ÚTIKRITIKA.HU / Olaszország

Gépkocsi felelősségbiztosítás nemzetközi igazolása, az ún. "zöld kártya" megléte kötelező. Olaszországban a gépjárművekben kötelező tartozék a fényvisszaverő mellény. A gépkocsikban vezetés közben mobiltelefon használata csak kihangosítóval szabályos. Ügyelni kell a közlekedési szabályok, különösen a sebességkorlátozások szigorú betartására, mert a helyszíni bírság összege igen magas lehet, a büntetés be nem fizetése további súlyos következményekkel járhat (vezetői engedély, gépjármű elkobzása).

A jelenleg érvényes közúti közlekedési kódex rendelkezései szerint az ittas vezetést (a 0,5 ezrelék feletti véralkohol-szintet) a jogosítvány bevonásával, a gépkocsi lefoglalásával, valamint rendkívül magas összegű bírság megfizetésével büntetik. A gépkocsival utazó magyar turistáknak nem ajánljuk, hogy ismeretlen személyeket, nem EU-tagországok állampolgárait, stopposokat felvegyenek, ugyanis, ha az illető nem rendelkezik a jogszerű tartózkodást igazoló okmánnyal, az olasz hatóságok súlyos következményekkel járó eljárást indíthatnak az autóvezető ellen illegális bevándorlás elősegítése címén.

Olaszországban gyakoriak a sztrájkok, amik elsősorban a tömegközlekedést, a közúti-, a vasúti- és a légi személyszállítást érintik. Az utazás megkezdése előtt mindenképpen célszerű tájékozódni az aktuális helyzetről a konzuli szolgálat honlapján. Ha az autóvezető az autópályán túl lassan közlekedik, vagy az előtte lévő autóhoz képest túl nagy követési távolságot tart, akkor számíthat arra, hogy az olaszok rádudálnak, akkor is, ha külföldi a rendszám. A városokban péntek és szombat este jellemzően óriási az autósforgalom, érdemes a turistás programjainkat úgy szervezni, hogy ne kerüljünk bele ilyenkor a fárasztó dugóba.

"Bérelt autónkkal Luccában egy lakótelep belső övezetében parkoltunk le abban a hitben, hogy ott nem tilos. A rendőrség megbüntetett, de nem a helyszínen. Az Avis autóbérlő társaság a hitelkártyánkról előzetes értesítés nélkül leemelte a büntetés összegét. Külön kaptunk egy angol nyelvű értesítést is a Lucca-i rendőrségtől, ahol igazolták, hogy az Avis jogosan vett le pénzt a bankkártyánkról. 118 eurónkba került a tilos parkolás." (Jani)

"Úgy általában mindenki megy, amerre jól esik, ahogy neki a legkényelmesebb. Piros lámpa, egyirányú utca, biciklisáv (ez a kedvencem, mivel bicajjal járok) nem akadály! Behajtanak, átmennek, parkolnak mindenütt. Napi rutin kerülgetni a motorosokat (a legrosszabb fajta a közlekedés részvevői között) a bicikliúton. Mikor egyszer az egyik 40-es pasira rászóltam, közölte, hogy tudja, hogy igazam van, de ha szabályosan menne, nagyot kellene kerülnie.

Persze a gyalogosok is érdekesek: szemrebbenés nélkül kóricálnak az út közepén, lelépnek a járdáról és korzóznak a biciklisávon. A biciklisták kivilágítás nélkül, fejhallgatóval és feltett kapucnival tekernek lehetőleg forgalommal szemben.

Parkolni meg lehet mindenütt! Náluk a „forgalomtól elzárt terület” = parkoló, és ez lehet az út közepén 2 sáv között is, a „megállni tilos” tábla sem tart vissza senkit se. És végül éljenek a „scioperók”, azaz a sztrájkok." (2020)

"Az autópályák jól haladhatóak, azonban annál drágábbak. Északon a városok is jól haladhatóak, szerethető a vezetés és könnyen megszokható. Délen már nem ilyen egyszerű a helyzet. Ott ép autót találni szinte lehetetlen. Az elsőbbségadásra felszólító táblák, mintha ott sem lennének. A jobbkéz ismeretlen fogalom, a lámpákra még csak-csak ügyelnek, hála a fényképezőknek. Egyszóval kész káosz. Hasonló lehet ahhoz, amit a görög mitológia emleget.

Nápolyban egy magyar rendőr milliós bírságokat tudna kiszabni, csak közlekedési szabálysértésekből mindössze pár óra leforgása alatt, de az olasz rendőrök higgadt nyugodtsággal hajtják meg álmos fejüket a szabálytalankodó nép előtt, mondván: ez legyen a legnagyobb probléma a szeméthegyek övezte kikötővárosban.

A mediterrán övezetben elhelyezkedő kulturális és üdülő központú országban nem csak a közlekedéssel van probléma. Az autósokat ugyanis érheti sok-sok meglepetés, amit a helyi maffiák kispályás emberei okoznak. Őrzött parkolóban törik fel az autót. Nekünk délen azt tanácsolták, hogy minden lehetséges fedett tároló rekeszt nyissunk ki és még egy nylon zacskót se hagyjunk bent a kocsi utasterében, különben feltörik. Szerencsére megnyugtattak minket, hogy külföldi autóra nem utaznak a csirkefogók, inkább a bérelt autókat lopják el, mert mire megérkezik a bejelentés, az autót már el is adták alkatrésznek. Összefoglalva: Olaszország nagyon szép, de autóval egy nagy küzdelem is egyben."

"Az olaszok dinamikusan – ami nem feltétlenül jelent száguldozást – vezetnek. A vezetési stílusra a rugalmasság, az egymásra való odafigyelés, valamint az adott közlekedési helyzetre való gyors reagálás a jellemző. A közlekedés amúgy sem annyira túlszabályozott, mint Európa nagy részén vagy akár nálunk, amit a más országokban megszokottnál jóval kevesebb közlekedési tábla is mutat. Az olasz autósok jelentős része irányváltáskor, előzéskor nem mindig tartja be az irányjelző használatára vonatkozó szabályokat, de sok esetben a "behajtani tilos" táblának sincs nagy becsülete. Amire mindenképpen vigyázzunk: rengeteg motoros cirkál a városokban és a települések közelében, ami fokozott körültekintetést igényel. A motorosok magyar szemmel olykor hajmeresztő manőverekbe is belemennek, a baleset mégis ritka, mert az autósok nagyon figyelnek rájuk.

Mivel Olaszországban rendkívül sok jármű van az utakon, gyakran besűrűsödik a forgalom, így a városokban gyakoriak a dugók. Ezek kialakulását többek között úgy próbálják megelőzni az autósok, hogy a lámpa zöldre váltásakor azonnal, egy autóként indul meg a járműoszlop – ha valakinek a figyelme elkalandozik ilyenkor, azonnal rádudálnak, sőt a vezetők sokszor heves gesztikulációval is kifejezik nemtetszésüket. Ezt ne vegyük zokon, és pláne ne mutogassunk vissza, inkább figyeljünk oda. Pontosan a zsúfoltság miatt az is számíthat a többi közlekedő rosszalló megjegyzéseire, aki a városokban helypazarló módon parkol – ez a reakció is teljesen érthető.

A szárazabb éghajlatú déli vidékekre utazók esőben a szokottnál is figyelmesebben vezessenek. Erre egyrészt azért van szükség, mert az esők általában igen hevesek (sok helyen az úton magasan áll a víz, ami könnyen felúszáshoz vezethet), másrészt pedig a helyiek zivatar idején is hajlamosak úgy vezetni, mint verőfényes napsütésben, ami gyakran vezet kisebb-nagyobb balesetekhez. Még egy dolog: aki Magyarországon megszokta, hogy egy-egy udvarias gesztusát villantással vagy a vészvillogó használatával köszönik meg, az Olaszországban csalódik majd, mert az ilyesmi ott nem szokás.

