Nápoly

Nápoly lakossága 960 ezres, a vonzáskörzetével együtt 2,1 milliós (2024-es becslés). Az elmúlt 10 évben csökkent a népesség, hiszen a városnak volt egymilliós lakossága is. Így is Olaszország harmadik legnépesebb városa, Róma és Milánó után.
Nápoly légvonalban 851 kilométerre van Budapesttől. Nápoly a Campania régió központi városa.
Nápoly olasz neve: Napoli (nápoli)
Nyáron az átlagos hőmérséklet 25 fok, télen 8.
Nápoly nagy területű (1700 hektár) történelmi központja az UNESCO kulturális világörökség helyszíne. 27 évszázad emlékei lelhetők itt fel.
Nápoly az autentikus pizza, különösen a Pizza Margherita szülőhelye. A nápolyi pizzát az UNESCO is az emberiség kulturális örökségévé nyilvánította.
Nápoly metróhálózata, különösen a "Toledo" megálló, nemcsak a mélysége miatt különleges, hanem azért is, mert az egyik legszebbként tartják számon a világon.
Nápoly kikötője az egyik legnagyobb és legforgalmasabb Olaszországban, különösen a Földközi-tengeri hajózás szempontjából.
Átlagos havi nettó fizetés (2024-ben): 1250 euró - (Olaszország-átlag: 1560 euró, Milánó: 1690 euró, Reggio di Calabria 1200 euró)
A "Nápolyt látni vagy meghalni" mondás azt jelenti, hogy életünk folyamán mindenképpen meg kell látogatni Nápolyt. Az eredeti olasz mondás - Vedi Napoli e poi muori - viszont szó szerinti fordításban azt jelenti: Megnézni Nápolyt és aztán meghalni. E sorok írója megnézte Nápolyt, oszt egyelőre még mindig él. Szóval az ,,aztán" szó megengedően tágabb időkeretet jelez....

Nápoly neve az ókori görög Νεάπολις (Neapolis) szóból származik, amelynek jelentése "új város." Az elnevezés eredete az időszámításunk előtti 8-9. századra vezethető vissza, amikor görög telepesek érkeztek a mai Dél-Olaszország területére. Az első görög kolónia a mai Nápoly közelében Partenope néven jött létre, amely az ottani mitológiai szirénről kapta a nevét.

Később, időszámításunk előtt a 6. században, a görög telepesek egy új települést alapítottak az eredeti város közelében, amelyet "új városnak" neveztek el, megkülönböztetve az előző településtől. Ez a Neapolis név fennmaradt, és később a rómaiak is átvették a használatát.

A latin nyelvben a város neve szintén Neapolis volt, amely a középkor folyamán fokozatosan alakult át az olasz nyelv fejlődése során, mígnem végül a mai Napoli formát öltötte.

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

A bámulatos Toledo metrómegálló
Azért Nápoly veszélyessége el van túlozva (Párizsban több veszélyes környék van)
Kedvesek, segítőkészek a nápolyiak, s nagyon értékelik, ha a turista próbálkozik olasz szavakkal is
Nagyon finom pizzákat ettünk (más műfajban nem erősek)
Az óvárosban a San gregorio Armeno utca és a Spaccanapoli (azaz a Via Brenedetto Croce)
A Via Francesco Caracciolo-ról a kilátás a Vezúvra és a tengerre
A Piazza Nolana környékén a város legjobb seafood piaca
Galleria Umberto, csodaszép és ingyenes

Nem tetszett

A tolvajok miatti aggodalom, már a turista információs iroda is hosszasan tudatja, hogy hol mindenhol veszélyes
Az utcákon sok helyen az elszállítatlan szemétkupac, Nápoly piszkos város
Az amúgy szép házak falait elcsúfító rengeteg falfirka
A parkokban kartontákolmányokban lakó cigányok
A kikötő, a a vízpart nem gusztusos
A piacok nem olyan vonzóak, mint más olasz városokban
Hiába a pizza szülővárosa, általában nem lehet olyan jókat enni, mint máshol Olaszországban
Pompei romjainak kínokkal teli végigjárása a nyári brutális hőségben
A nápolyi pályaudvar nem egy szívderítő hely
Áldottuk az eszünket, hogy az Amalfi-partot, és a térség egyéb helyeit nem nápolyi, hanem sorrentói szálláshelyről kiindulva fedeztük fel.
Az utcákon a gyalogos átkelés néha kínszenvedés

Vélemények

Nápoly már régóta a bakancslistám élén szerepelt, és amikor végre lehetőségem nyílt meglátogatni, minden várakozásomat felülmúlta. Az érkezés pillanatától kezdve elvarázsolt a város nyüzsgő energiája, az ételek illata, az utcák zaja és a tenger közelsége.
Az első dolog, ami megragadott, a város lüktetése volt. Nápoly nem egy „kitömött” látványosságokkal telezsúfolt múzeumváros, hanem egy élő, lélegző hely, ahol minden utca és sikátor saját történetet mesél. A történelmi városközpont, a Spaccanapoli, szűk utcái tele vannak életvidám emberekkel, piacokkal, kis üzletekkel és templomokkal. Itt sétálni maga volt a történelemben való barangolás!
Nápoly híres a konyhájáról, és ennek
minden percét kiélveztem. Természetesen, a pizza hazájában járva nem hagyhattam ki egy igazi nápolyi pizzát. Egy apró trattoriában, a történelmi központ szívében, egy forró kemencéből frissen kivett négysajtos pizzát rendeltem. Minden falat tökéletes volt.
Nápoly egy olyan város, amely tele van ellentétekkel: nyüzsgő és csendes, történelmi és modern, vad és nyugodt egyszerre. Minden sarka egy újabb meglepetést tartogatott, és azt hiszem, soha nem fogom elfelejteni ezt az utazást. Ma utazom haza, de már most tudom ,hogy egyszer vissza kell térnem, hogy újra átélhessem ezt a páratlan élményt! (Amit elfelejtettem,igen …az illat… ami belengi egész Nápolyt és nem tudod megfejteni vajon mi lehet ez a finom illat,parfüm?esetleg a kiteregetett ruhák illata??aki tudja írja meg mert mennyei!!!
Szemét??Mindenki azt lát meg amit látni szeretni!!Nem figyeltem rá!) (2024)

A nápolyi szemétprobléma már rég a múlté: A városban mindenhol szelektív hulladékgyűjtők találhatók, és a helyiek szigorúan követik a szelektív hulladékgyűjtési szabályokat. Az emberek otthon négy különböző kategóriába gyűjtik a szemetet. Bár korábban gyakoriak voltak a szeméthegyek, ma már ritkán látni hasonló problémát a belvárosban.

A nápolyiak szenvedéllyel beszélgetnek az utcán, hangosan és gesztikulálva, mintha színházi előadást látnál.

A robogókon a férfi ül elöl, a nő hátul, aki az egyik kezével telefont tart a füléhez, a másikkal pedig hevesen gesztikulál, miközben csak a combjaival kapaszkodik. Bukósisak nem kötelező.

A nápolyi fiatal nők csinosak és szépek, míg a férfiak rendkívül jóképűek.

Mindenki jól öltözködik Nápolyban, kivéve talán a tinédzsereket.

A nápolyi nők szenvedélye és energikus hozzáállása minden nap érzékelhető, ami jelentősen eltérhet a megszokottól.

A 20 éves olasz lányok gyakran házasodnak, és ritkán válna el, még akkor is, ha a házasság problémás.

A kávébárokban fantasztikus péksütemények kaphatók, de a helyiek általában csak eszpresszót rendelnek.

Nápoly turistaként olcsóbb, mint Budapest: egy pizza 4-6 EUR, egy cappuccino 1.5 EUR, sütivel együtt 2.5 EUR, egy 5 fogásos halas vacsora 32 EUR. A metrójegy 1.30 EUR, és másfél órán keresztül érvényes. A ruhák is olcsóbbak.

Az autósok nem mindig állnak meg a zebránál. Határozottan kell elindulni, és esetleg kitenni a kezed, hogy az autósok észleljék. Ha neked zöld a lámpa, de az autósoknak piros, szintén nehéz lehet az átkelés.

Szinte minden autó sarka, oldala sérült, és gyakoriak a kisebb ütközések az utakon.

A dudálás inkább jelzés, mint vészjelzés.

A férfiak az utcán mosolyognak rád, és ha viszonozod a mosolyt, hamar beszélgetésbe kezdenek.

Angolt nem beszélnek széles körben, még a legnagyobb turistaközpontokban sem. A huszonévesek is ritkán tudnak angolul, de ez nem akadályozza őket abban, hogy olaszul kommunikáljanak veled. Ha jobban beszélsz angolul, mint az alap szinten, sokan azt fogják hinni, hogy amerikai vagy. Amikor közlöd, hogy magyar vagy, megdöbbennek.

A fiatalok nem akarnak elköltözni, még akkor sem, ha a munkanélküliség eléri a 30%-ot. Szeretnek itt élni és nápolyiak maradni.

Szinte mindenki cigarettázik az utcán.

(2024)

Nápolyi villanyóra leolvasó - Gy. Laci fotója

Bárhol is szálljon meg az ember Nápolyban, érdemes egyszer kipróbálni, hogy lesétál a dombok tetejéről egyenesen a tengerpartra. Bár a fogaskerekűvel is le lehet jönni, amit a város bőségesen kínál, az igazán különleges élmény a kis utcákon és lépcsőkön való sétálás, miközben újra és újra élvezhetjük a Nápolyi-öböl lenyűgöző panorámáját. Mi a Vomero városrészben szálltunk meg, és több útvonalon is megtettük ezt a sétát. Volt, hogy annyira elragadott a látvány, hogy szinte meghatódtam. Akár a belvárosba, akár a kikötőkhöz érkeztünk, maga az út is csodálatos volt.

Ne felejts el elegendő vizet hozni, mivel a lakóövezetekben kevés az étterem és a kisbolt, és azok is gyakran sziesztáznak. Figyelj a zsákutcákra, és hallgass a helyiekre, ha azt mondják, hogy „márpedig arra minden le lesz zárva.” Ha pedig elfáradnál, bátran szállj fel egy buszra, mert a nápolyiak is szívesen használják őket, hogy bejussanak a belvárosba.

Sokan megjegyzik, hogy Nápolyban még mindig problémát jelent a tisztaság, és hogy sok helyen szemét, kutyapiszok és kidobott háztartási hulladék található. Bár a helyzet sokat javult az elmúlt években, és a turisták által látogatott helyeket rendszeresen takarítják, még mindig előfordulhat, hogy bizonyos területek elhanyagoltak, és az általános benyomás nem mindig pozitív.

A közlekedési helyzet is gyakran szóba kerül: Nápoly zsúfolt, ami egy milliós város esetében nem meglepő. Az olasz nagyvárosok zsúfoltsága és a tömegek persze sokak számára vonzóak lehetnek. Azonban a közlekedési káosz különösen jellemző itt, hiszen a dél-olasz stílushoz hűen az autósok és motorosok gyakran figyelmen kívül hagyják a jelzőlámpákat, táblákat és útfestéseket, valamint sávokat váltogatnak. Ha elég bátor vagy, még a zebrán is átmehetsz, ha éppen zöld a lámpa. Az olasz sofőrök híresek arról, hogy nem mindig követik a szabályokat, ami hozzájárul az általános közlekedési káoszhoz.

Mindezek ellenére Nápoly egy szerethető város, ami időt és nyitottságot igényel. Ha túllépsz a kezdeti negatív benyomásokon, könnyen magával ragadhat a dél-olasz életérzés és a város egyedi varázsa.

Ez a város egészen elképesztően életszerű, szinte nyers valóságában mutatja meg magát. Egy "nyugati" ember számára talán túl közvetlen, sőt, olykor zavaróan szokatlan lehet. Például, amikor az ablakból odaköszönnek egy jó estét kívánva, vagy amikor egy hatalmas, forgalmas téren álló templomban a helyi szokások szerint ravatalozott hozzátartozót kísérik el mindenki szeme láttára – számukra ez ugyanolyan természetes, mint az, hogy az ég kék. Az esti tereken összegyűlt fiatalok és idősebbek nyüzsgése, beszélgetése csak tovább fokozza ezt az egyedülálló atmoszférát. És még hosszan lehetne sorolni a részleteket. Ha valaki nem a tökéletesen rendezett, "kirakatvárosok" világára vágyik, Nápoly az egyik legjobb választás.

Kérlek, ne féljetek Nápolytól! Ez egy elképesztően izgalmas hely, ahol az ember igazán jól érezheti magát – felesleges aggódni miatta. Kerüljétek el az állomás környékét és Scampiát, amely hírhedten szegény gettó. Bár őszintén szólva, oda aligha visz olyan tömegközlekedési eszköz, amelyre véletlenül felszállnátok. Nápoly nyüzsgő, zsúfolt, és a közlekedési kultúrája valóban extrém, de mindezek mellett barátságos, emberközeli, kedves és nagyon könnyen megszerethető város.

