Trieszt

Trieszt dióhéjban | Tetszett & Nem tetszett | Vélemények | Odajutás | Szállás | Helyi közlekedés | Étkezés | Szórakozás | Vásárlás | Közbiztonság | Egyéb hasznos információk | Óváros | Piazza dell'Unitá d'Italia | Corso Italia | Piazza della Borsa |Canale Grande|  San Giusto-székesegyház|San Giusto-erőd| Miramare-kastély | Templomok | Múzeumok | Egyéb látnivalók | Programlehetőségek | Olvasmányos linkek | Fotóegyveleg

A Ryanair 2024. június 2. és október 25. között járatot üzemel  Budapest és Trieszt között. Repülés minden pénteken (reggel) és vasárnap (este), így a menetrend akár egy hosszú hétvégés látogatásra is megfelelhet.

.

Piazza dell'Unità d'Italia (Olaszország egységének a tere) - Kriszta fotója

Trieszt dióhéjban

• Az északkelet-olasz városnak kb. 229 ezres a lakossága (2024-es becslés). Trieszt a Friuli Venezia Giulia autonóm régió központi városa.
• Olaszul: Trieste, horvátul és szerbül: Trst, németül: Triest.
• Trieszt nem egy nagy területű város, azaz gyalog könnyen bejárható, ha a turista csupán a fő nevezetességeket akarja megnézni.
• Havi nettó átlagfizetés (2024-ben): 1580 euró - (olaszországi átlag: ugyancsak 1580 euró)
• Trieszt nagyon közel van a szlovén határhoz (15-25 km)
• Fő turisztikai nevezetességek:

Piazza Unità d'Italia, hatalmas, tengerparti tér, Az egyik legnagyobb európai tér.

Castello di Miramare: tengerparti kastély a városközponttól kicsit távolabb, ma múzeumként funkcionál.

San Giusto hegyi erőd és székesegyház: a városközpontban található erőd és székesegyház a középkori időkből származik

Canal Grande: Trieszt csodálatos vízi útja, amely a tengerparttól egy nagy térig vezet. Nem hajózható, csak gusztusos.

Teatro Romano: az ókori rómaiak által épített színház, a középkorban átalakítottak erődnek, romjai a városközpontban találhatóak.

Mercato Coperto: belvárosi fedett piac

---

Kriszta fotója

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

1. A hatalmas terük, a Piazza dell’Unitá d’Italia tele van méltóságteljes, Habsburg-os épületekkel
2. A Miramare-kastély felé vezető út gyönyörűsége
3. A Cavana sétáló utca

Kriszta fotója

4. A San Giusto-székesegyház izgalmasan visszafogott bizánci stílusjegyei, felmászni a tornyába

Kriszta fotója

       5.  A Canal Grande partján pizzát enni

Bóka Marci fotója

     6. Meglepetésszerűen a trieszti templomok közül a szerb templom tetszett a legjobban

Kriszta fotója

7. A Viale Venti Settembre nevű fasor a rengeteg vendéglátóhellyel

Kriszta fotója

8. A Miramare kastély tökéletes állapota, csodálatos elhelyezkedése és a könyvtárszoba

Kriszta fotója

Nem tetszett

1. Trieszt az olasz-osztrák kevertségével nem olyan jó, mint egy tipikus olasz vagy osztrák város
2. Szlovánia felől érkezve valóban rémisztőek az elővárosai
3. Még fizetős parkolóhelyet is nehéz találni a hétköznapokon
4. Jaj azoknak, akik 19 óra előtt akarnak vacsorázni ( a centrumban csak 3 helyen lehet)
5. Örülünk, hogy megismerkedtünk Trieszttel másfél nap erejéig, de elég volt egyszer, vissza nem jönnénk.
6. Szenzációs nevezetessége nincs
7. Nagy terek fák nélkül
8. A Teatro Romano egyáltalán nem látványos, kinézetre szinte jelentéktelen

Vélemények

"Trieszt a megtestesült Közép-Európa (Mitteleuropa), nem csoda, tartozott ide is, oda is történelme során (1954. óta végleg Olaszországé), ráadásul Szlovéniába átjutni annyi, mint átsétálni a nagykörút egyik oldaláról a másikra. Ez a közelség a nyelvhasználatban is megmutatkozik ,általánosak a szlovén nyelvű feliratok. Trieszt volt a Monarchia kikötője, ezért nem olyan meglepő, hogy sokszor olyan mintha Budapesten sétálgatnánk. Itt még mindig mélyre lehet tüdőzni a Monarchia levegőjét, legpompásabb épületei abból az időszakból származnak. Hatalmas,tiszteletet parancsoló paloták no meg persze Habsburg Miksa egy Adriába nyúló földnyelvre épített mese habbal kastélya, a Miramare. A kastély helyét Miksa maga jelölte ki, remek ízléssel, a szobákból olyan kilátás nyílik a tengerre,mintha hajókabinban lennénk. A botanikus kert is az Miksa érdeme, igazi randi- és esküvői fotózkodós helyszín.

Ha városnézés közben ahhoz támadna kedvünk, csak ledobjuk a ruháinkat és megmártózzunk a tengerben. Homokos part nyilván nincs, de a tengerparti sétány mentén gyakorlatilag végig le lehet jutni a vízbe, és senki nem néz földönkívülinek, ha csobbanunk egyet. Ez persze az arra alkalmas évszakban, aki mostanában indulna neki kihasználva a tavaszi hosszú hétvégéket, az ne nagyon készítsen bikinit. Egyébként pedig a városban meg megvan benne minden, amit egy olasz várostól várhatunk: római színház, diadalív, hatalmas terek, tengerparti korzó, apácák, bevásárlóutcán tömegelő fiatalok, teraszok, robogók piac, stb., stb., stb. Miután pedig bebarangoltuk a az egészet, és egy kicsit király-kisasszonynak éreztük magunkat a Miramare szalonjaiban és kertjében sétálgatva igazán jól fog esni egy hamisítatlan (nápolyi) pizza a kismillió étterem egyikében. (2016)" forrás

---

,, Az autópályáról nézve úgy tűnhet, mintha Trieszt környékén csak ipartelepek és sűrűn beépített falvak lennének, de több tengerparti sétaút is van. A Miramare-kastélytól például kb. 10 perc autóval a Rilke-ösvény Sistiana és Duino között, ahova késő délután még elmentünk sétálni. Itt szinte érintetlen a meredek sziklafalak alkotta partszakasz.