Személygépkocsit és 125 cm³ feletti hengerűrtartalmú motorkerékpárt csak a 18. életévüket betöltöttek vezethetnek. 50 és 125 cm³ közötti motorkerékpárt 16 éves kortól, maximum 50 cm³-es robogót pedig 14 éves kortól szabad vezetni. Az olaszok tanuló jogosítvánnyal kezdenek vezetni: a vezetői engedély megszerzése után 6 hónapig kizárólag úgy ülhetnek a volán mögé, hogy mellettük helyet foglal egy, az adott kategóriában már legalább 10 éve vezetői engedélyt szerzett, 60 évnél nem idősebb felnőtt személy. Az ilyen vezetők autóit „P” betűvel jelzik – lehetőség szerint legyünk velük előzékenyek!

Ha másként nem rendelik, településhatárokon belül 50 km/h a megengedett legnagyobb sebesség. Kezdő jogosítvánnyal rendelkező autósok (a B-kategóriás vezetői engedély kibocsátásától számított első három évben) autópályákon csak 100 km/h-val, autóúton és gyorsforgalmi utakon pedig 90 km/h sebességgel közlekedhetnek. A látási viszonyokat alapvetően befolyásoló időjárási körülmények között (például heves esőben) a sebességhatárok autópályán 110 km/h-ra, autóúton pedig 90 km/h-ra mérséklődnek. Ködben ez az érték maximum 50 km/h lehet. A háromsávos autópályákon (superstrada) – ahol ezt táblával is jelölik – 150 km/h-val is haladhatunk.

Figyelem! A sebességhatárok betartásához érdemes ismerni a különböző úttípusok jelölését is. Ezek a következők: autópálya: zöld alapon fehérrel egy betű és egy szám (pl. A1 stb.); autóút: SS; közút: SP (fehér alapon fekete betűvel). Az olasz autópályákon bizonyos szakaszokon telepített sebességmérőket használnak. A „sistema tutor” néven ismert rendszerben a mérőeszközöket különféle műtárgyakon (például felüljárókon) helyezik el. Az olasz autópályákon másutt is érdemes betartani a sebességhatárokat, mert sok a mozgó traffipax.

Figyelem! Bár a kisebb forgalmú utakon ritkábban mérik a sebességet, mindenképpen tartsuk be a szabályokat, mert a sebesség túllépése miatt bekövetkező balesetet igen szigorúan büntetik. Az előzés megkezdésekor, a manőver közben és a sávba való visszasoroláskor kötelező az irányjelző használata. Jobbról előzni szigorúan tilos. Szlalomozni és sort előzni autópályán tilos – a szabályszegést az autópálya-rendőrség 300–400 eurós büntetéssel „honorálja”.

A gépjárművek számára autópályán (autostrada), szupersztrádán (superstrada), gyorsforgalmi úton, autóúton, közforgalmú úton és városi körgyűrűn (tangenziale) éjjel-nappal kötelező a tompított fényszóró használata. Megfelelő fényviszonyok mellett alternatívaként megengedett a helyzetjelző világítás használata, de hidakon, erdőkben és alagutakban kötelező felkapcsolni a tompított fényszórókat. Az autóban mindenképpen kell lennie egészségügyi ládának, elakadásjelző háromszögnek és láthatósági (vagy bármilyen fényvisszaverő) mellénynek. A 3,5 tonnát meghaladó tömegű gépjárművekben mindezeken felül kötelező tartozék a mobil, halonnal oltó tűzoltó berendezés. A jármű összes utasának, aki baleset vagy műszaki hiba miatt az autót elhagyja, kötelező a mellény használata.

Figyelem! Az út mellett gyalogosan, kerékpáron, illetve az alagútban közlekedő személyek számára minden körülmények között kötelező a láthatósági mellény használata. A fekete-sárga aszfaltfestés parkolási tilalmat jelöl. A sárga színű felfestés buszok és taxik számára kijelölt parkolókat jelez. A fizető parkolási övezeteket kék színű táblákkal és festéssel jelzik. Jegyet trafikokban és parkolóautomatáknál válthatunk. Bizonyos városokban ún. "zöld övezeteket" (zona verde) tartanak fenn, ahol a táblákon meghatározott időszakokban tilos a parkolás. Az általánosan meghatározott véralkoholszint maximuma 0,5 ezrelék (kb. fél liter, 5%-os alkoholtartalmú sör vagy 1,5 dl, 12%-os alkoholtartalmú bor). A hivatásos gépjárművezetőkre, illetve kezdő vezetőkre (akik kevesebb, mint három éve szerezték meg a jogosítványt) zéró-tolerancia vonatkozik.

Figyelem! 1,5 ezreléket meghaladó véralkoholszint esetén a járművet lefoglalhatják. Olaszországban (főleg az olyan, autópályán történő baleseteknél, amikor az egyik fél olasz állampolgárságú, a másik pedig külföldi) gyakori, hogy a helyszíni szemlét követően a rendőrőrsön folytatódik a baleseti kárbejelentés folyamata.

Figyelem! Főleg az ország délebbi, külföldiek által kevésbé látogatott részein fordulhat elő, hogy a rendőrök nem beszélnek idegen nyelveket. Az utazónak tehát érdemes néhány, ilyen esetekben szükséges szót, kifejezést még utazás előtt megtanulnia (a jobb útikönyvekben megtalálja ezeket)."

,, Olaszországban 1,5 ezrelék véralkohol szint felett, ittas vezetésért több mint 2 millió forintnak megfelelő bírság, vagy akár őrizetbevétel is járhat. Legrosszabb esetben a rendőrség elkobozhatja a járművet, melyet később árverésre is bocsáthatnak. Erre azonban csak akkor kerülhet sor, ha az autó az ittas vezetésben vétkes sofőr tulajdonában van. Az olaszoknál a korlátozott forgalmi övezetekbe történő behajtásért akár 36 ezer forintnak megfelelő büntetés is kiszabható.(2021)" forrás

„Az olasz közlekedési szokások közül kiemelkedik a robogók, vagyis a motorinók használata, amelyek szinte ellepik az utakat. Úgy tűnik, mintha egy mozgalmas hangyaboly közepébe csöppentünk volna. Nem csoda, hogy a vezetési és parkolási stílusuk egészen eltér a megszokottól – legalábbis a mi mércéink szerint. Az autók közül szinte minden másodikon felfedezhetők kisebb-nagyobb sérülések, amelyeket gyakran kreatív megoldásokkal, például szigszalaggal javítanak ki. Firenzében a parkolóhely keresése valóságos kihívás, és nem ritka, hogy több órát vesz igénybe, mire siker koronázza az erőfeszítéseket.

Ennek ellenére van egy bájos oldala is az olasz közlekedésnek: ha nem robogóra ülnek, akkor biciklit választanak. Az utcákon lezser könnyedséggel suhanó embereket látni: öltönyben, csinos ruhában, papucsban vagy akár magas sarkúban. Náluk nincs olyan, hogy nem megfelelő viselet a kerékpározáshoz – a stílus és a praktikum kéz a kézben jár. 2024-ben is érvényes ez a sokszínű, kaotikus, mégis elbűvölő közlekedési kultúra.”

A mediterrán országokban – így Olaszországban, a Vespák és Ducatik hazájában – teljesen megszokott látvány, hogy a motorosok szinte akadálytalanul cikáznak az autók között. Az előzéseket higgadt arckifejezéssel oldják meg jobbról, balról, olykor két kocsi között átslisszolva. A bukósisak használata továbbra sem mindenki számára magától értetődő, sokan inkább csak dísznek hordják. A sztrádákon idős motorosok és fiatalok egyaránt lobogó pólóban, rövidnadrágban, védőfelszerelés nélkül száguldoznak – nem árt figyelni rájuk.
Az olasz városokban közlekedve soha ne számítsunk arra, hogy mások is figyelnek ránk. Egy autó bármikor előbukkanhat a semmiből, átvágva előttünk, vagy jelzés nélkül bevágva a lámpánál várakozó sorba. Ha van egy kis hely, a két sáv azonnal három lesz, és szinte biztos, hogy valaki nagy gázzal próbál befurakodni elénk. Érdemes inkább elengedni őket, mert a dudálásra vagy nem reagálnak, vagy csak egy flegma mosollyal nyugtázzák, szóval nincs értelme erősködni.