Elindultunk a nyüzsgő utcákon, hogy valami finomat együnk, és magunkba szívjuk a tavaszi levegőt – bár a belvárosban ezt inkább a robogók kipufogógáza töltötte ki. Nem mondom, hogy ezt nap mint nap elviselném, de erre a pár napra még ezt is elfogadtam (ahogy azt is, hogy szinte mindenki dohányzik). Már az első estén éreztem, hogy meg fogom szeretni ezt a várost: a belváros vibráló energiája, az emberekkel zsúfolt terek és a tömeg – amely még éppen a tűréshatáromon belül maradt – azonnal magával ragadott.

,, Egy hetet töltöttünk itt, a Piazza Plebiscito mellett laktunk, csodás kilátással a térre, a tengerre és a Vezúvra. Nápolyra többen mondták, h elég fél nap. Szeintem nem. Isteni a város hangulata, csodás látnivalókkal, a gyönyörű metrómegállókkal, a szűk utcák, a sok motoros, a totál közlekedési, parkolási káosz abszolút jellemző. A nápolyi emberek a legmesszebbmenőkig segítőkészek, kedvesek. Az 5 nap alatt abszolút biztonságban éreztük magunkat, és semmiféle atrocitást nem láttunk.

Maradona itt abszolút az Isten, még szárnyas oltárt is árulnak!

Mi egy olyan 2,5 órás városnézésen voltunk, ami ingyenes, és a végén eldöntheti mindenki, hogy fizet-e vagy sem, az összeg egyéni döntés kérdése. A sráctól mindent megtudtunk a város történetéről, megmutatta a helyet is, ahol a világ első pizzája készült, megismerkedtünk Pulcinellaval is 😂
Nápolyt látni kell! Történelem, graffitik, kutyák, kedves emberek, isteni ételek és italok, 0/24-ben élet, nyüzsgés. Fantasztikus volt! " (p.a., 2021)

Elsőre ijesztő, de utána csodálatos látvány várt minket. Már nagyon hozzászoktunk az állandó dudáláshoz, a 10-ből 9 összetört autóhoz, ahhoz az illathoz, amit még mindig nem tudunk pontosan mi az, de tetszett nekünk, az utcai árusokhoz (faszénen grillezett csirkéhez és cuoppohoz) és még sok máshoz. Rövid volt, de megérte. (b.b., 2022)

Nápolyi séta: Castel Nuovo - Santa Chiara templom - Museo Capella Sansavero - Busto di Pulcinella - Palazzo dello Spagnolo - San Generro (gyalog bejárható útvonal)

Odajutás

Repülővel

Ezen a linken érdemes keresgélni, már elképesztően olcsó, 17000.- forintos ártól vanna ajánlatok, persze csomag és minden nélkül. A repülőtérről busszal már 2 euróért elérhető a központ, taxival cca 20-30 euró. Fel szoktak számolni némi különdíjat a csomagokra.

Rómából autóval Nápoly 228 kilométer távolság, ami kb. 2 óra 40 perc alatt tehető meg. 16,20 euró autópályadíjjal kell kalkulálni.

Reptéri transzfer: A leggyorsabb és legolcsóbb megoldás az Alibus Shuttle, mely összeköti a repteret a városközponttal és a kikötővel (ha valaki egyenesen Capri szigetére menne).

Menetjegy ára: 5 € (online és reptéren automatánál vásárolható)

A központig 15 perc, a kikötőig pedig 35 perc a menetidő.

Megállók a repülőtérről:

Capodichino Airport
Piazza Garibaldi (központi pályaudvar)
Immacolatella/Porta di Massa
Molo Angioino/Beverello (Stazione Marittima)

Megállók a kikötőből:

Molo Angioino/ Beverello (Stazione Marittima),
Immacolatella /Porta di Massa,
Varco Pisacane
Piazza Garibaldi (központi pályaudvar)
Capodichino Airport.

(2020) forrás

Bejutás a reptérről a városba: 182-es busszal mentünk a Maddalena Aeroporto Civile (8-10 perc séta a reptértől) megállótól a Piazza Cavour-ig. Jegyet a reptéren vettünk a Sunstore-ban, 1,30 euró.

A reggel 6 órakor induló Wizzair géphez tömegközlekedés még nincs. Taxit a +393818888-as telefonszámon rendeltem előző nap este. Pontosan jött értünk 03:45kor, 25 euró volt a Dómtól a reptérig. (Felesleges túl korán kimenni a reptérre, mert a biztonsági ellenőrzés csak 04:30-kor kezdődik.) (2024)

Szállás

Nápolyban több olyan negyed is található, amelyek biztonságosak és kellemesek a turisták számára. Az alábbiakban néhány ajánlott városrészt ismertetek:

Chiaia: Ez a tengerparti negyed elegáns környezetéről, exkluzív üzleteiről és éttermeiről ismert. A Nápolyi-öbölre nyíló gyönyörű kilátás és a nyugodt hangulat miatt ideális választás a látogatók számára.

Piazza del Plebiscito környéke: A város szívében található tér környéke biztonságos és családbarát. Központi elhelyezkedése miatt számos látnivaló könnyen elérhető innen.

Történelmi központ (Centro Storico): Nápoly történelmi negyede szűk utcáival és gazdag kulturális örökségével vonzó a turisták számára. Bár forgalmas terület, általában biztonságos, de érdemes odafigyelni a zsebtolvajokra.

Vomero: Ez a dombtetőn fekvő negyed csendesebb és nyugodtabb, elegáns épületekkel és zöld területekkel. A városra nyíló panorámás kilátás és a jó közlekedési kapcsolatok miatt kedvelt a látogatók körében.

Posillipo: A tengerparti domboldalon elhelyezkedő negyed gyönyörű kilátást nyújt a Nápolyi-öbölre és a Vezúvra. Csendes és elegáns környezetének köszönhetően ideális a pihenésre vágyó turisták számára.

Spanyol negyed (Quartieri Spagnoli): Ez a negyed autentikus nápolyi élményt kínál, szűk sikátorokkal és helyi éttermekkel. Nappal biztonságos, de éjszaka egyes részein fokozott óvatosság ajánlott.

Capodimonte: A híres Capodimonte Múzeumnak otthont adó negyed zöld területeivel és nyugodt környezetével vonzó a turisták számára. A városközponttól kissé távolabb esik, de jó közlekedési kapcsolatokkal rendelkezik.

Portici, Bagnoli, Pozzuoli: Ezek a külső, tengerparti területek is ideálisak lehetnek szálláshely választás szempontjából. Bár a városközponttól távolabb esnek, és a bejutás nagyjából fél óra-50 perc között mozog, a környékük biztonságos és kellemes.

A központi pályaudvar (Piazza Garibaldi) környékét érdemes elkerülni, mivel itt nagyobb a zsebtolvajlás kockázata.

A szállás kiválasztásakor érdemes figyelembe venni a közlekedési lehetőségeket és a közeli látnivalókat is, hogy a tartózkodás minél kellemesebb legyen.

Érdemes mindig előre foglalni, figyelembe kell venni, hogy ne legyen a kiválasztott szállás a közbiztonság szempontjából veszélyes negyedben. Érdemes a metró mellett lakni, de a Garibaldi környéke éjszaka kerülendő. Aki nem mászlá egydül éjszaka egyedül, nem hord rengeteg aranyat a nyakában, betartja az elemi biztonsági szabályokat, nem lesz semmi baja. Éjszakai bulikból pedig mindenki menjen haza taxival a saját jól felfogott érdekében.

Olcsóbban lehet a környékbeli kisebb településeken, nem a tengerparton lakni, de a közlekedés vontatott és időigényes lehet.

2022 júniusban 5 napot töltöttünk el Nápolyban. Az érkezés előtti napon elég komolyan „halálra rémültünk”, amikor realizáltam, hogy a híres-neves Garibaldi téren foglaltam szállást. Tulajdonképpen semmi probléma nem volt, az igaz, hogy pont a tér „rosszabbik” felére sikerült szállást foglalni, de semmi gond nem volt soha. ( a szállás épülete, kicsit rémisztő volt, főleg a kapu, amin be kellett menni, de maga a szállás teljesen okés volt, finom reggelivel – Bella Napoli Suites). (p.v.)

Szállásunk: Chiaia negyedében, ami közel van a tengerparthoz, a kikötőhöz és a metróval könnyen megközelíthető a történelmi városrész és a spanyol negyed is. A szállást az airbnb-n foglaltuk, nagyon kényelmes és szépen felújított lakás (Chiaia Mon Amour néven megtalálható) - egy lépcsősorral lejjebb kezdődik a bevásárló utca, felette pedig a Castel Sant'Elmo, viszont mégis csendes környéken. (2023)

Helyi közlekedés

A motorosok akármit megtehetnek (ja és az autósok is)

Sokszor jártam Nápolyban. Előszőr furcsa volt, hogy piros lámpánál dudaltak meg integettek, hogy menjél már! Később már tudtam ,ha lehet pirosba is indulj meg !Meg lehet szokni !

Nápoly és azon belül a fürdés volt a cél. Bagno Elenat választottuk ajánlások után és nem bántuk meg. Tiszta volt a part, mi 2 után értünk oda így 10 eurót fizettünk fejenként, volt mosdó, tusoló, büfé, napágy. Nem bántuk meg, hogy inkább fizettünk érte, abba a nagyon forró homokba képtelenség lett volna leülni

Amikor indultunk vissza a szállásra a közlekedés megint elég káosz volt, nagy nehezen jött 2 busz, de egyik sem állt meg, annyira tele volt. Akkor elkezdtünk sétálni, de milyen jól tettük. Egy kikötőhöz keveredtünk, ami gyönyörű volt. (B. B. , 2022)

Ami a gyalogos közlekedést illeti, van néhány zebra meg lámpa mutatóba, de teljesen feleslegesen, mert a zebránál sem adnak elsőbbséget az autók. Szóval az itteniek ott és akkor mennek át az úton, amikor éppen kell. Magamat tapasztalt tilosban/pirosban úton átszaladónak tartom, de az itteniekhez képest kispályás vagyok (bár itt sokat fejlődtem, miután rájöttem a főszabályra: annak van elsőbbsége, aki határozottabb. forrás

A normál közlekedési szabályokat általában betartják Nápolyban, azonban érdemes a helyieket követni, amikor átkelsz az úton. Mivel a gyalogosok gyakran az út közepén mennek át, a nápolyi sofőrök nagyon figyelmesek, és balesetek ritkán fordulnak elő.

Fogaskerekű

Több helyről is közlekedik fogaskerekű s mind a várdombra közlekedik. Ha a turista vesz egy 1 órás időtartamra érvényes jegyet, akkor kipróbálhatja bármelyiket, vagy mindet is. Hétköznapi közlekedésben használják, azaz hétvégéken nincs akkora tömeg, harmad annyi utas.

Bérelt autóval a városon belül nem érdemes közlekedni.

Nápoly közlekedése a káosz művészete. A belvárost szűk középkori sikátorok szövik át, ahol alig fér el egy autó, főleg, ha egy robogós is éppen próbál utat törni magának. A külvárosi szélesebb utak sem nyugodtabbak – itt is a „hely” a kulcsszó. Három egyszerű szabály írja le a közlekedést: „Nincs sáv, csak hely. Ha van helyed: mész. Ha nincs helyed: dudálsz.” A dudálás pedig itt mindenre jó – nem érdemes felróni a nápolyiaknak, hiszen ez náluk olyan természetes, mint Budapesten az irányjelző használata.

Bicaj

Egyes hétvégi napokon lezárják az autós forgalom elöl a parti Margellinát és akkor szuper a gyalogos és kerékpáros (+ bringóhintós) zsongás.

Ha elfáradtatok a sétálásban, 2024-ben is elérhetők kedvező árú jegyek Nápoly tömegközlekedésére. Egy 90 perces jegy 1,60 euróba kerül, a napijegy ára pedig 4,90 euró. Ha egy egész hetet maradtok, érdemes lehet megvenni a heti bérletet, amely 16,50 euróért kapható. Ha több múzeumot is meglátogatnátok, és gyakran használnátok a tömegközlekedést, érdemes beruházni az ArteCardra. Az ArteCard Napoli a városon belüli látnivalókhoz és közlekedéshez ideális, míg az ArteCard Campania akkor éri meg, ha a város környékét is felfedezitek, például Pompejit vagy a Sorrentói-félszigetet.

Nápolyban a közlekedés igazi kihívás. Bár a belváros szerencsére könnyedén bejárható gyalog, mindig számítani kell arra, hogy a semmiből előbukkan egy autó vagy motor. Úgy gondolom, hogy Olaszországban az egyik legmegterhelőbb szakma a mentő- és tűzoltóautó-sofőröké lehet. Egy alkalommal a szemünk láttára haladt végig egy tűzoltóautó egy szűk sikátoron, amely tele volt gyalogosokkal. Egészen elképesztő volt látni, ahogy a hatalmas jármű centiméterről centiméterre kanyarog az utcasarkokon, ahol azt hittem, egyszerűen nem fog kiférni.

Ami pedig a biciklis közlekedést illeti, Nápolyban már hallottak a városi kerékpározás koncepciójáról, és ennek jegyében fel is festettek néhány bicikliutat. Azonban ezek legtöbbször autókkal vannak teleparkolva, ami egy sajátos, mégis humoros helyzetet teremt a város közlekedési kultúrájában.