Trieszt sokáig osztrák kézen volt és talán a legkevésbé "olaszos" az itáliai városok közül, de ebben áll a különlegessége is. Az olasz egységről elnevezett főtér, a Piazza Unitá d'Italia nappal is a város leglátványosabb pontja, kivilágítva pedig egészen gyönyörű.

A Triesztet övező hegyekben, San Nazario és Opicina között található a Strada Napoleonica út. Egy része aszfaltozott sétány elképesztő kilátással, egy szakasza pedig jól járható erdei ösvény. (2018)" forrás

---

,, Trieszt Szlovénia felől megközelítve borzalmas. Az elkerülő/bevezető felüljárón hajtasz kocsival, és egy kurva nagy tengeri iparváros tárul a szemed elé. Kiábrándító, és bár belül jobb, azért van benned némi kétség, hogy mi van, ha nem... (2017)" forrás

"Pontosan így, Szlovénia irányából nagyon ronda először. Kr 2023"

---

Odajutás

Trieszt országúton 558 kilométerre van Budapesttől. Megállás nélküli vezetést számolva ez kb. 5 óra 50 perces utazás. 527 kilométeres távon autópályán vezethetünk. Fizetős autópályán.

Szállás

Jó szívvel ajánlott szállodák:

(A hotel nevére kattintva rögtön láthatók az árak és - ha megfelel - lehet biztonságban foglalni.)

• 2 csillagos: Hotel Nuovo Albergo Centro
• 3 csillagos: Albergo al Viale , Hotel Roma, Residence Liberty (apartmanok)
• 4 csillagos: Urban Design Hotel , NH Hotel Trieste

Helyi közlekedés

Kriszta fotója

Parkolás

Triesztben találhatók olyan területek is, ahol ingyenes parkolási lehetőségek állnak rendelkezésre, például a város külső területein, valamint a vasútállomások környékén.

Ezenkívül Triesztben elérhetőek az úgynevezett "Kék övezetes" parkolóhelyek, amelyeket a város kijelölt területein találhatunk. Ezek a helyek általában korlátozott időtartamra szólnak, és fizetni kell értük, de általában olcsóbbak, mint a fizetős parkolóhelyek. Egy óra 1.70.- EUR 2023 áprilisában a központban. Parkolóházban 2.40.-

Buszok

Ha tömegközlekedni kell, a jó hír az, hogy Triesztben könnyű. Jegyet a kioszkokban vagy online lehet venni. Tpl fvg appot kell hozzá letölteni, kb úgy mködik, mint otthon. Gyerekeknek 10 év alatt ingyenes, ha van velük fizető felnőtt. Egyedül utazó gyerek fizetős. Kutyák és egyéb szállítható állatok számát korlátozzák. Az applikációban csak egy ember jegye tárolható vagy a családi jegy. Összesen 54 vonal közül kell kiválasztani a megfelelőt. A buszok egy kis része a hét végén nem jár.

Kriszta fotója

Étkezés

Trieszt városa Olaszország keleti részén található, ahol a tenger és a hegyek találkoznak, így az ételkultúra is meglehetősen sokrétű és gazdag.

Az egyik legismertebb trieszti ételspecialitás a "buffet" vagy "buffet alla triestina", amely egy hideg előétel, amely többnyire húsból, halból és zöldségekből áll. A "buffet" különlegessége a trieszti tengeri halakból készült saláta, például a polip saláta vagy a tengeri herkentyűk saláta.

Továbbá, az egyik legnépszerűbb trieszti étel a "jota", egy leves, amely húsokat, babot és savanyú káposztát tartalmaz. Ez a leves a hideg téli napokon különösen jól esik.

A trieszti konyha másik fontos eleme a "sardel in saor", ami egy halsaláta, és tartalmazza a szardellát, hagymát és ecetet. Ez az étel a középkorban keletkezett és a halászok által készítették, hogy a hosszabb hajóút során is eltartható legyen.

Ezenkívül érdemes megkóstolni a trieszti tésztákat is, mint például a "gnocchi di susine" - a szilva tésztát -, vagy a "cjalzòns", amely egy töltött tészta, hús- vagy zöldségtöltelékkel.

A desszertek közül ajánlott megkóstolni a "strucolo de pomi" - almás pite

d.m.

- és a "putizza" - diós sütemény:

aji

Az olasz kávék és borok is kiválóak Triesztben, különösen az "espresso", a "macchiato" és a "spritz" italok.

,, Igyunk egy kávét Trieszt régi , patinás kávézóinak egyikében ahol Stendhal és sokan mások üldögéltek egykor. Némelyik szinte nem is változott így turisták népszerű célpontjai. Ne hagyjuk ki a Caffè degli Specchi (Piazza Unità), vagy a e legrégebbi 1830-ban nyílt kávézót a Caffè Tommaseo-t sem. Szintén nagy hírnévnek örvend a Caffè San Marco vagy a Caffè Pirona is ahol a helyi édességeket is megkóstolhatjuk.

Ha már Triesztben járunk, kóstoljunk meg néhány helyi fogást is, mint például a Jota triestina (krumplis, kolbászos bableves), és a jellegzetes krumpli gombócok, melyeket májjal vagy édesen elkészítve szilvával töltenek meg." forrás

.

Imbisz - p. g. fotója

Vásárlás

Vásárlás, kirakatnézés szempontjából a város három sétálóutcája ajánlható a leginkább: Via San Nicolò/Borgo Teresiano övezete,  a Cavana és a Ghetto a Cittavecchia térségében, valamint butikokkal teli Viale 20 Settembre.

