Puglia

Puglia Olaszország délkeleti régiója, aminek alsó része a "csizma sarka". Pugliának kb. 800 kilométer hosszú partszakasza van, 10 kék zászlós minősítésű stranddal (Adriai-tenger).
Pugliában az UNESCO világörökségnek három helyszíne van: Alberobello a trullikkal
Puglia Olaszország legsíkabb domborzatú régiója, minek követlezteében könnyű, élvezetes ott kerékpározni.

Aki szereti a tengert, mindig szabad lesz

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

Porto Cesareo káprázatos tengerpartja és a kristálytiszta vize

Nem tetszett

Jön!

Vélemények

Érdemes tudni Pugliáról,, hogy gyakorlatilag hazai árakkal fogunk találkozni, a nem turistajárta vidékeken 5-7 EUR-ért egész pizzát fogyaszthatunk ülve, étteremben, míg Szicíliában vagy Nápoly környékén 3 EUR alatt szeletet sem nagyon kapunk, az utcán állva sem. És akkor Rómáról meg Velencéről még ne is beszéljünk. A kávé 0.5-1 EUR, szállást és autót is ennek megfelelően olcsón tudunk foglalni (nyilván nem a Hertznél, vagy az Avisnál, de a normális, helyi kölcsönzőknél).

Ha hozzánk hasonlóan, magunknak főzős, lakásbérlős típusok vagyunk, akkor itt is a kicsi élelmiszerboltokat érdemes vadászni - ahogy mindenütt Olaszországban. Szinte minden helyi kisboltban találni a hűtőpoltban helyben készített, félkész élelmiszert, lasagne-t 4 főre például 4 EUR-ért, raviolikat, tortelliniket, mindent mi szem-szájnak ingere.

Sok leírás szerint Pugliából indult a Slow Food mozgalom. Hogy így van-e, nem tudom, de hogy nagyon könnyen átveszi az ember a ritmust, az életérzést, az egész biztos. Itt még komolyan veszik a sziesztát, délután egytől négyig a legyek is alszanak - értsd az utcai árusok egy mozdulattal összehúzzák a sok dolce gabbana hamisítványt terítő pokrócukat, majd behajítják a pultjuk alá, és ráfekszenek.

Úgyhogy, ha gyerekkel utazol, sose legyen üres a hátizsákod, mert itt bizony előfordulhat, hogy nem találsz egyetlen árva fagyizót sem nyitva, ha neadjaég valaki két étkezés között megéhezne.

A sziesztához hasonlóan a passeggiata, az esti séta intézménye is él és virul. Az éttermek este 20h körül nyitnak, 21h körül elkezdenek érkezni az olaszok, meg a hozzájuk gyorsan idomuló turisták (mi:) ), majd 11h után megtelik az utca és éjjel 1h-ig tart az esti séta, éjjeli gyerekfoci a főtéren, a templomajtók között.

És ha már elég volt a zseniális kajából, a meleg tengerből, a romantikus esti sétákból, a délutáni aperolspritzezésből, a patyolattiszta városkákból, a hófehérre meszelt falakból és a márványból, akkor még szafarizhatunk is egyet, rendes, saját autós szafarin, vagy csúszdázhatunk az aquaparkokban. (2017)" forrás

"Az olasz csizma sarkáig lenyúló régiót Pugliának nevezik, magyarosan Apúlia. Hosszú Adria-tengeri partvonala önmagában szépségek sokaságát garantálja, míg a belső területeken sok a történelmi levegőjű kisváros a bukolikus idillt mutató olajfaliget, régi-régi kőkerítésekkel körülvett vidéki birtok. Pugliában kétségtelenül kevesebb a híres turisztikai látnivaló, mint Észak- és Közép-Olaszországban. Az idegenforgalom fellendülését mindig is gátolta félre eső földrajzi helyzete, meg nyilván a déli területek korábbi elmaradottsága. Manapság azonban a régió egyre inkább felfedezhetővé válik. Mi éppen annak örültünk, hogy a hétköznapokra eső utazásunk folyamán, a legtöbb helyen turista tömegek nélkül, békés nyugalomban, csendben tudtunk nézelődni. A dél-olasz elmaradottságot különösebben nem észleltük. Tisztes jómódban élő, békés embereket láttunk például Leccében. A közel százezres lakosságú Lecce a régió talán legkellemesebb nagyvárosa. Szolid jólét, elegánsan öltözött úriemberek, sok gusztusos vendéglő és barokk minden mennyiségben. Leccét amúgy előszeretettel nevezik az útikönyvek a "barokk Firenzének".

Pugliában se szeri se száma a figyelemreméltó barokk templomoknak. A mennyezetek ritkán kupolásak, de pompázatosak a homlokzatok, főleg a kapuk körüli díszítések. Arrafelé a barokkot polgári jelzővel illetik, ami valójában azt jelenti, hogy a visszafogottság a jellemző, ritkán hajlik a túldíszítettebb rokokó felé. Leccéből déli irányban érdemes kis időre benézni Galatinába, ahol a St Catarina templom freskói rendkívüliek. Mint Pugliában annyi helyen, itt is jellemző, hogy a legtöbb néznivaló emlék - sokszor egymásra épülően – 12.-14. századból valamint a 18. századból való. A csizma sarkán mi legdélebbre Castro kisvárosig jutottunk el. A domb tetejére épült óváros kis terén - számunkra már nem meglepő módon – az a kép fogadott minket, hogy joviális nyugdíjas bácsik diskuráltak. Ezekből a miliőkből rendre teljesen hiányoznak a nénik és a fiatalok. Fölöttébb izgatott minket, hogy vajon az asszonyságok hol és mikor cserélik ki egymással pletykáikat.

