Trieszt

Trieszt dióhéjban | Tetszett & Nem tetszett | Vélemények | Odajutás | Szállás | Helyi közlekedés | Étkezés | Szórakozás | Vásárlás | Közbiztonság | Egyéb hasznos információk | Óváros | Piazza dell'Unitá d'Italia | Corso Italia | Piazza della Borsa |Canale Grande|  San Giusto-székesegyház|San Giusto-erőd| Miramare-kastély | Templomok | Múzeumok | Egyéb látnivalók | Programlehetőségek | További beszámolók | Fotóegyveleg

.

Piazza dell'Unità d'Italia (Olaszország egységének a tere) - K. Kriszta fotója

Trieszt dióhéjban

• Az északkelet-olasz városnak kb. 204 ezres a lakossága (2025-ös becslés). Trieszt a Friuli Venezia Giulia autonóm régió központi városa.
• Olaszul: Trieste, horvátul és szerbül: Trst, németül: Triest.
• Trieszt nem egy nagy területű város, azaz gyalog könnyen bejárható, ha a turista csupán a fő nevezetességeket akarja megnézni.
• Havi nettó átlagfizetés (2024-ben): 1420 euró - (olaszországi átlag: 1610 euró)
• Trieszt nagyon közel van a szlovén határhoz (15-25 km)
• Fő turisztikai nevezetességek:

Piazza Unità d'Italia, hatalmas, tengerparti tér, Az egyik legnagyobb európai tér.

Castello di Miramare: tengerparti kastély a városközponttól kicsit távolabb, ma múzeumként funkcionál.

San Giusto hegyi erőd és székesegyház: a városközpontban található erőd és székesegyház a középkori időkből származik

Canal Grande: Trieszt csodálatos vízi útja, amely a tengerparttól egy nagy térig vezet. Nem hajózható, csak gusztusos.

Teatro Romano: az ókori rómaiak által épített színház, a középkorban átalakítottak erődnek, romjai a városközpontban találhatóak.

Mercato Coperto: belvárosi fedett piac

---

K. Kriszta fotója

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

1. A hatalmas terük, a Piazza dell’Unitá d’Italia tele van méltóságteljes, Habsburg-os épületekkel
2. A Miramare-kastély felé vezető út gyönyörűsége
3. A Cavana sétáló utca

K. Kriszta fotója

4. A San Giusto-székesegyház izgalmasan visszafogott bizánci stílusjegyei, felmászni a tornyába

K. Kriszta fotója

       5.  A Canal Grande partján pizzát enni

Bóka Marci fotója

     6. Meglepetésszerűen a trieszti templomok közül a szerb templom tetszett a legjobban

K. Kriszta fotója

7. A Viale Venti Settembre nevű fasor a rengeteg vendéglátóhellyel

Kriszta fotója

8. A Miramare kastély tökéletes állapota, csodálatos elhelyezkedése és a könyvtárszoba

K. Kriszta fotója

Nem tetszett

1. Trieszt az olasz-osztrák kevertségével nem olyan jó, mint egy tipikus olasz vagy osztrák város
2. Szlovánia felől érkezve valóban rémisztőek az elővárosai
3. Még fizetős parkolóhelyet is nehéz találni a hétköznapokon
4. Jaj azoknak, akik 19 óra előtt akarnak vacsorázni ( a centrumban csak 3 helyen lehet)
5. Örülünk, hogy megismerkedtünk Trieszttel másfél nap erejéig, de elég volt egyszer, vissza nem jönnénk.
6. Szenzációs nevezetessége nincs
7. Nagy terek fák nélkül
8. A Teatro Romano egyáltalán nem látványos, kinézetre szinte jelentéktelen

Vélemények

A “kirakat” a Habsburg időket idézi, de ha elhagyjuk a főutakat, tipikus szűk, olasz utcákat találhatunk! Pompás éttermek, borozók, cukrászdák várják az ide látogatókat! Annyi a látnivaló, hogy erősen szelektálni kellett, mit tegyek fel ide, mindez autós távolságban!
Nem kimondottan drága város, találni családi éttermeket, ahol jót, megfizethető áron ehetünk! (2024)

---

Trieszt a megtestesült Közép-Európa, ami nem meglepő, hiszen történelme során számos birodalomhoz tartozott, végül 1954 óta lett végleg Olaszország része. A város közelsége Szlovéniához szinte kézzelfogható: átlépni a határt olyan egyszerű, mintha csak a Nagykörút egyik oldaláról a másikra sétálnánk. Ez a kapcsolat a nyelvhasználatban is megmutatkozik, hiszen gyakoriak a szlovén nyelvű feliratok. Trieszt egykor a Monarchia legfontosabb kikötője volt, ezért sétálva a városban sokszor olyan érzésünk támadhat, mintha Budapest utcáin járnánk. Az Osztrák–Magyar Monarchia szelleme még ma is érződik a városban: a legpompásabb épületek ebből az időszakból származnak. Hatalmas, tekintélyt parancsoló paloták emelkednek itt, és természetesen itt van Habsburg Miksa mesebeli kastélya is, a Miramare, amely egy Adriába nyúló földnyelven épült. A kastély helyét maga Miksa választotta ki, és a szobákból nyíló tengerre néző kilátás olyan, mintha hajókabinban lennénk. A kastély botanikus kertje szintén Miksa érdeme, és mára népszerű helyszín lett romantikus randevúkhoz és esküvői fotózásokhoz.

Ha városnézés közben megjönne a kedvünk egy gyors csobbanáshoz, Trieszt erre is tökéletes: a tengerparti sétány mentén szinte bárhol le lehet jutni a vízhez. Bár homokos partot ne várjunk, senki nem fog furcsán nézni, ha egyszerűen levetjük a ruháinkat, és megmártózunk a tengerben – persze csak a megfelelő évszakban. Aki most, a tavaszi hosszú hétvégék idején indul útnak, annak egyelőre nincs szüksége bikinire.

Trieszt ugyanakkor minden mást is kínál, amit egy klasszikus olasz várostól elvárhatunk: római színházat, diadalívet, hatalmas tereket, tengerparti korzót, apácákat, piacokat, robogókat, és természetesen nyüzsgő bevásárlóutcákat fiatalokkal és kávézók teraszaival. Miután felfedeztük a várost, és elképzeltük magunkat királykisasszonyként a Miramare szalonjaiban és kertjében, nincs is jobb, mint megkoronázni a napot egy igazi nápolyi pizzával a rengeteg helyi étterem egyikében.

