ÚTIKRITIKA.HU / Milánó

Milánó

Milánó dióhéjban | Tetszett & Nem tetszett | Vélemények | Szállásválasztás | Ajánlott szállodák | Közlekedés | Vendéglátás |Vásárlás||Közbiztonság&Kellemetlenségek|  Egyéb hasznos információk| Látnivalók | Kirándulások | Olvasmányos linkek | Fotóegyveleg

.

Ata fotója

Milánóban a dóm előtti téren, és magában a dómon belül is, a legaktívabbak a zsebtolvajok!

Milánó dióhéjban

Milánó légvonalban 789 kilométerre van Budapesttől, az átlagos repülési idő kb. 60 perc. A repülőtérről (Malpensa) átlagosan egy óra az út, amit megtehetünk vonattal vagy előre rendelt transzferrel is. Illetve a taxira vadászás is egy opció. Mindenképpen drága és bosszantó, de kikerülhetetlen. Autóval Budapestről Milánóban megállás nélkül kb. 10 óra alatt lehet eljutni 960 kilométeres távolságot vezetve. Olaszország második legnagyobb városa, 1,3 millió lakója van, a vonzáskörzettel együtt pedig, 3,1 millió (2024-es becslés).

Felületes felfedezéséhez is szükséges minimum két teljes nap. A 3 csillagos hotelek szobaárai egy éjszakára 90 és 130 euró között mozognak, a 4 csillagosok 130 és 200 euró között. Pizza 5 eurótól felfelé, tészták 7 eurótól felfelé, egy háromfogásos vacsora, itallal, két főre 70 euró körül vannak.

Havi átlag nettó fizetés (2024-ben): 1700 euró - (olasz átlag: 1570 euró)

A város neve az ókori kelták által alapított "Mediolanum" névből származik, amely a latin "medio" (középen) és "planum" (sík vagy mező) szavak kombinációjából ered. Ez a név arra utal, hogy a város egy síkság közepén helyezkedik el.

Az ország más régióiban élők jellemzően úgy gondolják, hogy a milánóiak kevésbé érzelmesek és kevésbé közvetlenek, mint ők. Ez a sztereotípia gyakran Milánó pörgős életritmusával és az észak-olasz nagyvárosi pökhendiséggel függ össze. Milánó a divat fővárosa, és ugyanakkor a milánóiakat gyakran rendkívül stílusosnak és divatosnak tartják.

Fő látnivalók és nevezetességek:

• A katedrális (Duomo)
• Leonardo da Vinci "Utolsó vacsora" falfestménye a Santa Marie delle Grazie-ben
• A Chiesa di San Maurizio al Monastero Maggiore templom
• A milánói opera (Teatro alla Scala)
• A Galleria Vittorio Emanuele II.
• A Brera nevű bohém negyed
• A Via della Spiga bevásárló utca
• A Piazza Mercanti
• A bolhapiac Navigli-ben
• A Via Monte Napoleone
• Quadrilatero d'Oro
• Via Durini
• Meccs a San Siro stadionban

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

1. Mozgalmas, dinamikus város sok szórakozási lehetőséggel és rengeteg kulturális látnivalóval
2. Nagyon stílusosan öltözöttek a nők és férfiak, az idősek is, érzékelni a hétköznapokban is, hogy ez a divat fővárosa
3. A régi villamos, a jó közösségi közlekedés
4. Sokféle történelmi kor lerakatai
5. A dóm - főleg kívülről - lenyűgöző
6. A fagylaltkínálat és az isteni pizzák, tésztafélék
7. Rengeteg vásárlási lehetőség, látványos kirakatok
8. A Galleria Vittorio Emanuele II - (amúgy itt ettem életem legfinomabb fagyiját a Savini-ben)
9. Belülről a Teatro alla Scala, aminél azért szebb a mi Operánk
10. A Milan-Roma focimeccs hangulata a San Siro-ban
11. A Brera nevű környék kulturális nyüzsgése

Nem tetszett

1. Hogy nem tudtuk megnézni az Utolsó vacsorát, mert oktondi módon elfelejtettünk hetekkel előtte belépést foglalni
2. A falfirkákkal elcsúfított házak
3. Elég nagy a központban a légszennyezettség
4. Néhány közbiztonsági szempontból kockázatosnak tűnő utca
5. A milánói emberek közül sok a sznob, nagyképűnek tűnő figura
6. Kaotikusnak érződő közúti közlekedés, a folytonos forgalmi zaj
7. Sok a teleszemetelt, konzerváltan piszkos utcarész, sok a kutyakaki
8. A főpályaudvar környéke
9. Olaszországi viszonyaltban magas árak
10. A város tele van zakatolással, nincs benne semmi nyugalom, elengedettség
11. A fiatal, csinos, egyedül utazó turista lány számíthat az utcai zaklatásra, beszólásokra

Vélemények

Tervben a Duomo di Milano volt, amire nem vettünk előre jegyet. Ezt mindenkinek ajánlom mert brutális sorok voltak és aznapra, de már másnapra se nagyon voltak jegyek.
Milánó annyira nem hozott minket lázba rengeteg turista annyira nincs meg az olasz érzés mint pl Veronában, de egyszer mindenképp érdemes elmenni, a Dóm miatt mindenképp. (k.d., 2022, május)

---

,, Milánó a repülőjáratok sűrűsége miatt tökéletes akár egynapos útra is. Vallási és művészeti központként látnivalóból akad bőven, de aki irtózik a múzeumoktól, egy-másfél nap alatt végig futhatja a főbb látványosságokat. Akár nyálcsorgatásra is kiváló program, lézengeni a városban, luxusvillákat bámulni, elsőosztályú olasz ruhamárka boltokban császkálni, cukorsokkot kapni a rengeteg cukrászdában, sőt minden utcában találunk egy rakás luxuskocsit, így olyan mintha egy ingyenes autókiállításon vennénk részt. (2019)" forrás

---

"Milánó nem tartozik a kedvenc városaim közé. Többször is jártam itt, de valahogy nem tudott igazán megfogni. Látnivaló van sok, de soha nem tudtam magam olyan jól érezni, mint más olasz városban. Firenze, Siena, Róma nekem többet jelent. Mindezek ellenére senkit sem beszélnék le arról, hogy ellátogassanak ide, hiszen azért van mit megnézni.

Természetesen a Dóm kihagyhatatlan, ez, az előtte található térrel maga Milánó szíve. Itt mindig nagy a tömeg, zajlik az élet, azonban készüljünk fel arra is, hogy tele van kellemetlen árussal. Maga a katedrális lenyűgöző, mindenképpen látni kell, bár szerintem, ha lehet ilyet mondani, kintről talán szebb. Közvetlen erről a térről nyílik a Galleria Vittorio Emanuele II, ami a világhírű divatmárkák fedett „sétánya”. Mint tudjuk, Milánó a világ divatfővárosa, így aki a divatért rajong, az itt igazán hazaért. A turisták folyamatosan fényképezik egymást a Prada, Armani, vagy Gucci kirakataival. Az árak pedig…határ a csillagos ég.

Kis sétával érhetjük el a milánói Scala épületét, ami, ha őszinte akarok lenni, nekem csalódás volt. Kívülről, olasz viszonylatban egy jellegtelen kis épület, egy kis téren, ne legyenek nagy elvárásaink vele kapcsolatban. Jó dolog viszont a villamosozás, régi, nosztalgikus kocsikkal járhatjuk körbe a belvárost fillérekért, ugyanis a tömegközlekedés nem drága és a belváros sem túl nagy. A Dómtól gyalogtávolságra található a Castello Sforzesco, ami gyakorlatilag a régi vár. Ide mindenképpen érdemes átsétálni, mert maga a hely szép, hangulatos és hatalmas zöld terület közepén fekszik, ha tehetjük, szánjunk rá pár órácskát. Milánó egyik fő attrakciója a foci, ezen belül is a San Siro. Nem vagyok egy oltári nagy focirajongó, de itt egy meccsre el kell menni. A hangulat leírhatatlan. Az olasz ultrák, fantasztikus előadást produkálnak. Már több száz méterre a stadiontól rengett a föld, amikor én mentem, el lehet képzelni, hogy mi volt magában a stadionban. Én egy Milan- Roma-t láttam, 2-2 lett, életem egyik legjobb sportélménye volt. A San Siro egy hatalmas betonbunker, otthont adva a Milan-nak és az Internationale-nak. Építészetileg inkább nagy, mint szép.

Én szeretem a piacokat, a legtöbb városban szakítok időt arra, hogy megkeressek egy helyi kis piacot. Milánóban sem tettem másként. A Wagner metrómegállónál van egy kis piac, ahova turisták nem nagyon keverednek el, mert eléggé kint van, viszont a helyiek annál többen. Az olasz piacoknak sajátos hangulata van, egy ilyenre mindenképpen el kell jutnia mindenkinek egyszer az életben. Nagyon szeretem az itt teljesen szokásos és hétköznapi kiabálást, hangoskodást, zsibongást, ahogy az olasz háziasszonyok vásárolnak alkudoznak. Nem utolsó sorban roppant jókat is lehet itt enni.