Az olasz sofőrök nem vacakolnak a szabályokkal, ha el akarnak indulni egy parkolóból, egyszerűen kigurulnak – akkor is, ha épp érkezünk az úton. Ilyenkor jobb felkészülni egy hirtelen fékezésre. Az útburkolati jelek időnként rejtélyes módon eltűnnek, ami tovább fokozza a káoszt. Róma közepén, a II. Viktor Emánuel-emlékmű előtti hatalmas macskaköves körforgalomban például a sávok teljes hiánya teljes mértékben az ösztönös vezetési készségekre bízza a közlekedőket – mindenki arra megy, amerre éppen lát.

Az köztudott, hogy az olaszok vezetéstechnikája nem éppen szabálykövető, de a valóság még a legrosszabb elképzeléseket is felülmúlja. Tapasztalataim szerint minél délebbre megyünk, annál agresszívebbé válik a közlekedés: a dudát szinte folyamatosan nyomják, az irányjelző használata teljesen ismeretlen fogalom, a felfestett sávok pedig inkább csak dekorációként szolgálnak az aszfalton – senki sem törődik velük.

Felejtsd el a jobbkéz-szabályt! Egyszerűen nem létezik. Itt mindig az indul el elsőként, aki a legbátrabb – ez az egyetlen „szabály”. Senkit nem fog érdekelni, ha azzal védekezel, hogy neked volt elsőbbséged. Talán, ha egy tábla is igazolná ezt, akkor lenne némi esélyed… de még akkor sem biztos.
Ha észreveszel egy öt centis rést, ne habozz, told be az autód orrát, különben örökre ott maradsz. Itt nem létezik sorban állás, nincs „majd valaki beenged” elv. Ha nem vagy elég határozott, sosem jutsz előre. Nem, ettől nem lesz tömeges karambol – maximum egy kis koccanás, de az szinte senkit nem érdekel. Olaszországban ritkaságszámba megy az autó, amin ne lenne egy-két horpadás vagy karcolás.

Mindig figyelj a motorosokra! Nem úgy, hogy szépen indexelnek és elhúznak melletted, hanem úgy, hogy bármelyik irányból előbukkanhatnak. Néha ketten-hárman ülnek egy apró Vespán, néha fürdőnadrágban, de az biztos, hogy bukósisak nélkül. Megelőznek, bevágnak eléd, aztán meggondolják magukat és újra keresztbe mennek. Eközben természetesen beszélgetnek, gesztikulálnak, és ha szerencséd van, legalább a vezető előrefelé néz.

Ne hadonássz a kezeiddel! Itt mindenki ezt csinálja, és senkit nem érdekel, mit akarsz mutogatni. Ne integess, ne próbálj kedves gesztusokkal jelezni, mert úgysem veszik észre. Ha benézel egy autóba – és benézel, mert azt tanultad, hogy fontos a szemkontaktus –, azt fogod látni, hogy minden utas vadul gesztikulál a levegőben. Spórold meg az energiát, itt ez az alapzaj.

Ha rád dudálnak, ne vedd magadra! Nem azt jelenti, hogy legszívesebben kirángatnának az autóból, hanem egyszerűen mindenért dudálnak. Ha a lámpa zöldre vált, és nem indulsz azon a másodpercen belül, akkor azért. Ha valaki lustán fordul ki valahonnan, akkor azért. Ha valami teljesen érthetetlen dolog történik az úton, akkor is. Ne próbáld megfejteni, úgysem fog sikerülni. Az olaszok dudálási kedvét talán csak a spanyolok tudják felülmúlni.

Ne számíts arra, hogy használják az irányjelzőt! Vezetés közben mindig légy éber, mert az autósok nagy része nem tartja fontosnak az indexelést. Ha mégis használják, az sem garancia semmire – gyakran csak azért villognak, hogy összezavarjanak. Például belső indexszel haladnak, majd váratlanul kivágnak egy körforgalomból. Nem ritka jelenet.

Készülj fel arra, hogy két sávból hirtelen négy vagy akár öt lesz. Talán ezért nem is bajlódnak az útburkolati jelek felfestésével, hiszen úgysem tartaná be senki. Amikor azt gondolnád, hogy már egy papírlapot sem lehetne a melletted haladó autó és a sajátod közé becsúsztatni, jön valaki, és valahogy mégis begyömöszöli a járművét közétek.

És végül a parkolás… Olaszországban parkolni muszáj, hely pedig nincs, így bárhol megállnak. Szó szerint bárhol. A keskeny utcákat tovább szűkítik az egymás mellé zsúfolt autók, és persze mindig akad valaki, aki még egy extra sorba beáll mögéjük. Hogy az első sorban állók hogyan fognak kijutni? Nem az ő gondjuk. A gyalogátkelők, körforgalmak, járdák ugyanolyan jó parkolóhelyek, mint bármi más. Néha az ok egyszerű: valakinek tényleg dolga van, máskor viszont csak egy rövid csevej kedvéért állnak meg a körforgalomban. Egy olasz barátom szerint minden autóba beszereltek egy „varázsgombot”, amit mi északiak elakadásjelzőnek hívunk, de valójában arra szolgál, hogy bárhol meg lehessen állni. Csak benyomod, és máris legálisan parkolsz – legalábbis olasz módra.

Olaszországban nem a szabályokat tisztelik, hanem egymást – vagy inkább annak a sofőrnek az erejét és határozottságát, aki épp előnyt próbál szerezni. Minél délebbre haladunk, annál kaotikusabbá és agresszívebbé válik a vezetési stílus. A sebességkorlátozás inkább csak tájékoztató jellegű, és ha egy háromsávos útszakasz kettőre szűkül, az autók nem sorolnak be, hanem ugyanúgy hárman haladnak tovább, csak szorosabb közelségben.
Milánóban például a közlekedési lámpán a piros fény mindig világít, és amikor zöldre vált, a piros akkor is ég tovább – így egyszerre látszik mindkettő, és lehet indulni. Délebbre viszont a kereszteződésekben mindenki egyszerre érkezik meg, majd középen valahogy eldől, ki halad tovább először. Megállni a stop táblánál itt nem ajánlott, mert azonnal dudálni kezdenek mögötted. Ki hallott már ekkora őrültséget, hogy tényleg megáll valaki egy stop táblánál?

Emlékszem egy helyre Bari mellett, ahol egy cég telephelyét csak úgy lehetett megközelíteni, hogy a kamionnal szembementünk a forgalommal a körforgalomban. Különben nem lehetett volna befordulni, mert egy római kori vízvezeték oszlopa állta volna az utat. Senki nem lepődött meg rajta, teljesen természetes volt.

Azt mondják, Nápoly közlekedése legendás – és valóban, amikor ott jártam, nem nagyon láttam olyan autót, amelyiknek meg lett volna az összes indexlámpája, fényszórója vagy visszapillantó tükre. A kiálló alkatrészek előbb-utóbb úgyis lehorzsolódnak. Eleinte viccesnek találtam ezt, egészen addig, amíg Messinában belém nem hajtott egy őrült, aki nem adta meg az elsőbbséget, majd még ő követelte, hogy adjak neki betétlapot a kárához. Attól a ponttól kezdve már kevésbé szórakoztatott az olasz vezetési stílus. Egy biztos: ha valaki elég pofátlan és nem próbál túl udvarias lenni, akkor végül valahogy mégis beengedik az úton.