Castroból felfelé az adriai tengerparton Otranto-ban megint egy bámulatos óvárost láthattunk. A teljesen üres utcákon bandukoltunk és nem hiányoltuk a turista csordákat, hiszen így különleges hangulata volt az egésznek. A katedrálisa 1088-ban épület és a padlómozaik épsége szenzációs. Otranto amúgy Olaszország legkeletibb városa. Pugliában az egyik kedvenc városunk Ostuni volt. Este az újváros felől a sárgás színűre világított dombtetői óváros szépsége teljesen elbűvölt minket. Nappal az volt pazar ahogy a város és partvonal között hét kilométer hosszan egybefüggően terülnek el az olajfaligetek. Az óváros valóságos labirintus a kacskaringós, szűk utcácskáival. Ostuni hétköznapi kis életéből annyi következtetést le tudtunk vonni, hogy bizony egy magyar számára irigylésre méltó az itteni kellemes, nyugis életvilág, a visszafogott, konszolidált jómód. Felületes szemlélőként nem láttuk a szegénység semmi nyomát, sőt!

Éppen ottlétünkkor ünnepelték az egységes olasz állam létrejöttének 150. évfordulóját. Érdekes volt látni a boltok kirakataiban kitett hatalmas kokárdákat, a miénkkel azonos színekkel. A ruházaton viselt kokárda nem volt gyakori. Martina Franca kisvárosban a városháza előtti főtéren szemtanúi voltunk annak, ahogy a helybéliek elegánsan felöltözve, őszinte méltóságteljességgel ünnepeltek. Irigykedve néztük azt a békésséget, ahogy joviálisan élvezte a város apraja-nagyja az együttlétet. Nekünk minden olyan őszintének, békésnek hatott.

Puglia egyik fő turisztikai vonzereje a nyári tengeri fürdőzéses nyaralások mellett, a trullok: nagyon egyedi kőkunyhók, jellegzetes kúpos tetőikkel. Hajdan napszámosok, más vidékekről jött szegények lakhelye volt. Cement és vakolat nélkül építették, igen kevés pénzből. De praktikus volt, mert az építmény jól óvott mind a hidegtől, mind a hőségtől.

Ceglie Messapica, Locorotondo és főleg Alberobello településeken és környékeiken elképesztő mennyiségben lehet látni trullo-kat. Alberobelloban igazi turista nagyüzemben mutatják a kunyhókat, és a turisták tömegei jönnek, főleg, hogy az UNESCO világörökség részeként igen jól el lehet adni az idegenforgalmi látványosságot. Le a kalappal, hatékony az egész trulli jelenség turisztikai marketingje.

Az olvasóknak be kell vallanunk, hogy pugliai utazásunk javának turistamentessége miatt ez a bazári feeling, a szuvenír boltok százaival nem igazán jött be nekünk. Szó sincs arról, hogy bárkit lebeszélnénk Alberobelloról, de megállapítottuk magunknak, hogy nekünk rokonszenvesebbek az útközben elszórva látott szellemes trullo beépítések. Sok helyen az új építmények egybeépültek egy-egy trullo-val, praktikusan és mutatósan. Láttunk garázsos, teraszos, modernizált, szóval sokféle, napi használatban álló, lakott trullot. Nagyon tetszett. A trulli vidék meglátogatását persze csöppet sem sajnáltuk, hiszen a városkák közötti tájak az olajfaligetekkel, mandula- és barackfákkal idilli látványt jelentettek. Szép hegyes-dombos, békés és régi időket idéző tájak.

Még a nemzeti ünnep napján estére érkeztünk utazásunk utolsó éjszakázásának városába, a tengerparti Polignano a Mare-ba. Nem reméltünk olyan sokat ettől a várostól, de rengeteg élményt kaptunk. Bájos város bámulatos sziklás öblökkel, és persze itt is a csodálatos óvárossal. Akik imádják az Adriai-tenger színeit, azok nem csalódnak. Nekünk úgy tűnt, hogy az óvárosba szinte a város egész lakossága összejött este a gyönyörűen kivilágított utcákon, tereken. Utazásunk során az utcai látképből mindig hiányoltuk a fiatalokat, a gyerekeket, a családokat. Itt bizony minden korosztály és mindkét nem megjelent.

Ahogy az Olaszországban máshol is megszoktuk, errefelé is jellemző, hogy nincs vacsorázás nyolc- fél kilenc előtt. Helyi ismerősünk a vacsora előtt a sógora pici kis bárjába vitt el minket. Nos ez egy rokonszenves kiskocsma volt. Módjával isznak sört, bort és pompásan érzik magukat. Büszkén mutatták nekünk a fotókat, amelyek dokumentálták, hogy a kocsma vendége volt a város leghíresebb szülöttje, Domenico Modugno, aki a „Volare, cantare” című dalával az ötvenes évek végén az egész világot meghódította.

Alig vártuk, hogy a hét óra körüli vacsorázásokhoz szokott szervezetünk végre eledelhez jusson úgy kilenc óra tájban. Egy a helyiek körében fölöttébb népszerű pizzériát javasoltak nekünk. Két általánosítható igazság nyert igazolást. Pro primo: abba az étterembe kell menni az idegennek, amely a helyiek körében népszerű. Pro secundo: egyszerű külsőségek, felszolgálói elegáns szertartások nélküli helyeken sokszor jobbak az étkek, mint a turistákat megcélzó menőbb éttermekben. Az antipasti választék lenyűgöző volt, és a pizza fergeteges. Hogy miket merészelnek nálunk pizzának nevezni? Olyan jót ettünk, hogy már-már üde színfoltnak hajlottunk minősíteni azt, hogy a pincér aznap tán még nem fürdött és szürke mackónadrágja az anyagelhasználódás miatt bizony nem feszült szorosan az ülepén.