Kedvenc zöldség- és gyümölcsboltunk a Cavana sétálóutcában - Kriiszta fotója 

Szórakozás

Trieszt nem egy kiemelkedő buliváros, de azért bőven van lehetőség belevetnünk magunkat az éjszakai életbe. Rengeteg bár található 

a Piazza Unitá-tól nyugatra, a menő Cavana negyedben. Vagy a Canal Grande környékén.

Közbiztonság

Triesztnek kifejezetten jó a megítélése a közbiztonság szempontjából az olasz városok viszonylatában. A jó közbiztonság hagyománya részben abból ered, hogy határ-menti városként mindig jelentős volt a határőrizeti és rendőri jelenlét. Még éjszaka sem kockázatos Trieszt utcáin sétálgatni. Zsebtolvajlás is ritkán fordul elő.

Egyéb hasznos információk

Ufficio Informazioni Turistiche di Trieste (Trieszt Turisztikai Információs Iroda)
Piazza Unità d'Italia 7 - 34121 Trieszt

A főtérre úgyis megyünk, szóval akkor érdemes ide is betérni térképért, brossúrákért. 

Az iroda hétfőtől vasárnapig nyitva áll az alábbiak szerint:

Hétfőtől péntekig: 9:00-18:00 óráig - Szombaton: 9:00-13:00 óráig - Vasárnap: zárva

---

• Triesztben működik egy tiszteletbeli konzul: Anna Rossi Illy - Címe: 34147, Trieste, Via Francesco Parisi 14.
• Telefonja: +39 (040) 833-0477 ------------------- E-mail: consolau@illy.it

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Óváros

A régi városközpont kis teréi, szűk sikátora és macskaköves utcái között találhatók történelmi épületek, hangulatos éttermek és kávézók. Az óváros egyik fő látványossága a San Giusto dombra vezető keskeny utca, amelyen keresztül a látogatók feljuthatnak a San Giusto erődbe, ahonnan lélegzetelállító kilátás nyílik a városra és a tengerre. Az óvárosban található másik fontos helyszín az Antik Római Színház, amely a város egyik legfontosabb régészeti lelőhelye. Az óvárosban sétálva az utazók felfedezhetik Trieszt múltjának és kultúrájának számos érdekességét.

A Cavana - sétálóutca övezet

Kriszta fotói

Piazza dell'Unitá d'Italia

Az egykori osztrák-magyar birodalom idején a teret még a Tengerészeti Térenek nevezték, majd 1918-ban, a Monarchia felbomlása után nevezték át az olasz egység szimbólumaként. A tér közepén található a szobor, amely Vittorio Emanuele II olasz királyt ábrázolja lóháton, körülötte pedig számos épület, például a városháza és a Lloyd Triestino Palace. A tér gyakran helyszíne különböző rendezvényeknek és fesztiváloknak is.

Kriszta fotói

 

Lloyd Triestino palota - Kriszta fotója

Palazzo del Governo - Kriszta fotója

Corso Italia

Corso Italia a Trieszt belvárosában található, és a város egyik legfontosabb bevásárlóutcája. A sétálóutca számos üzletet és éttermet kínál a látogatóknak. A Corso Italia környéke nagyon élénk, főleg este és éjszaka, amikor a helyiek és a turisták egyaránt felfedezik a város éjszakai életét. A sétálóutca mentén található számos épület is érdekes látnivalót nyújt, és a környéken könnyen megtalálható a történelmi belváros, a tengerpart és a kikötő is. A Corso Italia egyike a Trieszt fő látványosságainak, és érdemes felkeresni, ha a városban járunk.

Piazza della Borsa

A Piazza della Borsa Trieszt történelmi városközpontjában található, és az egyik legfontosabb történelmi helyszín. Az épületegyüttes számos szépséggel rendelkezik, beleértve a neoklasszikus homlokzatot és az elegáns belső teret, amely az egykori tőzsdei tevékenységek helyszíne volt. Az épület ma múzeumként működik, és a látogatók megtekinthetik az egykori tőzsdei termet, valamint a város történelmének más fontos elemeit is. A Piazza della Borsa egyébként egy nagyon élénk és forgalmas tér, sok étteremmel, bárral és üzlettel, és a turisták számára nagyon kellemes hely a sétáláshoz és a városnézéshez.

Kriszta fotói

Borsa Vecchia - Kriszta fotója

Canal Grande

A Canal Grande Trieszt egyik legismertebb látványossága. Ez a csatorna a város központját szelte át és hozzájárult Trieszt gazdasági fejlődéséhez.

A csatorna két oldalán gyönyörű épületek, paloták és híres történelmi épületek találhatók, mint például a Revoltella Múzeum és a San Rocco templom. A csatornán csónakok is közlekednek, így a látogatók élvezhetik az épületek és a város szépségét a vízről.

K. Kriszta fotói

Trieszt nagy kedvelője, James Joyce (1882-1941) világhírű ír költő, író (Ulysses) szobra - Kriszta fotója

San Giusto-domb

A városközpont fölé magasodó dombra mindenképen érdemes felmenni, hiszen ott van három jelentős nevezetessé is (két templom és egy erőd).  Ha a domb alatti hatalmas mélygarázsban parkolunk, akkor onnan lifttel is fel lehet menni. (Nagyon népszerű parkoló, szóval előfordul hétköznap, hogy alig marad szabad hely. Legalább két szintet eleve a bérletesek foglalják el.)

A 24-es busszal is fel lehet menni.

kr

A dombon látható az Emlékezés parkja (Parco della Rimembranza) egy nagyobb és egy kisebb emlékművel, valamint régészeti leletek.    

Több iskoláscsoport az első világháborúban elesett olasz katonák emlékművénél - Kriszta fotója

A domb a templom tornyából látva - Kriszta fotója

Vastag talpú, strapabíró cipő kell a kövezet miatt! - Kriszta fotója

San Giusto-székesegyház

Olaszul: Cattedrale di San Giusto Martire

(Szent Justus)

Kötelező látnivaló, ha Trisztben vagyunk.

A templomba a belépés ingyenes, a toronyba felmenetel 2 euróba kerül.