Amikor gyerekként először jártam olasz piacon Rómában, még itthon nagyban dúlt a szocializmus hiánygazdasága, így nekem már akkor lenyűgöző élmény volt látni a portékák sokaságát, a színeket, érezni az illatokat, itthon ez nagyon nem ilyen volt. Sokan itthon Magyarországon azt hitték akkoriban, hogy az olaszok megeszik a macskákat (ez azért ekkor nem volt már így), ezért amikor ezen a római piacon 10 év körüli fiúcskaként először láttam nyúzott nyulat (csak a hátsó lábán volt szőr), szentül meg voltam győződve arról, hogy az macska…

A közbiztonság nem rossz, de nem is mondanám kiemelkedően jónak. Sok a rossz arcú bevándorló és a zsebes ezért mindenhol ahol sok a turista, rengeteg rendőr is van. Persze ez nem ment fel az alól, hogy igenis legyünk elővigyázatosak és különösen figyeljünk az értékeinkre, ha olasz nagyvárosban járunk." (Gyuri)

---

"A város központja a Dóm, ami könnyű viszonyítási pont, ha eltévednénk. Ez a város szíve is, innen indulnak a város híres bevásárló utcái világhírű olasz és nemzetközi márkákkal, és olcsóbb boltok közül is lehet válogatni. A téren sétáló színesbőrűektől ne fogadjunk el semmit, a legjobb, ha figyelmen kívül hagyjuk őket, egy idő után feladják a követésünket. A dóm körüli étkezdék mindig tele vannak, a Mc Donald`s-ban is számoljunk nagy sorral, főleg ebédidőben. A dóm látogatása ingyenes, és mindenképp érdemes bemenni, lélegzetelállítóak a méretei. Fel lehet menni a kupolába is; a kilátó fizetős, cserébe nagyon szép panorámában gyönyörködhetünk.

A tömegközlekedés nagyon jó, hatékony még éjszaka is, viszont nagyon drága, ennek ellenére nem javaslom az autózást. Külön van felszíni és metrójegy, ha sokat utazunk, érdemesebb bérletet váltani (egy vonaljegy kb. 2,5 euró). A szuvenírnek való ételeket és borokat érdemes a szupermarketekben megvenni, a turistákra szakosodott boltok a normál árak többszörösét is elkérik. A dómtól távolodva az éttermek árai is csökkennek.

Az operaházhoz a Galleria Vittorio Emanuele II-n át vezet az út. A Scala épülete nem nagy szám, de itt továbbsétálva érünk a művészeti negyedbe, a Brera-ba, ahol sok-sok hangulatos kávézó és étterem várja a helyieket és a turistákat is. Természetesen a mediterrán nép késő estig kávézgat és mulatozik, a nyüzsgés nem áll le.

Furcsa lehet a külvárosi kínai negyed (a 14-es villamos vonalán), érdekes élmény, hogy sok helyen csak kínaiul van kiírva minden boltot, éttermet jelző névtábla." (M. Zsófi)

---

"Milánóban ugyan többször jártam már, de mindig csak egy rövid városnézés erejéig. Abban a pár órában kivétel nélkül remekül éreztem magam, de az, hogy a központon kívül nem látok mást a városból, valahogy nem hagyott bennem különösebb hiányérzetet. Csak azért, hogy lássam Milánót nem biztos, hogy odautaznék, de ha már a környéken jár az ember, akkor nem szabad kihagyni. Annak, aki Genova vagy a Francia Riviéra felé tart, érdemes egye kisebb kitérővel útba ejteni, de az észak-olasz tavak felfedezéséhez is remek kiindulópont lehet.

Egy rövid vizitbe is belefér a lényeg: a Dóm, - melynek a tetejére mindenképp érdemes felmenni -, a szomszédos, elegáns, fedett bevásárlóutca, a Galleria Vittorio Emanuelle és a Scala is. A környék utcáin az összes nagy tervező, divatcég márkaüzlete megtalálható. Érdemes beülni valahova egy pizzára vagy legalább egy cappuccinora és megfigyelni a helyiek kifinomult eleganciáját, stílusát, öltözetét.  (Gerda)

---

**Legjobban a Dóm tetszett, különösen az, hogy felsétáltunk a Dóm tetejére. Elgondolkodtató, hogy a több ezer szobrot hogyan faraghatták ki kézzel, és hogyan helyezték el őket oda. A fellépcsőzés egyáltalán nem fárasztó, mivel út közben meg lehet állni gyönyörködni a kilátásban, így nem feltétlenül éri meg dupla annyi pénzt kifizetni a liftért. Milánó városközpontjától távolodva még mindig találhatók elhanyagolt épületek és közterek, de ez sok nagyobb városban előfordul.

A városban sok a bevándorló, akik különböző portékákkal próbálják megcélozni a turistákat (például napszemüveg, karkötő, hűtőmágnes). Ez kissé idegesítő lehet, mert néhányan erőszakosan próbálják ránk tukmálni az áruikat. Milánó továbbra is drága város, még a közértekben is magasabbak az árak, mint máshol. Februárban voltam Milánóban, és meglepően jó idő volt, kb. 16 fok, napsütés, és a szállodában nyitott ablaknál aludtunk a kellemes idő miatt.

Az étkezés drága, egy egyszerű pizza vagy lasagne vacsorára kb. 10 euró, ennél olcsóbban meleg ételt nehéz találni. A kávé és a fagylalt viszont továbbra is kiváló, és árban sem drasztikus, kisebb helyeken 2-3 euróért lehet kapni egy lattét vagy fagylaltot. Egy kiváló helyet találtunk, a neve Biancolatte. Itt isteni fagylaltot, süteményeket, kézzel készített csokoládékat és egyéb finomságokat lehet kapni, elfogadható áron.

A hely nem teljesen a városközpontban van, de sétával kb. 15 perc alatt elérhető, és csak 2 metrómegálló a Dómtól. Milánó továbbra is a divat fővárosaként ismert, és rengeteg jó bolt található itt, az árak pedig hasonlóak, mint egy magyarországi plázában. A közbiztonsággal szerintem nincs gond, bár a Centrale vasútállomás környékén késő este még mindig találkozhatunk gyanús alakokkal, ami a nagy pályaudvarok sajátossága.

Késő este voltunk a kivilágított Castello Sforzesco környékén. Bár a kertje továbbra sincs kivilágítva, mi bemerészkedtünk, de vannak ott is fura figurák, így azt javaslom, hogy a kivilágítatlan helyeket kerüljük el. Szerencsére rengeteg étterem, bár és kávézó van nyitva késő estig, így a főbb sétálóutcákon bátran sétálgathatunk este is. Természetesen a zsebtolvajok továbbra is jelen vannak, különösen a Dóm környékén és a sétálóutcákon, ezért érdemes figyelni a táskánkra.

A San Siro stadion meglátogatása továbbra is remek programlehetőség a focirajongóknak. Az AC Milan múzeuma egyénileg megtekinthető, és vezetett túrák keretében a stadion és az öltözők is bejárhatók. A túrák német, angol és olasz nyelven érhetők el. (2024)

---

,, Nem igazán negatívum, de talán sokakat érhet egy kis csalódás: Milánó nem igazán olaszos város. Atmoszférája jobban hasonlít egy északabbra lévő európai városéhoz, semmint talján társaihoz. Hiányoznak a délolaszos kiabálások, és az északi óvárosok szűk utcáinak, szinte összeérő erkélyeinek látványát is hiába keressük. Milánó valahogy olyan nemzetközi lett. (2017)" forrás

Szállásválasztás

A főpályaudvartól délre lévő területeken koncentrálódik a legtöbb olcsó, avagy középkategóriás hotel. Ez bizony éppen Milánónak egy lestrapáltabb része, ahol az utcákon jócskán vannak nem bizalomgerjesztő, igaz nem is kifejezetten veszélyes figurák. Ez főleg sötétedés után okoz kellemetlen érzési a turistákban, dacára nnak, hogy az utcák jól megvilágítottak. Az olcsóbb hotelek is tiszták, biztonságosak. Mindig van a közelben metrómegálló. Milánó központjában vannak a drágább hotelek, köztük a luxus szintűek is. Aki autóval érkezik Milánóba, jobban teszi ha nem városközponti hotelt választ. Fontosabb, hogy a kijebb lévő hotelhez közel is legyen metróállomás, mert úgysem érdemes autóval próbálkozni Milánó felfedezésénél. Érdemes körültekintően válogatni.

