V. Jancsi fotója

Como, a város

Lakosság (2024-ben): 84,000, a vonzáskörzetével együtt 491,000

V. Jancsi fotója

Programlehetőségek

A Comói-tó környékén rengeteg aktív turisztikai programlehetőség várja a látogatókat:

Hajókirándulások: A tó körül számos kikötőből indulnak hajókirándulások, például Bellagio, Varenna és Menaggio városaiból, amelyek lehetőséget adnak a tó festői szépségének felfedezésére.

Vitorlázás: A tó kedvező szélviszonyai miatt népszerű a vitorlázás. Sok helyen lehet hajót bérelni és vitorlás tanfolyamokon részt venni.
Kerékpározás: A tó körül több kerékpárút is található, különösen a Menaggio és Colico közötti szakaszon. Kerékpárkölcsönzők is elérhetők a környéken.

Túrázás: A tó környékén több túraútvonal várja a természetkedvelőket. Például a Greenway del Lago di Como egy népszerű útvonal, amely több kis falut köt össze.

Kanyoning: A környékbeli hegyekben lehetőség van kanyoningra is, különösen a Bellagio környéki völgyekben.

Hegymászás: A Comói-tavat körülvevő hegyek kiváló lehetőséget nyújtanak hegymászáshoz és sziklamászáshoz. A Grigna-hegység különösen népszerű a hegymászók körében.

Vízisí: A tó számos helyen lehetőséget biztosít vízisízésre. Például a Lecco környéki részek különösen népszerűek e sport kedvelői körében.

Szörfözés: A tó északi része, Colico környéke kedvező szélviszonyai miatt kedvelt a szörfözők körében.

Evezés: Az evezős sportok kedvelői is megtalálják számításaikat, különösen a Como város és az északi részek között.

Horgászat: A tóban számos halfaj él, így a horgászat is népszerű tevékenység, különösen a tó déli részein.

Golf: A tó körül több golfpálya is található, például a Menaggio and Cadenabbia Golf Club.

Légi sportok: A környéken lehetőség van siklóernyőzésre is, például a Monte Cornizzolo hegyről indulva.

Kulturális programok: A tó környékén számos kulturális program és fesztivál is várja a látogatókat, különösen a nyári hónapokban, például a Como városában rendezett zenei fesztiválok.

További beszámolók

Como egy bájos, kedves kisváros, bár a tó más látnivalóihoz képest szinte eltörpül. Van egy szép tóparti sétánya, egy dómja, és hangulatos terei, ahol általában korrekt, bár nem feltétlenül kiemelkedő ételeket kínálnak. Egy dologra hamar rájöttem: csak olyan helyre érdemes beülni, ahol asztalterítő van az asztalon – ez az apró figyelmesség már előrevetíti, hogy az étel is rendben lesz.

Ha valaki igazán különleges, gourmet étkezésre vágyik, akkor a Hotel Villa Flori éttermét mindenképpen ajánlom. Ez a tóparti, elegáns villa körülbelül egy negyedórás sétára van a városközponttól, és varázslatos helyszínt kínál egy gyertyafényes vacsorához. Az elegáns, stílusos környezet és a tó látványa valóban felejthetetlenné teszi az estét – hétvégente érdemes előre asztalt foglalni!

Comóból számtalan kirándulási lehetőség adódik. Mi Bellagio felé indultunk busszal, de akár lassú, akár szárnyashajóval is nekivághatunk a tónak. Az autós kirándulást viszont csak azoknak ajánlom, akik magabiztosan vezetnek a keskeny, kanyargós utakon, ahol gyakran egysávos szélességű úton kell szembe forgalommal is számolni. A buszos út már önmagában is kaland volt: egyik oldalon meredek sziklafal, a másikon hetven méter mély szakadék – és persze semmi korlát. A buszsofőr viszont nem lassított, csak dudált a kanyarokban, mintha semmi más dolga nem lenne. De valahogy épp ez adta a nap izgalmát – egy kis mediterrán adrenalinlöket a Comói-tó partján. És amikor végre megérkeztünk Bellagióba, a kilátás mindenért kárpótolt. Az olaszok mintha mindig tudnák, hogy a legjobb dolgokhoz vezető út sosem egyenes.

