ÚTIKRITIKA.HU / Matera és Puglia / Matera

Matera és Puglia / Matera

Matera dióhéjban | Tetszett & Nem tetszett | Vélemények | Odajutás | Szállás | Étkezés | Vásárlás | Egyéb hasznos információk | Olvasmányos linkek | Fotóegyveleg

k.o. fotója

Matera dióhéjban

A materai barlanglakások az UNESCO kulturális világörökségének a részét képezik.

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

1. Materában a barlanglakásokat bemutató múzeum
2. Materában nincs nagy turistatömeg és ettől önmagában sokkal hangulatosabb és hitelesebb

Nem tetszett

1. Materában pokoli nehéz parkolóhelyet találni és manőverezni a szűk utcácskákban

Vélemények

,, Szó szerint leesett az állunk, amikor a modern város közepén húzódó szurdokvölgyben megpillantottuk a régi települést. Ahogy korábban erről a különleges helyről készült fotókat nézegettem mindenképp az „ezt látni kell” lista valamelyik dobogós helyére soroltam volna, azonban a fotók alapján inkább egy hangulatos, dombra épült, takaros települést képzeltem el.

Matera-t azonban nem dombra, hanem völgybe építették, pontosabban vájták. Az itt található nyomorúságos életterek pedig valójában nem is lakások, hanem sokkal inkább barlangok voltak. A barlanglakások rengeteg embernek adtak otthont, ahol víz és áram nélkül, az alapvető higiéniás feltételeket teljesen mellőzve generációk tengették az életüket. Ennek köszönhetően a 8000 éve lakott Matera Olaszország egyik legnagyobb nyomornegyedévé vált.

A II. Világháború idején a malária oly mértékben pusztított ezen a helyen, hogy a gyermekek 40 %-a meghalt. A tarthatatlan helyzetre válaszul az olasz kormány a nyomornegyed mellé közművesített házakat építtetett, és ide kényszerítette a barlangokban élőket. Az elnéptelenített barlangokat csak az 1980-as években kezdték el felújítgatni, melyekben később éttermeket, hoteleket, vendégházakat alakítottak ki. A sors fintora, hogy az ország egyik legnagyobb nyomornegyedét ma évente 400 000 turista látogatja. " forrás

---

,, Hát emberek, ez a város csúcsszuper. A barlangokból kivájt településszerkezete magával ragadó, brutális fotókat lehet itt készíteni. Peti hozta magával drónját és segítségével jól feltuningolt panoráma fotókat és ebből hamarosan elkészülő videós snitteket hozott össze.

Az óvárosnak volt egy megmagyarázhatatlan aurája és nyugodtsága. Persze, akadtak turisták, de valahogy mind elvesztek a szűk utcácskák egyikében.

Matera néprajzi szempontból is kivételes Európában. Ez a helyszín a Világörökség része. Már az őskorban is éltek errefelé, hogy aztán a múlt század ötvenes éveire az ország legnagyobb nyomornegyedévé változzon. Itt még a 20. század vége felé sem kötötték be a vizet, áram szintén nem volt, és a szennyvíz elvezetését sem oldották meg. Ráadásul a lakók sokszor állataikkal együtt éltek otthonaikban, így a fertőzéses megbetegedések hétköznapi dolognak számítottak a térségben. Szerencsére az óvárosban jókora fejlesztések mentek végbe az elmúlt évtizedekben. " (felvidéki csavargók, 2022) forrás

Odajutás

Bari-ból Matera-ba mentünk egy kora reggeli busszal. Azért a buszozást választottuk, mert ekkor még nem tudtuk, hogy a két település között vonatok is járnak, ráadásul a vonatjegy fele annyiba került volna, mint a buszjegy. Vonattal egy út öt euró, míg busszal tíz. Bármelyiket is választjuk, valamivel több, mint egy óra az út. A busz a matéra-i vasútállomás előtt tett ki minket, innen pedig gyalog mentünk az óvárosba. (2022) forrás

Szállás

Jön!

Étkezés

Jön!

Vásárlás

Jön!

Egyéb hasznos információk

Jön!