---

Az autópályáról pillantva Trieszt környéke talán ipari zónák és sűrűn beépített falvak összességének tűnhet, de a valóságban több lenyűgöző tengerparti sétaút is várja a látogatókat. Például a Miramare-kastélytól mindössze 10 perc autóval elérhető a Rilke-ösvény, amely Sistiana és Duino között húzódik. Ez a meredek sziklafalakkal szegélyezett partszakasz szinte érintetlen, és délutáni sétákhoz különösen ajánlott.

Trieszt történelmileg hosszú ideig osztrák fennhatóság alatt állt, és talán a legkevésbé "olaszos" az itáliai városok közül. Ez azonban éppen az egyik különlegessége. A város főtere, a Piazza Unità d'Italia, nappal is lenyűgöző, de az esti kivilágításban válik igazán lélegzetelállítóvá.

A Triesztet övező hegyekben található a Strada Napoleonica útvonal, amely San Nazario és Opicina között húzódik. Egy része aszfaltozott sétány, ahonnan páratlan kilátás nyílik a környékre, míg más szakaszai jól járható erdei ösvények, tökéletesek egy kellemes kiránduláshoz.

---

Trieszt Szlovénia felől érkezve nem mutatja meg rögtön a legjobb oldalát. Az elkerülő vagy bevezető felüljárón haladva először egy hatalmas tengeri iparváros látványa tárul eléd, ami meglehetősen kiábrándító. Bár a város belső részei sokkal szebbek, az első benyomás után óhatatlanul felmerül benned némi kétely, hogy vajon tényleg megéri-e felfedezni.

"Pontosan így, Szlovénia irányából nagyon ronda először. (Kr 2023)"

---

Odajutás

Trieszt országúton 558 kilométerre van Budapesttől. Megállás nélküli vezetést számolva ez kb. 5 óra 50 perces utazás. 527 kilométeres távon autópályán vezethetünk. Fizetős autópályán.

Szállás

Triesztben az alábbi környékeket ajánlom, ha csendes, hangulatos, de a városközponthoz közeli szállást keresel:
1. Città Vecchia (Óváros)

Jellemzők: Trieszt történelmi negyede, amely szűk, macskaköves utcáival, régi házaival és rejtett tereivel igazán hangulatos. Itt található a város legfontosabb látványosságainak többsége, például a Piazza Unità d'Italia és a római színház.
Előnyök: A központban van, de a kisebb utcák távol esnek a forgalmas főutaktól, így csendes szállásokat is találhatsz. Kávézók, éttermek és kis üzletek teszik még vonzóbbá.

2. Barcola

Jellemzők: Ez a tengerparti városrész egy kicsit távolabb van a belvárostól (kb. 10 perc autóval), de csendesebb és zöldebb környezetet kínál. A part menti sétány és strandok közelében található.
Előnyök: Ideális azok számára, akik nyugodtabb helyen szeretnének megszállni, de gyorsan elérnék a központot tömegközlekedéssel vagy autóval.

3. San Giusto környéke

Jellemzők: A San Giusto-domb körüli terület történelmi hangulatú és nyugodt. A San Giusto-kastély és a katedrális közelsége külön vonzerőt jelent.
Előnyök: Magasabb fekvésű, így gyönyörű kilátást nyújthat Triesztre. A belváros gyalogosan is elérhető, mégis távol van a nyüzsgéstől.

4. Roiano

Jellemzők: Egy kicsit távolabb található a központtól, de ez a lakónegyed csendesebb, zöldebb és barátságos környezetet kínál. A helyiek által kedvelt terület.
Előnyök: Jó tömegközlekedési kapcsolatok a belvárosba, csendesebb, kevésbé turistás hangulatú.

Tipp:

Amennyiben Trieszt központjában szeretnél megszállni, de zajmentes helyet keresel, érdemes a kisebb utcákban keresni szállást, amelyek a főterekről nyíló mellékutcákban találhatók. A helyi tömegközlekedés jó, így ha kicsit távolabbra eső szállást választasz, akkor is könnyen elérheted a központot.

Helyi közlekedés

K. Kriszta fotója

Parkolás

Triesztben találhatók olyan területek is, ahol ingyenes parkolási lehetőségek állnak rendelkezésre, például a város külső területein, valamint a vasútállomások környékén.

Ezenkívül Triesztben elérhetőek az úgynevezett "Kék övezetes" parkolóhelyek, amelyeket a város kijelölt területein találhatunk. Ezek a helyek általában korlátozott időtartamra szólnak, és fizetni kell értük, de általában olcsóbbak, mint a fizetős parkolóhelyek. Egy óra 1.70.- EUR 2023 áprilisában a központban. Parkolóházban 2.40.-

Buszok

Ha tömegközlekedni kell, a jó hír az, hogy Triesztben könnyű. Jegyet a kioszkokban vagy online lehet venni. Tpl fvg appot kell hozzá letölteni, kb úgy mködik, mint otthon. Gyerekeknek 10 év alatt ingyenes, ha van velük fizető felnőtt. Egyedül utazó gyerek fizetős. Kutyák és egyéb szállítható állatok számát korlátozzák. Az applikációban csak egy ember jegye tárolható vagy a családi jegy. Összesen 54 vonal közül kell kiválasztani a megfelelőt. A buszok egy kis része a hét végén nem jár.

K. Kriszta fotója

Étkezés

Trieszt városa Olaszország keleti részén található, ahol a tenger és a hegyek találkoznak, így az ételkultúra is meglehetősen sokrétű és gazdag.

Az egyik legismertebb trieszti ételspecialitás a "buffet" vagy "buffet alla triestina", amely egy hideg előétel, amely többnyire húsból, halból és zöldségekből áll. A "buffet" különlegessége a trieszti tengeri halakból készült saláta, például a polip saláta vagy a tengeri herkentyűk saláta.

Továbbá, az egyik legnépszerűbb trieszti étel a "jota", egy leves, amely húsokat, babot és savanyú káposztát tartalmaz. Ez a leves a hideg téli napokon különösen jól esik.

A trieszti konyha másik fontos eleme a "sardel in saor", ami egy halsaláta, és tartalmazza a szardellát, hagymát és ecetet. Ez az étel a középkorban keletkezett és a halászok által készítették, hogy a hosszabb hajóút során is eltartható legyen.