Lenno - látkép - M. R. fotója

---

Bellagióból hajóval keltünk át a tó túlpartján lévő „szembeszomszédhoz”, a Villa Carlottához, amely Tremezzóban található. Fenséges látvány tárult elénk: a hegyoldalba épült kastély és a hozzá tartozó hatalmas, lenyűgöző kert még a Melzi park pompáját is felülmúlja. Bár nekem a Melzi kastély kertje jobban elnyerte a tetszésemet, a Villa Carlotta kertje még grandiózusabb, még különlegesebb és még varázslatosabb. Van itt japán hangulatú bambuszkert, trópusi esőerdő-szerű sétány vízeséssel, és persze a mértani pontossággal kialakított, francia stílusú virágágyások sem hiányoznak.

A villát úgy tervezték, hogy a kinti panoráma szinte minden szobából főszerepet kapjon – akármerre néztem ki az ablakokon, a tó ragyogó látványa vagy a kert egy-egy gondosan megkomponált részlete fogadott. A Villa Carlotta kiállítása is tartogatott meglepetéseket: betekintést engedett a szomszédos Grand Hotel Tremezzo múlt századi, arisztokratikus világába, és abba, hogyan élt itt a korabeli felső tízezer. Mindenképpen érdemes megnézni – egy darabka letűnt elegancia és kifinomultság. A kertben sétálva az ember szinte elhiszi, hogy egy filmbe csöppent, ahol a szépség minden szögből utolér. És ha egyszer ide eljut az ember, nehezen felejti el – a Villa Carlotta egy olyan hely, ahová mindig jó visszagondolni. Ez a varázslat az, ami újra és újra a tó partjára csábít.

---

A Comói-tó látogatói hajdanán főként művészek, királyi családok tagjai, politikusok és a régi Hollywood sztárjai közül kerültek ki. A tóparti, elegáns villák hosszú időn át kizárólag olyan előkelő olasz családok tulajdonában voltak, akik büszkén vezetik vissza családfájukat akár a reneszánsz koráig. Ez a világ azonban 2002-ben megváltozott: George Clooney feltűnésével a Comói-tó hirtelen a reflektorfénybe került. A színész Laglio falucskájában vásárolt egy 18. századi, világossárga falú, zöld zsalugáteres villát, a Villa Oleandrát, akkoriban elképesztő, 10 millió dolláros áron.

Azóta a tóparti ingatlanárak az egekbe szöktek – hiszen Bill Gates-től Rupert Murdochig mindenki villát keres errefelé. A legfelkapottabb partszakasz a Riva Romantica, Cernobbio és Laglio között, alig nyolc kilométer hosszú, és a kereslet jóval meghaladja a kínálatot. Az orosz újgazdagok vastag eurókötegekkel próbálják rávenni a régi tulajdonosokat, hogy eladják a tóparti házaikat. De Comóban a pénz sem minden – sok régi olasz család összezár, és próbálja megőrizni a hagyományt és a tó békéjét.

Korábban Gianni Versace hozott divatot a Comói-tó környékére, de az ő hatása eltörpül Clooney vonzereje mellett. Versace 1977-ben költözött ide, a tehetős milánói nyaralótulajdonosok közé, és a hamvai állítólag ma is ott nyugszanak a Villa Fontanelle kertjében, a család magánkápolnájában. Ő volt az, aki megmutatta a tavat Elton Johnnak és Madonnának, akiket Michael Douglas és Catherine Zeta-Jones követett, és velük együtt olyan híres divattervezők, mint Bill Blass, Donna Karan, Ralph Lauren, Calvin Klein és Oscar de la Renta is megszerették a tóparti pihenést.

A legújabb hírek szerint Richard Branson, a Virgin Group tulajdonosa is házat szerzett a parton, ahogyan a kazah olajmágnás Nurlan Kapparov is. Silvio Berlusconi, a volt olasz miniszterelnök már hónapok óta keresi a megfelelő ingatlant a lánya számára. A La Repubblica szerint Tom Cruise már régóta rendelkezik itt villával, és Bill Gates is vágyakozik egy tóparti ház után – akárcsak az a több orosz milliomos, aki időnként a Villa d’Este előkelő vendégeinek idegeit borzolja. De a Comói-tó partján a pénz és a tolakodás önmagában nem elég: a régóta itt élő családok összefognak, és igyekeznek megőrizni a tópart régi báját és nyugalmát. Ez a különleges atmoszféra teszi Comót olyan helyszínné, amit semmilyen pénzzel sem lehet igazán megvásárolni – és talán éppen ezért olyan ellenállhatatlanul vonzó.