Összességében kaotikus, a gyalogosra senki sem vigyáz, a buszok valahogy valamikor mennek valahová. Mindenki dudálással jelzi a másiknak, hogy merre jár. A legmegbízhatóbb a metró, a Piazza Garibaldi a központ. Jó még a vonatközlekedés a közeli látnivalókhoz. (Kriszta)

Semmi pénzért nem ülnék volán mögé itt, de gyalogosként meglepően gyorsan hozzá lehet szokni ehhez a látszólagos káoszhoz, ami valamilyen különös módon mégis tökéletesen működik.

,, A Campania ArteCard 32 euró/fő, 3 napig minden tömegközlekedésre, néhány múzeumra és a környező vonatokra - beleértve a Circumvesuviana járatot is -, korlátlanul érvényes. Ez utóbbival a Garibaldi pályaudvarról elérhető a Vezúv, Herculaneum és Sorrento is, igaz, brutálisan kényelmetlen és kb 1,5 óra az út, mert kb 25 megállója van addig 😱 A Vezúvra Ercolano állomásról lehet felmenni busszal, a jegyár tartalmazza a fenti belépőt is. Kb 2-2,5 óra alatt begyalogolható, egészen a nagy kráterig fel lehet menni, csodás látvány! (p.a., 2021)

Autóbérlés és parkolás

Ha mégis szeretnénk autót bérelni, akkor íme néhány hasznos tanács:

érdemes időben foglalni, mert ha nem tesszük, akkor csak irreálisan drágán tudunk autóhoz jutni.
az autókölcsönzők a reptéren kívűl találhatóak. Ingyenes transzferbuszok közlekednek a kölcsönzők parkolóihoz. A buszok az érkezési terminál kijáratától indulnak kb. ötpercenként.
szállás foglalásnál kiemelten figyeljünk rá, hogy tartozzon ingyenes vagy fizetős parkoló a szálláshoz (a fizetős még mindig jobb, mintha egyáltalán nem lenne). Az Amalfi partokon akár 30 eurót is elkérhetnek egy napi parkolásért a szállások.
jellemzően a központtól / tengerparttól távolabb eső szállások kínálnak ingyenes parkolási lehetőséget. Ha a szállásról autóval közelítjük meg a látnivalókat szintén órákat körözhetünk, mire szabad helyet találunk.
bár az Amalfi-part felfedezésének legkényelmesebb módja az autó, számolj azzal, hogy a tengerparti út egy sor hajtűkanyarból áll, közvetlenül a tenger felett. A sok szabálytalanul parkoló autó és fényképező turista a kanyarokban nehézségeket okozhatnak.
Nápoly központjába (ZTL zóna) nem lehet behajtani autóval vagy külön engedély kell hozzá. Ha a szállásunk ebben a zónában helyezkedik el és biztosítanak parkolási lehetőséget, akkor előre egyeztessünk a recepcióval.
Nápolyban sokan nem javasolják az utcán parkolást a lopások és kocsi feltörések miatt. A parkolóőrök sem túl segítőkészek, sőt…
Ha mégis az utcán szeretnénk parkolni (zónán kívül), akkor óránként körülbelül 2 euróba kerül. Fizethetünk parkoló automatánál, a kijelölt trafikokban, vagy az ANM cég mobilalkalmazásain keresztül is. Elvileg a fehér felfestés mellett ingyenes a parkolás, de a parkolóőrök előszeretettel félretájékoztatnak minket, hogy fizessünk.
Nápoly belvárosában jó alternatíva lehet a zárt parkolók használata. A nápolyi forgalmat nem ússzuk meg és drágább is, de legalább nyugodtan aludhatunk az autó miatt. Parkoló helyet keresni és foglalni a Parclick oldalán érdemes. (2020) forrás

Étkezés

Éttermekben szinte mindenhol felszámolják a teríték díját, akkor is, ha az ember csak egy kávét iszik. Kávét érdemes a bárpultnál inni pont ezért, de az éttermi számlához a teríték hozzáadódik mindenképpen.

Egy pizza 3-4 euro, plusz a hozzátett mindenféle egyéb költség. Turistás helyen persze ennél drágább. Pizza fritta itt különlegesség, töltött, olajban kisütött pizza, inkább szendvicsezőkben/szeletes helyeken érdemes. Nagyon sok töltött rizsgolyót áruló hely, szintén a pultnál érdemes fogyasztani, 2-3 ilyen rizsgolyó simán kitesz egy főétkezést. (arancini)

Tradicionális italuk a limoncello, egyéni ízlés kérdése. Citromos likőr leginkább, sokan nagyon szeretik.

Sfogliatette talán a legfinomabb süteményük, porcukros rétestészta szerű rétegekből formált kicsi tölcsér, túrós vagy vaníliás krémmel töltve, abbahagyhatatlan.

Két barátom épp Nápoly híres pizzériájából, a világ egyik legjobbnak tartott helyéről, jelentkezett be, és ez rögtön eszembe juttatta, milyen fantasztikus élmény volt ott enni... Azt írták, hogy az árak azóta még alacsonyabbak lettek, a dupla mozzarellás pizza már csak 5 euró! Nápoly egyik kevésbé előkelő negyedében, a pályaudvar közelében található az egyszerű, ám ikonikus Da Michele pizzéria. A külseje hétköznapi, belül sincs semmi hivalkodó, és a kínálat is rendkívül egyszerű: mindössze kétféle pizza kapható, a margherita és a marinara, előbbi dupla mozzarellás változatban is, különböző méretekben. Mégis, hétköznap délben hatalmas sor áll az ajtó előtt.

Az árak hihetetlenek: a pizzák 2024-ben is 4 és 6 euró között mozognak. Az itallap is minimalista: Coca Cola, Fanta, Peroni Nastro Azzurro sör és ásványvíz. Nem sok, de pont elég. És a végeredmény? A Margherita (paradicsom, bazsalikom, extra szűz olívaolaj, dupla mozzarella) és a Marinara (paradicsom, oregano, fokhagyma, extra szűz olívaolaj) mindkettő brutálisan jó volt. Természetes ízek, tökéletes alapanyagok, semmi felesleges túlbonyolítás. A mozzarella fior di latte (még csak nem is bivaly!), a paradicsomszósz igazi passzírozott paradicsomból készül, a kemence és az elkészítési folyamat pedig mesteri. A Da Michele 1870 óta változatlanul tökéletesíti a pizzakészítés művészetét.

Caiazzo-t miattam iktattunk be, mert nagyon vágytam a Pepe in Grani-ba (2 hónappal előre foglaltam asztalt). Nagyon híres nápolyi pizzázó, aki fogékony az ilyesmikre, Chef's Table: Pizza-ban egy teljes rész szól róla. Számomra toronymagasan a fénypont volt, fantasztikus vacsorát költöttünk el.
Egyébként Caiazzo gyönyörű kis hegyi városka, a Garda-tónál már találkoztam hasonló településsel, engem nagyon megfogott (plusz jó volt kiszakadni a nápolyi őrületből).

Az ifjú Sophia Loren kínálja a tál kagylót - V. Jancsi fotója

"A nápolyiak kávészenvedélyükről híresek. Ahogy elkezdődik a nap, rögvest legurítanak két-három csészével a méregerős kávéjukból, ráadásul éhgyomorra. Minden kínálkozó alkalmat kihasználnak, hogy igyanak "egy keveset" - ami bombaként hat a zsigereikben. A környező vidékeknek sem a bora népszerű, hanem a kávékeverékei. Az egész világon a nápolyi kávé aromáját próbálják utánozni, de szinte senkinek sem sikerült eddig, többek között azért, mert nem veszik figyelembe a valódi, alapvető okot. Talán Nápoly vizei jelentik a legfőbb különbséget? Vagy az a fajta elegyítés, ami minden vendéglő egyéni sajátossága? Vagy a pörkölés? Ezen a végtelenségig lehetne vitatkozni.

De hogyan lehetséges az, hogy ez a népség, amelynek nincs szüksége alkoholra gátlásai feloldásához, tömegével hódol a koffein szenvedélyének? Arról van szó, hogy a nápolyiaknak elemi igényük, hogy egész életüket az összeomlás határának izgatottságában, borotvaélen táncolva éljék le, egyfajta görcsös feszültség állapotában, amely megsemmisíti a természet megkövesült rutinját. Azért isszák a kávét literszámra, hogy belerúgjanak tulajdon testük tétlen vázába, depresszív semmittevésébe.

Fogalmam sincs, hogyan keletkezhetett a "lusta nápolyiakról" szóló legenda, akik, akár a mexikóiak, csak süttetik a hasukat a nappal, és nem törődnek az idő múlásával. Egy időben talán ilyenek voltak, amikor Nápoly még virágzó főváros volt. De az általam ismert nápolyiak csak lármában és állandó mozgásban képesek élni, és egyáltalán, nem férnek a bőrükbe. "Nápolyt látni és meghalni" - így hangzik a külföldiek (kétértelmű) mondása. A nápolyiaké pedig így szól: "Az egész világot láthatod - de csak Nápolyban halhatsz meg." forrás

Olaszországban minél délebbre utazunk, annál rövidebb és erősebb lesz a kávé. Nápoly környékén szinte csak "megérintik" vele a csészét, olyan intenzív és koncentrált, hogy szinte rátapad az ember fogára. A város még saját kávéfőzőt is adott a világnak, a cuccumellát. Ez a két tartályos eszköz úgy működik, hogy az alsó tartályban felforr a víz, majd az egész kávéfőzőt megfordítják, és a víz lassan átcsorog a kávét tartalmazó szűrőn, ezzel készítve el az italt.

Nápolyban született meg a caffè sospeso, azaz a „felfüggesztett kávé” hagyománya is. Ennek lényege, hogy a vendég két kávét fizet, de csak egyet fogyaszt el, míg a másodikat egy rászorulónak ajánlja fel, aki később betérhet érte. Ez a gesztus tökéletesen tükrözi a város szolidaritását és emberközpontú gondolkodását.

Még a helyi franchise éttermek, mint a Rossopomodoro is kiváló pizzát kínálnak, de ne hagyjátok ki az igazi helyi élményeket sem. Érdemes ellátogatni olyan híres pizzériákba, mint a világ első Margherita pizzáját készítő Brandi, a legendás Antica Pizzeria Port'Alba, a népszerű Sobrillo, a pizzaimádók által kedvelt Da Michele, vagy az extrán népszerű Dal Presidente.

A legtöbb neves pizzéria a Via Tribunali utcán található, de ne hagyjátok ki a Spanyol negyedet sem, ahol éjszaka is könnyű eltévedni a rengeteg helyi étterem között.

Tipp: A nápolyi pizza eltér attól, amit általában megszokhattunk. Vékony tésztájú, a széleinél vastagabb, könnyű pizzára számíthattok, kevés feltéttel. A Margherita kötelező kipróbálni, de bátran kísérletezhettek más változatokkal is. Ha pizzériába indultok, készüljetek sorban állásra és várakozásra, különösen este és szombaton, amikor a Via Tribunali utcán gyakran tömegek várakoznak.

Nápoly legjobb pizzáját a Pizzeria Antonio Sorbillo-ban ettük a via Tribunalin. (Capricciosa 10 euró, 4 évszak 10 euró, fél literes ásványvíz 2 euró, szervízdíj 1,5 euró fejenként.)
Tiramisú 3 euró, pisztáciás/epres Babà 3,5 euró. (2024)

Vásárlás

Nápolyban élénk piacok és számos kis üzlet található, amelyek mindent árulnak a ruháktól a háztartási gépekig, jóval alacsonyabb áron, mint Nyugat-Európa legtöbb részén. Különösen érdemes meglátogatni a Porta Nolana, a Pignasecca és a Vasto piacokat, amelyek bepillantást engednek a népszerű nápolyi életbe. Ne hagyd ki a spontán halpiacot sem, amely főleg vasárnap reggelente zajlik a Rotonda Diaz téren, a Via Caracciolo központi terén. Kis halászhajók érkeznek a partra, és közvetlenül árulják a friss, gyakran még élő halakat és polipokat – ez egy nagyon jellegzetes és vidám jelenet Nápoly életében.

A Via Chiaia és a Via Toledo két fontos bevásárlóutca a belváros közelében. A Spaccanapoli a Centro Storico-ban tele van utcai árusokkal és különleges üzletekkel. A Via Port'Alba kis utca, közel a Piazza Dante-hoz, számos könyvesboltnak ad otthont.

Ne vásárolj nyilvánvalóan hamis termékeket az utcán, különösen nagy divatcégek hamisított termékeit, mint például táskák, sálak, napszemüvegek stb. Rengeteg civil ruhás rendőr járőrözik az utcákon, hogy felvegye a harcot a hamisítványok kereskedelme ellen, és nemcsak az eladók kerülhetnek bajba: az olasz törvények szerint, ha elkapnak, amint ilyen terméket vásárolsz, letartóztathatnak, és hatalmas pénzbírságot kaphatsz.

Szintén ne vásárolj elektronikai termékeket, például iPhone-t, iPadet vagy kamerákat az utcán. Az ilyen árusok gyakran hamis termékeket árulnak – megmutatnak egy eredetit, majd gyors mozdulattal kicserélik. Ne gondold, hogy túl tudod járni az eszükön.

Támogathatod azokat az üzleteket, amelyek fellépnek a védelmi pénzekkel kapcsolatos zsarolás (más néven "pizzo") ellen, ha ott vásárolsz.