Ezenkívül érdemes megkóstolni a trieszti tésztákat is, mint például a "gnocchi di susine" - a szilva tésztát -, vagy a "cjalzòns", amely egy töltött tészta, hús- vagy zöldségtöltelékkel.

A desszertek közül ajánlott megkóstolni a "strucolo de pomi" - almás pite

d.m.

- és a "putizza" - diós sütemény:

aji

Az olasz kávék és borok is kiválóak Triesztben, különösen az "espresso", a "macchiato" és a "spritz" italok.

,, Igyunk egy kávét Trieszt régi , patinás kávézóinak egyikében ahol Stendhal és sokan mások üldögéltek egykor. Némelyik szinte nem is változott így turisták népszerű célpontjai. Ne hagyjuk ki a Caffè degli Specchi (Piazza Unità), vagy a e legrégebbi 1830-ban nyílt kávézót a Caffè Tommaseo-t sem. Szintén nagy hírnévnek örvend a Caffè San Marco vagy a Caffè Pirona is ahol a helyi édességeket is megkóstolhatjuk.

Ha már Triesztben járunk, kóstoljunk meg néhány helyi fogást is, mint például a Jota triestina (krumplis, kolbászos bableves), és a jellegzetes krumpli gombócok, melyeket májjal vagy édesen elkészítve szilvával töltenek meg." forrás

.

Imbisz - p. g. fotója

Vásárlás

Vásárlás, kirakatnézés szempontjából a város három sétálóutcája ajánlható a leginkább: Via San Nicolò/Borgo Teresiano övezete,  a Cavana és a Ghetto a Cittavecchia térségében, valamint butikokkal teli Viale 20 Settembre.

Kedvenc zöldség- és gyümölcsboltunk a Cavana sétálóutcában - Kriiszta fotója 

Szórakozás

Trieszt nem egy kiemelkedő buliváros, de azért bőven van lehetőség belevetnünk magunkat az éjszakai életbe. Rengeteg bár található 

a Piazza Unitá-tól nyugatra, a menő Cavana negyedben. Vagy a Canal Grande környékén.

Közbiztonság

Triesztnek kifejezetten jó a megítélése a közbiztonság szempontjából az olasz városok viszonylatában. A jó közbiztonság hagyománya részben abból ered, hogy határ-menti városként mindig jelentős volt a határőrizeti és rendőri jelenlét. Még éjszaka sem kockázatos Trieszt utcáin sétálgatni. Zsebtolvajlás is ritkán fordul elő.

Egyéb hasznos információk

Ufficio Informazioni Turistiche di Trieste (Trieszt Turisztikai Információs Iroda)
Piazza Unità d'Italia 7 - 34121 Trieszt

A főtérre úgyis megyünk, szóval akkor érdemes ide is betérni térképért, brossúrákért. 

Az iroda hétfőtől vasárnapig nyitva áll az alábbiak szerint:

Hétfőtől péntekig: 9:00-18:00 óráig - Szombaton: 9:00-13:00 óráig - Vasárnap: zárva

---

• Triesztben működik egy tiszteletbeli konzul: Anna Rossi Illy - Címe: 34147, Trieste, Via Francesco Parisi 14.
• Telefonja: +39 (040) 833-0477 ------------------- E-mail: consolau@illy.it

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Óváros

A régi városközpont kis teréi, szűk sikátora és macskaköves utcái között találhatók történelmi épületek, hangulatos éttermek és kávézók. Az óváros egyik fő látványossága a San Giusto dombra vezető keskeny utca, amelyen keresztül a látogatók feljuthatnak a San Giusto erődbe, ahonnan lélegzetelállító kilátás nyílik a városra és a tengerre. Az óvárosban található másik fontos helyszín az Antik Római Színház, amely a város egyik legfontosabb régészeti lelőhelye. Az óvárosban sétálva az utazók felfedezhetik Trieszt múltjának és kultúrájának számos érdekességét.

A Cavana - sétálóutca övezet

Kriszta fotói

Piazza dell'Unitá d'Italia

Az egykori osztrák-magyar birodalom idején a teret még a Tengerészeti Térenek nevezték, majd 1918-ban, a Monarchia felbomlása után nevezték át az olasz egység szimbólumaként. A tér közepén található a szobor, amely Vittorio Emanuele II olasz királyt ábrázolja lóháton, körülötte pedig számos épület, például a városháza és a Lloyd Triestino Palace. A tér gyakran helyszíne különböző rendezvényeknek és fesztiváloknak is.

Kriszta fotói

 

Lloyd Triestino palota - Kriszta fotója

Palazzo del Governo - Kriszta fotója

Corso Italia

Corso Italia a Trieszt belvárosában található, és a város egyik legfontosabb bevásárlóutcája. A sétálóutca számos üzletet és éttermet kínál a látogatóknak. A Corso Italia környéke nagyon élénk, főleg este és éjszaka, amikor a helyiek és a turisták egyaránt felfedezik a város éjszakai életét. A sétálóutca mentén található számos épület is érdekes látnivalót nyújt, és a környéken könnyen megtalálható a történelmi belváros, a tengerpart és a kikötő is. A Corso Italia egyike a Trieszt fő látványosságainak, és érdemes felkeresni, ha a városban járunk.

Piazza della Borsa

A Piazza della Borsa Trieszt történelmi városközpontjában található, és az egyik legfontosabb történelmi helyszín. Az épületegyüttes számos szépséggel rendelkezik, beleértve a neoklasszikus homlokzatot és az elegáns belső teret, amely az egykori tőzsdei tevékenységek helyszíne volt. Az épület ma múzeumként működik, és a látogatók megtekinthetik az egykori tőzsdei termet, valamint a város történelmének más fontos elemeit is. A Piazza della Borsa egyébként egy nagyon élénk és forgalmas tér, sok étteremmel, bárral és üzlettel, és a turisták számára nagyon kellemes hely a sétáláshoz és a városnézéshez.

Kriszta fotói

Borsa Vecchia - Kriszta fotója

Canal Grande

A Canal Grande Trieszt egyik legismertebb látványossága. Ez a csatorna a város központját szelte át és hozzájárult Trieszt gazdasági fejlődéséhez.

A csatorna két oldalán gyönyörű épületek, paloták és híres történelmi épületek találhatók, mint például a Revoltella Múzeum és a San Rocco templom. A csatornán csónakok is közlekednek, így a látogatók élvezhetik az épületek és a város szépségét a vízről.