Négy egész napot és két fél napot ölelt fel ez a dél-olasz villámtúra. Persze pörgetni kellett a programokat, de a bérelt autóval igazán nagy távolságokat nem kellett megtenni. A leghosszabb vezetés három órás volt, és kibírható, hisz a bájos tájak közötti ki utakon közlekedést lehet kombinálni autópályás rohamokkal. Az időkorlátok között tartalmas, nyugalmas utazás volt ez, főleg, hogy nem kellett sokat szenvedni nagyvárosi közlekedéssel. Brindisit teljesen kihagytuk, Bariba meg csak egy délelőtt erejéig mentünk be. Bari vásárolgatás szempontjából érdekes, az Óvárosa nagyon aranyos.

Polignano-i helyi ismerősünket sokat faggattuk arról, hogy mi érződik Pugliában az északi és déli olaszok közötti ellenszenvek vonatkozásában. Mint megtudtuk még a hetvenes években is errefelé sokkal elmaradottabbak voltak az életkörülmények és a szokások, mint északon. Az elmúlt 20 évben azonban nagy fejlődésen ment keresztül a régió. A gazdasági fejlettség megannyi jelét láttuk magunk is, és szinte sehol nem láttunk sajnálni való porfészket. A fiatal nemzedékek már jó ideje felszaggatták a hagyományos helyi társadalmi szabályok sok szövetét. Persze sok vonatkozásban a modernizáció lassan hatol be a hétköznapokba. Az életszínvonal tekintetében az észak-olaszok még tesznek is lekezelő megjegyzéseket, de a magyar utazó Pugliában is tapasztalhatja honunk lemaradásának mértékét.

Bár oda és vissza is tele volt a repülőgép, azért valami kockázata van, hogy egy idő után megszűnik a Budapest-Bari járat és ezzel a csizmasarok megközelítésének ez a gyors és kényelmes módja. Azaz tanácsunk nem más: éljenek a lehetőséggel minél hamarabb! Azok különösen, akik már jártak Olaszországban néhány helyen és ínyencként most valami újat is szívesen felfedeznének. (2011)" forrás

,, Polignano gyönyörű, de olyan zsúfolt, hogy a törölközőt sincs helyed letenni... Mi ezért csak megnéztük, (mert legalább látni kötelező) aztán átmentünk Monopolyba fürödni. A várostól kifelé kellett bő 40 percet gyalogolni, mire elértünk egy Club Beach-t, ami bár fizetős,(7 euro/fő) de színvonalas volt. Addig is volt strandlehetőség, szép környék, de mind kiépítetlen, se zuhany, se wc, se egy büfé. (n.m, 2018)

,, Lecce barokk városát imádtuk, Gallipoliban szuper a városi strand, és az erődöt akkor se hagyjátok ki ha már unjátok a pugliai tornyokat, várakat, a belépőért egy szuper fény-hangjáték is jár egy Planetáriumokat megszégyenítő földalatti kupolacsarnokban, régen fegyverraktár volt, és érdekes a kiállítás, pl kiderül, hogy innen vitték az olívaolajat Londonba és sok más nagyvárosba, na nem enni, hanem világításra! A Jón -tenger felé a homokos strandolók menjenek, az Adria oldalra a sziklák barátai. Kedvencünk a Fiume di Chidro tenger folyó összefolyás volt, kristálytiszta víz, és különös strandélmény, ahogy a meleg tenger a jéghideg folyóval keveredik.

A déli Salentoi rész tök lapos nincs más csak olajfa és dögmeleg, na meg a hobbitlaknak beillő, egykor habarcs és más kötőanyag nélkül épülő trullok mindenütt. Alberobello volt az egyetlen hely ahol már kissé Disneylandben éreztem magam, kezdett a nép is sok lenni, habár minden csak 50%on pörgött, külföldi turisták gyakorlatilag nem voltak. Puglia nem olyan híres mint Toszkána, Szicília, Velence vagy az Amalfi part, Puglia Olaszország nemzetközileg nem annyira utazott része, nem szerepelt elég amcsi filmben. 🙂
Járatlan hely kedvencünk Taranto, sokan kihagyják pedig most van a boom előtti időszakban, még 1 eurós házakat is adnak a belvárosban, tele street arttal, nagyon jó hangulata van. v.g., 2021)

,, Barit nem özönlik el a turisták, pedig lenne miért. Van katedrális, meg templom, meg régi házak, meg nénik fekete ruhában, akik házi tésztát gyártanak a házuk előtt. Egy asztalnál gyúrnak, nyújtanak, metélnek, eladnak. És olaszul ordítoznak a kurva kölyökkel, hogy miért megy el megint focizni. Mert az olasz kurva kölykök fociznak. Olasz mezekben fociznak mindenhol. A katedrális előtt, a templom mögött, a fekete ruhás, káromkodó nénik között.
Barin is van H&M, Dolce & Gabbana, Gucci meg kínai. Kínai Gucci. És akciós volt a rúzs a MAC-nél. Jaj...
A pizzát rosszkedvű mamma adta papucsban, közben fagyit evett, csúnyán nézett, nem beszélt angolul, és nem adott blokkot. Egy cetlire felírta, hogy 18. Ez volt a blokk. De a pizza isteni volt." (szusi, 2018)