Olaszországban a robogók és a folyamatos dudaszó a városkép szerves részei. Mindenhol Vespák és Piaggiok parkolnak, férfiak és nők, üzletemberek és hétköznapi közlekedők egyaránt robogóznak. Az utcák állandó zaját az autók, motorok és teherautók kürtjei adják, különösen nagyobb kereszteződésekben, ahol szinte percenként felhangzik egy újabb dudálás. Egy koccanásos baleset szemtanúi is voltunk, ahol a sofőrök temperamentumos szitkozódásba kezdtek, mintha ez is a közlekedés természetes velejárója lenne.
Itt az erősebb és bátrabb érvényesül. A motorosok akadályként vagy inkább labirintusként tekintenek az autók közötti térre, és bárhonnan előbukkanhatnak. A több sávos körforgalmak is sajátos módon működnek: bármennyi autó fér be, annyi fog ott közlekedni, és a hiányzó helyeket a robogók és biciklisek töltik ki, szinte lélegzetelállító módon. Az irányjelző használata itt opcionális, ha pedig valaki indexel, azt is az utolsó pillanatban teszi – de teljesen mindegy, mert senki nem enged be senkit, kivéve, ha már elkerülhetetlen lenne az ütközés.

Az olaszok rajonganak a körforgalmakért, még a legkisebb falvak is tele vannak velük, nem beszélve a nagyvárosokról. Ezek viszont az utak legkaotikusabb pontjai, mert az emberek itt tényleg bármire képesek. Egyszer már majdnem sikerült egy Mini ámokfutásának áldozatául esnem, amikor az autó keresztben átszáguldott több sávon, és nyélgázon vágott ki elém. Bár a szemem sarkából észleltem, hogy közeledik, arra nem számítottam, hogy gondolkodás nélkül elém kerül, miközben én már kikanyarodtam – és nem éppen lassan.

Gyakran olvastam, hogy az olasz forgalomnak „ritmusa” van, és hogy az itteniek ösztönösen érzik ezt. De ha ez igaz, akkor nem tudom, miért van az autók többsége horpadásokkal és karcolásokkal tele. Egy biztos: egy plusz kört senki sem hajlandó megtenni a körforgalomban, még ha az teljesen üres is. Az előzékenységnek itt nincs kultúrája, szerintem mi sokkal figyelmesebbek vagyunk a másikkal. Viszont legalább az olaszok nem száguldoznak. Az autópályákon és országutakon nyugodt tempóban haladnak, nem jellemző az őrült száguldás, ami máshol megszokott.

Ha valaki arra vár, hogy az indexeléssel beengedjék, az valószínűleg egy helyben fog megkövülni. Itt egyszerűen „be kell tolni” az autót, különben nem fogsz haladni. Ezt a stílust megszokni nem könnyű, főleg ha az ember udvariasságra van nevelve. Egy másik sajátosság, hogy az autópályák felhajtói extrém rövidek, ezért gyorsítás nélkül esély sincs besorolni. Ilyenkor viszont az olaszok meglepően előzékenyek, és általában beengedik a másikat – ellentétben a városi közlekedéssel, ahol mindenki magára van utalva a zsúfoltság káoszában.

Ha autóval közlekedtek, érdemes figyelni a parkolás színkódjaira: a ritkaságszámba menő ingyenes helyeket fehér vonalak jelzik, a kék vonallal körülhatárolt parkolók fizetősek, a sárga pedig egyértelműen azt jelenti, hogy ott biztosan nem állhattok meg.
Ne bízzatok vakon a GPS-ben, mert Olaszországban hajlamos összezavarodni. Az egyik legemlékezetesebb élményem az volt, amikor Nápoly hírhedt Quartieri Spagnoli negyedén keresztül vezetett az út, és behajtott visszapillantó tükrökkel kellett végigdöcögnöm a szűk sikátorokban, mert a kocsi épphogy elfért. A GPS szerint ez volt a „legrövidebb út”…

,, Benzinkutak: Mert ha naivan beálltunk a Fai da Te sorban a kút mellé, akkor várhatunk órákat, senki nem fog felénk se nézni. Ez lenne az olaszok Self Service-je, azért néha kiírják angolul is. Ezen a soron szinte mindig olcsóbb ugyanaz a benzin, mint a Servito – azaz kiszolgált – sorban. Legtöbbször be kell menni a pénztárhoz fizetni, de vannak kutak, ahol még mobil POS is van az operátornál, tehát ki sem kell szállnunk az autóból. (2019)" forrás

,, Muris a közlekedés olasz honban. Ugyan ott is megvannak a vonalak az úttesten, azonban az ottani vezetők mintha versenyeznének azzal, hogy ki hányszor és hogyan tudja áthágni a KRESZ-szabályait. Szinte bárhol közlekednek, és bárhol is megállnak. Úgy random – gondolom, átkattan valami a búrában – megállnak, és laparkolnak az út közepén (!), ha épp arra szottyan kedvük. Te meg nézel, ahogyan az idős bácsi minden különösebb jelzés nélkül, leáll a többsávos úton, két sávon parkol és besurran az üzletbe, vagy a közeli kávézóba elfogyasztani egy forró feketét. Ez ám a dolce vita! (2019)" forrás

Kicsit tartottam a hírhedt olasz vezetési stílustól, de összességében nem volt vészes a helyzet, főleg így, hogy elsősorban vidéken és mellékutakon mozogtunk, nagyjából 650 kilométert. Városokban nagyon figyelni kell a ZTL területekre, az ide jogosulatlanul behajtást büntetik, de tele voltak az utak telepített sebességmérőkkel is, szóval nem árt betartani a sebességhatárt. Minden városban vannak nagyobb méretű parkolók, amik központtól való távolságuk függvényében változatos áron elérhetők, és érdemes ezeket előre bejelölni a térképen, mivel a táblák alapján nem mindig egyértelmű a megközelítésük. Ami talán még fontos a helyiek vezetési stílusával kapcsolatban, hogy ritkán használnak indexet, és amikor azt gondolnád, hogy már nem vág be eléd, mert nincs hely, akkor biztos, hogy be fog és lesz is hely (a turista úgyis fékez). (2022)

V. Gábor fotója

Történelmi óvárosokba és belvárosokba sok esetben tilos behajtani nem ott lakóknak, parkolni meg végképp. A parkolás a történelmi helyek óvárosok közelében nem csak nehézkes de horror drága is általában, sokszor megéri még a külvárosban megállni ingyen és bemenni pár megállót tömegközlekedéssel. A behajtási meg parkolási tilalom néha csak olaszul van kiirva és igen magas a büntetés.

Autópálya igen drága de nem véletlen, itt sokkal nagyobb a különbség az autópálya és a mellékút közt, sok esetben órákat veszítesz amíg szerpentineken mész hegyről le hegyre fel míg a pálya alagutakon es viaduktokon keresztül meg kb. légvonalban.

Gyorshajtást is igen komolyan veszik északon a legtöbb településen fixen van egy trafi befele és egy kifele menet. A külföldieknek a büntetések még drágábbak és fél év mire megkapod kb.

Tengerpart közelében turistás helyek közelében mindenhol ki van írva hogy szigorúan tilos a vadkemping, sok helyen még a normál parkolókba is ki van rakva hogy lakóautóval tilos. Itt marad a kemping vagy a lakóautós parkoló. Utóbbiból szerencsére egész sok van és elég olcsó. A kifejezetten turistás helyeken kívül viszont szinte bárhol megállhatsz az út szélen ingyen éjszakara elzavarni büntetni nem fognak de közbiztonság szempontjából érdemes megnézni a környéket. (2023)

Autóbérlés

Olaszországban kényelmes és egyszerű az autóbérlés. Az útikritika az alábbi összehasonlító oldalt ajánlja az utazóknak, azon egyszerű okból, hogy az olasz kis családi cégekhez képest kiszámítható, megbízhatóbb és bizony gond esetén számonkérhető cégek a beszállítóik. Az autóbérléshez Olaszországban is szükség van érvényes jogosítványra, fényképes személyazonosító okmányra, betöltött 21. életévre és dombornyomott bankkártyára. 25 alatt és 70 felett még ezek megléte mellett is pótdíjat számíthatnak fel. A cégek által ajánlott biztosításokról, azok fedezeteiről mindig a vezető döntsön. Fontos tipp: ha nem sztrádán megyünk a bérelt autóval, hanem pl. a hegyek közé, szerpentinekre, a kicsi kocsi nagyságrendekkel praktikusabb. A bérlésnél még előre kifizetett vócserrel érkezőknek is zárolni fognak a kártyáján egy szép összeget a közlekedési bírságookra, elfelejtett tankolásra vagy bármire. Ezt a zárolást csak a bérautó leadása után hetekkel fogják feloldani. Legtöbb cég hitelkártyát kér a biztosítékhoz , aminek, gondolom a jutalékokhoz van köze. Ezt könnyen kiválthatjuk, ha az általuk ajánlott biztosítást megkötjük, ami persze nem olcsó.