---

Bergamo: ha csak egy gyors vásárlós kitérőre van időnk, vagy nem szeretnénk sokat császkálni, a reptérrel szemben található Orio Center pláza remek választás. Ez egy modern bevásárlóközpont, ahol a hipermarket mellett számos bolt és jó étkezési lehetőség is várja az embert. A plázába könnyen át lehet sétálni, mindössze öt perc gyalogút. Egyetlen hátulütője, hogy kicsit olyan érzés, mint a Gyűrűk Ura Öregerdeje: a folyamatos építkezések miatt mindig másfelé terelik a gyalogosokat, és egy kicsit el lehet tévedni.

Az Orio Centerben természetesen minden, ami olasz: cipők, táskák és persze a csábító leárazások. Egy dologra viszont érdemes felkészülni: a pláza alagsorában lévő szupermarketbe nem lehet nagyobb táskát bevinni. A közepes méretűeket is – például hátizsákokat – muszáj befóliáztatni, és sokszor sor is kialakul a fóliázó pult előtt. Csomagmegőrző sajnos nincs, de ha valaki sonkát vagy parmezánt szeretne hazavinni, itt kifejezetten érdemes feltölteni a kosarat.

Az Orio Center egyfajta olasz minivilág: a kávézók illata, a táskák és cipők eleganciája egyszerre hívogat és kényeztet. Egy-két óra alatt annyi finom falatot, színes kirakatot és friss illatot szív magába az ember, hogy szinte fel sem tűnik, milyen gyorsan elszalad az idő. És bár nem ez a legautentikusabb bergamói élmény, mégis remek ízelítőt ad abból, amit Olaszország a mindennapokban is nyújtani tud.

---

Reggeli után elhagytuk Milánót, és alig egy órával később már Comóban voltunk. A városka történelmi főtere igazi gyöngyszem: körülötte havas hegycsúcsok emelkednek, a jéghideg vizű tó pedig kék szalagként öleli körbe a várost. A fogaskerekű, a híres funicolare felvitt minket a Brunate hegyre, ahonnan egy árnyas ösvényen még magasabbra kapaszkodhattunk. Az út mentén elegáns nyaralók, régimódi arisztokrata házak és címerekkel díszített kúriák sorakoztak, a kertjeikben több száz éves fenyőkkel és buja, egzotikus növényekkel.

A mélyben a tó tükröződött, a távolban pedig az Alpok csipkés, hófödte csúcsai terültek el – valóban lélegzetelállító látvány! Délután a tó partján autóztunk észak felé, egészen Menaggióig, ahonnan komppal átkeltünk Bellagióba. Májusban a természet itt egészen elkápráztat: a narancsfák már megérlelték gyümölcseiket, a kertek és teraszok virágba borulva hívogatják az embert. Ez a hely egyszerűen mesébe illő!

A falu szálláshelye a hegy tetején állt, és minden reggel újra meg újra rácsodálkoztam a kilátásra. Valahogy az volt az érzésem, hogy ebben a környezetben még a legegyszerűbb pillanat is ünnepélyessé válik. És talán ezért olyan nehéz innen eljönni – mert Comó partján minden nap egy kicsit a csoda napja. Mindenki, aki egyszer itt ébred, egy darabját örökre a szívében viszi tovább.

---

Ez a tó maga a csoda! Hihetetlenül gyönyörű a keskeny víztükör, amely a magas, hófödte hegyek között csillog, miközben a parton pálmafák ringatóznak a szellőben. Ha szerencsénk van, és napsütéses napot fogunk ki, tényleg a világ egyik legszebb tavát látjuk. Budapestről könnyen és kedvező áron megközelíthető – a Wizz Air Milánó-Malpensa járataival, vagy a Ryanair által sűrűn látogatott bergamói reptérről is gyorsan ott lehetünk, akár tömegközlekedéssel, akár bérelt autóval.

