ÚTIKRITIKA.HU / Nápoly és Sorrento

Nápoly és Sorrento

Vélemények | Nápoly | Szállás | Étkezés | Látnivalók | Pompei és Vezúv | Sorrento | Capri | Amalfi part | Olvasmányos linkek | Fotóegyveleg

.

N. Karcsi fotója

Vélemények

"Tudtuk előre, hogy az Amalfi parton nagyon nehéz autót vezetni a kanyargós, szerpentines, nagyon keskeny, sziklákkal közel szegélyezett utak és az olaszok vad vezetési stílusa miatt. Szóval mi inkább béreltünk egy autót sofőrrel, de akár mehettünk volna busszal is. Pompei, Herculanum és a térség múzeumainak meglátogatásához vettünk úgynevezett Artecard-ot. Nagyon megérte." (Lali, 2014)

---

"A program maga jó volt. Még jobb lett volna, ha TÉNYLEG EL IS JUTUNK az összes helyre. Nápolyban még a buszból sem láttuk az Anjou-sírokat, az Umberto Galériát vagy a San Carlo Színházat. Nápolyra 3 óránk volt, mert borult a program, és kedd helyett a hazafelé úton (szombaton) jutottunk el ide. 3 ÓRÁNK VOLT NÁPOLYRA!!!!! Ebből az egyik óra limoncello-kóstolással telt el annak, aki harmadszor is akart potyázni. Mert Sorrentóban és Caprin már behajtották kóstolóra azokat, akik potyázni akartak. Isteni, hogy azért fizetünk, hogy az idegenvezető megkapja a jutalékát az üzletekben!!!!

Capri isteni volt! Valkai Erzsébet telepített idegenvezető elképesztően érdekes és hangulatos ismereteket adott! Caprit nem szabad kihagyni! Pompejiben ismét Valkai Erzsébet vezetett minket, mivel ott él, mindenről mindent tud, nagyon érdekes volt. A Vezúvnál 30 percet kaptunk a kráterhez fel- és lemászni!!!! Önök szerint...? Sokan nem vállalkoztak arra, hogy futva tegyék meg a távot.

A közlekedésről annyit, hogy igenis pontosan járnak a buszok, a szabadidőben nyugodtan beutazhattunk Sorrentóba egyénileg (2,8 euró volt egy retúrjegy Sorrento és a 25 km-rel arrébb fekvő szállás között). Az emberek barátságosak, a közbiztonság jó. De az utazásszervezés...a TDM irodával lehetőleg ne! És ha nem akarnak potyán citromlikőrt (limoncellót, itthon is kapható többféle, elég olcsón) inni, inkább mászkáljanak ezek helyett a "termékbemutatók" helyett. Étkezésnél alapszabály, hogy a helyiek által látogatott helyeken együnk. Mi is így tettünk, és jót ettünk megfizethető áron. A szállodai félpanziótól nem lehet csodát várni, unalmas és nem a legjobb." (V.D., 2015)

---

Második napunkon Campania Card-ot vettünk, három naposat, 32 euro per főért. Fontos, hogy a harmadik nap éjféig érvényes a kártya, nem kerek 72 órát. Circumvesuviánával Sorrento felé vettük az irányt, ahol isteni citrom fagyit ettünk és vettünk jegyet az egyik Positano-ba tartó hajóra – az indulásig pedig felfedeztük Sorrento-t. (Legközelebb, ha Nápoly és Amalfi-part kirándulást tervezünk, akkor az egyik szállásunk biztos Sorrento-ban lesz). Positano maga a csoda, de érdemes tavasszal/ késő ősszel menni, mert a tömeg elviselhetetlen.

Harmadik nap Pompeii és a Herculaneum felé vettük az irányt- ezekre használtuk fel a Campania Card által nyújtott 2 ingyenes látnivaló megtekintésének lehetőségét. Az egész nap nekünk teljesen jó volt a kettőre. A Vezúv sajnos kimaradt. Estefelé Nápolyban felmentünk még a Castel Sant Elmo-hoz a siklóval. A környéken ittunk egy aperolt, ami 5 eruóba került és mellé annyi chipset+ egy-egy mortadellás szendvicset is kaptunk, hogy konkrétan jól is laktunk. Ez az egész környékre extrán jellemző volt, ha betértünk 1-1 italra, akkor mindig rengeteg ropogtatnivalóval láttak el 😄Késő este még a Toledo metróállomás meglátogatása is belefért.