Szórakozás

Érdemes kis helyi bárokban iszogatni, ajánlott a Piazza Bellini és környéke. Sok helyen a kezedbe nyomják a sört a pultnál és a szemközti téren tudod csak meginni, de ott a többi mulatozóval üldögélve. nagyon hangulatos. És nem igazán olcsó.

A Via Tribunali Nápoly egyik központi bulinegyede. Az utcán sokan iszogatnak, különösen esténként, és a közeli Piazza Bellini is tele van egyetemisták által látogatott kávézókkal és bárokkal. A tér keleti oldalán található helyek között különösen érdemes körülnézni – az egyikben például autentikus nápolyi kávét kaptam, amit kotyogósban tálaltak fel! A jó olasz szokás itt is él: az italok mellé mindig hoztak valamilyen rágcsálnivalót. Leggyakrabban Aperol Spritzet kértem, ami tökéletes választás volt a mediterrán hangulathoz.

Imádtam, hogy este, alig néhány lépésre a szállásunktól egy élettel teli, mégis kellemesen nyugodt teraszon ücsöröghettünk. A Piazza Bellini különösen hangulatos, egy füves térrel a közepén, ami egészen sajátos atmoszférát áraszt. Néha egy pillanatra úgy éreztem magam, mintha újra Amszterdamban lennék – ha érted, mire gondolok. :) Nápoly pezsgő és autentikus hely, ami egyszerre kínál nyüzsgést és lazulós hangulatot.

Közbiztonság és kellemetlenségek

Nápolyban a turista jelentősen csökkentheti a biztonsági problémát, ha akár alapszinten is tudja azt, hogy mikor és hol kockázatos járni, és mik a legfontosabb szabályok. Kezdjük azzal, hogy Nápoly egyes részeit sötétedés után kerülni kell. Maguk a helyiek is tudatosan igazodnak ehhez. Ne menjünk este ezekre a helyekre: a főpályaudvar és a kikötő közötti zóna, valamint a Quartieri Spagnoli és a Sanitá. Mindkét negyed viszonylag biztonságos napközben. Sanitá meglátogatása ráadásul fontos a turistáknak, mert ott vannak a katakombák. A turista nevezetességeket amúgy is nélkülöző Scampia negyedet is kerüljük, mert ott sok a bűnöző és élénk a drogkereskedelem.

Nápolyban a társadalmi egyenlőtlenségek markánsak. A módosabb és a szegényebb, lepusztult környékek nagyon közel vannak egymáshoz. Például a fentebb említett, rizikós Quartieri Spagnoli szegénynegyed kifejezetten közel van olyan menő bevásárló utcákhoz, mint a Piazza del Plebiscito, a Riviera di Chaia, vagy éppen a Toledo.

Vannak olyan vélemények, amelyek szerint Nápoly rossz közbiztonságával kapcsolatos általánosítások túlzóak, és a turista számára ez a város nem veszélyesebb, mint Barcelona vagy Marsaille. Sok a zsebtolvaj, a zsebmetsző, a rablás, de Róma vagy Barcelona nem igazán jobb e tekintetben. Ami az esti programokat illető, a jó hír, hogy a nápolyiak késő este megtelítik az utcákat, és pl. olyan helyek, mint a Mergellina vagy a Via Caracciolo késő este is biztonságos.

Azt is érdemes tudni, hogy a hirhedt nápolyi maffiától (Camorra) a turistának semmi félnivalója nincs. Őket nem érdeklik a turisták, hiszen a prostitució, a drogkereskedelem és a helyi kereskedők megzsarolása a ,,munkaterepük". A lányoknak, nőknek nem kell aggódni nemi erőszaktól. Nápoly statisztikái ezt támasztják alá. Legfeljebb a haramiák abból indulnak ki, hogy egy gyengébb lány, nő válláról könnyebb lekapni a táskát. A kísérő nélküli turista lányokat rendre leszólítják a helyi srácok, de nem erőszakoskodnak, ha határozott közömbösséggel viszonyulunk a flörtöléshez.

Alapszabályok: Éjszaka ne járkáljunk gyengén világított utcákban, sikátorokban. Ne pakoljuk ki a teraszos vendéglátóhelyen az asztalra a táskánkat, értékeinket. Vigyázzunk arra, hogy a táskánkat ne lehessen könnyel elrángatni, elszaladni vele. Eleve hagyjuk az értékeinket inkább a hotelszobában. Ne villogjunk értékes órával, ékszerrel és vigyázzunk a mobil telefonunkra is, pláne ha láthatóan értékesebb. A táskánkat ne oldalt hordjuk, hanem magunk előtt, ahogy teszik a helyi nők is. Értékesebb fényképezőgéppel, videófelvevővel ne villogjunk.

Sok a zsebes a főpályaudvar környékén. Arrafelé különösen vigyázni kell. A főpályaudvar előtti Piazza Garibaldi (téren) a lehető legkevesebb időt töltsük, pláne sötétedés után.

Ne szálljunk be jelzés nélküli feketefuvaros járművekbe. Ne fogadjunk el ,,ajándékot az utcán, mert úgyis pénzt akarnak legombolni rólunk. Az autósoknak vigyázniuk kell azokra a csalókra, akik hamis közlekedési balesetbe akarnak minket belerántani.

Nápolyi menő (Alfa Romeo) rendőrautó a dóm előtt - I. A. fotója

,, Aki szerint Nápoly veszélyes hely, az menjen el Pesten a Hős utcába, na az veszélyes. Nápolyban esetleg "Scampia" kerületet érdemes sötédedés után kerülni.

xxx

Az ember felkészül, hogy nagyon koszos lesz és nem biztonságos stb. Mi az archelogiai múzeum mellett laktunk , hat éjszakát töltöttunk ott, mászkáltunk későn is, de nem éreztük veszélyesnek és koszos sem volt a környék.
Nem elegáns város, de érdekes. " forrás

Bár a közbiztonsági kockázatokról olvastunk, de semmi ilyesmi gondunk nem volt (a zsebtolvajlásról híres vasútállomást elkerültük), mindenhol járőrök és katonák vigyáztak a rendre, a táskákat senki nem dugdosta, mi sem. A kéregetőket, virágárusokat elég egy kézlegyintéssel elhessegetni, és egyből továbbállnak. (2024)

Nápoly marketingje valamiért borzasztó, és ezt nehéz megérteni. Természetesen hallottam már történeteket arról, hogy turistákat zsebtolvajok próbáltak kirabolni, de őszintén szólva, melyik nagyvárosban nem fordul elő ilyesmi? Ahol sok ember van, ott sajnos számítani lehet hasonló esetekre. Ezért fontos, hogy az ember odafigyeljen: jól pakolja el az értékeit, tartsa biztonságosan a táskáját, és legyen körültekintő. De ez nem csak Nápolyra igaz – ugyanígy kell viselkedni Budapesten, Barcelonában vagy akár New Yorkban is, nem igaz? Szeretném világossá tenni, hogy Nápoly NEM egy különösen veszélyes város, ahol bármikor bűncselekmény áldozatává válhat az ember. Sőt, még csak nem is veszélyesebb Európa vagy Olaszország más részeinél. Mindig elszomorít, amikor valaki az ellenkezőjét állítja, mert ez a város, amely az egyik legőszintébb és legautentikusabb hely, amit valaha meglátogattam, ennél sokkal jobbat érdemel.

A városban a vagyoneloszlás egyenlőtlen, így egymás közelében találhatók lepusztult és elegáns negyedek. Tipikus példák a Quartieri Spagnoli (Spanyol Negyedek) és a Sanità, amelyek a történelmi központban helyezkednek el, és bár napközben viszonylag biztonságosak, éjszaka érdemes elkerülni őket. Különösen kerülendő, de a turisták számára nem jelent érdekes célpontot Scampia, ahol gyakoriak a kisebb bűncselekmények és a drogkereskedelem.

Nápoly biztonságáról kialakult rossz hírnév nagyrészt sztereotípiákon alapul, mivel a város biztonsági szintje valójában hasonló más nagy európai városokéhoz (pl. Barcelona, Marseille, Amszterdam). Zsebtolvajlások és rablások előfordulnak, ezért érdemes ébernek lenni, elkerülni az üres utcákat és gyengén megvilágított sikátorokat éjszaka, és körültekintően viselkedni. Ugyanakkor a jó időjárásnak köszönhetően a nápolyiak sok időt töltenek az utcákon, még télen is, így helyek, mint Mergellina és a Via Caracciolo sétánya, általában késő estig tele vannak emberekkel, és nagyon biztonságosak. A helyi maffia, a Camorra, a filmekkel és könyvekkel ellentétben szinte semmilyen veszélyt nem jelent a turistákra, mivel tevékenységeik főként prostitúcióval, zsarolással és drogkereskedelemmel kapcsolatosak.

A nápolyi emberek kedvesek és segítőkészek, ha nehézséged támad vagy eltévedsz. Nem ritka, hogy gesztusokkal próbálnak megértetni magukat, még akkor is, ha nem beszélik a látogatók nyelvét. Nagyon büszkék a városuk szépségeire, és ha észreveszik, hogy különösen érdekel egy hely, akár félbeszakítják tevékenységeiket, hogy elkísérjenek oda, és megmutassanak olyan helyeket, amelyek nincsenek benne a turistakalauzokban.

Bár a kisebb bűncselekmények veszélye fennáll, Nápoly nagyon biztonságos város a nők számára. Az ISTAT (az olasz kormány hivatalos statisztikai hivatala) hivatalos adatai szerint Nápolyban az erőszakos bűncselekmények aránya alacsonyabb, mint más olasz városokban, például Milánóban, Rómában vagy Firenzében. Az egyedül utazó fiatal nőket néha flörtöléssel zaklathatják a helyi férfiak, de általában békén hagyják őket, ha jelzik, hogy nem érdekeltek.

Néhány alapvető elővigyázatosságra azért szükség van az óváros látogatásakor, amely minden nagyvárosban megszokott:

Nem ajánlott kézitáskát hordani, mivel könnyen elragadhatják vagy ellophatják. A nápolyi nők gyakran keresztben hordják a táskájukat a mellkasukon.
Ne viselj drága órát vagy feltűnő ékszereket.
Ne használd drága kamerádat vagy videókamerádat.
Kerüld a sötét sikátorokat és szűk utcákat, különösen a Spanyol Negyedekben.
Figyelj a hamis közszolgáltatási járművekre. Az összes hivatalos közlekedési eszköz jól felismerhető: a buszok narancssárgák, a taxik fehérek, tetejükön a szokásos "Taxi" felirattal.
Légy óvatos a főpályaudvar környékén, mivel sok tolvaj tevékenykedik ott. A Piazza Garibaldi, a pályaudvar előtti nagy tér, nem a legbiztonságosabb éjszaka, különösen annak északi része, de a déli oldal biztonságosabb.
Vásárolhatsz válltáskát, amely lehetővé teszi, hogy szemmel tartsd és biztosan tudd fogni értékeidet.
Kerüld azokat, akik ajándéknak tűnő dolgokat kínálnak, de végül pénzt várnak el érte.
Óvakodj azoktól, akik hamis közlekedési balesetekbe akarnak bevonni.
Ne viselj futballklubok mezét, különösen a Juventus, AC Milan, Internazionale, AS Roma, SS Lazio vagy Fiorentina csapatokét. A foci nagyon komoly dolog Nápolyban, és a helyiek szenvedélyesen támogatják az SSC Napoli csapatát, ami nagy rivalizálást jelent ezekkel a klubokkal. (2023)

Kellemetlenségek

Ne legyen rajtunk más olasz városok neves fociklubjainak meze, mert ezzel provokáljuk a nem bűnöző, a helyi focicsapatot imádó nápolyiakat. Amúgy a fociszurkolóktól nem kell annyira tartani, üvöltöznek, de nem bántják a turistát.

Öt órán keresztül sétáltunk Nápolyban, bejárva a turisták által kedvelt útvonalakat. Ez idő alatt többször is figyelmeztettek, hogy legyek óvatos: négy különböző ember is azt tanácsolta, hogy vegyem le a karórámat – egy Michael Kors modellt, amit valószínűleg Rolexnek néztek –, mert attól tartottak, hogy esetleg ellopják. Bár ez a figyelmeztetés kissé nyugtalanító volt, fontos megjegyezni, hogy az ilyen tanácsok a turisták védelmét szolgálják, és nem feltétlenül azt jelentik, hogy a város általánosságban veszélyes. Manapság (2024-ben) is érdemes elővigyázatosnak lenni, különösen a forgalmas, turisták által sűrűn látogatott helyeken, de ez számos más európai nagyvárosban is igaz.

,, A lomtalanítás ott egyszerűen az ablakon keresztül történik, spontán módon. Az északiak ezért azt tanácsolják, ha Nápolyba mégy, ne felejts el néha felfelé is tekintgetni, ha nem akarod, hogy nagy meglepetés érjen. Mindezek ellenére számtalan olasz szájából hallottam, hogy az utóbbi években sokat javult a helyzet. " forrás

Van remény

Egyéb hasznos információk

Parla inglese?