K. Kriszta fotói

Trieszt nagy kedvelője, James Joyce (1882-1941) világhírű ír költő, író (Ulysses) szobra - Kriszta fotója

San Giusto-domb

A városközpont fölé magasodó dombra mindenképen érdemes felmenni, hiszen ott van három jelentős nevezetessé is (két templom és egy erőd).  Ha a domb alatti hatalmas mélygarázsban parkolunk, akkor onnan lifttel is fel lehet menni. (Nagyon népszerű parkoló, szóval előfordul hétköznap, hogy alig marad szabad hely. Legalább két szintet eleve a bérletesek foglalják el.)

A 24-es busszal is fel lehet menni.

kr

A dombon látható az Emlékezés parkja (Parco della Rimembranza) egy nagyobb és egy kisebb emlékművel, valamint régészeti leletek.    

Több iskoláscsoport az első világháborúban elesett olasz katonák emlékművénél - Kriszta fotója

A domb a templom tornyából látva - Kriszta fotója

Vastag talpú, strapabíró cipő kell a kövezet miatt! - Kriszta fotója

San Giusto-székesegyház

Olaszul: Cattedrale di San Giusto Martire

(Szent Justus)

Kötelező látnivaló, ha Trisztben vagyunk.

A templomba a belépés ingyenes, a toronyba felmenetel 2 euróba kerül.

14. századi, bizánci stílusú templom. 

"Autónkat a Via Della Galleria-n tettük le és a Via San Giusto-n keresztül közelítettük meg a San Giusto (Szent Justus) Templomot és a hasonló nevű erődöt. A templom érdekessége, hogy az V. századi ókeresztény bazilika mellé, két oldalról a IX. és a XII. században is hozzáépítettek egy-egy templomot. Ezeket a XIV. században egységesítették, így alakult ki a jelenlegi öt főhajós formája. A templomtól a ciprusok között haladva jutunk el az I. világháború áldozatainak emelt emlékműig. Tőlünk jobbra lesz az erőd bejárata. A belépő, ha csak sétálni akarunk a várban 1 euró, ha a kiállításokat (fegyvertár, kőtár) is meg akarjuk nézni akkor 6 euró, a kedvezményes jegy 4 euró. Az épület hétfőn zárva van, keddtől vasárnapig 9-17 óráig, a kiállítások 10-17 óráig látogathatóak. " forrás

Kriszta fotói

San Giusto-erőd

(avagy vár)

Olaszul: Castello di San Giusto

Belépőjegy: 5 euró

Az erőd 1470 és 1630 között épült. Legrégebbi része a Kapitány Háza, ehhez épült hozzá a háromszög alakú erődítmény. A háromszög sarkaira a későbbiekben egy-egy bástyát építettek. Ezek a bástyák jól szemléltetik a hadtudományok változását, fejlődését. A város felé néző kerek Velencei bástya 1508-09-ben, a déli, sokszögű Lailo bástya 1553 és 1557 épült. Míg a háromszög alakú Pomis bástya 1636-ban készült el. A vár a város császári parancsnokának volt az otthona egészen 1750-ig. Múzeumként 1936 óta funkcionál. Az épületekben megnézhetjük a Szent György Kápolnát, itt találkozhatunk III. Frigyes német-római császár címerével is, aki az erőd építést elrendelte.

Innen díszlépcsőn juthatunk fel az emeletekre. A Caprin terem faragott szobrokkal, bútorokkal, ajtókkal Giuseppe Caprinnak állít emléket. Caprin Trieszt szülötte, író és újságíró volt, az olasz szabadságharcban Garibaldi oldalán harcolt. A fegyverekről szóló kiállítás a középkortól a XIX. századig mutatja be ezeknek az eszközöknek a fejlődését. A lapidáriumot a Leilo bástyában találjuk. forrás

Kriszta fotói

Miramare-kastély

Mindenképpen! Odajutás busszal kb egy óra, átszállással. Kocsival kb 20 perc, itt kivételesen az autózás ajánlott.

Kriszta fotói

"A városhoz azonban tartozik még egy nagyon értékes látnivaló, a központtól nyolc kilométerre fekvő Miramare Kastély. Autóba ülve, pár perc múlva, a kastély felé vezető úton parkoltunk le. Az út utolsó szakaszát gyalog kell megtenni. A Miramare Kastélyt Ferdinánd Miksa főherceg és Sarolta főhercegnő építtette. Miksa 1854-ben, miután az osztrák flotta ellentengernagya lesz, költözik Triesztbe. Egy évre rá már tervbe veszi, hogy kastélyt épített a Grignanói-öböl szikláira és mellette egy termékeny parkot hoz létre. Az épület 1860-ra készül el. Miksa 1863. októberében itt fogadja a mexikói küldöttséget. 1864. áprilisában pedig elhajózik, hogy a felkínált császári trónt elfoglalja Mexikóban, ekkor látja utoljára szeretett kastélyát. A köztársaságpártiak győzelme után 1867. június 17-én, Queretaróban kivégzik. A Miramare Kastély az egyetlen hely, ahol Miksa főhercegnek állítanak emléket. A teljes áru belépő 6, a kedvezményes 4 euró, 18 év alatt ingyenes. Magyar nyelvű útikalauz 8 euróért kapható. A kastély 9-19 óra között van nyitva, a park novemberben csak 15 óráig (így erről mi le is maradtunk), de nyáron szintén 19 óráig látogatható. (2014)" forrás

Kriszta fotói

Terek

Piazza Goldoni - Kriszta fotója

Kriszta fotója

Templomok

Szent Spiridon szerb ortodox templom

Kriszta fotói

Chiesa di San Nicolo dei Greci

(kiezá di szán nikolo dej grecsi)

Szent Miklós- templom

A San Nicolo dei Greci templom  a város egyik legérdekesebb és legkülönlegesebb épülete. Az épület a 18. században épült a görög ortodox közösség számára, és építészetileg a keleti és nyugati stílusok elegyének számít. Az épület külső részén a görög és az ortodox kereszt is látható, a belső térben pedig csodálatos freskók díszítik a falakat. A templom egyik legérdekesebb része a kupolája, amelyen egy 8 méteres, aranyozott kereszt áll.