Étkezés

,, A legjobb dé-lolasz vörös bor neve Primitívó, a barii Váci utcán adják literjét 2 Euroért. A vizes palackodba is adnak. Így aztán nem kell szégyenkezned, ha nekiállsz vedelni a lányoddal, mert kiderül, rossz vonatra szálltatok fel, ami nem hogy Mola di Barin nem áll meg, de még kb. 100 kilométeren keresztül nem is fékez. És mikor megérkezel Brindisibe, akkor kettő és fél perced marad arra, hogy a legeslegutolsó vonatra jegyet válts és visszautazz Mola di Bariba egy kisebb vagyonért.
Esti kocsmázás törölve. Helyette dolce vita a regionális vonaton Primitívóval." (szusi, 2018)

Hasznos információk

A térségben van hazánknak egy tiszteletbeli konzulja:

Prof. Dr. Carmine Arena

Címe: Bari 70125 Via F. Turati 12.
Telefonja: (39-080) 501-7067, fax: 871-7404
E-mail: panalisi@libero.it

Trani

56 200 lakosa van (2016).

videó róla

Foggia

152 ezer lakosa van (2016).

Polignano a Mare

18 ezer lakosa van (2016).

Magyar lányok

,, Ez a városka 3 dologról híres: 1. Itt született Domenico Modugno, a Volare című nóta előadója, akinek szobra is van. Emiatt nyilván nem indul meg tömeges zarándoklat Magyarországról. 2. Van egy nevezetes barlangétterem, ami valóban a sziklák között található, gyakorlatilag a város alatt. 3. Egy kicsi, de annál nevezetesebb strand található itt, amelyet előszeretettel fotóznak a fölötte átívelő hídról a turisták.

A sziklaszirtre épített település nagyjából olyan funkciót tölt be, mint az Amalfi-parton Positano: talán a legszebb látványt nyújtja, cserébe meg kell vívni a szelfibotos vándorokkal, akik az első 3 Google találat alapján szervezik itáliai kirándulásukat, miközben a pár kilométerre sorakozó helyek sokkal autentikusabb élményt nyújtanak. (2016)" forrás

,, Biztos hogy sok írót, költőt megihletett ez a festői tengerparti városka. Nyáron majd szívesen eljövünk a barlang étterembe, érdemes felderíteni a környék fürdésre alkalmas öbleit, az óváros kacskaringós utcáit és a pici titkokat, amik sejtelmessé teszik ezt a kisvárost. A főtéren a kiskocsma, ahol úgy invitálnak meg egy pohár spumantera, hogy nincs nálunk készpénz, a meredek sziklafalakon álló házak aljában megbújó barlangok és a szűk sikátorok kacskaringós utcáin kanyargunk, és minden méteren felfedezünk valami újat. Ahogy megtöri a napfény a kőlépcső árnyékát, bekukucskálunk tapintatosan a tárva-nyitva hagyott miniatűr ajtók mögé és elképzelni sem tudjuk, hogy hogyan élhetnek ilyen pici, hosszúkás lakásokban emberek. A házszámok ugyanis egymás hegyén hátán sorakoznak egymás mellett. " forrás

,, Polignano di Mare: Oda azért kell menni, mert Mola di mare nem rendelkezik stranddal, illetve egy nagyon tipikusan délolasz strandja azért van, az a neve, hogy Kotze, lehet, hogy nem így írják, de Flóra szerint ez hányást jelent németül, és inkább ne nézzük meg a tipikus strandjukat, menjünk inkább vonattal arrébb. A vonatot most jól eltaláltuk, és

Polignano di mare vasútállomásról tényleg hamar a tengerhez lehet jutni, szép öblök vannak, meg sok turista, aki fotózza a szép öblöket, de inkább nem megy le a partra, mert hullámzik a tenger és kavicsos. Szert tettünk magyar barátokra is, akik belesétáltak a videónkba "Na, itt a homokos tengerpart!" felkiáltással, össze is barátkoztunk velük, megtanították nekünk, hogy tradicionális étel a panzerotti, ami a mi lángosunkhoz hasonló, ám belül meg olyan, mint a pizza. Nagyon finom, mint minden olasz tészta, minden olasz helyen, tényleg nem tudják elrontani itt, Bari környékén sem a pastákat.

Fürödtünk is a barátkozós honfitársakkal Polignano összes öblében, ha arra jártok, ne keressetek homokot, csak kavics van, kő, meg szikla, a hullám meg jól odavág, de ez is a dolcse vita része.

Polignano gyönyörű. Strandolás után bevonszoltuk magunkat a centrumba, ámuldoztunk a sziklára épült város látványától, ami annyira elkábított, hogy elfelejtettem a bikinire ruhát húzni. Hiba volt. Egy kedves, olasz néni úgy ordított utánam, és annyira gesztikulált, hogy a környéken minden külföldi begombolkozott vagy letakarta a feleségét. Hiába, itt nagyon katolikus mindenki." (szusi, 2018)

Monopoli

49 100 lakosa van (2016).

,, A szabadstrandon a helyiek májusban nem kívánták meg annyira a tengervizet, ellenben a magyarokkal, akik szép számmal pancsoltak. Érezhető, hogy Magyarországról egyre többen menekülnek ebbe a térségbe, ha egy kis büdzsé dolce vitára vágynak.