A negyedik napon Procida szigetére mentünk át hajóval. Nagyon cuki kis sziget, tavaly az Olaszország Kulturális Fővárosa címet viselte, ezért az egész szigeten kis buszokkal ingyenesen lehetett közlekedni, ezért 1 nap alatt nagyon be lehetett járni és még fürdeni is tudtunk. Érdemes megkóstolni a híres citromsalátájukat, mert isteni. (insalata di limoni di procida). Este szintén Nápolyban kalandoztunk és a Limoncello Spritz lett az új, kedvenc italunk.😊

Az ötödik napunkat a hazaindulásig végig Nápolyban töltöttünk. Délelőtt elmentünk megnézni a Nápolyi dómot és Santa Chiara monostort, ami elképesztően szép. Utána pedig eljutottunk végre a híres Da Michele pizzériába. Olyan sokáig várakoztunk az elviteles pizzánkra, hogy végül leültünk az egyik bár teraszára a környéken, ahol realizáltuk, hogy ők állandóan rendelnek pizzát és azt adják tovább utána a vendégeiknek, szóval mások sokkal gyorsabban kapták meg a pizzájukat, de nem volt gond, mert megérte várni. 😀 Ezután még vásárolgattunk kicsit (gyönyörű ruhákat lehet ott kapni😍) és indultunk haza. (p.v., 2022)

Nápoly

A Nápolyról szóló tartalom eléréséhez kéretik ide kattintani

Pompei és Vezúv

Sokak szerint a Vezúv lentről érdekesebb, mint felmászni rá. Mivel kevés vulkánt csodálhatunk meg közelről, mi mégis ajánljuk. Jó alternatívája lehet a Campi Flegrei, ha valaki kénes füstöt szeretne szagolni.

"A magam részéről valamiért nagyon szeretem az "ókori katasztrófaturizmust", a megfejthetetlen történetekkel teli falak közt sétálni, így gyorsvasúttal azonnal Pompeibe vettem az utam, amelyet Kr.u. 79-ben a vulkán "konzervált". Akkora a területe, hogy bejárni is alig lehet, és még mindig nem tárták fel teljesen. A falak között tényleg egyedülálló képet lehet kapni arról, hogyan is éltek egykor itt, hol fürödtek, szónokoltak, vagy épp tanácskoztak, hol laktak a gazdagok és hol a szegények. Rengeteg a helyreállított festmény és freskó, mint például a nyilvánosház erotikus képei, de az igazán mellbevágó élmény mégiscsak belefutni azokba a gipszformákba, amelyek a vulkáni hamuval temetett egykori lakosokat ábrázolják (Pompei végzetét nem a láva, hanem a vulkáni hamu és az úgynevezett lapilli okozta). Pompeiben közel kétezer éve megállt az idő.

De hiába a lődörgés a romok között, engem a vészjóslóan magasodó Vezúv izgatott a kezdetektől. A vulkán megmászása cseppet sem vakmerőség, hanem kommersz turistaprogram. A buszok és a túrák naponta többször indulnak, már ha az ember szerencsés csillagzat alatt született: amikor mi akartunk felmenni, akkor a napok óta tartó köd és közelgő eső miatt lefújták a túrát. Így csak elmesélésből tudom, hogy - a fantáziám ellenére - nem lehet a kráterbe nézve kavargó lávát látni, de állítólag így is nagy élmény." forrás

---

"Eredetileg 1-1 teljes napot szántam a Vezúvra és Pompeire is, de ez előbbire sok, utóbbira pedig kevés." forrás