A kis helyi cégek mellett szól, hogy olcsóbbak. Legalább is első ránézésre. Az alapárhoz adódik hozzá minden más extrában.Például a biztosítás, ami 2024-ben már igen drága móka.

Olaszországban az autókölcsönző cégek által feltüntetett árakat inkább kiindulási alapnak érdemes tekinteni, mivel a végső összeg szinte biztosan magasabb lesz. Az alapár rendszerint nem tartalmazza a biztosítást, és a kaució összege gyakran meglepően magas.
Egy alapmodell esetében – például egy kis méretű városi autónál – akár 1600 eurós kaucióval is számolni kell, ami egyben az önrész is, ha a járművet ellopják vagy baleset történik. Ezért célszerű olyan csomagot választani, amely alacsonyabb önrészt kínál. Így a kaució „csak” 600 euró körül alakul, viszont az üveg és a kerekek sérüléséért továbbra is a bérlő felel.

Olaszországban a parkolás során könnyen előfordulhat, hogy a bérautót megkarcolják vagy meghúzzák. Az ilyen károk költsége a bérleti szerződés apró betűs részében található, de általában 150 eurónál kezdődnek, ezért érdemes előre gondoskodni a megfelelő biztosításról.

Vonatozás

A városok közötti utazás legkényelmesebb, leggyorsabb és legegyszerűbb módja továbbra is a vonatozás. Mi is ezt választottuk, és távonként nagyjából 3000-3200 forintnak megfelelő összegből megúsztuk. A vonatok minősége és tisztasága minden várakozásunkat felülmúlta.
Az InterCity járatokon bőséges lábtér volt, a vagonok nem voltak zsúfoltak, és a légkondicionáló is kifogástalanul működött. Ezért bátran ajánlom ezt a közlekedési módot mindenkinek. A kalauzok – amikor éppen jöttek – segítőkészek voltak, és angolul is tudtak, ami különösen nagy előny.

Ha pedig már Olaszországban vagytok, akkor kirándulásaitok során használjátok a Trenitalia oldalát, ahol online is tudtok jegyet váltani. A menetjegy ráadásul kinyomtatható, pdf-ben felmutatható, de akár egy SMS-ben megkapott kód is alkalmas a menetjegy igazolására. Modern, működik.

Ha távolsági utazást terveztek, akkor használjátok bátran az olasz nagy sebességű vasúthálózatot. Gyorsan és kényelmesen eljuthattok vele A-ból B-be. De nem csak az állami szolgáltató jöhet szóba, keressetek rá az Italo szolgáltatónál is az adott útirányra, hátha kedvezőbb áron sikerül megtervezni az eljutást. Viszont a Trenitalia-val több helyre el tudtok jutni, így sok esetben az lesz az észszerűbb.

Olaszországban vannak belföldi éjszakai vonatok is, így egy körút részeként akár tovább utazhattok a csizma déli részére, vagy akár egészen Szicíliáig! Mi így tettünk 2020-ban, életünk legjobb útja volt! (2023) forrás

Egészség

A közegészségügyi helyzet jó, járványveszéllyel nem kell számolni, az egészségügyi ellátás színvonala jó. Az Európai Egészségbiztosítási Kártya bemutatásával a sürgős, illetve orvosilag indokolt alapellátás vehető csak igénybe Olaszországban, ezért utazás előtt ajánlott utas- és balesetbiztosítás megkötése.

Biciklizés

Egyre nagyobb divat egész Olaszországban. És ezért a turisták is bicajoznak. Ezért sok a kölcsönző is. Egyébként pedig egy-egy várost bejárni két keréken kimondottan jó móka, a szívünknek is jót teszünk vele. Nyilván nem a zsúfolt nagyvárosokban a legjobb, a kisvárosokban azonban ideális választás.

Csapvíz

Olaszországban biztonságos a csapvíz ivása. A városokban, a nagyobb településeken a csapvíz fogyasztása biztonságosnak számít. Városokban, például Rómában, számos régi típusú vízcsap található, ahol biztonságosan lehet feltölteni vízpalackokat. Kisebb városokban érdemes azért rákérdezni, ajánlott-e a csapvíz fogyasztása.

Az olasz konyha hagyományosan bővelkedik szénhidrátban gazdag ételekben, például tésztákban, pizzákban és desszertekben, így cukorbetegek számára különös figyelmet igényel. Az érintetteknek érdemes előre tervezniük, gyakrabban ellenőrizniük vércukorszintjüket, és szükség esetén módosítani az inzulinadagjaikat. Bár egyre több helyen kínálnak cukor- és szénhidrátszegény alternatívákat, ezek nem mindenhol érhetők el. A friss saláták, grillezett húsok és halételek viszont jó választások lehetnek az éttermekben is. 2024-ben is fontos, hogy cukorbetegként körültekintően válasszunk az olasz ételek széles kínálatából.

Ha Olaszországban kórházi ellátásra szorulsz, az első, amit kérni fognak tőled, az az Európai Egészségbiztosítási Kártya (EHIC). Ez minden EU-s állampolgárt megillet, és Magyarországon ingyenesen kiváltható a társadalombiztosítási ügyfélszolgálatokon vagy online. A kártya fedezi az állami egészségügyi ellátás költségeit, de csak akkor, ha nálad van, amikor szükség van rá. Ha a kártyát nem tudod bemutatni, rossz esetben ki kell fizetned az orvosi kezelések teljes költségét. Egy komolyabb kórházi tartózkodás, például két műtét és néhány napos bentfekvés, akár 8000 euróba is kerülhet, amit zsebből kell állnod. Ezért elengedhetetlen, hogy utazás előtt gondoskodj a kártya érvényességéről, és mindig legyen nálad, hiszen komoly anyagi terhektől kímélheted meg magad. 2024-ben ez a szabály továbbra is érvényben van, és az EHIC az egyik legfontosabb dokumentum az EU-n belüli utazásokhoz.

Itáliában mentesen étkezni (ha csak nem cukormentességről van szó) szinte már öröm. Nem csak az üzletek kínálata igazodik az igényekhez, hanem az éttermek kínálata is tükrözi az érzékenységet az érzékenységekre. Számos csak mentes étterem található mindenütt és a vegyes konyhát vivő helyek is igyekeznek külön étlappal és elkülönített elkészítéssel kezelni ezt a kérdést. (2023) forrás

Calabriai ,,viagra" - Kriszta fotója

Egy kisvárosi vendéglő illemhelyén látható - Aji fotója

Étkezés

Ha egy étterem ebéd (pranzo) vagy vacsora (cena) idején tele van olaszokkal, az épület előtt olasz rendszámú autók sokasága parkol, akkor feltételezhetjük, hogy ott jól főznek. Az olaszoknak kifinomult érzékük van a jó minőségre, és ez persze érvényes az étkezőhelyekre vonatkozóan is. Képesek arra, hogy ne az érfekvés, hanem a minőség alapján válasszanak éttermet maguknak. Érdemes esetleg követni e téren a nyomukat. Főképpen azért, mert a jó konyha nem jelent feltétlenül magas árfekvést.