Monopoli nagyon hangulatos kis város az útvesztőivel és cuki éttermeivel. Hétköznap is visszafogottan pezsgő éjszakai élet jellemzi, a jól körülhatárolt óvárosban gyönyörű templomok várják a gyönyörű templomok rajongóit. Az egyik ablakán bekukkantottunk éjszaka, és úgy 2 méterre az üvegtől néhány vitrinben kiállított, mumifikálódott pap látványa fogadott, ezzel megtrükközve szívverésünket. Mondjuk a nápolyi Fontanelle temető után nem lepődik meg semmin az ember Olaszország ezen mélységében.

Ami a kis piazzánál is zsúfoltabb terep, az a tengerpart késő délután. Vannak csajok, vannak pasik, és persze halászok. Amikor ez utóbbiak megérkeznek, friss portékájukra csak úgy özönlenek a helyi ínyencek.

Aki igazi pugliai arcokat látna, vagy illatokat érezne, semmiképp se hagyja ki az instant halpiacozást, akármelyik faluba is sodorja a mediterrán szellő.(2016)" forrás

Alberobello

10 700 lakosa van (2016).

Videó róla

Ostuni

31 ezer lakosa van (2019). (Sok brit él itt a kellemesebb klíma miatt.)

,, Fehér város a tenger partján, sziklára épült hófehér házakkal, mint Santorinin. Van múzeuma, székesegyháza, régi óvárosa, szűk utcákkal, éttermekkel, bárokkal, pubokkal, kézműves boltokkal, lehúzó árakkal. Ha erre jártok, fél napot érdemes rászánni. (szusi)

Brindisi

Brindisi a délkelet-olaszországi Puglia térségben egy tartomány, amelynek a központi városa is azonos nevet hordoz.
88 300 lakosa van (2016).

Lecce

94 800 lakosa van (2016).

Leccét a "Dél Firenzéjének" is becézik. Ékességei a római romok és a barokk építészet remekei.

,, Lecce olyan, mint egy képeskönyv. Teljesen eklektikus, az építészeknek, szobrászoknak ami az eszébe jutott, azt juttatták kifejezésre a házak falain, oromzatokon, homlokzaton. Bohókás, izgalmas részleteket fedezünk fel még a legkomorabb templomon is. Ha úgy gondolták, rajzoltak arcot a pajzsnak, kis puttókat különböző pozíciókban, az egyik oszlopot egy sárkány tartja, a másikat egy ember, a harmadikat egy macskafajta, akinek a mellső lábait emberi kéz markolja…. ettől igazán különleges a város hangulata, olyan mint egy izgalmas fejtörő, szabadjára engedjük fantáziánkat és belemerülünk a feladványok megfejtésébe." forrás

,, Lecce meglátogatása véleményem szerint kötelező. Akkor is, ha eddig csak kisvárosokban jártunk (márpedig mi igen, mivel Barit kihagytuk), és akkor is, ha már egy kicsit elegünk van a pugliai fehér városokból: itt végre más látvány fogad. :)

Nekünk mindkét szempontból felüdülést jelentett a város, amely egy pezsgő, fiatalos, nem csak turistákra építő, gyönyörű hely. Nem fehér, ugyanis itt az úgynevezett helyben bányászott homokkőnek köszönhetően mindennek sokkal inkább homokszíne van, a halvány sárgától egészen a rózsaszínbe hajló bézsen át. Ez a homokkő egy könnyen megmunkálható anyag, ennek is köszönhető, hogy a barokkos díszítés nagy divatnak örvendett itt.

Lecce-t a gyönyörű építészete miatt a dél Firenzéjének is hívják, azonban emiatt senki ne várjon Firenzéhez hasonló pörgést, turistahadakat vagy lépten-nyomon múzeumokat. Annál visszafogottabb, emberi léptékűbb, és – ha teljesen őszinte akarok lenni – akkor talán nem annyira szép, mint Firenze, de kétségtelenül ebben a régióban talán a legszebb építészettel rendelkező város, élen a barokk templomaival (elsősorban a Santa Croce és a Dóm, amiket érdemes kívülről-belülről megnézni), de a belvárosban szinte minden egyes épület magán viseli a barokkos stílusjegyeket. (2019)" forrás

Otranto

700 lakosa van (2016).

Castro

2400 lakosa van (2016).

Egyéb látnivalók

Puglia - San Valentino - Bitonto - katedrális

Taranto

205 ezres a lakossága (2019-es becslés)

,, Taranto a két tenger városa, és a Piazza Fontana pont a két tenger találkozásánál található: az egyik a Mar Grande, vagyis a Jón-tenger sekély kiöblösödése, a másik a Mar Piccolo nevű még sekélyebb beltenger, amely a nagy tengerrel egy természetes és egy mesterséges csatornán keresztül érintkezik. A város a két víz közötti földnyelven épült fel, adottságai ideális kikötőhellyé tették - mintha a természet is arra szánta volna, hogy a mediterrán világ egyik nagy centruma legyen, bár ezt az ígéretet a történelemnek csak részben - vagy inkább nem - sikerült beváltania. (2019)" forrás