Apropó: angol. Itt még azt is olaszul kell megkérdezni, hogy beszélnek-e angolul (Parla inglese?) Amire általában olaszul érkezik a válasz is. Ezek sorrendben gyakoriság szerint:
1) No. És utána elkezd lendületesen magyarázni olaszul 🙂

2) Ijedt tekintet kíséretében: Un po’. Ez azt jelenti “egy kicsit”, de ez gyakorlatilag hazugság, mert utána már a legalapvetőbb angol nyelvű kérdéseket sem értik, és válaszolni sem tudnak angolul 😀
3) Si. Ezt az ‘igen’-t fogod a legritkábban hallani, és még ez sem garancia arra, hogy megértik mit akarsz vagy értelmes választ kapsz 🙂 forrás

NÁPOLY - TISZTELETBELI KONZULÁTUS: Tiszteletbeli konzul: Ing. Vittorio GENNA

Cím: Mostra d'Oltremare di Napoli J.F. Kennedy 54, 80125 Nápoly NA

E-mail cím: segreteria@consolatoungherianapoli.com vagy console@consolatoungherianapoli.com
Telefonszám: +390813036340 vagy +393490873427

Történelmi városközpont (Centro Storico avagy Via tribunali)

,, Talán sokan nem is tudták, de Nápolyban van Európa egyik legnagyobb történelmi városközpontja. A szigorúan vett centro storicót még a görögök alapították és az akkori négyszögletes alakú város falai a kapukkal máig fennmaradtak. Ennél azonban nagyobb az a történelmi városrész, ami a Világörökség részét képezi, ebben található a spanyol negyed is. Utóbbi nevéből adódóan az itteni spanyol helyőrséghez köthető. Ezen a városrészen érződik igazán Nápoly változatos múltja és azok a kulturális hatások, melyek miatt az itteniek nem is igazán olaszok, hanem napolitanók, erős helyi öntudattal és sajátos nyelvjárással.

A történelmi városrészben még olasz mértékkel is elképesztően sok vallási emlék, bazilika, templom, díszes oszlop vagy egyszerű kegyhely található. Lépten-nyomon bele lehet botlani ilyenekbe a legkülönfélébb korokból, miközben olyan utcákon sétálunk, melyek sok száz éve ugyanúgy kanyarognak. Nem utolsó élmény ez sem, de talán még hatásosabb az a forgatag és élet, ami ezeken az utcákon zajlik. Gyerekek fociznak két papruha üzlet mellett, miközben sorokban állnak az éhes emberek a legjobb pizzériák előtt, a nagyik pedig föléd teregetik a tiszta ruhát. (2017)" forrás

Érdemes sétálgatással itt legalább 3-4 órát eltölteni. (Jani)

Nemzeti múzeum

(régészeti múzeum)Museo Archeologico Nazionale di Napoli

A Nápolyi Nemzeti Régészeti Múzeum valóban tele van lenyűgöző leletekkel. Például a márványszobrok, amelyeken a művész alabástromból faragta ki a tógák redőit – egyszerűen elképesztő, hogyan tudta a szobrász ilyen élethűvé formálni a követ. Ha éppen nincs ott egy teremőr, néha megsimítom a márványt és alabástromot, és mindig elámulok azon, hogy ez a mestermunka emberi kéz alkotása. A múzeumban találhatók eredeti ókori festmények is, melyek színei konzerválódtak az évszázadok során, valamint rengeteg mozaik. Különösen megható volt számomra látni azt a Nagy Sándort ábrázoló mozaikot, amely még a középiskolai történelemkönyvemben is szerepelt illusztrációként.

És aztán ott vannak a kissé szokatlan, de annál érdekesebb tárgyak is: egy egész teremnyi ókori falloszszobrocska! A vitrinekben mindenféle variáció sorakozik, szárnyakkal, csüngőkkel díszítve, amelyek az ókori hiedelmek szerint a fallosz mágikus hatalmát voltak hivatottak megidézni. Ez a múzeum egyszerre lenyűgöző, megható és egy kicsit meghökkentő is – igazi időutazás az ókorba.

Egyéb jelentősebb múzeumok

Museo Nazionale di Capodimonte

A Museo Nazionale di Capodimonte Olaszország egyik legfontosabb művészeti múzeumának számít. Egy egykori királyi palotában található, és a 13. századtól a 18. századig terjedő időszak műkincseinek hatalmas gyűjteményét őrzi.

A múzeum gyűjteményében a leghíresebb olasz művészek, például Caravaggio, Tiziano és Raffaello, valamint olyan nemzetközi művészek alkotásai is megtalálhatók, mint El Greco és Van Dyck. A gyűjtemény festményeket, szobrokat, díszítőművészeti alkotásokat és nagy történelmi porcelángyűjteményt is tartalmaz.

A múzeum híres gyönyörű belső teréről, amely díszes mennyezeteket és freskókat tartalmaz, valamint a Nápolyra és a Nápolyi-öbölre nyíló lenyűgöző kilátásról. A múzeum egy nagy parkban, a Capodimonte parkban található, amely gyönyörű helyszínt kínál egy sétához vagy piknikhez.

Quadreria dei Girolamini

Ez egy művészeti múzeum Nápoly történelmi központjában. Girolamini egykori kolostorában, egy gyönyörű barokk épületben kapott helyet.

A múzeum gyűjteménye főként barokk festményekből és szobrokból áll, a korszak leghíresebb művészeinek, köztük Caravaggio, Guido Reni és Luca Giordano alkotásaiból. A gyűjtemény nagyszámú nápolyi festményt, valamint díszítőművészeti tárgyakat, bútorokat és ritka könyveket is tartalmaz.

A Quadreria dei Girolamini egy kis múzeum, de gyönyörűen gondozott, és a művek úgy vannak kiállítva, hogy kiemelik művészeti és történelmi jelentőségüket. Maga az épület is megér egy látogatást, lenyűgöző építészetével és lenyűgöző barokk díszítéseivel.

Figyelemre méltó templomok

Nápoly katedrálisa (Duomo)

Nápoly lenyűgöző katedrálisának, a Duomo di Napoli-nak az építését még I. Anjou Károly rendelte el a 13. században, de a munkálatok csak a 14. században fejeződtek be. Maga a helyszín már évszázadokkal korábban is fontos vallási központ volt: itt állt a Santa Restituta ókeresztény bazilika és a mellette található Giovanni keresztelőkápolna, amelyeket a 4. századra datálnak. Az eredeti templomból máig megmaradtak az oszlopok és a padló.

A katedrális azonban nem kerülhette el a viszontagságokat: a 17. századi földrengés jelentős károkat okozott, és az újjáépítés során barokk stílusban alakították át. Ma a katedrális legfőbb látványossága Szent Januárius ereklyéi, amelyek köré Nápoly vallási életének egyik legfontosabb eseménye épül. Ünnepe, szeptember 17., különleges alkalom, amikor az ereklyéket körmenetben viszik végig a város utcáin.

Gesú Nuovo

A Gesù Nuovo egy barokk templom Nápoly történelmi központjában. A templom egyedülálló homlokzatáról híres, amelyet kőrakás falazat borít, és díszes, groteszk figurákat és szimbólumokat ábrázoló portállal rendelkezik.

A templom belseje is lenyűgöző, egyetlen hajója freskókkal, stukkókkal és márvánnyal díszített. Különösen figyelemre méltó a mennyezet, amelyen a jezsuita rend diadalát ábrázoló lenyűgöző freskó látható.

Santa Chiara

A Santa Chiara egy templomot, egy kolostort, egy kriptarendszert és egy múzeumot foglal magában. A feljegyzések szerint 1310 és 1340 között épült, Robert Anjou utasítására, aki végül ezt választotta végső nyughelyéül.

Jellegzetes gótikus stílusjegyekkel rendelkezik, legszebb része a kolostor udvara és a harangláb. Egy legenda szerint a sárga mázas rokokó stílusú majolikatéglát egy apáca festette, aki a kor szokásainak megfelelően tojásfehérjével ragasztotta a kis csempéket. Érdekes módon ezt a technikát ma is alkalmazzák, például Marokkóban. A csendes udvar gazdagon díszített sárga-kék csempéi, a benne uralkodó béke durva kontrasztban áll a kapun túli nyüzsgő világgal. Különböző korok vezetőinek nyughelye, minden bizonnyal a legérdekesebb része a történelem strébereinek.

A számos látnivaló mellett múzeumi részleg is található római fürdőkkel és használati tárgyakkal.

A második világháború alatt bombázások érte súlyosan, mivel Nápoly óvárosának többi része is leégett, és szinte az egész komplexum leégett. A fel nem tárt részek nyomai ma is láthatók. forrás

Egyéb látnivalók

Teatro San Carlo

A nápolyi Teatro San Carlo a világ egyik leghíresebb és legrangosabb operaháza. A 18. században épült, és Európa egyik legrégebbi és legszebb operaházaként tartják számon.

A színház belsejét díszes dekorációk, plüss vörös bársony ülések és egy lenyűgöző mennyezeti freskó díszíti. Akusztikája kivételes, és a történelem leghíresebb operai előadásainak adott otthont.

Az évek során a Teatro San Carlo az opera világának számos legnagyobb nevét látta vendégül, köztük Enrico Carusót, Luciano Pavarottit, Maria Callast és sok mást. Emellett rendszeresen rendez klasszikus balettelőadásokat, koncerteket és egyéb kulturális eseményeket is.

Port Capuana

A Porta Capuana egy történelmi kapu Nápoly keleti részén, Olaszországban. Eredetileg a 15. században épült a város védőfalainak részeként, majd a 16. században kibővítették. Ma Nápoly egyik legfontosabb nevezetességének számít.

Maga a kapu a reneszánsz építészet szép példája, magas boltíveivel és díszes kőfaragványaival. A város egy nyüzsgő részén található, üzletek, éttermek és egyéb vállalkozások veszik körül.

Napoli Sotterranea (barlangrendszer)

Az egyik legérdekesebb program Nápolyban, amely igazán megéri a körülbelül 10 eurós (2024-ben kb. 3800 Ft) belépőt, a város alatti barlangrendszer felfedezése. Több szervezet is kínál vezetett túrákat ezen a különleges helyszínen.

Már az i. e. 400-as évek környékén az ókori görögök rájöttek, hogy a vulkáni tufa könnyen kitermelhető és téglának is kiváló. Ezért a házakat úgy építették, hogy lefelé ástak, miközben az építőanyagot felfelé használták. Minden ház alá került egy víztároló, amelyeket szűk járatokkal kötöttek össze, és agyaggal szigeteltek, hogy a vizet megőrizzék. Az ókori kúttisztítók nyomai, például a falba vájt lépések, a mai napig láthatók – a legenda szerint ezeken másztak fel, hogy a házak tulajdonosaitól elkérjék a fizetséget. Ha nem kapták meg, a vizet homokkal keverték fel, így ihatatlanná téve azt.

A rómaiak továbbfejlesztették ezt a rendszert, hosszabb vízvezetékeket építve, amelyek a közeli hegyekből is elhozták a vizet. Az ókori mérnöki munka egészen 1885-ig szolgálta a várost, amikor egy kolerajárvány miatt végleg lezárták. A második világháború alatt a barlangrendszert légvédelmi óvóhelyekké alakították, a bombázások után pedig törmelékgyűjtőként használták. Nem véletlen, hogy Nápolyban a hulladékkezelés kérdése máig egy érzékeny téma maradt.

Királyi palota

Amikor az utazó a Piazza del Plebiscitóra néző Királyi Palota előtt áll, talán megpróbálja magát átadni valami fennkölt érzésnek. Nekem ez nem igazán sikerült: az épület a reneszánsz legkevésbé izgalmas stílusjegyeit viseli magán, és mérete sem nyűgözött le. Ha más is így érez, ne aggódjon: a nápolyi Királyi Palota valóban nem tartozik a világ ikonikus nevezetességei közé.

Piazza del Plebiscito

A Piazza del Plebiscito Nápoly egyik legnagyobb és legismertebb tere, amely az óváros és a tengerpart között található. A tér a Nápolyi Királyság idején épült, és azóta a város egyik fontos központja. Az 1600-as években épült San Francesco di Paola bazilikával szemben található.

A tér hatalmas területén sok esemény zajlik, a turisták és a helyiek kedvelt találkozóhelye. A tér közepén található a királyi palota, a Palazzo Reale, amely eredetileg a Bourbon dinasztia uralkodóinak lakhelye volt. Ma múzeumként működik, és a látogatók bejárhatják a díszes termeit és gyönyörű kertjét.

A tér egyéb látványosságai közé tartozik a Szent Kereszt temploma, amelynek belső terében művészeti alkotások találhatóak, valamint a San Carlo színház, amely egyike az egyik legnagyobb és legfontosabb operaházaknak az egész világon.

Várak

Castel dell'Ovo

Gyönyörű a kilátás innen, ingyen látogatható. (Kriszta)

A kastélyhoz kapcsolódó legenda igazán szórakoztató! A történet szerint, amikor Vergilius ellátogatott ide, egy tojást helyezett egy vasketrecbe, és azt jósolta, hogy ha a tojás valaha megreped, az a kastély urának bukását hozza. A történelem mintha alátámasztotta volna a jóslatot: II. Johanna uralkodása idején a tojás állítólag megrepedt, és ő lett az Anjou-ház utolsó uralkodója.