Nem tanácsos a turistának a vendéglő kiválasztásánál túlságosan nagy mértékben kiindulni a külsőségekből. Olaszországban nagyon is sok helyen előfordul, hogy egy szegényes, teljesen egyszerű, kérkedéstől mentes étteremben pompásat lehet ebédelni, vacsorázni. Nem ajánljuk, hogy a városokban a turisták által leginkább ellepett utcákon, tereken, környékeken lévő éttermeket válasszanak, mert az ilyen helyeken gyakran egyáltalán nem jó az ár-érték arány, sőt sokszor a kiszolgálás is "mozgószalagos", személytelen. Érdemesebb kisebb, rejtettebb utcácskákba bemenni, ahol küzdenek a vendégért a jó teljesítménnyel.

gigantikus bruschetta - H. A. fotója

A magyar turistának (is) meg kell küzdenie azzal, hogy a vendéglők az olaszok szokásos étkezési időzítéseihez igazodnak. Az olaszok későn kezdenek vacsorázni. Előfordulhat, hogy este nyolc óra tájban még kong az ürességtől egy étterem. 22 óra tájban töltődik meg élettel a legtöbb vendéglő. Akkortájt asztalhoz is nehéz jutni, sőt sorba kell állni. Nagyon ritka, hogy egy olasz étterem étlapján külön rész foglalkozzon a gyerekeknek szánt étkekkel. Az olasz gyerekek azt eszik, amit a szüleik, punktum.

Az olasz fagylaltok valóban világbajnokok. Hatalmas adagokat adnak (gyakran valósággal egyensúlyozni kell velülk), és az ízekben a választék óriási, bár e tekintetben már nálunk is van jelentős fejlődés. Olaszországban egy gombóc fagylalt ára kb. 3 euró. A jó minsőgű fagyit gyaran drágábban is adják. Vannak azonban silányabb minőségek is (nem igazán friss, vagy/és túl sűrű).

Érdemes turistaként utánozni az olaszokat a kávézás szent terepén. Nagyon értenek a kávé készítéshez és fogyasztásához is. Érdemes benézni egy bárba kora délelőtt, ahogy a helyiek szokványos rutinnal gyorsan, de élvezettel letudják a mi fogalmaink szerint szerény reggelizést. A pizza olaszországban csaknem mindig jó minőségű, de a feltét többnyire egyszerű, nem cifrázzák túl sok mindennel. Ami igazán jó minőségűvé teszi az ottani pizzát, az a paradicsomsűrítmény természetes íze.

Olaszországban az egyik dolog, ami mindenhol egyszerű és tökéletes, az a klasszikus eszpresszó – az olasz kávékultúra megtestesítője. Jellemzője a telt íz, a sűrű, mogyorószínű krémréteg és az intenzív aroma. A kávé tetején lévő krém sosem túl világos, nem túl sűrű, és semmiképpen sem habos.

Az eszpresszó felszolgálásának is megvannak a szabályai: kizárólag jó minőségű, legfeljebb 70 ml-es csészében érdemes tálalni, amelyet előzetesen 35-40°C-ra melegítettek, hogy tökéletesen megőrizze a kávé hőmérsékletét és aromáját.

Olasz étteremben elkövetett legnagyobb hibák közé tartozik a tészta felvágása. Az olasz etikett szerint a spagettit és a fettuccinét tilos késsel kisebb darabokra aprítani – ez szinte szentségtörésnek számít.
Hasonlóképpen helytelen a kanál használata a tészta felcsavarásához. Ha megfelelő mennyiséget tekerünk a villára, a tészta végei nem lógnak mindenfelé, így kanál nélkül sem okoz gondot kulturáltan elfogyasztani.

A lasagnét sem szabad késsel felvágni. Az olaszok annyira tisztelik a tésztát, hogy a töltött fajták – például a lasagne vagy a ravioli – darabolására is kizárólag a villa oldalát használják. Fontos, hogy megfelelő méretű falatokat vegyünk ki, így könnyedén be tudjuk venni a szánkba.

A kenyérfogyasztás sem mindegy, mikor és hogyan történik. Bár csábító lehet egy ropogós olasz kenyérbe harapni, nem illik tésztához vagy rizottóhoz kérni. Az éttermekben a kenyeres kosár azért kerül az asztalra, hogy levest, salátát vagy keményítőmentes előételeket kísérjen, esetleg a főételhez lehessen enni belőle.

A tunkolás viszont nem megengedett. Hiába marad ízletes szósz a tányéron, a kenyérrel való kitörlése udvariatlanságnak számít. Ez otthon talán még elmegy, de egy étteremben kimondottan illetlenség. Az etikett szerint csak azt kell elfogyasztani, ami a tésztán vagy a húson van, a maradék szószt pedig ott kell hagyni.

Végül, tésztát soha nem szabad köretként rendelni. Az olasz konyhában a tészta önálló fogás, ezért nem véletlen, hogy egyetlen étterem menüjén sem szerepel köretként – ezt érdemes észben tartani rendeléskor.

Borravaló

Az olaszok mancia-nak nevezik a borravalót, amit náluk sem összegszerűen, sem százalékosan nem várnak el. Még az összegek felkerekítése sem szokásos. Persze náluk is örülnek a pincérek és a bárkiszolgálók a borravalónak. Az olaszok jellemzően külön otthagynak az asztalon vagy a pulton valami kis összeget, ha éppen olyanjuk van. Szóval a turistának sem kell kényszert érezni arra, hogy folyton borravalózzon. Éppen a turistás helyeken várják el a pincérek a leginkább a borravalót, mert erre szoktatják rá őket a külföldi látogatók. Az étlapon, ill. a számlán olvasható legtöbb helyen a coperto (többnyire kb. 3 euró), ami lényegében a terítéki díj, ami a kirakott kenyérre is vonatkozik. Felesleges ezen mérgelődni, ez egy sajátosság az olasz vendéglátásban. Ezzel kalkulálni kell. Ha van coperto, akkor nem kell borravalót adni.

Olaszországban a borravaló nem elvárás. Amikor a pincér kihozza a számlát, az pontosan annyi, amennyit fizetni kell – nincs szükség számolgatásra, mivel a szervízdíjat általában már beépítették az árba. Ha különösen elégedettek vagytok a kiszolgálással, egy kis aprót bedobhattok a kassza közelében elhelyezett befőttesüvegbe, de ez teljesen opcionális.

Az olaszok számára az étkezés nem csupán evés, hanem társasági esemény is – beszélgetnek, gesztikulálnak, és élvezik az ízeket, nem pedig gasztronómiai előadást tartanak vagy versenyt rendeznek abból, hogy ki tud több kalóriát magába tömni rövid idő alatt.
Egy átlagos olasz főétkezés – amely elsősorban a vacsorát, vagyis a cenát jelenti – általában négy fogásból áll. Az éttermek étlapjain is ezt a felosztást találjuk, hiszen az olasz gasztronómia hagyományosan így épül fel.

Olaszországban a kávézás szinte vallásos élmény, amelynek megvannak a maga szigorúan betartandó szabályai. Az olaszok bármikor és bárhol kávéznak, a fajták végtelen variációban léteznek, és mindenki ragaszkodik a saját módszeréhez, amikor otthon készíti el a tökéletes csészét. Egy tisztességes olasz háztartásban legalább négy különböző méretű kotyogós található, és egyre több helyen megjelennek a kapszulás kávégépek is.
Kevés dolog van, ami olaszosabb, mint egy Autogrill-ben megállni, ahol a levegő tele van frissen főtt kávé illatával, a csészék csörömpölnek, a kiskanalak pedig ritmikusan karistolják a porcelán falát. Ezt az élményt egyszerűen nem lehet megunni.

Ha egy bárban kávét rendelsz, és nem vagy jártas az olasz szokásokban, készülj fel egy kis zavarba ejtő pillanatra. Egy sima „Egy kávét, legyen szíves” kérésre könnyen kaphatsz egy fitymáló szemöldökráncolást, mert azonnal felmerül a kérdés: Milyen kávét kérsz?