Ha valaki gyors, de felejthetetlen kikapcsolódásra vágyik, ez biztos befutó: két Balaton méretű tó, keskeny, de Európa legmélyebb tavaként 400 méter mélységű. A környék egyszerűen lenyűgöző – bárhonnan nézed, a táj újabb és újabb arcát mutatja. Hajózni pedig kötelező! A rendszeresen közlekedő hajók és kompok igazi élményt kínálnak: a tó közepén fekvő három nagyobb város, Bellagio, Menaggio és Varenna között sűrű járatokkal könnyű a közlekedés.

Bellagióban például a Villa Melzi kertje egyszerűen ámulatba ejtő – tényleg érdemes megnézni! Maga Bellagio is varázslatos: a szűk, kanyargós utcák, a lépcsős sikátorok, a gondosan ápolt virágokkal teli sétány mind-mind felejthetetlenné teszik a látogatást. Varennától csak egy kőhajításnyira található Olaszország legrövidebb folyója, a Fiumelatte, ami alig 250 métert tesz meg, mielőtt a tóba torkollik. Varenna az egyik legnyugodtabb hely, amit ismerek – a hajóállomás melletti játszótér pedig igazi kincs a gyerekeknek, a tó fölé kanyarodó sétányról pedig varázslatos a kilátás.

Menaggio szerényebb, de a hosszú tóparti sétányával és a virágokkal teleültetett padokkal szinte mindenkit elvarázsol. És Lecco? Lecco is megér egy napot: a történelmi óváros hangulata, a finom olasz sütemények a kávézókban és a hattyúk a tóparton igazi élményt nyújtanak. Ha van időnk, a Piano d’Erna felvonóval egy csodás kirándulás vár ránk, fantasztikus kilátással a tóra és a városra.

Como már egy nagyváros, tele történelemmel és bőven felfedezni valóval. A tó másik ágának végén fekszik, így remek kiindulópont, ha hajóval szeretnénk továbbindulni. A város maga is tele van parkkal, szökőkutakkal, zöld oázisokkal. És persze a Brunate-hegy felvonóját sem szabad kihagyni: a tetejéről a tóra és a városra nyíló panoráma egyszerűen lenyűgöző.

Ez a tó nem azért van, hogy egy nap alatt körbejárjuk vagy kipipáljuk a „Comói-tó” listánkat. Inkább egy lassú, gyönyörködő utazásra hív: hogy minden lépést élvezzünk, minden részletet észrevegyünk. Mert a Comói-tó egyszerűen megunhatatlan. És amikor egyszer eljövünk ide, egy darabja örökre velünk marad.

---

A Comói-tó kétségkívül a város szíve – nélküle nem lenne az, ami. A part menti házak szinte ölelésként simulnak a tópartra, minden apró részlet a víz közelségét ünnepli. Éttermek és parkok váltják egymást, és bárhol is üljünk le, a sötétkék, csillogó víz fölé lógathatjuk a lábunkat, mintha a tó egy végtelen nyugalommal teli terasz lenne. Tavasszal a kikötők még nem zsúfoltak, inkább finoman kiegészítik a tájat, és hozzájárulnak ahhoz a különleges harmóniához, ami Comót annyira egyedivé teszi.

Az egész látvány tökéletesen összeillik – a mélyben csillogó tó, a környező házak bája, és a háttérben magasló hegyek. Olyan, mintha a természet és az épített környezet összefogott volna, hogy egy festménybe illő harmóniát hozzon létre. És akkor még fel sem pillantottunk a hegyoldalakon sorakozó elegáns villákra! Nem csoda, hogy ez az egyik legdrágább és legkeresettebb vidék Olaszországban.

Nem véletlen, hogy Brad Pitt és más hírességek is folyamatosan próbálják megszerezni George Clooney híres villáját – hiszen az itteni házakhoz nemcsak csodás kilátás, hanem egy életérzés is tartozik. A tó partján üldögélve az ember szinte elfelejti, hogy a világ pörög körülötte. Itt minden lépésnél megáll az idő egy pillanatra. És talán ezért olyan ellenállhatatlan ez a hely – mert minden nap újra felfedezhetjük a szépségét.