Az óváros szélén, egy kis szigeten álló kastély ma is impozáns látványt nyújt, hatalmas vaskapujával várva a látogatókat.

Castel Nuovo

Kívülről impozáns, belül kevéssé érdekes.

A Castel Nuovo, vagy ahogy a helyiek hívják, a Maschio Angioino, Nápoly egyik legikonikusabb látnivalója, amely büszkén áll a tengerpart közelében, az óváros szívében. Az erődítmény története egészen a 13. századig nyúlik vissza, amikor az Anjou-ház építtette, de a mai formáját a 15. században, az aragóniaiak uralkodása alatt nyerte el. A belépődíj 2024-ben 6 euró, kedvezményesen 3 euró 18 év alattiaknak és 65 év felettieknek. Ha érdekelnek a középkori várak rejtélyei, ez a hely kihagyhatatlan!

A vár főbejáratánál található hatalmas Triumphal Arch, egy reneszánsz remekmű, már önmagában is lenyűgöző, és tökéletes Insta-helyszín. Belépve felfedezheted a történelmi termeket, köztük az egykori királyi tanácstermet, ahol a híres nápolyi királyok és királynők egykor döntéseket hoztak.

Érdemes vezetett túrát választani, mert a hely tele van izgalmas történetekkel, például arról, hogy itt tartották fogva a híres humanistát, Giordano Brunót. Ha szereted a kilátásokat, menj fel a felső szintekre, ahonnan remek rálátás nyílik a kikötőre és a városra. A látogatást időzítsd hétköznap délelőttre, hogy elkerüld a turisták tömegét, és ne felejts el kényelmes cipőt hozni, mert a kőpadlókon hosszú séta vár!

Castel Sant'Elmo

Nagy és kifejezetten jó álllapotban fennmaradt, középkori vár.

A Castel Sant'Elmo Nápoly egyik legjobb kilátópontja, ahová érdemes felmenni, ha igazán szeretnéd megérteni a város különleges hangulatát. Ez a csillag alakú erődítmény a Vomero domb tetején áll, és elképesztő panorámát kínál az öbölre, a Vezúvra és az egész városra. A belépő 2024-ben felnőtteknek 6 euró, de 18 év alattiak és 65 év felettiek kedvezményesen válthatnak jegyet. Kombinált jegyeket is kínálnak a közeli Certosa di San Martino kolostorral, ha egy teljes kulturális élményre vágysz.

A várat a 14. században kezdték építeni, de mai formáját a spanyoloknak köszönheti, akik a 16. században fejezték be. Az egykor stratégiai jelentőségű katonai erőd ma múzeumként és kiállítótérként működik, de az igazi vonzereje a tetőterasz, ahonnan az egész Nápoly a lábaid előtt hever.

Hozz kényelmes cipőt, mert a felfelé vezető út meredek lehet – bár a metróval és funicularéval (fogaskerekű) is könnyen megközelíthető. Ha teheted, időzítsd a látogatást naplementére: a város aranyszínben fürdő panorámája egészen lélegzetelállító. És ne felejts el vizet vinni magaddal – a nyári hőségben ez igazi életmentő lehet!

Negyedek

Lungomare, avagy a tengerparti sétány. Sétálgatni és üldögélni a parton. Fürdés kizárva, nem strand.

San Ferdinando

San Ferdinando Nápoly tengerparti negyede, amely a városközpontban található. A negyedet a Posillipo és a Chiaia negyedekkel határolják.

San Ferdinando történelmi negyed, amelynek neve Ferdinánd királyról származik, aki 1815-ben trónra lépett Nápolyban. A negyedben számos nevezetesség található, köztük a Képzőművészeti Akadémia és a San Carlo színház.

A San Ferdinando negyedben található a város egyik legnagyobb és legismertebb területe, a Piazza del Plebiscito. A tér az óváros és a tengerpart között található, és a Nápolyi Királyság idején épült. A tér közepén áll a királyi palota, a Palazzo Reale.

A negyedben található a Santa Caterina a Chiaia templom, amely a város egyik legszebb barokk temploma. A templom a tengerparton található, és kiváló kilátást nyújt a Nápolyi-öbölre.

A San Ferdinando negyed a tengerparti sétányokkal, kávézókkal és éttermekkel teljesen körülvett. Az éttermekben a látogatók élvezhetik a tengeri ételeket, és élvezhetik az óceán nyugtató hangulatát. A sétányokon sétálva az emberek megcsodálhatják a tengeri panorámát, és élvezhetik az idilli helyszínt.

Chiaia

Chiaia Nápoly elegáns és széles utcákkal rendelkező negyede, amely a tengerparttól keletre található. A negyedet a Vomero, a San Ferdinando és a Posillipo negyedekkel határolják. A Chiaia a város egyik legjobban szervezett negyede, amely tele van számos turisztikai és kulturális látnivalóval.

A Chiaia egyik fő látványossága a Via Chiaia, amely egy hosszú, széles sétálóutcán található. Az utca tele van üzletekkel, kávézókkal, éttermekkel és szórakozóhelyekkel, amelyek kellemes és élénk légkört teremtenek.

cs. m. fotója

A negyedben található a Villa Comunale park, amely egy nagy zöld terület, amely a tengerparton található, és remek kilátást nyújt a Nápolyi-öbölre. A parkban sétáló emberek élvezhetik a tengerparti nyugalmat, és kikapcsolódhatnak a város zajától.

A Chiaia negyedben található a San Francesco di Paola templom, amely az egyik legjobb példája az olasz klasszikus építészetnek. A templom a Piazza del Plebiscito területén található, és csodálatos kilátást nyújt a Nápolyi-öbölre.

A negyedben található az Archaeológiai Múzeum is, amely Nápoly és környéke történelmének fontos kiállításait tartalmazza. Az Archaeológiai Múzeum nagyon fontos kulturális intézmény Nápolyban, és érdemes meglátogatni, hogy megismerjük a régió gazdag történelmét.

Posilippo

Posillipo Nápoly egyik legszebb negyede, amely a város legnyugatibb részén helyezkedik el. A negyed neve az ókori görög Pausilypon szóból ered, amelynek jelentése "a fájdalom enyhítése". A Posillipo negyed szép kilátást nyújt a Nápolyi-öbölre és a városra.

A negyedben található a San Pietro a Majella konzervatórium, amely az egyik legfontosabb zenei oktatási intézmény Olaszországban. A konzervatórium egyedi stílusú épülete 1807-ben épült.

A Posillipo negyed egy másik nevezetessége a Virgiliano park, amelynek csodálatos kilátása van a Nápolyi-öbölre és a városra. A parkban a látogatók megcsodálhatják a tengeri panorámát, és kikapcsolódhatnak a város nyüzsgő forgatagától.

A negyedben található a Posillipo Villa, amely a 19. században épült, és nagyon szép kertekkel és kilátással rendelkezik. A villa egykori lakói között volt a francia királynő, Marie Caroline és a híres olasz művész, Salvatore Di Giacomo.

A negyedben található az Antik Tanulmányok Központja is, amelynek célja az ókori Nápoly és a Pompeji körüli területek tanulmányozása és megőrzése. A központban számos régészeti leletet találunk, amelyek az ókori római és görög kultúra megértéséhez szükségesek.

Spanyol negyed

Sok épület részben az ókorból való.

,, Ez a rész a Via Toledo oldalán fut fel a dombon, ahol 18 utcát keresztez 12 másik, ezzel pedig szép négyzetrácsot alkotnak a térképen. A majd 1 négyzetkilométeres terület rendkívül sűrűn lakott, olyan tizenhétezren élnek itt. Kifejezetten szegény környék, ahol ugyan rendesen ott van a maffia és a bűnözés, mégsem ez az, aminek a jelenlétét érezi fogja az, aki ide jön. Helyette inkább jó elveszni a sűrűjében, a méterszéles utcákon cikázó robogók mellett egy olyan közegben, ahol a torkodhoz tapad a benzingőz, meg a élet szaga. Itt senki nem zavartatja magát, a turistának kell alkalmazkodnia.

A nápolyiak bevásárolnak az apró üzletek alkotta utcai piacokon, esznek valamit a mini évszázados büfékben, bekapnak egy aperolt két sarokkal odébb, majd az egészet lekísérik egy bivalyerős presszóval. Korzóznak, szocializálódnak, állandóan. És igen, az utcára nyílnak a lakóházak ajtajai, mindenki beköszön a másikhoz, nem titkolják, mi van bent. Bizalom van. Az utca két oldaláról, vagy éppen egyik robogóról a másikra átkiabálva beszélik meg a mindennapokat, vagy kötnek üzletet sebtiben. Lenyűgöző ez a világ, lenyűgözött az életük, még ha fárasztó is figyelni, mert folyamatosan történik valami. És barátsággal történik. Meginvitálnak egy italra, elmondják, hol egyél, kedvet kapsz egy büfés pacalra, és nem félsz attól sem, ha rossz helyen fordultál be és valami sötét sikátorba kerültél. (2017)" forrás

Vomero

Felső középosztály negyede, szép, rendezett, tiszta. ide hoz fel a libegő, már csak azért is érdemes eljönni.

xxx

A Vomero negyed Nápoly egyik legkedveltebb és leglátványosabb része, amely a város domboldalán helyezkedik el, így panorámás kilátást nyújt a Nápolyi-öbölre. A negyed híres elegáns lakóépületeiről, zöld területeiről és forgalmas bevásárlóutcáiról. Az egyik legismertebb látványosság itt a Castel Sant'Elmo, egy középkori erődítmény, amely lenyűgöző kilátást kínál a városra. A Piazza Vanvitelli és a Via Scarlatti utcák népszerű helyszínek, ahol üzletek, kávézók és éttermek várják a látogatókat.

A Vomero területén található a célszerű közlekedési lehetőség, a funicolare, amely kényelmesen összeköti a negyedet a belvárossal. Ezen kívül a negyed híres nyüzsgő piacairól, mint például a Mercato di Antignano, ahol helyi termékeket vásárolhatunk. A helyi lakosok kedvelik az itt található zöld területeket, például a Villa Floridát, ahol a családok és a futók gyakran időt töltenek. Összességében a Vomero nyugodtabb légkört és magasabb életszínvonalat kínál a nyüzsgő belváros mellett.

Érdekességek

Nápoly neve a görög Neapolis szóból ered, aminek a jelentése: új város. Nápoly angol elnevezése ezt jobban kihangsúlyozza: Naples (neplsz). A várost a görögök alapították az időszámításunk előtti 2. évszázadban.
A világ első pizzériája 1830-ban nyílt meg Nápolyban Antica Pizzeria Port'Alba néven. Naná, hogy a nápolyiak szerint az igazi pizza a nápolyira kell, hogy emlékeztessen. Egy Budapesten élő nápolyi ember szerint Budapesten egyedül a Madách Imre téren lévő, picike (nem beülős) Igen pizzéria pizzája méltó a pizza elnevezésre.
A Margaréta pizzát Mária Terézia Johanna főhercegnőről nevezték el, amikor 1889-ben Nápolyba látogatott. A Margaréta pizza hazafias alapon megjeleníti az olasz zászló színeit: a bazsalikom a zöldet, a sajt a fehéret és a paradicsom a pirosat.
A második világháborúban Nápoly volt a legerőteljesebben bombázott olasz város.
Nápolyban 448 templom van.

Nápoly történelme

A várost i.e. 8. században alapították Parthenope néven görög telepesek a közeli Cumae városából, amelyet maguk a görögök hoztak létre az Euboia szigetéről. Az alapítás helye Monte Echia és a Megaride-sziget között feküdt, egy korábbi, a Kr. e. 2. évezredben létezett település, Phaleros helyén, amely nevét egy argonautáról kapta. A cumae-iak Kr. e. 6. században alapították meg Neapolis-t ("Új Város") a mai Piazza Municipio környékén, és a város Magna Graecia és az egész Földközi-tenger egyik legfontosabb görög polisza lett.

Kr. e. 320-ban a várost a rómaiak hódították meg, de meghagyták görög kultúráját és nyelvét. A Római Birodalom bukása után Bizánc foglalta el a várost, és független hercegség fővárosává vált.

Később a várost normannok, svábok és Anjouk uralták, és fővárossá tették; a szicíliai király Nápoly királya lett a szicíliai vecsernye után. A 17. század első felében Nápoly a spanyol monarchia egyik fő központjává vált, és több mint 400,000 lakosával Európa legnépesebb városa volt.

Tragikus események után, mint a Vezúv kitörése 1630-ban, Masaniello felkelése a spanyol kormány ellen 1647-ben, valamint a pestis 1656-ban, amely a lakosság felét elpusztította, Nápoly a Bourbon-ház uralma alatt egy dicsőséges időszakot ért el, amely a kultúra, gazdaság és politika terén az egyik legjelentősebb várossá tette a kontinensen. A francia és napóleoni inváziókat követően 1815-ben létrejött a Két Szicília Királysága, visszaállítva a Bourbonok uralmát Dél-Olaszország és Szicília felett, és Nápolyt Európa harmadik legjelentősebb városává tette, ami lakosság és gazdaság szempontjából az első volt az akkori Itáliában.

A Két Szicília 1861-es egyesítése az újonnan létrejött Olasz Királysággal valójában Nápoly és egész Dél-Olaszország hosszú hanyatlásának kezdetét jelentette.