---

"A második napunk a pompeji romok meglátogatásával és a Vezúvval telt. Délelőtt végigjártuk a romokat, elképesztő volt belegondolni, anno micsoda élet lehetett, ugyanezeken az utcákon, amiken most mi is járunk. Még a nyomvályúk is megvannak, nagyon durva. A pékségen, étkezőn, amfiteátrumokon át mindenféle épületet és teret bejártunk, a legnagyobb tömeggel pedig a "vörös lámpás" házban találkoztunk. Frankón megmaradtak a kis különálló fakkok az ágyakkal, a falakon mindenfelé képek, különféle pózokkal, épp hogy nem konzervált a láva egy párt aktus közben…

A romok közötti séta már önmagában jól lefárasztott minket, és az idő is elég jól elment így. Ráadásul akárkit akárhol kérdeztem, mindenki azt mondta, hogy a Vezúvra erről az oldalról csak egy út vezet fel, tájvédelmi területen, ahová bejutni nem lehet, csak az erre a célra működő buszokkal lehet feljutni, persze borsos áron. A másik irányból, a keleti oldalról támadva, Ercolano felől pedig kb. 12km-t kéne megtennünk végig városban, ami kiindulva a tegnapelőtti esetből, minimum egy órát venne igénybe, jól kikészülnénk tőle és szerencse, ha felérnénk egyáltalán sötétedés előtt.

Na és persze holnap tovább kell indulni, ha szeretnénk időben megérkezni Rómába. Akárhogy is számoltam, arra jutottam, hogy nem érdemes nekiindulnunk bringával a Vezúvnak. Mégis majdnem elindultunk, de aztán győzött a józan ész, hála az égnek. Fájó szívvel befizettünk a buszra, ami 10km után, a város és az erdő határán megállt egy kapunál, ahol át kellett szállnunk egy másik, kicsit komolyabb, terepjárósabb járműre. Az átszállás alatt láttuk, ahogy két bringást megállítottak a kapunál. Idáig tudtunk volna tehát csak feljönni.

A busz valamivel az erdőhatár felett tett ki minket, ahonnan még kb. 500m-t és talán 100m szintet kellett fölfelé sétálnunk egy széles, korláttal ellátott ösvényen. Fent a kráter peremén természetesen egy szuveníres bódé várt ránk, és egy hegyi ember, talpig technikai felszerelésben, a korlátról mutogatva elmondta, mekkora a kráter, és hogy ne féljünk, most nem fog kitörni a vulkán. De ha mégis, kb. 100 másodperce lenne a lent élő néhány millió lakosnak, hogy odébbálljon, ennyi ideje volt a pompejieknek is anno. Az első kérdésem persze az volt, hogy fel lehet-e menni a hegy leges legtetejére, mire a fickó mondta, hogy nem, az nem lehetséges. Aztán kérdeztem, hogy akkor azok az alakok ott fent hogyan jutottak fel? Mire ő: ők egy másik, nagyobb túrára fizettek be. Na ekkor egy pillanatra igen nyomorultul éreztem magam, hogy ilyen fizetett, korlátolt túrán vagyunk, és be vagyunk határolva idővel, mert vissza kell érnünk a buszhoz. Aztán inkább elhessegettem ezt a gondolatot, és örültem neki, hogy egyáltalán fent vagyunk.

Elnézve az utat, amin jött a busz, még ha be is engednek a kapun, bizony igen durva lett volna a feljutás a keleti oldalról. A kráter peremének déli részén viszont volt lehetőségünk egy kisebb sétát tenni, és ez is igen szép volt. Leláttunk a kráter legaljára, és a nyugati oldalról Nápolyra. Visszafelé láttuk, hogy a szuveníres bódé mögött volt egy ösvény, ami a csúcsra vezet, ha ezt előbb kiszúrjuk, korlátolt túra ide vagy oda, mi szakítottunk volna a szabvány turistáknak szánt szuvenír bódés útvonallal, és felszaladtunk volna a csúcsra. Ennél még sokkal bosszantóbb volt, hogy lefelé menet a buszból láttunk egy bringást az úton, úgy látszik valamilyen alternatív úton mégis be lehet jutni ide. A szerpentin kanyarjaiban egyébként voltak régi (?) táblák, behajtani tilos táblák amelyek alatt egy bringás jelzés szerepelt. Ez az út tehát eredetileg szabad volt a bringások számára, csak ezek a gyök. buszosok kisajátították, hogy jó pénzért felhordhassák a turistákat erről az oldalról." forrás