---

Bergamóból érdemes vonattal elindulni a Comói-tó felé – mi Leccóban átszállva Varenna felé vettük az irányt. A jegy mindössze 5,5 euróba kerül, és a pályaudvaron lévő kis automatáknál érvényesíteni kell felszállás előtt. Leccóban pedig bármelyik csatlakozó vonatra érvényes marad, így egyszerű és kényelmes megoldás. Ha van egy kis időnk, Leccóban érdemes lesétálni a tópartra, elnyalni egy fagyit, aztán visszaszállni a következő járatra.

Varennában a vasútállomás csak 5-6 perc sétára van a tóparttól, de szállásfoglalásnál fontos figyelni a terepre: csak a közvetlen part sík, míg a távolabbi részek (például Perledo) meredek szerpentineken érhetők el – hosszú út után ez fárasztó lehet. A városkában sok étterem várja a vendégeket, és nem mindegyik drága – mi egy hangulatos helyen 8-10 euróért ettünk egy pizzát vacsorára. Este még egy rövid séta a szűk utcákon, majd fel a hegytetőn lévő szállásra – onnan a kilátás igazán felejthetetlen.

A hajókikötőt könnyű megtalálni Varennában, a menetrendje pedig online is elérhető, így előre tervezhetünk. Bár Menaggio is csábított, végül a híres Bellagio felé hajóztunk – ott még több élmény várt ránk. Szállás szempontjából Bellagio az egyik legdrágább pont a tónál, de három-négy óra bőven elég a felfedezéséhez, így mi is csak ennyit szántunk rá. A kikötő melletti étteremben egyszerűen lehet buszjegyet venni Comóba (körülbelül 3 euróért), aztán irány La Punta – a tó legészakibb pontja, ahonnan Menaggio és Varenna is jól látszik.

Comóban a sikló a kötelező élmények közé tartozik: felvisz Brunatéba, ahol a világítótornyon kívül templomok és hangulatos könyvtárak is várják a látogatót. A meredek pálya és a régi épületek nekünk Wes Anderson Grand Budapest Hoteljét juttatták eszünkbe. Oda-vissza nagyjából 5 euróba kerül, de a tóra nyíló kilátás minden centet megér. Visszaérve Como belvárosába, a dóm környékén sétálva is minden sarok egy újabb kis csoda.

Comóban talán éppen az a legszebb, hogy nincsenek kijelölt útvonalak – bármerre indul az ember, mindig valami szépségbe botlik. Mi másnap a San Giovanni állomásról indultunk vissza Monzán át Bergamóba, és még az úton is a tóparti élményekre gondoltunk. A Comói-tó partja nem csak a látvány miatt különleges, hanem mert minden kis zugában egy új történetet kínál. És talán éppen ez az, ami visszahúzza az embert újra meg újra ide.

---

Como, ami igazából egy teljesen átlagos városka – George Clooney biztosan nem emiatt a település miatt döntött úgy, hogy a tó partjára költözik. A legnagyobb poén a látnivalók térképén a római fürdő „romjai” voltak, ami valójában egy parkolóház. Bár van három tematikus útvonal az egykori városfalakon belül, a dómon kívül nem sok minden fogott meg minket.

Ezzel szemben Bellagio a Comói-tó talán leghangulatosabb kisvárosa. A tó vize még május végén is meglepően hideg volt, viszont a strandbár színvonala kárpótolt ezért. A kavicsos strandok nem tartoznak a kedvenceim közé, de végül egy délutánt elbírtam duzzogni itt is. Bellagio utcácskái, a tóparti virágos sétány és a villák kertjei igazi mediterrán varázslatot árasztanak.

Como és Bellagio között egy keskeny, de lenyűgöző út kanyarog végig a meredek tóparton. Bár kevés a hivatalos megállóhely, ahol csak lehet, érdemes megállni és letekinteni a tóra – a látvány mindenhol lenyűgöző. A szomszédos Sirmione sem véletlenül hemzseg a turistáktól még hétköznap is: közel az autópálya, bőven van látnivaló és jó pár strand is. Három kört tettem meg autóval káromkodva, mire végre találtam egy parkolóhelyet – remek „bemelegítés” volt a városnézés előtt.