Olvasmányos linkek

"Filmeken látható domboldalak - Matera

Könnyen indult ráhangolódásunk Matera városára, mert már az elején a szálláshelyünk megtalálása is önálló élménynek bizonyult. A 18. századi elegáns úrházból szállodává alakított Palazzo Gattini eleve pompás helyen áll a katedrális mellett, és kitűnő ízléssel kialakított kívül és belül is. Belsőépítészetileg egy remekmű, csodálatos hangulatú igazi palota. A hotelből rögtön láthatóvá is válik az, hogy mitől olyan speciális ez a város. A várost az egyik oldalán határoló természeti környezet látványos sziklákkal és folyómedrekkel van tele. A sziklaoldalakban azon barlangok nyílásai tátonganak, amelyeket az őstörténeti idők óta lakóhelyként használtak. Bent a városban ma már turistalátványosságként mutatják a barlanglakásokat, amelyeket még 1995 táján is lakásként használtak szegényebb helyiek. Izgalmas élmény sétálni a barlanglakások mellett, sőt fölött. A barlanglakások itteni összessége (sassi) része az UNESCO világörökségének.

Matera legnagyobb szenzációja azonban a domboldalaira épült házak, girbegurba, meredek utcáinak döbbenetes összképe. Krisztus korának szentföldi városképei jelennek meg a szemeink előtt, csak éppen itt Dél-Olaszországban. Naná, hogy ezt az érzést nem mi fedeztük fel. Az ötvenes-hatvanas években több bibliai témájú olasz filmet itt forgattak, és ezek a domboldalak, agg házak voltak a háttérdíszletek Mel Gibson filmjében, a Passióban. Matera az olaszok, és a nyugat-európai turisták körében egyre ismertebbé válik. Azonban ezt a bámulatos városkát a nyári főszezonon és a hétvégéken kívül még alig látogatják. Ilyenkor idilli nyugalomban lehet élvezni Matera markánsan egyedi városképét, beleértve központjának modernebb, elegáns és igazán barátságos főutcáját is." forrás

k.o. fotója

"A sasso is egy tipikus pugliai lakásféleség, egész pontosan sziklába vájt barlang. Elindultunk a völgyben, kétoldalt sziklafalak magasodtak, amelyekbe egykor az otthonukat vájták az emberek. Olaszországban a mérhetetlen szegénység jele volt, ha valaki csak így tudott élni. A nyomorúságos dél mementója ez a völgy, amely egyébként szintén az UNESCO Világörökség része. A nyolcvanas-kilencvenes években számolták fel végleg a sassókat. Jellemző azonban, hogy mostanában trendi lett sassót venni, és visszaköltözni a sziklába. A perzselő nyár elől ez nyújt leginkább menedéket. Természetesen van sassomúzeum is. A sötét barlangskanzenben életnagyságú bábukkal modellezték, hogyan éltek itt együtt még nem is olyan régen az emberek és az állatok. Tyúk, disznó, kutya, gyerek, asszony, férj, nagyi, stb. Ezután jött a nem várt fordulat. Szerettünk volna enni és inni valamit. A nap hét ágra sütött, tikkadt szöcskenyáj legelészett, cserepesedett a szánk. A völgyben levő néhány étterem meg bezárt. Siesta. Azért sem adtuk fel, folytattuk az utat. Háromórás erőltetett menet után már a csúcsról ereszkedtünk lefelé. A civilizált körzetben aztán tébolyult tekintettel rontottunk rá egy paniniárusra, aki valószínűleg érezte, hogy ha egy percen belül nem szolgál ki minket, itt emberhalál lesz. Némán és dühödten faltuk a szendvicset, aztán már arra is volt erőnk, hogy megcsodáljuk a várost. A sassók nyomora után a belváros palotákkal tarkított pompáját." forrás