Kriszta fotója

Zsinagóga

A zsinagóga a Maggiore téren áll, és az egyik legnagyobb és legszebb olaszországi zsinagóga. Neoromán stílusban épült 1912-ben, és az osztrák-magyar birodalom idején épült zsinagógák közül az egyik legnagyobb. A zsinagóga bejárata magas íves ajtó, és a homlokzat két oldalán két tornyos épületrész áll.

Kriszta fotója

A belső tér nagyobbik része nőknek van fenntartva, míg az imaszoba és a bálterem a kántálóknak és a férfiaknak van fenntartva. A zsinagóga díszes freskói és színes ablakai gazdag zsidó hagyományokat tükröznek, és lenyűgöző látványt nyújtanak. A zsinagóga látogatható, de előzetes foglalás ajánlott.

Csak vezetett formában látogatható, de nem kell előre foglalni.

kr

Múzeumok

Revoltella múzeum

(Museo Revoltella)

Az épületben többféle kiállítás található, kortárs művészeti, a történelmi, ipartörténeti tematikákkal, hat (!) emeleti szinten.. A múzeum a 19. századi olasz művészet kiemelkedő gyűjteményével is büszkélkedhet. Az épület őrzi a múzeum alapítójának, Pasquale Revoltella olasz iparmágnásnak az emlékét is.

d. b. fotói

A hatodik emeletről szép a kilátás a kikötőre, a városra.

Immaginario Scientifico

Népszerű tudományos interaktív játszóház-féleség gyerekeknek

Az Immaginario Scientifico egy tudományos interaktív múzeum Triesztben, amelynek célja, hogy népszerűsítse a tudományt és az innovációt a látogatók számára. A múzeum különböző interaktív kiállításokat kínál a fizikától a biológiáig, az űrkutatástól a környezetvédelemig, amelyek mindegyike izgalmas és interaktív élményt kínál a látogatóknak. A múzeum célja, hogy megmutassa a tudomány és a technológia szépségét és fontosságát a mindennapi életünkben, különösen a fiatalabb generációk számára.

f. v.

Marine Aquarium

A Marine Aquarium Triesztben az egyik legnépszerűbb turisztikai látványosság, amely az Adriai-tenger élővilágát mutatja be. A múzeum interaktív kiállításokat kínál, ahol a látogatók megismerhetik az észak-adriai tengeri életet, beleértve a különböző halfajokat, korallokat, kagylókat és egyéb tengeri állatokat. A látogatók megfigyelhetik az akváriumokban élő állatokat, sőt akár érintkezhetnek is velük. A múzeum emellett bemutatja az emberi tevékenység hatásait is a tengeri környezetre, és rámutat a tengeri élővilág védelmének fontosságára.

Egyéb látnivalók

Parti sétány

Kriszta fotói

Faro della Vittoria (Győzelem világítótorony)

Cím: Str. del Friuli, 141

A Faro della Vittoria (Győzelem világítótorony) Trieszt városában található, a tengerpart közelében. A torony a Trieszti-öböl partján emelkedik, és egy 68 méter magas oszlop, amelyet később egy 48 méter magas torony egészítettek ki. A torony építése 1923-ban kezdődött, és 1927-ben fejeződött be. A torony eredetileg az első világháborúban elesett trieszti tengerészek emlékének állították, ma pedig turisztikai látványosságként funkcionál. A toronyból lenyűgöző kilátás nyílik a tengerre és a környező tájra.

Kaotikus a nyitvatartási rend, azaz tanácsos a város turista információs irodájában rákérdezni, és nem pazarolni időt arra, hogy potyára a világítótornyhoz vezessünk.

Néhai zsidónegyed

Kriszta fotója

Programlehetőségek

b.zs. fotója

Duino-i kastély

Trieszttől autóval 24 kilométerrel északra (24 perc).

A kastély a 14. században épült, és többször átépítették az évszázadok során. A kastély területén található a Rilke-sétány, amely egy híres sétálóút, és a tengerre néző kilátást kínál. A kastély magángyűjteményeknek ad otthont, és látogatható. Emellett a kastélyt körülvevő park kiváló kirándulóhely, és itt számos rendezvényt is tartanak, többek között koncerteket és színházi előadásokat.

Trieszt-Opicina kisvasút

"Trieszt városában található Opicinai villamosvonal a hagyományos villamosüzem és a sikló szokatlan összeházasításának érdekes és a világon egyedülálló példája. Az 5,175 km hosszú villamosvonal a városközponttól északra található Piazza Oberdant köti össze a hegyekben lévő szlovén határ melletti Villa Opicina faluval. Fentről szép kilátás nyílik Triesztre. A villamosok 20 percenként közlekednek reggel 7 és este 8 között." forrás

Trieszt történelme

A bronzkor óta lakott terület sorsa az elmúlt évezredekben is hányatott volt: a Római Birodalom részeként Augustus császár alatt csinos, bazilikával, kapitóliummal és számos középülettel bővült városon a Nyugatrómai Birodalom 476-os bukása után többször gázoltak át hadseregek. A lombard pusztítás, illetve a frank uralom után Trieszt 1081-ben az Aquileiai patriarkátus uralma alá került, a betörések azonban nem szűntek meg: a Velencei Köztársaság 1203-tól egészen az 1370-as, győzelmüket jelentő fegyverszünetig próbálkoztak az elfoglalásával, a siker gyümölcsét azonban csak nyolc évig élvezték.

Távozásuk után a város lakói úgy gondolták, a szabadság visszaszerzése után nincs jobb ötlet a terjeszkedésnél: a Velencével szomszédos Chioggia megszállását fontolgatták, a környező hercegségek segítsége nélkül ez azonban lehetetlen feladatnak bizonyult. 1382-ben a polgárok egy hosszú írásban a katonai védelemért cserébe végül behódoltak a Habsburg-házi III. Leopold hercegnek, így sikerre vihették az akciót.

A Velencei Köztársaság 1508-ban végül egy évre újra uralma alá hajtotta a tengerparti várost, és megkezdték annak az Ausztria és Velence közti kapcsolat, illetve a Habsburg Birodalom tengeri központjává alakítását.