A városkapun belépve rögtön egy pisztácia-étcsoki fagyit kértem – 7 euró volt, ami kissé meglepett, de még jobban meglepett a mennyiség: gyakorlatilag egy kézisúlyzó méretű adaggal szemezhettem. Az íz kárpótolt mindenért, és végül is a nyaralás alatt minden kiló élmény! Visszafelé Sarnico strandjára értünk, ahol három közül ez az egyetlen strand (Lido di Nettuno), ahol tényleg lehet fürdeni. Az egyik tiltott zóna, a másik inkább hínártenger, de itt a stég sokat segített.

És hogy tovább dicsérjem a helyet: itt ittuk a nyaralás legjobb Aperol Spritz-ét – 3,5 euróért, ami egyben a legolcsóbb is volt. Az Aperol és a Prosecco is olcsón beszerezhető a boltokban, így a naplementék végül nem csak látványosak, de finoman pezsgősek is voltak. Comótól Bellagión át Sirmionéig egy csodálatos utazás volt – minden állomás más hangulatot és új élményeket kínált. És ahogy mindenhol, a tóparton üldögélve egy kicsit mindig az ember lelkébe költözik a csendes szépség.

---

Bellagio turistaforgalmán csak annyiból látszott a szomorú időjárás, hogy sikerült helyet találni a városka szélén lévő, ingyenes parkolóban, de a vendéglátóhelyek zsúfolásig megteltek borozgató vagy kávét szürcsölgető vendégekkel. Nem sokat javított a hangulatunkon az a három Tik-tok huszár sem, akik a parti sétányon, az elemekkel dacolva, megtartották performance-ukat, ami inkább hasonlított egy szüreti szőlőtaposásra, mint táncra. Erre csak rátett egy lapáttal, amikor elsétáltunk az évtizedek óta bezárt Hotel Grande Bretagne előtt, ahol a híres Rocco és fivérei című filmet forgatták 1960-ban Alain Delonnal. A jobb napokat látott, ma lehangoló állapotban lévő épület betört ablakai, búsan meredtek a tó, szél korbácsolta vízére. De a kompkikötőtől a hegyoldalra felkúszó sikátorok, a rendbe hozott óvárosi házak és a karbantartott parkok mögött megbúvó nagyúri villák már mesés gazdagságról árulkodnak. A nap legsűrűbben elhangzott mondata minden bizonnyal az volt: milyen szép lehet ez napsütésben! 

Másnap reggel a szállásadónk azzal a nem túl örömteljes hírrel fogadott, hogy a heves esőzések miatt, beomlott egy alagút, ezért Varenna csak hatalmas kerülővel érhető el, így hát dobtuk a Villa Monasterót és a Castello di Veziót a parkjával együtt, sőt még a közeli Orrido di Bellano szűk szurdokában kiépített, vízeséshez vezető függőhidat is, pedig az tényleg érdekelt volna. Miután körülményessé vált északról körbeautózni az alpesi tavat, nagy bánatukra, nélkülöznie kellett a társaságunkat az 1600-ban épült Villa Carlottának és a Villa del Balbianellónak is, ami egy Star Wars epizódban és egy James Bond filmben is feltűnik. Helyette Como városában támasztottuk le az autót és tettünk egy körsétát. A kikötő és a tópart látványának élvezeti értékét csökkentette egy nagyban zajló építkezés és a süvítő szél, ezért a 18.  századi Dómba (Cattedrale di Santa Maria Assunta) húzódtunk felmelegedni, majd az üres utcákon átsétáltunk a Basilica di San Fedele freskóiban gyönyörködni. Az ornamentika behatóbb tanulmányozásában kissé zavarólag hatott, hogy éppen misét tartottak, ezért hamar továbbálltunk. (2023) forrás