14. századi, bizánci stílusú templom. 

"Autónkat a Via Della Galleria-n tettük le és a Via San Giusto-n keresztül közelítettük meg a San Giusto (Szent Justus) Templomot és a hasonló nevű erődöt. A templom érdekessége, hogy az V. századi ókeresztény bazilika mellé, két oldalról a IX. és a XII. században is hozzáépítettek egy-egy templomot. Ezeket a XIV. században egységesítették, így alakult ki a jelenlegi öt főhajós formája. A templomtól a ciprusok között haladva jutunk el az I. világháború áldozatainak emelt emlékműig. Tőlünk jobbra lesz az erőd bejárata. A belépő, ha csak sétálni akarunk a várban 1 euró, ha a kiállításokat (fegyvertár, kőtár) is meg akarjuk nézni akkor 6 euró, a kedvezményes jegy 4 euró. Az épület hétfőn zárva van, keddtől vasárnapig 9-17 óráig, a kiállítások 10-17 óráig látogathatóak. " forrás

Kriszta fotói

San Giusto-erőd

(avagy vár)

Olaszul: Castello di San Giusto

Belépőjegy: 5 euró

Az erőd 1470 és 1630 között épült. Legrégebbi része a Kapitány Háza, ehhez épült hozzá a háromszög alakú erődítmény. A háromszög sarkaira a későbbiekben egy-egy bástyát építettek. Ezek a bástyák jól szemléltetik a hadtudományok változását, fejlődését. A város felé néző kerek Velencei bástya 1508-09-ben, a déli, sokszögű Lailo bástya 1553 és 1557 épült. Míg a háromszög alakú Pomis bástya 1636-ban készült el. A vár a város császári parancsnokának volt az otthona egészen 1750-ig. Múzeumként 1936 óta funkcionál. Az épületekben megnézhetjük a Szent György Kápolnát, itt találkozhatunk III. Frigyes német-római császár címerével is, aki az erőd építést elrendelte.

Innen díszlépcsőn juthatunk fel az emeletekre. A Caprin terem faragott szobrokkal, bútorokkal, ajtókkal Giuseppe Caprinnak állít emléket. Caprin Trieszt szülötte, író és újságíró volt, az olasz szabadságharcban Garibaldi oldalán harcolt. A fegyverekről szóló kiállítás a középkortól a XIX. századig mutatja be ezeknek az eszközöknek a fejlődését. A lapidáriumot a Leilo bástyában találjuk. forrás

Kriszta fotói

Miramare-kastély

Mindenképpen! Odajutás busszal kb egy óra, átszállással. Kocsival kb 20 perc, itt kivételesen az autózás ajánlott.

Kriszta fotói

"A városhoz azonban tartozik még egy nagyon értékes látnivaló, a központtól nyolc kilométerre fekvő Miramare Kastély. Autóba ülve, pár perc múlva, a kastély felé vezető úton parkoltunk le. Az út utolsó szakaszát gyalog kell megtenni. A Miramare Kastélyt Ferdinánd Miksa főherceg és Sarolta főhercegnő építtette. Miksa 1854-ben, miután az osztrák flotta ellentengernagya lesz, költözik Triesztbe. Egy évre rá már tervbe veszi, hogy kastélyt épített a Grignanói-öböl szikláira és mellette egy termékeny parkot hoz létre. Az épület 1860-ra készül el. Miksa 1863. októberében itt fogadja a mexikói küldöttséget. 1864. áprilisában pedig elhajózik, hogy a felkínált császári trónt elfoglalja Mexikóban, ekkor látja utoljára szeretett kastélyát. A köztársaságpártiak győzelme után 1867. június 17-én, Queretaróban kivégzik. A Miramare Kastély az egyetlen hely, ahol Miksa főhercegnek állítanak emléket. A teljes áru belépő 6, a kedvezményes 4 euró, 18 év alatt ingyenes. Magyar nyelvű útikalauz 8 euróért kapható. A kastély 9-19 óra között van nyitva, a park novemberben csak 15 óráig (így erről mi le is maradtunk), de nyáron szintén 19 óráig látogatható. (2014)" forrás

Kriszta fotói

Terek

Piazza Goldoni - Kriszta fotója

Kriszta fotója

Templomok

Szent Spiridon szerb ortodox templom

Kriszta fotói

Chiesa di San Nicolo dei Greci

(kiezá di szán nikolo dej grecsi)

Szent Miklós- templom

A San Nicolo dei Greci templom  a város egyik legérdekesebb és legkülönlegesebb épülete. Az épület a 18. században épült a görög ortodox közösség számára, és építészetileg a keleti és nyugati stílusok elegyének számít. Az épület külső részén a görög és az ortodox kereszt is látható, a belső térben pedig csodálatos freskók díszítik a falakat. A templom egyik legérdekesebb része a kupolája, amelyen egy 8 méteres, aranyozott kereszt áll.

Kriszta fotója

Zsinagóga

A zsinagóga a Maggiore téren áll, és az egyik legnagyobb és legszebb olaszországi zsinagóga. Neoromán stílusban épült 1912-ben, és az osztrák-magyar birodalom idején épült zsinagógák közül az egyik legnagyobb. A zsinagóga bejárata magas íves ajtó, és a homlokzat két oldalán két tornyos épületrész áll.

Kriszta fotója

A belső tér nagyobbik része nőknek van fenntartva, míg az imaszoba és a bálterem a kántálóknak és a férfiaknak van fenntartva. A zsinagóga díszes freskói és színes ablakai gazdag zsidó hagyományokat tükröznek, és lenyűgöző látványt nyújtanak. A zsinagóga látogatható, de előzetes foglalás ajánlott.

Csak vezetett formában látogatható, de nem kell előre foglalni.

kr

Múzeumok

Revoltella múzeum

(Museo Revoltella)

Az épületben többféle kiállítás található, kortárs művészeti, a történelmi, ipartörténeti tematikákkal, hat (!) emeleti szinten.. A múzeum a 19. századi olasz művészet kiemelkedő gyűjteményével is büszkélkedhet. Az épület őrzi a múzeum alapítójának, Pasquale Revoltella olasz iparmágnásnak az emlékét is.

d. b. fotói

A hatodik emeletről szép a kilátás a kikötőre, a városra.