,, Bizonyos szinten kompromisszumot kell kötnünk, ha spórolni akarunk a szállás áraival, vagy a belvárostól való távolsággal-, vagy a kényelemmel kapcsolatban meg kell húznunk a nadrágszíjat, ha nem akarunk aranyáron megszállni. Ez Milánó esetében pláne igaz, Európa egyik legdrágább városáról beszélünk, ugyanakkor még így is találhatunk olyan szálláshelyeket, amelyek egy kis megalkuvással nagyon jól funkcionálhatnak." forrás

---

,, A szállás árak igencsak borsosak a városban. A legjobb, amit tudok ajánlani, hogy egy a belvárostól messzebb eső szállodát válasszunk metró közelében. Így még akkor sem gond, hogy ha nagyon kiesik a szállás. Mi például a dómtértől számítva 9 km-re szálltunk meg egy metróvonal végállomásának a közelében, de még így is körülbelül 6-7 perc alatt beértünk a belvárosba." forrás

---

A belvárosban nagyon drága a szállás, így aki autóval érkezik, annak javasolt inkább valamelyik külvárosi részen megszállni. Hamar be lehet érni a központba, ahol egy nagyobb parkolóban vagy parkolóházban pár euróért ott hagyhatjuk a kocsit, amíg körbesétáljuk a látnivalókat." (Gerda)

Ajánlott szállodák

• 2 csillagos: Nizza, Antica Locanda Solferino
• 3 csillagos: Rafael, La Madoninna, Metró
• 4 csillagos: Manin (!), The Square Milano Duomo, Senato Hotel Milano, Una Hotel Cusani
• 5 csillagos: Armani Hotel Milano

Közlekedés

Általában elmondható, hogy tömegközlekedés jó Milánóban. Autót annak érdemes bérelnie, aki a városból kirándulásokat tervez.  Ha valaki kimondottan csak a látnivalókra megy rá, nyugodtan mehet a hop on hop off busszal. Érdemes jegyvételkor tájékozódni előre a menetrendekről, több vonala van és más a menetrend hétköznap és a hét végén. 

Érdemes kipróbálni a Piazza di Duomo metrólépcsőit. Ha működik, bárki zongorázhat a lépteivel.

,, Villamosozáshoz az ATM Milano Official Appot javasolnom beszerzésre. Az alkalmazáson keresztül vehetünk menetjegyeket, akár több főre is. 1,5 euró egy jegy, mellyel 90 percen át utazhatunk. (2019)" forrás

---

"Nagyon jó a közlekedés a reptérről a városba, transzferbuszok járnak kb. 20 percenként a Centrale vasútállomáshoz. Kb 10 eur/ retúr jegy áron lehet jegyet váltani. Rengeteg busztársaság van, a sofőrök bazáros módjára kiabálnak, hogy az ő buszukat válaszuk, de még a reptéren belül is megváltható a jegy, így elkerülhetjük ezt a tortúrát. Milánón belül is nagyon jó a tömegközlekedés, metróval szinte minden elérhető, de a villamos és a buszhálózat is nagyon jó. A jeggyel semmiképp nem érdemes bliccelni, mert a 3 nap alatt, míg ott voltam, 3 alkalommal is találkoztam ellenőrökkel a buszon és a villamoson is." (Szandra,

V. Jancsi fotója

,, Elég hamar találkoztunk az olaszokkal kapcsolatos egyik legsematikusabb sztereotípiával, a linkséggel-pontatlansággal. A Malpensa Expressnek nem sok köze volt a kiírt menetrendhez, és ez más beszámolók tanúsága szerint sem egyedi jelenség. A kalandok azonban a városba érve is folytatódtak: ugyan előző cikkünkben dicsértük a metróhálózatot, odáig azonban el kell jutni. Márpedig ha Milánó egyik fő csomópontján, a Cadorna metrómegállónál a jegykiadó automaták nem működnek, az információs (és jegyárusító) pult munkatársai nem beszélnek angolul, az jelentősen megnehezíti a metrózást.

De: Az egynapos túrák hatékonyságát kétségkívül elősegíti Milánó kiterjedt, sűrű és jól működő metróhálózata. A szerelvények gyors időközönként követik egymást, a csatlakozások is magától értetődőek és könnyen megtalálhatóak, és gyakorlatilag minden látnivaló könnyen elérhető valamelyik metróvonal segítségével. (2017)" forrás

---

,, Milánóban a közlekedés igazán egyszerű. A metróhálózat nagyon jól ki van építve így mindenhova eljutottunk, úgy hogy szinte csak metróra szálltunk fel. Az ára sem borsos: egy 48 órás limitálatlan jegy 8.25 euró, egy 24 órás 4.5 euró.  A metrók nagyon jó állapotban vannak, és sűrűn közlekednek napközben.

Ata fotója

Létezik egy másik megoldás is a közlekedésre: ez a Milan City Pass. Lehet, hogy valaki úgy gondolja, hogy megéri megvenni, de mi osztottunk szoroztunk, és a napijegyek mellett döntöttünk, mert ár-érték arányban nem adott annyi pluszt a kártya.

Ha repülővel látogatunk oda, bele kell számolni a transzfer árat is mert közeli reptéren nem állnak meg gépek, így egy 5 euró egyirányú transzfer busz jegyben is gondolkodni kell a kiadások között. (2017)" forrás

Villamos

Milánóban a villamosközlekedés igen fejlett és a város számos pontjára eljutunk villamossal. A villamoshálózat számos vonalat és járatot foglal magába, és a város minden fontos pontján megtalálhatóak a megállók. A jegyeket a villamosokon is meg lehet venni, de a legjobb, ha már előre beszerezzük őket, hogy időt takarítsunk meg. A jegyek beszerzésére számos lehetőség van:

Jegyautomaták: A város számos pontján találhatunk jegyautomatákat, ahol készpénzzel vagy bankkártyával vásárolhatunk jegyet.

Tabakboltok: A jegyeket a városban található dohányboltokban is megvásárolhatjuk.

Online: A jegyeket online is megvásárolhatjuk a városi közlekedési cég, az ATM hivatalos oldalán.

A jegyek ára 2 euró (2024), de kaphatóak 24 órás, 48 órás, 72 órás és hét napos bérletek is. Az ATM hivatalos oldalán a járatok menetrendje és térképe is megtalálható, ami nagy segítséget jelenthet a látogatók számára.

Ata fotói

Taxi

Általában az alapdíj 7 euró, majd az ár kilométerenkénti díját (2 EUR) is hozzá kell adni. Az árak változhatnak a borsosabb parkolási díjak és az esetleges dugók miatt is.

Ha taxival szeretnénk utazni Milánóban, érdemes előzetesen tájékozódni az árakról és az adott taxi vállalatokról, és lehetőleg csak hivatalos taxikat válasszunk, amelyeknek az autóin jól látható a cégnév és a telefonszám. A legjobb azonban, ha előre megszervezzük a szállítást, például egy alkalmazás segítségével, hogy elkerüljük az esetleges meglepetéseket.

n.m. fotója

Autóval

Milánóban általában nehéz parkolóhelyet találni, különösen a belvárosban és a turisztikai látványosságok közelében. A parkolóhelyek száma korlátozott, és a forgalom és a parkolási szabályok szigorúak, ami azt jelenti, hogy könnyen lehet bírságot kapni, ha nem tartjuk be az előírásokat.

A városban vannak parkolóházak és parkolózónák, amelyek díjfizetési rendszere különböző lehet, a parkolóautomatáktól az előre fizetős rendszerekig. Az árak változóak lehetnek attól függően, hogy hol parkolunk és mennyi ideig.

Ha lehetőségünk van rá, érdemes inkább a tömegközlekedést használni, vagy akár a kerékpározást, hogy elkerüljük a parkolási problémákat és az esetleges bírságokat.

Parkoló: Molino Dorino Parkoló, M1 metróvonalon. A parkolás itt 5 óra hosszára 2€ volt.
A metró a parkolóház mellett található, ahol tudunk venni jegyet (90 perc - 2,20€), majd értelem szerűen érvényesítjük belépés előtt. Sesto 1° Maggio FS irányba indulunk, majd 14 megálló után Duomo megállónál ha kiszállunk érkezünk meg a dóm térre, innen mi mindent gyalogosan fedeztünk fel, vagyis inkább csak barangoltunk a városban.

Ata fotója

Vendéglátás

2024: Egy középkategóriájú étteremben két fő részére háromfogásos étkezés kb. 80 euróba kerül.

Az éttermekben főételt nem nagyon lehet 20 € alatt találni, és a legtöbb esetben egy 3-4 €-s coperto (kiszolgálási díj) is felszámolásra kerül. Lehet persze 4 €- ért is pizzát kapni, de a helyiek elmondása szerint, ne akarjuk tudni, hogy az miből készül.