---

"Matera, a kőbe vésett város. Az egyik legszegényebb város volt Dél-Olaszországban, Basilicata régióban. Út közben a tipikus olajfaültetvények láthatóak. Matera barlanglakásai már az őskorban is lakottak voltak, majd a körülmények szinte változatlanok maradtak a 20. század közepéig. A lakások nem voltak árammal és vízzel ellátva. Az emberek szinte az állatokkal együtt laktak, majd a 80-as években az olasz kormány programot indított a város megmentésére. Én pont a szieszta időben érkeztem. A város teljesen ki volt halva, csak pár turistát lehetett látni. A történelmi belváros sokkal nagyobb, mint amire számítottam. Nekem nagyon tetszett, mivel teljesen más, mint amit előtte láttam Olaszországból. " forrás

t.m. fotója

"Matera kicsit kiesik a hagyományos turistaútvonalakból, nem nagyon ismert ezt a kis dél-olaszországi település, pedig a hely olyan hangulatot áraszt mintha kétezer évet visszamentünk volna az időben. (Ezt Mel Gibsonék is így gondolták ha itt forgatták A Passio című filmet) Az UNESCO ezt a helyszínt is magáévá, illetve az egész világévá tette mikor oltalma alá vonta a falucskát. A házak úgy beleolvadnak a környezetükbe, mintha a sziklákból nőttek volna ki. Ha feltenném a 20 forintos kérdést, hogy meddig voltak ezek a barlangok lakottak, azt hiszem van aki az évezredet is mellélőné, de az évszázadot biztosan. Merthogy a helyi szegények még a 2. világháború után is itt éltek, áram, víz, villany nélkül, együtt az állataikkal. Az olasz kormány 1950- es években telepítette ki őket, "normális" lakásokba. Ezek a barlanglakások ma múzeumként működnek, néhány eurós belépőjegyért cserébe még idegenvezetést is kapunk (angolul és olaszul). A barlangok már az őskorban is lakottak voltak. Mivel a település elég magasan fekszik, az ivóvizet többnyire a megolvadt hólé biztosította. ehhez csatornákat vájtak a sziklákba, amiken a víz lefolyhatott az alacsonyabban fekvő barlangokhoz. A lakás alatti részbe üreget alakítottak ki és ide vezették a vájatokon a hólét, ami később a lakásból elérhető volt és mint egy kútból, vödrökkel húzták fel a vizet. Ma már egyes barlangokat szállodává alakítottak, így akár ki is próbálhatjuk milyen lehetett bennük aludni: bár légkondival felszerelve, anélkül hogy egy ló nyerítene az ágyunk mellett ... szerintem nem az igazi :-) Az utcák labirintusszerűen keresztül-kasul szelik át a hegyet, jó bennük bóklászni, magunkba szívni a hangulatot. Azt nem bánom, hogy Nápolyt végül nem láttuk, de ha ezt kihagytam volna, azt bizony sajnálnám. (2014)" forrás

---

---

,, Brindisi
Az első állomás, ahova megérkezett a hajónk. Általunk eddig soha nem ismert városkába, Brindisibe a kirándulásra nem fizettünk be, mind kiderült jól tettük.
Már a kikötő is borzalmas volt, szénkupacok és csőhegyek mellé állt be a hajó. Ingyenes shuttle buszok szállítottak be minket a városkába lepusztult helyek között.
Brindisi központjában tett le minket a shuttle, ahol több lehetőséget kínáltak a városnézésre. Volt egy kisvonat, ami 15€-ért egy órás körúton végig visz a városkán, lovaskocsival is egy gyalogos városnézést is szerveztek. Szerencsére mi mindegyikről lemaradtunk igy önállóan gyalogosan vágtunk neki a városnak a helyszínen kapott térképecske és a Google segítségével. Kb. egy óra alatt bejártuk az összes valamire való jelzett helyszínt és olyan helyekre is bementünk, ahova sem a kisvonattal sem a lovaskocsival valószínűleg nem jutottunk volna be.
A leghíresebb egy római kori oszlop pár kődarabbal (nálunk Aquincumban vagy Gorsiumban százszor több van) ami állítólag a városka kikötőjét és Romát az ókorban összekötő út vége volt.
A legnagyobb élményünk egy remek olasz pizza volt két pohár finom olasz bor társaságában a parton egy kellemes étterembe, amit meg nagyon hangulatos olasz élőzene is ksért.
Így ezen az esten kihagytuk az MSC vacsorát a hajón, de nem bántuk." (D. Ákos, 2018)

Fotóegyveleg

Jön!

Vissza az elejére

Kommentek