Immaginario Scientifico

Népszerű tudományos interaktív játszóház-féleség gyerekeknek

Az Immaginario Scientifico egy tudományos interaktív múzeum Triesztben, amelynek célja, hogy népszerűsítse a tudományt és az innovációt a látogatók számára. A múzeum különböző interaktív kiállításokat kínál a fizikától a biológiáig, az űrkutatástól a környezetvédelemig, amelyek mindegyike izgalmas és interaktív élményt kínál a látogatóknak. A múzeum célja, hogy megmutassa a tudomány és a technológia szépségét és fontosságát a mindennapi életünkben, különösen a fiatalabb generációk számára.

f. v.

Marine Aquarium

A Marine Aquarium Triesztben az egyik legnépszerűbb turisztikai látványosság, amely az Adriai-tenger élővilágát mutatja be. A múzeum interaktív kiállításokat kínál, ahol a látogatók megismerhetik az észak-adriai tengeri életet, beleértve a különböző halfajokat, korallokat, kagylókat és egyéb tengeri állatokat. A látogatók megfigyelhetik az akváriumokban élő állatokat, sőt akár érintkezhetnek is velük. A múzeum emellett bemutatja az emberi tevékenység hatásait is a tengeri környezetre, és rámutat a tengeri élővilág védelmének fontosságára.

Egyéb látnivalók

Parti sétány

Kriszta fotói

Faro della Vittoria (Győzelem világítótorony)

Cím: Str. del Friuli, 141

A Faro della Vittoria (Győzelem világítótorony) Trieszt városában található, a tengerpart közelében. A torony a Trieszti-öböl partján emelkedik, és egy 68 méter magas oszlop, amelyet később egy 48 méter magas torony egészítettek ki. A torony építése 1923-ban kezdődött, és 1927-ben fejeződött be. A torony eredetileg az első világháborúban elesett trieszti tengerészek emlékének állították, ma pedig turisztikai látványosságként funkcionál. A toronyból lenyűgöző kilátás nyílik a tengerre és a környező tájra.

Kaotikus a nyitvatartási rend, azaz tanácsos a város turista információs irodájában rákérdezni, és nem pazarolni időt arra, hogy potyára a világítótornyhoz vezessünk.

Néhai zsidónegyed

Kriszta fotója

Programlehetőségek

b.zs. fotója

Duino-i kastély

Trieszttől autóval 24 kilométerrel északra (24 perc).

A kastély a 14. században épült, és többször átépítették az évszázadok során. A kastély területén található a Rilke-sétány, amely egy híres sétálóút, és a tengerre néző kilátást kínál. A kastély magángyűjteményeknek ad otthont, és látogatható. Emellett a kastélyt körülvevő park kiváló kirándulóhely, és itt számos rendezvényt is tartanak, többek között koncerteket és színházi előadásokat.

Trieszt-Opicina kisvasút

"Trieszt városában található Opicinai villamosvonal a hagyományos villamosüzem és a sikló szokatlan összeházasításának érdekes és a világon egyedülálló példája. Az 5,175 km hosszú villamosvonal a városközponttól északra található Piazza Oberdant köti össze a hegyekben lévő szlovén határ melletti Villa Opicina faluval. Fentről szép kilátás nyílik Triesztre. A villamosok 20 percenként közlekednek reggel 7 és este 8 között." forrás

Trieszt történelme

A bronzkor óta lakott terület sorsa az elmúlt évezredekben is hányatott volt: a Római Birodalom részeként Augustus császár alatt csinos, bazilikával, kapitóliummal és számos középülettel bővült városon a Nyugatrómai Birodalom 476-os bukása után többször gázoltak át hadseregek. A lombard pusztítás, illetve a frank uralom után Trieszt 1081-ben az Aquileiai patriarkátus uralma alá került, a betörések azonban nem szűntek meg: a Velencei Köztársaság 1203-tól egészen az 1370-as, győzelmüket jelentő fegyverszünetig próbálkoztak az elfoglalásával, a siker gyümölcsét azonban csak nyolc évig élvezték.

Távozásuk után a város lakói úgy gondolták, a szabadság visszaszerzése után nincs jobb ötlet a terjeszkedésnél: a Velencével szomszédos Chioggia megszállását fontolgatták, a környező hercegségek segítsége nélkül ez azonban lehetetlen feladatnak bizonyult. 1382-ben a polgárok egy hosszú írásban a katonai védelemért cserébe végül behódoltak a Habsburg-házi III. Leopold hercegnek, így sikerre vihették az akciót.

A Velencei Köztársaság 1508-ban végül egy évre újra uralma alá hajtotta a tengerparti várost, és megkezdték annak az Ausztria és Velence közti kapcsolat, illetve a Habsburg Birodalom tengeri központjává alakítását.

Ezután jelentek meg itt a török keleti előrenyomulása által útnak indított balkáni népek, Trieszt pedig lassan multikulturális várossá vált. Ezt a változást jótékonyan segítette elő 1719-es vámszabad területté válása – ezt a jogot több mint százhetven éven át meg is tartotta, hirtelen fellendítve a mértékét tekintve Velencével versengő kereskedelmet, illetve elősegítve a város polgárságának gazdagodását. Ezt még a napóleoni háborúk során három alkalommal való elfoglalása – 1797, 1805-1807, illetve 1809-1813 közt, utóbbi alkalommal már az Illír tartományok néven megszületett autonóm francia tartomány részévé válva – sem tudták lassítani.

I. Ferenc osztrák császár dekrétumának megfelelően Trieszt a tőle északra és északkeletre fekvő területekkel Illír Királyság néven 1849-ig az Osztrák Császárság koronatartományává vált. A kikötőváros elvesztette regionális vezető szerepét, hiszen az újonnan megszületett királyság központja a francia megszállás éveiben is vezető szerepet betöltő Laibach (a mai szlovén főváros, Ljubljana német neve) lett.