Ezután jelentek meg itt a török keleti előrenyomulása által útnak indított balkáni népek, Trieszt pedig lassan multikulturális várossá vált. Ezt a változást jótékonyan segítette elő 1719-es vámszabad területté válása – ezt a jogot több mint százhetven éven át meg is tartotta, hirtelen fellendítve a mértékét tekintve Velencével versengő kereskedelmet, illetve elősegítve a város polgárságának gazdagodását. Ezt még a napóleoni háborúk során három alkalommal való elfoglalása – 1797, 1805-1807, illetve 1809-1813 közt, utóbbi alkalommal már az Illír tartományok néven megszületett autonóm francia tartomány részévé válva – sem tudták lassítani.

I. Ferenc osztrák császár dekrétumának megfelelően Trieszt a tőle északra és északkeletre fekvő területekkel Illír Királyság néven 1849-ig az Osztrák Császárság koronatartományává vált. A kikötőváros elvesztette regionális vezető szerepét, hiszen az újonnan megszületett királyság központja a francia megszállás éveiben is vezető szerepet betöltő Laibach (a mai szlovén főváros, Ljubljana német neve) lett.

A városban Budapesthez hasonlóan ebben az időben születtek meg a nevüket részben a Habsburg család tagjairól kapott városnegyedek, így a magyar főváros mellett itt is találkozunk Terézvárossal (Maria-Theresien-Stadt), illetve Józsefvárossal (Josephstadt, ma Borgo Giuseppino).

A több mint ötszáz éves Habsburg-uralom fényében nem meglepő, hogy a Habsburgoknak köszönhetően, bár némi velencei segítséggel indult el Trieszt modern várossá alakulása.

Először a Magyarországon is jól ismert klasszicizmus vette be a várost – melynek helyi csúcsa, az egyszerűen csak Trieszti Operaként emlegetett Teatro Lirico Giuseppe Verdi már 1801 óta vonzza a kultúrára vágyókat –, majd követték ezt a historizmus és a szecesszió fuvallatai, így a századfordulón a messzi országokból érkezett hajók legénysége jó eséllyel percekig kereste az állkapcsát, ha végigvonult az alig pár évtized alatt világvárossá vált Trieszten.

Az utcák macskakövét a Vörös és feketét író Stendhal, az osztrák impresszionista költő Rainer Maria Rilke, illetve az Ulyssest is jegyző James Joyce is koptatta, sőt, a Vigadó, az Operaház, a Keleti pályaudvar és a Nemzeti Múzeum freskói mellett számtalan arc- és tájképet festő Than Mór is itt töltötte utolsó éveit.

Az épületek mellett persze a közlekedés is ugrásszerűen fejlődött: 1829-ben a Civetta gőzhajó átépítésével 1829-ben egy rövid életű propelleres hajó is szelte a habokat, 1854-ben pedig a városi pályaudvarról már Bécsbe is eljuthattak az importcikkek, illetve az utasok. Alig három évvel később, 1857-ben pedig megszületett a néhány év alatt az Osztrák-Magyar Monarchia haditengerészetének legfontosabb hajógyárává vált üzem, ami nélkül a dualista államnak esélye sem lett volna a nyílt vízen. A semmiből megszülető hajóhad, illetve a főleg déli országokkal való kereskedelem további növekedése – főleg déligyümölcsök, kávé, cukor, fa, illetve bor és olívaolaj fordult meg a hajókon – miatt 1867-ben bővítették a kikötőt, a két évvel később megnyitott Szuezi-csatorna, illetve a további fejlődés hatására ez is kicsinek bizonyulni, így a város 1883-ban és 1898-ban újabb méretes kikötőkkel gazdagodott.

A közhangulat az úton-útfélen tetten érhető fejlődés ellenére ellenére ekkor már egyáltalán nem volt rózsás, hiszen az 1850 óta az Osztrák Tengermellék tartomány részeként létező Triesztben évről évre egyre nőtt az olasz lakosság függetlenségi vágya, melynek csúcspontjaként 1882-ben a várost épp meglátogató Ferenc József császár közelében is bomba robbant.

A századfordulón a nyugodt, gazdag és fejlett tengerparti városnak tűnő Trieszt lakói tehát már rég puskaporos hordón ültek, a robbanás azonban egészen 1915-ig, Olaszország hadba lépéséig váratott magára.
A népesség megoszlása

1900-ben a város 75%-a vallotta magát olasznak, csak a külső kerületekre fókuszálva óriásit változik a kép: a szlovénok így többségbe kerültek (52%), őket pedig az olaszok (43%) követték.

A XX. század hajnalán készült képeket látva szinte lehetetlen lenne eldönteni, hogy a budapesti Nagykörút, vagy a környező utcák egyik kevésbé ismert épületét, vagy esetleg a bécsi belváros tetszőleges bérházát nézzük-e éppen: a historizmust aztán itt is lassan felváltotta az Olaszországban Stile Liberty néven ismert szecesszió, melynek alkotásai (a legjobbakat ez a cikk sorolja fel) egészen az Osztrák-Magyar Monarchia bukásáig jelentek meg a nagyra nőtt paloták között.

A nyugalom az isonzói front a város közelében való megszületésével ért véget. A hármas szövetségből az antant oldalára átállt olaszok megpróbálták elfoglalni az 1915. április 26-án aláírt londoni egyezményben számukra garantált területeket, sosem jártak azonban sikerrel: két évnyi küzdelem és tizenkét nagy csata után, a caporettói áttöréssel a Monarchia felőrölte az ellenfeleket, és mélyen benyomult Olaszországba.

A Monarchia legfőbb hadikikötőjének is otthont adó Trieszt lakói mindezt néhány kilométerről nézték végig, azt azonban talán még ők sem sejtették, hogy 1918. november 4-én, a padovai fegyverszünet aláírása után mindössze egyetlen nappal máris olasz csapatok érkeznek az évszázadokkal korábban számos bosszúságot okozó Velencéből, és partra szállva, a mólóról foglalják el a várost (Molo Audace), ami hivatalosan csak a Monarchia szétesése után két évvel, az 1920. novemberében aláírt rapallói egyezménnyel vált az Olasz Királyság részévé.

Kezdetét vette a szlovén kisebbség elnyomása, az erőteljes olaszosítás, a gyülekezési jog megvonása, illetve a szlovén lapok betiltása. A Monarchia számos más városához hasonló itt is megkezdődött a gyors hanyatlás: elveszett ugyanis a hosszú évtizedek alatt felépített kapcsolatrendszer, a dualista állam óriási importigénye helyett pedig immár jóval kevesebb áru mozgott a kikötőben.