A belvárosban (hasonlóan más városokhoz) drágább az étkezés, de mi a szállásunk melletti pizzériában 7 és 8 euróért olyan isteni pizzát ettünk....még mindig számban az íze...és nem mellesleg iszonyat jó fej vendéglátók voltak. A boltban az árak ugyanolyanok mint itthon. Fagyit 2-3 euróért ettek a fiúk, ez jó 3 adagos itthoni fagyinak felelt meg. Isteni volt, bárhol is ettek, az itthoniak meg sem közelítik. Kávé is 1-2,5 euróért volt. (2023)

---

Első állomásunk egy csodálatos kávézó a EL&N Gae Aulenti volt, nagyon látványos egy hely, ezután elmentünk egy fantasztikus étterembe, a La Gioia-ba, ezt a helyet semmiképp nem szabad kihagyni ha itt jártok, és a (Bigoli tészta Pecorino Romano sajttal, kötelező megkóstolni) a helyre előre asztalt kell foglalni. (2024)

A "milánói makaróni" (olaszul: "risotto alla milanese") híres étek magában Milánóbban is, azonban ez egy rizses étel, nem pedig makaróni. A tradicionális milánói risotto különlegessége, hogy sáfránnyal készül, amely adja a karakterisztikus sárga színét és ízét. Tehát nem a makaróni, hanem a risotto a jellegzetes milánói étel. Azonban Milánóban rengeteg étterem és kávézó található, ahol kaphatóak friss, házi készítésű tésztaételek, mint például a tagliatelle, a lasagne vagy a ravioli, amelyeket érdemes kipróbálni, ha valaki szereti az olasz konyhát.

A messzemenően nem diétás Cassoeula - m.g. fotója

Evés

"Van Milánóban egy pékség,(Panzerotti Luini, Via Santa Radegonda) ahol isteni finom fánkot, lángost és mindenféle sajttal, sonkával töltött egyebeket lehet kapni. Mindig hatalmas sorok kígyóznak az üzlet előtt, de nem kell sokat várni, nagyon gyorsan megy, és nem is drága!" forrás

---

,, Ugyan nincs a vélemények alapján a top30 között a Luini, mégis Milánó egyik legkultikusabb helyéről beszélünk, amely ugyan konkrétan nem étterem, de hatalmas kínálatával a párját ritkítja. A Luini pékség nem csak tradicionális kínálata miatt, de árai okán is kiemelkedő, gyakorlatilag 3-4 euróból is jól tud lakni az ember, mindezt konkrétan a belváros közepén. Ugyanakkor az olcsó kínálatnak és a kifejezetten jó minőségnek ára van: sokszor hosszú sorokat kell végigállnunk, hogy mi is részesei legyünk a Luini legendájának, azonban az isteni panzerotti megéri a sorban állást.

Mivel Olaszországban járunk, nem mehetünk el szó nélkül a nagyszerű pizzériák mellett sem: az olcsó étkezdék között a 3., a milánói éttermek között pedig 8. helyet foglal el a Piz nevű trattoria, amely klasszikus kemencében sült pizzát kínál, és egyáltalán nem áll be a gyakori turista csapdák sorába. Az átlag fogások 10 euró körül mozognak, ez főleg annak tudatában kiemelkedő, hogy a Luinihoz hasonlóan ehhez az étteremhez is elég 5-10 percet gyalogolnunk a Dómtól.

Az olcsó étkezdék listáját a Verace nevű gasztropub vezeti. Az étterem, amely egyébként házhoz szállítást is vállal, 1500-2000 forintos fogásokkal dolgozik, kínálatában nyilván megtalálható a pizza, de emellett klasszikus olasz péksüteményeket és szendvicseket is kaphatunk itt, valamint jó minőségű kávé is kapható. Egyetlen komolyabb hátránya, hogy nem konkrétan a belvárosban található, azonban a Corso Buenos Airesen, azaz Milánó egyik legnagyobb bevásárló utcáján fekszik, szóval aki vásárlási szándékkal érkezik Lombardia központjába, annak a Verace kiemelkedő választás lehet. (2017)" forrás

Osso buco (lyukas csont), de a lényeg nem ami belül van, hanem a rajta lévő húscafatok - n. fotója

,, Sok negatívumot is el lehet mondani Milánóval és Olaszországgal kapcsolatban – következő cikkünkben ezt meg is tesszük –, az azonban biztos, hogy konyhájuk és általában a gasztronómiájuk emlékezetes marad. A tartalmas egynapos túra egyik legemlékezetesebb pillanata az volt, amikor megérkezésünk után nem sokkal már a Dóm mellett szürcsöltünk egy klasszikus olasz presszókávét. A belváros számos kis éttermének egyikében elfogyasztott olasz pizza sem okozott csalódást. Édesszájúaknak pedig igazi Kánaán lehet Milánó: mi speciel a napot végigfagyizva, több különböző prémium cukrászdát és eldugott fagylaltozót kipróbálva sem fogtunk ki egyetlen gyengébbet sem...(2017)" forrás

---

,, Az utcai hotdogárus helyett szépen átcaplattam a Galleria Vittorio Emanuele II-be (magamban aranyplázának neveztem el), és kilenc euróért olyan étteremben faltam pizza margheritát egy Gucci meg egy Louis Vuitton üzlettel szemben, ahol a pincér a valagam alá tolta a széket. A hamisítatlan paradicsomszószra olvadt sajt néha kilógott a számból, amíg a tőlem néhány méterre álmélkodó, rohanó, vásárolgató tömeget figyeltem. A végén kiderült, hogy borravalóval nem gatyáznak, a tízesből automatikusan visszaadnak egyet. (2014)" forrás

Magyaroknak nem valami különlegesség, de ez mégis csak a Cotoletta Milanese - e.m. fotója

,, Az olcsó étkezdék listáját a Verace nevű gasztropub vezeti. Az étterem, amely egyébként házhoz szállítást is vállal, 1500-2000 forintos fogásokkal dolgozik, kínálatában nyilván megtalálható a pizza, de emellett klasszikus olasz péksüteményeket és szendvicseket is kaphatunk itt, valamint jó minőségű kávé is kapható. Egyetlen komolyabb hátránya, hogy nem konkrétan a belvárosban található, azonban a Corso Buenos Airesen, azaz Milánó egyik legnagyobb bevásárló utcáján fekszik, szóval aki vásárlási szándékkal érkezik Lombardia központjába, annak a Verace kiemelkedő választás lehet." forrás

---

,, A vacsorához nem árt alaposan körülnézni. Nyilvánvalóan a legtöbb étterem felső kategóriás, ami olcsóbb, az gyakorlatilag alacsony minőségű street food. Sikerült egy szuper tésztázót találni, a Pasta d'Autorét. Helyben készült olasz tészták minden variációban, kiváló borok és az árak is elfogadhatóak. (2019)" forrás

.

Risotto alla milanese - g.t. fotója

Tiramisu (A tiramisù kifejezés azt jelenti, hogy “dobj fel!” Ez a tiramisùban lévő kávé és kakaó koffeintartalmára és annak energetizáló hatására utal.) - sz. a. fotója

Fagyizás

Az estét sétával folytattuk Porta Ticinese felé, ahol megcsodáltuk a San Lorenzo templomot és előtte a híres oszlopsort, a Colonnát. Ez a hangulatos tér a régi római kori oszlopokkal igazán különleges atmoszférát nyújt. A sarkon található az egyik legjobb olasz fagyizó, a Grom. Híresek arról, hogy semmilyen mesterséges ízesítőt és színező anyagot nem használnak, minden szigorúan természetes és csakis magas minőségű alapanyagból készül. Kicsit drága (kb. 3 euró), de nagyon finom! Azért mondom, hogy csak kicsit, mert van egy másik fincsi fagyi a Dóm téren, a Cioccolat Taliani. Ugyanaz a minőség, de itt már 3,50 euró egy gombóc. (2024)

Szórakozás

Úgy terveztük, hogy az estét a Naviglinél töltjük, ahol az olasz fiatalok kedvenc szórakozóhelyei találhatók. A csatorna mentén egymás után sorakoznak a bárok, teraszos kiülőkkel, mindegyik tele fiatalokkal. Sokan lazán ücsörögnek a köveken, zenélnek, és az egész környék zsong a nyüzsgéstől. A bárokban este 6-tól Happy Hour van, ami azt jelenti, hogy egy pohár ital (kb. 10-12 euró) mellé svédasztalos formában kínálnak mediterrán finomságokat, nassolni valókat, sőt tésztákat és süteményeket is. Minden bárban más-más a kínálat, a sós mogyorótól az almás pitéig, így érdemes több helyet is kipróbálni! A csúcs a fésűkagylóban tálalt tenger gyümölcsei voltak. Találtunk egy szimpatikus helyet, ahol heten hétféle koktélt ittunk, mindent megkóstoltunk, és a legjobb tésztákból repetáztunk. (2024)

Navigli - v.k. fotója

Vásárlás

,, A pizzán, fagyin (valamint talán a boron és focin) kívül a divat az egyik első kifejezés, ami az olaszokról és különösen Milánóról az eszünkbe juthat. Ugyan mélyen a zsebébe kell nyúlnia annak, aki Milánóban szeretné feltölteni a ruhásszekrényét, nézni azért szabad: és nem is feltétlenül csak a több mint 150 éves Galleria Vittorio Emanuele II. kirakatait érdemes megfigyelni, de a helyi lakosok ruházatát is. Mintha ebben a városban mindenkinek (vagy legalábbis majdnem mindenkinek) különleges érzéke lenne a divathoz, az elegáns öltözködéshez… (2017)" forrás

---

Milánó mégiscsak a divat fővárosa, így a bevásárlással kapcsolatos élmények kihagyhatatlanok. Az egyik legelegánsabb utcának tartják a Via Monte Napoleonét, ahol valóban számos luxusmárka talált otthonra. Az utca végén, a hasonló nevű metrómegálló mellett található az Armani Kávéház. Az árak egyébként a milánói átlagot tükrözik: egy kávé kb. 4 euró, egy Martini pedig 7-8 euró körül mozog.