Reggel jöhet a cappuccino, caffè latte vagy latte macchiato, napközben pedig az espresso, ristretto, macchiato vagy lungo. Estefelé inkább egy corretto vagy decaffeinato, nyáron pedig egy hűsítő shakerato vagy akár jeges kávé. És ez csak egy kapkodva összeszedett lista, a lehetőségek szinte végtelenek.

Ha végre eldöntötted, hogy milyen kávét kérsz, jöhetnek az újabb kérdések: csészében vagy üvegpohárban? A mellé felszolgált víz buborékos vagy mentes legyen? Az olasz baristák könnyen próbára tehetik egy járatlan utazó türelmét, különösen, ha valaki ebéd után cappuccinót merészel rendelni – ebben az esetben garantált a rosszalló pillantások sora.

Korábban sokszor zavarban voltam, amikor barátokkal vagy ismerősökkel pizzériába ültünk be: most akkor tényleg késsel-villával kellene enni a pizzát? Olaszországban erre egyértelmű a válasz: még a legcsinosabb, legbájosabb hölgyek is kézzel fogyasztják ezt az ikonikus fogást, akár a legelőkelőbb éttermekben is.

Sőt, az olaszok egy kedvelt trükköt is bevetnek: egy nagyobb szeletet vágnak, majd azt félbehajtva eszik meg. Egyszerű, praktikus és teljesen természetes – ahogyan a pizzát igazán élvezni kell.

„Az igazi olasz pizzát mindig is szerettem: nem egy vastag kenyérszerű tésztáról van szó, amire mindent rápakolnak, hanem papírvékony, ropogós alap, amelyet valódi paradicsomszósszal és ízléses mennyiségű feltéttel tesznek tökéletessé. Ha valahol azt látod az étlapon, hogy „Ungherese salami”, ne dőlj be – a helyi pincérektől tudjuk, hogy nem az, amit otthon megszoktunk. Borravalót sem szokás adni Olaszországban, mivel a felszolgálási díj általában szerepel a számlán. Ha tésztáról van szó, mindenképpen érdemes kipróbálni az itteni ételeket: a tészta állaga és íze egészen más, mint az otthon megszokott, túlfőzött változatok.
Az olasz sörökkel azonban nem volt ilyen szerencsém. Bár nem tartom magam sörszakértőnek, a helyi sörök számomra semmi különöset nem nyújtottak: íztelenek, szagtalanok és habmentesek voltak. A méretük viszont tetszett – itt nem fél literes, hanem 0,66 literes palackokban kínálják őket. Ez ugyan előny, de sajnos a minőség nem hagyott maradandó élményt, sőt, a gyomrom ma is tiltakozik, ha rájuk gondolok.”

Vásárlás

2012 óta Olaszországban tilos 1000 eurónál nagyobb összeget készpénzben fizetni. Kérdőjeles, hogy ezt a tilalmat mennyire tartják be az olaszok.
Sokan olasz élelmiszer specialitásokat hoznak haza, pl. különleges olívaolajakat, citromlikőrt (limoncello), vagy lampascioni-t (hagymácska).

Olaszországban 2024-ben továbbra is gyakran előfordul, hogy bizonyos boltokban nem fogadnak el bankkártyát, vagy csak korlátozott feltételekkel. Sok helyen a bancomat, azaz az olasz elektronikus pénztárca használata a legelterjedtebb, vagy meghatároznak egy minimum fizetési összeget, amely alatt csak készpénzt fogadnak el. A kisebb üzletek és helyi éttermek esetében különösen jellemző, hogy előnyben részesítik a készpénzes fizetést, főként kisebb összegű vásárlásoknál. A bankfiókokban szintén megmaradt a készpénzes tranzakciók dominanciája, mivel ott kártyaleolvasókat ritkán használnak. Az országban a készpénz továbbra is jelentős szerepet tölt be a mindennapi gazdaságban, különösen a kisebb településeken és tradicionális vállalkozásoknál. Bár a digitális fizetési rendszerek térnyerése érzékelhető, számos helyen a készpénzt választják adminisztratív és adózási szempontok miatt. Emiatt az utazók számára érdemes mindig elegendő készpénzt maguknál tartaniuk, hogy elkerüljék a fizetési nehézségeket.

Üzletek nyitvatartása

Az üzletek nagy többsége reggel 9 órától a késői esti órákig nyitva tart. Az egyetlen kellemetlenséget a szieszta jelentheti, ami 12 és 16 óra között történik - változó, hogy mennyi ideig.

Zárvatartás – avagy a vásárlás művészete Olaszországban

Ha van valami, ami egy észak-olaszt igazán felbosszanthat, az az, ha a siesta szót használják az ő régiójával kapcsolatban. Szerintük sziesztázni csak délen szokás (és hát emiatt megy ott minden rosszabbul…), északon viszont ilyen nincs. Érdekes módon mégis a legtöbb üzlet délben bezár, általában fél egytől háromig. Az igazán nagy boltok persze nyitva maradnak, és ezt ki is írják: orario continuato.

Ha megszoktad, hogy ebédszünetben gyorsan beszaladsz a boltba egy-két dologért, akkor Olaszországban új stratégiát kell kidolgoznod – itt ilyen lehetőség nincs, a vásárlást munka után kell intézni. Ráadásul a boltok többsége a hét valamelyik napján egy fél napra ki sem nyit. Ez lehet hétfő délelőtt, hétfő délután, vagy éppen szerda délután, attól függően, hogy épp melyik városban vagy – a lényeg, hogy minél nehezebb legyen megjegyezni.

Éjjel-nappali boltok? Olyan itt nem létezik. Vasárnap szinte minden zárva van, kivéve néhány külvárosi hipermarketet. Ha este nyolckor vagy vasárnap délelőtt jut eszedbe, hogy le kellene ugrani a kisboltba tejfölért, akkor duplán rossz hírem van: egyrészt boltot nem találsz nyitva, másrészt tejfölt se nagyon találnál – mert az Olaszországban egyébként sincs.

Olaszországban nemcsak a közlekedési szabályok figyelmen kívül hagyása okozhat problémát egy turistának, hanem az olcsó, hamisított világmárkák vásárlása is komoly következményekkel járhat. Sokan csábulnak el egy megszólalásig eredetinek tűnő Louis Vuitton táska láttán, amelyet a tengerparton vagy az utcán fillérekért kínálnak, de kevesen gondolnak arra, hogy az elegáns carabinieri (olasz rendőrök) akár ezer eurós pénzbírságot is kiszabhatnak egy ilyen vásárlásért.

Az olasz hatóságok zéró toleranciát hirdettek az illegális árusokkal szemben, és rendszeresen figyelmeztetnek arra, hogy aki ilyen terméket vásárol, nem a bevándorló árusokat, hanem az őket kizsákmányoló bűnszervezeteket támogatja.

Egy igazi olasz soha nem indul el otthonról egy stílusos, nagyméretű napszemüveg nélkül – esernyőt viszont biztosan nem visz magával. Ezt a helyzetet jól ismerik a bevándorló utcai árusok is, akik az első esőfelhők megjelenésekor azonnal ellepik a forgalmasabb helyeket, kezükben tucatnyi esernyővel. Velük párhuzamosan azonban a rendőrök is feltűnnek, és könyörtelenül próbálják lekapcsolni az illegális árusokat. A legtöbbjük azonban éber szemmel figyeli a környéket, és idejében eltűnik, mielőtt bajba kerülne.
Amint újra kisüt a nap, az esernyőknek nyomuk vész, és helyettük előkerülnek a „hamisított valódi” Prada, Gucci vagy Louis Vuitton táskák. Ezek ára kezdetben 50-100 euró körül mozog, de egy kis alkudozással akár 10 euróért is hozzájuthatunk egy darabhoz, ha valaki valóban erre vágyik. A nyelvtudás sem akadály, mivel az árusok gyakran sokkal jobban beszélnek angolul vagy franciául, mint olaszul.