A második világháború derekán, az olaszok 1943-as kapitulációját követően német megszállás alá került, deportálásokat is látott Triesztet a háború után megszülető Jugoszlávia a környékével együtt magának követelte, Tito pedig a bevonuló jugoszláv partizánok nemzetközi erők által sürgetett kivonása után sem adta fel a vágyát, hogy a város az új állam része legyen.
Közel két éven át koncentrációs táborként működött a Monarchia egykori rizsmalma. Az 1898-ban alapított, trieszti Risiera di San Sabba falai szörnyű titkot őriznek.

Az Olasz Királyság 1946-os szétesése csak még komplexebbé tette az ügyet, melynek végére végül az ENSZ tett pontot: 1947. februárjában város – és szűkebb környezete – történelme során másodszor is szabad, nemzetállamok határán álló szabad területté vált, melynek nagyobb hányadát (A zóna) a britek és amerikaiak, a kisebb földdarabot pedig a jugoszlávok tartottak ellenőrzés alatt.

Trieszt 1954 óta újra Olaszország része, a hidegháború és a várost két oldalról körbezáró országhatár miatt kialakult zártsága pedig az ezredforduló óta – az olaszok Európai Unióhoz való csatlakozása, illetve a határokat eltörlő schengeni egyezmény aláírása miatt – jócskán csökkent. forrás

Mária Terézia - Kriszta fotója

További beszámolók

Trieszt külön világ Olaszországon belül – nemcsak földrajzi értelemben, hanem hangulatában is. A város gyönyörű építészeti emlékekkel, hosszú sétányokkal és olyan egyedi atmoszférával vár, amelyben az olaszos életérzés keveredik az egykori Monarchia örökségével. Trieszt környékén mesébe illő kastélyokat és vadregényes, sziklás tengerpartokat találunk. Mégis, a városról sok Olaszországba látogató méltatlanul megfeledkezik.

A Canal Grandé partján egykor hatalmas hajók horgonyoztak, ma pedig hangulatos kávézók és éttermek sorakoznak a víz mellett. Innen nem messze, délnyugatra terül el Olaszország legnagyobb tere, a Piazza dell'Unità d'Italia, amelyet a Monarchia korabeli pompa és a városháza díszes épülete ural, körülvéve fényűző palotákkal. A mintegy 12 ezer négyzetméteres tér esténként megtelik élettel: helyiek, turisták, utcazenészek, fiatalok és idősek egyaránt élvezik a mediterrán esték laza hangulatát, ahol a gyerekek is késő estig játszanak a téren, ahogyan azt délebbre megszokhattuk.

Az óváros felfedezése közben gyakran olyan érzésünk támad, mintha Budapest vagy Bécs rejtett utcáiban barangolnánk. A San Giusto-dombon álló 15. századi várat, a Castellót, mindenképpen érdemes felkeresni a páratlan kilátás miatt. A közelben található Duomo di San Giusto pedig történetével is különleges: két, az 5. században emelt bazilika egyesítésével született meg évszázadokkal később.

Trieszt és környéke ideális választás azoknak, akik szeretik a kastélyokat, a történelmet és a különleges hangulatú városokat. Aki pedig a nyári kirándulást nem tudja elképzelni vízpart nélkül, ne hagyja ki Sistiana drámai sziklapartját sem – a látvány könnyen megváltoztatja az Észak-Olaszország tengerpartjairól alkotott elképzeléseinket.

Kikötő - Elter Karcsi fotója

Trieszt nem hemzseg a klasszikus turista látványosságoktól, mégis elbűvöl szépséges épületeivel, hangulatos ablakaival és utcáival. Másnap reggel korán keltünk, hogy minél többet láthassunk a városból. Elsőként egy igazi olasz kávézót kerestünk, ahol a hagyományok szerint nem leülni szokás, hanem a bárpultnál állva kortyolgatni a reggeli kávét és váltani néhány szót. Negyedórás séta után meg is találtuk a tökéletes helyet: a La Portizzát, a Piazza dell'Unità d'Italia közelében.

Azonnal elvarázsolt minket a hely légköre: hétfő reggel, három pultos lány sürgölődött, egy barista fiú dolgozott a kávégép mögött, körülöttük pedig törzsvendégek gyülekeztek, folyamatosan csengett a „Ciao, ciao, buongiorno”. Jó volt egyszerűen ott lenni, hallgatni az olasz nyelv zeneiségét, friss, ropogós croissant-t majszolni és olyan cappuccinót szürcsölgetni, amelynek tejhabjában szinte megállt a kanál. Az az 1 eurós cappuccino önmagában is mesélni tudott!

Ezután elmerültünk Trieszt belvárosi kis utcácskáinak labirintusában, tekintetünkkel folyamatosan felfelé kutatva a spaletták, száradó ruhák, nyitott ablakok után. Az ébredező város minden szeglete mediterrán hangulatot árasztott, egy pillanatra sem feledtetve velünk, hogy mennyire különleges helyen járunk.

---

Visszasétáltunk a belváros felé, útközben élvezettel nézegettük a Bar Arnoldo, a Café Giorgio és a hasonló hangulatú vendéglátóhelyek cégéreit, ahol elhatároztuk, hogy majd falatozunk valamit és iszunk egy jó kávét. Addig azonban még korzóztunk a trieszti tengerparton, ittuk a látványt, fényképezkedtünk a híres mólón, és kerülgettük az olasz kirándulókat, akikből aznap különösen sok érkezett a városba.

Kóboroltunk a szűk utcákban, a nagy Ő-t pedig különösen elbűvölték a száradó ruhák, amelyek erkélyekre, ablakok elé és házak közé voltak kifeszítve. Imádta a mediterrán színeket, a pálmákat, az utcákon parkoló robogókat, a tengeri kilátást és a házak sűrű sorát a domboldalakon. Ami az embereket illeti, egyetlen pöffeszkedő olaszba botlott – egy agyonszoláriumozott, aranyszandálos, sötét napszemüveges nőbe –, de a többiek mind hétköznapiak, mosolygósak és jókedvűek voltak. A padokon ülve olvasgattak, a mólón pecáztak, és élték az élet egyszerű örömeit.

Viszonylag sok koldussal is találkoztunk: gyakran odanyújtották felénk a kezüket, különösen a pályaudvar környékén és a forgalmasabb részeken. Magyar szemmel nézve is feltűnő volt, mennyire hasonlít a helyzet ahhoz, amit otthon tapasztalunk.