Kedd és péntek a piaci nap Milánóban. Mi kedden a Via Fauché teljes hosszán végighúzódó kirakodásra mentünk ki. Itt mindent lehet találni: gyümölcsök, zöldségek, sok-sok articsóka, amit ott helyben akár meg is pucolnak nekünk, különféle tengeri élőlények, pékségek, cukorkaárusok, szőrme- és bőrárusok, és persze rengeteg régiségkereskedő.

A Dóm tértől a Porta Ticinese felé a Via Torino vezet, ami az egyik legjelentősebb bevásárlóutca a városban. Nem annyira elegáns, mint a Via Monte Napoleone, de itt sokkal könnyebben találunk megfizethető kincseket, különösen a februári leárazások idején.**

Mercato di Viale Papiniano, egy népszerű, szabadtéri piac - h.r. fotója

,, Igyekeztem a lehető legnagyobb természetességgel bemenni a legnagyobb divatmárkák boltjaiba, felpróbálni néhány egyévnyi minimálbérbe kerülő napszemüveget, megtapogatni a táskákat, a ruhaanyagokat… Talán Dioréknál találtam egy olyan osztályt, ahol már árcédulák sem voltak, noha addig még kihagyhatatlan akcióval is találkoztam: 6 995 € helyett csupán 6 495-be került egy tárca méretű tatyócska. Hamar világossá vált, hogy az ilyen boltok egyik alapszabálya, hogy fotózni nem lehet. Ezért a Galleriával szomszédos korzóról nyíló La Rinascente illatszer-kánaánjába lépve már tudtam: okosan, gyorsan és észrevétlenül kell az ilyesmit intéznem.

Fejkendős arab nők, afrikai csokibabák, hadarva mutogató ázsiaiak és porontyukat szorító olasz családanyák tolongtak a luxusparfümök és sminktermékek között. Az egyenruhás, egyensminkes és egyenmosolyú kiszolgálók – bár jócskán derogálna nekik ez a szó – mindenkire lelkesen fújkáltak meg pingáltak, hogy mindenki el tudja dönteni, melyik kompozíciót vagy árnyalatot válassza. Esetleg mindet, ha éppen kedve szottyan. A kosár helyett elvehető, hosszúkás bevásárlószatyorban ugyanis elfér vagy száz rúzs, körömlakk, szemceruza, blabla. Mozgólépcső visz az emeletre, az elsőre, a másodikra, a harmadikra… Armani, Ralph Lauren, Dolce & Gabbana, Valentino, Loboutin, Manolo Blanhik. A kifutók életre kelnek, s modell lesz rajtuk mindenki. Selyemsál már van ötszázért. Euróban, tetszenek érteni. " forrás

---

,, Elmetróztunk az "Arany négyszöghöz". A négy utca (Via Montenapoleone, Via Sant'Andrea, Via Monzani, Via della Spiga) által határolt terület Milánó divat mekkája. Itt rengeteg elegáns és drága üzlet, divatház található, a tehetősebbek luxusautókkal járnak ide vásárolni. Az árakról annyit, hogy a Dolce&Gabbana kirakatban láttunk egy táskát 13.500 euróért (kb. 4.160.000 Ft). Egyébként tényleg szép és egyedi dolgokat árulnak ott, nem lett volna gond a válogatással. (2018)" forrás

Közbiztonság&Kellemetlenségek

Milánó közbiztonsága összességében nem rossz. De:

A fő turisztikai nevezetességek (pl.Uffizi, dóm) tájékán és a metróállomásokon ténykednek a leginkább a zsebtolvajok. Az éttermi és kávézói teraszokon ne üljünk a szélekre és főleg ne rakjuk könnyen elemelhető helyre a válltáskát.

A zsebeseknél jóval aktívabbak a pitiáner csalók. Ha valamilyen petició aláírására kérnek minket, akkor gyorsan lépjünk tovább, mert a figyelem elterelésére hajtanak a tolvajok. Bármit ,,ingyen" ajánlanak fel, ott valami bűzlik!

Ami jó hír: a rendőrség nagyon is ismeri a csalások, tolvajlások jellemző módszereit és az erős jelenlétével próbálja a bűnözőket elrettenteni.

A másik jó hír: Milánóban nem történnek rablások. Autólopások viszont vannak.

Rizikós környékek sötétedés után: A Loreto-hoz közeli környékek, Porto Mare és a Központi pályaudvar. 

A Navagli nevű bulis környék még szóló utazónak sem veszélyes, de mellékutcákban ne mászkáljunk éjszaka.

A taxisok egy része feledékeny a taxióra beindítása tekintetében.

Hétköznap kedden voltunk kocsival, a Molino Dorino fizetős parkolóban álltunk meg. Visszatérve a kocsihoz láttuk, hogy az üveget betörték, mindent elvittek. A parkolóház alkalmazottjai még arra sem vették a fáradtságot hogy kijöjjenek a helyükről nemhogy a rendőröket hívják. A segélyhívó elküldött egy rendőrőrsre, de az már zárva volt, úgyhogy egy másikhoz irányítottak Milánóban, esőben, betört ablakkal. Jegyzőkönyvet magadnak kitöltheted, ez a rendőrségi intézkedés. (2024)

---

,, A várfal mentén elindulunk megkeresni a bejáratot, amikor egy feketebőrű alak lépett oda hozzánk. Pontosan tudtam, mit akar.
- „My friend! My friend! Do you want one?” – szólt széles, megjátszott mosollyal, hogy a hófehér fogai csak úgy világítottak, miközben néhány színes, cérnából készült karkötőt tartott elénk. Itt azonban ne egy szép kézműves portékát képzeljen el senki, hanem konkrétan 2-3 cérnaszálat körbekötve. Ha érdeklődést mutatsz, onnantól le nem vakarod őket, rád akaszkodnak, mint egy pióca és nem hagynak békén, amíg nem veszel tőlük valamit. Sőt, rövid távon még akár követnek is, szólongatnak, hátha meggondolod magad. Ez a jobbik eset. Rosszabbul jársz, ha többen vannak egyszerre, és nemes egyszerűséggel körbeállnak és kizsarolják, hogy irreális pénzért (20-30 euróért) vedd meg ezeket a filléres vacakokat.

Én anno a Duomó előtti téren jártam úgy, hogy egy indiai kinézetű, kedvesnek tűnő bácsika egy marék búzamagot nyomott a kezembe, hogy azzal a kezemből etethetem a retkes galambokat. Mire feleszméltem, egy csapatnyi galamb startolt rá a kezemből potyogó magokra. Miután eldobtam a maradékot búzaszemet, épp köszöntem volna meg a bácsinak a gesztust, amikor egyszeriben eltűnt az arcáról a mosoly, s mint egy kegyetlen maffiavezér felszólított, hogy azon nyomban fizessek a magokért, ez neki pénzbe került, s meg kell térítenem a veszteségét.

A helyzet abszurditása akkor fordult komolyra, amikor egyből megjelent mellette a szekrény termetű, dzsungelharcos testfelépítésű társa, akivel ketten együtt már összesen 20 eurót követeltek ezért a pár szem magért cserébe. Bár a lelkem mélyén háromszor összetojtam magam, igyekeztem magabiztosan fellépni ellenük és nem hagyni megfélemlíteni magam. Végül összesen kb. két eurónyi apróm bánta a történetet. Láthatóan elégedetlenek voltak a zsákmánnyal, az egyikük még utánam indult, amikor aztán faképnél hagytam őket, de végül feladta. Távolodva még hallottam, ahogy hosszasan szitkozódnak utánam…(2016)" forrás

f.m. fotója

,, Jó, persze, alapesetben ez a mi hibánk is, elvégre miért nem készültünk euróval? De ha már úgy alakult az életünk, hogy kizárólag dollár volt nálunk készpénzben, azért joggal remélhettük, hogy, ha nem is a Budapesten szokott, de azért nem vállalhatatlanul drága áron válthatjuk át a világ egyik legelterjedtebb valutáját a másikra. Tévedtünk. A hivatalos pénzváltók nemcsak hogy elképesztően kedvezőtlen árfolyamokkal dolgoznak, még tíz százalékot is elemelnek jutalék címén. (2017)" forrás

---

„Hey, Angelina! I’m Brad Pitt!” – kiáltott felém egy fehérre mázolt képű, csigás parókát viselő, pufók itáliai. Mivel a napszemüvegemmel bajlódtam éppen, amihez egy három milliméteres csavarra kellett koncentrálnom, nem tudtam előre kitérni. Már vonszolt is a csuklómnál fogva a társához, aki Leonardo DiCaprióként mutatkozott be. Én meg a nyílt lapok híveként kapásból rávágtam, hogy bocs, de nincs nálam pénz. Ettől szemmel láthatóan alábbhagyott a lelkesedésük, de aranyfogukat rám villantva mosolyogtak még egy kicsit. " forrás

Egyéb hasznos információk

A népszerű Hop on hop off itt is működik. 