---

Comoban jártunk. Születésnapom alkalmából a szerelmem befizetett egy hidroplánozásra. Nagyjából 20-25perc a vizen/levegőben töltött élmény, és “fent” átadja a pilóta, lehet mindenféle tapasztalat nélkül vezetni. Hülyeséget csinálni nyilván nem tudsz, mert bele tud nyúlni, de a hangulatot megkapod. Örök élmény volt, aki szeretne menni, az jelentkezzen be jó előre, mert több hét a várólista. A programot rossz idő esetén egyoldalúan lemondhatják. Kicsit hullámos volt a víz, az én köröm határeset volt, de szerencsére kivittek. Amúgy őket is meg lehet érteni, mert csak szétveri a gép alját.
A gépek amúgy átalakított Cessna 172-esek, megerősítve itt-ott pár merevítéssel. Nekem az I-GABU hívójelűhöz volt szerencsém, de van nekik vagy 6-8darab.
Végigcsorogtunk a felszállósávon észak-dél-észak irányban hullámtesztelési céllal, és végül észak felé szálltunk fel, majd kirepültünk a völgy irányában Tremezzoig. Lenno felett megfordultunk, volt egy touch&go, aztán Argegonál még egy touch&go, visszamentünk utazómagasságra, egy süllyedőkör Como felett, és nagyon messzire a kikötőnktől egy nyugodt öbölben landoltunk, ahol kb semmi hullám nem volt. Innen kb 8-10perc “taxizás” jött a vízen, és ki sem kötöttünk, egyből a kis traktor pótkocsijára álltunk. Kiszállni csak a hangárban lehetett😀 aznapra én voltam az utolsó. (2025)

---

Lombardia Olaszország egyik leggazdagabb és legszebb vidéke, ahol a hagyomány és a modernitás tökéletes harmóniában él egymás mellett. Szállásunk egy gyönyörű, festői városka közelében, Varesében volt, ami azóta is úgy él bennem, mint egy valódi reneszánsz ékszerdoboz. Az utcákat kastélyok, villák és virágzó parkok szegélyezik – mintha csak egy kosztümös film forgatására csöppentem volna. Másnap a Lago Maggiore környékét indultunk felfedezni: a mélykék tó vizét az Alpok hófödte csúcsai ölelik körbe, és ott, a parton állva, megértettem, miért is szerette annyira ezt a helyet Goethe, aki még a „Wilhelm Meister” lapjaira is felskiccelte a tó hangulatát.

A tó közepén emelkedő három kis sziget szépsége szinte mágnesként vonzza a látogatókat. Mi végül a nyugati parton lévő Isola di Gardát választottuk. Ültem a csónakban, a napsütés melegítette a szél fújta a sálamat, a vászonkalapomat kapkodta, a tó langyos vízpermettel frissítette az arcomat – mintha egy várúrnő érkezett volna meg rég nem látott birtokára. A márványkastély, ami a dózsepalota kicsinyített mása, csak fokozta ezt az álomszerű érzést.

Sajnos nem sokáig élvezhettem a pillanatot, mert az idő kegyetlen úr, és indulnunk kellett tovább Bellagióba, a festői hangulatú városba. A meredek utcákon minden kő és tégladarab a múlt történeteit suttogja, miközben a modern kávézók és családi panziók barátságos légkörrel várják a vendégeket. Az olasz kávé mindenhol finom, de amit ott, egy eldugott utcai kávézóban ittam, örökké velem marad.

Következő állomásunk a tó déli partján fekvő Como volt. A város középkori falain belül autómentes, békés világ fogadott minket, ahol mintha lelassult volna az idő. Az emberek ráérősen üldögéltek a teraszokon, és a város lassú lüktetése szinte azonnal átragadt ránk is. Egykor a kőfaragóiról és építészeiről híres város volt – legszebb alkotása a Santa Maria Maggiore-dóm, amely a történelem lenyomatát hordozza magán.

Manapság azonban Como már nemcsak a múltról szól – a sztárok is felfedezték maguknak ezt a földi paradicsomot. George Clooney és Donatella Versace neve fémjelzi a város új arcát. A tó partján áll egy rejtélyes, sötét hangulatú ház, ahol Alfred Hitchcock legendás filmjeit forgatta – és a ház ma is vonzza a filmes világ krémjét. A tó egyik legszebb kastélya a 18. századi Villa Carlotta, amely a reneszánsz stílusú kertjéről híres. Az öt kontinens egzotikus növényei és geometrikusra formált sövényei harmonikusan simulnak a villa klasszicista épületéhez, és az egész olyan, mintha egy időtlen mesébe csöppentünk volna. És talán pont ezért olyan felejthetetlen: mert a tó, a hegyek és a történelem együtt olyan varázst alkotnak, amit sehol máshol nem lehet megtalálni

Fotóegyveleg

Bergamo - v.j. fotói

Como - V. Jancsi fotója

Vissza az elejére

Kommentek