A város súlyos bombázásokon ment keresztül a második világháború alatt, amelyek mély nyomokat hagytak műemléki örökségében, de sikerült kiűzniük a német megszállókat a híres "nápolyi négy nap" alatt.

Olvasmányos linkek

"Nápoly Olaszország harmadik legnagyobb városa, lakossága 1 millió fő, de az agglomerációval együtt a 3 milliót is meghaladja. Az olasz fővároshoz szokott turistákat talán elsőre sokkolhatja a Nápolyban működő közlekedési morál, a tömeg és a rengeteg szemét az utcákon. Mégis, ha számba vesszük a város varázsát, a belváros hangulatos utcácskáit, az eredeti, hamisítatlan nápolyi pizza ízét, és a környék látnivalóit – Vezúv, Pompei romjai, Sorrento-félsziget – bőven megér egy látogatást Nápoly, és az is biztos, hogy szép élményekkel teli fogunk hazaérkezni. (Ha el nem felejtünk ügyelni az értékeinkre a zsebtolvajok elől!)" forrás

"A káprázatos műemlékek ellenére Nápoly látványa nem túl szívderítő. A bizonytalan eredetű "Nápolyt látni és meghalni" mondás aligha vonatkozhat a mai állapotokra. A történelmi óvárosban illúziórombolóak a málladozó homlokzatú házak, kaotikus a forgalom, ritkán járnak a villamosok, a buszok útvonala és menetrendje nehezen kiismerhető. Bár a nem túl gyakori metrójáratok közül az 1-es vonal a színeivel és rajzaival tengeri hangulatot árasztó Toledo állomása igen látványos, a belvárosban szintén a föld alatt közlekedő Cumana elővárosi vasút ócska szerelvényei a pesti 3-as metróéval vetekednek, külvárosi állomásai pedig ijesztőek. Nápolyban nyomasztó a szemét, a piszok látványa még az elegánsabb városrészekben is. nehéz elképzelni, hogy mi lehet itt a szemetesek sztrájkja idején." (2015)

Hatalmas Maradona-kultusz - V. Jancsi fotói

"Nápolyt már messziről felismerni jellegzetes szagáról, amit az út mentén heverő szemét bocsát ki, ugyanis Nápolyban és a környékén minden négyzetméteren szemét hever az út mentén; nem tudom, hogy szervezik a szemétszállítást, de mintha az lenne arrafelé a habitus, hogy mindenki elhajítja, ami a keze ügyében van, és épp feleslegessé vált. A városba érkezésünk után azonnal szűk utcákba tévedünk, ahova nem is értem, hogy fér be a mi kicsi kocsinknál nagyobb autó, és ahol egymáshoz közel érő erkélyekről lóg a mosott ruha. Nagy foltokban mállik a vakolat az épületekről. Csalinkázunk a kis utcákon, amikről csak este derül ki, hogy a nápolyi gettóháromszög egyik sarkát alkotják, ahol a maffia dirigál.

Rómában farkastörvények, a túlélésért folytatott opportunizmus uralják a közlekedést, nos, Nápolyban tovább fokozódik a helyzet. A kereszteződésekben az megy előre, aki – mer. Aki gátlástalanabb, aki képes lenne egy szó nélkül átgázolni a másikon és továbbhajtani, a gyengébb pedig – fékez. Mindenki halad, ahogy tud, ahol épp szabad rést lát, vagy ahogy a vakmerősége diktálja. Két autó találkozását nem irányítja más, csak a folyamatos ökölharc, ami Nápoly utcáin zajlik; itt nem a jobbkéz-szabály, hanem a jobbhorog-szabály érvényes.

A sugárúton sem haladunk gyorsabban, mint a szűk gettóban, nem nekünk való és nehezen is vesszük fel a nápolyi ritmust. Dudálnak és kerülgetnek, pedig tökölősnek az észak-olasz autósok sem mondhatók. Valahogy csak elevickélünk egy zárt és ellenőrzött parkolóig, mert a kocsi számára a nyitott parkoló nem életbiztosítás. A Vezúv szinte mindenhonnan látható, ott magasodik méltóságteljes türelemmel, hatalma teljes tudatában; lehetetlen elfelejteni.

A maffia jelenleg a legvalóságosabb fenyegetés Nápolyban. Bár ki hogy interpretálja. A komolyabb vállalatok költözőre fogják, hülyék lennének az államnak és a maffiának tejelni egyszerre, ők nem a lokálpatriotizmusból élnek. A felnövekvő generáció, főleg a hátrányos helyzetűek nem is látják perspektívának, hogy a hagyományos cégeknél robotoljanak, pláne, hogy a cégek egyre fogynak; sokkal könnyebben jön pénz a maffiából, meg ha elemelik a legközelebbi turista táskáját, akik Pompei miatt így is, úgy is jönnek. Nápolyban a maffia ugyanúgy válik az élet szerves részévé, ilyen vagy olyan módon, mint kis hazánkban az adósság." forrás

"Van a sikátoroknak más arca is. Délelőtt ott a nyüzsgő piac a friss herkentyűkkel és osztrigával, az ócskásokkal és cigiárusokkal, isteni olívával és ismeretlen gyümölcsökkel, na meg hamisított iPhone-okkal. Aztán jön a pletykás délután a fémasztalokkal, a pizzaillattal és a ki tudja, miből élő, egész nap csak hangosan eszmét cserélő, , cigarettázó nápolyiakkal. Na, pont ez a kép él egyes észak-olaszokban adófizetés és munka közben...

A reptérről a ronda, szmogos Piazza Garibaldira érkezve az ember nem is gondolná, mennyi látnivaló van ebben a városban. Inkább attól retteg, mikor húzzák le vagy rabolják ki, annyira kaotikus minden. Minket már első nap a város fölé magasodó Vezúv ejtett rabul: talán az olaszok nemtörődömségét mutatja az is, hogy ez a világ legsűrűbben lakott, aktív tűzhányója. Nápolyt bejárni nagyon kellemes és egyszerű, elég csak az ottani Andrássy útnak számító Corso Umbertón vagy Corso Garibaldin végigsétálni, amelyeket kis üzletek (nem luxusboltok), régi épületek, hivatalok, éttermek és kávézók szegélyeznek. Bárhova betérve isteni kávét és grappát (olasz törkölypárlat) kapunk. Utóbbinak érdemes megkóstolni a sötétebb, barrique változatát is, hiszen pálinkából itthon ilyet nem kapni.

Ha megéheztünk, ott a pizza, amelyben itt nem igazán lehet hibázni. üzemeltetett helyen. Nem véletlen az sem, hogy állítólag itt kapni a világ legjobb pizzáját, mégpedig az 1870 óta működő Da Michele nevű helyen. A legmeglepőbb dolog Nápolyban a helyiek vendégszeretete volt. Persze az olaszok amúgy is vidám és lelkes vendéglátók, de olyat, mint Nápolyban, még sehol nem tapasztaltam. Nápoly tele van erődökkel, bástyákkal és régi városfalakkal, amelyek házfalakba futnak bele. A leghíresebbek a parti várak, a Castel Nuova és a Castel dell'Ovo, valamint a Sant'Elmo erőd, amely siklóvasúttal közelíthető meg (ez olyan, mint itthon a fogaskerekű körülbelül). Utóbbi hatalmas élmény, mert rá lehet látni az egész városra és a tengerre. Itt tűnik fel csak igazán, hogy az erődök mellett a város telis-tele van templomokkal.

Közel 500 templomával Nápoly még az olasz városok közül is kiemelkedik, egyszerűen minden sarkon van egy. De ez nem csak máz: a nápolyiak nagyon vallásosak, utunk során minden templom nyitva volt, tele emberrel, tömjénillattal, friss virágokkal, gyertyákkal. És persze ne feledkezzünk el San Gennaróról, a város védelmezőjéről, akinek a képei mindenhol feltűnnek a városban. A szent ampullákban őrzött vére a hagyomány szerint évente háromszor válik folyékonnyá, és ha ez nem történik meg, az szerencsétlenséget hoz. Így ezekre az alkalmakra egész Nápoly, sőt a környék is összegyűlik a Dómhoz, legközelebb május első vasárnapján.

Olaszul a tér piazza, így csak egy betű választja el a pizzától. Hmm, már a hangzása is jó! Ahányszor meghallom, eszembe jutnak a nyüzsgő terek, picik és nagyok, pálmafákkal és padokkal, a padokon pletykálkodókkal, motorokkal és azzal a zsivajjal, amellyel csak itt, Olaszországban lehet találkozni. Nápolyban, azt hiszem, a piazzákat szerettem a legjobban: megpihenni és nézelődni. Ezek közül is a tágas, tengerre néző főteret, a Piazza del Plebiscitót. Mindenképp érdemes csak úgy megállni, és nézelődni, mert minden irányban van látnivaló, és mert a nyüzsgés után jólesik ez a tágas tér." forrás

"Utunkat a Garibaldin található óriási káosz és rendetlenség- szinte sokk hatása alatt- megszemlélése után elindultunk a 152-es busz megállójához a Garibaldi szobor mellett és indultunk megnézni Pozzuliba, hogy megnézzük a Volcano Solfatara-t. Ez egy kb. 2 km átmérőjű vulkáni kráter, ami kb. 4000 évvel ezelőtt jött létre és a legjobb a vulkáni aktivitás. Nagyon szórakoztatóak a fumarole-k és solfatarak. Elég veszélyes szerintem, ki is van táblázva: 160 C-os a levegő, ami kijön. A papír simán meggyullad, tojást is megsütötték rajta:o) Szerintem ez egy kihagyhatatlan program, a belépő 6 euro / fő." forrás

"Első napunkat a nápolyi öbölben egy vonatozással kezdtük, eszünk ágában se volt újra kitenni magunkat a város forgatagának kerékpárokkal. Mindent, csak azt nem, Nápoly bringával egyszer is elég volt az életben. A vonat kb. egy fél óra alatt berepített minket a belvárosba, amit aztán gyalogszerrel fedeztünk fel. Először nem volt sokkal jobb így sem, zajos utcákon sétáltunk a nagy forgalom mellett, robogósok dudáltak le minket a zebráról, és hasonlók...

Láttunk 3 sorban egymáson parkoló autókat, elképzelésünk sincs, mit tud tenni a legbelső sorban parkoló autós, hogy használni tudja az autóját, valószínűleg semmit… Miután tartottunk egy kisebb kávé-wifi-képfeltöltés szünetet, végre megtaláltuk az igazi belvárost, először egy nagy térre lyukadtunk ki (Plebisch, vagy micsoda…), aminek a sarkából ki lehetett látni az öbölre és a tengerre, így a Vezúvra is. Ennek a térnek az oldalában találtunk egy információs irodát, ahol nagyon jó hírrel szolgáltak nekünk. Pompejiből ugyan nincs, de Sorrentoról viszont van hajó Nápolyba, és a Nápolytól Nyugatra található Pozzuoli-ba.

Mivel a vonatra itt nem szabad felvinni a bringákat, ez az egy lehetőségünk maradt, hogy amikor majd elhagyjuk a várost, valahogy ki tudjuk kerülni legalább a javát. A jó hírek után mindjárt vidámabban sétáltunk tovább, főleg, mert végre találtunk olyan utcákat is, ahol nem volt se autó, se motoros forgalom.

Egy fogaskerekű vasút szerű járművel felvontattuk magunkat (fejenként 1,10-ért) a város egy magasabb régiójába, ahol némi séta után fantasztikus kilátás tárult elénk a városra és a mögötte magasodó Vezúvra.

Megtaláltuk minden pizzák és pizzériák ősét, a Brandi pizzériát, ahol először készítették el ezt az eledelt, mégpedig Margherita királynénak, és ez még egy elég alap pizza volt, csak paradicsommal, sajttal és bazsalikommal (piros-fehér-zöld, olasz trikolor), innen jött a minden pizzériában megtalálható legolcsóbb, legegyszerűbb pizza típus neve, a Margherita. Persze lehet, hogy valamire rosszul emlékszünk, aki tudni akarja a pontos történetet, inkább olvasson utána a wikipédián.

Brandiéknál nem vállaltunk be egy pizzát 8000 Forintért, inkább továbbsétáltunk a kis sikátorokban, így megtaláltunk a mindkettőnknek leginkább tetsző arcát Nápolynak. A szűk kis sikátorban igazi élet folyt, pakolták az árukat, jöttek-mentek a helyiek, papókák beszélgettek és üldögéltek, néha egy-egy robogós húzott el az utcában, gyerekek fociztak, mit sem törődve az ablakokkal és a parkoló autókkal.

Na pont itt a gyerekeknél sikerült találnunk egy remek kis helyet az ebédhez. Miután engem is majdnem fejbe-nyomtak a labdájukkal, szemet szúrt egy pizzéria felirat az egyik sarkon. Bekukkantottunk, megkérdeztünk, hogy “Pizza?”, és az öreg bácsika odabent már intett is, hogy igen, jöjjünk. Azért voltunk ilyen bizonytalanok, mert elsőre nem tűnt biztosnak, hogy a hely egyáltalán nyitva van-e, de aztán láttuk, hogy az öreg nincs egyedül, csak ő éppen valami könyvelést csinál. Leültünk és rendeltünk, bár nem volt nagy a választék, de itt végre 5 Euró alatt is találtunk pizzát, és a sört is megkaptam 3 Euró alatt, ami így már-már mámorosan ízlett, végre egy hely Olaszországban, ahol nem kérnek el ezer forintot egy korsó sörért. Ráadásul még 0,66-os is volt! (Attól tudok frászt kapni, amikor nagy nehezen rábeszélem magam egy drága sörre külföldön egy étteremben, aztán amikor kihozzák, látom, hogy 0,33-as, vagy akár 2 decis. Ezek után már nem is nagyon tud ízleni, mert tudom, minden kortya van vagy 100 Forint… de itt végre nem ez történt!)