1. ,, Mindenki lelkesen próbált angolul kommunikálni, csak sokan nem tudtak. Ami azért legalábbis érdekes mondjuk a Dóm információs irodájában. Kellemes tapasztalat ugyanakkor, hogy az éttermekben, fagyizókban nem ütköztünk ilyen kellemetlenségekbe. (2017)" forrás

Látnivalók

Jegyvétel és programok.

Milánó látnivalóiról külön aloldal épül itt.

Kirándulások a közelben

Certosa di Pavia kolostor

A Certosa di Pavia egy lenyűgöző kolostor és templomkomplexum Milánótól délre, Pavia közelében. A Visconti család megbízásából épült 1396-ban, eredetileg sírhelyként szolgálva. Az épület gótikus és reneszánsz stílusok egyedülálló keveréke, gazdag díszítéssel és freskókkal. A kolostor homlokzata különösen látványos, részletes faragásokkal és szobrokkal. Az épületegyüttesben számos kápolna található, amelyek tele vannak művészeti remekművekkel. A kolostorban évszázadokon keresztül karthauzi szerzetesek éltek, akik szigorú életmódjukról voltak híresek. A kolostor ma is működő vallási központ és népszerű turistalátványosság. A látogatók megcsodálhatják a gyönyörű kerteket és a csendes belső udvarokat is. A Certosa di Pavia kulturális és történelmi jelentősége miatt az UNESCO világörökségi helyszínként való elismerését is fontolóra vették.

Monza

Monza város van közel Milánóhoz (16 km). Híres a Forma-1-es Olasz Nagydíj helyszínéről, az Autodromo Nazionale Monza versenypályáról, de egyébként is érdemes meglátogatni, mert számos történelmi és kulturális látnivalóval rendelkezik.

Monza városközpontjában található a neoromán stílusú Dóm, amely a város egyik jelképe. A dóm körül számos étterem, kávézó és bolt található. A közeli Arengario-toronyból pedig gyönyörű kilátás nyílik a városra.

Monza egy másik nevezetessége a híres parkja, a Villa Reale, amely a 18. században épült és számos történelmi épületet tartalmaz, valamint gyönyörű kertekkel rendelkezik.

Monza továbbá otthont ad a Teatro degli Arcimboldi nevű híres operaháznak is, ahol számos operaelőadást rendeznek.

Crema

Crema egy bájos kisváros a Lombardia régióban, Cremona megyében. Gazdag történelmével és lenyűgöző építészeti örökségével a város ideális úti cél azok számára, akik szeretnének elmerülni az olasz kultúrában és történelemben. A város központjában található a Piazza del Duomo, ahol a 14. századi katedrális, a Santa Maria Assunta emelkedik. Ez a román stílusú templom gyönyörű freskóival és impozáns harangtornyával vonzza a látogatókat.

A katedrális mellett található a városháza, a Palazzo Comunale, amely a reneszánsz építészet egyik kiemelkedő példája. Crema utcáin sétálva számos régi palotát és villát lehet felfedezni, amelyek a város gazdag múltjáról tanúskodnak. Az egyik legérdekesebb épület a Palazzo Benzoni, amely ma múzeumként működik, bemutatva a város történelmét és művészeti kincseit.

Crema híres a helyi gasztronómiájáról is, különösen a tortelli cremaschi nevű tésztáról, amelyet édes-savanyú töltelékkel készítenek. A városban számos kávézó és étterem kínálja ezt a különleges fogást. Crema népszerűségét növelte a "Szólíts a neveden" című film (2017) is, amelynek jelentős részeit itt forgatták. A film rajongói gyakran keresik fel a várost, hogy bejárják a híres forgatási helyszíneket.

A városban rendezett kulturális események, mint például a zenei fesztiválok és kiállítások, szintén vonzóvá teszik Crema-t a látogatók számára. Crema ideális kiindulópont a Lombardia régió felfedezéséhez, könnyen elérhető Milánóból és a környező városokból. A csendes utcák és a barátságos helyiek miatt a város kellemes hely a pihenésre és a valódi olasz életérzés megtapasztalására.

Olvasmányos linkek

"A párom élt és dolgozott itt, és ennek megfelelően nagyon utálja ezt a helyet, és felkészített rá, hogy mennyire borzasztó lesz, mert itt sosem látni az eget, mert mennyire drága itt minden, és mert az emberek a metrón olyanok, mint a zombik. Magyarán azért, mert ez egy nagyváros. Ha itt kellene élnem, akkor lehet, hogy én sem találnám élhetőnek, de a turistaként itt töltött 4 nap alatt csupa kellemes élményben volt részem.

Ahhoz lusták voltunk, hogy minden "kötelező" látnivalónál csináljunk képeket, így nem fényképezkedtem a Castellónál vagy Napóleon diadalívénél, viszont pózoltam egy másik, egy noname diadalívnél. A milánói dómot, amely a világ 4. legnagyobb székesegyházának számít, persze én sem hagytam ki. A fehér márványból készült gótikus és reneszánsz elemeket ötvöző épület lenyűgöző a számos tornyával és szobrával.

A dómhoz közel található a Galleria Vittorio Emanuele II. Elegáns üzletek, mint a Gucci vagy a Louis Vuitton, és felsőkategóriás éttermek találhatók itt - de még McDonald's is, a hagyományos piros-sárga helyett a helyhez illő elegáns arany-fekete dizájnnal. A bevásárlóárkádot a milánóiak "Milánó szalonjának" (il Salotto di Milano) hívják, amelynek az elegáns mozaikpadlójához egy legendát is szőttek. A galéria közepén, ott, ahol állok, egy bika látható a padlón. A hagyomány szerint a rá kell állni a bika legnemesebbik szervére, és háromszor meg kell fordulni a sarkunkon, ez állítólag szerencsét hoz. Én is követtem a hagyományt, most csak a szerencsémre várok. " forrás

---

A gigantikus Milánó kezdetben valószínűleg sokkolóan hat mindenkire. Ez velem sem történt másként. Siker, pénz, csillogás, röviden ennyivel lehetne összefoglalni Milánó lényegét. Milánó egy nyüzsgő metropolisz, a divat fővárosa. Töredelmesen bevallom, kezdetben csöppet sem kápráztatott el ez a város. A reptérről befelé jövet meghökkentően sok szürke, semmitmondó épület fogadott. Kétségtelen, hogy a bankvilág, az ipar és a divat központjának számító Milánó inkább sikeres, mint vonzó város. A Milánói Dóm sorsa erősen emlékeztet a mi parlamentünk mindig felállványozott állapotára, hiszen nagyjából húsz éve szünet nélkül szépítgetik. Ám ez nagyon dicséretes: a világ egyik legnagyobb gótikus katedrálisa még így, elkendőzött homlokzatával is elkápráztat mindenkit.

Tudják, én Milánóig abban a tudatban éltem, hogy az itáliaiak alapvetően kedélyesek. De itt, ebben a zakatoló metropoliszban valamiféle komorságot véltem felfedezni az emberek arcán. Tény, hogy az olasz ipar fellegvárára sokkal inkább a kézzelfogható valóság, mint az álmodozás a jellemző. Milánó olyan, mintha eszeveszetten rohanna valahová. Lombardia tartomány fővárosában valamivel több, mint másfél millióan élnek. Hivatalos nyelv az olasz, ám szinte mindenki ért és beszél angolul. Éghajlata kontinentális, az Alpok közelsége miatt Milánó levegője párás, és az eső sem ritka errefelé.

---

"Ha már kipipálták Milánó kötelező látnivalóit: a Duomo-t vagy a II. Emánuel Galériát, akkor érdemes egy kicsit letérni a turisták által vastagon kitaposott ösvényről. Az útikönyvek ritkán említik látványosságként a Centrale pályaudvart, pedig az tekintélyt parancsoló méretei, és egyszerű klasszicizáló szépsége miatt is lenyűgöző. Az épület annak idején ideológia célokat is szolgált, nagyságával a birodalmi babérokra törekvő fasiszta rendszer erejét akarták fitogtatni. Közvetlenül a központi pályaudvar mellett található a modern építészet egyik ma már klasszikusnak számító darabja: a Pirelli-torony. A gumigyáros számára épült 32 emeletes toronyház kitűnő bizonyíték arra, hogy egy modern felhőkarcoló lehet egyszerű és mégsem banális. Az épületet nemrégiben felújították ugyanis 2002-ben, bő fél évvel a szeptember 11-i tragikus események után, a toronynak ütközött egy kis repülőgép. Először itt is mindenki terrorcselekményre gyanakodott, később azonban kiderült, hogy egy szerencsétlen balesetről volt szó, amiben egyébként a pilóta és két utasa sajnos életüket vesztették.