Ceglie Messapica

Peschici

Manduria

Molfetta

Strandok

,, A délolaszok családostul strandolnak péntek délután Capitulátuszon. Hoznak magukkal több gyereket és napernyőt, meg nagy méretű homokozó szettet, úszógumit, pár napozó ágyat komplett ágyneművel, színes törölközőket, lampionokat, hűtőtáskákat tele hideg frissítővel, sörrel, meg behűtött, felkockázott dinnyével. A Tuppen edényeikben pizzaszeletek, piték, panzerottik rántva és simán, tésztasaláták tonhallal, rákocskákkal. Komplett nappalit rendeznek be a homokon, karosszékben olvasnak a napernyőik alatt, iszogatnak, eszegetnek, néha ráordítanak a gyerekeikre, te meg étlen-szomjan, sóvárogva nézed őket a szállásról elcsórt fehér törülköződ csücskén, amin még az egyre piruló és terebélyesedő lányod is tehénkedik és éhezik vagy szomjazik, de leginkább mindkettő. Aztán elkezd nyafogni, hogy itt nincs semmi, csak a tenger, és sóvárogni a szenegáli árusok kínai napszemüvegéért, majd rájön, hogy neki pisilni kell, meg sós a bőre a víztől és elkezditek a vonulást vissza, a civilizációba, összeragadt hajjal, meg sós testtel. (szusi, 2018)

Torre dell’ Orso

,, Puglia tengerpartjai közül az ez egyik legnépszerűbb, így erre fokozottan érvényes az az állítás, hogy ha tehetjük, ne augusztusban menjünk. Torre dell’ Orso tengerpartján ezüstös homokot és kristálytiszta vizet találunk, a parton kis homokdűnék vannak, a hátunk mögött pedig illatozó fenyőfák állnak. Nagyon szép part, érdemes megnézni!
Tőle északabbra Rocca Vecchia és San Foca sziklás partja is nagyon érdekes, de ha igazi homokos partra vágyunk, itt azt nem találunk. (2017)" forrás

Pescoluse

Porto Cesareo

Monopoli

Érdekességek

Puglia több mint 50 millió olajfa otthona. Vannak közöttük jócskán több százévesek is. A régió hatóságai szigorúan tiltják, hogy Olaszország más részeiről jövők elvigyenek innen olajfákat.
Pugliában az olasz egy helyi dialektusában beszélnek, de van egy kisebb övezet, Lecce közelében, ahol görögül (griko) beszélnek.
Az olasz olívaolaj termelés 60%-a Pugliából való.
Pugliában több bort termesztenek, mint Olaszország többi részén összesen!

Olvasmányos linkek

,, A pultnál rágcsálva ismét sikerült megállapítani, hogy a dél-olasz nők nagyon csinosak. Nem hajlandók megöregedni. Senkin nem láttunk komfort papucsot, meg szürke, unalmas otthonkát. Ezzel szemben minden nő cuki olasz szandiban jár, pedikűrözve van, meg manikűrözve, frissen és modernül fodrászolva, merész, színes ruhákban csacsog az utca közepén a 85 éves barátnőjével vagy 30 éves pasijával és mutogatja a piros blúzkát, amit éppen most vett 200 Euróért.
A dé-lolaszok egyáltalán nem szegények, ez is egy tévhit.
Ennek örömére gyorsan mi is vettünk két ruhát akciósan az első butikban.
Ez aztán a dolcse vita! (szusi, 2021)

"Isten háta mögötti vidéknek tűnik, ha az ember ránéz a térképen Puglia tartományra. Kevés turista, érintetlen vidék, ahol megállt az idő és még a madár sem jár - bennem ezek a sztereotípiák éltek, nézzük, mi igaz belőle. Mindig azt hittem (vagy csak akartam hinni), Puglia még mindig olyan, mint ebben a könyvben, pucér gyerekek szaladgálnak a Trullik között, érintetlen, “civilizálatlan” falvakba bukkanhatunk, “autentikus” Itáliát találunk.

Röviden: nem érintetlen, nem civilizálatlan, nincsenek már pucér gyerekek, ellenben tényleg jóval-jóval kevesebb a turista, mint máshol, nem elmaradott, olyan, mint Olaszország bármelyik más része, sőt, talán még jobban szerethető. (főleg, aki a szereti a halat). Gyönyörű partszakaszok váltják egymást, hófehér városaiban már tetten érhető az észak-afrikai sikátoros érzés, a helyiek roppant kedvesek. Egyáltalán nem csalódtam, inkább csak a saját “butaságomon” nevettem egy jót, hogy évekig hittem egy álomképnek. : ) Az utazás sokáig váratott magára, majd egyszer csak megláttam Polignano a Mare településről egy fotót, és tudtam, menni kell. Az út 1,5 óra repülővel, kettőnknek oda-vissza 20.000 Ft volt a repülőjegy, nem lehetett kihagyni." forrás

forrás

"Polignano a Mare városa Olaszország déli részén, Bari közelében fekszik, és mint a városka nevéből is láthatjuk, a tenger partján áll. A helység egyik büszkesége a Grotta Palazzese, amelyben nyaranta egy éttermet építenek fel. Ötletes húzás, egyrészt roppant látványos megoldás, másrészt nem kell falakkal meg mennyezettel bíbelődni. A tripadvisor.com kommentjei között böngészve vegyes képet kapunk az étterem konyhájáról (a legjobbtól az átlagosig), de a kilátásra senki sem panaszkodik. Az étterem egyébként a sziklák tetejére épített hotelhez tartozik. Egy romantikus nyaraláshoz el sem tudunk képzelni alkalmasabb helyet. Kétágyas szobák már 100 eurótól foglalhatók." forrás

"Trullo, Alberobello: mintha énekelnénk :) Szinte közhelynek számít a világ nevezetességei közt ez a dél-olasz különlegesség, a trullo (ejtsd: trúlló; eredetileg latinból trullus, azaz torony), mely nem más, mint habarcs nélkül épült kőkunyhó, henger-, vagy négyszögletes alappal, és kúpos tetőkkel. Báját az egyszerűsége, mesebeli külleme adja, és az atmoszféra, melyet mai napig megőrzött a mágikus-misztikus korból. A tetőkön ősi termékenységi-, vagy keresztény-, illetve modern szimbólumok. Az, hogy nem esik be az eső, a dupla tetőnek köszönhető, amely két rétegből áll. A belső réteg nagyobb mészkövekből, a külső pedig szabályosabb mészkő táblákból, öntartó technikával készült, vagyis felépítéséhez semmilyen tartószerkezetet nem használtak.