Calabriai ajándékárus - Kriszta fotója

Szórakozás

Amikor Olaszországban jártok, erre mindig figyeljetek! A bárokban, ha esztek egy cornettot, vagy isztok egy kávét, vagy koktélt, nem ugyan az az ára, ha a pultnál, azaz állva fogyasztjátok el vagy, ha leültök egy asztalhoz...ez nem lesz új információ annak, aki már többször volt Olaszországban de, aki először jár itt, annak meglepő lehet a végszámla...
Ráadásul rafkós módon angolul nem írják ezt ki.
Tehát: al banco- a pultnál
al tavolo-az asztalnál

Olaszországban az éjszakai szórakozóhelyeken az élet általában későn indul be. Általában a bulik este 11 óra körül kezdődnek el, de sok helyen inkább éjfél körül kezdődik igazán az élénkülés. A bulik általában hajnalig, vagy akár reggel 5-6 óráig is eltarthatnak, főleg hétvégén és ünnepnapokon. Az olasz éjszakai élet lassan indul, de intenzív és hosszú éjszakákra számíthatnak azok, akik később csatlakoznak.

Olaszországban az éjszakai szórakozóhelyeken gyakran szokás belépődíjat fizetni. Ez általában a népszerűbb helyeken, különösen nagyvárosokban és turisztikai célpontokon jellemző. A belépődíj összege változó lehet attól függően, hogy milyen helyszínről van szó, és melyik napon látogatod. Hajnalban, különösen hétvégeken, a belépődíjak lehetnek magasabbak. Általában azonban az éjszakai életet keresők számára egy kisebb belépődíj megfizetése szokásos, hogy bejuthassanak a klubokba, bárokba.

Palermo - Esti utcai táncolás - f.d. fotója

Közbiztonság

Olaszország alapvetően biztonságos ország, azonban a turistának kellően körültekintőnek kell lenni a turistalátványosságok és a pályaudvarok közelében, valamint a tömegközlekedési eszközökön. Főleg olyan helyeken szükséges az éberség, ahol nagy a tömeg. A turistáknak azt tanácsoljuk, hogy ne hozzanak magukkal olyan hivatalos iratokat, amelyekre Olaszországban amúgy sem lesz szükségük, pl. magyar adóazonosító vagy a társadalombiztosítási kártya. Az értékeinket és dokumentumainkat ne tartsuk ugyanazon a helyen, és csak annyi készpénz legyen nálunk a napi programok folyamán, amennyi valóban szükséges. Amennyiben eltulajdonítják az értékeket, a károsultnak azonnal fel kell keresnie a legközelebbi rendőrőrsöt, hogy ott jegyzőkönyvet vegyenek fel az eseményről. Az utóbbi időben kialakult gyakorlat szerint e jegyzőkönyv és a hazautazásra szóló repülőjegy birtokában a repülőtéren az utast felengedik a gépre, így nincs szükség arra, hogy ideiglenes útlevélért a konzulátushoz forduljon.

Különösen kell vigyázniuk azoknak, akik Nápolyba és annak környékére utaznak, ott ugyanis rendszeresen rabolnak ki turistákat, illetve gépjárműveket törnek fel. Nápolyban kockázatos dolog értékes karórával vagy/és ékszerrel sétálgatni. Tengerparti helyszíneken gyakran előfordul, hogy a fürdőző turisták gépkocsiját feltörik, ennek elkerülése érdekében még egy rövid fürdőzés idejére sem tanácsos értékeket hagyni a gépkocsiban. Bűnöző csoportok újabb és újabb módszereket eszelnek ki a gyanútlan autósok értékeinek az ellopására (gumi leeresztés és segítség felajánlása, áligazoltatás stb). Figyelni kell arra is, hogy a városi közlekedés során a gépkocsi nyitott ablakán át motorosok benyúlhatnak, s eltulajdoníthatnak táskát, értékeket. Ilyenkor – tekintettel a nagy forgalomra – utolérésük lehetetlen.

A bűnözés kapcsán az úti kritikus önkényesen megemlékezik a veronai születésű Cesare Lombroso-ról, akinek 1876-ban megjelent könyve, a Bűnöző ember (L'Uomo deliquente) nem mást állított, mint azt, hogy a bűnelkövetők egy része születésétől kezdve bűnözésre van predesztinálva. Lomboroso szerint a bűnözők egy részénél testi-fizikai jellegzetességekben is megmutatkozik a bűnözői hajlam. A 20. századi kriminológiában már egyáltalán nem veszik komolyan a Lombroso-típusok meghatározásait. Azt javasoljuk tehát, hogy Olaszországban a turistáskodás folyamán ne ijedjünk meg olyanoktól, akik a Lombroso-típus egyes jellegzetességeit hordozzák magukon: ferde száj és orr, aszimmetrikus arc, kicsi szemek, szűk homlok, bozontos, összenőtt szemöldök, sűrű, sötét színű haj sok és furcsa forgóval. Manapság az olasz nagyvárosokban a zsebtolvajok felismerésénél tán többet segít, ha tudjuk, hogy mik a kinézeti jellegzetességei egy, Romániából ide jött népcsoport képviselőinek.

Tagadhatatlanul rengeteg a fekete-afrikai illegális migráns. Nagyobb városok külvárosaiban a legtöbb, döntően fiatal férfiak, kezükben mobiltelefon , sötétebb a bőrük és fura nyelven telefonálnak. Gyalogolni és biciklizni olcsó, sokaknek nem telik buszjegyre sem, ezért is gyalogolnak.

Egyéb hasznos információk

Roaming

,, Az Európai Unión belül 2017 június közepétől megszűntek a roaming-díjak, aminek persze nagyon örülünk, mert az jó, és előremutató és éljen Európa, meg minden. A dolog jelentős hátulütője, hogy ugyan ingyenes lett a roaming, viszont nem működik. Pontosabban értelmezhetetlen, hogy kinek mikor és miért, illetve kinek mikor és miért nem működik.

Nem értek a technikai részletekhez, az az egy azonban biztos, hogy míg mondjuk tavaly, amikor centeket ugyan, de kellett fizetni a roamingért, röhögve lehetett netezni bárhol Európában (már ahol volt térerő), addig ez idén nyáron lehetetlen küldetéssé nemesült. Illetve ez még nem is így igaz pontosan, hiszen a társaságból volt, akinek működött, és volt, akinek nem (utóbbi voltam én, nyilván), gyakorlatilag ugyanolyan előfizetéssel, ugyanannál a szolgáltatónál. Na, erre varrjunk gombot.

Szóval a magam részéről én inkább fizetnék valami minimális összeget, csak legyen, mert ez így a (nagyon rossz) vicc kategória. " forrás

,, Sokat halljuk hogy hosszú a sor a nagy képtárak előtt. Igen, ez tény. De ha előre megvesszük a jegyet, vagy exclusive jegyet veszünk, akkor kikerülhető a több órás sorban állás. Nyáron vigyünk egy könnyű blézert, vagy felöltőt, sálat, kendőt, mert a vastag falak között hűvös van, a termek hőmérséklete a műalkotások érdekében egy fix hőmérsékletre van beállítva." forrás

Magyar külképviselet

A Magyarország Főkonzulátusa Milánóban:

Cím: Via Fieno 3, IV. emelet, 20123 Milánó MI
E-mail cím: consulate.mil@mfa.gov.hu
Telefonszám: +39 02 726009

A főkonzulátus vezetője Csiszár Jenő. Az első beosztott konzul Paschek Dániel, míg a konzulok Balya Ádám és dr. Szabó Orsolya Katalin.

Ügyfélfogadási idő: kedd, szerda és csütörtök: 9:30–12:30 és 14:00–16:00. Felhívjuk figyelmét, hogy a konzuli ügyintézés csak előzetesen egyeztetett időpontban lehetséges. Időpontfoglalás az elektronikus rendszerükön keresztül lehetséges: konzinfoidopont.mfa.gov.hu.

Vészhelyzet esetén az ügyeleti telefon kizárólag ilyen esetekre van fenntartva. Általános információkért kérjük, munkaidőben (H–P 8:00–16:30) hívja a következő számot: 00 36 80 36 80 36.