A város legkülönösebb, máig is sokat vitatott, egyszerre gyűlölt és szeretett épülete azonban a Torre Velasca. Az 1957-ben átadott épület egy középkori erőd utánérzése. A torony a felső lakószinteknél kiszélesedik. Az alátámasztás a tervezők szándéka szerint egy inverz válasz a közeli Dumo oldaltámasztékaira. Sajnos, csak az épület földszintje áll nyitva a látogatók előtt. Pedig a környező házaknál jóval magasabb Torre Velasca felső emeleteiről a kilátás minden bizonnyal csodás lehet.

Milánó nem csak a divat, de a formatervezés egyik fővárosa is. Furcsa módon azonban egészen a közelmúltig mégsem volt olyan múzeuma, ami az olasz tervezők munkásságát mutatná be. A helyzet egy fél évvel ezelőtt szerencsére megváltozott…. Egy látogatás a Triennale di Milano immáron állandó kiállításán az egyik legszuperebb lehetséges program a városban.

A divat fővárosában bizony nehéz ellenállni a kirakatok csábításának, annak, hogy mit és mennyiért vásároljunk csak két dolog szabhat határt, a pénztárcánk vagy a józan eszünk. Sokaknál azonban, ezek egyike sem korlátozó tényező.

Az olaszok minden olyan iparágban az élen járnak, ahol az esztétikum döntő vagy fontos szerepet játszik. A lakberendezés az olasz tervezők egyik fontos terepe. Így az sem véletlen, hogy Milánóban tartják a világ leghatalmasabb éves bútorvásárát. A Salone di Mobile számára az idei rekordév volt: közel 350 ezren látogattak el a vásárvárosba, hogy megismerkedjenek a legújabb lakberendezési trendekkel. Ha van idejük egyébként akkor érdemes kifejezetten csak a fiera építészetéért is ellátogatni ide. A Vitorlának becézett tetőszerkezet lenyűgöző mérnöki alkotás.

Lombardia tartomány székhelyén valamivel több, mint másfél millióan élnek. Ezzel Milánó Olaszország második legnagyobb városa Róma után. A hivatalos nyelv az olasz, itt valamivel többen beszélnek angolul, mint másfelé az országban. A város éghajlata kontinentális, a tél hideg, a nyár forró. Milánó levegője gyakran párás és az eső sem ritka errefelé." forrá

---

"Milánó sosem érdekelt igazán, nem állt az egynapos kirándulós listánkon, de ha már volt olcsó repülőjegy, miért is ne lássunk egy várossal többet? Nem vártunk el tőle sokat és az elvártnál talán többet is kaptunk, bár nagy szerelem az nem lett, iszonyú jól éreztük magunkat.

Egy óra alatt ott vagyunk Malpensa repterén, ahonnan a Malpensa Shuttle társaság 20 percenként közlekedő buszával megyünk be Milánóba (oda-vissza jegy egy főre 16 Euro). Az út egy órát tart és 11 órakor szállunk ki a Stazione Centrale főpályaudvar gigantikus épülete előtt. Melegen süt a nap. Előbb azt gondoljuk, hogy gyalogolni fogunk a belvárosig, de nagynak tűnik a távolság és időt akarunk spórolni, így végül két darab 24 órás jegyet veszünk a metróállomás automatájából, fejenként 4,50 Euróért.

Lemegyünk a metróhoz és az M3-assal pár megállót metrózunk a Dóm térig (Duomo). Itt a Dóm előtti téren hatalmas tömeg van és rögtön letámadnak fekete afrikaiak, akik kézzel font madzagkarkötőket tukmálnak ránk, és mások pedig kukoricaszemeket akarnak pénzért ránk sózni, hogy azzal csalogassunk magunkhoz fotózni galambokat. Nagyon az agyamra mennek, mert agresszíven nyomulnak és alig lehet őket levakarni. Előbb be akarunk menni a Dómba, de aztán inkább előbb mégis fel akarunk mászni a tetejére. A lépcsős verziót választjuk (7 Euro/fő; lift 12 Euro/fő). Két katona állja utunkat a bejáratnál és ellenőrizni akarják a hátizsákok tartalmát. Ezután felcaplatunk, nem is olyan sok a lépcső, csak a kanyar sok, hogy az ember majdnem elszédül. Odafent is sok ember van és hőség! " forrás

---

Milánó sosem érdekelt igazán, nem állt az egynapos kirándulós listánkon, de ha már volt olcsó repülőjegy, miért is ne lássunk egy várossal többet? Nem vártunk el tőle sokat, és az elvártnál talán többet is kaptunk, bár nagy szerelem nem lett, de iszonyú jól éreztük magunkat.

Egy óra alatt megérkeztünk a Malpensa repterére, ahonnan a Malpensa Shuttle társaság 20 percenként közlekedő buszával indultunk be Milánóba. Az oda-vissza jegy egy főre mostanra 18 euróba kerül. Az út egy órát tart, és 11 órakor szállunk ki a Stazione Centrale főpályaudvar gigantikus épülete előtt. Melegen süt a nap. Először azt gondoljuk, hogy gyalogolni fogunk a belvárosig, de nagy távolságnak tűnik, és időt akarunk spórolni, így végül két darab 24 órás jegyet veszünk a metróállomás automatájából, fejenként 8 euróért.

Lemegyünk a metróhoz, és az M3-assal pár megállót utazunk a Dóm térig (Duomo). Itt a Dóm előtti téren hatalmas tömeg van, és rögtön letámadnak fekete afrikaiak, akik kézzel font madzagkarkötőket tukmálnak ránk, és mások pedig kukoricaszemeket akarnak pénzért eladni, hogy azzal csalogassuk magunkhoz fotózni a galambokat. Nagyon az agyamra mennek, mert agresszíven nyomulnak, és alig lehet őket levakarni. Először be akarunk menni a Dómba, de aztán inkább előbb mégis felmászunk a tetejére. A lépcsős verziót választjuk, amely mostanra 10 euróba kerül fejenként; a lift ára 15 euró. Két katona ellenőrzi a hátizsákok tartalmát a bejáratnál. Ezután felcaplatunk, és bár nem is olyan sok a lépcső, a kanyarok miatt az ember majdnem elszédül. Odafent is sok ember van és hőség! (2024)

---

"Milánóba két ok miatt megy turista: vagy focit akar nézni, vagy a divat iránt érdeklődik. Velem szerencséjük van az olaszoknak, mert mindkettőt imádom, nem is volt kérdés, hogy Milánót látnom kell. Persze sikerült elbizonytalanítaniuk azoknak, akik szürke és szmogos várost ígértek, nulla olaszos bájjal, de elég bevállalós vagyok, így novemberben látogattam meg a lombard fővárost. Kicsit esős, kicsit ködös és nagyon hideg volt a három nap alatt, de annál jobban élveztük a meleg kávézásokat és ristorantékban való megpihenést. A főbb látnivalókat szerintem felesleges bemutatni, a dómot, a Dóm teret, az operaházat mindenki megnézi, aki Milánóban jár, de ezen kívül még sok-sok érdekesség és látnivaló is van a városban.

A dómba érdemes bemenni, de aki igazi élményre vágyik, felmegy a tetejére is. Ottjártunkkor épp egy divatfotózás zajlott a “város felett”, hihetetlen élmény volt. A Scalaba nem jutottam be, de örömmel konstatáltam, hogy magyar tagja is van a társulatnak, így büszkén dagadó mellkassal haladtam tovább a Galleria Vittoria Emanuele II felé, amely a dómot köti össze a Scalaval. “Elegáns üzletek, mint a Gucci, a Louis Vuitton, a Massimo Dutti, vagy a Prada üzletei találhatók itt, valamint felsőkategóriás éttermek, remek bárok és kávéházak – de még McDonald’s is. A pompás bevásárlóárkádot a milánóiak “Milánó szalonjának” (il Salotto di Milano) is hívják.

A Santa Maria delle Grazie templomba előre be kell jelentkezni, ha valaki látni kívánja az Utolsó vacsorát, nekem sajnos ez is kimaradt. Jártam viszont a San Siro stadionban, befizettem egy körútra, amivel megnézhettük a múzeumot és az öltözőket is. Fantasztikus volt! Persze nyilván egy meccs más lehet, de kezdetnek ez is megtette. Voltam még a híres divatutcában is, a Via Monte Napoleone-n, ahol legnagyobb örömömre nem néztek ki a Gucci üzletből vagy a D&G-ból (bezzeg Budapesten…), mert potenciális vásárlónak tűntem. Az is voltam egyébként, mert sikerült vennem egy Rocco Barocco táskát!