A városban Budapesthez hasonlóan ebben az időben születtek meg a nevüket részben a Habsburg család tagjairól kapott városnegyedek, így a magyar főváros mellett itt is találkozunk Terézvárossal (Maria-Theresien-Stadt), illetve Józsefvárossal (Josephstadt, ma Borgo Giuseppino).

A több mint ötszáz éves Habsburg-uralom fényében nem meglepő, hogy a Habsburgoknak köszönhetően, bár némi velencei segítséggel indult el Trieszt modern várossá alakulása.

Először a Magyarországon is jól ismert klasszicizmus vette be a várost – melynek helyi csúcsa, az egyszerűen csak Trieszti Operaként emlegetett Teatro Lirico Giuseppe Verdi már 1801 óta vonzza a kultúrára vágyókat –, majd követték ezt a historizmus és a szecesszió fuvallatai, így a századfordulón a messzi országokból érkezett hajók legénysége jó eséllyel percekig kereste az állkapcsát, ha végigvonult az alig pár évtized alatt világvárossá vált Trieszten.

Az utcák macskakövét a Vörös és feketét író Stendhal, az osztrák impresszionista költő Rainer Maria Rilke, illetve az Ulyssest is jegyző James Joyce is koptatta, sőt, a Vigadó, az Operaház, a Keleti pályaudvar és a Nemzeti Múzeum freskói mellett számtalan arc- és tájképet festő Than Mór is itt töltötte utolsó éveit.

Az épületek mellett persze a közlekedés is ugrásszerűen fejlődött: 1829-ben a Civetta gőzhajó átépítésével 1829-ben egy rövid életű propelleres hajó is szelte a habokat, 1854-ben pedig a városi pályaudvarról már Bécsbe is eljuthattak az importcikkek, illetve az utasok. Alig három évvel később, 1857-ben pedig megszületett a néhány év alatt az Osztrák-Magyar Monarchia haditengerészetének legfontosabb hajógyárává vált üzem, ami nélkül a dualista államnak esélye sem lett volna a nyílt vízen. A semmiből megszülető hajóhad, illetve a főleg déli országokkal való kereskedelem további növekedése – főleg déligyümölcsök, kávé, cukor, fa, illetve bor és olívaolaj fordult meg a hajókon – miatt 1867-ben bővítették a kikötőt, a két évvel később megnyitott Szuezi-csatorna, illetve a további fejlődés hatására ez is kicsinek bizonyulni, így a város 1883-ban és 1898-ban újabb méretes kikötőkkel gazdagodott.

A közhangulat az úton-útfélen tetten érhető fejlődés ellenére ellenére ekkor már egyáltalán nem volt rózsás, hiszen az 1850 óta az Osztrák Tengermellék tartomány részeként létező Triesztben évről évre egyre nőtt az olasz lakosság függetlenségi vágya, melynek csúcspontjaként 1882-ben a várost épp meglátogató Ferenc József császár közelében is bomba robbant.

A századfordulón a nyugodt, gazdag és fejlett tengerparti városnak tűnő Trieszt lakói tehát már rég puskaporos hordón ültek, a robbanás azonban egészen 1915-ig, Olaszország hadba lépéséig váratott magára.
A népesség megoszlása

1900-ben a város 75%-a vallotta magát olasznak, csak a külső kerületekre fókuszálva óriásit változik a kép: a szlovénok így többségbe kerültek (52%), őket pedig az olaszok (43%) követték.

A XX. század hajnalán készült képeket látva szinte lehetetlen lenne eldönteni, hogy a budapesti Nagykörút, vagy a környező utcák egyik kevésbé ismert épületét, vagy esetleg a bécsi belváros tetszőleges bérházát nézzük-e éppen: a historizmust aztán itt is lassan felváltotta az Olaszországban Stile Liberty néven ismert szecesszió, melynek alkotásai (a legjobbakat ez a cikk sorolja fel) egészen az Osztrák-Magyar Monarchia bukásáig jelentek meg a nagyra nőtt paloták között.

A nyugalom az isonzói front a város közelében való megszületésével ért véget. A hármas szövetségből az antant oldalára átállt olaszok megpróbálták elfoglalni az 1915. április 26-án aláírt londoni egyezményben számukra garantált területeket, sosem jártak azonban sikerrel: két évnyi küzdelem és tizenkét nagy csata után, a caporettói áttöréssel a Monarchia felőrölte az ellenfeleket, és mélyen benyomult Olaszországba.

A Monarchia legfőbb hadikikötőjének is otthont adó Trieszt lakói mindezt néhány kilométerről nézték végig, azt azonban talán még ők sem sejtették, hogy 1918. november 4-én, a padovai fegyverszünet aláírása után mindössze egyetlen nappal máris olasz csapatok érkeznek az évszázadokkal korábban számos bosszúságot okozó Velencéből, és partra szállva, a mólóról foglalják el a várost (Molo Audace), ami hivatalosan csak a Monarchia szétesése után két évvel, az 1920. novemberében aláírt rapallói egyezménnyel vált az Olasz Királyság részévé.

Kezdetét vette a szlovén kisebbség elnyomása, az erőteljes olaszosítás, a gyülekezési jog megvonása, illetve a szlovén lapok betiltása. A Monarchia számos más városához hasonló itt is megkezdődött a gyors hanyatlás: elveszett ugyanis a hosszú évtizedek alatt felépített kapcsolatrendszer, a dualista állam óriási importigénye helyett pedig immár jóval kevesebb áru mozgott a kikötőben.

A második világháború derekán, az olaszok 1943-as kapitulációját követően német megszállás alá került, deportálásokat is látott Triesztet a háború után megszülető Jugoszlávia a környékével együtt magának követelte, Tito pedig a bevonuló jugoszláv partizánok nemzetközi erők által sürgetett kivonása után sem adta fel a vágyát, hogy a város az új állam része legyen.
Közel két éven át koncentrációs táborként működött a Monarchia egykori rizsmalma. Az 1898-ban alapított, trieszti Risiera di San Sabba falai szörnyű titkot őriznek.