Sorrento

Sorrentoról külön aloldal olvasható, ide kattintva

Capri

Caprival külön oldal foglalkozik - itt

---

• Kanyargós gyalogút Capri szigetén

forrás

N. K. fotója

Amalfi-part

Az Amalfi-partról külön aloldalon írunk - itt 

Olvasmányos linkek

"Első napunkat a nápolyi öbölben egy vonatozással kezdtük, eszünk ágában se volt újra kitenni magunkat a város forgatagának kerékpárokkal. Mindent, csak azt nem, Nápoly bringával egyszer is elég volt az életben. A vonat kb. egy fél óra alatt berepített minket a belvárosba, amit aztán gyalogszerrel fedeztünk fel. Először nem volt sokkal jobb így sem, zajos utcákon sétáltunk a nagy forgalom mellett, robogósok dudáltak le minket a zebráról, és hasonlók...

Láttunk 3 sorban egymáson parkoló autókat, elképzelésünk sincs, mit tud tenni a legbelső sorban parkoló autós, hogy használni tudja az autóját, valószínűleg semmit… Miután tartottunk egy kisebb kávé-wifi-képfeltöltés szünetet, végre megtaláltuk az igazi belvárost, először egy nagy térre lyukadtunk ki (Plebisch, vagy micsoda…), aminek a sarkából ki lehetett látni az öbölre és a tengerre, így a Vezúvra is. Ennek a térnek az oldalában találtunk egy információs irodát, ahol nagyon jó hírrel szolgáltak nekünk. Pompejiből ugyan nincs, de Sorrentoról viszont van hajó Nápolyba, és a Nápolytól Nyugatra található Pozzuoli-ba.

Mivel a vonatra itt nem szabad felvinni a bringákat, ez az egy lehetőségünk maradt, hogy amikor majd elhagyjuk a várost, valahogy ki tudjuk kerülni legalább a javát. A jó hírek után mindjárt vidámabban sétáltunk tovább, főleg, mert végre találtunk olyan utcákat is, ahol nem volt se autó, se motoros forgalom.

Egy fogaskerekű vasút szerű járművel felvontattuk magunkat (fejenként 1,10-ért) a város egy magasabb régiójába, ahol némi séta után fantasztikus kilátás tárult elénk a városra és a mögötte magasodó Vezúvra.

Megtaláltuk minden pizzák és pizzériák ősét, a Brandi pizzériát, ahol először készítették el ezt az eledelt, mégpedig Margherita királynénak, és ez még egy elég alap pizza volt, csak paradicsommal, sajttal és bazsalikommal (piros-fehér-zöld, olasz trikolor), innen jött a minden pizzériában megtalálható legolcsóbb, legegyszerűbb pizza típus neve, a Margherita. Persze lehet, hogy valamire rosszul emlékszünk, aki tudni akarja a pontos történetet, inkább olvasson utána a wikipédián.

Brandiéknál nem vállaltunk be egy pizzát 8000 Forintért, inkább továbbsétáltunk a kis sikátorokban, így megtaláltunk a mindkettőnknek leginkább tetsző arcát Nápolynak. A szűk kis sikátorban igazi élet folyt, pakolták az árukat, jöttek-mentek a helyiek, papókák beszélgettek és üldögéltek, néha egy-egy robogós húzott el az utcában, gyerekek fociztak, mit sem törődve az ablakokkal és a parkoló autókkal.