A csúcsokat gomb-szerű zárókővel fedik be. A kunyhók egyszerű szerkezete miatt könnyen szétszedhetőek, gyorsan egyszerű kőhalommá lehetett alakítani őket - ez azért volt fontos, mert a középkorban a komplikált szerkezetű házak után magas adót kellett fizetni (ma is így van ez...) A vastag falaknak és az apró ablakoknak köszönhetően a trullo nyáron hűvös volt, télen pedig jól megtartja a meleget." forrás

"Puglia nem tartozik a legfelkapottabb úti célok közé. Ha az emberek Olaszország felé veszik az irányt, általában Rómába, Velencébe vagy Firenzébe utaznak. Buona sera! – kiáltott Pino, aki a reptéren várt minket fülig érő szájjal, talpig dzsigolónak öltözve, ahogy kell. Alkalmi sofőrünk laza táncmozdulatokkal irányított minket egy kisbusz felé, ahol kaptunk egy-egy palack vizet, és már száguldottunk is Bariból Polignano a Maréba. Azért választottam ezt a tengerparti kisvárost, mert lélegzetelállító fotókat láttam róla a neten. Ráadásul bombastico az elhelyezkedése, mert kitűnően lehet onnan csillagtúrákat indítani. A város központjában már az autóból kinézve tátottuk a szánkat. A neten talált képek nem hazudtak, az esti, kivilágított város egészen varázslatos. Pino fékezett, majd kitett minket a városkapunál, ahol Carlo várt minket, a panziónk tulajdonosa. A kis történelmi óváros utcaköveit tükörsimára taposták az emberek az évszázadok során. Mintha csak a Rómeó és Júlia díszletei közé csöppentünk volna, azzal a különbséggel, hogy az utcák telis-tele voltak evő-ivó, gesztikuláló és korzózó kortárs olaszokkal.

Lecce, a dél Firenzéje: A történelmi belvárosban szinte minden régi épület homokszínű és dúsan díszített, hiszen a könnyen megmunkálható, híres leccei mészkőből készült. A város aranykora a spanyol hódítók időszakára esik, a 17. századra. Akkor faragták ki szinte az egész belvárost. Úgy fest, mint egy gigantikus barokk homokvár. Naná, hogy itt is van Piazza del Duomo, bazilika (Santa Croce), pazar palota és városkapu. Túlburjánzó szobrok lógnak a nyakunkba, néznek velünk farkasszemet és a gravitációnak fittyet hányva kanyarognak az épületeken. Érdemes egy pékségben megkóstolni a leccei pizzát. Tenyérnyi méretű, és attól különleges, hogy a tésztájában van a paradicsom. Meg az olíva, ami magozatlan. E sorok írója csodálatos módon megmenekült a fogorvostól, pedig vadul ráharapott az egyik bogyóra. Az egyedülálló nők nagyon vigyázzanak, mert az olasz úriemberek hamar a lényegre térnek. Engem csak öt percre hagytak egyedül, és máris mellettem ült egy öltönyös papa, aki igencsak kezdeményező kedvében volt. A viccet félretéve, a férfiak itt férfiak a javából: kinyitják az ajtót, előreengednek, hangosan bókolnak, átadják a helyüket, azonnal a segítségünkre sietnek, ha eltévedünk. Néha kicsit intenzívebben segítenek, mint ahogy azt elvárnánk.

Következő kirándulásunk helyszíne Alberobello volt, a trullók földje. A trullo egy jellegzetes házikó, ami csakis ezen a földön terem. Kerek alaprajzú kunyhó kőből építve, habarcs nélkül, könnyű tetővel. Állítólag azért találták ki, hogy ha jön az adószedő, gyorsan le lehessen bontani, és továbbállni vele. Ma már más világot élünk: a trullók maradnak a helyükön. Azt persze nem állítjuk, hogy ezért cserébe mindenki fizet is adót." forrás

"Én Puglia déli részeit ajánlanám nagyon azoknak, aki szeretik a szép tengert. Csodálatos sziklás öblök, áttetsző víz, össze sem lehet hasonlítani a rimini-i vagy akár toszkán partokkal. De itt sem kell a kultúráról lemondani, történelmileg fontos helyek találhatók szerte Dél-Pugliában. Gallipoli magyar szempontból érdekes Otranto is (ami egyébként éjjelente pezsgő bulihellyé alakul), mivel innen indult a kereszteshadjáratra a magyar Szent Erzsébet (IV. Béla húga) férje, Lajos, 1227-ben (második hadjárata, már 1225-ben egyszer részt vett egyben). Illetve csak indult volna, mert egy betegség még behajózás előtt elvitte. Pugliában található Olaszország legdélibb pontja, Santa Maria di Leuca. Csodálatos a kilátás, hihetetlen a tenger színe – de ha jót akarunk magunknak, akkor reggel vagy este menjünk oda nyáridőben, mert a forróság különben nehezen viselhető. Itt írtam róla. Hazafelé, ugyan már nem Pugliaban van, de álljunk meg Matera-ban (Basilicata), egyedi és különleges a sziklába vájt város." forrás