Az Olasz Királyság 1946-os szétesése csak még komplexebbé tette az ügyet, melynek végére végül az ENSZ tett pontot: 1947. februárjában város – és szűkebb környezete – történelme során másodszor is szabad, nemzetállamok határán álló szabad területté vált, melynek nagyobb hányadát (A zóna) a britek és amerikaiak, a kisebb földdarabot pedig a jugoszlávok tartottak ellenőrzés alatt.

Trieszt 1954 óta újra Olaszország része, a hidegháború és a várost két oldalról körbezáró országhatár miatt kialakult zártsága pedig az ezredforduló óta – az olaszok Európai Unióhoz való csatlakozása, illetve a határokat eltörlő schengeni egyezmény aláírása miatt – jócskán csökkent. forrás

Mária Terézia - Kriszta fotója

Olvasmányos linkek

"Trieszt egy külön világ Olaszországon belül, és nemcsak földrajzi értelemben. Gyönyörű építészeti emlékekkel, sétányokkal és olyan egyedi hangulattal vár, amelyben az olaszos életérzés a Monarchia történelmével keveredik, a város környékén pedig mesébe illő kastélyokat és a sziklás tengerpartokat találunk. Ma kissé méltatlanul feledkeznek meg róla az Olaszországba látogatók. A Canal Grandén valaha hatalmas hajók horgonyoztak, ma hangulatos kávézók és éttermek sorakoznak itt. Innen délnyugatra található egész Olaszország legnagyobb tere, a Piazza dell'Unitá d'Italia a díszes, Monarchia-kori pompát idéző városházával (Municipio) és a fényűző palotákkal. A kb. 12 ezer négyzetméteres téren esténként nagy a nyüzsgés: helyiek, turisták, utcazenészek, fiatalok és idősek töltik meg jó időben a placcot, és ahogy tőlünk délebbre sok helyen tapasztaljuk, nyáron a gyerekeket sem parancsolják túl korán ágyba.

Az óváros még rengeteg nevezetességet tartogat, és néha úgy érezzük, mintha Budapest vagy Bécs eddig ismeretlen utcáin járnánk. A San Giusto-domb tetején álló 15. századi kastélyt, a Castellót a panoráma miatt kötelező útba ejteni, a Duomo di San Gioustót pedig különleges története miatt is érdemes megnézni: két 5. században épült bazilikát egyesítettek 900 évvel később. Aki szereti a kastélyokat és a történelmet, annak Trieszt környéke tökéletes úti cél. Aki pedig nem tudja elképzelni a kiruccanást nyáron vízpart nélkül, ne hagyja ki Sistiana sziklás partszakaszát. Ha eddig azt gondolta, hogy Észak-Olaszország tengerpartjai nem különösen izgalmasak, most át fogja értékelni a dolgot.(2016)" forrás

Kikötő - fotó by Elter

"Triesztben nincsen sok turista látványosság, viszont az épületek, ablakok, az utcák gyönyörűek és hangulatosak. Másnap reggel időben keltünk, hogy néhány dolgot azért meg tudjunk nézni. Először is egy igazi olasz kávézót kerestünk, ahova tradicionálisan nem beülni lehet, hanem a bárpultnál állni, beszélgetni és meginni a reggeli kávét. Negyed órás séta után megtaláltuk a helyünket: La Portizza, a Piazza Unita közelében. Magával ragadott minket a hely varázsa: hétfő reggel, három pultos lány, egy barista fiú a kávégép mögött, törzsvendégek, ismerősök, rengeteg “Ciao, ciao, buongiorno”. Jó volt csak ott lenni, hallgatni a dallamos olaszt, ropogós, friss croissant enni és olyan cappuccinot szürcsölgetni, amelynek a tejhabjában megáll a kanál! Az a cappuccino 1 euróért beszélni tudott!!! Elvesztünk Trieszt belvárosi kis utcáiban sétálva, folyamatosan felfelé bámulva… azok a spaletták, ablakok, száradó ruhák, az ébredező város mind-mind mediterrán hangulatot árasztottak magukból, egy percre sem feledtetve velünk, hogy merre járunk. " forrás

---

,, Visszasétáltunk a belváros felé, szemünket legeltetve a Bar Arnoldo, Café Giorgio és ehhez hasonló nevű vendéglátó egységek cégérén, ahol majd falunk egy jót, és iszunk egy kávét. Egyelőre azonban korzóztunk a trieszti tengerparton, ittuk a látványt, fényképezkedtünk a híres mólón, kerülgettük az olasz kirándulókat, akikből aznap valahogy különösen sok jutott Triesztre. Barangoltunk a szűk utcákon, a nagy Ő-nek tetszettek az erkélyekre, ablakok elé, házak közé teregetett mosott ruhák, a mediterrán színek és a pálmák, az utcákon parkoló robogók, a kilátás a tengerre és a házakkal telezsúfolt dombokra. Nem látott, csak egy darab pöffeszkedő olaszt - ennyi pöffeszkedő minden városra jut -, egy agyonszoláriumozott, aranyszandálos, sötét napszemüveges nőt, de a többiek mind hétköznapiak, mosolygósak és jókedvűek voltak. Olvastak a padokon, pecáztak a mólón, élték az élet egyszerű epizódjait. Sokszor botlottunk kéregetőkbe, vagy botlani se kellett, mert nyújtották felénk a kezüket - bizony magyar szemnek is feltűnt, hogy sok koldus őgyelgett a pályaudvarnál és a frekventáltabb részeken, akárcsak Magyarországon. " forrás

---

,, A város, amely annyira hasonlít Budapestre és amely mégis annyira mediterrán, amely arisztokratikusan elegáns és olaszosan kaotikus. Egyszerre tükrözi a nyugodt eleganciát, nyugalmat, az „ismerős helyszín„ érzetét. Az, hogy nekünk magyaroknak Trieszt ilyen, nem véletlen, hiszen a város hosszú évszázadokon át (1382-1867) a Habsburg Birodalom, majd 1918-ig az Osztrák-Magyar Monarchia részét képezte, építészeti stílusa, atmoszférája azért lehet oly barátságos a számunkra.