---

Trieszt az a város, amely egyszerre emlékeztet Budapestre és mégis teljesen mediterrán hangulatot áraszt. Arisztokratikus eleganciáját olaszos káosszal keveri: egyszerre sugároz nyugodt méltóságot, barátságos ismerősséget és élénk, déli pezsgést. Nem véletlen, hogy nekünk, magyaroknak különösen otthonosnak tűnik: évszázadokon át a Habsburg Birodalom, majd az Osztrák–Magyar Monarchia része volt, így építészete és atmoszférája is ismerősen hat.

Időnként szinte álomszerű az összhatás, ahogy a gyönyörű klasszicista épületek között dudáló Vespák és autók cikáznak – mintha valaki tréfából összekeverte volna a díszletet és a szereplőket. De éppen ez a különleges kettősség adja Trieszt sajátos báját. A patinás házak földszintjén elegáns éttermek rejtőznek, különösen a halételek világa kápráztatja el az idelátogatót, de stílusos üzletek is várják a vendégeket, ahol a legfrissebb olasz divat szerint lehet öltözködni. És persze kincseket rejtő apró régiségboltok is megbújnak az utcák között.

A város templomai bármikor hívogatnak egy rövid megpihenésre, míg a domboldalakon mesés épületek és panorámák jutalmazzák a felfelé mászókat. Trieszt vibráló itáliai életérzése pillanatok alatt magába szippant. Aki pedig a történelem iránt érdeklődik, az néhány lépésre egymástól több ezer éves múlt emlékeire bukkanhat.

---

,, A belvárosban mintha egy hangyabolyba zuhantam volna, ahol mindenki rohan, autók rohangásznak mindenfelé, az utcák szűkek, tekervényesek, nagyon sürgős minden. Délelőtti benyomásom az volt, hogy ez a Trieszt egy nagy zsibongó zsizsegő valami, ahol leginkább nyüzsgés és tömeg van. 

A nyitvatartási idők elgáncsolnak. Ha az egyik templomot meg akarom nézni, akkor a másik zár be, mire odaérek, de lehet, hogy aznap teljesen zárva van épp. Képtelenség egyeztetni, megtervezni a városban az utunk, úgy, hogy abba minden beleférjen, mert azért ez a város nem olyan kicsi. Gyalog nem minden érhető el ripsz-ropsz, vannak távolságok (a tömegközlekedést nem ismertem meg, lehet, azzal könnyebb, nem tudom). Kaotikus.

A parkolás igazi tortúra  – a helyiek a buszt javasolják, én nem vagyok benne biztos, hogy az jelenti a megoldást. Miután körözgettünk fel s alá a kikötő vonzáskörzetében, csak találtunk egy jó kis parkolót. Kezdődhetett a trieszti túra.
Zegzugos utcákon, park mentén (Italio Svevo köztéri zsánerszobra is beficcent) haladva leértünk a partra, a vitorlásokhoz, s láttuk a Régi Világítótorony még igen messze, a part mentén haladva idővel azért elértük. Bár a világítótorony eredeti funkcióját már rég nem tölti be, de földszintjén irodák működnek, barátságosan fogadnak, és szabadon fel lehet menni a toronyba csigalépcsőn, majd a tenger közvetlen közelében szétnézni a távolba fentről.

A Canal Grande Trieszt egyik legérdekesebb helye, mert annyira sok szép és jó látnivaló van egy helyen, még sincs már itt a riasztó zizegés, hanem nyugalom van. A csatorna környezetében minden vonzó, bármerre nézünk, valami szépet, sajátosat látunk. Egyik oldalán egy étterem, másik oldalán park padokkal, kicsit arrébb egy tér, a maga olaszos bájával, egy utcában egy arany mozaikos gyönyörű templom. Ez utóbbi úgy vonzott, mint a mágnes, ez volt a szerb ortodox székesegyház, teljes nevén a Chiesa Serbo Ortodossa di San Spiridione, és bizony kérette magát, mert bár meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt, de nem adta magát rögvest, mert épp zárva volt, vissza kellett hát jönnünk pár óra múlva, hogy belülről is lássuk, hogy a külcsín és a belbecs bizony együtt jár e templomnál.  (2020)" forrás

Kriszta fotója

Egy kiváló olasz ebéd után alig vártam, hogy végre megpillanthassam a Miramare-kastélyt. A város után abban reménykedtem, hogy az eklektikus, kissé merev formákat majd oldja valamelyest a mediterrán hangulat – és pontosan ezt kaptam a kastély környezetében, köszönhetően Carl Junker építésznek és természetesen a megrendelőnek, Ferdinánd Miksa Habsburg főhercegnek.

Mindig is irigyeltem azokat a főhercegeket, akik másodszülöttként élvezhették az uralkodó család hatalmát és gazdagságát – ha képesek voltak elfogadni, hogy a trónterhek helyett egy szabadabb, kevésbé kötött élet jutott nekik. Ferdinánd Miksa, Ferenc József császár öccse, jól ismerte Trieszt városát, és a haditengerészet főparancsnokaként gyakran szemlélhette hajóról azt a sziklás területet, amelyre később felépíttette a Miramare-kastélyt.

A tengerről is jól látszott, hogy a szirt kopár, alig van rajta növényzet. Miksa azonban elhatározta, hogy ezen változtatni fog: osztrák földet, kertészeket és különleges növényeket hozatott a világ minden tájáról. És persze hozott ide egy feleséget is – a belga királyi családból –, hogy közösen teremtsenek itt otthont. A sors azonban közbeszólt: a trón és az uralkodás csábítása végül elszakította Trieszttől, a tengeri levegőtől és a kertje zöldjétől. Miksa nem sokáig élvezhette alkotását: fiatalon kivégezték Mexikóban – egy szomorú, de sajnos nem ritka következménye az uralkodói létnek.

Ma szerencsére a kastély múzeumként látogatható, tele a tenger színét tükröző fényekkel, a csodás vörös szalonokkal, és az utolsó lakók viszonylag modern bútoraival. Egy újabb hely, amelyet Sziszi császárné is gyakran és szívesen látogatott.

Fotóegyveleg

Kriszta fotói

Gabriele d’Annunzio (1863-1938) költő szobra - Kriszta fotója

Kriszta fotója

Elter Karesz fotója

Vissza az elejére

Kommentek