"Még hogy Olaszország déli csücske teljesen elmaradott, poros és unalmas? A sztereotípia az első fél órában megdőlt. A világ legbájosabb városkáiban jártam, iszonyú finomakat ettem, és időnként időutazásban is részt vehettem. Egyetlen dologtól kell óvakodnia a vékony pénztárcájú turistának: a dél-olasz pincérek haragjától. Olaszországnak ez a része sosem volt a magyar turisták első számú célpontja, pedig jóval több érték van itt, mint az általunk annyira kedvelt Bibionéban vagy Lido de Jesolóban. Ennek oka roppant egyszerű, kocsival messze van, ha viszont repülővel megyünk, akkor vagy autót kell bérelni, vagy marad a vonat, a busz és a gyaloglás. Három fertályórányi zötyögés után megérkeztünk Alberobellóba, amelyet minden erre járó turista felkeres, s ezzel a ténnyel a helyiek is tisztában vannak. Ami azt jelenti, hogy az amúgy tündéri, trullókat felvonultató kisvárosból hatalmas zsibvásárt kreáltak, annak minden előnyével és hátrányával együtt. A trullók kerek tetejű, kúpos, mészkőből épült különös házikók. Eredetük homályos, néhányan az ókori római síremlékekhez hasonlítják őket. Azt rögtön érzékeltem, hogy a házak elé rakott olcsó műanyagszékek nem fokozzák a hangulatomat, vásárolni meg eleve nem akartam. Egy trullóban ebédeltem, de csak morcossá tettem a pincérnőt, amikor megelégedtem az öt eurós, fava névre keresztelt babpürével, amelyet cikóriával tálaltak.

Odakint tűzött a nap, a fehér falú trullók fényesen ragyogtak. A Szentendre-Hortobágy-Budai Vár hangulatát idéző helyről a település távolabbi részén fekvő katedrális felé oldalogtam, ahol – csodák csodája – egyetlen ember sem szeretett volna semmit rám tukmálni, igaz, magamon kívül csak az árnyékommal beszélgethettem volna. Itt érezhettem meg azt a hangulatot, amely miatt érdemes felkeresni Alberobellót. Zavartalanul bámulhattam a véletlenszerűen elhelyezkedő trullókat, amelyek szinte telepöttyözték a tájat, figyelhettem a vörösbarna földet, a kék eget és az öreg, kérges olajfákat, amelyeknek termését este magamba tömtem – majd utána jöhetett a coperti. Olaszország délkeleti oldalára, Puglia tartományba három dolog miatt érdemes elmenni. Azért, hogy megcsodáljunk olyan városokat, amelyeknek létezéséről fogalmunk sincsen. Azért, hogy a tenger gyümölcseit kilószámra tömjük magunkba, legyen az rák, kagyló vagy éppen polip. És azért, hogy az idehaza sokszor hangoztatott sztereotípiát, miszerint Dél-Itáliában nincs semmi, csak a port lehet nyelni májustól októberig, már az érkezés utáni órákban megcáfoljuk. (2014)" forrás

"Trani várkastélya mintha a tengerből emelkedne ki, a San Nicola elnevezésű, igencsak monumentális katedrális pedig szinte odaragasztja az embert a főtérre. Trani azok közé a települések közé tartozik, amelyeket bárhonnan fotózunk, mindenképpen gyönyörűen mutatnak. Az építészetben egységesen használt helyi márvány pedig még monumentálisabbá és szebbé teszi az amúgy sem csúnya középkori épületeket. (2016)" forrás

"Ha Olaszországba szervezünk strandolós kirándulást, állítólag Puglia régióval járunk a legjobban. Ez a Bari központú olasz régió egészen délen helyezkedik el. Két tenger ér itt össze, az Adriai és a Jón, ami miatt igazán változatos partszakaszokkal találkozhatunk. Itt találjuk például a Pescoluse elnevezésű partot, amelyet a pugliai Maldív-szigeteknek is neveznek. Ez az egyik legnépszerűbb strand finom, fehér homokkal és azúrkék vízzel. Több mint öt kilométeres, úgyhogy hosszú, romantikus sétákra vagy éppen kocogásra is ideális terep. A Melendugno-Torre dell'Orso part Lecce városához van a legközelebb, szintén az olasz csizma sarkában. Ugyancsak fehér homokos fövennyel, tiszta vízzel várja a turistákat, a partszakaszt övező két kiemelkedő szikla – a két nővér – pedig különleges atmoszférát kölcsönöz a helynek. Védett övezetként Torre Guaceto valódi mennyország a természetesség szerelmeseinek. Mivel itt is viszonylag hosszú a partszakasz, előbb-utóbb biztosan találunk egy-egy elhagyatottabb részt, amelyet birtokba vehetünk. A nem kiépített strandnak és a kusza növényzetnek hála itt igazán a természet lágy ölén érezhetjük magunkat. Érdemes néha kipróbálni egy-egy ilyen partot is. Polignano al Mare az egyik legkülönlegesebb olasz tengerpart. Ezt bizonyítja az is, hogy évről évre több toplistára is felkerül. A sziklás terepet néha homokos szakaszok törik meg, a lenyűgöző városi környezet pedig különleges hangulatot kölcsönöz a helynek. Legyen szó strandolásról vagy csak egy láblógatás közben elfogyasztott ebédről, biztosan úgy fogjuk érezni magunkat, mintha képeslapfotózásába csöppentünk volna. (2016)" forrás