Kipróbáltam még sok jó éttermet, egy Milánóban élő ismerősöm pedig még az éjszakai életbe is bevezetett. Persze millió palazzo, múzeum és templom is van Milánóban, hangulatos kávézók sora csalogatja a turistákat, akikből állítólag egyre kevesebb van. Nem hiszem, hogy a milánóiak ezt bánják, gazdag a városuk, dübörög az ipar és a gazdaság, mindenki rohan és nagyon fontos. Aki igazi olasz dolce vitára vágyik, inkább délre menjen, mindenki más egyszer az életben nézze meg Milánót!" forrás

---

"A Dóm környékén még sokáig nézelődtünk, mert elég nehéz innen elszakadni. Rengeteg turista bámészkodik a téren és akik épp emiatt vannak itt, a sok színes bőrű árus. Sokszor tolakodóak, rámenősek, üldöznek a portékáikkal. Hogy mit árulnak, azt nem is tudjuk pontosan, mert szinte menekülni kellett előlük. Kriszti és Viki jót szórakoztak ezen, de végül már csak azt hallottuk:

"Ne nézz rá! Menjünk!" Vagy azt, hogy: "Jaj, megint itt van egy!"

Csak az én anyukámat tudták elcsábítani, ő megállt, mosolygott és csodálkozva nézte őket! A fekete fiú hosszan beszélt valamit, Nagyi persze egy kukkot sem értett belőle, aminek a vége az lett, hogy a semmitérő, madzagos karkötő egy szempillantás alatt a csuklóján landolt. Nagyi udvariasan megköszönte és mosolyogva továbbment. A fiú meg hadonászva kiabált utána:

"Signora, 1 Euro per favore!"

Így hát vissza kellett szolgáltatni az értéktelen bóvlit, azonban sokáig nem szomorkodtunk emiatt." forrás

Hagyománytiszteletből még közlekedik néhány ilyen. - a.p. fotója

,, Aki járt már Rómában vagy Velencében korábban, az tudni fogja, mire gondolok, mikor azt mondom: Milánó nem tradicionális olasz város. Itt nem botlik középkori vagy reneszánsz emlékekbe az ember minden utcasarkon,
inkább modern, iparosodott városról beszélhetünk. Természetesen vannak gyönyörű műemlékek, mint a Duomo, vagy a Castello Sforzesco, de nem ez a város fő arculata.

Ami viszont rögtön feltűnik az idegennek, az az olasz városokra jellemző pezsgés. Napközben főleg a turisták járják az utcákat, illetve a jobbnál jobb kávézókat és  éttermeket, majd a munkaidő végét követően megjelennek a helyiek, akik munkatársaikkal, barátaikkal vagy párjukkal találkoznak, hogy élvezzék jól megérdemelt aperitivo-jukat (könnyű, büfészerű vacsora egy pohár bor vagy koktél kíséretében). Itt senki nem megy haza az irodából, hiszen az esti szociális élet hozzátartozik egy normális naphoz.

A város rendkívül multikulturális, a világ minden tájáról érkeznek ide emberek, hogy rövidebb-hosszabb ideig éljenek és dolgozzanak itt.

A Milánó arculatát meghatározó másik fontos tényező a divat. Méltán hívják a várost a világ egyik „divatfővárosának”. A „Quadrilateralo della Moda” Milánó szívében fekszik, és itt találhatja meg az ember az összes nagy luxusmárka boltját. A Gucci például 5 saját üzlettel rendelkezik ebben a körzetben, de a többi cég sem marad le ilyen tekintetben. Érdemes
szemlélni az itt vásárló turistákat, akik kifejezetten ebből a célból érkeztek ide"  forrás

---

,, Alapvetően sose szerettem Milánót, mert csak azt érzem rajta, hogy néhány megvezetett turistán kívül mindenki csak azért jön ide, hogy dolgozzon, aztán péntek este pánikszerűen menekül valami elviselhetőbb helyre. Elviselhetetlen a szmog, a stressz, a sznobizmus, az épületek többsége ronda, sokkolóan sokat esik az eső (egy évben összesen 920 mm, miközben Londonban is csak 601 mm mm az éves csapadékmennyiség), a közlekedés egy áttekinthetetlen káosz, amit a havi egy sztrájk mindig direkt pénteken súlyosbít, az emberek bulikban sem állnak szóba egymással, hanem csak azt nézik, milyen márkájú ruhákat visel a másik. (2016)" forrás

---

Vigyázni kell, ugyanis Milánónak három reptere van: Bergamo repülőtér (több mint 40 km-re van Milánótól), Linate repülőtér (a legkisebb és legközelebbi), valamint Malpensa repülőtér (a legnagyobb). Innen busszal mentünk be a városba. A retúrjegy 18 euróba kerül, és 45 percenként indulnak a járatok. Kb. 50 perc alatt értünk a központi megállóba, a Milano Central Station-re.

A busz az Il Mercato Centrale Milano előtt tesz ki, ami egy igazi olasz reggeli elfogyasztásához tökéletes helyszín. 🙂 Egy zárt piacnak nevezném, ahol mindenféle ételkülönlegességet kipróbálhatnak az oda betérők. A mi választásunk egy a lángoshoz hasonló töltött tésztára esett, amiben prosciutto, gorgonzola, és egy fűszeres-fokhagymás vajkrém volt. Valami isteni. Ezt most 8 euróért próbálhatjátok ki. Érdemes egy kávéra is befizetni. 🙂

Bár csak egy napunk volt, ragaszkodtunk hozzá, hogy ahová csak lehet, gyalog menjünk. Így reggeli után egyenesen a dómot vettük célba. Sétálva (és bőszen kattintgatva a fényképezőgépet) kb. 50-60 perc alatt értünk oda.

Először a Galleria Vittorio Emanuele II-t ejtettük útba, amit látva nyugtáztuk, hogy méltán kapta a divat fővárosa jelzőt a város, ugyanis a legnevesebb világmárkák mindegyike képviselteti magát ebben az épületben. Számos elegáns étterem és kávézó várja vendégeit. A passzázs eleganciája vitathatatlan, üvegkupolája és mozaikpadlója önmagában is ámulatba ejti a látogatókat.

Az utca végén, a maga 10.186 m²-es területével tárul elénk a világ ötödik legnagyobb temploma, a Duomo di Milano. Érdemes felmenni a tetejére. Ezt kétféleképpen tehetik meg az erre vállalkozók: lépcsőn vagy lifttel. Mivel mi két órával korábban vásároltunk belépőjegyet (ősi hiba), így már csak a liftes opció állt rendelkezésünkre. Ennek az ára 19 euró volt (ez a drágább). Ezzel a jeggyel kizárólag csak a dóm tetejére mehetsz fel.

Miután kigyönyörködtük magunkat a kilátásban, elköszöntünk a dómtól, és átmentünk a vele szemben elhelyezkedő épület tetőteraszán található Terrazza Duomo 21-be. Itt egy koktél 12-18 euróba kerül, de a kilátás felbecsülhetetlen. 😊

Tudtad, hogy egy olyan metropoliszban, mint Milánó, lagúnákat is találhatunk? A város egyik legkedveltebb része, Navigli. A városrészt csatornák szelik át, ami semmihez nem fogható hang

---

Óriási metropolisszá nőlte ki magát. Őszintén szólva, bár ugyan csak néhány órát töltöttünk itt, nekem nem tetszett. Már túl nagy, túl nagy a forgalom és túl sok a trista. A dóm előtti téren egy pénzérmét nem lehet leejteni, annyian vannak. Hullámzik a tömeg. Ahol pedig nem a tömeg, ott a több száz galamb repked nyugodtabb helyet keresve magának.

Ennek ellenére a dóm szépsége vitathatatlan. Azok a csipkék, az a kidolgozottság lenyűgöző. Nincs szabad bejárás se a templomi részbe, se pedig a teraszra, minden belépőjegyes és beléptetős. Mi ezt így kivételesen kihagytuk és inkább átmentünk a Galleria Vittorio Emanuele-t megnézni, ami közvetlenül a dóm mellett található. Maga a fedett passzázs is fenkölt, tele drágábbnál drágább és előkelőbb üzletekkel. De ami itt igazán népszerű, az a szerencsehozó bika. A passzázs közepén a földön mozaikból van kirakva egy bika és a babona úgy tartja, ha sarokkal rálépsz a bika tökére és háromszor megfordulsz, akkor szerencséd lesz. Na, ezt azért kipróbáltuk mi is. A nagy forgolódásban viszont megéheztünk. A dóm mögött az egyik utcasarkon találtunk egy kis talponálló pizzériát, ott ebédeltünk meg. Olajban kisütött pizzát kóstoltunk, friss paradicsom pestoval a tetején és olyat, ami leveles tésztával volt lefedve. Mennyeiek voltak. (2023)

Fotóegyveleg

A metrón - Ata fotói

Ata fotói

Vissza az elejére

Kommentek