Na pont itt a gyerekeknél sikerült találnunk egy remek kis helyet az ebédhez. Miután engem is majdnem fejbe-nyomtak a labdájukkal, szemet szúrt egy pizzéria felirat az egyik sarkon. Bekukkantottunk, megkérdeztünk, hogy “Pizza?”, és az öreg bácsika odabent már intett is, hogy igen, jöjjünk. Azért voltunk ilyen bizonytalanok, mert elsőre nem tűnt biztosnak, hogy a hely egyáltalán nyitva van-e, de aztán láttuk, hogy az öreg nincs egyedül, csak ő éppen valami könyvelést csinál. Leültünk és rendeltünk, bár nem volt nagy a választék, de itt végre 5 Euró alatt is találtunk pizzát, és a sört is megkaptam 3 Euró alatt, ami így már-már mámorosan ízlett, végre egy hely Olaszországban, ahol nem kérnek el ezer forintot egy korsó sörért. Ráadásul még 0,66-os is volt! (Attól tudok frászt kapni, amikor nagy nehezen rábeszélem magam egy drága sörre külföldön egy étteremben, aztán amikor kihozzák, látom, hogy 0,33-as, vagy akár 2 decis. Ezek után már nem is nagyon tud ízleni, mert tudom, minden kortya van vagy 100 Forint… de itt végre nem ez történt!)

És a pizza sem volt olyan szörnyű az árához képest, bár Zitának annyira nem ízlett, mint az előző esti, de tény, hogy mindketten jól laktunk, és végre nem hagytuk ott a gatyánkat. És igazi olasz étteremben ettünk, igazi Trattoriában, ahol talán még egy helyi is megfordul, nem pedig egy turistáktól zsúfolt méregdrága helyen." forrás

---

"Amalfi-partot és Nápoly környékét pedig csak ajánlani tudom mindenkinek. Olaszország egyik legszebb, hacsaknem a legszebb tája. Nápoly nem olyan drága, viszont az Amalfi-part nem olcsó az igaz, de okosan ki lehet hozni akár egy balatoni nyaralás árából is. )" forrás

---

,, Autóval ugyanis szinte lehetetlen a parkolás a kis városokban, én mindenkinek a motoros városnézést javasolnám . (125 cm3 motorra nem kell jogosítvány és sokkal lazábban veszik az ilyen közlekedést. Többször láttam, hogy egy család 4 tagja nyomorog egy robogón !) Végül megszületett a döntés, vezetni nem mertem, ellenben a párom mögé szívesen felültem .

És ekkor jött az, amitől igazán féltem, szerpentin több száz meter magasban, miközben a buszok úgy kanyarodnak, hogy teljesen átlógnak a másik sávba. Ne kérdezzétek mi történt, hogy jutottunk el Positanoba, a leggyönyörűbb városkába amit valaha láttam, mert az utazás alatt végig becsuktam a szemem

Rengeteg szép élménnyel tértem vissza Nápolyba.

Másnap nem tudtunk dönteni, hogy Caprira vagy Ischiára menjünk, mert rengeteg jót és szépet olvastunk mindkettőről. Attól tettük függővé az uticélt, hogy a hajóállomásról melyik hajó indul előbb. Így jutottunk el Ischiára.

Itt az előző nap pozítív élményei alapján ismét motorra ültünk. Ischia pici kis sziget, ami fenséges nyugalmat áraszt. 3 óra alatt körbejárható úgy, hogy megállhatunk, pihenhetünk is egy picit a nézelődés közben.

Sok helyen jártam jártam már a világban, de Nápolyba másfél órás repülőuttal a fapados légitársaságunkkal eljuthatunk, aztán még egy kis vonatozással vagy hajózással olyan helyeken járhatunk, amelyek egy életre szóló emléket hagynak a szívünkben. Rövid volt ez az utazás, de nagyon örülök, hogy Nápolyt és környékét választottuk!(2014)" forrás

---

,, A tengerparton gyönyörű, középkori városkák sorakoznak, de akad szép számmal nagyon lepusztult település is, különösen Nápoly felé tartva. Itt már sok helyen szállt a szemét, romosak voltak a házak, és szinte tapintani lehetett a kilátástalanságot. A szállásunkhoz vezető úton olyan lepukkant helyeken haladtunk át,
mintha egy észak-afrikai nagyváros kevésbé szerencsés peremkerületében jártunk volna.
Amint a városi autópálya másik felére kerültünk, mintha egy másik világba csöppentünk volna. Minden sokkal jobb, szebb és tisztább lett. (2016)" forrás

---

Fotóegyveleg

Nápoly - jellemző - N. Karcsi fotói  

Vissza az elejére

Kommentek