Kicsit talán irreális is, ahogyan a gyönyörű klasszicista épületek között a sok hangos vespa és autó dudálva közlekedik. Mintha valami tréfa folytán összekeverték volna a helyszínt és a szereplőket. Pedig, nem így van. A szép épületek aljában remek éttermek húzódnak meg, különösen a halételek nagyszerűek ezen a tájékon, elegáns boltok, ahol a legutolsó olasz divat szerint öltözhetünk.
Vagy éppen kicsiny helységek, ahol a régiségárusok kínálják portékájukat.

Templomok ahová bármikor betérhetünk megpihenni néhány percre. Domboldal, amelyre felmászva mesés épületekkel találkozhatunk…. és a vibrálói itáliai életérzés egy perc alatt szippant be bennünket. Persze elmerülhetünk a történelemben is, melynek emlékei időben akár évezredekre, távolságban csupán néhány utcányira vannak egymástól. (2019)" forrás

---

,, A belvárosban mintha egy hangyabolyba zuhantam volna, ahol mindenki rohan, autók rohangásznak mindenfelé, az utcák szűkek, tekervényesek, nagyon sürgős minden. Délelőtti benyomásom az volt, hogy ez a Trieszt egy nagy zsibongó zsizsegő valami, ahol leginkább nyüzsgés és tömeg van. 

A nyitvatartási idők elgáncsolnak. Ha az egyik templomot meg akarom nézni, akkor a másik zár be, mire odaérek, de lehet, hogy aznap teljesen zárva van épp. Képtelenség egyeztetni, megtervezni a városban az utunk, úgy, hogy abba minden beleférjen, mert azért ez a város nem olyan kicsi. Gyalog nem minden érhető el ripsz-ropsz, vannak távolságok (a tömegközlekedést nem ismertem meg, lehet, azzal könnyebb, nem tudom). Kaotikus.

A parkolás igazi tortúra  – a helyiek a buszt javasolják, én nem vagyok benne biztos, hogy az jelenti a megoldást. Miután körözgettünk fel s alá a kikötő vonzáskörzetében, csak találtunk egy jó kis parkolót. Kezdődhetett a trieszti túra.
Zegzugos utcákon, park mentén (Italio Svevo köztéri zsánerszobra is beficcent) haladva leértünk a partra, a vitorlásokhoz, s láttuk a Régi Világítótorony még igen messze, a part mentén haladva idővel azért elértük. Bár a világítótorony eredeti funkcióját már rég nem tölti be, de földszintjén irodák működnek, barátságosan fogadnak, és szabadon fel lehet menni a toronyba csigalépcsőn, majd a tenger közvetlen közelében szétnézni a távolba fentről.

A Canal Grande Trieszt egyik legérdekesebb helye, mert annyira sok szép és jó látnivaló van egy helyen, még sincs már itt a riasztó zizegés, hanem nyugalom van. A csatorna környezetében minden vonzó, bármerre nézünk, valami szépet, sajátosat látunk. Egyik oldalán egy étterem, másik oldalán park padokkal, kicsit arrébb egy tér, a maga olaszos bájával, egy utcában egy arany mozaikos gyönyörű templom. Ez utóbbi úgy vonzott, mint a mágnes, ez volt a szerb ortodox székesegyház, teljes nevén a Chiesa Serbo Ortodossa di San Spiridione, és bizony kérette magát, mert bár meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt, de nem adta magát rögvest, mert épp zárva volt, vissza kellett hát jönnünk pár óra múlva, hogy belülről is lássuk, hogy a külcsín és a belbecs bizony együtt jár e templomnál.  (2020)" forrás

Kriszta fotója

A kiváló olasz ebéd után alig vártam, hogy a Miramare-kastélyt megpillantsam. A város után arra számítottam, hogy a kissé merev eklektikus formákat a mediterrán hangulat fellazítja majd. Pontosan ezt kaptam a kastélynál, hála Carl Junker építésznek és persze megbízójának, Ferdinánd Miksa Habsburg főhercegnek.

Mindig is irigyeltem azokat a főhercegeket, akik másodszülöttként élvezhették egy uralkodó család hatalmát és gazdagságát, már ha képesek voltak megemészteni, hogy a trón és az uralkodás csöppet sem könnyű hivatása helyett egy szabadabb életet kaptak. Ferdinánd Miksa, Ferenc József császár öccse jól ismerte Trieszt városát, s a haditengerészet főparancsnokaként lehetősége volt hajóról is szemügyre venni azt a sziklaszirtet, amelyre később felépítette a Miramare-kastélyt.

Jól látta a tengerről, hogy a kopár sziklaszirten alig van növényzet, és úgy gondolta, hogy ő megváltoztatja ezt a tényt. Földet hozatott, osztrák földet, kertészeket, növényeket a világ különböző pontjáról. S persze egy feleséget a belga királyi családból, akivel otthont teremtettek itt. Azután mégis megcsapta az uralkodás szele, és többé nem élvezhette a finom tengeri levegőt, a növények zöldjét, a kastélyát, ahol természet és a művészet, a mediterrán illatok és a szigorú európai formák tökéletes szintézise valósul meg. Ferdinánd Miksa aligha láthatta a saját kertjét ilyen szépnek, mint mi azon a meleg nyári napon, hiszen fiatalon kivégezték Mexikóban, lévén ez az uralkodói lét egyik lehetséges velejárója.

Örülök, hogy ma múzeumként a kastély is látogatható, a földszinten bekúszó tenger színével, a csodás vörös szalonnal és utolsó lakói viszonylag modern bútoraival. Ismét egy kastély, amelyet Sziszi császárné is szívesen látogatott. forrás,

Fotóegyveleg

Kriszta fotói

Gabriele d’Annunzio (1863-1938) költő szobra - Kriszta fotója

Kriszta fotója

Elter Karesz fotója

Vissza az elejére

Kommentek