És a pizza sem volt olyan szörnyű az árához képest, bár Zitának annyira nem ízlett, mint az előző esti, de tény, hogy mindketten jól laktunk, és végre nem hagytuk ott a gatyánkat. És igazi olasz étteremben ettünk, igazi Trattoriában, ahol talán még egy helyi is megfordul, nem pedig egy turistáktól zsúfolt méregdrága helyen." forrás

"Nápolynak esélye sem maradt megszerettetni magát velem. Persze biztos van akinek meg pont ez a város a szíve csücske, vitába nem szeretnék szállni miatta :-) Nekem speciel olyan mint egy BAZ megyei cigány-telep vagy épp a "nyócker" jól felnagyítva... Jó, van egy óvárosa ami a képek alapján szép ... lenne - ha nem lenne körülötte az ami van: szemét, káosz, zaj, ronda falfirkák, cigarettafüst, becsapni készülő olasz kis csávó kínai okostelefonnal és omladozó házfalak. Amikor erre valaki azt mondja, hogy megvan a maga hangulata... nos igen. Ha ugyanez az ember ugyanilyen odaadással sétál azon a bizonyos romatelepen vagy a nyolcadik kerületben (hiszen ott is vannak ám csodálatra méltó homlokzatok és kedves kis kapualjak... akkor elhiszem neki. Addig meg azt mondom, hogy én személy szerint attól mert mediterrán és olasz még nem esek hasra. Mondjuk az is tény, hogy nem élni kell itt csak pár napot kibírni... De persze ez szigorúan magánvélemény. (2014)" forrás

,, Nápolyban igazán érdemes koptatni a cipőnket. Persze nem feltétlen a szürke külvárosi részekre gondolok, hanem a belső és parti kerületekre, ahol még eltévedni is jó. Ugyan a városban sokféle tömegközlekedési eszköz közül lehet válogatni, ezeket jobb csak akkor használni, ha tényleg elfáradtatok vagy siettek, helyette sokkal jobb magatoknak megkeresni az egyedi útvonalakat. Bejárhatók így a legfontosabb látványosságok, mint a történelmi belváros a csodás épületeivel és utcáival, a legtöbb múzeum, a Castel Nuovo, a Calstel dell'Ovo vagy a tengerparti korzó, ahol a helyiek is nagyon szeretnek hesszelni. És könnyű így lejutni a kikötőkbe is." forrás

,, Hangos, vad, tarka, szegény, romos, izgalmas – van egy csomó jelzőm Nápolyra. Amolyan határsávon van: mi eddig az északabbra fekvő, moderáltabb, toszkán részt, illetve a szicíliai, „vadon termő” életérzés ismertük meg részletesebben – Nápoly e kettőt vegyíti. Még nem Catania szétesett, múltidőbe rakott infrastruktúrája és zsibbadtan elterülő reménytelensége uralkodik, de már nem is a bolognai „figyeljünk oda a homlokzatra”, meg „igyekezzünk a felújítás alatt is élhető formában hagyni a teret” hozzáállást tapasztalod. A hagyományos olasz szabadságfaktor azonban itt is érvényesül.

Nápoly nagy és sokféle, de a fényűzés helyett inkább a szegénység felé van tőkesúlya, e tekintetben mondjuk Milánó ellentéte. A mi szálláshelyünk a Via Tribunaliról nyíló kis utcácskában volt – előbbi út amolyan Kazinczy utcának felelne meg Pesten, turistacélpont kajáldákkal, csak sokkal vadromantikusabb, lepukkantabb formában, a mi kis utcánk, a Vico Storto Purgatorio Ad Arco meg mondjunk a Népszínház utcának.

Jaj, a pizza! Ha nem voltál Nápolyban, még nem ettél pizzát. Amit előtte annak hívtak, ilyen néven szolgáltak fel, az nem pizza volt – és miután hazajöttél, jó ideig eszedbe se jut majd ilyen néven itthon kapható ételt rendelni. A pizzát nem a tucatnyi, szétvariált feltét adja el, a jó pizza egyszerű, a néhány minőségi alapanyag és a megfelelő metódus miatt lesz tökéletes. Olyan tésztából, olyan paradicsommal, bazsalikommal és mozzarellával kell olyan kemencében megsütni, és bumm, ott az elképesztően jó étel. Semmi faxni, semmi variálás. A Via Tribunalin bemész Sorbilloékhoz, rendelsz egy Margheritát, hozzá egy pohár a ház borából, vagy még inkább egy rendes sör, és megvan a tökéletes vacsora – még az elképesztően gyenge forintra számolva se drágábban, mint itthon.

Ha már fizetés: ahol van szervizdíj, azt külön jelzik, az úgynevezett coperto azonban sosem sávos-százalékos, azaz nem a végösszeg 10-15 százalékát csapják hozzá, hanem egységesen X (kábé 2) euró. Ahol van coperto, ott borravalót nem várnak el, ahol nincs, ott pedig szintén 1-2 eurót hagyunk ott. Ezt nem a végösszeghez csapjuk hozzá, a pincér „rendesen” visszaad, és távozáskor hagyjuk a tányérkán vagy pulton a pénzt. Nekem tetszik ez a metódus. Ahogy az is, hogy különböző ára van annak, ha a kávét a pultnál isszuk meg (nyilván ez az olcsóbb ugye), vagy a teraszra kiülve, a pincér hozza ki nekünk. Apropó, kávé! Nápolyban is csak az izzóan keserű, belsőt megrángató kávét tudtunk inni, nyoma sem volt a toszkán lágyságnak, rafinériának, itt dühösen lezúdul a kávé, és útközben végigrugdossa az embert. Érdemes mellé egy sfogliatellét enni, kis mérete ellenére meglehetősen laktató reggeli péksütemény, kívülről kagyló formájú leveles tészta, benne sűrű túrós (pontosabban ricottás) töltelék, a mi túrós táskánk másodunokatestvére.

És akkor a végére még egy tanács, ha már ennyire éttermi lett a konklúzió: sokan panaszkodnak arról, hogy turistaként nem „becsülik meg” őket úgy a vendéglátóhelyeken, mint a helyieket, az olaszokat. Nekünk soha ilyen élményünk nem volt, ami talán azért lehet, mert vettük a fáradtságot, hogy alapvető dolgokat megtanuljunk olaszul mondani/kérni. Nem egy felsőfokú nyelvvizsgárl beszélek: köszönök, megkérdem, hogy van-e asztal kettőnknek, és a bézik cuccokat olaszul rendelem meg. Minimális erőfeszítés, és tényleg hálásak érte. (2016)" forrás

Az égett pöttyöket levakartam

,, Nápolyban még olasz mércével mérve is elképesztően sok templom van. Volt olyan tér, ahol három is állt egymással szemben. De ami igazán tetszett, hogy rengeteg szentekről készült szobrot, festményt és emlékhelyet találtunk az utcasarkokon. Míg nálunk csak a feszület a megszokott, itt néhány kegyhely kisebb kápolnává nőtte ki magát. Láthatóan törődnek is velük, mindenhol friss virág van.

Természetesen nem lehetett a nápolyi pizzát kihagyni, és bárhol kóstoltuk, valóban nagyon finom volt. A sarki pizzériákban négy-öt euróért (1200-1500 Ft) adtak egyet, és ez itt tényleg népkonyhának tűnt. Egyszer például tucatnyi gyerek között szorítottak nekünk egy kis helyet. A drágább éttermeket elkerültük volna, de nem láttunk olyan helyet, ahol tíz eurónál (3080 Ft) drágább lett volna a pizza. (2017)" forrás

,, Amit a Nápolyban eltöltött napjaim közben észrevettem, hogy nagyon kevés a zöldterület, szinte nagyítóval kell keresni. Szerencsére a városban, imitt-amott találni közparkokat vagy például paloták udvarát, pont amilyen a Museo di Capodimonte is. A kastélyban a nápolyi nemzeti múzeum van kialakítva és a múzeumot pedig egy hatalmas kert veszi körül a Real Bosco di Capodimonte. Ide nápolyiak százai jönnek ki gyerekestől, nagyszülőstől, egész családostól pihenni, élvezni a napsütést vagy sportolni. Ottjártamkor is több százan piknikeztek, nevetgéltek a fűben és padokon, gyerekek önfeledten labdáztak, szaladgáltak. Aki nyugalomra vágyik és meg akar szabadulni a nápolyi nyüzsgéstől annak ez tökéletes hely.

xxx

Folytatva az utam a Castel Sant’Elmo felé vettem az irányt, bár előtte átkellett verekednem magam a Quartieri Spagnolin. A spanyol negyed után gyorsan felszálltam egy metróra amivel elzötykölődtem két megállót, amely majdnem az erőd lábánál volt. Leszállva a metróról és elhagyva az állomást kicsit sokkolt a látvány ami fogadott. Enyhén szólva is egy kissé barátságtalan környékkel találtam magam szembe.

A negyedről elsőre nem feltétlenül a jól működő közbiztonság fogaloma jut az eszébe az embernek. Így gyorsan folytattam tovább utam az erőd felé. Ahogyan azt már az elején említettem bejegyzésemnek a nehezített pályán indultam el. A szegény negyeden átvágva fel a meredek lépcsőkön, ami szinte olyanok voltak mint a Cirith Ungol lépcsői* a Gyűrűk Urából, a környezetről nem is beszélve. Szerencsére az út többi részén már jóval rendezetebb módon tudtam feljutni, viszont a tüdőm majd kiköptem. Felérve pedig szembesültem, hogy egy zarándokút félét tettem meg. Pontosan nem értettem, hogy a tábla mit akar velem közölni, de valami hasonlóról írt. A látvány ismét zseniális volt, egész Nápolyra rá lehetett látni.

A lépcsőzés után pedig már csak annyira maradt erőm, hogy kicsit körbenézzek a vár körül és megkeressem a legközelebbi tömegközlekedési eszközt ami levisz a dombról. Persze előtte, bejártam a környéket, érdekes módon az erőd körüli negyed leginkább a budapesti várnegyedre emlékeztetett. Bár sokkal zsúfoltabb volt és mondjuk a turisták se taposták le egymás lábát, mégis volt bennem az a kicsi deja vu hangulat. Lefele már a híres funicolaréval utaztam, amit legjobban a budavári siklóhoz tudnék hasonlítani. (2016)" forrás

,, Tagadhatatlan, hogy a szűk, sötét és meredek sikátoroknak utánozhatatlan hangulata van. Valóban szemetesek, zsúfoltak és hangosak. De nem látványosságok. Emberek élnek bennük, ezért turistaként arra járva nem félelmet éreztünk, hanem zavart. Annyira közelről láttunk bele az életükbe, amely számunkra már kényelmetlenné vált.

Nápoly gyönyörű fekvésű város. Panorámavadászat céljára a Certosa di San Martinot ajánlom.Nápoly gyönyörű fekvésű város. Panorámavadászat céljára a Certosa di San Martinot ajánlom. Kevésbé látogatott, mint a mellette álló Sant’ Elmo és jóval több látnivalóval szolgál. (2017)" forrás

,, Amikor az első dudaszót meghallottam, és az első lógó vödröt megláttam, tudtam, megérkeztem. Az erkélyről integető gyerekek, akik a Mamma által megvásárolt élelmiszert húzták fel, majd az első robogó, ami a hátam mögött megszólalt: „vigyázz jövök” – az maga volt az élet. (2019)" forrás

Fotóegyveleg

Ez tényleg pizza

N. Karcsi fotója

Vissza az elejére

Kommentek

Horváth Imre, 2019. 04. 02. 13:43
Tisztelettel kérdeznénk,hogy hogyan lehet érvényt szerezni annak ,hogy az utazási irodák betartsák a Rendelet szerinti kötelező,előre/fizetés előtt/információ adási kötelezettségüket.Pl:lényeges a szállások /város/helye;a programok kellő részletezése,végidőpontjának közlése;az egybe befizetendő fakultativ programok részletezése,ill.megy a kirekesztés:aki kérdez kettőt, azzal nem szerződnek.A Kormányt kedvező áron utaztatják,igy érinthetetlenek.A társas utazóknak nincs érdek képviselete,a fogyasztóvédelem már korrumpálódott, ezért teljesen béna,nem ellenőriz,nem csinál semmit,csak az előnyt fogadja el! Köszönjük a válaszokat előre is!Tisztelettel:H.I.

Új hozzászólás beküldése

* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon

Nápoly - akciós utazások!!!
VISTA ajánlatok

KAPCSOLAT

utikritika [kukac] utikritika.hu

Útikritika.hu

SZÁLLÁSFOGLALÁS

IMPRESSZUM